Hajónapló, 1999 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 1. szám

II. évfolyam 5. számHajónapló Vajon szeretni fogja-e a darabomat a Bérezés Laci? Lesz benne időutazás is, László átalakul Makcsai Haraszty Ákossá, aki egy valóságos történelmi figura volt, 1842-ben Amerikába uta­zott, állatbőrbe burkolta magát, és meglátogatta a Winebagó indián törzset. Az indián mindig fleg­matikusan viselkedik,­ írja útikönyvében,­ soha Garaczi László: CSODÁLATOS VADÁLLATOK Esküszöm, hogy ebben a naplóban csakis az igazat, a színtiszta igazat fogom mondani. Délután háromkor ébredtem, és arra lettem figyelmes, hogy mellettem alszik a világ legédesebb, leg­gyönyörűbb, legvonzóbb, legcsodálatosabb nője, akit a továbbiakban Zoénak fogok nevezni. Még az ágyban fekve elhúztam a függönyt, az ég csukaszürke volt, a szemben lévő ház tetején megcsúszott a hó. Erősnek és fiatalnak éreztem magam, kitakaróztam, végignéztem meztelen tagjaimon, és megállapítottam, hogy tényleg erős és fiatal vagyok, azonkívül a bőröm bársonyos. Zoé is felébredt, és azt javasolta, hogy olvassuk el együtt a Yellow Wallpaper című gótikus novellát. A novella főhősnője megőrül a tapétától, és a zárójelenetben olyasmit művel, amitől a(z egyébként kivételesen hülye) férje elájul (fainted), és neki rajta keresztül kell körbe-körbe másznia a szobában. Ezt követően Zoé viselkedésében a , Q novella hősnőjének a hatását véltem fölfedezni, s­­de mikor figyelmeztettem rá, abbahagyta, ami azt bizonyítja, hogy nem csak szép, de intelligens is. Tegnap este villámcsapásszerűen iselkezdtem írni a Bárkának beígért darabot. Csodálatos vadállatok, ez lesz a címe, és a canadai Chickenbone Motelban lakó négy magyar­­értelmiségi fiatalról szól. Ülnek némán az alkony­ban egy fárasztó, ám megannyi élményt nyújtó nap után, hallgatják az énekesmadarakat, olvas­gatnak, Gábor leejti az újságot, és azt mondja Újfalinának: a végén még a Torgyán lesz az elnök. Sötét. A harmadik jelenetben - az első a Motel 1­3 prospektusszövegére épül - a harmadik jelenetben . László valószínűleg felolvas egy hosszú, ám annál mulatságosabb Kafka-levelet Ildikónak, amiben Kafka elmeséli Felice Bauernek, hogyan röhögte szét a prémiumátadó ünnepséget a munkahelyén. A fiftxy'lA.­o nem csodálkozik semmin, mindent ter­mészetesnek, megszokottnak és magától értetődőnek vesz. Az elsőként meglátogatott indián családnál a férfiak hasonfekve pihennek a sátruk előtt, és a soha nem látott idegent (Batthyány Lajos iskolatársát és barátját) teljes közömböséggel fogadják, később viszont, mikor a társalgás végre beindul, felajánlják neki feleségüket és lányaikat éjszakára. Tényleg nem tudom, mennyire passzol mindez a Bárka esztétikai szemléletébe és műsorstruktúrájába, majd kiderül. Másnap, ötkor fekvés, egykor kelés, fekély és kelés, és megint mellettem ébredezik a világ legbűbájosabb nője, ma reggel a szeme, ahogy kinyitja, zöld, egyébként barna, az ég vi­szont továbbra is palaszürke, a hó a tetőn szem­ben rogyadozik. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy ez a napló is fel fogja falni az életet, a felfalást a darabírással kezdi, Makcsai áll a válaszra váró indiánok előtt a Vadnyugat közepén, és félő, hogy már mindig is ott fog állni. Jövőre megint világvége lesz, augusztus 11-én délután háromnegyed kettőre tervezik. Eddig az 1984-es világvége volt a legnagyobb odaadással beharangozva, ja, meg volt régebben egy ilyen tuti földrengés Salétrom utcai epi­centrummal, amikor majd a Gellérthegy becsúszik a Dunába, és a derék magyarok aznap nem mentek dolgozni, hanem elbújtak titkos bunker­jaikba. Hiába cáfolta a tévé a közelgő katasztrófa hírét, mert a telekommunikáció az ellenpropagan­da jegyében szerveződött, vagyis folyamatosan hazudott, és az intézményes, állami rangra emelt hazudozás kiváltképp kedvez a rémhírpuffadásnak. A másik nagy gondom a világvége mel­lett, hogy felkértek az irodalmi múzeumból, ajándékozzak nekik egy személyes tárgyat, ami reprezentálná a 90-es éveket, és benne engem. Egy relikvia, egy úgynevezett irodalmi kultusz­tárgy. Megkérdeztem nőmet, Zoét, nem akar-e iro­dalmi kultusztárgy lenni, ülne egy tárlóban, mint Múzsa, és ő habozás nélkül igent mondott, mert vannak neki ilyen exhibicionista hajlamai. Most épp bejött, és megkérdezte, minek kaparom már megint a papírt, mit remélek ettől. Ő az én drága szerelmetes Múzsám, Muzsalínom, imádom. Jan. 1. írói ténykedésem címek kitalálására redukálódott. (Folytatás a 41. oldalon) * f mi ■" Min­ • " ».. .

Next