Hajdú-Bihari Napló, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-06 / 285. szám
2008. december 6., szombatJTO Kit rejt a Mikulás-sapka? Gyarmati Álmos 11 B. Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola A Mikulás-nap még nekünk, a középiskolásoknak is várva várt ünnep, izgalommal húzzuk ki a sapkából vagy éppen egy kabát kapucnijából a miniatűr, névvel ellátott papírfecnit, s még egymást ismerve is gondolkodóba ejt, hogy vajon minek örülne a kedves osztálytárs, mivel szerezhetnénk neki örömet, mi lesz az az ajándék, aminek biztosan örül, és maradandó ajándéktárgyként az asztalra helyezve még évek múltán is szeretettel gondol az ajándékozóra. Nézzünk hát szét egy nagyváros, jelen esetben Debrecen ajándékboltjaiban, a hipermarketek polcain, vagy akár a kirakodóvásáron, ahol számos ajándéktárgy közül választhatunk a legkisebb csokimikulástól a beszélő plüssfigurákon keresztül a magasabb árkategóriáig. Persze a választást meghatározza, hogy ki milyen vastag pénztárcával indul útnak, és hogy mekkora Mikulás-zacskóba szeretné becsomagolni az ajándékot. Azt gondolom, hogy Miklós napján senki sem kívánhat többet, minthogy egy szimbólumértékű csekélységet adva szeretteljes öleléssel adhasson valakinek Mikulás-ajándékot! TAZTÓ A TANYJÁJ Vajon idén mit hoz a Mikulás? (Fotó: Archív) Számomra a karácsony... Csolity Vilmos 11. , Dienes László Gimnázium Nálam a karácsony mindig többet jelentett egy sima ünnepnél. A szeretet meghitt ünnepét jelentette, és jelenti ma is nekem, és még oly sok embernek. Már december elején elkezdődik a készülődés az ünnepre. „Bemelegítésképpen” megünnepeljük a Mikulást, ami kicsiknek-nagyoknak örömet szerez. Decemberben megszépülnek az utcák. A boltok kirakatai karácsonyi dekorációt kapnak, a fákat és a házak ablakait égők díszítik. Megjelennek a zöld fenyőfák, színesítve környezetünket. Érezzük a levegőben a közelgő karácsony illatát. Az emberek szívét elönti a karácsony érzete, és a készülődés mézédes izgalma. Aztán eljön a várva várt nap, és mindenki boldog. Fát díszítünk, átadjuk egymásnak az ajándékokat. Ilyenkor összeülnek a családok, összejönnek a régen nem látott barátok, és kibékülnek az esküdt ellenségek. Ha esik egy kis hó, akkor még jobb az összhatás. A karácsony valóban a békesség, a nyugalom, a szeretet ünnepe, egy gyönyörű kis „sziget” a naptár szürke és küzdelmes napjainak sodrásában. Jó lezárása az évnek, kifejezzük egymás iránti szeretetünket és segít az újév megkezdésében. A mai oldal összeállítása és Szakképző Iskolában jeleskedtek: Felkészítő tanár: Dósáné Gargya Tünde Gyarmati Álmos 11. B Kodály Zoltán Zeneműve- Nagy Tamás 10. Eszeti Szakközépiskola Ady Endre Gimnázium Felkészítő tanár: Kluka Csolity Vilmos 11. C Hajnalka Dienes László Gimnázium Oláh Csaba 10. 2 Felkészítő tanár: Torna Baross Gábor Szakképző András Iskola és Kollégium Felkészítő tanár: Dósáné Kiss Annamarie 9. B Gargya Tünde Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium Sípos Barbara 10. A Felkészítő tanár: Torma Kereskedelmi és Antalné Vendéglátóipari Szakközépiskola Dósa Soma 10. 6 Felkészítő tanár: Heizer Diószegi Sámuel Közép Györgyné wwmvm """"""'"'"''''""""'" .............................................TVV Palacsinta ketchuposan Kiss Annamarie 9.A Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium Gimnáziumunk 2008. november 14-én diákönkormányzati napot tartott. A rendezvényt már nagyon vártuk, hisz nekünk első éveseknek egy bemutatkozó produkciót kellett előadni, ami lehetett tánc vagy valamilyen humoros történet. Nagy lelkesedéssel készültünk és buzgón próbáltunk, az utolsó perceket is kihasználva. A várva várt napon iskolánk aulája megtelt Csokonai pólós elsősökkel és a műsorra kíváncsi felsőbb évesekkel, valamint tanárainkkal. A tanárokból és DÖK- képviselő diákokból álló zsűri is elfoglalta helyét. Először a diákönkormányzat vezetője köszöntött bennünket, majd kihirdette az előző napokban zajló házi versenyek eredményeit. Trükkös feladatok Elkezdődött az első évesek bemutatkozósa. Az osztályok sorban adták elő műsoraikat. Kik vicces, kik komolyabb zenés-táncos előadással készültek. Mi 9. B-sek a közös táncon kívül egy külön produkcióval is előrukkoltunk: a fiúk drum and bass tánca óriási hatással volt a közönségre. Ezek után jöttek az érdekesebbnél érdekesebb feladatok, melyeket nekünk kellett végrehajtanunk. Minden osztály legnépszerűbb fiúját kisminkelt egy lányosztálytárs, majd a kifestett fiúknak egy 200-ast kellett 5 forintosokra felváltatniuk make up-ban a közeli boltok valamelyikében. Közben két-két önkéntes „Hamupipőke” lencsét és babot válogatott, az éhes vállalkozók mustárral és ketchuppal töltött palacsintaevő-versenyen vehettek részt. A célbadobást popkornnal gyakorolhatta egyegy tanuló, amikor minél több pattogatott kukoricát kellett rádobniuk a mézzel bekent úszósapkát viselő osztálytárs fejére. Majd a fiúknak a derekukra kötött krumplival gyufásdobozt kellett átvezetniük egy kijelölt célvonalon. Boci-boci „tarkán” Az egyik legérdekesebb feladat az volt, mikor az egyes osztályoknak különböző zenei stílusban el kellett énekelniük a Boci-boci tarkát. Az osztályfőnökök sem maradtak tétlenül. Cumisüvegből tejet itattak „újszülött” tanítványukkal, majd táncversenyen kellett bizonyítaniuk ritmusérzéküket. A számtalan érdekes feladat vidám hangulatot teremtett és egyre hangosabb lett a szurkolás. Nagyon szoros volt a verseny a „c” és a „b” osztály között, de végül mi „b”-sek nyertünk. Jutalmul tortát kaptunk és azt a lehetőséget, hogy jövőre a mi osztályunk avathatja az elsősöket. Az eskü szövegét mezítláb, egymás kislábujját fogva kellett elmondanunk. Vívjon mi, milyen feladatokat fogunk kitalálni? Erre van még egy évünk. Egy biztos, nagyon jól szórakoztunk mi is és a közönség is. Az egyik „beavatott" elsős osztály (Fotó: Magánarchívum) (Milyenek a felnőtt emberek? Dósa Soma 10. , Diószegi Sámuel Közép- és Szakképző Iskola Történt, hogy jó ismerősömet elkísértem a klinika egyik impozáns, szépen felújított épületébe. Óriási tömeg fogadott, ember ember hátán, így vártunk. Volt, aki ácsorogva kornyadozott, esetleg a falnak dőlve, a jobb helyet szerzők a padon ücsörögtek. A felnőtteket külön csoportokba lehetett sorolni. Az egyikük a „türelmes”, belenyugvó, a másik az „ideges”, sóhajtozó, a harmadik a „bezzeg én ...” (bezzeg én milyen beteg vagyok; bezzeg én milyen régóta itt vagyok, stb.) kezdetű szövegek csoportja. Ezeket lehetett hallani, illetve megfigyelhetőek voltak az „ügyeskedők” frakciója, akik mindenáron ismerőst akartak találni, hogy mihamarabb bekerülhessenek a rendelőbe. Így is lehet Volt itt egy nagyon aktív, termetes, nagyszatyrú anyuka, aki az apukáját szerette volna minél hamarabb bejuttatni, s ennek érdekében minden lehetőséget kiaknázott. A múlt héten látott orvost megszólította, nála nem ért el célt, ugyanis a doktor úr közölte vele, hogy jó helyen várakozik. A következő variációja az volt, hogy amikor kinyitották az ambulancia ajtaját, hangosan, hevesen sápítozni kezdett, s jött a „bezzeg én...” szöveg megspékelve, hogy az ő papája cukorbeteg is. A nyugodt, kedves asszisztenciának helyén volt az esze. Kérdezte, hogy az ön apukája cukorbeteg? Mióta? Jött a derűs, vigyorgó válasz, gondolta nyert ügye van, már évek óta. Akkor szokásosan, a betegségnek megfelelően, biztosan készültek is, tessenek már ellátni magukat - mondta bájosan és nagyon figyelmesen az asszisztensnő. Lehengerlő volt a párbeszéd, még a zaj is elcsendesedett a váróteremben. Sokan sokáig az említett dialóguson merengtek, bizony így is lehet. Érdemes? Sokféleképpen lehet várakozni (Fotó: Archív) Az én művészetem Oláh Csaba 10. 2 Baross Gábor Szakképző Iskola és Kollégium Az életben mindenhol megtalálható a művészet. A főzésben, a természetben, és a fürdőszobában, amikor a zuhanyrózsába énekeljük kedvenc nótánkat. Én a kosárlabdában találtam meg a boldogságom. Ha elkezdek játszani, nincs megállás. Akárcsak a többi sportban, itt sem csak az erő és a tudás számít, minden a fejben dől el. Sokáig el tudom nézni a TV-ben is a nagyok játékát. Szinte szállnak a labdával, így érzek én is, mintha hirtelen szárnyam nőne. Felemelkedek a magasba, és lazán beleejtem a labdát a gyűrűbe. Felszabadult vagyok a pályán. Én vagyok, nem kell megjátszanom magam. Azt mondják, van is érzékem a kosárlabdához. Nem tudom. Akár van, akár nincs, imádom. Jó, ha megtalálja az ember a boldogságot. Nem csak az ajándékokban vagy a vásárlásban. Könnyebb úgy felkelni reggelente, hogy van értelme az életünknek, mert jók vagyunk valamiben. Higgyék el, mindenkinek megvan a saját művészete, csak keresni kell. Sípos Barbara 10. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola December 1-jén az osztályunkkal ellátogattunk az AIDS világnapja alkalmából szervezett városi programra. Először a Belvárosi Közösségi Házba mentünk, ahol orvostanhallgatók tartottak tájékoztatót a nemi úton terjedő betegségekről. Megdöbbentő képeket vetítettek az egyes betegségek tüneteiről. Jó volt, hogy mi is kérdezhettünk bármit, amire kíváncsiak voltunk. Búcsúzóul mindannyian kaptunk egy óvszert. Innen átmentünk a plazába, ahol kérdőívet töltöttünk ki a fertőző betegségekről. A válaszokat közösen értékeltük, és megbeszéltük, amit még fontos volt tudni egy-egy kérdés kapcsán. A jó válaszokért apró tárgyjutalmakat kaptunk. Szintén ajándékba adtak színes propaganda anyagokat, prospektusokat és könyveket, amelyeket továbbítunk a társainknak is. Ezekből tudtuk meg például, hogy percenként 5 ember fertőződik meg HIV-vírussal, és azt, hogy az először 1981-ben Kaliforniában észlelt vírus eddig több mint 30 millió embert fertőzött meg világszerte. A 18 éven felüliek számára a szakemberek ingyenes AIDS- szűrést biztosítottak. Mivel egyre több ember fertőződik meg, úgy gondolom, szükség van az ilyen rendezvényekre. Kiderült, sok mindent tudunk erről a témáról, de biztos, hogy nem eleget. SÉTA / 20 Mi a menő!? Nagy Tamás 10. B Ady Endre Gimnázium A mai világban egy dolog számít igazán, a pénz. Minden ember törekszik a felhalmozására, ki törvényes eszközökkel, ki nem. A probléma az, hogy egyre fiatalabb korban a hatalmába kerít a vágy a gazdagság után. A legtöbb fiatal így kerül összetűzésbe a törvénnyel, keveredik rossz társaságba. Holott ő talán csak gazdagabb kortársai életvitelét találja vonzónak. Ezek múlandó dolgok, viszont a természetünk, jellemünk ebben a korban formálódik. Ezért arra kell törekednünk, hogy ne engedjünk a kísértésnek, és ne adjuk fel saját vágyainkat valaki máséért. Nem bűn különbözni a többiektől, ezért vagyunk emberek. Mindenkit saját szokásai, stílusa határoz meg.