Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-04-20 / 14. szám

Színházak GÖNDÖR LEVELE EGYEDHEZ Joggal vagy jogosulatlanul: az elmúlt húsz éven keresztül Egyed Zoltán hírlapíró volt a színházi újságírás hangidója Budapesten. Embernek különösen érdekes, csak Budapesten érthető és megmagyaráz­ható figura volt: kész a legteljesebb forró önfeláldozásra, de ugyanúgy haj­lamos a bosszúállás minden formá­jára. Újságírói sikereinek titka erede­tiségében, jó szemében, eruptív stílu­sában kereshető és abban a bátorság­ban, amellyel neki mi is menni min­den sablonnak és le merte dönteni annak a képzeletbeli színházi világnak a bálványait, akiket Incze Sándor ál­lított szobortalapzatra a­­Színházi Élet, hasábjain. A nagyon tehetséges, de szertelensé-geivel sok jogos ellenzést kiváltó Egyed a Sleggel-ben írt minden héten levelet a nagyérdemű publikumhoz ezzel a címmel: "Ami az Intim Pistá­ból kimaradt». Hosszú évekig a­­ki­m­aradt­ Intim Pistában jelent meg mindaz, ami nem volt elég cukros,­­­lég rózsaszínű, elég optimista ahhoz, hogy az igazi Intim Pistában megje­lenhessék. Mi most Egyed Zoltánnal kapcsolat­ban olyan hírről számolunk b­e, ami annak idején az Incze-féle optimista Intim Pistában jelent volna meg, nem Pedig az ő keserű hasábjain. Arról szolgálunk híradássá­, hogy Egyed, aki nagyon betegen, cseppet sem karakánul érkezett vissza Sopron­kőhida és Mauthausen kínzókamrájá­ból, halálosnak látszó állapotából fel­tű­lógyulóban van és annak a kórház­nak az orvosai, ahol kezelik, bizo­nyosra veszik azt, hogy nemsokára *'jc.izsigesen hagyhatja el a­ gyógy­intézetet. Egyedet már akkor, amikor haza­érkezett politikai deportálásából, egye­dek­ rosszul fogadták, mert nem tud­ták elfelejteni neki azt, hogy ezer­kilencszáztizennyolcban és tizenkilenc­ben élesen szembeszállt Göndör Fe­renccel, rv baloldali ujságírók­ akkori vezérével. Kétségtelen, hogy ez a rossz fogadtatás fis az if­júkori emlék Egyed állapotát nagymértékben súlyosbított­a ~~~ annál is inkább, mert ő Göndör Ferenccel már tíz évvel ezelőtt egy am­erikai útja alkalmával kibékült, •Amennyire kárára volt Egyednek az, hogy a Göndör-affér elintézéséről nem "uollak Budapesten, éppen annyira "megjavította állapotát az a levél, ami a napokban érkezett Budapestre Gön­dör Ferenctől és amelyben az Ameri­kában élő nagy magyar újságíró le­szögezi, hogy ő már régen kibékült egykori ellenfelével. A levelet, amely arra is alkalmas, nagy Egyed tisztességes Pál-forduló­in kívül Göndör emberi finomságát , gondolkodási módját­­jes egészében közöljük megn­utassa: hazánkba, minden tőled telhető mó­don védelmezd az üldözötteket, segíts a német és magyar náci­ fasizmus ellen és elveszedelmek között becsület­tel küzdő bajt­ársaimnak. Akkor te megfogadtad, hogy ezt az egyetlen kí­vánságom­at teljes meggyőződéssel igyekszel teljesíteni. Szívesen állapítom meg, hogy fogadalmadat becsülettel betartottad és ennek döntő bizonyíté­kai azok a leveleid, amelyeket nekem Budapestről írtál és amelyekben irtó­zatos vádakat emelsz a német és ma­gyar náci tömeggyilkosok ellen. Ha nem állottál volna szemben azokkal a haramiákkal, akkor aligha merészeltél volna olyan leveleket írni nekem o­n­nan, a helyszínről, amelyeknek nyilvá­nosságra hozatala téged fel­etlenül hóhérkézre juttatott vona náci Ma­gyarországon. Közös barátaink ugyancsak szóban és írásban megerősítették előttem, hogy te a náciellenes fronton harcolsz, amit különben perdöntő módon bizo­­­nyít az a tény, hogy végül üldözőbe­­ vettek, majd deportáltak és végig­­­szenvedted a náci koncentrációs tábo­r­nok minden borzalmát. Ezt én min­­­­dennél fontosabbnak tartom, amely mellett valóban eltörpül, hogy húsz­­ egynéhány esztendős korodban mit vé­i le,fél ellenem. A náciknak, a nyilas­­ haramiáknak nincs és ne legyen bűn­! bocsánat és arra szeretnélek téged­­ megkérni, hogy ebben a tisztító és­­ megtorló hadjáratban teljes erődből segítsd az újjászülető Magyarország­­ minden tiszteletre és szeretetre érzi'­' nins harcosait, A régi baráti szeretet',el ölel­ jék or«M.­C/J.vibior, IDN­OR ÍJ® E. 79th STREET • NEW YORK 21, N T. RUtterfield 8-6163 Egyed Zoltán útnak, K, niegbocsátottam . Budapest Kedves Barátoml Legutóbb érkezett leveledre váls­szolva, s legnagyobb készséggel je­llen­ ki, hogy én a te évtizedekkel felölt ellenem elkövetett ifjúkori bot­osodat már réges régen elfelejtettem azt szeretném, mindenki tudomásul venné,­­ te hosszú esztendőkkel ezelőtt­­ ezt Sike WM S Yorkban jártál, közöttünk a régi helyreállok­ és amikor te Bu­j®Peslre való hazatérésed elött meg­lefíleztél engem, hogy miként hálál­olnád meg baráti magatartásomat, 11' válaszoltam, hogy nekem egyetlen k'váns­ágom­ az, hogy visszatérve a J^-izmus lejtőjén süllyedő szülő­it A O&StJTMi-MO­Z­I MEGNYITÁSA Y A MAFIRT húsvétvasárnap a j­áci-t'u 14. szám alatti helyiségé-t, a főváros legújabb moziját ^'lepé­lyes keretek között m­eg­,jlt.ia. A Kolsnf­i-filmszínház­yolcszáz személyes helyiségében ''Jwindka legújabb vívmányaival közönségét, műsorterve a mozi­jP'S­,erelve várja a j. toAFlfíT kitűnő ^'osíték arra, hogy közönség kitűnő szóra­talál az új Á'oíJHf/r-film­ . HALADÁS Az eltűnt Beregi nyomában... Sirattalak, nem sirattál Pártoltalak veszni hagytál (Ady Endre) Beregi Oszkár egyszerűen eltűnt Pestről. Kis id­­ő már, u­tán két hónapja, hogy nem látta senki, de ennyi idő­m kell is ahhoz, hogy egy eleven város-­­­ban észrevegyék, ha valaki hiányzik.­­ Beregi eltűnt Elutazóit. Úgy hír- i lik. — végleg kivándorolt. Ped­ ig • egrike volt azoknak, akil; nl'ai akar-­j tak elmenni. MlERT KELLETT ELVI NXIE! Vegyük szép sorjába a jagokat. Mióta ny.sodszor megnősült, dr. l­á­zár Piroski.t. az országszerte ismert pedagógusnőt vette el, — a nagy nyíl-­­ I­vánosságtól úgyszólván visszavonult. " Boldog, nyugodt életet élt. Mignein bejöttek a németek. Néhány nappal­­ később a nyíik kilakoltatták a Sze­milynök­ utca 21—23. számú ház zsidó lakóit. Ki-ki odament, ahová tudott. Beregi nagybeteg volt, a Wesselényi­­ utcai kórházba vitette magát. Fele­­­sége is a Tűsökhöz került. Ekkor látta egymást u­toljára a Peregi-házaspár. Lázár Piroska rettegett a németektől. Igaza is lett: csillagos házba került. A i­smerősök­ feljelentették, hogy idegen holmit rejteget. A Gestapo kiszállt hozzá és elvitték "kivizsgá­lásra.. Nyilván azóta is vizsgálják, nyomtalanul eltűnt. Beregi a kórházban küszködött az életért. Végre talpra tudott állni. Be­tegsége alatt szakállt növesztett, szerzett e­gy pilótatiszti egyen­ruhát és így kisiló volt, bújdosva és üldöz­tetve és helyről-n­elyre menekülve. A felszabadulás után az Operaházba költözött és élt lányával és urnak férjével, Pataky Kálmánnal várták az élet elindulását Mikor már kijárt az utcára, találkozott ezzel-azzal: kese­rűen, fáradtan panaszkodott: feleségét elvesztette, nem képes elérni, hogy saját lakásából, melyet a németek el­foglaltak s melybe azután baköltö­zött a Vöröskereszt, egyetlen szobát is visszakapjon. Holmiját sem adják vissza. — panaszolta: a Vöröskereszt meg sem hallgatja. Csak ül bent a bútorai közt és ügyködik a «Lázár l'iroska-internátus­i hely­iségeiben. Rombulort és rombol­nit adtak vissza, az igaz... Két zongorád is úgy eltűnt, mint két gombostű. Januárban találkozott egy barátjá­val is újságolta: vég­re sikerült régi lakásukkal egy házban, egy kétszo­bás, udvari lakást kapnia. Igaz, hogy Pataky egyik rokonával együtt, — de ezért is hálás. Megpróbálja, — m­on­a a, hogy maradék hom­­­jával • lakhatóvá tegye új otthonát. Néhány nap múlva fordulat következett: sú­lyos betegség,­ arra készteti, hogy­­ külföldön keressen gyógyulást. Senki­­ nem hitte, hogy valóban menni ké­­­szü­l... Februárban megható drá­maiassággal búcsúzott el egyik barát­jától. Kezét szorongatta és szinte ful­dokolva n­onni'a: l.l­i­egyek... brteg ! iMigyak. .. mit csináltak itt... Meg­j ölelte, lueg.­sókolta barátját, aki ek­­­kor vette észre, h­ogy Beregi szeme I nedves ... BEREGI OSZKÁR ,A NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA ... Major Tamás, a Nemzeti Színház­­ igazgatója elismeréssel, tisztelettel és­­ szeretettel írt gyönyörű levélben ér­tesítette Beregit arról, hogy méltó ün­nepet készítenek elő számára. De Be­regi lánya és Pataky Kálmán ameri­kai utazása m­ár küszöbön állott. Be­regi fia, ifjabb Beregi Oszkár közvetlenül a háború alőtt ment ki Buenos Airébe, ott biztos exisztenciát sikerült alapí­tania. Patak­y Kálmán viszont nem tudott megegyezni Komáromi Pállal, az Op­enház igazgatójával és elfogadta a svájci és amerikai szerződéseket. Az volt Patakiék célja, hoogy végü­l összekerülhessenek: Ard­ai Oszkár és gyermekei. Hogy valahol nyugodtan, együtt élhessenek. És Patak.Mié Be­regi Len­­abilitása győzött. Valóban elutaztak. Aki utoljá­ra beszélt Beregi Oszkárral, azt mondja, hogy Beregi toljes­n leve­t és örömte­len volt. Majdnem panaszkodott rá a vára. Sze­rinte Lea «elhurcolta» életének leg­szebb ünnepe elől: n.a*t lett volna 70 éves születésnap­i színészi munkás­ságának 50 éves jubileuma és­ a Nem­zeti Színház örökös tag övtl történő kinevezése. Olyan állanatok ezek, amelyekből egy is szíp elégtétele egy értékes, küzdelmes életnek. Lát n­em a három egy­ü­lt .. Beregi m­égis ne­kivágott a világnak. — utoljára. Néhány napja, március l.i-iki kel­tetéssel levt'l érkezett Beregi Oszkár­tól. Bregnizből írt. Nagy magyar nemzeti ünnepel. Petöfl-et t'-t rendrzett az ottani magyar­ kolon'a. Ember Nándor zongorázott, Peregi szava't. ReA­lkívüli s'k­rrel. Azóta már Svír-ba érkezett. A közeljövőben Palakyékkal együtt hajóznak it­al CjvHágbe, ahol ifjabb Ber.'íi Oszkár várja ,*k?t a parton a hajónál... Költő a Partjáról Louis Aragor. Emlékeim, szemem a Pártom adta vissza Nem tudtam én amit tud bárkinek fia Hogy oly vörös a vérem s szivem francia Csak azt tudtam az és a fényt ma mind föliss Emlékeim szemem a Pártom adta vissza Eposz-íráshoz Pártom adott újra kedves Johanna látom épp szó, Ronald harsona: A Vercos-on a hőskor éled im csodás Es köznapi szavak ma harcilármái vernek Eposz-íráshoz Pártom adott újra kedvet A háromszín varázsát Pártom­ adja vissza Ó Pártom Pártom leckéid megköszönöm Azóta minden szerelem, harag, ürüm Dalla lesz bennem és­­ lelkem elborítja ' I­m.—'n varázsát Pártom adja vissza Gereblyés László fordítása. JCöcutteciá a húsvéti szecszakkel Boldogan vágtam neki az útnak,­­ kétezer éves amikor szerkesztőm azzal bizott meg e­m­lékezetében, hogy csináljak húsuk­ körintervjút néhány prominens és alprominens művésznővel. Mindig szerettem azt a sejtelmes légkört, amely a művésznők budoárjait körülveszi és bódult hódo­lattal jegyezgettem azt a sok bölcses­séget, amit a primadonnák és leendő beérkezendők diktálnak kezdő újság­írónak ... Ezúttal azonban fild­szött a balsze­rencse. Nem akarok neveket mon­dani, de körutam a kudarcok soro­zatába fulladt. Senki se volt otthon, vajjy nem akart nyilatkozni, vagy unottan rámhagyta, hogy írjak, amit akarok... az istenért, csak nem ha­misítom meg egy színművésznő nyi­latkozatát? Ekkor jutott eszembe a Paradicsom Kávéház. Valami húsvéti körintervjú mégis csak legyék! — mondtam ma­gamban. Idejárnak az írók. Meg se közelítik ugyan a sztár-riport érde­kességet, de jobb híjján ... Ott ültek most is törzsasztaluk­nál, a giccses felhő-festmény alatt, kibírt az emberek em- i pincér. Bámulatos, mindenkit ezik az népszerűségem, fiatal ha digm­atikus. Mindjárt az asztal szélén egy alacsony, köpcös alak, gyűrött tunikában és teljesen divatja­múlt szandálban, bozontos, kócos szemöldökéről megismerem, hiszen elégszer láttam fényképét a színházi lapokban: Plautus Maccius ez. — Mit szól Mester darabjának elő­adásához a Kamara Színházban? — Csak nem gondolja, hogy meg­néztem? Uram, nekem százharminc darabom fut a világ különböző színpadjain. Ha mindegyiknek a premierjére kí­váncsi lennék, már régen belepusztul­tam volna. — De hisz ön halhatatlan.­ — Amíg sikerem van. De bukjak csak meg egyszer. Testen úgy elvesz­tem azt a rongyos kis halhatatlansá­gomat, mintha sose lett volna. — Ó, mester, ön aki több, mint — Az én látom, csak é­n vagyok a tipikus Stúdió-elő­adás-alany. Meg f­ogok érni tizenöt előadást, de nem érenk meg, hogy vicceket adja­nak a számba, előadónak kérjenek fel a kőbányai demokratikus ifjúság műsoros táncestjén, vagy cipőkrémet nevezzenek el rólant, mint­ hedákról. — Vili, neked n mi a véleményed? Shakespeare — mert ő volt a meg­szólított — abbahagyta a versírást (úgy néztem, szonettet írt egy fed­déssel igazolt tengerszemű hölgyhöz) és így s/611: — Nem vagyok olyan borúlátó, mint te, Tusi. (Ezt rögtön bejegyez­tem noteszomba. Plautust tehát Tu­sinak becézik kollégái... Ennek a nüansznak örülni fog a szerkesztőm.) Én látok bizonyos lehetőségeket arra, hogy az ember jó nevet szerezzen majának. Lám, a Művész Színház is hogy megbecsült: azokon a deszkákot­ kerülhettem színre, amelyeken még ki se hűlt Vaszary Gábor pennájának nyoma... — Hja, a Vaszary — mondotta Plautus elábrándozva — az egy sze­rencsés fickó. Ha az én nővérem jeles komika lehetett volna annaak idején, a bátyám színigazgató és a sógornőm, els mint primadonna, én is vittem volna valamire. Talán még operettet is ír­hattam volna. Zeusom, ha egy dara­bom alatt azt olvashatnám egyszer: «Zenéjét szerezte Halász Rudolf ver­seire Ive Frics Károl­y.... Megint Shakespeare vette át a szót: — Hiába, akármit mondasz, Pest­nek azért érdemes dolgozni. Csak új d­arabot veszélyes írni, mert azt nem adják elő. De én kifogok az igazgató­kon. Én mindjárt reprizt írok,­­ összegyűröm a kéziratot és ráfogom.­­ Ingil tizenöt év­vel ezelőtt már ját-­ szólták. Akkor biztosan színre kerül.­­ Most magas, hófehérszakállú férfi­­ lép az asztalhoz, ridegen üdvözli a társaságot és leül, jó távol a többiek­től. — Ez Shaw Bernát — súgja fü­lembe az angyalszárnyú irodalmi fő­h­ogy ismernek éjszakai emberek. Bárcsak én is közéjük kerülhetnék egyszer... Bátorságot gyűjtök és megszólítom Shawt. — Szabadna pár mondatot lapom húsvéti száma részére ... — Nem nyilatkozom — m­ordja mérgesen. — Vegye tudomásul, hogy rossz kedvem van. .. Madách Színház megint elm­i­lasztotta a „Megtört szivek házam bemutatójául Hát ne üsse meg az embert a guta." — De üsse — moncolja V­lauius csendesen. — És ráadásul a kávéházi életemet is tönkreteszik ezek az iparosok. Itt van ez a latin pasas, aki színpadi szerzőnek adja ki magát, holott mol­nár a tulajdonképpeni foglalkozása és idejár egy monoklis szerző, aki szí­vesen adja ki magát Shawnak, holott szintén csak Molnár. És valamennyien előbb kerülnek színre Pesten, mint én! Tacskók — Hogyhogy? — kérdem d­ámulra. — Hiszen Plautus úr több, mint két­ezer éves és Shakespeare úr több, mint hatszáz ... — Nem az számit, hogy mikor él­tek, hanem, hogy meddig? Plautus hetvennégy éves volt eredetileg, Shakespeare pláne c-nak ötvenkettő, de én már eddig j't kilencvenkettő i i­gyok s ha így megy tovább, világre­kordot fogok javítani! — Mégis, egy mondatot, valami ere­detit... mondjuk, wi a mister l''g­höbb kívánsága* Ekkor Sh­aw felsóhajtott s ábrándo­san mondta: — Szeretnék Budapesten befutni. — Talán a premier kapcsán sike­rül? .— A, dehogy — legyintett Shaw fölényesen. — Van ennek egysze­rűbb módja is. — Mi az? — Ha Veres Péter­ megtámad és Zsolt Béla megvéd .. S­ánthó Dénes ! LÁBSZŐRTELENÍTÉS. SZEMÖLDÖK- ÉS SZEMPILLA­FESTÉK EGT­SZ NYÁRRA. AMERIKAI MÓDSZERREL. RÁNCTALAN ITÓ KI RA EREDETI VITACIT-TAL­Locáiíd JCauncUka OKTOGON-TÉR 3. BEJÁRATNÁL «LORAND VÁSÁRLÁSNÁL V­ITACTI. NÉVRE ÜGYELJÜNK! TEXTILN­AGYK P.RESX ÉDES V. -k KRL£ SA­non-l UTCA 18. TELEFONi 12­— Mindenféle esztergályos munkát vállal VIL, Kazinczy­­utca 9, gépüzem Tel.2­016 11

Next