Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-05-01 / 18. szám
12 A LENOLAJ LEGENDÁJA pontosan a fordítottja a rizs legendájának. A rizsnél az importot kifogásoltuk, mint bűnt, a Senolajnál az exportot ítéljük el, mint hibát. (Notabene: a rizs ellenében a dollárok kiutalását Rónai Sándor miniszter leállította. Dollárt tehát rizsért — nagyon helyesen — nem adunk. Most új konstrukció született: rizsért cementet adunk Iránnak. Ezt a kompenzációs üzletet a legnagyobb mértékben helyeseljük, mert cementből sokezer vagon felesleggel rendelkezünk. A len olaj egyike legfontosabb és leghasznosabb mezőgazdasági ipari termékeinknek. Nélküle nincs festék és lakkipar. A festék és a lakk pedig nélkülözhetetlen segédipari cikk. A legjobb híd is hasznavehetetlenné válik, ha nem lehet befesteni. Csepel nem tud lakk nélkül kerékpárt exportálni. Konzerviparunk leállhat konzervlakk hiányában. És így tovább. A laikus fölényesen mosolyog, ha festékről van szó, mert az ajakrúzsra, meg az arcfestékre gondol. A hozzáértő tudja, hogy az ipar festéik és lakk nélkül nem tud dolgozni. A festék- és lakkgyárak pedig nem tudnak dogozni lenolaj nélkül. Lenmagtermelésünk 1946-ban kielégítő volt és a lenolajellátás terén nem is lenne semmi baj, ha illetékes tényezőink nem engedélyeztek volna egy nagyarányú lenolajexportot. Ez volt a hiba. A magyarázat: a lenolajexport nagyon jó üzlet volt, mert a világpiaci ár jóval magasabb volt a belföldi árnál. Mi lelkes hívei vagyunk a devizatermelésnek, de a legélesebben elítéljük, ha a devizaszerzés ipari nyersanyagok kivitele útján történik. A nagy haszon csak az exportőrnek lehet fontos. Az országnak nem. A mai belső helyzet lenolajhiány miatt valósággal katasztrófával fenyeget. Még nyolc vagon nyilvántartott lenolajkészlet van az országban, de ennek is megvan a kiviteli engedélye. Az a gyár, amely a lenolajkészlettel rendelkezik, az alacsonyan megszabott belföldi ár miatt élni akar a kiviteli engedéllyel. Mi igazán nem szeretjük a gazdasági hatalmaskodást, de ebben az esetben kénytelenek vagyunk követelni, hogy vonják vissza a kiviteli engedélyt és adják át a készletet a festék- és lakkiparnak. A Futurának ugyan még van lenmagja, de ez vetőmag céljaira kell. Akadnak kisebb tételek is a feketén. Sokszáz kisiparos kapott ugyanis hivatalos kiutalást, ezeknek egy töredéke az olcsó maximális áron szerzett olajat a drága fekete áron értékesíti. A MÁV-nak is szüksége van arra, hogy a lakkipar zavartalanul termelhessen. A nehézipar sem tudja festék és lakk nélkül a termelést és az exportot folytatni. Nem lehet tehát az egyetlen készletet exportálni. Ha egy kiviteli engedélyt ki lehetett adni, azt lehet visszavonni is. A Tárcaközi Bizottság adta, a kereskedelmi miniszter elveszi. Utóirat: A kereskedelmi miniszter elutazott Moszkvába. Miután nem lehetetlen, hogy az érdekelt gyár, félve a miniszter igazságszeretetétől és józan ítéletétől, az exportot sietteti és lebonyolítja, tisztelettel kérjük Jócsik államtitkár urat, aki a minisztériumot most vezeti, szíveskedjék az exportengedély érvényét a miniszter visszaérkezéséig felfüggeszteni. A londoni City egyik kitűnő bankárja, aki az elmúlt két esztendő alatt többször is járt Budapesten, mondta a következőket: " A Magyarország iránt érzett angolszász rokonszenvnek két bázisa van: 1. a tiszta vál°sztás, amely a politikai szabadságot, 2. a tőzsde, amely a gazdasági szabadságot igazolja. Hogy ez a tőzsde miként funkcionál, hogy az irányzata és forgalma milyen, a külföldi megítélés nézőpontjából nem fontos. Maga a puszta tény, hogy a budapesti Áru- és Értéktőzsde nyitva van, hogy szabad piac van, amelyen az értékek vehetők és eladhatók (jelen esetben csak eladhatók), olyan bizalmi légkört teremt Magyarország iránt, amelynek súlya és jelentősége felbecsülhetetlen. A tőzsde ugyanis a szabad gazdasági élet egyik legfontosabb műszere. Egyedeiben lehet inferior is, a maga egészében majdnem csalhatatlan. A laikus vagy a hozzá nem értő előszeretettel tekinti a tőzsdét a spekulatív harcok mezejének. Nem kívánjuk vitatni, hogy a tőzsdén lehet spekulálni is, bár joggal megállapíthatjuk, hogy ezidő szerint minden "Spekulatív tevékenység szünetet Ezt természetesen nem tartjuk károsnak, nem is hiányoljuk. A könynyes pénzszerzésnek azt a módját, amely nomád részvényesek kihívó és kirívó szereplésével volt kapcsolatos, nem kívánjuk vissza. Nomád részvényesnek egykor azt nevezték, aki nem tőkebefektetés céljaira vett részvényt, hanem azért, hogy részvényeit kisebbnagyobb nyereséggel a lehető legrövidebb idő alatt eladja. A tőzsdének azonban nem az a fontossága és jelentősége, hogy ilyenfajta spekulatív tevékenységre is módot adott. Ez velejárója volt és lehetett egy funkcionáló tulajdónak, amely a tőkeelhelyezés és a tőkeszerzés legfőbb piaca volt. A tőzsde a részvények értékelésével kapcsolatban felbecsülte a részvénytársasági vállalatokat, a tőzsdén lehetett eladni smét részvényeket és a tőzsde töltötte meg megfelelő tartalommal azt a gazdasági jelszót: flahn, csak mi volt a tőzsde szerepels feladata. A tőzsdések a bizalomnak és a megbízhatóságnak megtestesülését jelentették. A kimondott szó szentsége sehol nem volt nagyobb, mint a tőzsdén és az intézmény 80 esztendős életében egyetlenegyszer nem történt meg, hogy az adott szót megszegték volna. Voltak fizetésképtelenségek, voltak öngyilkosságok is, de szószegés nem volt. • Ezeket kívántuk elmondani elöljáróban. Folytatni akarjuk pedig azzal, hogy a tőzsde népszerűtlenítése nagyon rossz szolgálat a magyar gazdasági életnek. Ez a rossz szolgálat folytatólagos és módfelett széleskörű. Nemcsak az intézményt akarják diszkreditálni, állandóan folyik a tőzsdések kompromittálása is. Ártatlanul. Az elmúlt héten a fővárosi pénztárnokok visszaélései és a Pénzintézeti Központ megtévedt emberének szereplése kapcsán tíz „tőzsdés" neve is szerepelt a kompromittáltak névsorában. Tíz kicsi „tőzsdés". Mindössze az a tévedés tarthat, hogy a tíz letartóztatott ember közöött egyetlenegy sem volt tőzsdetag. A szereplők sohasem voltak tőzsdések, a tőzsdén őket senki nem ismeri, ők legjobb — vagy legrosszabb esetben — a tőzsde körül zajló tevékenység élősdijei voltak. Meg kell mondanunk kifejezetten és hangsúlyozottan, hogy nem mindenki tőzsdés, akit letartóztatnak. Tőzsdés az, aki a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tagja. Ezt egyszer végre tudomásul kell vnniök azoknak, akik a tőzsdét népszerűtleníteni és a tőzsdéseket diflamálni akarják. A tőzsdések kérdését ezzel elintézettnek tekinthetjük, az elfogulatlan közvélemény tudja, hogy nem tőzsdések követik el a bűncselekmények sorozatát. De ezzel a tőzsde ügye és problémája még nincs elintézve. A presztízskérdést el lehet intézni egy egyszerű ténymegállapítással, magunk a tőzsdének a sorsa szorosan összefügg a magyar gazdasági újjászületéssel. A legszorosabban a hároméves terv sikerével. A mai élettelen tőzsdén a vállalatok régi részvényeket adnak el, hogy pénzhez jussanak, egy eleven tőzsdén a tőkeszerzés legjobb és legolcsóbb módján, új részvények kibocsátásával lehetne friss tőkét szerezni. Tudomásul kell venni, hogy a magángazdaság részvétele a hároméves terv munkájában csak akkor vezethet sikerre, ha a magángazdaság megfelelő tőkéhez jut, ennek a tőkeszerzésnek legegyszerűbb módja az emisszió. • Eszünk ágában sincs persze, hogy a Gazdasági Főtanácstól vagy a pénzügyminisztériumtól azt kérjük, hogy alátámasszon vagy segítsen egy tőzsdei hosszt. Ez sohasem volt, nem is lehetett állami feladat. A tőzsde akkor lehet a legegészségesebb, amikor semmiféle intervenció nem zavarja, a tőzsdét nem szabad bántani és nem kell segíteni. De például meg lehet és meg is kellenti a kosztpénzt, amely kilenc hónappal a stabilizáció után még mindig virulens és pusztít. Ezt az egész problémát egy csapásra meg lehet oldani egy 25—30 milliós tomyard engedélyezésével. Ez a hitelnyújtás legbiztosabb formája: tessék akár kétszázszázalékos fedezetet kérni, ha aggályok volnának. A kosztpénz megszüntetése két irányban adna ösztönzést a lassan bár, de mégis gyülemlő tőkének: 1. betétként keresne elhelyezkedést a bankokban, 2. megpróbálna részvényekben elhelyezkedni. Ez lenne az első komoly lépés abban az irányban, hogy a tőzsde eleven életet élhessen. És szabad legyen. És egészséges legyen. És élhessen és dolgozhasson az a pár száz legitim tőzsdés, valóságos tőzsdetag, akit — akár tetszik, akár nem tetszik — mi a gazdasági élet komoly dolgozói közé számítunk és akit nem engedünk összetéveszteni azzal a tíz kicsi „tőzsdészel", akit az elmúlt héten letartóztattak. TIZ KICSI „TŐZSDÉS ÍRTA: RADNÓTI JÓZSEF Nem lesz negyedik osztályfőnök a kereskedelmi minisztériumban, ez ex állás úgy látszik betöltetlen marad, bár üresedésben van. Az egyik aspiráns nem kapja meg az előléptetést, mert még nincs meg az előírt kétéves miniszteri tanácsossága, a másik pedig azért nem lesz osztályfőnök, mert az első számú aspiránst nem akarják megbántani. A pénzügyminisztérium tisztviselői kara kivételes melegséggel búcsúztatta Rácz Jenő volt pénzügyminisztert Olyan melegséggel, amelyet Rácz Jenő sohasem élvezett, amíg aktív volt HALADÁS. KÖZGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG NYÁRI ÖLTÖNYÖK különleges tisztítása és vasalása KULCSÁR ÉS HUPPERT Központ: RÓZSA-UTCA 197 Küldöncszolgálat: 3 2 3-7 fi 21 KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK Hiteles adatokkal szolgálunk hívőknek és optimistáknak: az állami bevételek 1947. áprilisában, április 24-ig bezárólag elérték a kiadások 93,6 százalékát. Az élet, amely mindennél erősebb, legyőzte a tornyosuló nehézségeket, a forgalom az egész vonalon megélénkült. A forgalom április 15-től kezdve állandóan emelkedik, a forgalmi adó bevétele e tíz nap alatt a márciusi 29 millió forintról 34 millió forintra nőtt. Jelentős emelkedés mutatkozik egyéb adóbevételek terén is. A Dohányjövedék hozadéka, amely februárban még 23,5 millió volt, márciusban 33 millióra emelkedett és az áprilisi bevétel már április 24-én túlhaladta a márciusit. Ezek a beszédes számok megnyugtatók és biztatók, annál is inkább, mert az állami bevételek nem kulcsok is terhek növelése folytán emelkednek, sőt ellenkezőleg: a meglévő kulcsok kezelése terén is egyéni elbírálás van és minden méltánylást érdemlő esetben az adóalany kérése meghallgatásra talál. Az eredmény a kimunkálásnak köszönhető. A pénzügyigazgatóságok most tíz seepet kaptak. Végre olyan állami autókat látunk, amelyek nem luxust vagy kényelmet szolgálnak, hanem a bevételek fokozását szolgálják. Háromezer olyan községben jelenik meg a kincstár, amelyből eleddig nagyon kevés adó és semmi illeték nem folyt be. Az adminisztráció most már teljes és lelkes erővel dolgozik, azok a kipróbált emberek lépnek akcióba, akik az adógabona beszedésének nehéz munkáját sikerrel elvégezték. Az újvidéki behajtási kampány igen sok reménnyel biztat és megszüntet sok igazságtalanságot az adózás terén. Ha az idei termés csak normális lesz és az ipari termelés lendülete tovább fejlődik, akkor a folyton emelkedő állami bevételek nemcsak az egyensúly fenntartását biztosítják, hanem erősen segítik a hároméves terv végrehajtását is Természetesen változatlanul áll a harc a demagógia ellen még bizonyos mértékű népszerűtlenség vállalásával is. Az egyetlen posztulátum: az államháztartás egyensúlya, aki ennek érdekében áldozatos munkát végez, azt mindenkinek minden erejével támogatni kell. Hasonló megértés és lelkes támogatás jár ki annak, aki minden erejével ellenállni mer a kiadások növelésére irányuló követeléseknek. Ez azonos nehézségű feladat és kötelesség: növelni a bevételeket és csökkenteni vagy legalább is nem fokozni a kiadásokat. Az egyik vonalon dolgozó és verejtékező és gondokkal küzdő tömegekkel szemközt kell népszerűsíteni az adófizetést, a másik oldalon kevés, de annál súlyosabb hatalmi akarattal szemközt kell érvényesíteni a takarékoskodó akaratot. Így születik meg az egyensúly, amely fenntartja és biztosítja a stabilizáció sikerét. Nyárádi Miklós pénzügyminiszter előadást tartott a Kisgazdapárt pénzügyi bizottságában amerikai impreszsziókól Elmondta, hogy Washingtonban igen élénk rokonszenv van irántunk. A rokonszenv azonban a demokratikus Magyarországnak szól és a reakció minden jelentkezése kínosan veszélyeztetné ezt a roppant értékű és jelentőségű szimpátiát. A miniszter őszinte közlése a párt pénzügyi bizottságának tagjaira igen mély benyomást gyakorolt HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja Felelős szerkesztő: Dr Geleji Dezső Szerkesztő: Lukács Gyula Felelős kiadó: Bauer László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Zrínyi u. 1. félem. 3. (Gresham-palota) Telefon: 180-770, 180-764 Terjeszti: a Glóbus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat, Budapest VI, Nagymező utca 26 Kéziratokat nem adunk vissza és azokért felelősséget nem vállalunk. Hungária Hírlapnyomda Rt. Budapest V, Bajcsy-Zsilinszky út 34 Felelős: Dr Bródy László A kettő együtt nem megy Az újjáépítés nagyszerű tempója mellett nagyon komoly probléma az építőipar munkanélkülisége. Ez az egyetlen szakma, amely munkanélküliségről tud, de itt azon nem csupán a kőművesekről, ácsokról s más, az építkezésnél közvetlenül foglalkoztatott munkásokról van szó, hanem az egész anyaggyártó ipar, téglagyárak, cementgyárak és a tolsai munkájából. Nagyon indokolt volt tehát az Építőmunkások Szövetségének küldüttségjárása a miniszterelnöknél. Nagy Ferenc teljesen megértette a messzire ható kérdés egész jelentőségét és azt felelte egyebek között, hogy „abba az irányba kell terelni a kurdist, hogy a magántőke is bekapcsolódjék az építkezésekbe". Ebben tökéletesen igaza van talán azzal a helyesbbítéssel, hogy az építtető és renováltató magántőkének adnak módot arra, hogy házbérjövedelme maradványát maga beruházhassa, vagy pedig a közhatalom veszi kezébe a házbérjövedeleire ráteszi a kezét, viszont az építkezések megiiyitásáról gyumicskoziik. Mi nem akarunk egyik megoldás mellett sem véglegesen állást foglalni, csupán arra figyelmeztetjük az illetékeseket, hogy a kettő együtt neki megy. A lakásforgalom s ezzel a házbérek szabályozása és korlátozása a háború alatt és a háború után egész Európában megszokott jelenség. Arról tehát nálunk sem lehet szó, hogy a házbérek akár csak szűkebb körben is felszabadíttassanak. De igenis mód volna arra, hogy a háztulajdonosok a hátbérmaradványt elsősorban saját házaikra használhassák fel építkezésekre —a ilyen intézkedés legalább a fővárosban és egyes nagyobb , vidéki városokban az építkezést rögtön fellendítené. A rendeletek erdejében legutóbb megjelent épületjavítási hozzájárulási rendelet (a Magyar Közlöny 80. számában) mint egyebek között az építőmunkások küldöttségjárásából is látható, egyáltalában nem visz közelebb a célhoz. Sőt ellenkezőleg: a rendelet kiadása hónapok óta napirenden van , ezért hónapok óta tartózkodó volt minden építtető; maga a rendelet teljesen megfelel a várakozásoknak, vagyis lehetetlenné teszi a házbéri maradványnak építkezésekre való, de egyenként szabad felhasználását. Igaz, hogy ezzel szemben épületjavítási alapi céljaira veszi el a maradványt s ebből az alapból kölcsönt is lehet kapni —, rendkívül nehéz feltételek mellett,14 ez megint hetekig, ha ugyan nem hónapokig tartó adminisztrálást jelent A hátbéradó ma a bötbérjövedelem 80 százaléka. A közművek, a normális fenntartás elvisz legalább 10 százalékot. A maradvány legfeljebb 10 százal*lékot. Ez talán elegendő lett volna arra, hogy az egyébként már lakható házak legszükségesebb javításait elvégezzék , ezt a munkát nem kell lekicsinyelni; már az is, hogy néhány a város belsejében fekvő ház körül állványokat építettek, azt jelenti, hogy bizonyos, optimizmus még található. Most a megmaradó 10 százalékot elviszik épületi javítási alap céljaira s ez alól csak olyn ház mentesül, amely már eddig is egész hihetetlen mértékben megszabott munkát végzett, ami talán még eddig elbírható lenne, de csak olyan munka jön számításba, amely „házadókedvezményre jogalapul szolgál". Ez persze a ritkább esetek közé tarrttozik, mert hiszen házadókedvezményt kapai javításokért a legbonyolultabb dolgok közé tartozik. Álktjuk, hogy ez a rendelet nem visít kölcsönt, még kevesebben építkezést rlést. Előbbre vitte volna, fellendítene volna valamely olyan rendelkezés, amely a háztulajdonost rászorította volna, hogy házbérmaradványát 93 vagy akár 100 százalékig fordítsa építékezésre, javításra, elsősorban a saját épületén s aztán esetleg adjon kölcsön más háztulajdonosnak bankokon keresztül az állam ellenőrzése mellett, vagy akármilyen szigorú feltételeket megállapítva ugyanilyen célra. A telőjavítási kölcsönöknél tett tapasztalatokból tudjuk, hogy maga a körésünk bonyolítás bonyolult, hosszadalmas, sokszor egyenesen elkeserítő és az ellenőrzés szempontjából végül nem is célravezető. De nem is ezen van a hangsúly: kevesen remélnek kölcsönt, még kevesebben építkezést ettől az új alaptól, de annál inkább megindult volna az építkezés, ha közvetlen építési és javítási kötelezettséget rótak volna azokra a háztulajdonosokra, akiknek házbér maradványuk van. Ismételjük azt, amivel kezdtük: a magántőkét, ha volna, be kellene vonni az építkezésekbe, de ha a köz az egész jövedelmet elveszi, ezt csak abban az esetben lehet indokolni, ha viszont a közület a javítási és építkezési kötelezettséget is teljesíti, amiről szó sincsen. A kettő együtt nem megy.