Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-03-14 / 9. szám

a Cseh reálpolitika — magyar-cseh közeledés Fájdalmas operáció első vágása Volt a magyar-csehszlovák népesség­cseréről szóló megegyezés, melyet egyedül az aktuális politikai szükség­szerűség indokolhat, de következ­­ményei egy okos politikai fejlődés világánál még beláthatatlanok. A csehszlovák politikai realizmus jól tudja, hogy minden nép szereti saját­maga kormányozni önmagát, mennyit küzdöttek maguk a csehek is ezért az igazságos elvért! A szlovák politika, melynek nacionalista lobogását sok­szor szívesen azonosítják a csehekkel s a középeur­ópai helyzetükre sokat tartó csehek nem is tiltakoznak min­dig ez ellen, most úgy segít a kisebb­ségi helyzeten, hogy egyszerűen kikü­szöböli a magyar népelemet a köztár­saság határai közül. Ugyanekkor a messzi Prágából, mely sajnos, mindig igen távol volt Budapesttől, oly híreket hallunk, hogy a cseh szellemi életnek a mérsékelt Masaryk-féle emberies hagyományo­kat őrző legkiválóbbjai — nyilván Fer­­dinand Peroutka körére utalnak érte­süléseink — bizonyos élénk és okon figyelemmel nézik a szlovákiai esemé­nyeket. Hiszen a cseh racionalizmus és reálpolitika, mely annyi bizonyságot adta már fordulatosságának és jövő­belátásának, sohasem azonosította magát még a legszorosabb cseh-szlo­vák egység idején sem a szlovák na­cionalizmus romantikus szenvedélyei­vel. A hideg és pontos cseh számí­tíitól, mely sokat ad a Szudétáknak Németországba benyúló hegyeibe ékelt cseh nép dunai és szláv helyzetére, mindig idegen volt a szlovák ösztö­nök és szenvedélyek nyugtalan tempe­raraentuma. A csehek tudják jól, hogy a testvér szlovák nép dunn­-kripáti Jelenléte számuk­a m­esoda pozitívum és gazdasági előny, hiszen a szlová­kok a híd, ahogy a németek közé zárt csehek odahasonultak a szláv kelethez, a szlovákok jelenléte révén teremtették meg 1918/19-ben dunai nagysárrukat — ám ugyanekkor soh­sem felejtették el, hogy ne különböz­tessenek önmszlik értelmessége és a természeti népnek Inkább megmaradt szlovákok •naturalizmusa* között. Tme, ez a kü­lönböztetés most­­ m­egtörténik és ez már önmagában al­kalmat ad velünk, magyaroknak­­ arra, hogy — visszaidézve éppen Masaryknak, Bencsnek és Peroutká­nak a szlovákok iránt állandóan érez­tetett tartózkodását a régibb csehszlo­vákiai belpolitikában — éppen ma­gyar szempontból keletn.Itállen vizsgáljuk meg a fel­éledt köztársaság két állami népé­hez való új viszonyunkat. Ezzel nem követünk el valami erő­­szakos különböztetést, beavatkozást a csehek és szlovákok ma is elintézet­len számos belső ügyébe, hiszen újjáalakuláskor maguk a szlovákok igen határozottan és félreérthetetlenül distanszírozták magukat a csehektől és megtartották a megbukott Tiso— Tuks—Uack-féle naciosuibata-fasissta állam­iság »*a*ios jellegzetességét és közjogi attributumát. Szó sínesen töb­bé olyféle csehszlovák egységről, mint amilyen 1918 1935 közt fenn­állott; ez valóban a szlovák politika nagy vívmánya. Ennek a fordulatnak azonban igen súlyos és fontos követ­kezményei születtek a magyar-szlovák kérdés vonalán, hiszen, mi nem a csehekkel, de a szlovákokkal vagyunk közvetlenül, évszázados okokból szinte szétválaszthatatlanul határosak. A magyar közvéleménynek végre pontosan kell látnia a szlovák kérdés­ben. 1338-ig, sőt azután is nálunk egé­szen téves nézetek uralkodtak a szlo­vák nacionalizmus és a cseh­szlovák belviszály felől. Rakott Jenő, Milotati István publicisztikája, a Hlinkára és Tukára rokonszenvvel tekintő Itteni tájékozatlan és illuzionista nemzeti­ségi politika nagyon bűnös ebben. Az elmúlt korszak nemzetiségi hivatalai gyakran siettek konkrét anyagi segít­séggel a szlovák autonomizmus támo­gatására, a sajtó meg azzal hitegette a nyájas hazafisi olvasót, hogy minden cseh elleni szlovák autonómizmus a történelmi Nagy­-Magyarország visza­álítását szolgálja, a szlovákok boldo­gan térnének vissza a hajdani­­pátri­árkáiké viszonyok közé stb. A­ leg­első adott alkalommal a szlovák nacion­nalizmus alaposan rácáfolt erre a balhiedelemre és miközben ledöfte a németektől fenyegetett csehszlovák köztársaságot, egyben alaposan oldal­ba fújt­a — ismét német segítséggel — ábrándos magyar támogatóit is. Nálunk csak nehezen ébredtek rá, hogy a csehellenes szlovák naciona­lizmus nem azonos a revizionizmussal A csehekkel való ellentét oka az volt, hogy a szlovák kispolgárság maga akarta átvenni annak az egykori északmagyarországi földdarabnak ural­mát, melyet voltaképpen a csehek — Masaryk és Benes — szereztek meg a szlovákoknak. Masaryk és Benes nagy műve nélkül sohsem­ született volna meg a szlovák különállás lehetősége. Mondjuk meg nyíltan végre, hogy a szlovákok a cseheknek renge­teget köszönhetnek. A csehek vitték a világ elé a szlovák ügyet; a szlovákok erre képtelenek is voltak, nem éppen azért, mintha a magyarok nagyon elzárták volna őket a világtól, hanem mert egysze­rűen nem ismerték Nyugat szellemét A régi szlovák nacionalizmus sohsem gondolkozott nyugati kategóriákban, hanem homályos cári-ortodox szláv romantikus fikciók ködeiben képzelte el a ködös nagy szláv jövőben saját kis jövőjét, a­mennyit küzdött Masa­ryk is ez ellen a romantikus szlovák nacionalizmus ellen, hogy féltették aztán tőle a racionalista csehek a nehezen megteremtett köztársaság sorsát . A szlovák nacionalizmus kereteit teh­át azok a csehek teremtették meg, akikkel szemben 1933-ban aztán olyan hálátlanul viselkedtek a szlovákok, akik viszont átvették a tőlük független csehszlovák államgondolat minden igé­nyét A dunai határ a stratégiailag és gazdaságilag indokolt. Benestől eredő gondolata például soh­sem szerepelt a szlovákok nemzeti igényei között. 1818-ban, aztán 1861-ben a magyar állam határai közt tervezett szlovák autonómia sohasem akart magának magyarlakta területeket. 1918-ban a túrócszentmártoni gyűlés október vé­gi tervezete, majd Hodzsa Milánnak Ká­rol­li Middl­írt ti­lászi Otzkárral kö­tött, térképben rögzített megállapodása is megállott a magyiar—szlovák nép­­rajzi határvonalon. Tehát nem terjeszz­kedett azokra a tájakra, ahol éppen oly évrezredes őslakó a magyar nép, mint a szlovák a maga hegyei közt. Ami a szlovákok eredeti tervein túl történt, as a csehek ered­ménye volt. 1938-ban, majd meg most ezeket a Benes-féle gazdasági és sztratégiai ha­tárokat akarják a szlovákok kitölteni saját gáttalan nacionalizmusukkal. A csehek pedig úgy 11.'98-ba­n, mint most, eszmeileg lemondtak erről a terület­ről, melynek magyar mivoltát Masaryk is világosan annyiszor elismerte és a sorsáról való rendelkezést végül is át­utalták a szlovákok hatáskörébe, ép­pen az új csehszlovák dualizmus ér­telmében, mely az 1944-es besztereo­bán'­m felkelésben öltött döntő histó­riai és közjogi formát, máskülönben nem léptek volna szövetségre a szlo­vákok a csehekkel... Ezzel az üffyes ford''atf'»l ugyan hi­hetetlenül mes?terheléstölt az ed­tig magyar részről megehatősen tájéko­zatlanul, romantikusan, régi nemesi­földesúri emlékek teljesen értéktelenné vált nyomdokain «psztriárkálisan» szí­nezett magyar-szlovák viszony, ám ugyanekkor szabaddá váltak, hisszük, a közvetlenebb magyar-cseh közeledés és megértés lehetőségei is. A szlovák nacionalizmus nyugtalan meglepetései egyformán problémát jelentenek a cseheknek és magyaroknak. A szlovák kérdésről való s'elite'en sh­a mér nem terheli meg a cseh­magya­r találkozás számláját Mindenesetre cseh részről is szükséges volna, ha alapos revízió alá vennék a m­agya-­rsájról r­lkotolt közk­eletű és üg­ves nézeteket, melyek az 1867-es rend­szerrel, vagy az 1920 után következő rendszerekkel azonosították magát az egész magyar népet. A csehek és ma­gyarok közti félreértés egyik igen fon­tos oka volt, hogy az akkori ma­gyar uralkodó rétegek ellenérzéssel tekint­hettek a cseh demokráciára, mely oly hatalmasan és tanulságosan valósította meg a nagy gondolatot, mint kell egy kis nemzet minden tagjának szeretnie, segítenie, támogatnia egymást: a cseh demokrácia az osztrák-német nyomás elleni kölcsönös összefogásból, az ap­rólékos nemzeti és társadalmi munká­ból született. Ugyanekkor meg a cse­hek állandó bizalmatlansággal nézték azokat a magyar vezető köröket, me­lyeknek társadalmi képlete náluk is megvolt egykoron — a földbirtokos és feudális nagyúr, a nemzetétől idegen és osztrákká vált főúr típusa —, de amelyet nyár rég múlttá varázsolt az okos és szorgalmas cseh kisemberek demokráciája, a nép hihetetlenül gaz­dag energiája. Ezek a társadalmi okokból eredő ellentétek már a multi. A két nép története és európai helyzete rengeteg sokban hasonlatos és nyilván az új magyar demokrácia is sokat ta­nulhat a csehektől, akik a következe­tes demokratikus elvvel oly sikeresen tudták szoro­ítatni a nemzeti tartozást és önszeretetet, egymás tá­mogatásának gondolatát. Gogolík L­ajos reggel hat órakor ágyúzás. A hegy akauva felállított pereus* passa* uiű­köd­ésbs k««d. Hamar kiimjunk ágyunkból és menedéket keresünk a kertben. Átadjuk magunkat a meg­változtathatatlannak. Item izgulunk és nem önvádaskodunk többé. Inkább felhasználjuk a pillanatok szépségét. Ma gyönyörű a kora reggel. A kelő naptól aranyos sugárzásban az egész Creuse völgy*. A kis kert rózsák illa­tával teli, h­angtalanul és mozdulatla­nul feküdve szem­lélődünk. — A németek már Chateauroux-ban vannak — mondják ma is, mint na­pok óta. Chateauroux húsz kilométer­nyire ide. Már semmi hírben nem hi­szünk. A szomszédságban sem va­gyunk képesek egy Intelligens era­borra akadni, aki rádióján tudna va­lami pozitívumot. Mindegy, hogy mit, de a valóságot, a mindenféle mende­monda helyett. Ha fegyverszünet jön, hol a demarkációs vonal? Német fog­lalás alá kerülünk vagy a franciák alatt maradunk? A városim már nem rs megyünk. Inkább kiülünk az országútra, egyet­len hírforrásunk elé. Lézengő katonák és itt-ott dül­öngőző fáradt menekül­tek. Egy töpörödött, sarlóvá görbült Crog-öreg anyóka éppen csak, hogy fipegni tud. Meddig bírja Ipy? Egy gyönyörű azál, büszke sudár arab. Turbán a fején, valami főnök lehet a hazájában. A déb fele sem törte meg. Egy katona erős tüzértégi lovat ve­­tet, a ló hátán nyereg, a nyereg ká­pájába hosszú zsinegre akasztva egy gyermekkocsi, két asszony is tolja. Telefon-osztag katonái jönnek. Vizs­gálják és javítják a telefon- és távító­vezetéket, melyet a bombázások itt­ott megszakítottak. Egyetlen rendsze­res munka napok ó­s. Foy kamun gyermek­kocsit tol, a ruhácskák kö­rül gyermeklábak kandikálnak ki. A katona egyesegyedü­l van az ország­úton. Az anya, ha van, hol maradt? A katonákról gyűrötten csüng a­ uniformis, foknak a fején még s ne­hés sisak. Arcuk szakállas vagy több­hetes szőrtől borostás. Lázadó szó sehol. Feketék is jönnek. Fehér fo­guk és fekete kezükbe szárított fehér kenyerük messzire világit A katonák között egy menekült házaspár. Jól öl­tözöttek, ruházkodásukon látszik a mindmáig megmaradt jómód. A férfi vállán két káder keresztbe vetve. Az asszonyon jószabású fehér selyem blúz, jó szalonból kikerült kosztüm­szoknya, vállán neki is egy kisebb bör­koffer és egy batyu átalvetve. Osztrá­kok vagy németek lehetnek és az is meglátszik rajtuk, hogy zsidók. Sze­gények. Arcuk komor, csaknem elvi­selhetetlenül elszánt: a Hitler-poklot ők jól ismerik, tudják, hogy mi elől menekülnek. Három katona vizet kér. Papírjaikat mutasítják. Nem tudnak franciául. „Pour les français, pour les français" — motyogják. Spanyol önkéntesek. — Sose láttam ilyen hadsereget! — csodálkozik Sedan kisasszony, aki mellénk telepedett a padra. — Milyen dr­illőket csináltak nálunk, f.n július 14-én milyen felvonulás volt. Hát, amikor a luxembourgi herceg jött látogatóba és kocsiját hat fehér ló húzta. ex a h­idserwf rémítésen kü­lönbözik attól a hat kerettől, amelyet ritkfunk sx „Arm'cthce" ünnepén, vagy a nemzeti ünnepen sz Arc de Tri­nmribe körül mutogattak. Es misként díbkörö­ttek a parid­ utcákon a tan­kok, és má­sként suhortak * levegő­ben a gépmadarak! A malre — Ma­'nme .T««n mord'* — kihirdettette, hogy minden zsalut, Schliftet, attól he ke.« tárni, ő úgy értelmezi, hogy s fosztogatások mia­t. A pil'age-ok ugyanis Ifen elszaporod­tak. Tel a környék fosztogató kato­nákkal. Khilorii ezek a kl­onok és, hogy etméget kapjanak, fosztogatnak. Kinézünk mi is a színbe, hogy he­lyén van-a még az autónk. Miktra Jeannal indultunk el a fészerbe, ahova az ismént bandita külsejű ka­tonák telepedtek. Amint közel érünk, látjuk, hogy szelíd, jó emberek. A ki­merültség már lenyomta őket a földre. Ott fogyasztgatják konzervei­ket. Mairre Jeannal Lucát eszkábálunk nekik, hogy legyen legalább bori le­üljenek. — Je suis demoralisé — hajtogatja az öreg. Je su­ia demoralisé complé­tement Most, hogy sí Ivó area, nagyon összebarátkozik velem. Nagyon társa­ságnélkülinek érzi magát Velem kva­terkázza el vacsora előtt üveg vörös­borát Napközben paszulykarót farag, fát vág, mindenfelé rakosgat, dörmög, bajusza alatt érthetetleneket károm­kodik, de zsörtölődésében is mindig kedves marad. Öreg bohém ez a vt.i kolsm­áror Ma a színten ves­ekerlés tört ki egy civil és egy katona között. A katona minden áron a színben akart aludni, ahová már a civil helyet csinált egy fáradt asszonynak, aki két nap előtt szülte meg az úton gyerme­két. Maltre Jean a civilnek fogta párt­ját, mire a katona ráemelte fegyverét. Hallom, hogy Odette-t a kocsmá­rosné elküldette a szomszédba rádió­hírekért Mikor hazakerül szegényke, semmit sem tud elmondani abból, amit hallott. Hát magunk megyünk át a rádiós szomszédhoz örülve, hogy végre megbízható hírforrást fedeztünk fel A szomszéd tüdőbajos, ügyefogyott emberke, aki szintén nem tudja el­mondani a hallott híreket. Annyit mégis megtudunk, hogy a fegyverszü­neti tárgyalások kedvezően folynak, bár az ellenségeskedés még tart. A né­z­etek túlhaladták Lyont és a Rhône völgyében tovább nyomulnak előre. Toursban heves utcai harcok folynak. Sajnáljuk a kedves várost, mely sok régi emlékkel teli. Anatole Francé ked­venc városa volt, bizonyára sokat szenvedhetett közelében a Bechellerie is, ahol Francé utolsó éveit élte és ahol meghalt Sokat jártunk e kis kastélyban, mely a számunkra feledhe­tetlen nagy írónak és barátnak léptei nyomát őrzi. —• Au jardin! Au jardin! — kiál­tozta estefelé Madame Jean, amikor fent vagyunk szobánkban. Ú­jra repülők jöttek. És újra menekü­lés a kertbe. Most már mindegyikünk­nek megvan kiválasztott helye­s ke­rítés tövében a bokrok között. Meg­lapulunk, míg a gépfegyverek szól­nak, l­égelhárítók ropognak, repülők bombái pu­ffog­­ak. Napok óta mind­egyikünk arcán ott eg­y állandó torz vonás, egy lárva, mintha japán szí­nészek maszkját öltöttük volna ma­gunkra. Egy beig, míg a folytonos veszedelem tart, nem is szabadulunk meg tőle. A legkisebb zajra felriadunk. Már egy erős ajtózárás is gyanús. Hátha míg a mitva hagyott ablakot becsapja a szél Egy fölfelé kúszó mo­toros kerékpár zaja repülőgép motor­jának bugásává változik. A madaraink éneke is zavar, nem turtunk benne szívvel-lélekkel gyönyörködni, trillá­zásuk­nél,s oly hangos, hogy vészje­lekre beállított fülünket gátolja a merő Figyelésben. Három gyöngytyúk szállt tegnap az istállóra, a bombák robba­nása kizavarta őket rendes helyükből. Oly rikácsoló, rekedt krákokrábba kezdtek az ól tetején, hogy Mattre Jean kövekkel zavarta el őket Este elmentünk éjjeli menedéket ke­resni Nem messze tőlünk egy ház fa­­lán azt olvastuk: «abri pour 60 hom­mes». Az egyetlen menedékhely, azait a városban környékünkön felfedez­tünk. Ita éjjel jönnek a repülők és esik az eső vagy csúnya nyirkos hi­deg lesz az szre, nem maradhatunk sokáig a kertben. A pince biztató. Régimódi erős boltozású, másfélmé­teres falakkal. — Nemrég örököltem — mondja az öreg tulajdonos, aki vezet — és nem hü­rm, hogy ilyen célra fogom hasz­nálni. Éjszakánként sok benne a gyer­mek, de ha viszedelem van, csak jöj­jenek át, elférünk benne még eléig sokan. Szombat, június 22. — Ezen az éjszakán meleg, fülledt volt a levegő — jegyezte fel Stóka. Az ég derűs. Az ablakredőnyt két ujj­nyira nyitva hagytam. A teli­hold vil­logott be del­jes, puffadt képének sá­padtságával. Részvétlen gúnyossággal világított be, akárcsak mondta volna: Féltek, ugye, kis emberférgek? Fél­tek, hogy fényemmel utat mutatok hozzátok az ellenség repülőinek. Jön­nek azok hamarosan, és ne aludjatok.» Az egész szálloda rég elcsendesedett. Eb­ben a különös, lüktető némaságban mintha a holdfény egyre nevetett volna embernyom­orúságunk­ földhöz­közöttségén. Sugaras táncolását is hal­lani véltem a fal tapétáinak nagy fehér rózsáin, a zöld levelek hegyein. Nyomunkban mintha kigyúlt volna a nagy fehér rózsák közt a sok él­ő pi­ros virág. Nappal csúnya, szembántó ez a tapéta, most a delejes hol­l.su­gá­rzásnál valósággal ijesztő, félelme­tes. A nagy fehér rózsákból szen­ek bújnak elő, leselkedő, rém­ült sze­mek... Mikor kárognak már teleink felett a ragadozó gépmadarak? Két madárkánk riadt szárnyrebbenése egy pillanatra megtöri a mély csendet. Aztán újra elnémul minden. Az or­szágúton nem zajlanak kocsik, ágyúk, motorok, társzekerek. Semmi, csak mélységes csend, néma figyelő hall­gatás. (Polytat­uk) Bölöni György és Kémeri Sándor FRANCIAORSZÁGI NAPLÓJA (1940) BÉBIVELESGYE ÉS GYER^EHSUHS­­CIZft^JK'l', WBBB., TNI«-1I, 8& HALADÁS. Ugyanazon a napon, amelyiken az elmúlt emberöltő divatos szer­kesztője, Rajniss Ferenc, megszűnt élni: kapjuk a hírt arról, hogy Göndör Ferenc, aki utoljára 1918-ban és tizenkilenc első felében volt divatban mint szerkesztő Magyar­országon, hazafelé készül. Bármilyen frivol az összehason­lítás, mégis önmagától adódik. Az egyik oldalon a gonoszság és céltu­datosság hideg, mesterséges­ oxygén táplálta tüzével gyújtogató újság­írókab­indot — a másik póluson egy ember, aki oaf£tmaga csinált magának politikát és fr­ranitt tol­lat szívének és agyának missz­ójá­ból, e­­elynek alapanyaga olyan jó volt, fces és meleg, mint a friss kenyér. E.­z a szerkesztő, kollegáit előbb kicszünte az újságiratról, azután a starttal, vérd­ az országból fm a® élettel — amaz 1919 nap­jaiban kézenfojtva vezette ki a fel­dühödt tömegből a jobboldali új­ságírókat, csak azért, mert testvé­reinek érezte őket a betű művelésé­ben és szeretetében. A­z pénzre vadászott, nőkre, ha­talomra és sikerre — ez arra, hogy bárkin segíthessen. Az, mielőtt halálraítélt lett volna, a miniszteri székben ült — ez­ éveken keresztül az emigráció zug­hoteljeinek matracain feküdt, amis­ végre Amerikában megtalálta a második hazát, amely m­éha vá­gyát az emberi tisztességre, méltá­nyosítágra és értelemre ki tudta elérteni. Most ez ember, aki az «Ember»-t szerise«eti, hazajön. Klul hasá­ját látogatja meg és ha nem­­ fogja megtalálni ezt a légvárat, amelyet fiatalság­ában, 1818-ban és tienkilencben magának lelkében Itthon építgetett — talán eggynéhány lépcső, vagy az előcsarnok mégis készen lesz, mire hazaér. (B. I.) Marhás törtőtollakat Parker, Mont-Blanc, Kaweco stb. mapaa áron vásárolunk, előzékenyen árusítunk. Korda Tel ivar«és könyv-és zenemis­kereskedés Erzsébet­ körút 52. Telefon: 421-101

Next