Hajdú-Bihari Napló, 2002. április (59. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-16 / 88. szám
2002. április 16., kedd RÖVIDEN 0 Néprajzi filmek. Dialektusfesztivál elnevezéssel néprajzi tárgyú filmek seregszemléje kezdődik Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban szerdán. A négynapos eseményen 29 film indul a versenyben, s további 44 alkotást információs vetítésen tekinthetnek meg az érdeklődők. A magyarországi alkotások mellett a szomszédos országokból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból is érkeztek filmek. Szavalósiker. Járasi Judit, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium 10. évfolyamának tanulója a napokban harmadik helyezést ért el, s különdíjat is kapott az aradi Tóth Árpád-szavalóversenyen. Felkészítő tanára Fehér Antal. A megmérettetést az aradi Kölcsey Magyar Egyesület és a Csiky Gergely Magyar Tannyelvű Iskolacsoport rendezte az idén, jövőre a TÁG fogja. Hajnal .. Bódi Ildikó kiállítása Debrecenben, az Életreform Házban látható HANGSZÓRÓ A bús férfi Bényei József Ünnepelni kerek évfordulók és csinnadratták, görögtüzek nélkül is lehet. Szerényen, visszafogottan, tisztán. Ahogyan például a rádió ünnepelte Kosztolányi Dezsőt, a 20. század magyar irodalmának egyik egyetemes rangú zsenijét. Nem volt kerek évforduló, a nem kerekről is lekéstek, március 29-én volt 117 éve, hogy született. Az ünnep során nem a regényírót, a novellistát, hanem a kivételes érzékenységű újságírót és a költőt állították előtérbe. Zsurnalisztikai munkásságából is a legismertebb fejezetet, az Alakok sorozatot. Műfajteremtő sorozat volt ez a magyar irodalomban, átmenet a valódi interjú és a valódi riport között. Különböző foglalkozású embereket szólított meg, és tárta fel a személyiség és foglalkozás hátterét egyszerre. Más kérdés, hogy ez az 1999-ben készült sorozat fel tudta-e tárni igazán Kosztolányi riporteri személyiségének varázsát. Magam úgy vélem, Kern András kitűnő megoldásai ellenére sem tudott igazán beleilleszkedni az író szerepébe. Egyáltalán, dramatizált formában kissé elveszett ezeknek a portréknak a bensőségessége, intimitása, szereppé változott az élet valósága. Kosztolányi portré-interjúi sokat akartak: egyszerre mutatni be embert és hivatást, s a létezés azon stációit, melyek e hivatáshoz kötődnek. Nos, a rádiós vállalkozás tiszteletre méltó ugyan, de kevesebbet ad vissza Kosztolányiból, mintha ugyanezeket az írásokat olvassuk, és elmerülhetünk egy-egy finom megjegyzés, egyegy finom kérdés sugallatában. Más a helyzet a költeményekkel. Szerencsés rendezői ötlet volt, hogy a portrék mellé közvetlenül kapcsolták a költő verseit. Mára talán már nem kell álarc alá bújniuk a Kosztolányi-rajongóknak. Volt pedig idő, amikor az ő műveiben az erkölcsi bomlás példáját látta meg jeles filozófusunk is. Benne, aki a szegény kisgyermektől a bús férfin át követte a halállal megbékülő emberig a létezés kálváriáját, és minden állomáson tudott igazat, szépet mondani. Aki vállalta, hogy komolyan vegye a játékot és játéknak tekintse a halált. Megrázóan igaz, aktuális költő volt Kosztolányi. Jó, hogy a rádió is tesz azért, hogy munkái beépüljenek korunk köztudatába. Nagy regényei és nagy költészete mellett jó lenne feltámasztani publicisztikáját, jegyzeteit, megfigyeléseit, szösszeneteit is, történelmi és emberi bölcsességek rejtőznek azokban. Most azonban örüljünk, főként Kállai Ferenc, Avar István és Szacsvay László versliturgiájának. Kell még nekünk, gyarló embereknek Kosztolányi embersége. (Kosztolányi-hét, Kossuth, hétfőtől péntekig 11.35 óra) NftPlÚ________________________________________________________KULTÚRA / 8 Úgy játszanak angolul, mint magyarul Négy éve nyerik a drámafesztivál díjait a Böszörményi úti iskola hetedikesei Császi Erzsébet E-mail: csaszie@freemail.hu Debrecen (HBN) - Magyar és angol nyelven adnak elő színdarabokat a Böszörményi úti általános iskola 7. osztályos tanulói, és negyedik éve minden országos fesztiválról díjakat hoznak haza. Szimáné Vlajk Mária tanítja a drámajátékot az iskolában, aki maga is amatőr színjátszó volt, Pinczés István színjátszó stúdiójával bejárta Japánt, Amerikát, Svédországot. Azóta saját osztályát fejleszti a közösségépítő színjátszással. A színdarabokat kolléganőjével, a szereplő hetedikesek osztályfőnökével, Pakurár Miklósnéval és a gyerekekkel együtt választják ki. A díszletet és a jelmezeket Sipos Ágnes rajz szakos kolléganő tervezi, s a gyerekek szülei készítik el. Sajátos nyelvgyakorlás A diákok elsős koruk óta tanulnak angol nyelvet, de amíg nem érték el a színjátszáshoz szükséges szintet, magyarul adták elő a darabokat, így a Meséld el álmodat! című, angol népi gyermekversekből összeállított műsort. Pakurámé fordítja a szöveget úgy, ahogy egy angol mondaná, a gyerekek feladata, hogy felnőjenek a feladathoz. Már csak angolul tanulják meg a szöveget, de úgy tudják, miről szól, mintha magyarul mondanák. Rengeteget profitálnak az angol szófordulatokból, hangsúlyokból. A tanárnő a nyelv sajátos gyakorlásának tartja a színjátszást, melyre az órákon nincs lehetőség. A szituációs játékok, új helyzetek alakítják a gyerekek személyiségét, és segítik a mindennapi tanórai munkát. A sok évi gyakorlásnak köszönhetően verhetetlenek a szóbeli kifejezés terén. A darabválasztásban fontos szerep jut a gyerekeknek. Tavaly a Harry Potter című regényből akartak eljátszani részleteket. Szimáné dramatizálta a regényt, megírta a forgatókönyvet. A színész is rendez A Harry Potter és a kviddics kupa című darabban az egész osztály szerepelt. A drámatanár a szövegkönyv mellé a színpadi mozgást és látványt is megtervezi, de a gyerekek is beleszólnak a játékba, közösen alakítják ki az előadást. A darabbal tavaly bejutottak az angol nyelvű diákszínjátszó fesztivál országos döntőjébe. A Lázár Ervin művéből készült Vacskamati virágai című angol nyelvű előadással második lett az osztály. A Meséld el álmodat! című összeállítással a 3. helyezést szerezték meg. A gyerekek elnyerték a legjobb női, férfi főszereplő, mellékszereplő, a legszebb angol kiejtéssel beszélő tanuló díjakat is. Az idén James Hagan Egy vasárnap délután című kétszereplős darabjának részletét adták elő a solymári országos fesztiválon, mellyel a második helyet szerezték meg, és az egyik szereplő, Petneházi Anna elhozta a legjobb női főszereplő díját. Ezzel negyedszerre szereztek díjat a fődíj kategóriában a 11. alkalommal megtartott fesztiválon. Egyórás repertoárjuk van, melyben minden diák tudja a másik szerepét. Az előadásokra ősztől készülnek, heti 5-6 órában próbálnak, de csak a fesztiválon és az iskolai ünnepségen adják elő a darabokat. Mint Szimáné mondta, írnak pályázatokat, nyernek is alkalomadtán, számos meghívásuk van Németországtól Amerikáig, de ezeknek pénz hiányában nem tudnak eleget tenni. Egy vasárnap délután Fotó: Magánarchívum DRÓTSZAMARAK Festett álutak Borbély Szilárd E-mail: szilardb@tigris.klte.hu Miért nincsenek Debrecenben kerékpárutak? Ha erre valaki azt válaszolja, hogy már hogyne lennének, más sincs, bicikliút-hegyek vannak, akkor mostanság senki se lepődik meg. Pedig igen hamar fel lehet sorolni őket. Kettő van, vagyis igazából csak egy, amely a városi közlekedés tekintetében egyáltalán említést érdemel. És ezek sem kerékpárutak. Merthogy mindkettő (vagyis egy) utólag, kinevezés útján keletkezett. Örüljünk a leleményességnek, mondhatja valaki, és ne a költséges új befektetéseket szorgalmazzuk. Minek építeni nyakra-főre, amikor itt van a príma, festhető aszfalt. Amelyekre csak oda kellett kenni, azt is csak úgy, slendriánul, lesz, ami lesz, és minden előzetes elgondolást kerülve. Mert van abban bölcsesség, miszerint jobb, ha nem engedjük, hogy összezavarjanak bennünket a tények. A legjelentősebbel kezdeném, amely a mágikus 31-es busz végállomásánál, a Doberdó útnál kezdődik, és alig felfogható módon a jelenlegi Kispiac mellett, haránt átéllenben a baráti Lublin étteremmel (mostanság talán inkább Flamingó bár) hirtelen a várost vidáman átszelő főútvonal felszíne alá bukik, és ott eltűnik. A Füredi út túloldalán, a Vénkertben már írmagja sincs. Pedig itt lett volna az esély, hogy Deli egy észak-déli kerékpárúttal, mi több, kerékpárúttengellyel összekapcsolja a nordikus faj Lakótelepeinek vacogó népét a mediterrán Tócóvölgy kies, bukolikus tájainak mosolygó pásztoraival. De vajh' ki tudja, hol tört meg a gigászi kezdeményezés, a magával ragadó lelkesedésnek mily fátum állta útját, hogy teljesedésbe vigye a kitartó emberi akarat szándékát a vak Sors erőivel szemben. Magunk titkon arra gyanakszunk, hogy talán csak nem a festék fogyott el? Merthogy a széles, lakótelepi aszfaltjárdára festették fel a két sárga csíkot az illetékesek, sok helyütt fittyet hányva a kerékpár útfekvési és kanyarodási tulajdonságaira. Csak egyet említek, az egyik leghajmeresztőbbet a Jerikó út végén, a taxiállomás mellett, ahol előbb egy 90 fokos, biciklivel bevehetetlen kanyar balra, majd néhány méterrel odébb jobbra egy másik 90 fokos. És közvetlenül ott, ahol az egyensúly és a tehetetlenség miatt a bicikli és biciklis egyaránt jobbra dől, ott áll egy vaskos beton villanyoszlop. Hasonlóképp takarékos megoldás a Kohász üdülő mellett, a Nagyerdei körút és a Benczúr-kollégium vége közötti szakaszon felfestett két festékcsík. Mert ezeket azért nyugodt szívvel nem nevezhetni bicikliutaknak. Valahol pedig bizonyára számon tartják őket, mint kerékpáros közúti létesítményeket. A sóherségre - amellyel ezek oda lettek rittyentve - jellemző, hogy az átkelőhelyeken saját közlekedési lámpával nem látták el őket, de a festékkel is igen fukaron bántak. Ugyanis, amint ezt jobb helyeken szokták, az aszfalton sűrűn jelölni illik sematikus kerékpárokkal a sétáló embereknek, hogy vigyázat, el tetszettek tévedni. Ebből vannak is állampolgári konfliktusok, be nem teljesedő barátságok kapnak lábra, szavak szállnak a szélben. A kedves olvasó fantáziájára bízom, mely szavak ezek. Mert ahogy abban a versben olvashatjuk, melyet Debrecen híres, gyalogos poétája még halála előtt írt: „Csak a kontyhoz illik az olly salve sávé, Mellynek a jutalma rozsol is és kávé." Korábbi írások, www.haon.hu Francia nyelvű ajándék Kétezer-ötszáz kötet a könyvtárnak Debrecen (HBN - Cs. E.) Kétezer-ötszáz francia nyelvű könyvet és folyóiratot kapott a megyei könyvtár idegen nyelvű részlege az észak-franciaországi Somme-ból, az Amis Sans Frontieres (Barátok Határok Nélkül) Alapítványtól. A 3-4 millió forint értékű adomány lexikonokat, enciklopédiákat, szótárakat, tankönyveket, a francia regényirodalom klasszikusait, memoárokat, nőknek szóló regénysorozatokat, életrajzi köteteket tartalmaz. A könyvek negyven százaléka szépirodalom, 30 százaléka tudományos és ismeretterjesztő szakirodalom, és közel ennyi a nyelvkönyv, az ifjúsági irodalom, illetve a folyóirat. Az alapítvány egyéni adományok, intézmények, könyvtárak, kiadók, könyvesboltok új és használt könyveit gyűjtötte össze a könyvtárnak. A köteteket, újságokat Maryse Degallaix, az alapítvány alelnöke és egyik tagja, Raphaele Defossez adta át a múlt héten. A kétéves kapcsolat a szegedi könyvtár révén alakult, az alapítvány a Tisza-parti város mellett a kecskemétinek is ajándékozott könyveket, s a debreceni találkozás után a miskolciakkal vették fel a kapcsolatot. A kötetek feldolgozása folyamatban van - tudtuk meg Síró Judittól, az idege nyelvű részleg vezetőjétől. További információk a könyvtár frlm, a honlapján olvashatók: ww.hbmk.hu Nem csak nyelvkönyvek vannak a csomagban Fotó: Horváth Katalin