Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-05-01 / 18. szám

12 A LENOLAJ LEGENDÁJA pontosan a fordítottja a rizs legen­dájának. A rizsnél az importot ki­fogásoltuk, mint bűnt, a Senolajnál az exportot ítéljük el, mint hibát. (Notabene: a rizs el­lenében a dollárok kiutalását Rónai Sándor miniszter leállította. Dollárt tehát rizsért — nagyon helyesen — nem­ adunk. Most új konstrukció szüle­tett: rizsért cementet adunk Irán­nak. Ezt a kompenzációs üzletet a legnagyobb mértékben helyeseljük, mert cementből sokezer vagon fe­lesleggel rendelkezünk.­ A len olaj egyike legfontosabb és leghasznosabb mezőgazdasági ipari termékeinknek. Nélküle nincs fes­ték és lakkipar. A festék és a lakk pedig nélkülözhetetlen segéd­ipari cikk. A legjobb híd is hasznavehe­tetlenné válik, ha nem lehet befes­teni. Csepel nem tud lakk nélkül kerékpárt exportálni. Konzervipa­runk leállhat konzervlakk hiányá­ban. És így tovább. A laikus fölé­nyesen mosolyog, ha festékről van szó, mert az ajakrúzsra, meg az arcfestékre gondol. A hozzáértő tudja, hogy az ipar festéik és lakk nélkül nem tud dolgozni. A festék- és lakkgyárak pedig nem tudnak dogozni lenolaj nélkül. Lenmagtermelésünk 1946-ban ki­elégítő volt és a lenolajellátás terén nem is lenne semmi baj, ha illeté­kes tényezőink nem engedélyeztek volna egy nagyarányú lenolaj­exportot. Ez volt a hiba. A magyarázat: a lenolajexport nagyon jó üzlet volt, mert a világ­piaci ár jóval magasabb volt a bel­földi árnál. Mi lelkes hívei vagyunk a devizatermelésnek, de a legéle­sebben elítéljük, ha a devizaszerzés ipari nyersanyagok kivitele útján történik. A nagy haszon csak az exportőrnek lehet fontos. Az or­szágnak nem. A mai belső helyzet lenolajhiány miatt valósággal katasztrófával fe­nyeget. Még nyolc vagon nyilván­tartott lenolajkészlet van az ország­ban, de ennek is megvan a kiviteli engedélye. Az a gyár, amely a lenolajkész­lettel rendelkezik, az alacsonyan megszabott belföldi ár miatt élni akar a kiviteli engedéllyel. Mi iga­zán nem szeretjük a gazdasági ha­talmaskodást, de ebben az esetben kénytelenek vagyunk követelni, hogy vonják vissza a kiviteli enge­délyt és adják át a készl­etet a fes­ték- és lakkiparnak. A Futurának ugyan még van len­magja, de ez vetőmag céljaira kell. Akadnak kisebb tételek is a feketén. Sokszáz kisiparos kapott ugyanis hivatalos kiutalást, ezek­nek egy töredéke az olcsó maximá­lis áron szerzett olajat a drága fe­kete áron értékesíti. A MÁV-nak is szüksége van arra, hogy a lakkipar zavartalanul ter­melhessen. A nehézipar sem tudja festék és lakk nélkül a termelést és az exportot folytatni.­­ Nem lehet tehát az egyetlen készletet exportálni. Ha egy kivi­teli engedélyt ki lehetett adni, azt lehet visszavonni is. A Tárcaközi Bizottság adta, a kereskedelmi miniszter elveszi. Utóirat: A kereskedelmi minisz­te­r elutazott Moszkvába. Miután nem lehetetlen, hogy az érdekelt gyár, félve a miniszter igazságszereteté­től és józan ítéletétől, az exportot sietteti és lebonyolítja, tisztelettel kérjük Jócsik államtitkár urat, aki a minisztériumot most vezeti, szí­veskedjék az exportengedély érvé­nyét a miniszter visszaérkezéséig felfüggeszteni. A londoni City egyik kitűnő ban­kárja, aki az elmúlt két esztendő alatt többször is járt Buda­pesten, mondta a következőket: " A Magyarország iránt érzett an­golszász rokonszenvnek két bázisa van: 1. a tiszta vál°sztás, amely a politikai szabadságot, 2. a tőzsde, amely a gazdasági szabadságot iga­zolja. Hog­y ez a tőzsde miként funkcio­nál, hogy az irányzata és forgalma milyen, a külföldi megítélés nézőpont­jából nem fontos. Maga a puszta tény, hogy a budapesti Áru- és Érték­tőzsde nyitva van, hogy szabad piac van, amelyen az értékek vehetők és eladhatók (jelen esetben csak eladha­tók), olyan bizalmi légkört teremt Magyarország iránt, amelynek súlya és jelentősége felbecsülhetetlen. A tőzsde ugyanis a szabad gazda­sági élet egyik legfontosabb műszere. Egyedeiben lehet inferior is, a maga egészében majdnem csalhatatlan. A laikus vagy a hozzá nem értő elő­szeretettel tekinti a tőzsdét a speku­latív harcok mezejének. Nem kíván­juk vitatni, hogy a tőzsdén lehet spekulálni is, bár joggal megállapít­hatjuk, hogy ezidő szerint minden "Spekulatív tevékenység szünetet Ezt természetesen nem tartjuk ká­rosnak, nem is hiányoljuk. A köny­nyes pénzszerzésnek azt a módját, amely nomád részvényesek kihívó és kirívó szereplésével volt kapcsolatos, nem kívánjuk vissza. Nomád részvé­nyesnek egykor azt nevezték, aki nem tőkebefektetés céljaira vett részvényt, hanem azért, hogy részvényeit kisebb­nagyobb nyereséggel a lehető legrövi­debb idő alatt eladja. A tőzsdének azonban nem az a fontossága és jelentősége, hogy ilyen­fajta spekulatív tevékenységre is mó­dot adott. Ez velejárója volt és le­hetett egy funkcionáló tulajdónak, amely a tőke­elhelyezés és a tőke­szerzés legfőbb piaca volt. A tőzsde a részvények értékelésével kapcsolatban felbecsülte a részvénytársasági válla­latokat, a tőzsdén lehetett eladni sm­ét részvényeket és a tőzsde töltötte meg megfelelő tartalommal azt a gazdasági jelszót: flahn, csak mi volt a tőzsde szerepe­ls fel­adata. A tőzsdések a bizalomnak és a megbízhat­óságnak megtestesülését jelentették. A kimondott szó szentsége sehol nem volt nagyobb, mint a tőzs­dén és az intézmény 80 esztendős életében egyetlenegyszer nem történt meg, hogy az adott szót megszegték volna. Voltak fizetésképtelenségek, voltak öngyilkosságok is, de szószegés nem volt. • Ezeket kívántuk elmondani elöl­járóban. Folytatni akarjuk pedig azzal, hogy a tőzsde népszerűtlenítése nagyon rossz szolgálat a magyar gazdasági életnek. Ez a rossz szolgálat folytatóla­gos és módfelett széleskörű. Nemcsak az intézményt akarják diszkreditálni, ál­landóan folyik a tőzsdések kompro­mittálása is. Ártatlanul. Az elmúlt héten a fővárosi pénz­tárnokok visszaélései és a Pénzinté­zeti Központ megtévedt emberének szereplése kapcsán tíz „tőzsdés" neve is szerepelt a kompromittáltak név­­sorában. Tíz kicsi „tőzsdés". Mindössze az a tévedés tarthat, hogy a tíz letartóztatott ember közöött egyetlenegy sem volt tőzsdetag. A szereplők sohasem voltak tőzsdé­sek, a tőzsdén őket senki nem ismeri, ők legjobb — vagy legrosszabb esetben — a tőzsde körül zajló tevékenység élősdijei voltak. Meg kell mondanunk kifejezetten és hangsúlyozottan, hogy nem mindenki tőzsdés, akit le­tartóztatnak. Tőzsdés az, aki a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tagja. Ezt egyszer végre tudomásul kell vnniök azoknak, akik a tőzsdét nép­szerűtleníteni és a tőzsdéseket difla­mál­ni akarják. A tőzsdések kérdését ezzel elinté­zettnek tekinthetjük, az elfogulatlan közvélemény tudja, hogy nem tőzsdések követik el a bűn­cselekmények sorozatát. De ezzel a tőzsde ügye és problé­mája még nincs elintézve. A presz­tízs­kérdést el lehet intézni egy egy­szerű ténymegállapítással, mag­unk a tőzsdének a sorsa szorosan összefügg a magyar gazdasági újjászületéssel. A legszorosabban a hároméves terv sikerével. A mai élettelen tőzsdén a vállalatok régi részvényeket adnak el, hogy pénzhez jussanak, egy eleven tőzsdén a tőkeszerzés legjobb és legolcsóbb módján, új részvények kibocsátásával lehetne friss tőkét szerezni. Tudomásul kell venni, hogy a ma­gángazdaság részvétele a hároméves terv munkájában csak akkor vezethet sikerre, ha a magángazdaság megfelelő tőkéhez jut, ennek a tőkeszerzésnek legegyszerűbb módja az emisszió. • Eszünk ágában sincs persze, hogy a Gazdasági Főtanácstól vagy a pénz­ügyminisztériumtól azt kérjük, hogy alátámasszon vagy segítsen egy tőzs­dei hosszt. Ez sohasem volt, nem is lehetett állami feladat. A tőzsde akkor lehet a legegészségesebb, amikor semmiféle intervenció nem zavarja, a tőzsdét nem szabad bántani és nem kell segíteni. De például meg lehet és meg is kell­enti a kosztpénzt, amely kilenc hónappal a stabilizáció után még mindig virulens és pusztít. Ezt az egész problémát egy csa­pásra meg lehet oldani egy 25—30 milliós tomyard engedé­lyezésével. Ez a hitelnyújtás legbiztosabb for­mája: tessék akár kétszázszázalékos fedezetet kérni, ha aggályok volná­nak. A kosztpénz megszüntetése két irányban adna ösztönzést a lassan bár, de mégis gyülemlő tőkének: 1. betétként keresne elhelyezkedést a bankokban, 2. megpróbálna részvényekben el­helyezkedni. Ez lenne az első komoly lépés abban az irányban, hogy a tőzsde eleven­ életet élhessen. És szabad le­gyen. És egészséges legyen. És élhessen és dolgozhasson az a pár száz legitim tőzsdés, valóságos tőzsdetag, akit — akár tetszik, akár nem tetszik — mi a gazdasági élet komoly dolgozói közé számítunk és akit nem engedünk összetéveszteni azzal a tíz kicsi „tőzsdészel", akit az elmúlt héten letartóztattak. TIZ KICSI „TŐZSDÉS ÍRTA: RADNÓTI JÓZSEF Nem lesz negyedik osztályfőnök a kereskedelmi minisztériumban, ez ex állás úgy látszik betöltetlen marad, bár üresedésben van. Az egyik aspiráns nem kapja meg az előléptetést, mert még nincs meg az előírt kétéves miniszteri tanácsossága, a másik pedig azért nem lesz osztályfőnök, mert az első számú aspiránst nem akarják megbántani.­­ A pénzügyminisztérium tisztviselői kara kivételes melegséggel búcsúztatta Rácz Jenő volt pénzügyminisztert Olyan melegséggel, amelyet Rácz Jenő sohasem élvezett, amíg­­ aktív volt HALADÁS. KÖZGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG NYÁRI ÖLTÖNYÖK különleges tisztítása és vasalása KULCSÁR ÉS HUPPERT Központ: R­ÓZS­A-U­TC­A 197 Küldöncszolgálat: 3 2 3-7 fi 21 KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK Hiteles adatokkal szolgálunk hí­vőknek és optimistáknak: az állam­i bevételek 1947. áprilisában, április 24-ig bezárólag elérték a kiadások 93,6 százalékát. Az élet, amely mindennél erősebb, legyőzte a tor­nyosuló nehézségeket, a forgalom az egész vonalon megélénkült. A forgalom április 15-től kezdve ál­landóan emelkedik, a forgalmi adó bevétele e tíz nap alatt a márciusi 29 millió forintról 34 millió fo­rintra nőtt. Jelentős emelkedés mu­tatkozik egyéb adóbevételek terén is. A Dohányjövedék hozadéka, amely februárban még 23,5 millió volt, márciusban 33 millióra emel­kedett és az áprilisi bevétel már áp­rilis 24-én túlhaladta a márciusit. Ezek a beszédes számok megnyug­tatók és biztatók, annál is inkább, mert az állami bevételek nem kulcsok is terhek növelése foly­tán emelkednek, sőt ellenkező­leg: a meglévő kulcsok kezelése terén is egyéni elbírálás van és minden méltánylást érdemlő eset­ben az adóalany kérése meghallga­tásra talál. Az eredmény a kimun­kálásnak köszönhető. A pénzügy­igazgatóságok most tíz seepet kap­tak. Végre olyan állami autókat lá­tunk, amelyek nem luxust vagy kényelmet szolgálnak, hanem a be­vételek fokozását szolgálják. Há­romezer olyan községben jelenik meg a kincstár, amelyből eleddig nagyon kevés adó és semmi illeték nem folyt be. Az adminisztráció most már teljes és lelkes erővel dolgozik, azok a kipróbált emberek lépnek akcióba, akik az adógabona beszedésének nehéz munkáját siker­rel elvégezték. Az új­vidéki behaj­tási kampány igen sok reménnyel biztat és megszüntet sok igazság­talanságot az adózás terén. Ha az idei termés csak normális lesz és az ipari termelés lendülete tovább fejlődik, akkor a folyton emel­kedő állami bevételek nemcsak az egyensúly fenntartását biztosít­ják, hanem erősen segítik a három­éves terv végrehajtását is Termé­szetesen változatlanul áll a harc a demagógia ellen még bizonyos mértékű népszerűtlenség vállalásá­val is. Az egyetlen posztulátum: az államháztartás egyensúlya, aki en­nek érdekében áldozatos munkát végez, azt mindenkinek minden erejével támogatni kell. Hasonló megértés és lelkes támogatás jár ki annak, aki minden erejével ellen­állni mer a kiadások növelésére irányuló követeléseknek. Ez azonos nehézségű feladat és kötelesség: növelni a bevételeket és csökken­teni vagy legalább is nem fokozni a kiadásokat. Az egyik vonalon dol­gozó és verejtékező és gondokkal küzdő tömegekkel szemközt kell népszerűsíteni az adófizetést, a má­sik oldalon kevés, de annál súlyo­sabb hatalmi akarattal szemközt kell érvényesíteni a takarékoskodó akaratot. Így születik meg az egyensúly, amely fenntartja és biz­tosítja a stabilizáció sikerét. Nyárádi Miklós pénzügyminiszter előadást tartott a Kisgazdapárt pénz­ügyi bizottságában amerikai impresz­sziók­ól Elmondta, hogy Washington­ban igen élénk rokonszenv van irán­tunk. A rokonszenv azonban a demo­kratikus Magyarországnak szól és a reakció minden jelentkezése kínosan veszélyeztetné ezt a roppant értékű és jelentőségű szimpátiát. A minisz­ter őszinte közlése a párt pénzügyi bizottságának tagjaira igen mély be­nyomást gyakorolt HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja Felelős szerkesztő:­­ Dr Geleji Dezső Szerkesztő: Lukács Gyula Felelős kiadó: Bauer László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Zrínyi­ u. 1. félem. 3. (Gresham-palota) Telefon: 180-770, 180-764 Terjeszti: a Glóbus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat, Budapest VI, Nagymező­ utca 26 Kéziratokat nem adunk vissza és azokért felelősséget nem vállalunk. Hungária Hírlapnyomda Rt. Budapest V, Bajcsy-Zsilinszky­ út 34 Felelős: Dr Bródy László A kettő együtt nem megy Az újjáépítés nagyszerű tempója mellett nagy­on komoly probléma az építőipar munkanélkülisége.­­ Ez az egyetlen szakma, amely munkanélkül­­iségről tud, de itt azon nem csupán a kőművesekről, ácsokról s más, az építkezésnél közvetlenül foglalkoztatott munkásokról van szó, hanem az egész anyaggyártó ipar, tégla­gyárak, cement­gyárak és a tolsai munkájából. Nagyon indokolt volt tehát az Építőmunkások Szövetségének küldüttségjárása a mi­niszterelnöknél. Nagy Ferenc teljesen megértette a messzire ható kérdés egész jelentőségét és azt felelte egyebek kö­­zött, h­ogy „abba az irányba kell terel­ni a kurdist, hogy a magántőke is be­kapcsolódjék az építkezésekbe". Ebben tökéletesen igaza van talán azzal a helyesbbítéssel, hogy az építtető és renováltató magántőkének adnak mó­dot arra, hogy házbérjövedelme ma­radványát maga beruházhassa, vagy­ pedig a közhatalom veszi kezébe a házb­érjövedele­­ire ráteszi a ke­zét, viszont az építkezések meg­iiyitásáról gyumicskoziik. Mi nem akarunk egyik megoldás mel­lett sem­ véglegesen állást foglalni, csu­pán arra figyelmeztetjük az illetéke­seket, hogy a kettő együtt neki megy. A lakásforgalom­ s ezzel a házbérek szabályozása és korlátozása a háború alatt és a háború után egész Európá­ban megszokott jelenség. Arról tehát nálunk sem lehet szó, hogy a házbé­rek akár csak­ szűkebb körben is fel­szabadíttassanak. De igen­is mód vol­na arra, hogy a háztulajdonosok a h­átbérmarad­v­ány­t elsősorban saját házaikra használhassák fel építkezé­sekre —­a ilyen intézkedés legalább a fővárosban és egyes nagyobb , vidéki városokban az építkezést rögtön fellendítené. A rendeletek erdejében legutóbb meg­jelent épületjavítási h­ozzájárulási ren­­delet (a Magyar Közlöny 80. számá­ban) mint egyebek között az építő­­munkások küldöttségjárásából is lát­ható, egyáltalában nem visz közelebb a célhoz. Sőt ellenkezőleg: a rendelet kiadása hónapok óta napirenden van , ezért hónapok óta tartózkodó volt minden építtető; maga a rendelet tel­jesen megfelel a várakozásoknak, vagyis lehetetlenné teszi a házbéri ma­radványnak építkezésekre való, de­ egyen­ként szabad felhasználását. Igaz, hogy ezzel szemben épületjavítási alapi céljaira veszi el a maradványt s ebből az alapból kölcsönt is lehet kapni —, rendkívül nehéz feltételek mellett,­­14 ez megint hetekig, ha ugyan nem hónapokig tartó adminisztrálást jelent A hátbéradó ma a bötbérjövedelem 80­ százaléka. A közművek, a normális fenntartás elvisz legalább 10 százalé­­kot. A maradvány legfeljebb 10 százal*­lékot. Ez talán elegendő lett volna arra, hogy az egyébként már lakható házak legszükségesebb javításait elvégezzék , ezt a munkát nem kell lekicsinyelni; már az is, hogy néhány a város belse­jében fekvő ház körül állványokat építettek, azt jelenti, hogy bizonyos, optimizmus még található. Most a meg­­maradó 10 százalékot elviszik épületi javítási alap céljaira s ez alól csak olyn ház mentesül, amely már eddig is egész hihetetlen mértékben megsza­­bott munkát végzett, ami talán még eddig elbírható len­ne, de csak olyan munka jön számításba, amely „ház­­adókedvezményre jogalapul szolgál". Ez persze a ritkább esetek közé tarrt­tozik, mert hiszen házadókedv­ezm­ényt kapai javítá­sokért a legbonyolultabb dolgok közé tartozik. Álk­tjuk, hogy ez a rendelet nem visít kölcsönt, még kevesebben építkezést rlést. Előbbre vitte volna, fellendítene volna valamely olyan rendelkezés, amely a háztulajdonost rászorította volna, hogy házbérmaradványát 93 vagy akár 100 százalékig fordítsa építé­kezésre, javításra, elsősorban a saját épületén s aztán esetleg adjon kölcsön más háztulajdonosnak bankokon ke­­resztül az állam ellenőrzése mellett, vagy akármilyen szigorú feltételeket megállapítva ugyanilyen célra. A telő­­javítási kölcsönöknél tett tapasztala­­tokból tudjuk, hogy maga a körésünk­ bonyolítás bonyolult, hosszadalmas, sokszor egyenesen elkeserítő és az ellenőrzés szempontjából végü­l nem is célravezető. De nem is ezen van a hangsúly: kevesen remélnek kölcsönt, még kevesebben építkezést ettől az új alaptól, de annál inkább megindult volna az építkezés, ha köz­vetlen építési és javítási kötelezettséget rótak volna azokra a házt­ulajdono­­sokra, akiknek házbér mar­adván­yu­k van. Ismételjük azt, amivel kezdtük: a magántőkét, ha volna, be kellene vonni az építkezésekbe, de ha a köz az egész jövedelmet elveszi, ezt csak abban az esetben lehet indokolni, h­a viszont a közület a javítási és építke­­zési kötelezettséget is teljesíti, amiről szó sincsen. A kettő együtt nem megy.

Next