Hajdú-Bihari Napló, 2001. március (58. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-23 / 69. szám

4. oldal Körösszegapáti Első említése: A Váradi Regestrumban található 1221-ből.________________________ Lakossága: 1081 fő. Fogyatkozik: 1949- ben még 2209 volt. A megye egyik leg­­elöregedettebb faluja, az átlagéletkor körülbelül 50 év, a 18 éven aluliak száma 211 fő._____________________________________ Legidősebb lakosa: Maroska Mihály, 94 éves. ______ Legfiatalabb lakosa: Bereczki Ádám. Az ingatlanok száma: A körmösdpusz­­taiakkal együtt 570, közülük 25 üres. Az ingatlanok értéke igen alacsony._________ Termőföldje: Mintegy 2600 hektár. Foglalkoztatás: A legtöbb embert az önkormányzat foglalkoztatja - a pol­gármesteri hivatalban valamint az önkor­mányzat oktatási és egészségügyi intéz­ményeiben összesen negyvennyolc ember dolgozik.________ Infrastruktúra: A szennyvízelvezetés és -tisztítás kivételével teljes a közműellá­tottság. Az út- és a járdahálózat jó, a bél­és csapadékvíz-elvezető rendszer is jobb a közepesnél. A belterületi utak 75-80 százaléka van ellátva szilárd burkolattal. Gázvezeték-hálózata mintegy 10 kilo­méter hosszú, 250-nél több családi házban fűtenek gázzal. A telefonszolgáltatásba bekapcsolt lakások száma megközelíti a 300-at. A faluhoz tartozó Körmösdpuszta egykor iskolával rendelkező település volt Fogyatkozik a létszám az iskolában - Kevés a gyerek és még kevesebb lesz - fogalmaz­za meg a község legfájdal­masabb gondját Vad Er­zsébet matematika-fizi­­ka-kémia szakos tanár, az általános iskola egyszers­mind az általános művelő­dési központ igazgatója. A létszám egyelőre 3-4 éven át változatlan lesz, vagyis körülbelül annyian érkeznek az óvodából, mint ahá­­nyan kimennek, miután azonban kevés a gyermekáldás, egyre kevesebb lesz az óvo­dás is. Az iskolának ma 95 tanulója van és várhatóan jövőre is ennyi lesz. Öröm az ürömben, hogy a pedagógusok ideális osztálylétszámokkal dolgoznak. A legki­sebb osztály 7, a legnagyobb 15 fős. Nem erről nevezetes azonban az intézmény, ha­nem arról, hogy benne nemzetiségi nyel­vet is oktatnak. Az iskola típusának meg­felelően elsőtől nyolcadikig román, negye­diktől nyolcadikig pedig angol szót is ta­nulnak a gyerekek. A tanintézmény legkisebb osztályába 7, a legnagyobba 15 tanuló jár Az oldalt írta és a fotókét készítette: Gulyás Imre és Vmirjáncki József H­A­J­1­0 ■ 8­I­H * »­I # _ _ NAPI# TER­KEP 2001. március 23., péntek A munkahelyhiány a legnagyobb gondjuk Azt remélik, hogy az idén se kényszerül hitelfelvételre az önkormányzat Hasonlóan más bihari fal­vakhoz, itt sem kezdődhet másképp a falu sorsáról folytatott beszélgetés, csak úgy, hogy Körösszegapáti halmozottan hátrányos helyzetű település. Költség­­vetése a rendszerváltás kez­detétől forráshiányos. - Az úgynevezett „önhikis” te­lepülések közé tartozunk, ami azt jelenti, hogy többlet állami forrásokra kell pályáznunk - vág a gondok sűrűjébe Dani Imre polgármester. Múlt évi, 116 mil­lió forintos költségvetésüket pél­dául 28 milliós forráshiánnyal tervezték. Az idén nőtt a költség­­vetés főösszege (130 millió fo­rint), de a forráshiány is több mint 30 millió forint. Tavaly sem kapták meg az egészet, csak 21,5 milliót, jöttek azonban hozzá pót­­előirányzatok, így nem kellett hi­telt felvenniük. Bíznak benne, hogy ez az év sem lesz nehezebb.­­ Mint minden kis település­nek, nekünk is súlyos gondunk, hogy felújításra sajnos kevés pénzt tudunk fordítani. A polgár­­mesteri hivatal 1900-ból való épületében például süllyednek a padlók a nagy szárazság miatt. Még nem is mértük fel, hogy pontosan mennyibe kerülne a helyreállítás, mert tudjuk, hogy nincs rá pénzünk. Közben folya­matos karbantartást igényelne az iskola (legalábbis az a része, ahol nincs építkezés), és az 1957- ben épül óvoda is - sorolja a pol­gármester. A legnagyobb gondot azonban a munkahelyek hiánya okozza. Korábban az önkormányzatnak kevesebbet kellett foglakoznia a munkaerő-elhelyezéssel, mert volt egy sok embert foglalkozta­tó szövetkezet, azonfelül volt ho­vá eljárni dolgozni az emberek­nek. Dani Imre ma úgy véli, hogy Bihar folyamatosan a rend­szerváltás áldozata. Mert ami nagyüzem a környéken volt - például Berettyóújfaluban az Elzett, Komódiban a kendergyár -, mind tönkrement. Mi követ­kezhetett ebből? Az, hogy mind­azok, akik helyben maradtak, ma rokkantnyugdíjasok vagy munkanélküliek. Nem tudnak számukra munkahelyet teremte­ni. Sok a kényszervállalkozó is. A kárpótlás folyamán többen ju­tottak kisebb-nagyobb földterü­lethez, de nagyon nehéz a meg­művelése, csak átlag feletti mun­kával lehet úgy megdolgozni, hogy megfelelően teremjen. 1999- ben a víz bontotta a területet, 2000-ben a szárazság. Körösszeg­apátiban az átlag csapadékmeny­­nyiségnek egyharmada esett, és még most is csapadékhiány van. Nagy szerencse, hogy 1999-ben csak minimális mértékben, 2000- ben pedig egyáltalán nem volt épületkár. 1999-ben a belvíz okoz­ta károk nyomán 600 ezer forint­nyi összeget kapott lakáshely­reállításokra az önkormányzat. r­­aliaiIlui'"^ . f^LŐDESIKOZPONT A falu központja a felújítás előtt álló református templommal Hívják a vállalkozókat A nehézségek ellenére, ame­lyek gazdasági téren nyom­ják a községet, a település egészségügyi, szociális és oktatási ellátottsága átlag fölötti. A gyerekek a mai követelményeknek megfele­lő, korszerű intézménybe járnak, és ez bizonyos érte­lemben gyógyírt nyújt arra, hogy az önkormányzat gaz­daságilag egyelőre nem tud eleget tenni a közösszeg­apátiak igényeinek, noha mindennel próbálkozik. Március 12-én például falu­gyűlés volt, amelyen egy rö­vid tájékoztató után épp ezekről a gondokról beszél­gettek az emberekkel. Hív­tak olyan vállalkozókat is, akik szeretnének segíteni, például a zöldségtermesztés terén, amelynek korábban hagyománya volt itt, s ame­lyet az emberek még nem felejtettek el. Most egy olyan felvásárlót hívtak meg, aki termeltetni szeret­ne és szerződést köt a ter­melőkkel. Dani Imre polgármester 1943-ban született Vámos­­pércsen. Az általános isko­lát szülőfalujában végezte, majd technikusi képesítést szerzett a budapesti posta­­forgalmi technikumban. 1962-től 1974-ig a debrece­ni postaigazgatóságon dol­gozott, 1974-től 1990-ig ta­nácselnök (1977-től 1990-ig a nagyközségi közös tanács elnöke) volt Körösszegapá­tiban. Közben elvégezte az Államigazgatási Főiskolát. 1990-ben Körösszegapáti polgármesterévé választot­ták, jelenleg a harmadik ciklusát tölti. Bizonytalanságban, de nem hit nélkül ilyen bizonytalanságban a falusi emberek még soha nem éltek - mondja ki meg­­másíthatatlanul véleményét Butt József, a Magyarorszá­gi Román Ortodox Egyház országos tanácsának a tag­ja, a helyi egyháztanács el­nökhelyettese. Rokkantsági nyugdíjas. Megis­merkedésünk óta kísért az érzés, hogy a neve szinte szinonimája lehetne az emberi küzdelemnek, szorgalomnak, leleményesség­nek. Jutott azonban neki is a rosszból. S vele együtt feleségé­nek, Mária asszonynak (akit Méhkerékről hozott el, miután Gyulán a gimnáziumban egy­másra találtak), aki maga is ren­geteg sor salátát, uborkát, virá­got kapált meg annak idején a téesz kertészetében. Valóságos enciklopédiája, eleven képet adó tükre ez a román nemzetiségű házaspár a századvég vidéki Ma­gyarországának, az teszi tehát majd jól, aki egyszer hosszan el­merül a történetükben. Nem bol­dogtalanok, hiszen a gyerekeiket szépen felnevelték, taníttatták, még csak azt se mondhatjuk, hogy nincs otthon házukban a derű, a humor, de azért látható, mennyire bántja őket ez a tartós kilátástalanság, amelynek hatá­sára nem tudnak más következ­tetésre jutni, csak arra, hogy „hiába jön ide bármilyen fiatal, itt éhen pusztul, mert nincs munkalehetőség”. Butték is meg­ritkították a jószágállományt, olyan becsapottnak érezték ma­gukat az elmúlt esztendőben, így azután, persze, még több ener­giát fordíthatnak a köz - például az egyházközségük - javára. Butt Józsefék önzetlen mun­kálkodásának nagy szerepe van abban, hogy kívül-belül megújul a körösszegapáti ortodox temp­lom. Butt József és felesége, Mária asszony Töretlenül fejlődő családi vállalkozás - Van még egy ilyen vállal­kozó a környéken? - kérde­zem Horváth Győzőtől, a Holovill Kft. ügyvezető tulaj­donosától az Okolicsány­­tanyai magtisztítóban, mire ő mosolyogva csak annyit válaszol: - Nem hiszem. Horváthék 1991-ben alakult családi vállalkozása egyre több közösszegapáti és környékbeli embernek nyújtja a megélhetés reményét. A cég történetét az ügyvezető segít feleleveníteni. - A családunk 1956-tól eléggé szétszóródva élt: két idősebb test­vérem Angliában, Svédország­ban, mi az öcsémmel itthon. Én a mezőgazdaságban kerestem a lehetőséget, míg az öcsém, aki három szakmával rendelkezett, vállalkozóként és üzemvezető­ként is tevékenykedett. Sajnos ő és a felesége is már meghaltak. A két gyerekük van benne a lift­­ben, így a társaságnak gyakorla­tilag öt - köztük három testvér - tulajdonosa van. A kft. a gaz­dálkodást a kárpótlási területe­ken kezdte. Főleg pénzhiány miatt elsősorban olyan növé­nyekkel kívántunk foglalkozni, amik nevelése viszonylag kis be­fektetéssel jár, így esett a válasz­tás az aprómagtermesztésre. A mintegy 200 hektár területen te­lepített lucernamagot sikerült külföldre értékesíteni. Ez a kez­det kezdetén jelentős költségmeg­takarítással járt, s a megtermelt jövedelmet a kft.-n belül más be­ruházásra lehetett fordítani. A választás egy magtisztító üzemre esett, amit saját erőből építettünk fel a bátyáim segítsé­gével. A következő lépés már ter­ménytárolók építése, korszerűsí­tése és egy szárítóüzem megépí­tése volt. A kft. eddigi beruházása 150 millió forintra tehető. A kft. megalakulása óta nyereséggel dolgozik, négy-öt éve már éven­te átlagosan 14-15 millió forint eredményt tud produkálni, ami a többi közt annak köszönhető, hogy a saját termelés mellett rengeteg szolgáltatást végzett és töretlenül fejlődött. Horváth Győző

Next