Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-09-12 / 35. szám

10 ­ Még az üvegezésre sem elég a főváros kórházi költségvetése... Orvosi oldalról újra és újra kétség­beesetten hívták fel figyelmünket a kórházak változatlanul siralmas hely­zetére, mely minden tudományos és szociális szándékot az anyagi eszközök iánya miatt, egyelőre teljes meddőségre ítél. Azért mentünk el a legnagyobb fővárosi kórházba, hogy szemtől­szembe lássuk a valóságos helyzetet s nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a kérdés nem maradhat továbbra is csupán a takarékossági politika függvénye. A szó szoros értel­mében a város életéről van szó, sőt a város civilizációjáról, amelyről nem lehet komolyan beszélni mindaddig, amíg azokat az állapotokat, melyek például az Új Szent János-kórházban uralkodnak, ha a legnagyobb áldozatok árán is, sürgősen meg nem változtat­ják. A vöröstéglás épület már kívülről a pusztulás képét mutatja. Tetőzete nincs, a homlokzat mögött ledűlt vas­gerendák, s égnek meredő, félig el­égett, kormos, csupasz falak. Az abla­kok helyén tátongó üresség. A kapu felett még a régi felirat: Fővárosi Szent János Közkórház. A kapun túl a kép kevésbbé lesújtó. A hatalmas kertben az egyforma pa­villonok legnagyo­bb része ép, vagy csak kicsit sérült. Egy ideig tanács­talanul kódorgunk a kórház szinte be­láthatatlan területén, mert aki itt nem járatos, nem egykönnyen igazodik el ebben a labirintusban. Az egyik pavil­lonban az osztályvezető főorvos után érdeklődünk. A lépcsőn felfelé és a piroskockás folyosókon végig csönd és feltűnő tisztaság. Lábujjhegyen járó, halk ápolónők. A főorvos néhány perc­nyi várakozás után megjelenik. — Mi az oka — szegezzük első kér­désünket a tanár úrnak —, hogy a fővárosi kórházak az orvosoknak a felszabadulás pillanatától folytatott küzdelmük ellenére ma is vissza­maradt stádiumban vannak? — Ennek több oka van — hang­zik a válasz. —A háborúban a kórhá­zakat olyan súlyos veszteségek érték, hogy még hosszú ideig nem lehet azo­kat kiheverni. A károk egy része pó­tolhatatlan. Legfőbb hiány röntgen­lemezekben mutatkozik. Bár röntgen­átvilágítással sok vitás kérdést lehet tisztázni, a lemezek hiánya súlyosan nehezedik a kórházakra, mert a­ rak­táron lévő készlet a redukált módon való gazdálkodást írja elő. Havonta csak nagyon kis mennyiség áll egy-egy­osztály rendelkezésére. Kémiai reagen­sek is hiányzanak, a szövettani vizs­gálatokat nem lehet elvégezni. Elektro­kardiographunk sincs. Rettenetes ne­hézségeket okoz ezen kívül a fehér­nemű hiánya. A kórházi üzem rendes ellátására háromszoros felszerelés kell ugyankint, a sebészeti osztályon öt­szörös. Pillanatnyilag sok helyen egy­szeres sincs... Mindehhez még a mo­sási nehézségek... — Mit vár a kórház az új költség­vetéstől? A Tálasé rendkívül meglepő. — Sajnos, alig valamit. A közegész­ségügyi intézmények megsegítésére szánt összeg olyan a­acsony, hogy nemcsak az újjáépítés lehetetlen, de a működő ágyak fenntartása sincs biztosítva. A fővárosnak az 1938-as költségvetés ötven százalékát elő­irányzó tervezete azt jelenti, hogy ebből, az összegből még az üvegezést sem csináltathatjuk meg. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az 1938-as készletek csekély hányada áll csak rendelkezésre s ez is rossz állapotban van. — Nagy hiba az is — folytatja pil­lanatnyi szünet után —, hogy ötlet­szerűség mutatkozik a kórházak ügy­kezelésében. Helyi, esetleg politikai okokból ugyanis új kórházak felállítá­sát tervezik. Ha ezeknek a költséget a már üzemben­évő kórházak hiá­nyainak pótlására fordítanák, ezért új összegért vagy talán még keve­sebbért is, kétszer annyi ágyat lehetne felállítani. Az újonnan felállítandó kórházakat rendszerint erre a célra alkalmatlan épületekben improvizál­ják s költségük már ezért is rendkívül magas. Ah­hoz ugyanis, hogy ezek a rögtönzött kórházak eg­y segédhely nívójáról felemelkedjenek, nemcsak ágyakra és orvosokra, hanem olyan berendezésekre is szükség van, melyek a működő kórházainkban már meg­v­nnak. Példáu­­­ laboratórium, bonc­tani és röntgenintézet, konyha, mosó­konyha, gépház, stb ... — Milyen a jelenlegi gyógyszer- és kötszerállomány? — A gyógyszer- és kötszerellátás a külföld segítségének eredményeképpen most valamit javult, de itt is nagy hiányok vannak még. Különösen a szívszereket, kormon- és májkészítmé­nyeket nélkülözzük. A tanár úr ezután végigvezet néhány pavillonon, kórtermen, műtőin és rak­tárépületen, hogy saját szemünkkel győződjünk meg, mennyi hiányossá­got­ mutat, mennyi nélkülözhetetlen nefiftt­ és IKS m­affüzidé ellenére dolgozni, működni igyekvő, hivatását mindenen keresztül betölteni akaró gépezet. Megtudjuk közben azt is, hogy a kórház körül nyolc hétig tartott az ostrom, de a gyógyítás munkája perc­re sem szünetelt. A háború nyomai még lépten-nyomon felfedezhetők. A fülészeti műtőbe éppen jókor érke­zünk, az időközben megeredt esőcsep­pek ütemesen koppannak a linóleum­padlón ... — A tetőzetet csak ideiglenesen tud­tuk megjavíttatni — zavarja meg kí­sérőnk hangja az esőcseppek kopácso­lásának egyhangúságát — s azt is csak a legszükségesebb helyeken. A kórház szükséglete: tízezer négyzet­méter ablaküveg lenne. Eddig negy­ven négyzetméter, véletlenül megma­radt üveget használtunk fel az üvege­zésre... — Milyen reményekkel néz a veze­tőség a tél elé? — A legnagyob aggodalommal, mond­hatnám félelemmel. A kórház ütőere a szén, napi négy vagon a téli szük­ségletünk. Már most is csak kétszer egy héten tudunk meleg vizet adni für­detésre és féregtelenítésre. Ha nincs Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Mikor a Haladás­ban elolvastam: Beszélgeté­sem Kelemen Krizoszton pannonhalmi főapáttal című vezércikkét, szinte lát­tam önt, minő fiúi tisztelettel és meg­hatottsággal hallgatta a Főapát Úr szavait. Ön is úgy van, mint a magyar­országi szerzetes tanítórendek minden zsidó diákja — magam is, ki a vesz­prémi piaristáknál tanultam —, telve szeretettel és ragaszkodással ezekkel az igazán demokratikus, okos, derék szerzetesekkel szemben. De van egy fájó érzésem is. Ezeknek a szerzetes tanerőknek, a bencéseknek, a piaris­táknak, a cisztercitáknak tudniok kellett és tudniok kell, hogy volt zsidó tanítványaik minő abszolúte tisztelet­tel és ragszkodó illemtudással visel­tettek velük szemben — még ősz fe­jekkel is. Ez az egy körülmény is tu­datára kellett volna, hogy ébressze őket, hogy a zsidó általában tisztes­ségtudó, előzékeny, hálás és hűséges lény, mely körülmény kizárja a zsi­dóság ellen kollektíve hangoztatott vádakat. Épp ezért veszem fájdalma­san tudomásul, csendben és szomo­rúan, fájdalmas rezignációv­al, hogy nem láttam ezeket is szerzetes tanító­mestereket soha sehol, hol a méltatla­nul és kegyetlenül üldözött zsidó­ságért szót lehetett volna emelni. Saj­nos, struccpolitikát folytattak. E té­ren nekem tragikus tapasztalataim is vannak. Tatatóvárosból elhurcolt és meggyilkolt bátyám és sógornőm sze­mélyében. Egyetlen jó szavuk, egyet­len segítő gesztusuk nem volt azzal a bátyámmal szemben, ki a piarista diákszövetség elnöke, 40 éve hithű katolikus, a tatai katolikus intézmé­nyek vezető férfia volt. De sehol má­sutt sem tudok aktív mentési szándé­kukról ezeknek a — mint Ön mondja — jórészt zsellérek és kisparasztok fiaink. Qui tacet — consensive vide­lur. Bevallom­, hogy sok csalódásaim egyik legkeserűbb csalódását — a ma­gyar tanító szerzetesrendek passzív vielkedése okozta. Tisztelő igaz híve: Dr Pogány Ödön kórházi főorvos B Budapest,­­­I., Nagymező­ u. 19 . Tisztelt Főszerkesztő Úri 1921— 1929-ig a komáromi szent Benedek­rendi Katolikus főgimnázium növen­déke voltam és már ezért is nagy ér­deklődéssel olvastam Kelemen Kri­zosztom pannonhalmi főapáttal foly­tatott beszélgetését. Számomra egész életre kihaló élményt jelent Komá­rom városa a maga öreg tornyaival, Erzsébet-szigetjével, a várral, felső­rendűen gondolkodó embereivel, vö­röstéglás­ gimnáziumával, melynek örökzöldes előkertjében Király József pécsi püspök szobra áll. Veni Sanete­kor, vagy egyéb meghitt alkalmakkor felbúgott a díszteremben az orgona és az öreg igazgató — Mórocz Emi­lián, később Gidró Bonifác — ajkáról felcsendült az intés: ora et labora. Nekünk, szegényeknek főleg az utób­bit kellett atyakwwhauski mert felejt­szén: nincs fűtés, nincs meleg víz, nincs főzés s lehetetlenné válik a sterilizálás. Fűtőanyag nélkül az emberi szervezet sem működhetik tovább: menthetetle­nül elpusztul... S hogy a kép teljes legyen, búcsú­zóul még a következő: a kórház hiva­talos negligálására jellemző, hogy a huszonhét holdon elterülő s huszon­két tömbből álló intézménynek egyet­len városi telefonvonala van, minek következtében a kórház majdnem el van zárva a külvilágtól. Az épület két­harmadrészében a házi telefon sem működik, a sebészeti osztályon sem .. Tudjuk, hogy a főváros helyzete nem könnyű, hogy szegények vagyunk és csak lassan, fokozatosan haladha­tunk előre. Tudjuk, hogy a miniszté­riumokban sok telefonra van szükség, hogy a színházaknak télire fűtőanyag kell, hogy a könyvtárak, múzeumok részére ablaküveget kell kiutalni, s hogy a pénzszűke ellenére a B-listára helyezett nyugatos tisztek özvegyeinek, hozzátartozóinak is nyugdíjat kell fo­lyósítani. De talán jó volna egy kicsit mégis betartani a sorrendet. ..?! Callai Ágnes hetetlen tanárainkkal való belső, tit­kos szövetség révén szinte éreztük, hogy nekünk többet kell adnunk ma­gunkból azoknak, akik kevesebbet tudnak s így lettek e kitűnő bencés iskola szegény diákjaiból korrepetito­rok és ezt a tulajdonságot nemcsak az iskolában, de legtöbben az életben is megtartották. Ha megvizsgálom azt az utat, melyet a naftalinszagú tan­termektől a munkásmozgalom forra­dalmasan harcos közösségéig megtet­tem, érzem, egyenesen és a meghatá­rozott irányban haladtam. Fülemben cseng történelemtanárom szava:­l ab­ban a kis körben, ahová rendelteté­sük juttatja magukat, tegyenek meg mindent a legjobb jó érdekében­! Régóta várom már az igazi egyházi férfiak szavát. Azt mondja a főapát úr, hogy most, amikor elveszítették anyagi javaikat, ugyanúgy prédikál­hatnak és taníthatnak. Fel kell fi­gyelni arra, mikor azt hirdeti: *a jó­ságra ösztönöztünk szószékeinkről, a műveltségre katedráinkról, ha tehát a demokrácia a jót akarja, a műveltsé­get akarja fokozni, megtalálhatjuk helyünket a demokráciában*. Nagy szavak ezek a keresztényi türelemből és a higgadt előrelátásból. Kimondója a legnagyobb papi tanítórend feje és mi nem mondhatunk mást, minthogy a szószék igenis a jóság, a katedra a műveltség terjesztésének semmi más­ra fel nem használható eszköze és itt a soha vissza nem térő alkalom ezeket a legmesszebbmenően gyako­rolni. És mi, volt bencés diákok — polgárok és marxisták egyaránt —, hisszük is, hogy a mi tanítórendünk nagyon szereti továbbra is a népet és nem hagyja el, hanem megérti az új időket is, amint harminc évvel ezelőtt az­­új idők új dalaival betörő Ady Endrét is igyekezett megérteni. Gondolataim elé tolakodnak az em­lékek. Ezek a feketeszólás egyszerű emberek mindig az emberi kultúrával való közeledésre oktattak bennünket. Október 28-án, a csehszlovák köztár­saság ünnepén nemcsak arról beszél­tek, hogy maradjunk jó magyarok, de legyünk hűséges csehszlovák ál­lampolgárok is, mert e kettő — a béke. Sohasem lehet ezt elfelejteni, de azt sem, hogy mi, református és egyéb hitűek, mindig csak­­más vallá­súak” voltunk, de ezt a szót a leg­mélyebb tisztelettel és szinte restel­kedve ejtették ki. Sok év telt el azóta és hogy ők ma sem változhattak meg, Kelemen főapát szavai igazolják. Mi lenne, ha szent Benedek rendje ma markánsabb példát mutatna, na­gyobb erőt és ha kell, harcot, mely jobban összefogná e folyton szerte­hulladozni akaró népet. Mi lenne, ha az ősi monostorból még jobban ki­áradna a szegények és elnyomottak szeretetének fénye, mely mint a nap­sugár átjárná a völgyeket és hegye­ket és mindent, ami még nem világo­sodott meg. Lehetetlen óhaj ez?... Köszönöm Önnek, hogy szocialista kollégájával éppen Pannonhalmára ment el, amikor a magyar béke talán egy szerény virágot hajt, mely alkal­mas arra, hogy a nagy összefüggé­seknek legalább egy kicsiny, de tar­tós részei legyünk és felvetette a kér­dést a paphoz, aki — mert Tanár és katedrán ül, igyekezett már most úgy felelni, hogy — nincs kétségünk — mire a vizsga elkövetkezik, válasz­adása maradéktalanul illik egy nép felemelkedéséhez. Szívből üdvözlöm — munkás kéz­szorítással — a Bencés Rendet, vala­mint Önt Szilágyi Béla Budapest ,Natperti*s*­­10. Mec­etek a Szaladáshoz •HALADÁS. Kereskedői körökben országszerte beszélnek alacsony áraimról. Áraim még drb 0.10 mm-es borotvapenge drb szélesésű borotvapenge drb hasítékos borotvapenge rendkívül olcsóbbak* 15 forint 20 forint 31 forint Utánvéttel is. November Sándor, Wesselényi­ utca 26. sz 100 Kirasatállvány? fleischmennter D o b­­ u I c a 37. Telefonhívó: 228-393 Ékszíjak, hajtőszíjak, műszaki gumiáruk raktáron. „E­LASTICA" Rákóczi-út 75. Telefon: 139-057 Üveg­ballonok ISMÉT KAPHATÓK 10* II H B71B Akácfa-u. 32. Tel.: 226-023 Lámpaáru lámpabél Demyohn ismét kapható 1121 FN­ Akácf­a-u. 52. Tel.: 226—023 Üvegárut porcellánt, palackot vess ulsgiil Akácfa-u. 32. Tel.: 226-023 BOROND repü­lőkoffer „Federleich” ruh­azsák olcsón TOURAI-cal. Szabadság-tér tizenhét. (Tőzsdepalota) T.: 121-383. VILLANY-ésGÁZ-hűtőszekrényeket magas áron veszek. Bor- és sörkimérőpultok, kávéházi és VENDÉGLŐI BERENDEZÉSEK és felszerelések. A Iparra evőeszközök kaphatók HEXNER üzletberendezés! vállalat Kft. Király-u­tca 25. Telefon: 227—1­73. Magyar és keleti szőnyegek nagy választékban, javítás, tisztítás most a legolcsóbban. Klein Ödönnél, IV., Kossuth Lajos-u. 2. Városháza utcai oldalon. Telefon: 187—009 tí­zeresi­ves Palackok, Vegyszeres , üveg, tégelyek, KOZMETIKAI ÍVEK.A1MK FIS­­FN­ Akácfa-u. 32. • Tel.: 226—023 / m&A&fc í&váw I * - CsaA Sz^j-^.ma-m Kurír 5 JA gumival 5750. 5 Popular la állapotban 7850 Mm, fiat .1100 Adier Junior Aero 4 ajtós i­. IIV. „BÚTORBOLT" BAROSS UCCU 79 (Thék Endre-u. sarok.) Kombinált szekrény 900.— 2 sz. 3 pára. rek. 800 — 2 szép fotel 440.— 4 kárp. szék 440.— 1 kih. asztal 1511.— 1 modern diner 150.— 10dib összes. 3080 Hálószoba Gyönyörű fazon f­őzd diófa fur­. 10'A fizetési könnyítések HOLSTEIN ^Gr.TElEKI P­U.1 tt TELE."ON3?4589 Rádiót, csillárt egyéb elektromos cikkeket legolcsóbban ad. legpontosab­ban javit Kristály Rádióház VII., Király­ utca 59.b. (Zeneakadémiával szemben) Szár­az­­ II/1HII. FÜRÉSZPORT viszonteladók­nak, vendéglátóüzemeknek, vállalatokn­ak, háztartásoknak hatósági árban szállít a 40 év fennálló eyü­tt Ülés cé?, XIII., Révész­ utca 13. Telefon: Lipót 783. MAI ÉRTÉKET fizetem férfiruháért szövetért saját üzletem részére Andrássy-út é­ Oktogon, Abbázia Kff mellett. undák, átszabások, finom szőrmék végekben SOMOGYI szűcs Kossuth Lajos-utca 13. tér IRODA­ES perzsaszenve a részletre is legolcsóbban Urániától, Somogyi Béla-út háromé. ECSET'SIMA ARC? Jtár* /r~ ECSETET VEGYEN.' menjen h­aza vásárfia­­ ) nélkül !M C öngyújtóval Js örömet szerez «»«»»»II. IV.Magyar.­n.­ Tekintse meg vásári ki­állításunkat. asi MARS MEGINT FOGALOM! üzlet: VI., Andrássy-út SI. Üzem. IX., Liliom­ utca K. Javitásokat vállalunk! Vétel — Eladás — Cser. N­ASK'I m­iTlink CSÁJVOZ Erzsébet­ krt Hl. Tel: 222-223 NE FELEJTSEN EL BENK0 HANK RT. ANDBASSY-ÜT 56, . levelezőlapon sürgősen rendelni Egész 24 Zrt, fél 12 frt, negyed 6 írt SZÁRAZ tizi­át és szenet azonnal szállít kiskereskedők, vállalatok és magánháztartások részére Vértes Gyula tüzelűanyagkereskedő, Buda­­pest, XIII. Révész­ utca tizen­­három. Tel.: 389-112. BERKEL, Hungária, Dayton gyorsmérlegek, nationalkasszák vétele és eladása Népszínház-utca 31. SÖR­KIMÉRŐ PULTOK, SZÉKEK, ASZTALOK,­­ vendéglői felszerelések mami, NÉPSZINHÁZ-UTCA út. SZEMÜVEGEK BARNA látszerspecialistátol Andrássy­ út 26. (Opera mellett) Szemklinikai és szemorvosi rendelvények elkészítése. Díj­talan látás- és szemüvegvizs­gálat. 27 éves cég. Forintért! SRÍ- MI, KONYHÁK OLCSÓ ÁRON SZTOPKA ASZTALOS, KIRÁLY­ UTCA 82. SZ. üzletében. Fióküzlet nincs. Címre ügyelni LÁSZLÓ BÚTOR jó, olcsó és megbízható TM elé ,f dár­ 3 Jókai­ utca ft. K O K Á K, ÁTSZABÁSOK Rosenfeld szűcsnél IV. Váci­ utca 22. szám, félemelet. SUPER radioser Takács Géza műszerészmester. Minden típusú rádió tökéletes javítása, hel­yszínen is, garan­ciával. Elektromos műszerek speciális javí­tása és hitelesítése. V., Szent István-krt. 19» -tefft. 4XSitté . ..

Next