Hajdú-Bihari Napló, 2000. december (57. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-08 / 287. szám
10. oldal • Simonffysok elismerése. A debreceni Simonffy Emil Zeneiskola növendékei a napokban Sopronban a Vili. országos zeneiskolai oboa- és fagottversenyen szép eredményeket értek el. Csűry Tamás Dániel (fagott, I. korcsoport) első díjat kapott, valamint a Magyar Fagottos Társaság különdíját; tanára, Tóth József szintén különdíjban részesült. Az oboások között a II. korcsoportban Dobos Csenge első díjat, Ludmány Péter harmadik díjat, míg a III. korcsoportban Bódi Hella első díjat szerzett. Tanáruk: Sándor Tímea felkészítő tanári különdíjat vehetett át. Akácos. Luczi János kiállítása Debrecenben, az orvosegyetem minigalériájában látható Szellemi elfekvő Sutyák Tibor Találkozik a kórház folyosóján a két régi ismerős, Gyurkovics bácsi és Hernádi bácsi, nosza, leülnek a társalgóban, beszélgetnek. Téma van, ücsörög tehát a két kisöreg, szidják Amerikát, Gyurkovics bácsi még két saját verset is felolvas - valószínűleg a reggeli kakaó és az infúzió között irta őket, de hát úgysem írt soha jobbakat, amelyekben jól lerántja a leplet az amcsikról, Hernádi bácsinak meg sztorik jutnak az eszébe, ki tudja, miről, mindegy, elmesélgeti őket. Hernádi Gyula és Gyurkovics Tibor hülyeségeket beszél egy másik országról - ez ma egy közszolgálati televíziós produkció! Először is elmondják róla, hogy milyen kultúrálatlan. Ennek keretében Gyurkovics megjegyzi, hogy manapság Amerikában a majákat és az inkákat csak rezervátumokban mutogatják. Inka rezervátum! Meg maja. Az USA-ban. Ugye milyen műveletlenek azok ott a tengeren túl? Utána Hernádi elmeséli, hogy Roosevelt jobban bízott Sztálinban, mint Churchillben, mert az utóbbit sunyinak tartotta. Ez magyarázza jelenlegi szűkös államhatárainkat. Majd pedig szólítják a műsor díszvendégét vagy szakértőjét, egy hölgyet, aki nagyon tudja, mi ott a helyzet, hiszen sokat élt kinn. Ez az egyik attribútuma, a másik az, hogy ő Molnár Tamás filozófus felesége. Molnár Tamás egy világot járt bölcselő, akit - mint vérbeli konzervatív gondolkodót - egy ideje itthon az égbe lőtt a jobboldali média, egyébiránt nemzetközi filozófusi minőségében olyan árnyalt véleményformálásokra képes, hogy például Bush azért volna jobb elnök, mint Gore, mert akkor nem történnének disznólkodások az ovális irodában (ezt két héttel ezelőtt mondta A Hétben). Nos, nagy lehet otthon a családi béke, hiszen a becses neje legalább ugyanannyira általánosító, reflektálatlan és közhelyes gondolkodású, mint ő. Elmondja, hogy az amerikai háziasszonyok (mindegyik tehát) ápoltak ugyan, de csak a tévéműsorról tudnak beszélgetni. Bájosan fejtegeti, hogy nem érdemes kultúrát várni ott, ahol ha az ember jobbra néz, Puerto Ricó-it, ha balra, akkor kínait lát. Kinyilvánítja, hogy ott nincs nemzet, csak szisztéma, s ez sok mindent megmagyaráz. Ezt követően szóba hozzák az amerikai világuralmi tendenciákat, majd közösen féltik Európát. Abbahagyom. Az ostobaság nem csak Amerikában őshonos, errefelé is. Pláne. (Pláne, m 1, vasárnap, 23.35) NAPS KULTÚRA 2000. december 8., péntek Jó kórusnak jó a közönsége is A Sol Oriens érdeklődése az egyházi zenétől a dzsesszig ível Császi Erzsébet Debrecen (HBN) A tíz éve alakult Sol Oriens vegyes karnak az idők során száz tagja is volt. Az évfordulón mindannyian együtt dalolnak, a műfajok és stílusok közt válogatva mutatják meg sokoldalúságukat. Deményi Sarolta karvezetőt kérdeztük az elmúlt évtized sikereiről. A külföldi utak közül a legemlékezetesebbek a dél-afrikai, az angliai, az egyiptomi, a hawaii és a honolului fellépések voltak, valamint a tavalyi spanyolországi fesztivál, ahol második díjat kaptunk - emlékezik a kórusvezető. - Ezekre a fellépésekre úgy állítjuk össze műsorunkat, hogy ízelítőt adjunk a magyar zenéből, kezdve világhírű klasszikusunk, Kodály dalaival, folytatva a temperamentumos hangzásuk miatt közkedvelt népdalfeldolgozásokkal, befejezve Bartók és a kortárs szerzők műveivel. A tíz év alatt két CD-nk és egy kazettánk jelent meg. Az első lemezen régi magyar egyházi zenét éneklünk, a másodikon a könnyű műfajhoz nyúlunk, spirituáléfeldolgozásokat adunk elő egy dzsessztrió kíséretében. A kazettán többedmagunkkal éneklünk, Németh Norbert debreceni szerző zeneművét mutatjuk be. Évente önálló adventi koncertet adunk, és mindig kedveskedünk egy-egy zenei csemegével hallgatóságunknak. Részt veszünk a Debreceni Tavaszi Fesztiválon, az Ady Endre Akadémián, rendszeresen hangversenyezünk a Bartók rádió 6-os stúdiójában és természetesen a Bartók-kórusversenyen, ahol kortárs szerzők műveit adjuk elő. Óriási tempóban - Milyennek látja a magyar és benne a debreceni kórusmuzsika helyzetét, a műfaj lehetőségeit? - A rendszerváltás során leszűkült a kórusok élettere. Új lehetőségeket kellett keresni működésükhöz, szponzorokat felkutatni, friss műsort produkálni. A kórustagok indítékai is megváltoztak. Egy évtizeddel ezelőtt sokan a külföldi utak lehetőségéért jártak a karokba. Ma már ez nem jellemző, ugyanis a heti kétszer két és fél órás próbát csak azok tudják vállalni, akik művelni akarják ezt a szakmát, áldozatot is hajlandók hozni érte, és szeretik ezt a közösséget.Többen közülük korábban professzionális kórusban énekeltek, igényes Szomszédjukra, rokonukra is sokan kíváncsiak. Deményi Sarolta mégük jelenti a mércét a munkában. Évente, félévente új műsort tanulunk be, ami óriási munkatempót kíván mindenkitől. A profi kórus hangversenyére a műsor miatt mennek el az emberek, az amatőr együttes előadásán a kórusban éneklő rokonukra, ismerősükre, szomszédjukra is kíváncsiak. Jó kórusnak jó a közönsége. A kar megmutathatja hogy mit tud, neveli a közönségét, de a közönsége is neveli a kórust. Azt adja, amit elvárnak tőle, s fordítva is igaz, azt várja el a közönség, amit a kórus adni tud. Reneszánsz színekkel - Van-e önálló arculata, zenei programja a Sol Oriensnek? - Hazánkban ritkaság, hogy egy kórus 17-18. századi egyházzenét énekeljen. Mi az akkori nagy Magyarország területén alkotó egyházzenei kismesterek műveit újítjuk fel, valamint a kortárs magyar műveket tanuljuk meg, melyek predesztinálják a felkészülés minőségét. - Hogyan ünnepük a tízéves évfordulót, mire készülnek a továbbiakban? December 16-án rendezzük meg ingyenes ünnepi hangversenyünket a volt Kossuth-egyetem aulájában. A koncerten közösen éneklünk azzal a száz emberrel, aki egykor a kórusban dalolt és a teljesség igénye nélkül minden műfajban, minden stílusban énekelünk. A jövőben is szeretnénk évente megtartani adventi hangversenyünket és a kórus repertoárját színesíteni a reneszánsz korszak művészetével. Rég volt, amikor a külföldi utakért kedvelték Fotó: Horváth Katalin Tehetséggondozók Debrecen (HBN) - Tehetséggondozó pedagógusokat jutalmaztak szerdán a megyeházán, olyanokat, akiknek tanítványai kiemelkedően szerepeltek az országos tanulmányi és szakmai versenyeken. Debrecen: Legény Anita (Irinyi János Középiskola és Gimnázium), Adorján László (Fazekas Mihály Gimnázium), Andics Árpád (Mechwart András-középiskola), Bakk Bálint (Erdey-Grúz Tibor Középiskola), Balázs Tivadar (Fazekas), Baranya Károly (Bethlen Gábor-szakközépiskola), Becsky Gáborné (Simonffy Emil Általános Iskola), Bertók Gyuláné (Erdey-Grúz ), Bodnár Mihályné (Fazekas Mihály Általános Iskola), Bogdán Rajcs András (Balásházy János Mezőgazdasági Középiskola), Budayné Kálóczi Ildikó (Tóth Árpád Gimnázium), Csatáriné Horváth Magdolna (Irinyi ), Csóka Pálma (Széchenyi Utcai Általános Iskola), Dobiné Jakab Hedvig (Kodály Zoltán Zeneművészeti Középiskola), Domoki Iván (Baross Gábor Szakképző Iskola), Elek József (Baross Gábor Szakképző Iskola), Fazekas Ildikó (Bethlen Gábor-szakközépiskola), Fenyesné Kircsi Amália (Tóth Árpád), Gajdics Györgyné (Baross), Gáti László (Erdey-Grúz), Gyebnárné Nagy Andrea (Gábor Dénes Középiskola), Gyetvai Károly (Mechwart), Hotzi Tibor (Gábor Dénes), Karpf Istvánné (Nagysándor József Általános Iskola), Kasza János (Petőfi Sándor Általános Iskola), Kerekesné Hubay Katalin (Balásházy), Kiss Józsefné (Balásházy), Kovács Miklós (Tóth Árpád), Kökényessy Miklós (Kodály), Leskovicsné Meszesén Katalin (Erdey-Grúz), Lévai László (Gárdonyi Géza Általános Iskola), Ling Jolán (Erdey-Grúz), Lovas Lászlóné (Erdey-Grúz), Magulyáné Újvári Ágnes (Erdey-Grúz), Németh Béláné (Tóth Árpád), Omaiszné Pólya Éva (Mechwart), Orbánné Molnár Judit (Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium), Pócsiné Erdei Irén (Tóth Árpád), Pongor Judit (Eötvös Utcai Általános Iskola), Rácz Tiborné (Széchenyi Utcai Általános Iskola), Remeténé Orvos Viola (Fazekas ), Sáriné Szebenyi Judit (Simonffy Emil Általános Iskola), Szamosköziné Simon Erzsébet (Bárczi Gusztáv Általános Iskola), Szilasiné Hajdú Éva (Simonffy), Tönköné Tóth Mária (Tóth Árpád), Vályiné Dömötör Katalin (Ady Endre Gimnázium), Zaccaria Leó (Tóth Árpád), Zádorné Kondor Erika (Csokonai), Zsuga Miklósné (Erdey-Grúz). Hajdú-Bihar megye: Bácsi Imre (Bocskai István Gimnázium, Hajdúböszörmény), Bakó Eszter (Bessenyei György Szakközépiskola, Berettyóújfalu), Deli Lajos (Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskola, Hajdúszoboszló), Dombi Géza (Bessenyei), Eszenyi Balázsné (Bocskai), Farkas József (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorlógimnáziuma), Fejes Sándorné (Bocskai), Gáborné Bárdosi Ildikó (Zeneiskola, Hajdúböszörmény), Gáborné Hajdú Zsuzsa (Középkerti Általános Iskola, Hajdúböszörmény), Gyula Ferencné (Bessenyei), Halasi Józsefné (Bessenyei), Ilku Miklósné (DE KLTE Gyakorló Általános Iskolája), Jócsák Mária (DE KLTE Gyakorlógimnáziuma), Karácsonyné Kormos Irén (Arany János Gimnázium, Egészségügyi Szakképző és Közgazdasági Szakközépiskola, Berettyóújfalu), Kézi Csilla (Arany János Általános Iskola, Létavértes), Kotormán Mihály (DE KLTE Gyakorló Általános Iskolája), Molnárné Kövér Ibolya (Bocskai), Nagy László (Széchenyi István Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, Hajdúböszörmény), Palocsai Éva (Bocskai), Szakály Árpád (DE KLTE Gyakorlógimnáziuma), Szegedi Ervin (DE KLTE Gyakorlógimnáziuma), Szilágyi Ilona (DE KL Gyakorlógimnáziuma), Tóthné Gosztonyi Éva (Bessenyei), Zsoldos Piroska (Hőgyes). J1 j/2571 Nem szeretem a kultúrát Maksa Gyula A brüsszeli belvárostól mindössze néhány kilométerre lévő Heysel városrész számos látványossággal szolgál óriásmozitól csúszdaparkon át egészen az 1958-as belgiumi világkiállításra készülthangulatában a 70-es évek csehszlovák sci-fi-jeit idéző) Atomiumig. A hajdani brüsszeli expó egyik helyszínén látható tavasz óta egy népszerű és valóban izgalmas kiállítás is: a „Nem szeretem a kultúrát", amely a szervezők szándéka szerint a huszadik század történetét meséli el. Nem annyira a politikatörténeti események fölelevenítésére tesz kísérletet, mint inkább a művészetek alakulása felől kíván valamiféle „huszadik század" konstrukciót létrehozni. Tíz helyiségben ugyanannyi „művészeti ág" lelt otthonra: a klasszikus zene, az irodalom, a képzőművészet, a színházművészet, a mozi, a képregény, a fotóművészet, a televízió, a pop-rock zene és az építészet. A kiállítóhelyek egy-egy művészettel kapcsolatos építményt imitálnak (például könyvesboltot, mozit, színházat, diszkót, gyerekszobát stb.). Az „épületek" között egy folyton változó, kacskaringós utca vezet, ahol a látogatót rengeteg fény- és hanghatás éri, a felé áradó információbőség olykor a bábeli zűrzavart juttathatja eszébe. Több, mint kétezer tárgy került ebbe a mesterséges labirintusba, ahol rábukkanhatunk mások mellett René Magritte-festményre, Le Corbusier-makettre, de például Marilyn Monroe és Charlie Chaplin híres jelmezeire vagy akár a Hitchcock Psychójából ismert koponyára is. Nem feltétlenül szerencsés, hogy a rendezvény által szimulált huszadik század szinte kizárólag (Nyugat)Európában játszódik (a filmművészetet kivéve), valamint az, hogy kultúra fogalmába nem nagyon fér bele a politikán kívül a tudomány sem. Érdekes lehet számunkra, hogy kik azok a magyarok, akik jelen vannak a „Nem szeretem a kultúrát" huszadik századában: Bartók Béla zeneszerző, André Kertész fotóművész, Victor Vasarely képzőművész. Látható továbbá egy Molnár Ferenc-előadás maradandónak ítélt díszletéről készült ábra is. (Az említett alkotók közül egyébként egyik sem Magyarországon fejezte be pályafutását.) Az „utcán" van egy fotó az '56-os forradalomról is, de nem könnyű észrevenni. A nyilvánvaló hiányosságai ellenére is jelentős teljesítményként értékelhető brüsszeli „Nem szeretem a kultúrát" egy nagyszabású rendezvénysorozat nyitódarabja. Minden bizonnyal árnyaltabb képet festenek az adott művészetekről a soron következő kiállítások: a „Nem szeretem az irodalmat" Párizsban, a „Nem szeretem a filmművészetet" Berlinben, a „Nem szeretem a poprock zenét" Londonban és a „Nem szeretem az építészetet" Barcelonában.