Hajdú-Bihari Napló, 2018. július (75. évfolyam, 151-176. szám)

2018-07-02 / 151. szám

2018. JÚLIUS 2., HÉTFŐ Hazaszeretetből jelesen, mindennap A Bocskai-dandár parancsnoka szerint ka­tonái példamutatóan teljesítik feladataikat. DEBRECEN: A Lövésznapon beszédet mondó dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, a Magyar Honvédség 5­ Bocs­kai István Lövészdandár parancsnoka hangsúlyozta, hogy a dandár katonái Irak­ban, Afganisztánban, a Bal­kánon és a magyar déli határ mentén egyaránt megállják a helyüket. - A mi katonáink példát mutatnak kötelesség­tudatból és hazaszeretetből, lelkiismeretből, hozzáállás­ból, professzionalizmusból. Azt várom, hogy az év min­den napján így cselekedjenek - jelentette ki. Újabb nevek az emlékművön A rendezvény folytatásában kitüntetéseket kapott néhány katona, majd a környékbeli levéltárak vezetőinek átadták annak az 5 évig tartó kutatás­nak az eredményeit, amely­ben sikerült kiegészíteni az első világháborús magyar veszteséglistát. (A munkáról lapunk is többször beszá­molt.) Ennek nyomán Haj­dúhadházon további 70 név került fel a nagy háború áldo­zatait ismertető emlékműre. A technika is bemutatkozott A Kossuth téri villamossínek mellé felsorakoztatott egyik gumikerekes, páncélozott szállító harci járgány, egy úgynevezett BTR mellett szó­lítottunk meg egy édesapát, aki éppen akkor engedte meg kisfiának, hogy bemásszon az autó belsejébe. A papa el­mondta: ő is benézett a jár­műbe, és az első, ami feltűnt neki, a kényelem szinte teljes hiánya. (Mindössze egy feke­te műbőrrel bevont padszerű­­ségen utazhatnak a katonák.) Virág Zoltán kifejtette: őt nem igazán a katonaság, hanem inkább a gépészet érdekli, vagyis itt is azt figyeli, hogy milyen technikai megoldások láthatók. Úgy vélte, jó, hogy a katonák így kitelepülnek és bemutatkoznak. Akár ott is, ahol lőnek Három tizenéves jó barát az egyik katonai sátorban kipa­kolt puskákat, pisztolyokat, késeket, kézigránátokat, sisa­kokat, kulacsokat nézegette, amikor szóba elegyedtünk. Borsi László arról beszélt, hogy bár messze nem a XXI. század katonai csúcstechni­kájával lehet itt találkozni, de azért mégis jó élmény ezeket kézbe venni. Balogh Ádámról és Orosz Dominikról kiderült, hogy ők katonának tanulnak, a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskolában. Arra a kérdésre, hogy mi ebben a vonzó, Balogh Ádám úgy fe­lelt: mindaz, amit a honvéd­ség adhat, és amit kaphatnak tőle. Orosz Dominik szerint nem volt nehéz megszokni a fegyelmet. Külföldi katonai misszióban mindhárman szí­vesen részt vennének, akár még olyan helyen is, ahol időnként lőnek. Borsi László arról is beszélt, hogy ő most focizik, de tőle sem áll távol a katonaság, a családban volt már hivatásos katona. Géppuska és mesterlö­vészpuska mögé is lefeküdt a földre egy ötéves kisfiú a tér közepén. Fekete Gergő arról számolt be ezt követő­en, hogy nagy élmény volt ez neki, nem volt még ilyes­mi a kezében. - Otthon csak vízipisztolyom van - mond­ta. Arról is beszélt, hogy az egészből legjobban a mes­terlövészpuskához tartozó távcső tetszett neki. A papa szerint az egész öttagú csa­ládot érdeklik a fegyverek, a haditechnika. Ő nyolc évig volt katona, a párja most is a honvédségnél dolgozik, közalkalmazottként. - Olyan szándékkal érkeztünk, hogy amit csak lehet, kipróbálunk - fogalmazott Fekete Róbert. Egymillió katona kellene - A régi katonaemlékeimet akarom most visszaidézni, amelyeket debreceniként Da­­bason szereztem. Akkor még 24 hónapig tartott a sorkato­nai szolgálat - ismertette egy idősebb férfi, aki feleségével sétált a lövésznapi forgatag­ban. Arra a kérdésre, hogy milyenek voltak azok az évek, Gombos János azt válaszolta, hogy csak a szépre emlékezik. Elmondta: sokat fejlődött az­óta a honvédség technikája. A feleség, Gombos Jánosné úgy véli, jó ötlet, hogy akár itt is lehet honvédnak jelent­kezni. A férfi szerint annak ellenére is erős hadsereg kell Magyarországnak, hogy a NATO tagjai vagyunk, mert az egy hirtelen támadás esetén nem tudna minket megvé­deni. - Éppen ezért szükség van a magyar fegyvergyártás feltámasztására, és egymillió főből álló, jól felszerelt, ütő­képes haderő kellene - jelen­tette ki. A feleség hozzátette: a sorkötelezettséget sem árta­na visszahozni, a fiatal férfiak amellett, hogy ott megismer­nék a fegyvereket, megtanul­hatnák a rendet, a fegyelmet is. OROSZ CSABA Most ugyan focizom, de a katonák élete, munkája, fegyvereik, eszközeik is mindig nagyon érdekeltek, érdekelnek. BORSI LÁSZLÓ Mindenre felkészülve Tisztele­legj! Vonzza a fiatalokat a katonásdi - erről a szombati Lövésznapon is bizonyságot tettek FOTÓK: MOLNÁR PÉTER, OROSZ CSABA Megkérdeztük Milyennek képzeli el a jövőben a honvédséget? Anton Sándor cukrász Örülnék, ha visszaállítanák a sorkatonaságot. Voltam katona, és véleményem szerint nem ártana a mostani fiataloknak a fegyelem. Jót tenne nekik, hisz ez nagyon fontos a mai világban. Gyökeres Krisztián egyetemi hallgató Társadalmi nevelés szem­pontjából is hasznos lehet a katonaság. Azt gondolom, a jövőbeli technikai háttér nagyban fog változni. Gondo­lok itt a repülőgépek fontos­ságának felismerésére. A NATO-tagság amúgy is megköveteli, hogy legyen saját hadserege az országnak, és fejlessze is azt. De persze nem a gazdaság rovására. Szükség esetén tartom jónak csak a sorozást. Patakiné Szabó Judit nyugdíjas Úgy érzem, jelenleg biztonsá­gos az országunk. Régebben más célokra is felhasználták a katonaságot - gondolok itt az országok közötti problémák­ra­­, amikre nem lett volna szabad. Kovács Sándor tanuló NAPLÓ Tilos válogatni az emberek között Az ünnepi istentisz­teleten több mint 130 végzős hallgató vette át diplomáját. DEBRECEN: Lelkészként és tanítóként emberekkel fog­lalkozni felelősség, a felszín mögé kell látni, és felfedezni a lényeget - hívta fel a Deb­receni Református Hittudo­mányi Egyetemet elvégzett, diplomájukat átvevő vég­zős hallgatók figyelmét De­­rencsényi István főjegyző a debreceni Nagytemplomban szombaton. A 480. tanévet záró ünnepi istentiszteleten kiderült, hogy a hitéleti kép­zést 48-an, a világi képzést 84-en fejezték be náluk. Elhivatottságot kell érezni a lelkipásztori és a pedagó­gusi pálya iránt is, mindkét szakma szerves része a taní­tás - mondta igehirdetésében Derencsényi István. A Tiszán­túli Református Egyházkerü­let főjegyzője a végzősökhöz fordulva arról beszélt: nem mindegy, hogyan fordulnak az emberek felé azok, akik lel­készeknek és pedagógusok­nak készülnek. Nem a kirekesztés a fela­datunk, hanem megtanulni: nem lehet az emberek között szortírozni. Jézus is látta a Lévi nevű vámszedőben Is­ten szeretetét, és nem fordult el tőle, mint kortársai. Jézus nem fordul el megvetően, mint a farizeusok, nekünk, nektek sem szabad - hangsú­lyozta a püspökhelyettes. Elmélyítették közösségüket Hálával és elégedettséggel te­kinthetünk vissza az elmúlt évre - mondta beszédében Kustár Zoltán. A rektor szerint a hit, közösség, tudás hármas jelszava jellemzi leginkább az elmúlt tanévet. - Elmélyí­tettük közösségünket egy­mással, előrébb jutottunk a hitben, és megerősödtünk a hivatástudatunkban - sorolta a vezető. A tanév fontosabb eseményeit kiemelve meg­emlékezett a reformáció kez­detének 500. évfordulójáról, a konferenciákról, a művé­szeti kiállításokról. Kbn Hitben és tudásban megerősödve FOTÓ: MOLNÁR PÉTER ­gja BM w gp BBS m­an Gránitba vésették a szétszakítás fájdalmát A nemzeti összetarto­zás jegyében Trianon­­emlékművet avattak Nyírmártonfalván, NYÍRMÁRTONFALVA. Az alkotást a helyi Kék Nefelejcs Hagyo­mányőrző Kulturális Örök­ségvédelmi Egyesület készít­tette. Két emléktáblával A magas műkő falra két grá­nit emléktáblát helyeztek el. A kisebbiken a Szózat első versszakából olvasható idé­zet, a nagyobbikon Nagy-Ma­­gyarország térképe és az abból leszakított területek láthatók. Az egyes elválasz­tott országrészekre ráírták, hogy 1920-ban hány magyar élt ott. Az emlékmű tetejére Ez tisztelgés­­ a határokon kívül rekedt magya­rok előtt. ALMÁSI SÁNDOR vasból készült kettős keresz­tet helyeztek el. Az avatáson felvidéki és partiumi magyarok, Nyírmár­­tonfalváról elszármazottak, a környező községek polgár­­mesterei, vezetői, illetve a helyi intézmények irányítói vettek részt. Avatóbeszédet Tasó László, a térség ország­­gyűlési képviselője mondott. A műsorban amatőr versmon­dók, énekesek léptek fel. Az emlékművet görögkatolikus és református pap is felszen­telte. Öcs­ kementó a főtéren, a falumúzeum előtt, a közösség összefogásának eredményeképp fotó: magánarchívum

Next