Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-03-14 / 9. szám
a Cseh reálpolitika — magyar-cseh közeledés Fájdalmas operáció első vágása Volt a magyar-csehszlovák népességcseréről szóló megegyezés, melyet egyedül az aktuális politikai szükségszerűség indokolhat, de következményei egy okos politikai fejlődés világánál még beláthatatlanok. A csehszlovák politikai realizmus jól tudja, hogy minden nép szereti sajátmaga kormányozni önmagát, mennyit küzdöttek maguk a csehek is ezért az igazságos elvért! A szlovák politika, melynek nacionalista lobogását sokszor szívesen azonosítják a csehekkel s a középeurópai helyzetükre sokat tartó csehek nem is tiltakoznak mindig ez ellen, most úgy segít a kisebbségi helyzeten, hogy egyszerűen kiküszöböli a magyar népelemet a köztársaság határai közül. Ugyanekkor a messzi Prágából, mely sajnos, mindig igen távol volt Budapesttől, oly híreket hallunk, hogy a cseh szellemi életnek a mérsékelt Masaryk-féle emberies hagyományokat őrző legkiválóbbjai — nyilván Ferdinand Peroutka körére utalnak értesüléseink — bizonyos élénk és okon figyelemmel nézik a szlovákiai eseményeket. Hiszen a cseh racionalizmus és reálpolitika, mely annyi bizonyságot adta már fordulatosságának és jövőbelátásának, sohasem azonosította magát még a legszorosabb cseh-szlovák egység idején sem a szlovák nacionalizmus romantikus szenvedélyeivel. A hideg és pontos cseh számítíitól, mely sokat ad a Szudétáknak Németországba benyúló hegyeibe ékelt cseh nép dunai és szláv helyzetére, mindig idegen volt a szlovák ösztönök és szenvedélyek nyugtalan temperaraentuma. A csehek tudják jól, hogy a testvér szlovák nép dunn-kripáti Jelenléte számuka mesoda pozitívum és gazdasági előny, hiszen a szlovákok a híd, ahogy a németek közé zárt csehek odahasonultak a szláv kelethez, a szlovákok jelenléte révén teremtették meg 1918/19-ben dunai nagysárrukat — ám ugyanekkor sohsem felejtették el, hogy ne különböztessenek önmszlik értelmessége és a természeti népnek Inkább megmaradt szlovákok •naturalizmusa* között. Tme, ez a különböztetés most megtörténik és ez már önmagában alkalmat ad velünk, magyaroknak arra, hogy — visszaidézve éppen Masaryknak, Bencsnek és Peroutkának a szlovákok iránt állandóan éreztetett tartózkodását a régibb csehszlovákiai belpolitikában — éppen magyar szempontból keletn.Itállen vizsgáljuk meg a feléledt köztársaság két állami népéhez való új viszonyunkat. Ezzel nem követünk el valami erőszakos különböztetést, beavatkozást a csehek és szlovákok ma is elintézetlen számos belső ügyébe, hiszen újjáalakuláskor maguk a szlovákok igen határozottan és félreérthetetlenül distanszírozták magukat a csehektől és megtartották a megbukott Tiso— Tuks—Uack-féle naciosuibata-fasissta államiság »*a*ios jellegzetességét és közjogi attributumát. Szó sínesen többé olyféle csehszlovák egységről, mint amilyen 1918 1935 közt fennállott; ez valóban a szlovák politika nagy vívmánya. Ennek a fordulatnak azonban igen súlyos és fontos következményei születtek a magyar-szlovák kérdés vonalán, hiszen, mi nem a csehekkel, de a szlovákokkal vagyunk közvetlenül, évszázados okokból szinte szétválaszthatatlanul határosak. A magyar közvéleménynek végre pontosan kell látnia a szlovák kérdésben. 1338-ig, sőt azután is nálunk egészen téves nézetek uralkodtak a szlovák nacionalizmus és a csehszlovák belviszály felől. Rakott Jenő, Milotati István publicisztikája, a Hlinkára és Tukára rokonszenvvel tekintő Itteni tájékozatlan és illuzionista nemzetiségi politika nagyon bűnös ebben. Az elmúlt korszak nemzetiségi hivatalai gyakran siettek konkrét anyagi segítséggel a szlovák autonomizmus támogatására, a sajtó meg azzal hitegette a nyájas hazafisi olvasót, hogy minden cseh elleni szlovák autonómizmus a történelmi Nagy-Magyarország viszaálítását szolgálja, a szlovákok boldogan térnének vissza a hajdanipátriárkáiké viszonyok közé stb. A legelső adott alkalommal a szlovák nacionnalizmus alaposan rácáfolt erre a balhiedelemre és miközben ledöfte a németektől fenyegetett csehszlovák köztársaságot, egyben alaposan oldalba fújta — ismét német segítséggel — ábrándos magyar támogatóit is. Nálunk csak nehezen ébredtek rá, hogy a csehellenes szlovák nacionalizmus nem azonos a revizionizmussal A csehekkel való ellentét oka az volt, hogy a szlovák kispolgárság maga akarta átvenni annak az egykori északmagyarországi földdarabnak uralmát, melyet voltaképpen a csehek — Masaryk és Benes — szereztek meg a szlovákoknak. Masaryk és Benes nagy műve nélkül sohsem született volna meg a szlovák különállás lehetősége. Mondjuk meg nyíltan végre, hogy a szlovákok a cseheknek rengeteget köszönhetnek. A csehek vitték a világ elé a szlovák ügyet; a szlovákok erre képtelenek is voltak, nem éppen azért, mintha a magyarok nagyon elzárták volna őket a világtól, hanem mert egyszerűen nem ismerték Nyugat szellemét A régi szlovák nacionalizmus sohsem gondolkozott nyugati kategóriákban, hanem homályos cári-ortodox szláv romantikus fikciók ködeiben képzelte el a ködös nagy szláv jövőben saját kis jövőjét, amennyit küzdött Masaryk is ez ellen a romantikus szlovák nacionalizmus ellen, hogy féltették aztán tőle a racionalista csehek a nehezen megteremtett köztársaság sorsát . A szlovák nacionalizmus kereteit tehát azok a csehek teremtették meg, akikkel szemben 1933-ban aztán olyan hálátlanul viselkedtek a szlovákok, akik viszont átvették a tőlük független csehszlovák államgondolat minden igényét A dunai határ a stratégiailag és gazdaságilag indokolt. Benestől eredő gondolata például sohsem szerepelt a szlovákok nemzeti igényei között. 1818-ban, aztán 1861-ben a magyar állam határai közt tervezett szlovák autonómia sohasem akart magának magyarlakta területeket. 1918-ban a túrócszentmártoni gyűlés október végi tervezete, majd Hodzsa Milánnak Károlli Middlírt tilászi Otzkárral kötött, térképben rögzített megállapodása is megállott a magyiar—szlovák néprajzi határvonalon. Tehát nem terjeszzkedett azokra a tájakra, ahol éppen oly évrezredes őslakó a magyar nép, mint a szlovák a maga hegyei közt. Ami a szlovákok eredeti tervein túl történt, as a csehek eredménye volt. 1938-ban, majd meg most ezeket a Benes-féle gazdasági és sztratégiai határokat akarják a szlovákok kitölteni saját gáttalan nacionalizmusukkal. A csehek pedig úgy 11.'98-ban, mint most, eszmeileg lemondtak erről a területről, melynek magyar mivoltát Masaryk is világosan annyiszor elismerte és a sorsáról való rendelkezést végül is átutalták a szlovákok hatáskörébe, éppen az új csehszlovák dualizmus értelmében, mely az 1944-es besztereobán'm felkelésben öltött döntő históriai és közjogi formát, máskülönben nem léptek volna szövetségre a szlovákok a csehekkel... Ezzel az üffyes ford''atf'»l ugyan hihetetlenül mes?terheléstölt az edtig magyar részről megehatősen tájékozatlanul, romantikusan, régi nemesiföldesúri emlékek teljesen értéktelenné vált nyomdokain «psztriárkálisan» színezett magyar-szlovák viszony, ám ugyanekkor szabaddá váltak, hisszük, a közvetlenebb magyar-cseh közeledés és megértés lehetőségei is. A szlovák nacionalizmus nyugtalan meglepetései egyformán problémát jelentenek a cseheknek és magyaroknak. A szlovák kérdésről való s'elite'en sha mér nem terheli meg a csehmagyar találkozás számláját Mindenesetre cseh részről is szükséges volna, ha alapos revízió alá vennék a magya-rsájról rlkotolt közkeletű és ügves nézeteket, melyek az 1867-es rendszerrel, vagy az 1920 után következő rendszerekkel azonosították magát az egész magyar népet. A csehek és magyarok közti félreértés egyik igen fontos oka volt, hogy az akkori magyar uralkodó rétegek ellenérzéssel tekinthettek a cseh demokráciára, mely oly hatalmasan és tanulságosan valósította meg a nagy gondolatot, mint kell egy kis nemzet minden tagjának szeretnie, segítenie, támogatnia egymást: a cseh demokrácia az osztrák-német nyomás elleni kölcsönös összefogásból, az aprólékos nemzeti és társadalmi munkából született. Ugyanekkor meg a csehek állandó bizalmatlansággal nézték azokat a magyar vezető köröket, melyeknek társadalmi képlete náluk is megvolt egykoron — a földbirtokos és feudális nagyúr, a nemzetétől idegen és osztrákká vált főúr típusa —, de amelyet nyár rég múlttá varázsolt az okos és szorgalmas cseh kisemberek demokráciája, a nép hihetetlenül gazdag energiája. Ezek a társadalmi okokból eredő ellentétek már a multi. A két nép története és európai helyzete rengeteg sokban hasonlatos és nyilván az új magyar demokrácia is sokat tanulhat a csehektől, akik a következetes demokratikus elvvel oly sikeresen tudták szoroítatni a nemzeti tartozást és önszeretetet, egymás támogatásának gondolatát. Gogolík Lajos reggel hat órakor ágyúzás. A hegy akauva felállított pereus* passa* uiűködésbs k««d. Hamar kiimjunk ágyunkból és menedéket keresünk a kertben. Átadjuk magunkat a megváltoztathatatlannak. Item izgulunk és nem önvádaskodunk többé. Inkább felhasználjuk a pillanatok szépségét. Ma gyönyörű a kora reggel. A kelő naptól aranyos sugárzásban az egész Creuse völgy*. A kis kert rózsák illatával teli, hangtalanul és mozdulatlanul feküdve szemlélődünk. — A németek már Chateauroux-ban vannak — mondják ma is, mint napok óta. Chateauroux húsz kilométernyire ide. Már semmi hírben nem hiszünk. A szomszédságban sem vagyunk képesek egy Intelligens eraborra akadni, aki rádióján tudna valami pozitívumot. Mindegy, hogy mit, de a valóságot, a mindenféle mendemonda helyett. Ha fegyverszünet jön, hol a demarkációs vonal? Német foglalás alá kerülünk vagy a franciák alatt maradunk? A városim már nem rs megyünk. Inkább kiülünk az országútra, egyetlen hírforrásunk elé. Lézengő katonák és itt-ott dülöngőző fáradt menekültek. Egy töpörödött, sarlóvá görbült Crog-öreg anyóka éppen csak, hogy fipegni tud. Meddig bírja Ipy? Egy gyönyörű azál, büszke sudár arab. Turbán a fején, valami főnök lehet a hazájában. A déb fele sem törte meg. Egy katona erős tüzértégi lovat vetet, a ló hátán nyereg, a nyereg kápájába hosszú zsinegre akasztva egy gyermekkocsi, két asszony is tolja. Telefon-osztag katonái jönnek. Vizsgálják és javítják a telefon- és távítóvezetéket, melyet a bombázások ittott megszakítottak. Egyetlen rendszeres munka napok ós. Foy kamun gyermekkocsit tol, a ruhácskák körül gyermeklábak kandikálnak ki. A katona egyesegyedül van az országúton. Az anya, ha van, hol maradt? A katonákról gyűrötten csüng a uniformis, foknak a fején még s nehés sisak. Arcuk szakállas vagy többhetes szőrtől borostás. Lázadó szó sehol. Feketék is jönnek. Fehér foguk és fekete kezükbe szárított fehér kenyerük messzire világit A katonák között egy menekült házaspár. Jól öltözöttek, ruházkodásukon látszik a mindmáig megmaradt jómód. A férfi vállán két káder keresztbe vetve. Az asszonyon jószabású fehér selyem blúz, jó szalonból kikerült kosztümszoknya, vállán neki is egy kisebb börkoffer és egy batyu átalvetve. Osztrákok vagy németek lehetnek és az is meglátszik rajtuk, hogy zsidók. Szegények. Arcuk komor, csaknem elviselhetetlenül elszánt: a Hitler-poklot ők jól ismerik, tudják, hogy mi elől menekülnek. Három katona vizet kér. Papírjaikat mutasítják. Nem tudnak franciául. „Pour les français, pour les français" — motyogják. Spanyol önkéntesek. — Sose láttam ilyen hadsereget! — csodálkozik Sedan kisasszony, aki mellénk telepedett a padra. — Milyen drillőket csináltak nálunk, f.n július 14-én milyen felvonulás volt. Hát, amikor a luxembourgi herceg jött látogatóba és kocsiját hat fehér ló húzta. ex a hidserwf rémítésen különbözik attól a hat kerettől, amelyet ritkfunk sx „Arm'cthce" ünnepén, vagy a nemzeti ünnepen sz Arc de Trinmribe körül mutogattak. Es misként díbköröttek a parid utcákon a tankok, és másként suhortak * levegőben a gépmadarak! A malre — Ma'nme .T««n mord'* — kihirdettette, hogy minden zsalut, Schliftet, attól he ke.« tárni, ő úgy értelmezi, hogy s fosztogatások miat. A pil'age-ok ugyanis Ifen elszaporodtak. Tel a környék fosztogató katonákkal. Khilorii ezek a klonok és, hogy etméget kapjanak, fosztogatnak. Kinézünk mi is a színbe, hogy helyén van-a még az autónk. Miktra Jeannal indultunk el a fészerbe, ahova az ismént bandita külsejű katonák telepedtek. Amint közel érünk, látjuk, hogy szelíd, jó emberek. A kimerültség már lenyomta őket a földre. Ott fogyasztgatják konzerveiket. Mairre Jeannal Lucát eszkábálunk nekik, hogy legyen legalább bori leüljenek. — Je suis demoralisé — hajtogatja az öreg. Je suia demoralisé complétement Most, hogy sí Ivó area, nagyon összebarátkozik velem. Nagyon társaságnélkülinek érzi magát Velem kvaterkázza el vacsora előtt üveg vörösborát Napközben paszulykarót farag, fát vág, mindenfelé rakosgat, dörmög, bajusza alatt érthetetleneket káromkodik, de zsörtölődésében is mindig kedves marad. Öreg bohém ez a vt.i kolsmáror Ma a színten vesekerlés tört ki egy civil és egy katona között. A katona minden áron a színben akart aludni, ahová már a civil helyet csinált egy fáradt asszonynak, aki két nap előtt szülte meg az úton gyermekét. Maltre Jean a civilnek fogta pártját, mire a katona ráemelte fegyverét. Hallom, hogy Odette-t a kocsmárosné elküldette a szomszédba rádióhírekért Mikor hazakerül szegényke, semmit sem tud elmondani abból, amit hallott. Hát magunk megyünk át a rádiós szomszédhoz örülve, hogy végre megbízható hírforrást fedeztünk fel A szomszéd tüdőbajos, ügyefogyott emberke, aki szintén nem tudja elmondani a hallott híreket. Annyit mégis megtudunk, hogy a fegyverszüneti tárgyalások kedvezően folynak, bár az ellenségeskedés még tart. A nézetek túlhaladták Lyont és a Rhône völgyében tovább nyomulnak előre. Toursban heves utcai harcok folynak. Sajnáljuk a kedves várost, mely sok régi emlékkel teli. Anatole Francé kedvenc városa volt, bizonyára sokat szenvedhetett közelében a Bechellerie is, ahol Francé utolsó éveit élte és ahol meghalt Sokat jártunk e kis kastélyban, mely a számunkra feledhetetlen nagy írónak és barátnak léptei nyomát őrzi. —• Au jardin! Au jardin! — kiáltozta estefelé Madame Jean, amikor fent vagyunk szobánkban. Újra repülők jöttek. És újra menekülés a kertbe. Most már mindegyikünknek megvan kiválasztott helyes kerítés tövében a bokrok között. Meglapulunk, míg a gépfegyverek szólnak, légelhárítók ropognak, repülők bombái puffogak. Napok óta mindegyikünk arcán ott egy állandó torz vonás, egy lárva, mintha japán színészek maszkját öltöttük volna magunkra. Egy beig, míg a folytonos veszedelem tart, nem is szabadulunk meg tőle. A legkisebb zajra felriadunk. Már egy erős ajtózárás is gyanús. Hátha míg a mitva hagyott ablakot becsapja a szél Egy fölfelé kúszó motoros kerékpár zaja repülőgép motorjának bugásává változik. A madaraink éneke is zavar, nem turtunk benne szívvel-lélekkel gyönyörködni, trillázásuknél,s oly hangos, hogy vészjelekre beállított fülünket gátolja a merő Figyelésben. Három gyöngytyúk szállt tegnap az istállóra, a bombák robbanása kizavarta őket rendes helyükből. Oly rikácsoló, rekedt krákokrábba kezdtek az ól tetején, hogy Mattre Jean kövekkel zavarta el őket Este elmentünk éjjeli menedéket keresni Nem messze tőlünk egy ház falán azt olvastuk: «abri pour 60 hommes». Az egyetlen menedékhely, azait a városban környékünkön felfedeztünk. Ita éjjel jönnek a repülők és esik az eső vagy csúnya nyirkos hideg lesz az szre, nem maradhatunk sokáig a kertben. A pince biztató. Régimódi erős boltozású, másfélméteres falakkal. — Nemrég örököltem — mondja az öreg tulajdonos, aki vezet — és nem hürm, hogy ilyen célra fogom használni. Éjszakánként sok benne a gyermek, de ha viszedelem van, csak jöjjenek át, elférünk benne még eléig sokan. Szombat, június 22. — Ezen az éjszakán meleg, fülledt volt a levegő — jegyezte fel Stóka. Az ég derűs. Az ablakredőnyt két ujjnyira nyitva hagytam. A telihold villogott be deljes, puffadt képének sápadtságával. Részvétlen gúnyossággal világított be, akárcsak mondta volna: Féltek, ugye, kis emberférgek? Féltek, hogy fényemmel utat mutatok hozzátok az ellenség repülőinek. Jönnek azok hamarosan, és ne aludjatok.» Az egész szálloda rég elcsendesedett. Ebben a különös, lüktető némaságban mintha a holdfény egyre nevetett volna embernyomorúságunk földhözközöttségén. Sugaras táncolását is hallani véltem a fal tapétáinak nagy fehér rózsáin, a zöld levelek hegyein. Nyomunkban mintha kigyúlt volna a nagy fehér rózsák közt a sok élő piros virág. Nappal csúnya, szembántó ez a tapéta, most a delejes holl.sugárzásnál valósággal ijesztő, félelmetes. A nagy fehér rózsákból szenek bújnak elő, leselkedő, rémült szemek... Mikor kárognak már teleink felett a ragadozó gépmadarak? Két madárkánk riadt szárnyrebbenése egy pillanatra megtöri a mély csendet. Aztán újra elnémul minden. Az országúton nem zajlanak kocsik, ágyúk, motorok, társzekerek. Semmi, csak mélységes csend, néma figyelő hallgatás. (Polytatuk) Bölöni György és Kémeri Sándor FRANCIAORSZÁGI NAPLÓJA (1940) BÉBIVELESGYE ÉS GYER^EHSUHSCIZft^JK'l', WBBB., TNI«-1I, 8& HALADÁS. Ugyanazon a napon, amelyiken az elmúlt emberöltő divatos szerkesztője, Rajniss Ferenc, megszűnt élni: kapjuk a hírt arról, hogy Göndör Ferenc, aki utoljára 1918-ban és tizenkilenc első felében volt divatban mint szerkesztő Magyarországon, hazafelé készül. Bármilyen frivol az összehasonlítás, mégis önmagától adódik. Az egyik oldalon a gonoszság és céltudatosság hideg, mesterséges oxygén táplálta tüzével gyújtogató újságírókabindot — a másik póluson egy ember, aki oaf£tmaga csinált magának politikát és frranitt tollat szívének és agyának misszójából, eelynek alapanyaga olyan jó volt, fces és meleg, mint a friss kenyér. E.z a szerkesztő, kollegáit előbb kicszünte az újságiratról, azután a starttal, vérd az országból fm a® élettel — amaz 1919 napjaiban kézenfojtva vezette ki a feldühödt tömegből a jobboldali újságírókat, csak azért, mert testvéreinek érezte őket a betű művelésében és szeretetében. Az pénzre vadászott, nőkre, hatalomra és sikerre — ez arra, hogy bárkin segíthessen. Az, mielőtt halálraítélt lett volna, a miniszteri székben ült — ez éveken keresztül az emigráció zughoteljeinek matracain feküdt, amis végre Amerikában megtalálta a második hazát, amely méha vágyát az emberi tisztességre, méltányosítágra és értelemre ki tudta elérteni. Most ez ember, aki az «Ember»-t szerise«eti, hazajön. Klul hasáját látogatja meg és ha nem fogja megtalálni ezt a légvárat, amelyet fiatalságában, 1818-ban és tienkilencben magának lelkében Itthon építgetett — talán eggynéhány lépcső, vagy az előcsarnok mégis készen lesz, mire hazaér. (B. I.) Marhás törtőtollakat Parker, Mont-Blanc, Kaweco stb. mapaa áron vásárolunk, előzékenyen árusítunk. Korda Tel ivar«és könyv-és zenemiskereskedés Erzsébet körút 52. Telefon: 421-101