Hajdú-Bihari Napló, 2008. október (65. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-11 / 239. szám

2008. október 11., szombat Első nap a Bethlenben Tóth Roland 9. D____________________________ Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola Hápi és Sápi két 14 éves kiskacsa. Holnap lesz az első napjuk a középiskolában. Na­gyon izgulnak, vajon mi vár rájuk... Mind­ketten korán lefeküdtek, hogy jól kialudják magukat a nagy nap előtt. Reggel Hápi bizonytalanul lépett be a tan­terembe. Meglepetten látta, hogy leendő osz­tálytársai már elfoglalták a padokat és vidá­man beszélgetnek. Tanácstalanul álldogált, amikor egy hangra lett figyelmes: - Leülsz? - Igen! Köszönöm. - válaszolt Hápi megle­petten. - Hogy hívnak? - Hápinak. Téged? - Sápinak. A tanítási nap végére már jól összebarát­koztak. A szülők nagy megelégedésére ott­hon örömmel újságolták az iskolában tör­ténteket. Másnap reggel már magabiztosan léptek be a tanterembe. Azóta teltek az órák, na­pok, hetek... A közös feladatok, az új élmények egyre közelebb hozták őket egymáshoz, egyre job­ban megismerkedtek. Kiderült, hogy már óvodába is együtt jártak. Mindenben segítik egymást és igaz barátok lettek. Város a város alatt Czirják Gergő 10. B_______________ Ady Endre Gimnázium Eger - akárcsak Debrecen - megpályázta az „Európa kulturális fővárosa” címet. Saj­nos, egyik település sem kapta meg azt. Pe­dig - ahogy nyáron megtudtam - a városban kialakult szlogen alapján Eger ezer év alatt ezer érvet gyűjtött ahhoz, hogy megfeleljen a pályázati kiírás feltételeinek. Nyári barangolásaim során engem is elbű­völt a számos pazar látnivaló: a barokk mű­emlékek, a vár,­s a legjelentősebb turisztikai látványosság, az egykori érseki pincerend­szer, a „Város a Város alatt”. A pincerend­szer története egészen Fenessy György püspö­kig és a török megszállásig nyúlik vissza. A rendszer a Hatvani-kaputól a Rác-kapuig nyúlt el a város alatt. Legszebb része az osz­lopos terem, ahol a hét pinceág sakktáblasze­­rűen hálózza be a termet. Ebben a pincében szerette volna bemutatni a projekt megálmo­dója életképekben, interaktív jelenetekben, fény- és hanghatásokkal gazdagítva a város történetét 1004-től 1687-ig. A pincerendszert 2007 februárjában a 7 ma­gyar csoda közé választották. A kivitelezők a „Város a Város alatt” átadásának időpontját 2010 novemberére tűzték ki. Szeretnék akkor­tájt is kalandozni egy kicsit Egerben... Eger jelképe: a Dobó István-szobor DIÁK ÚJSÁGÍRÓINK A mai oldal megírásában jeleskedtek: Czirják Gergő 10. B. Ady Endre Gimnázium Felkészítő tanár: Kluka Hajnalka Tóth Roland 9. D Bethlen Gábor Közgazda­­sági Szakközépiskola és Szakiskola Felkészítő tanár: Bancsi Erzsébet Czirják Gergő 10. B Ady Endre Gimnázium Felkészítő tanár: Kluka Hajnalka Szendl Anikó 13. C Ady Endre Gimnázium Felkészítő tanár: Kluka Hajnalka Nagy Zsófia 10.D Csokonai Vi­téz Mihály Gimnázium Felkészítő ta­nár: Torma Antalné NAPLÓ Egy hajón eveztek a sztárral Czirják Gergő 10. B___________ Ady Endre Gimnázium .. .összefutottunk egy ismerő­sünkkel a Nyugati pályaudva­ron, akinek az „eddig mi tör­tént a nyáron” jellegű beszél­getést követően elmondtuk, hogy hová tartunk. A szá­munkra felbecsülhetetlen érté­kű szavakkal felérő hírmorzsa után a srác arcán teljes tudat­lanságot véltünk felfedezni. Kénytelenek voltunk tudomá­sul venni, hogy csak a ma­gunkfajta zenefanatikusoknak jelent olyan sokat Victor Le­­mont Wooten neve. A koncert 2008. július 8-án, az A38-as pes­ti hajón zajlott. Hosszas keres­géléssel és egy kiváló élő tér­kép segítségével elértük az ál­talunk oly nagyra tartott kon­certpincét. A show az előzetes tájékoztatás szerint 20 órakor kezdődött, és mivel még volt egy óránk, körülnéztünk a he­lyiségben. Az év basszusgitárosa A bárpultnál találkoztunk egy Wooten-rajongóval, aki el­mesélt egy s mást a mester­ről. Megtudtuk tőle, hogy a „Flacktones”-ban nyújtott já­tékával lett világhírű, és hogy ő az egyetlen basszer a vilá­gon, aki háromszor is elnyer­te a Bass Players Magazine „Az év basszusgitárosa” cí­mét. A koncertet megelőző pár percben már hatalmas volt a feszültség a nézőtéren. Hirtelen egy fura kalapos em­ber kijött a függöny mögül, és felkonferálta a bandát, nagy hangsúlyt fektetve Regie Woo­ten extrém gitárjára. A fura kalapos lement, a banda fel­jött, persze Victor utoljára, és olyan show-t csináltak már az első számnál, hogy nem volt kétséges, megérte a nagy összeget kifizetni. Ők a pro­fiktól elvárt szintet hozták. A zenészek bemutatásakor kide­rült, hogy a banda hat tagja közül kettő testvére Victor­­nak, a többiek pedig gyermek­kori barátai. Nem szállt el A koncert vége táján, ami jó 2,5 óra örömzenélést je­lent, mindenki eljátszotta a maga szólóját. A koncertet egy Wootentől megszokott, harmonikus lélekmegtisztu­­lást előidéző, számára köny­­nyed slapping-tapping elő­adás zárta. Victor Wooten azon kevés híresség közé tar­tozik, aki nem „száll el” a „sztár” titulus birtoklása és több tízmillió példányszám­ban eladott CD-k miatt. A koncertet követően az egész csapat leült a színpad szélé­re, autogramot osztottak, kö­zös fotókat készítettek, és a bátrabbak még közös beszél­getésbe is kezdtek a tagok­kal. Mikor az utolsó rajongó kéréseinek is eleget tettek, még aznap visszarepültek az USA-ba, hogy kezdetét vehes­se az új miniturné, melyen Wooten mellett olyan neves előadók zenélnek, mint Stan­ley Clark és Marcus Miller. Victor Wooten velünk is nagyon közvetlen volt (Fotó: Magánarchívum) Négy év alatt felnőtté válni Szendi Anikó 13. C____________ Ady Endre Gimnázium Hihetetlen, hogy 18 éves va­gyok. Hihetetlen, hogy hiva­talosan felnőtt lettem, és ami még hihetetlenebb: ez az utol­só évem az iskolában. Még csak most sétáltam be az Ady ajtaján. Mikor először léptem be az aulába, izgultam, vajon milyen lesz 5 esztendőt eltölte­ni itt. Milyen soknak is tűnt akkor, és mégis egy szempil­lantás alatt eltelt. Emlékszem az első napra, amikor találkoztam az osztály­társaimmal. Milyen furcsa volt egy olyan helyre nap mint nap bejárni, ahol még nem is­mertem senkit. De ahogy tel­­tek-múltak a hetek, hónapok, új barátságok alakultak ki. Voltak, melyek megerősödtek, mások meggyengültek. Mégis, amikor versenyekre készül­tünk, láttam, mire vagyunk képesek, ha összefogunk. Vol­tak pillanatok, amikor össze­vesztünk, egymáshoz sem szól­tunk napokig, mégis, sikerült egy nagyon jó csapatot létre­hoznunk, melynek minden tagja különleges. Most, mikor a szalagtűzőre készültünk és a táncot gyakoroltuk, nem az járt a fejemben, hogy nemso­kára itt a szalagtűző, és mi­lyen jó lesz. Arra gondoltam, ezután elindulunk egy olyan úton, ami a nagybetűs ÉLET- be vezet. Mikor megérkeztem az ünnepségre és beléptem az öltözőbe, meghatódottan néz­tem végig osztálytársaimon. Mennyire megváltoztak, mennyire mások, mint mikor először találkoztam velük, mindenki felnőtt. Bizony, fel­nőttünk. „Felnőttünk” Már nem azok a gyerekek vagyunk, akik egykor nagy hátizsákkal léptek be az isko­la ajtaján, hanem felnőttek, akik nemsokára kisétálnak azon az ajtón, életük egy sza­kaszát lezárva. Tényleg így lenne? Már felnőttek vagyunk? Vagy csak most kezdünk fel­nőni? Elindultunk az úton... Adys diákok 2004-ben. A maiaknak is van még idő együtt szóra­kozni (Fotó: Archív) Érzékeny búcsú Szendi Anikó 13. , Ady Endre Gimnázium Mikor a szalagot szep­tember 20-án a blézerem­re tűzték, büszke voltam arra, hogy adys diák lehe­tek. Ezután következett a 11. évfolyam búcsúműso­ra. Minden osztályról el­mondtak pár szót, majd képeket vetítettek róluk. Ahogy ott álltam, és a ké­peinket néztem, könnyek szöktek a szemembe. Eszembe jutottak a szép percek, a viccek, bakik, a megható pillanatok, ami­ket 4 év alatt átéltem. Most sokan megkérdezné­tek tőlem: miért hatódtam meg ennyire? Mélyen, leg­­belü­l, azt hiszem, ilyenkor mindenki átérzi, ez az utolsó év, amit együtt tölt(het) az osztálytársai­val. Ezért kívánom Nek­tek, alsóbb évfolyamra já­ró diáktársaim, hogy él­jétek meg minden egyes percét az itt eltöltött idő­nek! Nektek pedig, kedves osztálytársaim, köszönöm ezt az 5 évet. Örömmel fo­gok Rátok gondolni! Moldvai magyar tánc az olaszosoktól Nagy Zsófia 10.­­____________ Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium Csodálatos napsütésben ér­kezhettek a vendégek 2008. október 3-án a Hódos Imre­­sportcsarnokba, ahol este 6-tól a Csokonai Vitéz Mihály Gim­názium szalagtűző ünnepsége zajlott. A zászlófelvonás és a Himnusz után az ünnepi mű­sor kulturális részét követően a végzős diákoknak osztály­­főnökeik feltűzték a szalagot, amely a maturandus (érettsé­gire készülő diák) jelképe. Végzőseink, mellükön a ki­tüntetésnek érzett kék szala­gokkal, büszkén vonultak le a porondról, hogy a szalagava­tó ünnepség másik lényeges részére, a táncokra készülje­nek. Míg negyedikeseink átöl­töztek, a közönség a Domb ut­cai R’n’B Dance Team hip hop táncosainak előadásában gyönyörködhetett. Az est fénypontját a végzősök szalag­avató tánca jelentette. Két osz­tály csodálatos bécsi keringő­vel nyitott, ami elkápráztatta, és ünnepélyes hangulatba hozta a közönséget. Majd mind a hét végzős osztály ön­álló produkciót mutatott be. Láthattunk charlestont, co­­untryt, cigánytáncot és renge­teg videoklipre emlékeztető modern koreográfiát. Külön említésre méltó, hogy az olasz két tanítási nyelvű osztály csángó zenére bemutatott moldvai magyar táncát egyik osztálytársuk tanította be élő zenekar kíséretével. A három hivatásos énekes­sel együtt énekeltek a tánco­ló diákok is. A testnevelő ta­gozat előadásából az idén sem hiányoztak az akrobatikus elemek, a 12. a osztály pedig tűzijátékkal és konfettibombá­val színesítette produkcióját. Érdemes megemlíteni a cso­dálatos finálét is, amikor a sö­tétben égő gyertyával a ke­zükben végigvonultak végző­seink, és „élő képet” alkotva kirakták a CSOKI feliratot, miközben a Légy jó mindha­lálig című musical egyik be­tétdala szólt. A táncosok elvarázsolták a közönséget (Fotó: Magánarchívum) SÉTA / 14

Next