Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-06-13 / 22. szám

2 KÖZGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK A Révai Testvérek Irodalmi Intézet megtartotta rendkívüli közgyűlését, amelyen megválasztották az új igaz­gatóságot. A régi tagok sorából kima­radt Nyirő József, az igazgatóság új tagjai lettek: dr. Moór Gyula egye­temi rektor, Bákay János, Márai Sán­dor, dr Valkay Menyhért, dr Vermes Andor és lovag Werthemstein Viktor. A közgyűléshez intézett jelentés igen meleg hangon méltatta azokat a nagy érdemeket, amelyeket dr Lukács An­tal, a Hitelbank ügyvezető igazgatója a vállalat átmentése terén szerzett. Széchenyi Károly gróf, a magyar, lengyel barátság lelkes apostola, a Magyar Cukoripar volt vezérigazga­tója, aki a fasiszta időkben igen bá­­tor és hasznos magatartást tanúsított, feleségével együtt az USA-ba költözött. Ezt az­ érdekes lehetőséget gróf Szé­­chenyi Lászlóék teremtették meg a fiatal Széchenyi Károly számára. Szé­chenyi Lászlóné tudvalevőleg Vander­bilt-lány. Megérkezett az első nagyobb kávé­szállítmány a budapesti vámhivatal­hoz. 18 zsák kávé érkezett egy buda­pesti behozatali cég címére. A legna­gyobb gond a kávé árának és vámjá­nak megállapítása volt. A pénzügyi kormányzat egyik magasállású funk­cionáriusának közbelépésére volt szük­ség a nagy probléma eldöntésére. A döntés az volt, hogy a kávé után húsz százalék vámot fizettek a természet­beli és az így beszolgáltatott kávét egy félhivatalos szerv értékesítette. Az első lépést több is követi: havonkint kétezer kiló kávé érkezik Budapestre a vámhivatalba, a szeretetadomány­kávéktól függetlenül. A koffein-mér­gezésben tehát nemi lesz fennakadás. X .Az Anyag- és Árhivatal egyike lesz a legfontosabb hivataloknak. Majdnem azt írtuk, hogy a legpontosabbak egyike lesz, hiszen feladata és rendel­tetése a pontrendszerről való gondos­­kodás. A munka lázasan folyik, a háztartási cikkek pontrendszerét máris sikerült megállapítani. Nem jelenték­telen kérdés, amikor a háztartások többségében szinte minden háztartási cikk szűken van, vagy teljesen hiány­zik. A Haladás múlt heti számában rész­letesen ismét­tettük azt a rendeletter­vezetet, amelyet a körelutáti minisz­térium a baromfiforgalom szabályo­­zása — pontosabban megkötése — ér­dekében tervezett Mi élesen állást fog­laltunk a kijelöt kereskedelem bár­milyenfajta feltámasztása ellen és élénk örömmel jegyezzük fel, hogy­ a baromfirendeletet tárgyaló tárcaközi ankét is egyhangúlag állást foglalt a retrográd tervezet ellen. Sorra szólal­tak fel az iparügyi, a földművelési és a kereskedelmi minisztérium képvise­lői és a leghatározottabban tiltakoztak a tervezet ellen. Az érdekeltek, akik természetesen szintén szót emeltek a forgalom szabadsága védelmében, örömmel­ hallgatták a hivatalos támo­gatást. Az egyhangú visszautasítás nyomása alatt a közellátási miniszté­rium visszavonta a ter­vezetet­­ át­dolgozásra. Kár. Jobb lenne egysze­rűen végérvényesen eltemetni. Szakkörökből kapjuk azt az érde­kes értesítést, hogy a kasza ezidősze­rint Magyarországon olyan bőségben van, hogy eladhatatlan, kapában vi­szont olyan nagy a hiány, hogy az új gazdák helyzetét valósággal elvisel­hetetlenné teszi. TANULSÁG Az Árindexmegállapító Bizottság javaslata alapján 1946 június 8-én este közhírré tétetett, hogy az adó­pengő június 11-ig 1120. Június 11-én, 10-én és 11-én az árak általában nem vagy csak na­gyon keveset emelkedtek. A háromnapos adópengő-megálla­pítás legfőbb eredménye volt, hogy sem a csarnokokban, sem a boltok­ban, sem a torzaranypiacon nem volt áremelkedés. Az étlapok a vendéglőkben válto­zatlanok maradtak. A kávéházi árak szintén. Csak kedden, a késő déli órákban mozdultak meg a zugpiacok. Akkor kezdett híre terjedni, hogy az alsópengőt június 12-re több mint ötven százalékkal emelik. Kérdezü­k: milyen alapon? És kérdezzük: nem lehetne-e az adópengő árfolyamát háromnapon­kint megállapítani? Ez fenne­k tudh­aá* ..... .e .i­k­id. MEGKÉHÖGZTÉK BAKANWAIT Nem kérdezzük a költővel: «ó, mért oly későn?», egyszerűen regisztráljuk a tényt, hogy mosst, amikor a stabi­lizáció aktuálissá­­ vált, egyszerre eszükbe jutott az illetékes tényezők­nek, hogy van egy Baranyai Lipótunk­ is és kívüle még néhány nem dilet-­ táns, akit illik megkérdezni. Egyszerre két fórum is megkérdezte: egy kormányzati és egy pártfórum. Baranyai mindkét helyen megjelent és nyíltan, őszintén és igen határozott formában megmondta a maga vélemé­nyét. Baranyai ne­m csalhatatlan. Amit vall, lehet téves, amit elképzel, lehet megvalósíthatatlan. De bizonyos, hogy ezt a mesterséget nagyszerűen érti és nemcsak elméleti, de gyakorlati felkészültséggel is rendelkezik. Neon célunk és nem feladatunk Ba­ranyai Lipótot egy olyan piedesztálra helyezni, ahol jómaga is kényelmetle­nül feszengene. Sőt meg kell monda­nunk: a felszabadulást követő hetek­ben rosszul jelentkezett. Egy olyan pártba lépett, ahol semmi keresni­valója nem volt, ahelyett, hogy pár­tokon kívül maradt volna Az állam­hatalom számára kényelmetlenné vált, hogy tanácsért és tájékoztatásért for­duljon egy­­­pártpolitikushoz, akinek pártja nem kapott részt a hatalomból. Ez a tény azonban nem érinti Ba­ranyai súlyát, képességét és jelentő­ségét. Amíg volt Országos Gazdasági Tanács, ott Baranyai hallatta szavát, mert ennek a szervnek pártja képvi­seletében tagja volt. Az O G. T.-ot azonban megszüntették, TOSSZ nyelvek szerint azért, hogy ne legyen egy olyan hivatalos jellegű fórum, amely előtt Baranyai elmondhatja a maga véle­ményét. Most, a stabilizáció küszöbén mégis szükségét érezték annak, hogy meghallgassák Baranyai Lipótot is, aki egy kapitalista elitgárda élén je­lent meg ott, ahová hívták és nyíltan és szabadon és őszintén megmondta a maga véleményét. Hogy ez a vélemény mi volt, arról egyelőre nem adtak ki tájékoztatást és Baranyai maga sem kívánja a rész­letes publicitást. Nem is az a fontos, hogy a nagyközönség kapjon irányí­tást és tájékoztatást, ennél sorsdöntőbb körülmény, hogy Baranyai az illetékes és hivatalos tényezőket impresszioniítja, hiszen a szerep vállalásának tényével erre válllakozott Mindenesetre érdekes a dolgok ilye­tén alakulása, mert azt is jelenti, hogy a stabilizációs tervezet készítői elbírják a kritikát és kívánják a bírálatot, amely a nagy ügynek csak hasznára lehet. Senki nincs ebben az ország­ban, aki nem kívánná a legteljesebb sikert és nincs senki, aki nem haj­landó meghozni minden áldozatot a jó pénz érdekében. Ezért élénken helyeselni kell, hogy ez a lépés megtörtént, főleg, ha ez az első lépés volt és a szakértők meghallgatása követi. A dilettantizmusnak eb­ben a túltengé­sében biztató jelenség, hogy szó kaptak a szakértők is, mert elég, hogy élhetnek és élnek is a kritika jogával. Itt minden jóindulatú és jószándékú bírálat csak segíthet, viszont rosszin­dulatú vagy ártó szándékú kritika nincsen. Az őszinte véleményt meg kell hallgatni és az illetékes tényezők úgy látszik meg is hallgatják. Sőt ők kezdeményezték a dolgot, a munkáspárti vezetők javasolták Baranyai Lipót és társainak meg­hallgatását Egy másik, ugyancsak komoly szak­értőkből álló társaságot, ugyancsak Baranyai Lipóttal az élen a kisgazdapárt pénzügyi bizottsága invitált meg véleményadásra és tájékoztatásra. Idáig tehát mégis eljutottunk és mindenki számára nagy öröm lehet, hogy elértük a szakértelem meghallgatását. Ezért tartjuk nagyjelentőségűnek, hogy Baranyait megkérdezték és meg­hallgatták. Hogy hallgatnak-e rá? más kérdés. Eszünkbe jut a történet a nagyha­talmú oligarcháról, aki pénzért járt Lánczy Leónál és köziben elmondta, hogy legidősebb fia, a majoresco, el­végezte a hallei egyetemet, második fia főhadnagy, harmadik fia a teoló­gián doktorált, most a ne­gyedik fiúval van gond, érettségizik és nem tudják, hogy mi legyen vele, illetve belőle. — Add ide hozzánk —, mondta sietve Lánczy. A tragyOT végigmérte a bankárt: — Ott még nem tartunk — mondta gőgösen. Hát hogy hallgassanak is rá, ott még nem tartunk De eredmény, nagy eredmény, hogy megkérdezték ... Radnóti József SZŐNYEG ZSÍÍK, POMYVE VÉTEL: VSGAB. KIRÍLT­ UTCA 14 u hístVTI *—T — ­HALADÁS. Az osztrák kormány egymillió schilling hitelt folyósított a magyar kormánynak az elhurcolt javak visszaszál­lítási költségeire Az elhurcolt magyar javak túl­nyomó többsége Ausztriában van. Ezeknek a javaknak a visszaszerzé­sen túl van még egy problémájuk: a hazaszállítás költsége, ami nem csekély összeget jelent. Mi­után a magyar kormány már joggal felkészült rá, hogy a javakat vissza­kapjuk, gondoskodni kellett a költ­ségekről is, jórészt osztrák valutá­ban. Megpróbáltak schillinget vásárolni, de ez nem sikerült, ezért dr. Kokas Lajos pénzügyminisz­teri tanácsosnak, aki igen nagy és eredményes munkát végzett a ja­vak felkutatása és rendezése körül, az az ötlete támadt, hogy az Osztrák Nemzeti Bankon ke­resztül az osztrák kormányhoz fordul és rövid átmeneti időre rövidlejáratú schillingkölcsönt kér a hazaszállítás költségeinek fedezésére. Ez az eljárás teljes sikerrel járt: az osztrák kor­mány az Osztrák Nemzeti Bank útján egymillió schilling kamatmentes hitelt nyújtott a magyar kormánynak. A magyar közvélemény örömmel vesz tudomást az osztrák kormány­nak erről a megértő és baráti gesz­tusáról. A kölcsönt akkor veszik igénybe, amikor a javak hazaszállí­tása megkezdődik. Remélhetőleg ha­marosan. Amíg egy béremelés eljut odáig Az árindex tovább kergeti az ára­kat, az árak tovább kergetik az ár­indexet és tovább folyik a reménytelen kísérlet, hogy a bérek és fizetések valahogyan utolérjék a drágaságot. Különösen fájdalmas ez most, amikor már lát­juk az ígéret földjét, a stabilizációt. Nálunk megkísérlik a fizikailag lehe­tetlent, a mozgás stabilizálását, nem akarnak nyugvópontot teremteni sem az egyik, sem a másik irányban. Amennyire meg kell és meg lehet csinálni az értékálló pénzt, annyira képtelenség még kilenc héten át ezt a helyzetet és ezt a rendszert fenntartani Nehéz megérteni, miért kell ezt folytatni,­­t amikor nem jó senkinek és amikor már matematikusok és mérnökök is kétségbeesve zavarodnak bele a billiókkal és trilliókkal való számolásba. A képtelen főrendszeren belül is van még hiba: a részmegoldással is baj van, mert a heti béremelés szinte teljesen értéktelenné válik, mire a dolgozó megkapja. A módszer szerint a Gazdasági Fő­tanács minden szerdán publikálja az utóbbi hetekben rendszeresített heti 200 százalékos bér- és fizetésemelést. Egyes kivételes helyeken az érdekel­tek ezt még szerdán megkapják, a legtöbb helyen pénteken dél­után folyósítják, ami szombati értéket, azaz értéktelen­séget jelent. Az a dolgozó, aki a bér­emelés alapján pénteken kap például nyolcvanhat milliárdot, amit szerdán rendeltek el részére, az az elmúlt hét szerdáján 280.000 adópengőt kapott volna, mire megkapta, 190.009 adópengő lett belőle, de vásárlóerőre átszámítva még keve­sebbet kapott, mert a drágulás még az adópengő emelkedésénél is gyorsabb és a pszichózisnak olyan romboló ereje van, hogy ma Budapesten állan­dóan drágítanak dollárban és adó­pen­gő­ben is. Most azonban arról van szó, hogy amíg a béremelés eljut a dolgozóhoz, elveszti értéke legnagyobb részét. Leg­kínosabban és legfájdalm­asabban a köztisztviselők fizetésrendezésénél do­kumentálódott ez a tény, amikor is hónapról hónapra minden formai fizetésemelés tényleges csökkentés volt, ha a vásárlóerőt számítjuk. Nem tudjuk, milyen megoldásuk lesz ezeknek a kérdéseknek az átme­neti 9 hét alatt, de az az érzésünk, hogy ezt a mai módszert tovább foly­tatni nem szabad. Kérünk legalább annyi értelmet a megvalósításban, mint amennyi jó­szándék az elhatározásban van. Hogy a dolgozók meg is kapják azt, amit nekik a Gazdasági Főtanács juttatni kíván. Nem fokozódik a munkanélküliség és a termelés állandóan emelkedik az Egyesült Államokban 1939 végén az Egyesült Államokban az üzleti körök 65 milliárd dollár, a magánemberek 81 milliárd dollár likvid vagyonnal rendelkeztek. 1945 végén ez a likvid vagyon összesen 225 mil­liárd dollárra emelkedett Ez roppant nagy vásárlóerőt jelent, amelyet nem­ szabad tovább duzzasz­tani, mert az árak veszedelmes emel­kedéséhez vezethet. A polgári fogyasztás állandóan emelkedik és a nem hadiipari terme­lés nem várt arányokban fokozódik. A nemzeti termelés 85 százaléka a pol­gári fogyasztásé. A kormány az elképzeltnél fokozot­tabb mértékben igyekszik érvényesíteni a maga bér- és árpolitikáját, amelynek lényege:­­ 1. fenntartani az árszínvonalat, 2. megengedni a béremeléseket kol­lektív al­upon, 8. az ipari bérvitákat a minimumra csökkenteni. Az árszínvonal fenntartása jórészt sikerült. A kormány intenciója az, hogy megakadályozza az áremeléseket, de megengedi a béremeléseket addig a határig, amíg nem vonnak maguk után áremeléseket. Az intenció a nemzeti bérmegszilárdítás, amelynek megvalósítását külön testü­l.t­­.-rpr.­: a Ci­r­itivitás­i Szab­izálási Hivatal. Egy másik szerv a foglalkoz­tatási törvény alapján működik: ez az elnöki hivatalban dolgozó három gazdasági tanácsadó, akinek feladata megfelelő nemzetgaz­dasági politikai elvek kidolgozása. Az élelmiszerpiacról szóló beszámoló szerint a kereslet óriási mértékben emelkedett, az Egyesült Államok legendás húsfeleslege megszűnt. Hivatalos megállapítás szerint textilhiány is van az U­SA-ban, és kormány­beavatkozás kell a gyár­tás rendezésére, de egy évig is eltart, amíg a kínálat felülmúlja a keresletet. A lakáskérdés is igen nagy pro­bléma: a minimális szükséglet a leg­közelebbi két év folyamán 3 millió lakás építése. Ezek a főbb és érdekesebb adatai annak a hivatalos jellegű jelentésnek, amely az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről számol be ,és amely most könyvalakban is megjelent. Lapunk múlt heti számában tévedés folytán dr. Lázár Dezső neve jelent meg dr. Lázár Zoltáné helyett. Ami annál kellemetlenebb, mert hiszen a két orvos szerepe semmiképpen se azonos. A kunmadaras­ községi orvos neve Lázár Zoltán, a karcagi állami kórház orvosáé dr. Lázár Dezső. FARAGÓ PANNI énekel HÉBER FRÉDI zongorázik Az a kávéh­ázfesn a «magyar Lawrence Tibbet» IB énekel FARKAS BÉLA cigány zenekara a szatónitan LEH HOOHES és öt szólistája Keszthelyi Mária azt az operettet énekli, amit a közönség kíván KEMÉNYSEPRŐ kerthelyiségében esténként gaas és eigánsfizette A m MM A­L­MA kávéház, Oktogon-tér. Esténként fOHÖZ BÉLIl muzsikál Polgári árak, szolid kiszolgálás, étteremben (Oktogon-tér 3.) PERTIS PALI muzsikál. JAPÁN KÁVÉHÁZ terraszáig nyaralhat Messa tud otfthoss flürör (Dohány­ utca 42-44) in­ [ittas ] a zenek Fodrász, manikűr, pedikűr, masszázs, ruhavasalás 13-án, 16-án és 20-án 13-kor t G­ET­T HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja I. évfolyam, 21 szám. Főszerkesztő: Zsolt Béla Felelős szerkesztő: Dr Geleji Dezső Felelős kiadó: Bauer László­­ Kiadóhivatali igazgató: Somogyi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V„ Zrinyi,u. 1, félemelet 31 (Gresham-palotai Telefon: 180—770, 180—704 Kéziratokat nem adunk vissza és nem őrzünk meg A fizetett közleményeket csillaggal jelöljük. Terjeszti: a Glóbus Hírlap- és Könyv­­terjesztő Vállalat, Budapest, VI., Nagy­­mező­ utca 26. szám Hungária Nyomda Rt, Budapest, V. Bajcsy-Zsilinszky­ út 34. Felelet: Dr Brődi T,Í­TV

Next