Hajdú-Bihari Napló, 2001. május (58. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-05 / 104. szám
8. oldal '/■ájiJ'j u 1 Dudaszó - Az utolsó dudás címmel megjelent könyvet és a hozzá mellékelt két kazettát ajánlanám. Juhász Zoltán, a könyv szerkesztője 1992-ben bukkant a Nógrád megyei Tereskén élő Pál István dudásra, aki pásztorcsaládból származik, és maga is ezt az ősi mesterséget választotta. A pásztorember még az 1920-as években édesapja nemzedékétől hallotta a dudaszót a lakodalmakban, fonókban, fosztókban. A rendkívüli zenei érzékkel megáldott férfi hamar magába szívta az örökséget, és kecskedudáján maga is szolgáltatta a zenét, amíg igény volt rá. Kedvenc dala a Feltöltik a nógrádsápi templomot, amely a kazettákon is szerepel, csakúgy, mint a Pista bácsi dudáljon kend, a Tornyosodik a Mátra alja, a Tülkölés, a Zúg az erdő, zúg a mező, a Dudás vagyok, dudát fújok. A kazettákon nemcsak dudaszó hangzik fel, hanem furulyajátéka és értő, és szép az előadó énekhangja is. A nyolcvanadik évét betöltött népzenészt személyesen is ismerem, tudom róla, hogy szépen mesél, megindító történeteket fűz dalaihoz. A könyv elején a szerkesztő Pál István életéről és szemléletéről ír. A könyvet a Magyar Művelődési Intézet adta ki a Népzenei Füzetek sorozatban 1998-ban, a kazettákat pedig a Za-Ki Kiadó. Köszönet értük. Bárdosi Ildikó népdalénekes Családi idill A Gryllus család néha otthon is énekel, de családi CD eddig nem készült. Gryllus Dániel, az immár harminckét esztendős Kaláka egyik alapítója, vezetője szintén zenész öccsével, Vilmossal, színésznő lányával, Dorkával és zeneszerző-hallgató-basszusgitáros fiával, Samuval közösen énekelte lemezre dalait. A Családi kör cím azért is indokolt, mert Petőfi, Kányádi, Weöres, József Attila, Ady, Burns, Nagy László és mások versei mellett Arany János gyönyörű költeménye is megszólal dalban. Elhangzik néhány Kaláka-szám családi hangszerelésben (Kosztolányi: Boldog, szomorú dal, Hajnal Anna: Görögdinnye), egy zsoltárének, egy részlet Weöres Sándor költői prózájából, A teljesség feléből, ráadásul Dorka egy Örkény-egypercest is elénekel. A dalok mindegyikében citera szól más-más hangszer társaságában. Akalmi családtagként kiváló vendégmuzsikusok (Halmos Béla - brácsa, Gőz László - harsona, Szalai Péter - tabla, Havasréti Pál - tekerő, Fábry Géza - koboz, Balázs Gergely - hegedű, Zsoldos Béla - ritmushangszerek, valamint a két Kaláka-tag: Becze Gábor - nagybőgő és Radványi Balázs - kálimba) játéka színesíti a hangzást. (GCD) Forrásvidéken Marthy Barna Ha Weöres Sándor nevét halljuk, rögtön a bravúros és játékos versei jutnak eszünkbe, egy költő ötlik fel előttünk, aki káprázatosan zsonglőrködik a szavakkal, verslábakkal. Talán kevesebben tudják, hogy a Tao Te Kinget fordítása is az ő munkáját dicséri. Márpedig az utóbbit még olvasni is igencsak nehéz falat egy európai gondolkodó számára, lévén, hogy a mű logikája teljesen eltér az általunk inkább megszokott pragmatikus gondolkodástól, ezért lépten nyomon ellentétek és paradoxonok nehezítik a sorok közt elrejtett misztikus üzenet befogadását. A Tao Te Kinget lefordítani képtelenség lett volna egy már kialakult, meglelt belső bölcsesség, belső fény vezérlése nélkül. Ez a belső fény tárul elénk Weöres Sándor A teljesség felé című művéből. „E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyan„ virágokból szedi csokrát”, olvashatjuk az író szavait, a könyvet ajánló bevezető oldalon. A könyv apró, magvas, kinyilatkoztatásszerű részekből áll. Minden rész egy segítő kéz, ami képes kiragadni a mai embert gondolkodásmódjának kátyújából, és közelebb hozni egy olyan létfelfogáshoz, ami voltaképpen természetes sajátja lenne, ha össze nem zavarta volna léte értékrendjét. Weöres Sándor felhívja figyelmünket, hogy amit a mai ember pragmatikus, realista gondolkodásnak nevez (amivel szemben az idealizmust elítéli) nem más, mint negatív és parodisztikus idealizmus. „A pénz nem étel, nem ital, nem ruha, nem műtárgy, alapjában véve hasznavehetetlen valami, tulajdonképpen nincs, csak puszta idea és ideál, s ennek a fiktív dolognak a gyűjtögetését nevezi a mai ember teljes józanságnak.” Az ember képes rá, hogy a pénznek nevezett papírdarabkákat élete mértékének tekintse, elfeledve és visszautasítva az igazi, emberi mértéket. Aki nyitott rá, ezt a mértéket megtalálja Weöres Sándor könyvében. A mai ember viszonya önmagával és az őt körülvevő léttel igen szegényes, anyagias. Börtönbe zárja magát, amikor látszatértékeket hajszol, és megszerezve őket görnyedezik terhük alatt, miközben a negédes érzelgősséget összetéveszti a szeretettel, a szerelmi tisztességet az áskálódással, elfojtásait az er- Weöres Sándor Egybegyűjtött írások kölccsel, és tudatlansága folytán elfojtott és eltorzult vágyaira hatva az igaztalan látszatvilág rabszolgája lesz. Ilyesfajta gondolatok jutnak el hozzánk, ha olvasni kezdjük A teljesség felét. Köres Sándor gondolatai gyakran emlékeztetnek Hamvas Béla Scientia Sacrájában vagy a Tabula Smaragdinájában leírtakhoz, ami nem véletlen, hisz A teljesség felé ajánlásának első mondatában az író Hamvas Bélát nevezi meg mestereként. Weöres nyelvezete viszont egyszerűbb, talán ártatlanabb is, mint a Hamvas Béla említett műveié, mivel nincs teletűzdelve irodalmi utalásokkal, amelyek megértéséhez szükség van egyfajta irodalmi tájékozottságra. Weöres Sándor műve magával ragad, beszippant, rádöbbent bizonyos nem feltétlenül kellemes igazságokra, az emberi létről, Istenről, szeretetről, nemzetről, hazáról, művészetről. Ez utóbbi felsorolás a mai embert a közhely megszokottságával untathatná. A teljesség felé azonban új zamatot kölcsönöz e fogalmaknak, képes arra, hogy újrateremtse az elfeledett ősi kapcsolatot eme elvont fogalmak és az ember közt. (Weöres Sándor: A teljesség felé) MftffjÉ TÉKA 2001. május 5., szombat A király végre meztelen Elsőkötetes szerző az ismert vidékeken Kovács Béla Lóránt Király Levente a magyar irodalmi közéletben paródiái által vált ismertté. Első kötete ennek ellenére nem tartalmazza ezeket az írásokat. A legkisebb olyan verseket foglal magába, amelyek a kortárs irodalmi köznyelv számos sajátosságát megidézik ugyan, de sohasem egyetlen szerző nyelvi kliséinek játékos újraalkotásában érdekeltek. Király Levente első kötete három nagyobb ciklusból áll, amelyeket A trubadúr nyugdíjazási és egyben utolsó balladája előz meg. Ez a költemény címe és szcenikája szerint is zárszó, amely az összes mű gyűjteményes megjelentetése érdekében íródott utolsó versként egy kegyes patrónushoz. Ajánlása ironikusan játszik el a szerzői névvel akkor, amikor nagy kezdőbetűvel foglalja azt egy szólásba a következő módon: „Herceg! Látod, a Király most meztelen, / és elismeri, nem minden műve volt műremek. / A lábad előtt csúszik mégis, / hogy kiadhassa a Válogatott Műveket.” Az, hogy a Király hány verse műremek, az ezután következő szövegek olvasása során derülhet ki. A legkisebb című kötet alkotásaira talán az a leginkább jellemző, hogy nehezen megérthető pragmatikai és történelmi szituációban hangzanak el. A versek általában dialogikus helyzetet teremtve jelennek meg, ám a beszélgetőpartnerek csak körültekintő munka által identifikálhatóak valamiképpen az egyes versekben. Ennek következtében sok szöveg olvasását a rejtvényfejtő hermeneutikus kód vezeti. Ez általában azt a talányt próbálja megoldani, hogy kik és mikor, illetve milyen körülmények között beszélgetnek. A megoldáshoz legtöbbször a kontextualizáció segítheti az olvasót. Az egyes versek egymás segítségére sietnek az értelemalkotás terén és a nagyobb ciklusokon belül kisebbeket alakítanak ki. Különösen igaz ez a második ciklus a Pelyhes felhő, kék hátérrel darabjaira, melynek szereplői: a Kardinális, az Ikonfestő és a többi alakját nem egy, hanem több vers alkotja meg. Hasonló módon jár el a költemények első csapata a Három pillantás egy csoportképre is, ám ennek szövegei közt számos „szerepvers” is található, illetve olyan költemények, amelyek valamiképpen a szerepversek műfaji hagyományait alakítják. A harmadik ciklus, a keresgélés egy messzi házban tér el leginkább a többitől. Ez a szövegkorpusz egy fiktív világ tájait bejárva, otthonosság és otthontalanság bonyolult kölcsönviszonyát teremti meg. Olyan világot tár elénk, amelynek fehér folyóiban „látod feloldódni arcod / tapogatózni kezdesz a vízben / de a kezed is eltűnik / mire megérzed végre / az anyatej illatát” (Fehér folyó). Király Levente első kötete ugyan nem jár be olyan versnyelvi tájakat, ahol korábban még senki nem fordult meg, ám az ismerős vidékeket olykor ismeretlen horizontokon is képes megmutatni, épp ezért A legkisebb ígéretes próbálkozásnak tűnik, olyannak, amit érdemes olvasgatni néha. (Király Levente: A legkisebb, Kijárat, Budapest 2000) Szépirodalom Szakkönyvek Fiataloknak . Sasson, Jean Andorka Rudolf Rowling, J. K. A fátyol mögött Bevezetés a szociológiába Harry Potter és a bölcsek köve (Gabo) 990,- (Osiris) 3200,- (Animus) 1290,-2 Sasson, Jean Jobber, David Rowling, J. K. A hercegnő lányai Európai marketing Harry Potter és a titkok kamrája (Gabo) 990,- (Műszaki) 4280,- (Animus) 1390,-3 Sasson, Jean Kaszás György Rowling, J. K. Királyi sivatag A nagy adrenalin játék - Reklámcsinálás Harry Potter és az azkabani fogoly (Gabo) 990,- (Geomédia Szakkönyvek) 4000,- (Animus) 1590,Márai Sándor Szeles Péter Rowling, J. K. Füveskönyv Public relations a gyakorlatban Harry Potter és a tűz serlege (Helikon) 1180,- (Geomédia Szakkönyvek) 4000,- (Animus) 2390,-5 Esterházy Péter Stangl, Martin Ende, Michael Harmonia caelestis Hobbim a kert Momo (Magvető) 2990,- (Magyar Könyvklub) 3200,- (Móra) 1480, de Beauvoir, Simone Scheffer, Mechthild Weöres Sándor C Egy jó házból való úrilány emlékei Az eredeti Bach - Virágterápia Zimzizimu (Magyar Könyvklub) 2500,- (Magyar Könyvkub) 2300,- (Tercium) 1270,Szabó Magda Trent, John Love, Judy 7 Pilátus Fekete-fehér szivárvány (Európa) 1400, (Új Remény Alapítvány) 1490,Csokonai Kiadó Kft. Könyvesboltja, Debrecen, Piac u. 45. MARGÓ Májusi zacc Pozderka Judit Jelképesnek is felfogható a Színház című kritikai és elméleti folyóiratnak az a törekvése, melylyel e fórum egyre markánsabban a valaha többre hivatott művészeti ág társadalompolitikai hátterét, szakmai és morális gondjait bogozgatja. Az utóbbi évtized kínálkozó keresetei közül elegendő a változó mecenatúra koncepciótlanságaira, a Nemzeti Színház infernális ügyeire, a kultúrkampf betüremkedéseire vagy a művészet egzisztenciális ellehetetlenségeire emlékezni. Ám a lap hónapok óta „jól megél” az esedékes direktori pályázatok anomáliáiból, a sokszor cirkuszi produkciónak is beillő mutatványok elemezgetéseiből. Véletlen-e ezek után, hogy az ilyenkor aktuálisnak tűnő évadok összefoglalása helyett a májusi számnak sem a szakmai visszatekintés a szenzációja? Jobban mondva, a Zacc a kávéban című terjedelmes vezető írás a szakma gyökereihez nyúl, de korszerű tartalmi magyarázatok helyett itt is csak botrányt lát a szerző. A színészképzésről, a színház- és filmművészeti főiskolából egyetemmé növekedett intézmény helyzetképéről van szó. A mostani cikk vallomások és dokumentumok kíséretében koncentráltan vázolja a helyzetet. Belőle csak jelezni tudunk néhány motívumot: oktatói túlhajszoltság és érdektelenség, villámgyors hallgatói kiábrándulások, szakmai motiválatlanság, filmesek és színháziak szembenállása, személyi gyűlölködés, tetemes órakimaradások, színvonaltalan elméletieskedés, anyagi gondok... Még szerencse, hogy odább a folyóirat néhány színvonalas előadásról és kiemelkedő színészi játékról is beszámolhat. Ezek közé tartozik a szolnoki színház Amadeusa Darvas Iván jutalomjátékával vagy azok a produkciók, amelyek Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Márai Sándor polgári színházát igyekeznek újragondolni.