Hajdú-Bihari Napló, 2002. április (59. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-16 / 88. szám

2002. április 16., kedd RÖVIDEN 0 Néprajzi filmek. Dialektusfesztivál el­nevezéssel néprajzi tárgyú filmek sereg­szemléje kezdődik Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban szerdán. A négy­napos eseményen 29 film indul a verseny­ben, s további 44 alkotást információs ve­títésen tekinthetnek meg az érdeklődők. A magyarországi alkotások mellett a szom­szédos országokból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból is érkeztek filmek.­­ Szavalósiker. Járasi Judit, a debrece­ni Tóth Árpád Gimnázium 10. évfolyamá­nak tanulója a napokban harmadik helye­zést ért el, s különdíjat is kapott az aradi Tóth Árpád-szavalóversenyen. Felkészítő tanára Fehér Antal. A megmérettetést az aradi Kölcsey Magyar Egyesület és a Csi­­ky Gergely Magyar Tannyelvű Iskolacsoport rendezte az idén, jövőre a TÁG fogja. Hajnal .. Bódi Ildikó kiállítása Debrecen­ben, az Életreform Házban látható HANGSZÓRÓ A bús férfi Bényei József Ünnepelni kerek évfordulók és csinnad­ratták, görögtüzek nélkül is lehet. Szeré­nyen, visszafogottan, tisztán. Ahogyan pél­dául a rádió ünnepelte Kosztolányi Dezsőt, a 20. század magyar irodalmának egyik egyetemes rangú zsenijét. Nem volt kerek évforduló, a nem kerekről is lekéstek, már­cius 29-én volt 117 éve, hogy született. Az ünnep során nem a regényírót, a no­vellistát, hanem a kivételes érzékenységű újságírót és a költőt állították előtérbe. Zsur­nalisztikai munkásságából is a legismertebb fejezetet, az Alakok sorozatot. Műfajterem­tő sorozat volt ez a magyar irodalomban, átmenet a valódi interjú és a valódi riport között. Különböző foglalkozású embereket szólított meg, és tárta fel a személyiség és foglalkozás hátterét egyszerre. Más kérdés, hogy ez az 1999-ben készült sorozat fel tud­ta-e tárni igazán Kosztolányi riporteri sze­mélyiségének varázsát. Magam úgy vélem, Kern András kitűnő megoldásai ellenére sem tudott igazán beleilleszkedni az író sze­repébe. Egyáltalán, dramatizált formában kissé elveszett ezeknek a portréknak a ben­­sőségessége, intimitása, szereppé változott az élet valósága. Kosztolányi portré-interjúi sokat akartak: egyszerre mutatni be embert és hivatást, s a létezés azon stációit, melyek e hivatáshoz kötődnek. Nos, a rádiós vál­lalkozás tiszteletre méltó ugyan, de keveseb­bet ad vissza Kosztolányiból, mintha ugyanezeket az írásokat olvassuk, és elme­rülhetünk egy-egy finom megjegyzés, egy­­egy finom kérdés sugallatában. Más a helyzet a költeményekkel. Szeren­csés rendezői ötlet volt, hogy a portrék mel­lé közvetlenül kapcsolták a költő verseit. Mára talán már nem kell álarc alá bújniuk a Kosztolányi-rajongóknak. Volt pedig idő, amikor az ő műveiben az erkölcsi bomlás példáját látta meg jeles filozófusunk is. Ben­ne, aki a szegény kisgyermektől a bús fér­fin át követte a halállal megbékülő embe­rig a létezés kálváriáját, és minden állo­máson tudott igazat, szépet mondani. Aki vállalta, hogy komolyan vegye a játékot és játéknak tekintse a halált. Megrázóan igaz, aktuális költő volt Kosztolányi. Jó, hogy a rádió is tesz azért, hogy munkái beépülje­nek korunk köztudatába. Nagy regényei és nagy költészete mellett jó lenne feltámasz­tani publicisztikáját, jegyzeteit, megfigyelé­seit, szösszeneteit is, történelmi és emberi bölcsességek rejtőznek azokban. Most azon­ban örüljünk, főként Kállai Ferenc, Avar István és Szacsvay László versliturgiájának. Kell még nekünk, gyarló embereknek Kosz­tolányi embersége. (Kosztolányi-hét, Kossuth, hétfőtől pénte­kig 11.35 óra) NftPlÚ________________________________________________________KULTÚRA / 8 Úgy játszanak angolul, mint magyarul Négy éve nyerik a drámafesztivál díjait a Böszörményi úti iskola hetedikesei Császi Erzsébet E-mail: csaszie@freemail.hu Debrecen (HBN) - Magyar és angol nyelven adnak elő színdarabokat a Böszörmé­nyi úti általános iskola 7. osztályos tanulói, és negye­dik éve minden országos fesztiválról díjakat hoznak haza. Szimáné Vlajk Mária tanítja a drámajátékot az iskolában, aki maga is amatőr színjátszó volt, Pinczés István színjátszó stúdió­jával bejárta Japánt, Amerikát, Svédországot. Azóta saját osztá­lyát fejleszti a közösségépítő szín­játszással. A színdarabokat kollé­ganőjével, a szereplő hetedikesek osztályfőnökével, Pakurár Mik­­lósnéval és a gyerekekkel együtt választják ki. A díszletet és a jel­mezeket Sipos Ágnes rajz szakos kolléganő tervezi, s a gyerekek szülei készítik el. Sajátos nyelvgyakorlás A diákok elsős koruk óta ta­nulnak angol nyelvet, de amíg nem érték el a színjátszáshoz szükséges szintet, magyarul ad­ták elő a darabokat, így a Meséld el álmodat! című, angol népi gyermekversekből összeállított műsort. Pakurámé fordítja a szö­veget úgy, ahogy egy angol mon­daná, a gyerekek feladata, hogy felnőjenek a feladathoz. Már csak angolul tanulják meg a szöveget, de úgy tudják, miről szól, mint­ha magyarul mondanák. Renge­teget profitálnak az angol szófor­dulatokból, hangsúlyokból. A ta­nárnő a nyelv sajátos gyakorlá­sának tartja a színjátszást, mely­re az órákon nincs lehetőség. A szituációs játékok, új helyzetek alakítják a gyerekek személyisé­gét, és segítik a mindennapi tan­órai munkát. A sok évi gyakor­lásnak köszönhetően verhetetle­nek a szóbeli kifejezés terén. A darabválasztásban fontos szerep jut a gyerekeknek. Tavaly a Harry Potter című regényből akartak eljátszani részleteket. Szimáné dramatizálta a regényt, megírta a forgatókönyvet. A színész is rendez A Harry Potter és a kviddics kupa című darabban az egész osztály szerepelt. A drámatanár a szövegkönyv mellé a színpadi mozgást és látványt is megterve­zi, de a gyerekek is beleszólnak a játékba, közösen alakítják ki az előadást. A darabbal tavaly bejutottak az angol nyelvű diák­színjátszó fesztivál országos dön­tőjébe. A Lázár Ervin művéből készült Vacskamati virágai című angol nyelvű előadással második lett az osztály. A Meséld el álmo­dat! című összeállítással a 3. he­lyezést szerezték meg. A gyere­kek elnyerték a legjobb női, fér­fi főszereplő, mellékszereplő, a legszebb angol kiejtéssel beszélő tanuló díjakat is. Az idén James Hagan Egy vasárnap délután cí­mű kétszereplős darabjának részletét adták elő a solymári or­szágos fesztiválon, mellyel a má­sodik helyet szerezték meg, és az egyik szereplő, Petneházi Anna elhozta a legjobb női főszereplő díját. Ezzel negyedszerre szerez­tek díjat a fődíj kategóriában a 11. alkalommal megtartott fesz­tiválon. Egyórás repertoárjuk van, melyben minden diák tud­ja a másik szerepét. Az előadá­sokra ősztől készülnek, heti 5-6 órában próbálnak, de csak a fesztiválon és az iskolai ünnep­ségen adják elő a darabokat. Mint Szimáné mondta, írnak pá­lyázatokat, nyernek is alka­lomadtán, számos meghívásuk van Németországtól Amerikáig, de ezeknek pénz hiányában nem tudnak eleget tenni. Egy vasárnap délután Fotó: Magánarchívum DRÓTSZAMARAK Festett álutak Borbély Szilárd E-mail: szilardb@tigris.klte.hu Miért nincsenek Debrecen­ben kerékpárutak?­­ Ha erre va­laki azt válaszolja, hogy már hogyne lennének, más sincs, bi­­cikliút-hegyek vannak, akkor mostanság senki se lepődik meg. Pedig igen hamar fel lehet sorolni őket. Kettő van, vagyis igazából csak egy, amely a vá­rosi közlekedés tekintetében egyáltalán említést érdemel. És ezek sem kerékpárutak. Mert­hogy mindkettő (vagyis egy) utólag, kinevezés útján keletke­zett. Örüljünk a leleményesség­nek, mondhatja valaki, és ne a költséges új befektetéseket szor­galmazzuk. Minek építeni nyak­ra-főre, amikor itt van a príma, festhető aszfalt. Amelyekre csak oda kellett kenni, azt is csak úgy, slendriánul, lesz, ami lesz, és minden előzetes elgondolást kerülve. Mert van abban böl­csesség, miszerint jobb, ha nem engedjük, hogy összezavarjanak bennünket a tények. A legjelentősebbel kezde­ném, amely a mágikus 31-es busz végállomásánál, a Doberdó útnál kezdődik, és alig felfogha­tó módon a jelenlegi Kispiac mellett, haránt átél­lenben a ba­ráti Lublin étteremmel (mostan­ság talán inkább Flamingó bár) hirtelen a várost vidáman átsze­lő főútvonal felszíne alá bukik, és ott eltűnik. A Füredi út túlol­dalán, a Vénkertben már írmagja sincs. Pedig itt lett volna az esély, hogy Deli egy észak-déli kerék­­párúttal, mi több, kerékpárútten­gellyel összekapcsolja a nordikus faj Lakótelepeinek va­cogó népét a mediterrán Tócó­­völgy kies, bukolikus tájainak mosolygó pásztoraival. De vajh' ki tudja, hol tört meg a gigászi kezdeményezés, a magával raga­dó lelkesedésnek mily fátum áll­ta útját, hogy teljesedésbe vigye a kitartó emberi akarat szándé­kát a vak Sors erőivel szemben. Magunk titkon arra gyanak­szunk, hogy talán csak nem a festék fogyott el? Merthogy a széles, lakótele­pi aszfaltjárdára festették fel a két sárga csíkot az illetékesek, sok helyütt fittyet hányva a ke­rékpár útfekvési és kanyarodási tulajdonságaira. Csak egyet em­lítek, az egyik leghajmeresztőb­bet a Jerikó út végén, a taxiállo­más mellett, ahol előbb egy 90 fokos, biciklivel bevehetetlen kanyar balra, majd néhány mé­terrel odébb jobbra egy másik 90 fokos. És közvetlenül ott, ahol az egyensúly és a tehetet­lenség miatt a bicikli és biciklis egyaránt jobbra dől, ott áll egy vaskos beton villanyoszlop. Hasonlóképp takarékos megoldás a Kohász üdülő mel­lett, a Nagyerdei körút és a Ben­­czúr-kollégium vége közötti sza­kaszon felfestett két festékcsík. Mert ezeket azért nyugodt szív­vel nem nevezhetni bicikliutak­­nak. Valahol pedig bizonyára számon tartják őket, mint kerék­páros közúti létesítményeket. A sóherségre - amellyel ezek oda lettek rittyentve - jellemző, hogy az átkelőhelyeken saját közleke­dési lámpával nem látták el őket, de a festékkel is igen fukaron bántak. Ugyanis, amint ezt jobb helyeken szokták, az aszfalton sűrűn jelölni illik sematikus ke­rékpárokkal a sétáló emberek­nek, hogy vigyázat, el tetszettek tévedni. Ebből vannak is állam­­polgári konfliktusok, be nem tel­jesedő barátságok kapnak lábra, szavak szállnak a szélben. A kedves olvasó fantáziájára bí­zom, mely szavak ezek. Mert ahogy abban a versben olvashat­juk, melyet Debrecen híres, gya­logos poétája még halála előtt írt: „Csak a kontyhoz illik az olly salve s­ávé, Mellynek a jutalma rozsol is és kávé." Korábbi írások, www.haon.hu Francia nyelvű ajándék Kétezer-ötszáz kötet a könyvtárnak Debrecen (HBN - Cs. E.)­­ Kétezer-ötszáz francia nyelvű könyvet és folyó­iratot kapott a megyei könyvtár idegen nyelvű részlege az észak-fran­ciaországi Somme-ból, az Amis Sans Frontieres (Ba­rátok Határok Nélkül) Alapítványtól. A 3-4 millió forint értékű adomány lexikonokat, encik­lopédiákat, szótárakat, tan­könyveket, a francia regény­­irodalom klasszikusait, me­moárokat, nőknek szóló re­génysorozatokat, életrajzi kö­teteket tartalmaz. A könyvek negyven százaléka szépiroda­lom, 30 százaléka tudomá­nyos és ismeretterjesztő szak­­irodalom, és közel ennyi a nyelvkönyv, az ifjúsági iro­dalom, illetve a folyóirat. Az alapítvány egyéni adomá­nyok, intézmények, könyvtá­rak, kiadók, könyvesboltok új és használt könyveit gyűj­tötte össze a könyvtárnak. A köteteket, újságokat Maryse Degallaix, az alapítvány alel­­nöke és egyik tagja, Raphaele Defossez adta át a múlt héten. A kétéves kapcsolat a szege­di könyvtár révén alakult, az alapítvány a Tisza-parti város mellett a kecskemétinek is ajándékozott könyveket, s a debreceni találkozás után a miskolciakkal vették fel a kap­csolatot. A kötetek feldolgozá­sa folyamatban van - tudtuk meg Síró Judittól, az idege nyelvű részleg vezetőjétől.­­ További információk a könyvtár fr­­lm, a honlapján olvashatók: ww.hbmk.hu Nem csak nyelvkönyvek vannak a csomagban Fotó: Horváth Katalin

Next