Hajónapló, 2001 (6. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 1. szám

Hajónapló 2001/1. 1 PROLÓGUS 2 FILM Jancsó-Grunwalsky 8 MARATON Kovács Lajos 10 MULATSÁG 50. 14 TÁNC, SZÍNHÁZ, TÁNCSZÍNHÁZ 22 NEMZEDÉKVÁLTÁS lengyel/magyar 26 MENJÜNK VILÁGGÁ! 28 JÓZSEFVÁROS Kiss Ferenc 30 SUMMARY + NAPLÓNAPLÓ Tompa Andrea + FIRKÁLÁS Bozsik Yvette Névtelen ember (egy filmről)* Akárha férfi lenne, de nem az. A börtönőr hátrafésült, rövid haja a koponyára simul, kemény arca rezzenéstelen, az ajkak azért megremegnek majd. Most finoman zörget a vasajtón, itt az idő, mond­ja. Két kéz nyúlik ki a rácsos kisablakon, a vékony csuklókon acélbilincs csattan. A börtönőr, akinek van egy fia, átkiséri a fiatalasszonyt, neki is van egy fia, Gene-nek hívják, miatta történik most min­den, szóval átkíséri őt az épület másik szárnyába, abba a cellába, ahol az utolsó éjszakát töltik a halálraítéltek. Reggel is ő segít majd, hiába áll ott a többi testes egyenruhás, ez a névtelen senki­­börtönőr tudja csak, hogyan lesz képes Selma (Amerikába szökött, valahai csehszlovák leányanya) 107 lépést megtenni a kötélig. A kulcs természetesen a szeretet, mi más is lenne. A börtönőr, kinek nevét nem ismerjük, és soha nem is fogjuk megismerni, fogja-tartja-öleli Selmát, helyben lépeget, hangot, ritmust ad, mert tudja, hogy vak társa, az elitélt, ki a hírneves csehszlovák sztepptáncos. Oldrich Novy imádójaként a Novy vezetéknevet válasz­totta magának és fiának, ebből az ütemből muzsikát és táncot varázsol az örök sötétségbe, s arra elindulhat. Kísérői kopogós meneteléséből koreográfiát álmodik, s ezt tette már az üzemben is, ahol a gépek és vasle­mezek zúgásából-döngéséből, a munkálkodó karok és lábak összehangolt mozgásából teremtett magának képzelt világot. Ahogy veszíti látását, úgy tel­jesedik ki ez a Fred Astaire-mozikból szerzett, mézédes musical-élet. Melodráma, giccs, satöbbi, satöbbi. Ez nem lehet igaz, háborgunk a székhez tapadva, így nem lehet, csóváljuk nagyokos fejünket - Lars von Trier, bátor dán rendező pedig csak azt bizonyítja be, amit minden zseniális alkotó tesz: bármit lehet. Berobban a gyönyörű Hullámtöréssel, megírja a híres­neves kiáltványt, a Dogmát, igazolja azt egy felháborító és mégis­ mégis gyönyörű filmmel, az Idiótákkal, aztán elhajítja az összes dogmát, és új filmjében összegereblyéz mindent, amit tilos. A néző pedig letaglózva úgy marad a székében. És hiába tiltakozik az úgynevezett értelem, vég nélkül csorog a könny. Egy, nyögi ki Selma, csosszan a lába már, tizenhárom, mondja és lép előre, negyvenkilenc, énekli és rácsokon táncol át magányos, ismeretlen, későbbi halálra váró fogolytársaihoz, százhét, hangzik - csuklya és kötél kerül a fejre. A csuklyát ne. Jó ismerősünk, a börtönőr lerántja a fekete semmit. Hiszen vak, kiáltja élesen. A hivatal Intézkedik, telefonon jön az engedély, lehet csuklya nélkül. A kötél megfeszül. Emberek nézik, jók, rosszak egyszerre. * 2001 januárjában mutatták be nálunk Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjét.

Next