Hajdú-Bihari Napló, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-06 / 285. szám

2008. december 6., szombatJTO Kit rejt a Mikulás-sapka? Gyarmati Álmos 11 B. Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola A Mikulás-nap még nekünk, a középiskolá­soknak is várva várt ünnep, izgalommal húz­zuk ki a sapkából vagy éppen egy kabát kapuc­nijából a miniatűr, névvel ellátott papírfecnit, s még egymást ismerve is gondolkodóba ejt, hogy vajon minek örülne a kedves osztálytárs, mivel szerezhetnénk neki örömet, mi lesz az az ajándék, aminek biztosan örül, és maradan­dó ajándéktárgyként az asztalra helyezve még évek múltán is szeretettel gondol az ajándéko­zóra. Nézzünk hát szét egy nagyváros, jelen eset­ben Debrecen ajándékboltjaiban, a hipermar­ketek polcain, vagy akár a kirakodóvásáron, ahol számos ajándéktárgy közül választhatunk a legkisebb csokimikulástól a beszélő plüssfi­gurákon keresztül a magasabb árkategóriáig. Persze a választást meghatározza, hogy ki milyen vastag pénztárcával indul útnak, és hogy mekkora Mikulás-zacskóba szeretné becsomagolni az ajándékot. Azt gondolom, hogy Miklós napján senki sem kívánhat többet, minthogy egy szimbó­lumértékű csekélységet adva szeretteljes ölelés­sel adhasson valakinek Mikulás-ajándékot! TAZTÓ A TANYJÁJ Vajon idén mit hoz a Mikulás? (Fotó: Archív) Számomra a karácsony... Csolity Vilmos 11. , Dienes László Gimnázium Nálam a karácsony mindig többet jelentett egy sima ünnepnél. A szeretet meghitt ünne­pét jelentette, és jelenti ma is nekem, és még oly sok embernek. Már december elején elkez­dődik a készülődés az ünnepre. „Bemelegítésképpen” megünnepeljük a Mikulást, ami kicsiknek-nagyoknak örömet szerez. Decemberben megszépülnek az utcák. A boltok kirakatai karácsonyi dekorációt kap­nak, a fákat és a házak ablakait égők díszí­tik. Megjelennek a zöld fenyőfák, színesítve környezetünket. Érezzük a levegőben a közel­gő karácsony illatát. Az emberek szívét elön­ti a karácsony érzete, és a készülődés mézédes izgalma. Aztán eljön a várva várt nap, és min­denki boldog. Fát díszítünk, átadjuk egymás­nak az ajándékokat. Ilyenkor összeülnek a csa­ládok, összejönnek a régen nem látott barátok, és kibékülnek az esküdt ellenségek. Ha esik egy kis hó, akkor még jobb az összhatás. A karácsony valóban a békesség, a nyuga­lom, a szeretet ünnepe, egy gyönyörű kis „szi­get” a naptár szürke és küzdelmes napjainak sodrásában. Jó lezárása az évnek, kifejezzük egymás iránti szeretetünket és segít az újév megkezdésében. A mai oldal összeállítása­ és Szakképző Iskolá­ban jeleskedtek: Felkészítő tanár: Dósáné Gargya Tünde Gyarmati Álmos 11. B Kodály Zoltán Zeneműve- Nagy Tamás 10. E­szeti Szakközépiskola Ady Endre Gimnázium Felkészítő tanár: Kluka Csolity Vilmos 11. C Hajnalka Dienes László Gimnázi­um Oláh Csaba 10. 2 Felkészítő tanár: Torna Baross Gábor Szakképző András Iskola és Kollégium Felkészítő tanár: Dósáné Kiss Annamarie 9. B Gargya Tünde Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium Sípos Barbara 10. A Felkészítő tanár: Torma Kereskedelmi és Antalné Vendéglátóipari Szakkö­zépiskola Dósa Soma 10. 6 Felkészítő tanár: Heizer Diószegi Sámuel Közép­ Györgyné wwmvm """"""'"'"''''""""'" .............................................T­V­­­V­­­ Palacsinta ketchuposan Kiss Annamarie 9.A Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium Gimnáziumunk 2008. novem­ber 14-én diákönkormányzati napot tartott. A rendezvényt már nagyon vártuk, hisz nekünk első éveseknek egy bemutatkozó produkciót kellett előadni, ami lehetett tánc vagy valamilyen humoros történet. Nagy lelkesedéssel készül­tünk és buzgón próbáltunk, az utolsó perceket is kihasználva. A várva várt napon iskolánk aulája megtelt Csokonai pólós elsősökkel és a műsorra kíván­csi felsőbb évesekkel, valamint tanárainkkal. A tanárokból és DÖK- képviselő diákokból álló zsűri is elfoglalta helyét. Először a diák­önkormányzat vezetője köszön­tött bennünket, majd kihirdet­te az előző napokban zajló házi versenyek eredményeit. Trükkös feladatok Elkezdődött az első évesek bemutatkozósa. Az osztályok sor­ban adták elő műsoraikat. Kik vicces, kik komolyabb zenés-tán­cos előadással készültek. Mi 9. B-sek a közös táncon kívül egy külön produkcióval is előrukkoltunk: a fiúk drum and bass tánca óriási hatással volt a közönségre. Ezek után jöttek az érdeke­sebbnél érdekesebb feladatok, melyeket nekünk kellett vég­rehajtanunk. Minden osztály legnépsze­rűbb fiúját kisminkelt egy lányosztálytárs, majd a kifes­tett fiúknak egy 200-ast kellett 5 forintosokra felváltatniuk make up-ban a közeli boltok valame­lyikében. Közben két-két önkéntes „Hamupipőke” lencsét és babot válogatott, az éhes vállalkozók mustárral és ketchuppal töl­tött palacsintaevő-versenyen vehettek részt. A célbadobást popkornnal gyakorolhatta egy­­egy tanuló, amikor minél több pattogatott kukoricát kellett rádobniuk a mézzel bekent úszó­sapkát viselő osztálytárs fejé­re. Majd a fiúknak a derekuk­ra kötött krumplival gyufásdo­­bozt kellett átvezetniük egy kije­lölt célvonalon. Boci-boci „tarkán” Az egyik legérdekesebb fel­adat az volt, mikor az egyes osztályoknak különböző zenei stílusban el kellett énekelniük a Boci-boci tarkát. Az osztályfőnökök sem marad­tak tétlenül. Cumisüvegből tejet itattak „újszülött” tanítványuk­kal, majd táncversenyen kel­lett bizonyítaniuk ritmusérzé­küket. A számtalan érdekes feladat vidám hangulatot teremtett és egyre hangosabb lett a szurko­lás. Nagyon szoros volt a ver­seny a „c” és a „b” osztály között, de végül mi „b”-sek nyertünk. Jutalmul tortát kaptunk és azt a lehetőséget, hogy jövőre a mi osztályunk avathatja az elsősö­ket. Az eskü szövegét mezítláb, egymás kislábujját fogva kellett elmondanunk. Vívjon mi, milyen feladatokat fogunk kitalálni? Erre van még egy évünk. Egy biztos, nagyon jól szórakoztunk mi is és a közönség is. Az egyik „beavatott" elsős osztály (Fotó: Magánarchívum) (M­ilyenek a felnőtt emberek? Dósa Soma 10. , Diószegi Sámuel Közép- és Szakképző Iskola Történt, hogy jó ismerősö­met elkísértem a klinika egyik impozáns, szépen felújított épü­letébe. Óriási tömeg fogadott, ember ember hátán, így vár­tunk. Volt, aki ácsorogva kor­­nyadozott, esetleg a falnak dől­ve, a jobb helyet szerzők a padon ücsörögtek. A felnőtteket külön csoportok­ba lehetett sorolni. Az egyikük a „türelmes”, belenyugvó, a másik az „ideges”, sóhajtozó, a harma­dik a „bezzeg én ...” (bezzeg én milyen beteg vagyok; bezzeg én milyen régóta itt vagyok, stb.) kezdetű szövegek csoportja. Ezeket lehetett hallani, illet­ve megfigyelhetőek voltak az „ügyeskedők” frakciója, akik mindenáron ismerőst akartak találni, hogy mihamarabb beke­rülhessenek a rendelőbe. Így is lehet Volt itt egy nagyon aktív, ter­metes, nagyszatyrú anyuka, aki az apukáját szerette volna minél hamarabb bejuttatni, s ennek érdekében minden lehetőséget kiaknázott. A múlt héten látott orvost megszólította, nála nem ért el célt, ugyanis a doktor úr közölte vele, hogy jó helyen várakozik. A következő variációja az volt, hogy amikor kinyitották az ambulancia ajtaját, hango­san, hevesen sápítozni kezdett, s jött a „bezzeg én...” szöveg megspékelve, hogy az ő papája cukorbeteg is. A nyugodt, ked­ves asszisztenciának helyén volt az esze. Kérdezte, hogy az ön apukája cukorbeteg? Mióta? Jött a derűs, vigyorgó válasz,­­ gondolta nyert ügye van­­, már évek óta. Akkor szokásosan, a betegségnek megfelelően, bizto­san készültek is, tessenek már ellátni magukat - mondta bájo­san és nagyon figyelmesen az asszisztensnő. Lehengerlő volt a párbeszéd, még a zaj is elcsendesedett a váróteremben. Sokan sokáig az említett dia­lóguson merengtek, bizony így is lehet. Érdemes? Sokféleképpen lehet várakozni (Fotó: Archív) Az én művészetem Oláh Csaba 10. 2 Baross Gábor Szakképző Iskola és Kollégium Az életben mindenhol megtalálható a művészet. A főzésben, a természetben, és a fürdőszobában, amikor a zuhanyrózsába énekeljük kedvenc nótánkat. Én a kosárlabdában talál­tam meg a boldogságom. Ha elkezdek játszani, nincs meg­állás. Akárcsak a többi sport­ban, itt sem csak az erő és a tudás számít, minden a fej­ben dől el. Sokáig el tudom nézni a TV-ben is a nagyok játékát. Szinte szállnak a labdával, így érzek én is, mintha hirte­len szárnyam nőne. Felemel­­kedek a magasba, és lazán beleejtem a labdát a gyűrűbe. Felszabadult vagyok a pályán. Én vagyok, nem kell megját­szanom magam. Azt mond­ják, van is érzékem a kosár­labdához. Nem tudom. Akár van, akár nincs, imádom. Jó, ha megtalálja az ember a boldogságot. Nem csak az ajándékokban vagy a vásár­lásban. Könnyebb úgy felkel­ni reggelente, hogy van értel­me az életünknek, mert jók vagyunk valamiben. Hig­­­gyék el, mindenkinek meg­van a saját művészete, csak keresni kell. Sípos Barbara 10. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola December 1-jén az osztá­lyunkkal ellátogattunk az AIDS világnapja alkalmából szerve­zett városi programra. Először a Belvárosi Közösségi Házba mentünk, ahol orvostanhallga­tók tartottak tájékoztatót a nemi úton terjedő betegségekről. Meg­döbbentő képeket vetítettek az egyes betegségek tüneteiről. Jó volt, hogy mi is kérdezhettünk bármit, amire kíváncsiak vol­tunk. Búcsúzóul mindannyian kaptunk egy óvszert. Innen átmentünk a plazába, ahol kérdőívet töltöttünk ki a fertőző betegségekről. A vála­szokat közösen értékeltük, és megbeszéltük, amit még fon­tos volt tudni egy-egy kérdés kapcsán. A jó válaszokért apró tárgyjutalmakat kaptunk. Szin­tén ajándékba adtak színes pro­paganda anyagokat, prospektu­sokat és könyveket, amelyeket továbbítunk a társainknak is. Ezekből tudtuk meg például, hogy percenként 5 ember fertő­ződik meg HIV-vírussal, és azt, hogy az először 1981-ben Kalifor­niában észlelt vírus eddig több mint 30 millió embert fertőzött meg világszerte. A 18 éven felüliek számára a szakemberek ingyenes AIDS- szűrést biztosítottak. Mivel egyre több ember fertőződik meg, úgy gondolom, szükség van az ilyen rendezvényekre. Kiderült, sok mindent tudunk erről a témáról, de biztos, hogy nem eleget. SÉTA / 20 Mi a menő!? Nagy Tamás 10. B Ady Endre Gimnázium A mai világban egy dolog számít igazán, a pénz. Min­den ember törekszik a fel­halmozására, ki törvényes eszközökkel, ki nem. A probléma az, hogy egy­re fiatalabb korban a hatal­mába kerít a vágy a gaz­dagság után. A legtöbb fia­tal így kerül összetűzésbe a törvénnyel, keveredik rossz társaságba. Holott ő talán csak gazdagabb kortársai életvitelét talál­ja vonzónak. Ezek múlandó dolgok, viszont a természetünk, jellemünk ebben a korban formálódik. Ezért arra kell töreked­nünk, hogy ne engedjünk a kísértésnek, és ne adjuk fel saját vágyainkat valaki máséért. Nem bűn külön­bözni a többiektől, ezért vagyunk emberek. Min­denkit saját szokásai, stí­lusa határoz meg.

Next