Hajdú-Bihari Napló, 1999. december (56. évfolyam, 280-302. szám)
1999-12-07 / 285. szám
8. oldal sipujLegjxj _____| • Népzenénk évezredei. A népdaléneklési verseny megyei fordulóján első lett Sipos Szabolcs, második Nagy Enikő Melinda. Mindketten a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanulói. Ők képviselik a hajdú-bihari gimnazistákat a 2000 januárjában Miskolcon rendezendő területi döntőn. • Gobbi-díjas színésznő, Máté Eta, a Csokonai Színház színművésze az epizodista színészek számára kiírt és Gobbi Hilda által alapított Aase-díj egyik idei nyertese. A művésznő az elismerést szerdán veheti át Hámori József kulturális minisztertől. • Bíró Lajos Budapesten. A neves debreceni képzőművész kiállítása a Magyar Kultúra Alapítvány budavári épületének aulájában (Budapest, Szentháromság tér 6.) pénteken 16 órakor nyílik. Silent street. Kovács Ferenc művész-tanár kiállítása december 9-ig látható Debrecenben az Aranybika Szálloda halljában a Asáttzene__________________| Hívők és korlátok Bényei József Megint politikai téma lett a vallás. Azt hinné pedig a magamfajta jámbor lélek, hogy a szabad vallásgyakorlás olyan elemi jog, amelyet egy magát demokráciának nevező államformában senki és semmi nem korlátozhat. Minden embernek joga van ahhoz, hogy olyan keretek között és olyan formában keresse saját istenét, ahogyan ő kívánja. Lehet, hogy tradícióban, a hívők számában, az egyházak társadalmi kiépítettségében van különbség. Ez természetes. Ám nincs jobb, igazibb, szebb vallás a többinél. A 16 Órában megszólalt az a kisgazda-képviselő, aki törvénytervezetet nyújt be arról, hogy bizonyos kis vallási közösségek elismertségét, anyagi támogatását korlátozzák. Érvei nem győztek meg. Nála kevésbé csak A Hit Gyülekezete jelen lévő képviselője győzött meg, mert nem éreztem mondandójában a szeretet és szolgálat törvényeit, amelyet pedig az egyházaknak vállalniuk kell. Nyilvánvaló, hogy politikai-hatalmi kérdést kíván kreálni a vallásból a kormány, egyes képviselők, és az is nyilvánvaló, hogy bizonyos kisegyházakés nagyok nem egy prominens képviselője) nem is titkolja: ugyanilyen szerepet szán sajátegyházának. A műsort szerkesztő és vezető riporter engedte az indulatokat elszabadulni. Megérte? Annyiban és azért igen, mert így nyilvánvalóvá vált, hogy már régen nem az istenbe vetett hitről, nem a vallások lényegéről, kánonjairól, emberségről, szeretetről van szó, hanem anyagiakról és politikáról. Magam sem szeretem az utcai hittérítők olykor agresszív, kéregetésbe fúló mentalitását, s különösen nem a lakásról lakásra járó szektatagok térítési módszereit. Ám azt sem tudom elfogadni, hogy bármilyen vallás nevében kiátkozzuk a többit. Mindaddig, amíg ez a mód az ember ellen nem fordul, nem ütközik erkölcsi, jogi normákba, nem sérti a személyiség általános szabadságjogait. A 16 óra felkavaróan hangszerelt, de tudatosan szerkesztett összeállítása az igazságot sugallta és szolgálta. De vajon hallgatták-e azok az államférfiak, akik most egy vallásból próbálnak államvallást alkotni? Tizenhat óra, Kossuth, szombat 16.00 A rút kiskacsa és a végzet asszonya Combok csókja - Eszenyi Enikő tangóturnéja a Kölcsey művelődési központban Pozderka Judit Van egy nő, színésznő, aki kiragyog a hazai kórusból. Minden kritika lepörög róla, mint a harmatos víz, amit pillanatok tizedrészében szippant föl esőkabátunkról a meleg nap. Pályája ugyanis - ez már egészen bizonyos - nem szereposztó díványokhoz kötődik - miként a színházi pletyka (és zsargon) szereti számon tartani a hasonlóan fényes karriereket. Csillag ő, Eszenyi Enikő a neve. Most éppen rokonokat meg volt osztálytársakat keres a megszeppent debreceni nézőtéren, merthogy e huzatos, fantáziaszegény pusztai fuvallat segítette őt melegebb, szerencsésebb égtájak felé. Új s újabb kalandok felé. Szerepelt, szerepelgetett, aztán rendezéseivel hökkentette meg a közönséget, most meg azt a merészséget vette fejébe, hogy a lázak, vérek, érintések, tekintetek mentén kibomló forrongásainkról, a titkokat rejtő tangóról csinál estét. Méghozzá hamisítatlant, nem az európai, filmeken Carmenutánzatokból megkopottat, hanem az argentin ősforrásig visszanyúlót. S mint szokta, figuralesre ment - egyenesen Buenos Airesbe. A kissé hosszúra, kétórásra nyúlt produkció fél órát a fővárosi művész autópályák híján immár megszokott késéséből, felet az előadás bruttó időtartamából is meg lehetett volna spórolni - ám a színésznő dél-amerikai kirándulásának és élményeinek dramatizálásával megint hozott valami szokatlant, valami újszerűt. A túlszabályozott tánc és a műsort esetlegessé tevő, spontán jelenetek azonban egymás ellenében hatnak. A műfaj zártságra ösztönöz, eleganciára, tartásra, profizmusra, mindez lenyűgöző módon együtt is lenne, ha a szerkezetébe iktatott, a közönséggel haknikapcsolatot építő elemek nem borítanák fel minduntalanul az arányokat. Eszenyi ezúttal mégis ötöst kap. Minden stragemanager, szponzor közreműködése ellenére e mellett nem egy jelentős rendező kedvenc színésznőjeként csinál karriert és szerez a közönségnek megrendítő, fölemelő perceket, a hivatás szeretete, a néző tisztelete, a szakma megbecsülése érződik kimódolt csetléseiben, kifundált esetlegességeiben és őszinte, természetes pillanataiban egyaránt. Tud lenni buta cseléd, Mancika, jobb sorsra érdemes perdita, férfibolondító díva. A legjobban, persze, akkor szeretjük, amikor csámpázásával azt próbálja elhitetni velünk: nem kell ahhoz baldachinos ágyba, gyémántok közé születnünk, hogy néhány percre boldogok legyünk. S ő erre is képes. Mert ízig-vérig színésznő. E-Tangó. A partner: Nagy Ervin Fotó: Eszes Andrea jiój'jgyi Fekélyt fakasztó kétségek és kincsek G. Bálint Péter Mit tehet egy egyházfi, ha országában hirtelen új irányt vesz a politika szekere? S mit tehet akkor, ha immár vér folyik eszmékért, szabadságért, függetlenségért? Merre terelgesse nyáját? Mit mondjon a szavára hallgatóknak? Látszólag nehéz kérdések ezek, ám jó néhány példát látunk a történelemben arra, hogy a világra odafigyelő, az emberiség egyetemes értékeire fogékony egyháziak szellemi vezérek tudtak lenni a legnagyobb felfordulások és dúlások közepette is. Ezen példák egyikét a tiszántúli református egyházi vezetés és a debreceni Kollégium 1848/49- es magatartása szolgáltatja. Ennek a példaadó szerepvállalásnak állít emléket Gáborjáni Szabó Botond nemrég megjelent, A szabadság szent igéi című könyve. Persze, kiderül ebből a könyvből, hogy ez a szerepvállalás nem negyvennyolcban kezdődött. A világjobbító új eszmék már a negyvenes években termékeny talajra hulltak a cívisvárosban. Olvasókörök, egyesületek, irodalmi pályázatok, külföldi egyetemeken végzett professzorok. Ma, amikor mindez jóformán természetesnek számít egy értelmiségi világban, nehéz megérteni, mit érezhetett az az ifjú, aki először tartott fölolvasást az olvasó egyesületben, vagy elnyerte a diáktársaság kitűzött pályadíját. Aztán jöttek a márciusi események, a forradalom, április törvényei, a nagyobb vallásszabadság. A templomok tömve voltak. Amint azt Könyves Tóth Mihály írta emlékirataiban, feltűnő volt a vallásos buzgalom. A diákok talán még jobban lelkesedtek a hirtelen valóra vált szabadságért, mint apáik: sokan közülük nemzetőrök akartak lenni. Ám kezdetben béke volt, és szabadság és lelkesedés. Hazánkban a szellem szavai a béke fegyvertelen templomából szelíden jutnak a királyi trónhoz - mondta Révész Bálint a debreceni főiskolások előtt mondott beszédében. Dicsérte a béke olajfáját, amelynek meg nem ingatott tövéből a szabadság nőtt ki. Százötven év távlatából az a benyomásunk, mintha a kor egyházi vezetői felismerték volna: azok az új eszmék, amelyeket a politikai gondolkodók hirdettek, s amelyek most részben megvalósultak, azonosak az egyetemes keresztény értékekkel. Ezeket az értékeket pedig védeni kell. Ha kell, fegyverrel is. A professzorok is nemzetőrök lettek. Védték a szabadság, testvériség és egyenlőség nehezen kivívott törvényeit. S csak néha fohászkodtak az Úrhoz, csak néha kérdezték: „miért vetettél el minket mindenestől fogva? miért füstölög haragod meződnek juhai ellen?”. Az azóta oly gyakran föltett kérdésekre természetesen G. Szabó Botond könyve sem tud feleli. Viszont a történeti tanulmányok után közöl egy forrásgyűjteményt is: Könyves Tóth Mihály, Szoboszlai Pap István, Beöthy Zsigmond és mások beszédeit, írásait. Közülük nem egy retorikai remekmű. Megismerjük belőlük a fekélyt fakasztó kétségeket és a kincseket, amelyek e vészterhes korban annyi tűzön-vizen át vezéreltek lelkeket és kardokat: a hitet, a meggyőzést és a meggyőződést. (Tiszántúli református egyházkerületi gyűjtemények.) NAPLÓ KULTÚRA 1999. december 7., kedd Nyolc százalékra számíthatnak a pedagógusok Debrecen (HBN - S. B.) A 2000. év költségvetésének a pedagógusokra és más közalkalmazottakra, az oktatási intézményhálózatra vonatkozó részét tárgyalta december 6-i ülésén az oktatási bizottság. Az első közgyűlési előterjesztés a Fazekas Mihály Gimnázium 2000 szeptemberében beinduló két tannyelvű képzéséhez kötődően egy francia anyanyelvi tanár részére javasolta szolgálati lakás biztosítását, amit a bizottság egyhangúlag megszavazott. Második napirendi pontként a jövő évi úgynevezett céltámogatással megvalósuló önkormányzati beruházások saját forrásának biztosításáról volt szó. A vízgazdálkodás és az egészségügy területén kívül az oktatásban tervez Debrecen beruházásokat - derült ki a bizottság tagjai elé kerülő előterjesztésből. A Műhelytelepi Általános Iskolának három életveszélyessé nyilvánított tantermét a fenntartó kiváltja a Cívis Ház Rt. tulajdonában s az iskola közvetlen szomszédságában lévő fürdőépület felújításával és átalakításával. A határozati javaslatot, amely szerint a 33 600 E Ft összköltségű, ötvenszázalékos mértékű támogatással történő megvalósítást az ülésen egyhangúlag elfogadták. Ezt követően Kovács Lászlóné, a pénzügyi és költségvetési osztály vezetőjének javaslatai hangzottak el a jövő évi büdzséről, melyről több kérdést fogalmaztak meg a bizottság tagjai. Jövőre a pedagógusok 8,25 százalékos béremelésre számíthatnak, a közalkalmazotti szférában pedig 3 százalékos leépítésre van szükség, ami 283 főt érint. Bizonyos köztisztviselői és közalkalmazotti pótlékok kifizetése jogosulatlanul történt, összesen 23 esetben, az osztályvezető asszony a bizottság kérdésére azt felelte, mindegyiket felülvizsgálják, s ez alapján döntik el, felelősségre vonják-e az intézményigazgatókat.