Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-07-11 / 26. szám

8 Rekurrrens pénz az infláció gyógyszere A tervezgetés stádiumán túlva­gyunk. A stabilizálás szerkezete egyre határozottabb körvonalat nyer, de még van rá idő, hogy józan, komoly és jóhiszemű szakemberek meghall­gattassanak arra nézve, mit kell csi­nálni és mit nem szabad csinálni azért, hogy mindnyájunk vágya és elhatározásának megfelelően a stabilizálás sikerüljön. A radikális pártnál­ a minap meg­tartott pénzügyi ankétja ezt a célt szolgálta. Nagyon tanulságos megbe­szélés volt és éppen azért megpróbál­juk összefoglalni belőle azt, ami a közvetlenül előttünk álló tennivalók szempontjából figyelemre méltó. Ma­guk a felszólalások is megérdemelnék, hogy számukra külön helyet adjunk. Sós Aladár volt az előadó, aki dl­ó­héjba szorítva kerek pénzelméletet is­mertetett. Vámos Jenő főként a mező­gazdasági vonatkozások kitűnő isme­rőjének mutatkozott; Nagy Tibor a politikai kapcsolatokról szólott igen érdekesen; Lengyel Géza az adózás terheinek elkerülhetetlen emelésére figyelmeztetett; Maróthy János és má­sok hozzászólását is figyelembe véve, a következő kép alakult ki: Először, másodszor és harmadszor kérlelhetetlen módon rendbe kell hozni az államháztar­tást. Ez volt az előadó útmutatása is. Az állami kiadások csökkentése és a bevételek fokozása: mindkettő fájdal­mas folyamat, de elkerülhetetlen. Ha a Nemzeti Bank kapuján át csak köl­csönbe­n adott és záros határidőre kényszerűen visszafolyó rekurrens pénz kerülhet ki a forgalomba, akkor e pénzjegyek értékét pénzoldalról rög­zítették. Az államnak nyújtható pénz­kölcsönt is annak bonitása, költség­vetése, jövedelme határozza meg. Szi­gorúan ebben a keretben maradó pénzellátás a­entes az infláció és de­­­fláció ártalmától. Nem a fedezet, hanem a pénzjegyek rekurrenciája a pénz stabilitásának döntő előfeltétele. Az előadónak ehhez az álláspont­jához azt tette hozzá az egyik felszó­laló, hogy bár az elmélet teljesen le­hetségesnek tartja tisztán állami aka­raton alapuló pénz teljes belső vá­sárló erejének biztosítását, ha az állam a pénz deklarált értékének ter­mészetéből folyó összes konzekven­ciákat könyörtelenül érvényesíti, mégis gyakorlatilag az aranyfedezet nagyon sokat számít stabilizálás te­kintetében s a kormány optimizmusát, amellyel a stabilizálás munkájához látott, igazolta és erősítette az a tény, hogy időközben az amerikai úton si­került a Nemzeti Bank külföldön lévő aranykincsének dolgát rendezni. Ez főként a külkereskedelem zavartalan lebonyolítását biztosítja, mert végül a belső vásárló­erő a pénz külső érté­kelésével nem egyforma. Nem kétséges, hogy a bevételek fo­kozása céljából igen nagy adók jönnek. Most látjuk csak, mennyire igaza volt a radikális párt korán elhúnyt nagynevű egykori vezérének, Szende Pálnak, mikor 1018-ban, ezzel igen nagy vihart keltve, jelentette ki, hogy példátlan adókra legyünk elkészülve. Nagyszabású adóreformra, egész adó­zási rendszerünk megváltoztatására azonban augusztus elsejéig aligha ke­rülhet sor. A takarékosság dolgában pedig nem elég a személyi B-lista, sőt pusztán takarékossági szempontból talán nem is a legfontosabb, hanem sor kell hogy kerüljön az intézmények B-listájára is. Az államosítás kitér olyan terüle­tekre, melyekről a koalíciós pártok programja mit sem tud. Szinte napról­napra szaporodnak a hatalmas admi­nisztrációt és költséget igénylő állami és félállami intézmények, melyek szin­tén nagymértékben rászorulnak a re­vízióra.­­ A kötött gazdálkodás tekintetében az előadó szerint az áruk oldaláról eredő ármozgást nem lehet és nem szabad megakadályozni; helytelen az árak mesterséges alakítása, mert ezek szabad jelentkezése a gazdaság leg­fontosabb irányítója. A magas árak, mint a nagy szükség segélykiáltásai, vonzzák magukhoz a vállalkozási ked­vet, megindítják a termelést és így önműködően leszállítják az árakat. Nem mindenki volt ilyen optimista. A mai körülmények között — áru­hiány, behozatali akadályok és a többi — a kötött gazdálkodás aligha mellőzhető teljesen. De tudnunk kell, hogy hol vannak a kötött gazdálkodás határai. Békében egy sikkasztó bankpénztáros főtárgya­lásának nagyobb közön­sége volt, mint most a kunmadarasiaknak. Nincs szükség rendőr­kordonra, a tárgyaló­terem félig üres. Baloldalamon két fiatal gyerek ül­ átmenet a suhanc és a diák között. Tőlem jobbra gon­dosan ondolált idősebb hölgy, diszkrét gyöngyfülbevalóval. Úgy ül itt, mint­ha az Operában lenne. Elővezetik a vádlottakat, számsze­rint 59-et. Három­negyed részük mezít­láb. Valóban nincsen cipőjük vagy csak a hatás kedvéért mezétlábasok? Egyelőre csak a személyi adatokat veszik fel. Egy tizenöt évesnek látszó fiú nem tudja, hogy milyen évben született. Csak azt tudja, hogy április 5-kén. Varga Józsefné tudja az évet, de nem tudja a hónapot és napot. Írni-olvasni sem tud. Makó Gizella se. Azt sem tudja Makó Gizella, hogy most milyen évet írunk. A harmincéves asszonyok negyven­öt évesnek látszanak, a negyvenéves férfiak hatvannak. Humanisták neveltek, nem tudom kivonni magam a mezítlábas tömeg hatása alól, de arra is­­gondolnom kell, mit éreznék akkor, ha a pogrom cafattá vert áldozatait hoznák be ide a tárgyalóterembe. A sző­ke diákféle azt mondja a barnának: ötvenkilenc sze­rencsétlen magyart nyaggatnak itt három zsidóért. Előttünk ül a rendőr, neki is sza­bályos álmos parasztarca van — ő is hallja a két gyereket, a fü­lebotját sem mozgatja. Július 5 Péntek Mn kerültek sorra a felbujtók. Tóth Zsig­mond Szlovákiából ke­rült három hónappal ezelőtt Kunmadarasra és a vádirat szerint olyano­kat mondott, hogy Szlo­vákiában is tűntek el keresztény gyermekek, de ott már régen lámpa­vason lógnak az összes zsidók. Ta­kács Gergely Szálasi Ferenc k­atonája volt, nyugatról tért vissza, de ettől ugyan még nyugodtan lehetett a köz­ség írnoka és a helybeli kisgazdapárt főtitkára. Nagy János tanítót már 1945 májusában elítélte a Népbíróság és azóta is sétál szabadon Kunmada­ras utcáin. Mind a három, vádlott azt mondja, hogy első vallomásukat veréssel kényszerítette ki belőlük a szolnoki rendőrség. Ezt a formulát még béké­ből ismerjük. A szünetben megkérdezem a kollé­gákat, hogy miért írtak olyan rövid és szűkszavú tudósításokat a tegnapi tárgyalásról. Azt felelik, hogy nem kell még jobban felkavarni a port, nem kell felpiszkálni a genyes sebe­ket, hadd hegyessze be őket az idő. Ez úgy hangzik, mintha igaz lenne, de hát "a továbbfertőződés? Hagyjuk magára a beteget, azután vagy meg­gyógyul, vagy meghal? — Tóth Zsigmond, bűnösnek érzi magát? — Nem. — Takács Gergely, bűnösnek érzi magát? — Nem. — Nagy János, bűnösnek érzi ma­gát? — Én semmiesefre sem. A bíró homlokán kiüt a verejték. Jó bíró, látszik, hogy becsületesen ké­szül a leckére. Csak nem elég erélyes. Többször ismétli: «A gyilkosoknak az Bizonyos cikkek, főként mezőgazda­sági idényárak az ármegszabásra az­zal felelnek, hogy teljesen elbújnak, így sikerült például elérni, hogy ki­tűnő burgonyatermelés idején, július­ban a budapesti piacon új burgonya nem kapható, de nem kapható zöld­ség és gyümölcs sem. Érthetetlen az is, hogy kötött gaz­dálkodás mellett a jegyre adott élel­miszerek ellátásából bárkit, bármilyen kategóriát kizárjanak. A cél a fekete piac megszüntetése s mihelyt a vezér­igazgató vagy bárki más nem kap je­gyet, akkor természetesen nem tud egyebet tenni, mint a fekete­piacon venni lisztet. Az egyik fiatal, de nagyon tanult­nak látszó felszólaló azt kérdezte, hogy ha az új pénz csupán az állami akaraton, úgyszólván parancson ala­pul, akkor talán" a parancs be nem tartóinak fejére üt a rendőr? PLD !­r­ja: Szegő Zsuzsanna A KUNMADARAS­IAK FŐTÁRGYALÁSÁRÓL a főbűnük, hogy tönkretették az or­szág jóhírnevét­. Közben Tóth Zsig­mond védője ilyeneket kérdez: — Tóth Zsigmond, úgy­ el maga nem mondta azt, hogy a zsidók kolbászt csinálnak a gyerekekből? — Nem kérem, én nem mondtam ezt. — Hallotta maga azt, hogy a Pest­ről jött feketézők terjesztik a vér­vádat? — Igen, kérem, hallottam, hogy a feketézők terjesztik. A zsidók a reakciósok, a feketézők, vagy a biciklisták, olyan egyre megy. Ülnek a kollegák a sajtó asztalá­nál, párttudósításokat írnak a párt­lapoknak. És itt ülök én, aki mindig büszke voltam arra, hogy egy kivált­ságos szellemi elit finnyás ízlését szolgálom. És egyikünknek sem volt kedvünk ahhoz, hogy krajcáros nép­lapot szerkesszünk és írjunk. Ahhoz sem volt kedvünk, hogy mint rongyos garabonciások járjuk az országot. Legfeljebb pártgyűlésre mentünk autón. Nem volt erőnk és hitünk ahhoz, hogy egyszerű szavakkal egy­szerű igazságokat hirdessünk a mezít­lábasaknak. Kérem, elnök Úr, én bű­nösnek érzem magam. Mára váratlanul zsú­folásig megtelt a tár­gyalóterem. Megérkeztek a kunmadarasi zsidók. Valószínűleg csak azért mára, mert az állítóla­gos felbujtók nem ér­dekelték őket. Azokat akarják látni, akik a férjüket, apjukat, szomszédai­kat ténylegesen fejbeverték és megöl­ték. Mert éppen erről van most szó. A négy ember, aki jelen volt akkor, mikor Rosinger Józsefet agyonverték, egyöntetűen azt vallja, hogy ő csak egyet ütött Rosingeren, azt se bottal, csak kézzel. A bírói emelvényen felfedezem a szolnoki államügyészt Nagyszerű megjelenésű, sima modorú ember. Legjobb tudomása szerint védi a vád­lottakat. — Ugy­e Vince Sándor, magát na­gyon felizgatta a hír, hogy a zsidók gyilkolják a gyerekeket? — Nagyon­ felizgatott, kérem, mert nekem is van öt gyerekem. — De ha ezt nem hallja, nem ju­tott volna eszébe megverni Rosinger Józsefet? • — Dehogy jutott volna eszembe, ügyész úr kérem. •­ Köszönöm, nincs több kérdésem. Nekem lenne, de én nem kérdez­hetek. Véletlenül odanézek a vádlot­tak padjára. Az analfabéta Vona Jó­zsef elmerülten olvassa a vádiratot. Ez a Vona József a legrongyosabb valamennyi között. A védő alaposan ki is használja ezt a körülményt. A tárgyaláson már obligálttá vált kérdő modorban a szájába rágja, hogy azért haragudott a zsidókra, mert azoknak « mindenüki volt­, neki, Vona József­nek meg semmije. A helyszínen eltört botot találtak. Most ott fekszik az eltört bot az asz­talon, de egyik vádlott se akarja meg­ismerni. Lehet, hogy tüdőgyulladásban halt meg Rosinger? Ítélethirdetésig még ez is kiderülhet. Tárgyalás után beszélek a kunmadara-­­sorban Boldizsár Iván fiakkal. Azt mondják, hogy Vona József odahaza lakkcsizmában járt és fehér lovaglónadrágban. Gabonakupec volt és az analfabétizmusa nem akadá­lyozta abban, hogy kitűnően átszá­mítsa a búza és a lóhere árát adó­pengőbe és vissza. Az agyonvert Ro­singer József viszont szántó-vető pa­rasztzsidó volt. Groteszk osztályharc, ahol a támadó nem is proletár és a megtámadott nem is burzsuj. Hogy a rablógyilkos­ságról ne is beszéljünk. No igen, ez is szocializmus. Nazionalsozialismus. Ma nem volt tárgya­lás. Úgy látszik, a bíró­ságnak is idő kell ahhoz, hogy feldolgozza a per százféle kusza be­nyomását. Nemcsak ak­tákban, lélekben is. Két asszony veszek­szik a bíróság előtt. Makó Gizella, piros fej­kendős, csinos arcú cse­lédlány és a­­Ruszki Júlia* (Az anyja orosz volt, azért hívják így a faluban.) — Te borítottad fel a tojásos Klein kosarát! — Hazudsz Juli, te borítottad fel. — Te hazudsz ! A tojás. A vérvád mellett ez a leg­fontosabb tényező a kunmadarasi perben. A tojás, amit Klein állítólag nagyon olcsón vett a parasztoktól és nagyon drágán adott el a piacon. Talán mégsem lenne szabad éppen egy zsidónak drágábban adni a to­jást... A kunmadarasi per gyilkosaiban különben több zsiványbecsület van, mint a Szálasi-kormány uraiban. Már ami a férfiakat illeti. Nem mártják be egymást. Viszont az asszonyok szinte kéjes kárörömmel kenik egy­másra a legnagyobb szörnyűségeiket. Ki tudja, mi minden van emögött? Elnök, ügyész és védő, egyesült erő­vel rágják a vádlottak szájába Tóth Zsigmond nevét. De a vádlottak „nem­ kapcsolnak". Őket nem bíztatta senki, ők maguktól mentek verekedni és gyilkolni. Tóth Zsigmondot nem is­merik, vagy csak hírből ismerik. Annyira szeretik talán Tóth Zsigmon­dot, hogy inkább magukra veszik az egész felelősséget? Avagy olyan ügye­sen bujtogatott Tóth Zsigmond, ho­gy senki sem vett tudomást róla? Talán mégis az az igazság, hogy a kunma­darasi pogrom tényleges felbujtói még nem ülnek itt a vádlottak padján. (Jövő héten folytatjuk a napló közlését) W WW WW WW WWIW mm r • — _ _ _ M vétel, eladás, kölcsön­ü .$ak, ponyva, zsineg^n^ m­f,^,­, Budapest, V., Akadémia­ u. 16. » Telefon: 122—818. IL,oránd és Radó HALADÁS Nem egészen, mert hiszen az állami akarat érvényesülésének előfeltétele — nem lehet elég gyakran ismételni­ — az államháztartás teljes rendje, a könyvelés mind a két oldalán. Amel­lett — s az már aztán vitatható, hogy rendben van-e — a valóság az, hogy egyelőre, sajnos, a rendőrnek is sze­repe jut, lásd valutaforgalom, fekete piac és így tovább. A tevékeny dilettantizmus kártevéseiről nem első ízben hangzott el panasz. Jórészt jóakaratú, de nem minden esetben szakképzett férfiak kerültek a felszabadulás után pártjuk megbízásából egy-egy fontos gazda­sági pozícióba. A régi, józan baloldali szakemberek, akik azonban túl sze­mérmesek voltak eddig ahhoz, hogy túlsfürge pártéletet éljenek — ezek vi­szont tétlenek maradtak — ezt helye­sen­ állapította meg Nagy Tibor. Károlyi Mihály alig hogy haza ér­kezett, a Haladás­ban megjelent ve­zércikkében nagyon találóan mutatott rá erre a kétoldalú hibára. Annak, hogy a magas árak hogyan csábítják a produkciót, frappáns pél­dája az — Vámos Jenő mutatott rá —, hogy Magyarország sertésállo­mánya, persze egyelőre nem súly, ha­nem csak szám szerint, egy esztendő alatt hihetetlen mértékben növekedett. De a mezőgazdaság még­sem tudja a termelést a természettől függetlenül irányítani s hogy a sertésből a köz­szükséglet számára zsír lesz-e, az kü­lön kérdés. Mindenesetre fontos, hogy a parasztság, természetes eszközökkel, újra eltéríttessék a naturál­ gazdaságtól, vagyis helyreálljon bizalma a pénz iránt. Ennek alapja, hogy a gazdál-­ kodó az új pénzért elengedhetetlenül szükséges iparcikkeit meg tudja vásá­rolni. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha a mezőgazdasági eszközök, a mű­trágya, a bőripar és a textiliákat elő­állító gyárak és üzemek nyersanya­gait biztosítjuk elsősorban a megszer­zendő devizákból. Hogy az állam a kötött gazdálkodásban milyen mérté­kig megy el, nem lehet politikai kér­dés; tisztán azt kell mérlegelni, hogy mi szolgálja eredményesebben a ter­melés fokozását és az igazságos el­osztást. A radikális, párt­értekezletén kiala­­kult nézeteket előterjesztésben közöl­ték a kormánnyal is. Az előterjesztés gondolatmenete körülbelül az, amit ebben az ismertetésben vázoltunk. HATÓSÁGILAG VIZSGÁZTAT FELELŐSSÉGGEL HÍ KÁDÉ TERÉZ­ KÖRÚT 7. T.: 224—862 KERBER AUTÓSZAKKÖNYVEK tt «.A halottak gyorsan lovagolnak. ... Szabó Dezső 1946 nyarára egyik sor disant demokratikus pártunk szellemi vezére, prófétája és gellérthegyi mau­zóleumban való eltemetésére alkalmas nagy halottja lett. Nehéz ma paródiát írni erről a csodálatos és ha nem is egyedülálló, de mindenesetre nagyon jellemző esetről, amely Dunamadaras „népítélete", a Teréz­ körúti gyilkosság után politikai életünk vezetőinek megnyilatkozásában mutatja meg, hogyan siklott téves vágányra, hogyan ferdült el másfél év alatt a­ demokra­tikus Magyarországért folytatott küz­delem. Mert ki is volt ez az utóbbi évek­ben már szinte Kari Karus magyar miska- és mokányberci-szerű ellen­pólusa, ez a magyar vidéki tanító mentalitásának invariációja? Ki más volt, mint az az ember, aki 1919-ben megjelentetett «Elsodort falu»-jával az élére állt annak a Horthy által el­indított «jöttem megbüntetni a bűnös várost» mozgalomnak, amely mind­azokért a bajokért, amelyeket a fele­lőtlenül politizálgató úri Magyaror­szág zúdított a nyakunkba, a várost, a radikális és szocialista mozgalma­kat és a zsidókat tette felelőssé. «É­n vagyok a h­átbadöfött fal ajkán fel­tóduló jaj» — írta le nagy műve elő­szavában minden szálasizmusnál érc­nél maradandóbban a magyar nyilas­ság harci jelszavát, állítva, hogy mindaz, ami a forradalmak idején történt, nem volt más, mint a ma­gyarság, az «igazi magyarság» kisem­mizése, és most már nincs más­ meg­oldás, mint az­, amit korszerűsített jókai hőse Böjthe János állít: «a pa­rasztba építem be magam, mint egy bevehetetlen várba, mert a parasztban van a magyarság, az egyetlen mene­dék, az egyetlen jövő". És amikor a magyar ellenforradalom elindul a maga útján és rövidesen bebizonyítja, hogy a sajnálatos módon igen gyenge­kezű proletárdiktatúrával ellentétben tud és mer akasztani parasztot, Du­nába dobatni zsidó és nemzsidó intel­lektuelt, akkor Szabó Dezső még min­dig az ellenforradalom heccsajtójának irodalmibb megnyilatkozásában ír «a kommunizmusnak kendőzött zsidó uralom»-ról, mert, sitt láttam meg örökre belém döbbenően a könyör­telen zsidó imperializmus egész fizikai, pszichikai gépezetét, minden titkos cél­jaival és irtózatos eszközeivel. Így lett Szabó Dezső úttörő, mert a két világháború közti időben első­nek írta le a „jü­disch plutokratisch­bolschewistisch» szólamot, jó pár év­vel megelőzve Göbbelst, de alig né­hány hónappal Mussolinit is, akinek „veszedelmesen élni” jelszavát ugyan­csak ő fogalmazta meg magyarul. " Valószír­­, hogy az élet értelme tényleg a heroizmus» — írja ezekben az években, mert «a hősiesség, a nagy erények szomja mindig erősebb lesz.* Ez volt Szabó Dezső és a magyar ellenforradalom indulása és, ha ké­sőbb külön is vált útjuk, sohasem tagadta meg önmagát. Ludas Mátyás füzeteiben támadta Gömböst, amiért koncessziókat tett a józan észnek. Ha­ragudott a németekre, de sohasem a fasizmustól, hanem a németektől fél­tette a magyar mokánybercik szupre­máciáját. A német fajvédelem • «Blu­be» jelszavához élete végéig hű­­ maradt hát a legnagyobb magyar • fasiszta és ha ma Kunmadarason pa­­­rasztok osztályharcot vívnak tojásos-­ zsidók ellen, vagy ha a Teréz-körúton egyesek oroszokra lőnek, akkor gon­doljunk arra, hogy mindez annak a nek, aki sajtónkat ezzel a szükséges, a szellemi irányzatnak az eredménye, . ......... . . , amelynek irodalmi sámánja az a hasznos és kitunő lappal — melynek T .. .­ r. „ ., . . . . •' X IJezso volt, akinek ezért mauzo­gondolata alighanem éveken át érlelő-• leumot akarnak emelni egyesek a Gel­«dött benne — megajándékozta. + lérthegyen. fi­aj Magyarország" címmel egy ^ évvel ezelőtt új lap jelent meg ^ a pesti utcán: egyike azoknak * a ritka új lapoknak, amelyek a ma­­z­a­gyar sajtóban valóban új laptípust is •­­ jelentenek. „A világpolitika és a szel-J J lenni élet" e tehetséggel, ötletességgel • és ambícióval szerkesztett, nívós és + érdekes orgánumának első születés-J napján jólesik megállapítanunk, hogy már eddigi pályafutása alatt is komoly missziót teljesített a magyar publikum európai horizontú informálása és de­mokratikus iskolázása körül. Tiszta szívből gratulálunk hát a lapot csináló kollégáinknak, élükön pedig legelső­főszerkesztő­ Ma az eulomot a felbujtónak? írta: Máté Iván 300 kem Jap-motor szétszedve, minden tartozékával, 4 hengeres Bosch nyers­olaj adagoló, Mercedes-Diesel sebességváltó teljes, kerékpár szelepgumi minden mennyiségben, autógumik, önindítók, dynamók. Arató és Társa IX., Bakáts-u. 2/d Teleica: 181-685

Next