Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-03-14 / 9. szám

a la* kütdnitmlny tttrep* it ftktánS — ugyanis megtámadtak a pályatesten színlegesen egy német katonavonatot, amelyből ennek következtében gép­puskát, ágyús katonákat vagoníroztak K­állay telefonhívására háromnegyed négykor hajnalban megjelent Greiffen­berg német katonai attasé. Bűbájos pofon nyugalommal jelentette ki, hogy semmiről sem tud semmit. Aztán m­ent haza lefeküdni. A miniszterelnökségre közben per­cenként jöttek a telefonjelentétek, hogy Gyékényes, Cegléd és Szabadka felől német katonavonatok futnak a főváros felé , míg a nyugati oldalon tankosztagok lépték át a határt Fél­ötkor hirtelen újra megjelent Greiffen­berg, most már nem volt olyan nyu­godt, hanem formális követeléssel ál­lott elő: a repülőtereket kérte. Bajnóczi kiadta a parancsot, hogy a német csapatokat barátságosan kell fogadni. Engem felszólított, hogy ad­jam át a testőr­lövész zászlóalj pa­rancsnokságát a hadtestparancsnok­nak. Megtagadtam. Bajnóczi azt az utasítást adta, hogy a németeknek fent a Várban csak képletesen álljanak ellent és az urak azzal indokolták a parancsot, hogy az államfő a németek kezén van, nem szabad az életét kockára tenni. Hajnalban felmentem a Várba. Ami kitelt a mi fegyverzetünkből és embe­reinkből, azt készültségbe állítottam. Telefonhoz hívlak: a testőrlaktanya őrszobájából telefonált a kapuőr. Je­lentette, hogy két német katona jár­kál fel - alá a laktanya előtt és az egyik bement az őrszobába, hogy on­nan telefonáljon a Hotel Wienbe. Én a németet a telefonhoz kértem és megkérdeztem tőle, hogy mit akar, talán csapatokat vár. A német letette a kagylót. Reggel nyolckor két német harcko­csi érkezett a Várba. Nyolc testőröm fogadta a Szent György-téren. Minde­gyik harckocsiról leugrott huszonkét ember és csőre töltötték a puskát. A testőrök la töltöttek. De nem lőttek egyizmisra. A parancs­nok hívásomra feljött hozzám és kö­zölte, hogy le akarják váltani a k ór­aéget és a táját embereit akarja poszt­ra állítani. — Az őrséget mi láttuk el és mi fogjuk ellátni ezután­­a — feleltem áa utasítottam a német tisztát, hogy várjuk meg, amíg a kormányzó meg­érkezik. A tiszt várt, amíg a kor­mányzó megérkezett és a többi már ismeretet. Március tizenkilencedikén, amíg Horthy nem volt Budapesten, ennél több nem történt a Várban.„ A szakács Puskás György mint főszakács kí­sérte azt a vonatot, amely Horthyt március tizenhetedikén Hitlerhez vitte Klesheimbe és március tizenkilencedi­kén visszahozta Budapestre. A hazafelé velő útról (azakácsszem­pontból) a következőket adja elő: Tizennyolcadikán este indultunk vissza Budapestre. Vacsora már nem kellett, volt a Führernél. Brumwick tábornok úrtól kérdez­tem, ne készítsek-e mégis valami dezr­azertet As­ztm­araall cnak legyintett, mint aki azt mondja,­­jóllaktunk a Führernél­­. A kiszolgáló pincértől, aki bejárt­a atalonkocsiba a hamutartókat kiürí­teni) megkérdeztem, hogy miről be­szélnek odabent .— Semmiről. — Mindenki hallgat — mondta a pincér, aki azt mondta, hogy aztán is hallgattak, amikor ő már kijött a fülkéből. Éjszaka többször főztem fekete­kávét. Hajnalban értünk Bruckneudorfba. Itt lett volna reggeli. Teát, vajat, dzsemm­et, sonkát adtam be. Csak azok a tálak jöttek vissza üresen, amelyeket a vonatkísérő két német tiszt és két civil úr fülkéjébe adtak be. A magyar urak nem ettek, csak Szombathelyi vezérkari főnök úr kent t meg egy darab kenyeret dzsem­nel. Sokáig álltunk Bruckneudorfban, rendkívül aggódtam, hogy mit fogok készíteni ebédre, nem volt készletem. Omlettre gondoltam, petit pois vert­tel. Zöldbortókonzervem ugyanis min­dig volt a kocsin és tojásom is. Az ebédet leintették. A személyzet sem evett egy falatot sem. Nem mondta senki, hogy ne bensélgessünk, de mégsem mertünk egymáshoz szólni. Kelenföldön Kállay miniszterelnök fogadta a vonatot fekete kabátban, fekete keménykalapban. Két magas­rangú német tiazt volt vele, kiszálltak, autóba filtek és a kor­mányzóval együtt bementek Pestre. Én a vonattal elmentem a rendező­pályaudvarra, megcajnáltam a lel­­rt­át aztán hazamentem. (A márciusi riport Antal Gá­bor, Gáspár Menyhért Heidl­ Mór, Feuor Ágnes, Kóce János, Lőiinczi Mária közúti munkája) Pesti panaszkönyv­ e N. Dr. NÁDAS FERENCNÉ, fő­városi orvos neje, sajnos, szen­vedélyes kártyás vagyok. Fér­jem, aki eltiltott a hazárdjátéktól vi­dékre utazott élelemért, én pedig fel­használtam a jó alkalmat és ellátogat­tam egy belvárosi kártyaklubba. Ta­lán nem is kellene kártyaklubnak ne­veznem, kedves, finom privátházban folyik a játék, az «entre»-t inkább csak udvariasságból fizetjük, mintegy viszonzásul a háziasszony fáradtsá­gáért Már kora délután elindultam hazul­ról, mert úgy tudtam, hogy aki későn megy, nehezen kap helyet Csengeté­semre Ismeretlen úr nyitott ajtót. — Kártyázni jött asszonyom? — kérdezte. — Akkor tessék beljebb jönni! Csak akkor döbbentem a valóságra, mikor odabenn, az ovális asztal körül halálsápadtan láttam állni • tablót, amely egyébként ülni szokott Rauzra! A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a társaság több tagjánál, sajnos nálam is, valutát találtak. A valutát elkobozták, azonkívül mindegyikünk­kel ötmillió pengőt fizettettek «bir­tág» címén. Ez tette gyanússá a dol­got, mert köztudomás szerint detek­tívnek aligha van joguk bírságot ki­róni. Egy bátor férfi másnap beme­részkedett a rendőrségre panaszt tenni. Bizony ezek áldetektvek voltak — mondta az ügyeletes tiszt —. Ha mi razziát tartunk, nem a pénzt vistük el, hanem az embereket. Ezek szerint az áldetektivekkel jobban jártak, mint velünk. Ebbe nekem is bele kellett nyugod­nom. A legfontosabb, hogy az uram semmit meg ne tudjon. Remélem, most már hamarosan itthon lesz, mert fil­lér nélkül maradtam, főzni sem tudok, amíg ő meg nem hozza az innivalót vidékről. T/N. NÁDAS FERNC, orvoa haza­utaztam a szülőfalumba, Enyingre, hogy a katonacsizmá­mért élelmet cseréljek. Jól sikerült a vásár: 30 kiló lisztet, 5 kiló asírt, 2 kiló szalonnát , kiló kukoricalisztet és 1 kiló napraforgómagot adtak érte. A napraforgómagot nem akartam el­hozni, de azt mondták, hogy a kanárt szereti. Elégedetten kapaszkodtam fel a nehéz hátizsákkal a vonat lépcső­­jére. Lepsénynél felszállt két karszala­gos fiatalember és megkérdezte tőlem, van-e szállítáti engedélyem? — Ninca — feleltem meglepetten — de hiszen nevo komoly mennyiséget viszek, csu­pán kismennyiségü élelmet saját has­tartásom részére. A karszalagosok ki­bontanák velem a hátizsákot, megnéz­­ték az élelmiszert, azután kijelentették, hogy a napraforgómag maradhat, a többit elkobozzák. Láttam, hogy min­den vita hiábavaló. — Kérek írást az elkobzott holmik­ról — mondtam — majd Pesten utá­najárok a dolognak. A karszalagosok összenéztek. — Mi nem adhatunk semmiféle írást, legfeljebb a kapitány úr adhat benn a faluban. — Mennyire van idő­s falu? — Jó félóra járás. — De kérem, nekem addig elmegy a vonatom, a következő csak holnap­után indul Én orvos vagyok, nincs időm két napig Lepsényben ülni. A karhatalom a vállát vonogatta. —­ Hát kérem, arról mi nem te­hetünk! Mit tehettem? Könnyű zsákkal és nehéz szívvel visszakapaszkodtam a vonat lépcsőjére. Most már csak abban reménykedem, hogy legalább a Mandi örülni fog a napraforgómagnak. " " Ú­j gyógyintézet nyílik meg Budapest­en Budapest újjáépítési programjának egyik legfontosabb feladata az egész­ségügyi intézmények helyreállítása. Ezen a téren fontos lépést jelent a há­borús események folytán súlyos káro­kat szenvedett dr. Szász szanatórium (volt Grünwald szanatórium, VII., Vil­ma királyné­ út 11/a) épületeinek teljes helyreállítása. Az új társaságnak, mely a gyógyintézet vezetését átvette, sike­rült a mai rendkívül nehéz beszerzési és utánpótlási lehetőségek ellenére is nagy áldozatkészséggel, hozzáértéssel az intézetet úgy felszerelni, hogy ez rendeltetésének kifogástalanul megfe­leljen. Az újjáépítéssel kapcsolatban elengedhetetlenül szükséges szociális szempontok messzemenő módon érvé­nyesülnek többágyas kórtermek létesí­tjsivel, melyek a magánbetegek ellá­tási lehetőségének előnyeit a társada­lom acélenebb rétegei számára is elér­hetővé teszik. A gyógyintézet új neve :Gondviselés Gyógyintézet", a közeli napokban meg­nyílik. (•) Autószakiskola B­KÁnf; TEK­ÉZ-ROBOT T. Telefon: 201­802, hatósági tag vizsgáztat felelős­ség mellett. • Űr- és hökyvesetőknek egyéni kiképzés Tanítás a világ-MiA futó oklak­ filmmel át modern autókon. kklUÜbU autótankkön,vakl HALADÁS. Mit olvasnak a betörők? THOMAS MANN: Európa, vigyázz! HEMINGWAY: Akikért a harang szól SOMERSET MAUGHAM: Színház SZEKFŰ GYULA: Neobarokk társadalom A héten szokatlan bűntényt követtek el: betörtek az Ichutz Vörösmarty­ ut­cai könyvesboltjába. A vállalkozás bi­zarrságát csak kiélezi az a körülmény, hogy a könyvesbolt kösnyéke tele van értékesnél értékesebb árucikkeket rejtegető üzletekkel. A szemközti üzlet cégtábláján a fel­írás: «Rum, likőr, fűszer, csem­ege», közvetlenül a könyvesbolt mellett: «Óra, arany, ezüst, briliáns vétele és eladása», kissé távolabb: «Fehérnemű, harisnya, rövidáru». Csupa értékes, könnyen és jól eladható holmi. Miért törtek be hát éppen a köny­vesboltba, mikor köztudomású az, hogy milyen nehéz ma könyvet eladni? És különben is hol lehet lopott könyvet eladni? Vannak-e már ennek az árucikknek is orgazdái? Ezekre a kérdésekre szeretnénk vá­laszt kapni a könyvesbolt vezetőjétől. — Az első percben nekem is érthe­tetlen volt ez a dolog — mondja —. Azután, hogy érdeklődtem a környék­beli üzletekben, sok minden megvilá­gosodott előttem. A többi üzletből ugyanis éjjelre hazaviszik az árut, vagy pedig lehordják a pincébe. Mi ilyes­mire nem is gondoltunk, mert elkép­zelhetetlen volt, hogy valaki könyvet lopjon. Még a mai szorzószám mellett sem, hiszen legjobb esetben is csak féláron értékesítheti. Könyvkereskedés­ben nem adnak többet érte, étterembe, kávéházba bevinni pedig nagyon koc­kázatos. De ma azt hallottam, hogy ez nem az első eset a szakmában. Az Erzsébet­ körúti Adorján könyvesboltot például majdn­em teljesen kirabolták. Nálunk mindössze harmincmillió ér­tékű könyvet loptak el, a betört kira­katüveg sokkal tetemesebb kárt jelent. Még mindig nem értjük a dolgot. A harmincmillió értékű könyvet a betö­rők legfeljebb tizenöt millióért értéke­síthetik. Tizenöt millió pengő a mai világban nem olyan összeg, hogy érde­mes lenne­­betörni érte. A nyomozás kiderítette, hogy rendőr a közelben nem volt. Miért vittek el csak ilyen kevés könyvet, mikor ugyanezzel a fá­radsággal na egész Üzb­­et kira­bolhatták volna? — A legérdekesebb az — folytatta az üzletvezető —, hogy az órámat és az aktatáskámat otthagyták az aszta­lon. — Kérem, én nem tudok másra gon­dolni, mint hogy a betörők olvasnivalót kerestek. A könyvek megválogatása teljesen ki­finomult irodalmi ízlésre vall. A lopott könyvek között Thomas Mann, Som­merset, Huzley, Arany János, Szekfü Gyula, Ráth-Végh István, Maurois munkái szerepelnek és még véletlenül sem vittek el egyetlenegy ponyvát, se­lejtes írásművet sem. — Milyen óvintézkedéseket szándé­koznak tenni? — kérdezzük. — Még nem tudjuk. Pincénk, sa­jnos, nincsen és ennyi könyvet lehetetlen hazavinnünk. Azt hiszem, kénytelenek leszünk rácsot csináltatni a kirakatra, mert nagyon félünk, hogy két-három hét múlva, ha kiolvasták a könyveket, visszajönnek cserélni. Szegő Zsoláa filapadás ELÉGTÉTELT ZSOLT BÉLÁNAK A­­New Yorksky Dennik, című s slovák napilap február 10-iki száma a következőket írja: •Zsolt Béla nem vankelonárb­al E hó 6-án egy rövid hírt közöltünk Magyarország revíziós kampányáról. A hírben Zsolt Béla nyílt leveléről szan szó, amelyet Benes elnökhöz intézett a­­ Haladott című budapesti lapban. A hír annak megállapításá­val végződik, hogy Zsolt germanofil él reakcionárius. Ehhez a hírhez olvasóink egyike megjegyzi: — Zsolt sem nem germanofil, tem nem reakcionárius. Ellenkezőleg. Közép-Európában azokhoz az ismert harcosokhoz tartozott, akik a nagy­német terjeszkedés ellen küzdöttek és a haladó gondolat nagy publicis­tája ma is Zsolt Béla. " — Nagyarországon is azért volt üldözve, mert fér­fia­san kiállt Hor­thyék diktatúrája ellen. Sok ízben kelt védelmére a csehszlovák demo­kráciának. Meggyőződtünk róla, hogy az álta­lunk közölt hír valóban igazságtalan volt Zsolt Bélával szemben. Tényleg barátja volt a demokratikus Cseh­szlovákiának olyan időkben is, ami­kor a magyar reakció a legféktele­nebbül izgatott Masaryk köztársa­sága ellen. Szívesen helyreigazítjuk tehát ebben az értelemben, amit Zsolt Béláról tévesen közöltünk. ÚTLEVEL FÉNYKÉPEK ÓR­ÁN BELÜL PÁR­I­S! FOTO párisi Hassárebáz H­ARISNYA Szegő Miklós harisnya nagykereskedő, Budapest, Révai­ utca 20. 0. F. B.-nél volt 25 évig üzletvezető A „Hoffmann meséi" felújítása Nyilvánvaló, hogy az Új Operabará­tok Egyesülete elsősorban inkább po­litikai demonstrációnak és színházi csemegének szánta a hét év óta in­dexen lévő­­Hoffman meséi­-nek fel­újítását, mint zenei eseménynek.. A mű­­vészi és gondolatszabadságot akarta szimbolizálni ezzel az előadással Bár­milyen nemes és szép elv it ez, mégis kénytelenek vagyunk perbe szállni vele. Meggyőződésünk, hogy a művé­szi és gondolatszabadságot sokkal job­ban lehet demonstrálni tendencia nél­küli mesterművekkel, mint egy szár­mazási okok miatt évekig letiltott szerző közepes értékű operájával. Sok­­kal jobban sugározza az emberi szel­lem mindenekfelett álló szabadságát akár a­­Fideliot, akár a «Don Juan», mint a «Hoffmann meséit. Nem akar­juk vitatni a mű kétségtelen értékeit. A kissé kényszeredetten operaformába gyömöszölt klasszikus bécsi operett nagy dallaminvencióját, ötletes for­máb­ a­n Hoffmann­ mesélt la magában rejti, de a szövegkönyv drámaiságá­nak teljes kiaknázatlansága, a recitati­vók komikus formálása és még sok fogyatékosság indokolja, hogy az elő­adással szemben állást foglaljunk. Ugyanakkor tudjuk, hogy az Opera­barátok, amikor éppen ezt a művet újíttatták fel, számoltak azzal az ért­hető és megengedhető szentimentaliz­mussal, mely igen sokakben él Offen­bach­hal kapcsolatban és főleg az idő­sebb generációt emlékezteti a század­forduló derűsebb és kényelmesebb korszakára. Az előadát, kisebb bizonytalansá­goktól eltekintve, messze túlhaladta a szokványos operaházi produkciókat. Ez elsősorban Komor Vilmos érdeme, aki egységesen és biztosan irányí­totta a jó együttest Külön meg kell dicsérnünk a címszerepet nagy intelli­genciával és tok kultúrával éneklő Nagypál Lászlót és a melegtónusú, finom Osváth Júliát. Orotz Júlia és Jámbor László u­­tódásuk javát ad­ták. Csak Páka Jolán nagyon st­­abi­lis intonációja zavarta az összhangot. A Jó rendezén Rékai András és a na­­gyon szép díszlet Fülöp Zoltán ér­deme. Ichel György Keresem fiamat, Sehwarts Miklóst, kit 1044. nov. 12-én vittek el a Mar­git-körúti fogházból, Komáromon ke­resztül, Oranienburgba, honnét 1045 jan. végén, vagy febr. elején vitték állítólag nyugatra munkára. Aki tud róla, értesítse édesanyját, özv. Sehwarts Gábornét, V., Csanády-utca 17., föld­szint I. (?) Atomkritika Múlt héten tobzódtak a pesti kriti­kusok egy terítékre került új színda­rab elejtett szerzőjének hullája fölött. A vadat atomkritikával lőtték, dara­bokra, ízekre tépték, szíven találták a legrettenetesebb szóval, azt írták róla: dilettáns. Bengett a Belvárosi Színház­nak még a környéke is az Akik túl­élték kritikáitól. Mindenki azt hitte, nemcsak a darab, de az egész színház sem éli túl ezt az atomkritika-bombá­zást Ki lehet a szerző, akit a pesti kri­tikusok ilyen, eddig soha nem ta­pasztalt egyhangú lelkesedéssel terí­tettek le? Túlélte-e Láng György, a szerző a kritikákat? Csodálatos, de túlélte. Tegnap be­széltünk vele. Akkor még élt Az elhagyott javak kormánybiztos­ságánál találtuk meg. A szerző civil­ben osztályvezetőhelyettes az elhagyott javaknál, a VIII/3 fizetési osztályban. Ez körülbelül hatmillió pengő kere­setet jelent havonta. Alacsony, köpcös emberke Láng György, feltűnően ha­sonlít Parragi Györgyhöz. Viseltet pepita zakó van rajta, a nadrágja is pepita, csak az sötétebb szövetből ké­szült. Nyakkendője bordó és rongyos, őszintén bevallja: van még egy rend ruhája, sőt van négy inge is. Egyebe nincs. Ennyi az egész garderobja. A szerző havonta egyszer eszik húst, hat hónapja nem volt kávéházban, espres-Sóban, a Bethlen­ utcában lakik a szü­leinél, apja nyugalmazott MÁV-fel­ügyelő, édesanyja a nagynénikéje Gaál Franciskának. Nőtlen, harminc­nyolc évet és olyan ártatlan kék szeme van, mint egy gyereknek. — Nem vagyok hírem szépen egé­szen dilettáns — mondja —, 1940 ben három köteten regényes Bach-életraj­zom jelent meg A Tamás-templom kar­nagya címmel. Négy hónap alatt el­fogyott az egész 5000 példány. Emlékszünk a regényre, akkoriban nagyon dicsérték a kritikusok. — Most szedik — folytatja — az Athenaeumnál új könyvemet. Ez a beethoveni eszme és a jazz küzdelmé­ről szól — Bach, Beethoven? — kérdezem. — Szereti a zenét? — Zeneszerző vagyok. Kodálynál végeztem. És festő is. A Moldován és Vesztróczy voltak a mestereim. Olasz­országban egy évig abból éltem, hogy portrékat pingáltam. Es lapokba it írtam, kérem szépen. Az Est-lapokba, koncertkritikákat. -- Tel:*, festő, re:fr.ytrá, zenért' kut — szólunk közbe —, de a tzín* darabk­át az más, hogyan merészelt* megírni... Most ő vág at én mondatomba: — írtam már színdarabot is. A Bethlen-téri Színházban, melynek kar­nagya voltam, százötvenszer játszot­ták egyik színdarabomat. Színre ke­rült Stockholmban és Kopenhágábart is. Fejemhez kapok. Karnagy is. — Ez mi volt az a nagysikerű szín­darab? — Rossz, értéktelen darabocska volt Ne beszéljünk róla... — És az Akik túlélték jó darab? — Benedek András, Benedek Mar­­cell fia, a Nemzeti Színház drama­turgja olvasta először. Neki tetszett. Ő ajánlotta, hogy adjam a Belvárosi­nak. Bárdot Arthur elolvasta és elfo­gadta. Próbákon a színészek sikert jósoltak. Különösen Bulla Elma. A premieren az első felvonás után hét, a második felvonás után 11 függöny volt tényleg úgy festett, siker lesz. Aztán másnap jöttek a kritikák... — Mit érzett, amikor elolvasta a lapokat? — Eszembe jutott Mauthausen és Gunskirchen. A­­­alálerdőben három­naponként egyszer mehettünk ki a latrinára. Ott kuporogtunk egy 20 mé­teres fenyőrúdon, amikor egyik tök­részeg SS-őrsmester előkapta pisztolyát és kijelentette, hogy minden második zsidót kivégez. Gusztálni se volt időnk, hatan már hátrabuktak a gödörbe, én a 13-ik voltam, páratlan szám, élet­ben maradtam. Ha azt túléltem...­­az­tán túlélem a lapok kritikáit is. — Nagyon el volt keseredve a kri­tikák miatt? — Nem, kérem. Bach segített raj­tam. A h-moll mise, a Magnificat, a Ma­thäus-passio. Úgy mondja Johann Sebastian Bach nevét, olyan áhítattal, mintha imád­kozna. Szimpatikus ez a «dilettáns». — Mondja meg őszintén, eszébe jut még egyszer, hogy darabot írjon? — Igen, kérem. Már írom is. Re­méltől, az jobbaa tetszik majd a kri­tikus uraknak. Sok kritikából igazán csak tanultam. Elképesztő a szerénysége és az aláf­ratoszftga. Már csöndesebben kérdem: — Ki a kedvenc írója? — Jules Romaina... Ahá! Azott már értek mindent! Lukács Gyula LAKÁS Pasaréti­ úton önálló kertes villában 3 szoba kompi, átadó vagy pesti két­szobással elcserélhető. Jelige: „Villany és gáz*4 kiadóhivatalban. Körúti kirakatos üzlethelyiségembe társbérlőt k­il is . Érdeklődő levelek „Galéria" Jeligére a kiMMU valuta. BÉLYEGZŐKET azonnal készít GEDELIN­GF.K BÉLYEGZOGYAR VI. BAJCSY ZSILINSZKY­ ÚT 17.

Next