Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-10-17 / 40. szám
18 EGY KÖLTŐ ARCKÉPE Írta: Gyárfás Miklós Bodrot hajfürtökkel, lugasok szelíd illatába burkolódzva lépdelnek a költők fantáziánkban, akiknek módjukban volt még a múlt század végén meghalni. Kabátjuk fecskefarka megvillan az ég peremén, ahogy a kitűnő Devecseri Gábor említi a régi gavallérokat. Én nem így találkoztam a költő Vel, ezekbe az áttetsző élményekbe mindig beleszól valami váratlan fordulat itt Pesten. Nem is Pesten, mert a költővel Újpesten találkoztam a napokban. Haja nem volt bodros, mint általában az irodalomban, tömény alkoholszaga volt s így legfeljebb szőlőlugasokra lehetett gondolni. A költő piszkos sárga gumikabátban jelent meg, amely majdan tépett holdként fog villanni az égen. Kezében egy különösformájú tárgyat tartott, amit szelíd türelemmel kalapnak használt. Ezzel tulajdonképpen végeztünk azokkal a ruhadarabokkal, amelyeket a költő cipőjén kívül csakugyan magin viselt. És most rátérhetünk ama ruhadarabjaira, amelyekkel nem ren- delkezett. Itt főhelyet a nadrág foglalja el Ezzel a kérdéssel kívánunk bővebben foglalkozni. Tehát a költőnek egész egyszerűen nem volt nadrágja. Nagyon nehéz a hangnemet megtalálni, hogy erről kellő mérséklettel beszéljen az ember, ezért kénytelen vagyok a lengébb tolvajnyelvet alkalmazni én mondataimat vállrándítással társukra bízni. Megismétlem, a költőnek nem volt nadrágja, zoknija és gunaikabátja között csupasz lába volt látható. Kocsmából jött, hogy meghallgassa néhány fiatal magyar író előadását, amire különben nem volt alkalma, mert az előadás, az ingyenes előadás részvétlenség miatt elmaradt. Eddig tehát ennyi. Költő nadrág nélkül, elmaradt irodalmi előadás, kocsma. Ha jól megfigyeljük, irodalomtörténetünk minden fejezetében megtaláljuk ezeket a motívumokat. József Attila- kölcsön-télikabátban járt, Babits ugyancsak Újpesten harminc ember előtt olvasott fel, Petőfi csak részegen tudott Magyarországon végignézni. Elgondolkoztató. Hát ennek sohasem lesz vége? Vagy ez a természetes? De nézzük tovább. Ha az embernek ősszel nincs nadrágja és gumikabátot kénytelen viselni, akkor fűnek-fának erről a rendkívüli eseményről beszél és mint koldus is a legszánandóbb formában megállja a helyét. Nem így a költő, ő nagyon jól tudja, hogy ebben nincs semmi rendkívüli, mert jól ismeri az irodalomtörténetet. Néha arra gondol, hogy ez jár neki. Tehát jön és megy alsónadrágjában és az egész dologról nem tesz említést. Nem beszél. Illetve beszél. De nem erről. Mert, amikor meglátja az újpesti Városháza üresen tátongó dísztermét, akkor megvetéssel odaszól a fiatal írótársuldoz: — Itt akartok ti előadást tartani? Endre Lászlónál tele volt, fiam! Irodalom? Nyavalyát! Hát sohasem szűnik már meg a locsogás? Nem veszitek észre, hogy nem kell a közönségnek. Nem tudtok tájékozódni? Ébredjetek fel, Magyarországon vagytok. Ez beszélt, beszélt, egyre fájdalmasaban. Siratott bennünket, az országot, az irodalmat, Európát, az Emberiséget, csak önmagát nem. Mintha az egész világ bajban lenne, csak ő egyedül az a szerencsés fickó, akinek minden sikerültet nincsen panasza. Karjait széttárta, mint a szárnyakat, csupasz lábai kilátszottak, olyan volt mint egy különös madár. De miért nem volt nadrágja a költőnek? — Tegyük fel a kérdést tanítósan. Feleljünk rá a kitűnő tanuló biztonságával. A költőnek azért nem volt nadrágja, mert kocsmákba jár és valószínűleg elitta. Miért csalte meg a költeményeiért kapott honoráriumokat? A költő csakugyan elitta a nadrágot. Mi ebben a furcsa? Az, hogy izzik? Nem, köztudomású, hogy a költők Csokonaitól Ady Endréig ittak. Sőt Magyarországon majdnem mindenki iszik. Itt egyedül szó furcsa, hogyha a költő inni akar, akkor el kell adnia a nadrágját. Tulajdonképpen nem fontos ennek a költőnek a személye, azért nem tartom frivolnak, hogy írok róla. A jelenség a lényeges és még valami. Hogy senki sem fog nekem rontani és szemembe vágni ilyenképpen: — Nem igaz! Magyarországon is nem fordul most már elő, költők munkáját megbecsüljük, ss irodalom nemzeti büszkeségünk. Költő alsónadrágban? Ugyan kérem, ki figyel erre? Nem mondom, nagy szenzáció lenne, ha egy miniszteri titkár ilyen öltözetben jelenne meg a kultusz bármely ügyosztályán. De csak egy költő? Aki ráadásul borissza! Kár erről beszélni. Meg aztán ez egy rendkívüli eset. Ez a költő furcsa egyéniség. Amit csinál, egyedül az a dolga. Hiába avatkoznánk életébe polgári gondolatokkal és kínálnánk mértékünket, fütyülne ránk, ő * szabadságát szegénység legmagasabb fokait ismeri, mi nyápicok vagyunk neki. E jómodorú érvelésben sok helytálló van. Nem érdemes az ő esetével külön foglalkozni. Egy rendkívüli emberről van szó, így hangzik a* érvelés. Ajtó* nadrágban jár, vagy díszmagyarban, mindegy. Mire belekerül az irodalomtörténetbe, úgyis kap egy jó ruhát a szerzőtől. Ha Péterffy kicsinosította irodalmunk a realstát, lehetőleg elkerülve a tüdővésznek, elmebajnak, deliriumnak a költészetre vonatkozó esínytevéseit, akkor , s mi költőnk it megérdemli, hogy a Szemérem Ulbrájából jusson a halhatatlanságra egy nadrág. Sajnos, a kérdés nem olyan egyszerű, tudniillik ez a nemzeti eset, ez a történelmi szerencsét fogás önmagában jelentéktelen ugyan, de bizonyos mértékig és változó árnyalatokkal a költők és írók nagy részére vonatkozik. Kicsit mindenki levetkőzött Európában, az írók különösen: a bor jelentősége megnövekedett, európaszerte folyik szellemi átértékelése, a föld népei még nyugtalanok, s sebeket még korántsem gyógyította be az idő, az íróknak másokról kell beszélni, a saját hiányzó nadrágjukat nem vehetik észre. Egy költőről beszéltem, de akaratlanul is a magyar irodalomra gondoltam. Egy költő arcképét akartam vázlatosan, költészete említése nélkül megrajzolni, de le kell mondanom róla. Minél jobban igyekszem, csak rá kell gondolni, annál inkább érzem, hogy ez lehetetlen. Jön a kocsmából sárga kabátjában, csupasz lábát fújja a szél, siratja a hazáját. Hogy nő ez a kép. Kit is mondtam? Már nem tudom. Táncsicsnak mondják ezt a szerencsétlent, vagy Szini Gyulának? Csokonainak, vagy Batsányinak? Aztán a vékony kabátjában majd megfázik, tüdővészt kap és akkor Tóth Árpád lesz a neve? Vagy megőrül, hogy Berzsenyi legyen? Vagy az egész csak mellébeszélés? Maga az irodalom lenne ez? Nem, a költő valóban az újpesti kocsmákban bolyong, kiosztja mindenét az élet nagy hevületéért, a megváltó emberi részegségért, megy a hideg gumikabátban, aztán egyszerre befordul jólnevelt mozdulattal a halhatatlanságba és meghajtja magát az utókor előtt. De ekkor már fürtjei bodrosak, csinos kabátja az égen villan és kitűnő szabású nadrágján utolsó simításait végzi az emberi hazugság. HALADÁS VÁLASZ ÉS ELLENVÁLASZ egy interpellációra A Haladás október 10-i számában « Szatmári Jenő interpellációja Bán Aulal miniszter úrhoz» címen cikk jelent meg, amelyben a cikkíró Gombolsi Zoltán ásványolaj miniszteri biztosi ténykedésével kapcsolatban kérdéseket intéz az iparügyi miniszterhez Az iparügyi minisztérium a cikkel kapcsolatban a következő nyilatkozatot adta: — A cikk külkereskedelmi vonatkozású részeire a kereskedelmi minisztérium adja meg a feleletet. A cikkíró állításai Gombosi Zoltán személyével kapcsolatban valótlanok. Valótlan, hogy Gombosi Zoltánnak személyi kapcsolata van a Dunavölgyi Ásványolaj Kft.-vel. A két vállalati elnökséggel és igazgatósági tagsággal kapcsolatban az az igazság, hogy állami vállalatok esetében a vállalatok igazgatóságába, a közvetlen felügyelet gyakorlása miatt az állam a saját bizalmi embereit küldi be. A külkereskedelmi vonatkozású állításokkal kapcsolatban a kereskedelmi minisztérium a következőket közli: Szatmári Jenő cikkében a következő külkereskedelmi kérdéseket érinti: 1. A Külkereskedelmi Hivatal hatáskörébe tartozik bármilyen árunak külföldön való értékesítése. 2. Gombosi Zoltán tartja kezében a kiajánlási vagy kiviteli engedélyek kiadását. 3. Dániával megállapodás áll fenn 200 tonna parafon, szállítására mázsánként százhúsz dán , korona áron. 4. Gombosi Zoltán Prágában a csehszlovák kormánnyal olyan megállapodást kötött, amelynek értelmében 1 tonna nyersolajért 11 tonna kokszot kapunk. 6. A tárgyaló bizottságnak egy Herczog Sándor nevű csehszlovák állampolgár volt a tanácsadója. 6. Gombosi Zoltán Svájcból hazajövet közölte az olajfinomítók vezetőivel, hogy 2500 vágon benzint és olajat kíván Svájcba eladni. Az olajfinomítók vezetői előtt célzás történt arról, hogy a belföldi árnál jelentékenyen alacsonyabb áron kell Svájcba exportálni és végül 8. Ernst Hofler nevű úr a svájci kormány megbízottjának adta ki magát. Az igazság ezekben a kérdésekben a következő: 1. Nera tartozik a Külkereskedelmi Hivatal (1945 óta Külkereskedelmi Igazgatóság) hatáskörébe az áruk külföldön való értékesítése. A Külkereskedelmi Igazgatóság csak ellenőrzi és engedélyezi a magánkereskedelem ezirányú tevékenykedését. 2. Valótlan, hogy Gombosi tartja kezében a szóbanforgó engedélyek kiadását, mert ezeket a Külkereskedelmi Igazgatóság intézi és nem tartozik az Iparügyi minisztérium hatáskörébe, ahogy azt a cikkíró írja. Az természetes, hogy az engedélyek kiadásához — kivétel nélkül mindenfajta árucikknél — kikérik az illetékes termelési kormányhatóság hozzájárulását. 3. Valótlan a cikkíró által említett csehszlovák megállapodás. Az igazság az, hogy a Prágában tárgyaló magyar kormánybizottság nem engedélyezte annak a csehszlovák ajánlatnak az elfogadását, amely 1 tonna nyersolajért másfél tonna kokszot kínált fel — éppen az ajánlott arány kedvezőtlen volta miatt. 4. Valótlan, amit a cikkíró a dániai megállapodásról ír. Az igazság az, hogy a magyar-dán kereskedelmi szerződésben szerepel kétszáz tonna parafin ármegállapodás nélkül és amikor egy magáncég engedélyt kért a parafirniak 120 koronás áron való eladására, ezt a javaslatot a kereskedelmi minisztérium elutasította. A parafinra vonatkozó valamennyi eddigi eladást magáncégek eszközölték az említettnél kivétel nélkül magasabb áron. 5. Valótlan, hogy a tárgyaló bizottságnak Herczog Sándor úr volt a tanácsadója. Az igazság az, hogy a tárgyalóbizottságnak Herczog Sándor úrral semmilyen kapcsolata nem volt. 6. Valótlan, hogy Gombosi Zoltán Svájcból hazajövet kijelentette, hogy 2100 vágon benzint és olajat kíván Svájcba eladni. Az igazság az, hogy ez év júliusában Svájcban járt kormánydelegáció a svájci hatóságokkal folytatott tárgyalásai során arra az eredményre jutott, hogy a magyar ásványolajfinomítók 100.000 tonna benzint és egyéb finomított termékeket adhatna'*•' Svájcban, világpiaci áron. 7. Valótlan az, hogy «célzás» esett az alacsonyabb exportárról. Az igazság az, hoy a svájci export kérdésében a kereskedelmi minisztérium egyik államtitkára tárgyalt Gombosi Zoltán jelenlétében az olajfinomítók igazgatóival, akik tudták, hogy a jelenlegi magyar belföldi árak közel 200%-kal magasabbak a világpiaci áraknál és ilyen árak mellett Svájcban eladni nem lehet. A kereskedelmi minisztérium államtitkára kifejtette az értekezleten, hogy mit jelent gazdaságpolitikai szempontból a svájci piac, mert oda nem nyerstermékeket, hanem finomítványokat adnánk el. 8. Valótlan, hogy Ernst Hoffer fer a svájci kormány megbízottjának adta ki magát. Az igazság az, hogy nevezettet a kereskedelmi minisztérium megbízta: figyelje a svájci ásványolajpiac alakulását, küldjön információkat és képviselje ott a magyar állami vállalatok érdekeit. Az iparilgi minisztérium Gombosi Zoltán tájti kérésére felhatalmazást adott arra, hogy a Haladás cikkírója ellen a sajtópert folyamatba tegye. A „Népszava** vasárnapi számában „Valótlan" címmel az iperügyi minisztérium és a kereskedelmi minisztérium nemoly terjedelmes, mint dörgedelmes módon válaszolnak a „Haladás" múlt számában megjelent cikkemre. Megállapítják, hogy szemérmetlenség az állításom, mintha adataim egy része hivatalos helyről is megerősítést nyert volna és szemérmetlenségemnél csak tudatlanságom nagyobb. Ezzel szemben megállapítom, hogy adataim nagy része egy olyan személyiséggel folytatott beszélgetésre támaszkodott, akinek illetékes voltát a két minisztérium is nehezen vonhatja kétségbe, lévén ez e személyiség maga Gombosi Zoltán, aki hírt kapván arról, hogy gesztjéivel foglalkozni kívánok, a velem való találkozást kereste. Az audiatur et altera peis elve alapján természetesen eleget tettem ennek a meghívásnak és kétórás beszélgetés során, amely legtárgyilagosabb formában folyt le, elébe tártam minden kérdést, amire kíváncsi voltara. Amit kielégítő módon megmagyarázott, arról nem írtam. Csak azt írtam meg, amire nem kaptam kielégítő magyarázatot. Egyetlen szóval sem állt ottam cikkemben, hogy Gombosi Zoltánnak személyes kapcsolatai vannak a Dunavölgyi Ásványolaj Kft.hez. Hogy ilyenek voltak, azt ő maga mondta Ugyancsak5 ismerte el a Dániával kötött egyezményt is, amelyet hátrányosnak nevezett, meg is mondva, hogy ki kötötte. Igaz, hogy ebből a 200 tonna parafinból mégg semmire sem adtak kiviteli engedélyt, de ami kétséges, hogy a dánok be fogják kasszáln). Ami a kiviteli engedélyek kiadását illeti, én sem írtam egyebet, mint azt, hogy azokat a Külkereskedelmi Igazgatóság adja, ha viszont azt is Gombosi jelentette ki, mégpedig a leghatározottabban, hogy nélküle ilyen engedélyt kiadni nem lehet. Ami a Svájccal folytatott tárgyalásokat illeti, nem a kereskedelmi minisztérium államtitkára tárgyalt Gombosi jelenlétében, hanem fordítva, Gombosi tárgyalt az államtitkár jelenlétében, mert a tárgyalás nem az államtitkár, hanem Gombosi hivatali helyiségében folyt le, az államtitkár akkor érkezett, mikor a tárgyalás már folyt és annak befejezése előtt távozott. Ami az Iparügyi minisztériumnak cikkem tendenciájára vonatkozó megjegyzését illeti, ez a tendencia valóban egészen világos Minden személyi gyanúsítástól távol állva, egyszerűen Gombosi hatalmi túltengése ellen irányult a cikk. Egyetlen szót sem írtam arról, szolgálnak a Gombosi gesztiói valaminő érdeket, bár ő előttem erre vonatkozólag is félreérthetetlenül világos nyilatkozatot tett, én azonban nem tartottam helyénvalónak, hogy ezzel foglalkozzam. Különben az egész beszélgetés Gombosi Zoltánnak tanujelenlétében folyt le. Szatmári Jenő Bizonyos szociáldemokrata oldalról azt a körülményt, hogy a „Haladás" a Gombosi-üggyel foglalkozott, a párt ellen elkövetett barátságtalan aktusnak tekintik. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a ,,Haladásinak azt a törekvését, hogy a közéleti tisztesség érdekében, minden mellékkörülményre való tekintet nélkül szót emel, csak rosszhiszeműség, vagy félreértés tévesztheti össze olyan szándékkal, amely akár a szociáldemokrata párt hozzánk legközelebb álló politikai céljait, akár a párt általunk nagyrabecsült vezetőit akarja hátbatámadni. Mi közzétettük Se .T. cikkét, amely, ha adatai igazak, feltétlenül a nyilvánosság elé tartozik, ha pedg bebizonyosul, hogy aelkk tévedett, akkor a cikkíró vállalja a sajtójogi következményeket. De még így is az az érzésünk, hogy hozzájárultunk a széltében-hosszában terjesztett, feltétlenül ártalmas politikai és közgazdasági vádaskodás leküzdéséhez. A „Haladás" szerkesztősége A külföld igen erősen érdeklődik a magyar paprika iránt. A legutóbbi mezőgazdasági kiállításon kiállítók közül Adler László paprika-nagykereskedőnél sok külföldi kereskedő kért árajánlatot és remény van arra, hogy a magyar paprika ismét komoly tényezője lesz exportunknak. A világhírű magyar paprika exportlehetőségeinek új fejezetében szükséges az, hogy a hatóságok tegyenek meg minden lehetőt az érdekelt cégeknek a külföldi vállalatokkal való személyes tárgyalásokra is. * K IL-NAPPAL ÜZEMBEN LEVŐ MUNKAGÉPEKHEZ SZABADALMAZOTT CSAPÁGYFÉM RAJNA SÁNDOR FÉMKOHÁSZATI ÉS FÉMKERESKEDELMI VÁLLALATA BUDAPEST V. ZOLTÁN UTCA 10. TELEFON: 121-328 MEZŐKÉMIA GYÁRTMÁNYOK: SZESZ- ÉS ÉLESZTŐGYÁR Finom és denaturált szesz Sütő- és szárazélesztő VEGYÉSZETI GYÁR Lakit- és festékipari oldószerek Praecipitált kréta Sajtömlesztő só Növény- és állatvédő szerek LIKŐR- ÉS RUMGYAR EGMA-különlegességek Párlatok és szörpök * PAKSI ÜZEMEK „BANKETT"-gyártmányok: Gyümölcs- és főzelékkonzerveik Gyümölcs- és főzelékszárítmányok Gyümölcslevek Halkonzervek MEZŐGAZDASÁGI ÉS KÉMIAI IPARTELEPEK RT. KÖZPONTI IRODÁK: Budapest, VIII., Farkas István utca 8. szám Telefon: 136-964, 136—365,137-175. LIKŐRRENDELÉS 136—578