Hajdú-Bihari Napló, 2000. december (57. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-07 / 286. szám

4. oldal Biharkeresztes Fekvése: Debrecentől 56 kilométerre délkeletre, a román határ mellett. Lakossága: 4410 fő, ebből felnőttkorú 3436, az átlagéletkor 38 év._______ Munkanélküliségi mutató: 14 százalék. Történelme: Fancsál néven 1214-ben em­lítik először, hiteles oklevelek 1374-től nevezik Keresztesnek, 1910-től Bihar­keresztes.____________________________ Oktatási intézmények: 1-1 óvoda, ál­talános iskola és középiskola. Infrastrukturális ellátottság: vezetékes ivóvíz 89 százalék, szennyvízcsatorna 6 százalék, telefon 60 százalék, kövesút 72 százalék, vezetékes gáz 60 százalék. A legidősebb nő: Nagy Kálmánné 95 éves. A legidősebb férfi: Harsányi Lajos 94 éves. Megújult közművelődés Háromévi szünet után egy évvel ezelőtt is­mét elkezdte működését a városi művelő­dési központ. Először a három tanévben általános iskolának használt épületet kel­lett helyreállítani, majd a szükséges fel­szereléseket megvásárolni. Ezekkel együtt már zajlott a város közművelődésének új­jászervezése. Ma már a biharkeresztesiek­­nek a második emeleti szint és a tető ki­vételével teljesen felújított művelődési központjuk van, amelyben számtalan prog­ram és klub között válogathatnak az oda betérők. Az intézmény legújabb nevezetes­sége a megyében egyedülálló számítástech­nikai központ, a multicenter. Tervezik, a jövőben az országhatár túloldalán lévő is­kolások is használhatják majd a korszerű számítástechnikai eszközöket. Határon át­nyúló kapcsolata azonban már ma is van a művelődési központnak. A társastáncok­tatók és a társastáncklub vezetői Nagy­váradról járnak át. A multicenterbe a legkisebbek is szívesen járnak Tevékeny közösség igencsak kiveszi részét a város okta­tási, kulturális életének szervezésé­ből a város református gyülekezete. A rendszeres istentiszteletek, diakó­­niai munkák és szeretetszolgálat mellett művészeti iskolát is fenn­tart. A Gárdonyi Zoltán nevét viselő zene- és művészeti iskola 10 szakán 270 diák ta­nul jelenleg. Ebben a tanévben kerámia­készítéssel és népitánc-oktatással bővült a környező településeken is népszerű intéz­mény „kínálata”. Segítendő a tanórák rendjéhez csak kevésbé alkalmazkodó autóbusz-közlekedésen, az iskola a nemré­giben kapott kisbusszal szállítja diákjait a délutáni órákra, illetve haza. Az iskola tervei között szerepel az orgona tanszak elindítása. Ennek keretében egy újabb or­gonát építenek a templomban és ha min­den úgy alakul, ahogyan azt Nagy Gyula lelkész és a gyülekezet szeretné, idővel a Gárdonyi Géza-zeneiskola lesz a régió kán­torképzésének központja. A volt középiskolai kollégium épületé­ben egyházak támogatásával református szeretetotthont létesít a gyülekezet. A vár­hatóan 2002-re elkészülő intézmény apart­manjaiban 50 idős személyt tudnak ápol­ni, gondozni. Az otthon létesítése egyben jelentős munkahelyteremtő beruházás is lesz, mert az idős személyek gondozását 50 személy végzi majd. AZ OLDALT ÍRTA, A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: Kovács Zsolt Az államhatár a város fejlődésének záloga Az évente áthaladó négymillió utas vélhetően hamarosan itt lép az Európai Unió területére fejlődésre ítélt település. Né­hány év múlva a város szom­szédságában húzódik a schen­­geni határ és ez elkerülhetet­lenül meghozza a város roha­mos fejlődését. Biharkeresz­tes már ma is készül a majda­ni nagy feladatra. Ebből azonban egyelőre vajmi keveset érzékelnek a biharkeresz­­tesiek és nem is igen bíznak lakó­helyük dicső jövőjében. Legalább­is azok, akiket arról kérdeztünk, hogyan telnek hétköznapjaik me­gyénk legkisebb városában. Pa­nasz, panasz és ismét csak panasz. De mit várjunk ott, ahol felszá­molták a téeszt, a volt állami gaz­daságban tizen ha dolgoznak és a kisebb üzemek is sorra bezártak. Új munkahelyek vannak ugyan - ilyen a hatvan személyt foglalkoz­tató varroda is -, de ott vagy na­gyon keveset fizetnek, vagy csak­­néhány ember talál megélhetést. A faipari szövetkezeten és az ön­­kormányzaton kívül nincs jelen­tősebb munkahely. Néhányukból azért ki-kibuggyan a dicséret. Mondogatják, hogy nyugodtabb lett Biharkeresztes amióta átad­ták a 42-es főút várost elkerülő szakaszát, no meg szebb, virágo­sabb, rendezettebb a lakóhelyük az utóbbi években. Megemlítik az új mentőállomást, a multicentert, beszélnek az épülő szociális ott­honról és várják hazánk Európai Unióba való felvételét. Fülöp Mihály polgármester is várja a csatlakozást, merthogy ak­kor a várostól néhány kiométer­­re lesz a schengeni határ és akár­hogy nézzük, csak a szomszédban van a keleti határszakasz legna­gyobb és hazánk Hegyeshalom után a második legforgalmasabb közúti átkelőhelye. Ez pedig a fo­lyamatosan megújuló gond mel­lett a lehetőségek tárháza is. Ha­tárőrizet, vámtevékenység, üzleti, szolgáltatási és kereskedelmi fel­adat, közigazgatási és hatósági munka - mindez európai színvo­nalon. Ez a közeljövő, de az el­múlt néhány év fejlődése is figye­lemre méltó, mert az EU-konform város létrehozása nem megy egyik évről a másikra. A szenny­vízhálózat kivételével minden inf­rastruktúra megvan, újjászervez­ték a város közművelődését, a kö­zépiskola a megyében egyedülál­ló képzést is folytat és alakulóban van a Bihar-Bihor Eurórégió. En­nek központjául keresve sem le­hetne alkalmasabb várost találni, mint Biharkeresztest. Az elkerü­lő út mentén százhektáros terü­leten van hely új beruházásokra. De van a városnak gyógyvize és közel van a Bihar-hegység. Az uniós csatlakozásunk után várha­tóan munkaerő-kereslet lesz majd Biharkeresztesen. Egyre bizakodóbbak a határ menti város lakói Névjegy A helyhatósági választásokon a szabad demokraták támoga­tásával induló Fülöp Mihályt 1998-ban választotta polgár­­mesterévé a lakosság. Ezt megelőzően a helybeli Bocs­kai István Gimnázium igazga­tója volt. Történelem, földrajz és filozófia szakos középisko­lai tanár. 1969 óta él Bihar­keresztesen. Tagja a megyei közgyűlésnek és a közgyűlés gazdasági bizottságának. Nős, felesége a város középiskolá­jának matematika, fizika sza­kos tanára. Fia jogász, lánya közgazdász. Két unokája van. KAIDO'N­HMI igé­á­tTÉR­ KÉP 2000. december 7., csütörtök Vagy átalakul, vagy felülről szüntetik meg Elkerülhetetlen, ám sok dol­gozó számára vélhetően fáj­dalmas lépés lesz a város legtöbb embert foglalkozta­tó munkahelyének, a Fa- és Építőipari Szövetkezetnek részvénytársasággá alakulá­sa. A fennállásának jövőre 50. év­fordulóját ünneplő szövetkezet 5 ágazatában jelenleg 350 ember keresi kenyerét. A létszám vár­hatóan a jövőben sem változik lényegesen, mert mint azt Pén­zes Károly elnök mondja, az év­tizedek alatt kialakult termelési és értékesítési viszonyok az átalakulás után is tovább élnek. Annak ellenére, hogy egyre ne­hezebb piaci viszonyok között kell helytállniuk a hazai és a nemzetközi gazdaságban, mindig van, illetve vannak olyan ága­zatok, amelyek viszik a kevésbé nyereséges, netán veszteséges te­vékenységet. - Leginkább a járműiparban szereztünk hírnevet magunknak - magyarázza Pénzes Károly. -A saját fejlesztésű és oltalom alá helyezett gyártmányunk, a vas­úti és közúti tömegközlekedés­­ben részt vevő járművek hő- és hangszigetelt padlózata, tovább­ra is keresett termék. Egyebek között beszállítói vagyunk Né­metország egyik legnagyobb ke­reskedőházának, valamint a busz- és vasútijármű-gyártásnak, de a gumiipari tevékenységünk is jól megy. Saját iskolánkban képezzük szakmunkásainkat. Az átalakulás azonban elke­rülhetetlen, mert ha ezt nem lé­pi meg a szövetkezet, akkor egy bizonyos idő letelte után „felül­ről” szüntetik meg a gazdasági egységet. A részvénytársasággá alakulás már elkezdődött. Az üz­letrészek megvásárlása az elnök megítélése szerint az érdekek sé­relme nélkül zajlott le. Az igazi változást azonban az igazgatóság részvénytársaság szabályainak megfelelő felállása után követke­zik be. Akkor, amikor már nem a tagok, hanem a tulajdonosok a 9 tagú vezetőséggel együtt dön­tenek az rt. ügyeiben. Külföldön is keresettek a szövetkezetben gyártott járműpadlólapok A botanikus kert egyedi arculatot hozott Iskola a határ mentén A város középiskolai képzésé­ben, kapcsolataiban már régóta érezhető az államhatár közelsé­ge. Az orosházi határőr-igazgató­sággal közösen határrendészeti fakultáció van, a közelmúltig - és várhatóan hamarosan ismét - vámosismereteket is tanulhattak itt a diákok és az intézménynek mindig van néhány tanulója, ta­nára a határ túloldaláról. A nagyváradi Ady-líceummal test­­vériskolai kapcsolatot ápol. Aulá­jában egymást váltják a képző­­művészeti tárlatok, köztük szép számmal Romániában élő művé­szeké is. Az oktatási intézmény egyedi arculatot kapott az eme­letén létrehozott botanikus kert­tel. Megyénkben csak itt tanul­hatnak dísznövénykertészetet a diákok. Jobb lett a közbiztonság A határőrizeti egységek nyugal­mat, biztonságot és a határőrség hivatásos létszámra való áttéré­sével jelentős számú munkahe­lyet jelentenek a városnak. Mind­ez természetesen szoros együtt­működést feltételez a lakosság­gal. Merthogy a helyismeret leg­alább olyan fontos erénye a ha­tárőrnek, mint a hivatásra való testi-lelki alkalmasság. A helyi középiskolával együttműködve felvételire való felkészítéssel és tanulmányi szerződések megkö­tésével segítik a továbbtanulás­ban a határőrizettel hivatássze­rűen foglalkozni akaró diákokat. De a határőröknek igen jó kap­csolatuk van a keresztesi rend­őrőrssel, no meg a polgárőrség­gel is. Belvízkár, aszálykár Kifogott a keresztesi gazdá­kon a 2000. év. Április ele­jétől , egy esőt leszámítva, novemberig nem volt csa­padék a környéken. Akinek volt tőkéje, az túlélte ezt az évet. Közéjük tartozik Sza­bó Miklós is. A 80 hektáron gazdálkodó Sza­bó Miklóst és családját az a pénz mentette meg, amit azért kaptak, mert el kellett adniuk a várost elkerülő főút építéséhez a föld­jük egy részét. „Szó se róla, megadták az árát” - mondja. „De ebben az évben volt is hová ten­ni a forintot, mert bizonyos te­rületeinken háromszor vezet­tünk, de egyszer sem arattunk. Tavaly még a malacokat nem tudtuk eladni, pedig egytől egyig törzskönyvezett, kitűnő húsmi­nőségű állatok voltak. Végül 156 forint kilónkénti árért sikerült túladni rajtuk.” Annak ellenére, hogy a mező­­gazdaságnak hagyományai van­nak a városban, ma már keve­sen élnek ebből a gazdasági ág­ból. A szövetkezetet felszámol­ták, az állami gazdaság utód tár­saságában alig-alig dolgozik va­laki, az egyéni gazdálkodókat pe­dig megrostálták az aszályos, majd a belvizes évek, az idén pe­dig az iszonyú szárazság. Aki maradt, az búzát, kukoricát, napraforgót és repcét vetett. Né­­hányan a juhászattal próbálkoz­nak. A földtulajdonosok igyekez­nek mással műveltetni területei­ket - néha még pénzt sem kér­nek érte.

Next