Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-02-20 / 8. szám
Itassay Engedje meg Szerkesztő Uram, hogy a Haladás múltbeli számába! közölt Rassay-cikkhez— leküzdve polemikus hajlandóságomat— néhány óvatos megjegyzést fűzzek. Rassay Károlynak el kellett készülve lennie arra, hogy ha közel három esztenkeig tartó, nem egészen önkéntes hallgatás után a szószékre lép, fejtegetéseit — néma helyesléssel és hangos helytelenítéssel — de bírálni fogják. Alkalmas alanya is a maró bírálatnak az olyan ember, aki — mint a cikkíró is mondja — úgy minden fegyveres kíséret nélkül egyedül a seregek urának nevével jelenik meg a porondon. Bíráló hajlandóságunk kielégítését, melyre a mai nyugtalanító időben száz okunk is van különben is szívesen keressük a gyöngébb ellenállás irányában (kisbé önarckép is ez), amiben olykor talán Arany János szőlősgazdájának esete ismétlődik meg, aki látván, hogy szellejét jég veri, maga is hirtelen dorongot kapott fel s azzal paskolja termését, hogy „hadd látom, Úristen, mire megyünk költeni" Nem tudom, hogy Rassay Károlyt, aki közéleti pályáján — a dohányutcai bombamerénylettől a mauthauseni bombamerényletig — a támadások minden fajtájával szemben meglehetősen edzettnek látszott — „ütő ember, aki az ütést állja" —, a Haladás cikkírójának elismerésbe csomagolt lekicsinylő bírálata érzékenyen érinti-e —, engem, bevallom, érzékenyen érint s ezért óhajtom néhány megjegyzés erejéig a Haladás hasábjait igénybe venni. Engem érint, mert én meggyőződéssel hirdettem, tanulmányban is kifejtettem (nem sik sikerrel: 1943 végén volt, a német megszállás közvetlen szomszédságában), hogy ha valakit keresünk, vezetésre hivatott, küzdeni tudó, felelősséget érző embert, akit a polgár elé, mint polgári ideálként állíthatunk oda — nem elvont togeramként, születésnapi, • évfordulót a felköszöntők stílusában, hanem erényei és fogyatékosságai húsvéralkatában, akkor Brassay Károly az. Tekintélyéről beszélve, — szál egyedül lévén, un juge sans gendarmes —, mely szinte példátlan a parlament történetében, azt írtam akkor: És ez a tekintély nem mai keletű. Kezdődött azokban a harcokban, melyeket a húszas évek elején jogrendért és jogbiztonságért folytatott, fiatal , erővel, biztos debatteri készséggel s valamii olyan ismeretével a parlamenti légkörnek, ami régi parlamenti embereknél is ritkaságszámba megy. És azóta hányféle képviselőház ült össze, milyen különböző emberekkel, pártokkal ás jelszavakkal, hány jelszó vált azóta kormányzati programmá és hány süllyedt feledésbe, hogyan látszottak elavulni egykor megbecsült elvek, tündökölni, érvényesülni mások s mindez a változás tán leginkább a liberalizmus jelentőségét homályosította el az ország előtt s mégis, aki ez eszme helytartója volt — párt nélkül, tömeg-közvélemény nélkül, szinte illusztrálásául az ibseni tételnek, hogy „az erős legerősebb, ha egyedül van" —, ma valóságos spirituáli hatalmat jelent, mellyel mindenkinek * A „Haladás" véleménye Ruseau Kárály előadásáról természetesen változatlanul az, amit múltkori számunkban Bernát Balázs megirt írta: Fenyő Miksa számolnia kell, aki magyar jövőről elgondolkozik. iti a magyarázata annak, hogy valaki, aki nem volt soha s ma sem részese a hatalomnak, tehát nem adhat és nem vehet el, aki soha olcsó expediensekért meggyőződését fel nem áldozta, olcsó sikerek reményében a tömegeknek nem tömjénezett." így érvényesülhetett a magyar képviselőházban? Nietzsche mondja: „A tömegekkorát éljük, amelyben minden tömegszerű jelenség előtt hasravágódnak. Egy államférfi, aki valami új Bábeltornyot mutat nekik, valami óriási birodalmat tornyosít fel előttük, az ,nagy" az ő szemükben". Rassay Károlynak erre nem volt szüksége, de valljuk be, nincs is erre tehetsége. Semmi nem áll olyan távol tőle, mint egy új Bábel-torony hangzavara: aki beszédeit olvasta, tudja, hogy soha olyan szavakat vagy kifejezéseket nem használ, melyeknek értelmét ma a politika tetszése szerint forgatja, melyeknek hangzatosságával gondolathiányát takargatni próbálja; neki nincs „világnézete", az „öncélúság" fogalmát nem ismeri, „ideológia", ez a szó nincs meg szótárában, ami fogalommal operál, annak jelentőségét pontosan ismeri és kristálytiszta dialektikával tudja másokkal megismertetni. Baldwinről olvastam, hogy ezt a szót „hazaszeretet", búcsúbeszédében használta életében először. Rassay Károlyt ugyanez a nemes tartózkodás jellemzi. Realista a szó legtermékenyebb értelmében: az fl hajóútján, a tengeren gomolygó ködökre sohasem gondolja azt, hogy szárazföld, s ha értékeli is Cervantes művét, szimpatikus hőse a szélmalmokkal küzdő búsként lovag minden Inkább lehet, mint az ő politikai ideálja. Azt mondja Buickhardt: „A jelentékeny egyéniség áttekint és átlát minden helyzetet, részleteiben úgy, mint egészében, okaiban úgy, mint hatásaiban... De különösen jól lát két fődologban, mindenütt tisztán látja arendelkezésére álló hatalmi eszközöket és nem engedi, hogy a látszat elkápráztassa,a pillanat lármája elkábítsa." Ez a józanság, a pontos számvetésnek ez a képessége, az elkápráztató látszatnak, a pillanat lármájának ez a semmibevevése jellemzi Rassay egész pályáját. S íme most, amikor háromévi hallgatás után a polgárnak a demokráciához való viszonyáról tart előadást (lehet, hogy nem időszerűt; Stendhal mondja, hogyha a viszonyok forradalmiakká válnak, akkor a szellem erőlködése nevetségessé válik, egyedül az erő dönt), s ennek fejtegetéseiből a contrario arra lehet következtetni, hogy napjaink egynémely jelenségeit kifogásolja, vele szemben felállítani tételt, hogy «nincs olyan harangkongatás, még az ő kezében sem, mely ezt a multat életre galvanizálhatná.*. — nem is tudom, hogy fejezzem ki magamat, hogy megbecsült cikkíró kollégámat meg ne bántsam? Milyen mult az, amit Rassay életre akarna galvanizálni? Imrédyék. • Darányiék, Bárdossyék korszakát, melyeknek legfélelmetesebb bírálója volt, vagy akár Bethlenét, a akinek gazdasági, szociális és külügyi politikája ellen tíz esztendőit át kemény küzdelmet folytatott? Ezt akarná Rassay visszahozni? Vagy egy másik korszakét? Tisza Istvánét, az első világháborúét, az Anjoukét, az Árpádokét? Bevallom, igen restellem, hogy Bernát Balázs cikke belekényszerített, hogy ezzel a tétellel vitába szálljak s olyasvalaminek a lehetetlenségét bizonyítsam, amit ma még egy falusi bíróról sem lehet feltételezni. Ha azonban ezt az általam kifogásolt tételt — a múltak visszagalvanizálásának lehetőségét — nem úgy kell érteni, ahogy én azt a cikkíró világos fogalmazásából értem, hanem egyszerűen úgy, hogy Ráskay többé nem lehet az a politikai tekintély, aki a múltban volt, nem lehet a haladó szellemű polgárság vezére — mondom, ha ezt jelenti, akkor erre legfeljebb azt jegyzem meg, lehet, hogy igaza van, ki lát a jövőbe, mikor a jelent sem értjük? de a cikkíró e megállapításiban a mai helyzet sokkal szigorúbb bírálata foglaltatik, mint Rassay előadásában. Egy másik megjegyzés. Azt mondja cikkíró, hogy Rassay „a Horthy-korszak ellen egyetlen kárhoztató szót sem" hallatott. Hát ez igaz, de micsoda fül az, amelyik ezen megütődik? Rassay Károlynak, ha fel akar szólalni, a felszólaláshoz való jogát meg kell azzal váltania, hogy a Horthy-korszak kárhoztatásával alibit bizonyít? Vagy esetleg, hogy az ellenállási mozgalom érdemrendjét akassza mellére? A captatio benevolentiaenak ehhez a ma sűrűn gyakorolt expedienséhez forduljon, hogy ezzel is bizonyítsa lojalitását a hatalom előtt? Íme a cikkíró elvárja tőle, hogy amikor a szószékre lép, gondolatait olyan hangszereléssel, olyan gesztusokkal kísérje, tárja elénk, ahogy azt nálunk a tömegek megszokták. Ami körülbelül azt jelenti, hogy Rassay ne legyen Rassay. Bernát Balázs nem kedveli, amit Rassay a többségi akarat érvényesüléséről mondott, ő csak a demokratikus többséget hajlandó tisztelni. Rendben van, ehhez nekem t. is megvan a kedvem, nyilván Kassaynak is, csak éppen azzal nem vagyok tisztában, kinek a kezébe tegyem le az efelett való ítélkezést, öt párt foglal helyet a magyar képviselőházban; mind egyik demokratának vallja magát; melyik az a kisebbség, mely hivatva van arra, hogy a többségtől megtagadja a demokratikus jelzőt? A felelet igen egyszerű: az a kisebbség, amelyiknek errelaisma van. Amelyik ehhez az aktushoz nem kéri sem Bernát Balázs beleegyezését, sem az enyémet s amelyik ilyen sikeresen élve hatalmával majd gondolkodik arról, hogy kisebbsége többséggé gyarapodjon. Ezt még nem is olyan régen diktatúrának nevezték. Parlamentáris demokráciában be kell érnünk a primitívebb megoldással, a tiszta választás útján bekerült többség uralmával, nevet ez vagy a többi párttal koalícióban gyakorol, vagy ha nem, kínosan vigyáz arra, hogy törvényeivel ne brutalizálja a kisebbségek törekvéseit, sőt, hogy azokat a lehetőséghez képest a maga törekvéseivel szinkronizálja. Még egy megjegyzés és már befejeztem. Cikkíró kollégámnak nem tetszett az előadás hallgatósága. „Leszerelt katonatiszt, nem, igazolt miniszteri tanácsos, a kiérdemesült bankigazgató és hasonló emberek hallgatták. Nem keresem, hogy ez a megállapítás helytálló-e vagy sem. Ha igen, örüljünk neki. Eltávolítja őket az összeesküvés légkörétől s közelebb hozza a demokráciához. A Magyar-Angol Társaság rendezésében legutóbb R. G. C. McNab, a British Council magyarországi megbízottja, Kapper Johnson és Káldor Miklós, a Londoni School of Economics tanára tartottak előadást. A társaság évadnyitó vacsoráján Károlyi Mihály „Mapijararxing és Angniet elmen méltatta a két ország viszonyát és rámutatott arra, hogy „a reakció ma is reményeket táplál Anglia iránt, holott tartnia kellene, hogy a Forsytek Angliája elmúlt" A társaság legutóbbi közgyűlésén új vezetőséget választott. Elnök lett Kodály Zoltán, alelnökök pedig Károlyi Mihályné, Fogarassy Béla ifr Bies István, Fellner Alfréd és Khaludis-Strobl Zsigmond. A kórus műfaját ab'Vrolum pionírjai voltak, mint Kassák Lajos, Komjáth Aladár és neki utolsó sorba Balázs Béla — Magyarországon még mindig nem ismerik és értékelik kellőképpen. Bánáti Fischer Árpád kórusai a néger spirituálékra és általában a primitív, nigy tömegösztönök hullámzásaira emlékeztetnek bennünket. Ez a könyv értékes fejlődést jelent a magyar kórusirodalomban. A volt Erzsébet-téri kioszk helyiségeiben lévő Madflcint-éterem — szalon — espre^so meghódította ^esz kényesízlésű közönségét is. Az étteremben Kóczé Antal muzsikál, a szalonban pedig kitűnő műsor szórakoztatja a közönséget. Evelyn Barnet, Fekete Sári, Ady Burger a „Madeleine" olcsó polgári áraival mindnki részére lehetővé teszi, hogy a szórakozást ne kelljen luxusnak teknteni. változatlan a helyzet, legalább is változatlan abban a pillanatban, amikor ezek a sorok a türelmes papírra vetődnek. Tétjei tudatában vagyunk szemben amival, hogy mint ezek horok nyomdafestéket látnak, talán már minden egészen másképpen lesz. Sok szó esik arról, hogy a békeszerződés aláírása után. szövetséges hatalmak örvendetes módon máris előkészítik az átmenetet a békepolitikára Ezt elsősorban a szövetséges katonai misszióknál küszöbön álló változások mutatják. Az amerikai katonai misszió máris minden előkészületet megtesz, hogy funkcióit mr a legközelebbi jövőben átadja a katonai attasénak, aki majd az amerkai követség kebelében fog működni mint diplomata. Amint halljuk, katonai attasévá az Unió kormánya Stokes ezredest fogja kinevezni, akinek Kopcsak Péter alezredes lesz a helyettese. Rajtuk kivül még csak néhány beosztott tiszt marad Budapesten, a misszió többi tagjai elhagyják Magyarországot Hasonló előkészületek folynak a többi szövetséges hatalom katonai misszióinál is Valaki, aki visszatér ilyen is van. Azokit halljuk, George S. Kovách amerikai alezredes, aki több mint másfél esztendeig intézte az amerikai katonai misszió keretein belül a magyar ügyeket és néhány hónappal ezelőtt leszerelt, miután Magyarországon sok barátot szerzett magának, néhány hét múlva visszatér Budapestre, természetesen nem mint a katona, hanem polgári minőségben. " Kovács alezredes, aki a polgári életben egy nagy newyorki szálloda igazgatója volt, otthagyja ezt az állását és egy nagy magyar-amerikai exportcéget akar Budapesten alapítani. Azok a magyarok, akik a kivándorlási láz hevében már alig várják, mikor kaphatnak valamilyen beutazási engedélyt és ülhetnek vonatra, bizonyára meglepetéssel veszik tudomásul, hogy valaki, aki odaát van, idekívánkozik ma szívesebben él Magyarországon, mint Amerikában, minket azonban ez a megállapítás csak örömmel tölthet el. Budapest újra hódít Itt említünk meg egy kedves epizódot, ami Kleiner bécsi polgármester budapesti tartózkodása alatt történt. Az egykor oly kedélyed és oly szomorú Bécs polgármesterének ugyanis annyira megtetszett Budapest, hogy m kor búcsút vett budapesti kollégájától, Kővágó Józseftől, mélabúsejt mondta: • „Egyetlen vágyam van — Budapesten szeretnék polgármester lenni." Régi mese — új köntösben Végül mondjunk el még egy tanulságos kis történetet, amely azt bizonyítja, hogy minden régi mese új EXPORTRA alkalmas háziipari, iparművészeti, ipari és mezőgazdasági, cikkeket, speciális bányatermékeket KERESÜNK, vagy KÉPVISELETET vállalunk. Megkereséseket részletes leírással következő címre kérünk: ALESARE DISTRIBUTORE ATT. ALEX S. BOTIER fit-PALLISTER DETROIT 2, MICH USA életre ket Van egy régi mese az egymással hadban álló fivérekről. Ez a mese kelt napjainkban új életre. A mese egyik szereplője egy kormánytisztviselőnk, aki egy ősrégi skót család nevét viseli, fiatalon került magas állásba és egyik szélsőbaloldali pártnak a tagja, másik szereplője a tisztviselő fivére, harmadik szereplő pedig a két fivér papája A másik fivér Madridbanél, ahová még a háború alatt menekült volt Franciaországból- Eleinte mint jazzmuzsikus dolgozott a spanyol fővárosban, ma pedig egy divatos „nightclub" tulajdonosa. A két fivér papája a minap Amszterdamban járt valami üzleti ügyben és meg akarván látogatni Madridban élő fiát, akit már esztendők hosszú sora óta nem látott, elment az ottani spanyol konzulátusra és beutazási engedélyt kért Spanyolországba. A konzul, aki Hollandiában a Franco-rezsimet képviseli, a legridegebben elutasította, kijelentve, hogy magyaroknak nem adnak beutazási engedélyt mert a magyar kormány ellensége a Franco-kormánynak. A pápa erre táviratozott fiának Madridba,mire a konzul három nappal később távirati utasítást kapott a spanyol kormánytól, hogy a beutazási engedélyt azonnal adja meg. Kiderült ugyanis, hogy a nem politikával, hanem jazz-zenével foglalkozó fivér személye® barátságban van Francoval— TATRANGI DÁVID Szempilléreslés ssst. Szemráncokitál VITACT hasznán LORÁND KOZMETIKA Oktogon-tér 3 Beáronálós ikve! fink a Loránd-Vitacit névtáblákra IGÉNYES HÖLGYEKNEK Cseagafni KÖLNIVÍZ EREVETI KOMPOZICVO JUCHTEN ÉS LEVENDULA illatokban minden szaküzletben kapható. Fiorelte ERMA olcsó ára.t Teréz-kurút 4. PERZSASZŐNYEGEK o!.os0 rrrí'gj A » Kiréko. u t» ARIJSÍTÁSA t'vWTM" Kákterl-41« arcnak, szájnak, kéznek bajnak Leírás, Vitacit-minták ingyen Loránd Kozmetika. Oktogon téc 3. Bejáratnál jól ügyeljünk a Loránd-Vitacit névtáblákra. a u i o • PORTAI* BÚTOR* ABLAK* VEG WÁGNER Kaxlncxy. utca kllene Teieton : 2ZI-6TS Műszaki szakmában Jártan, budapesti piacon bevezetett utat gyárlátogatásra alkalmazok, valmint komoly technikai cikk eladására akvizitőröket is felvessek. ENGEL Király utca 26. Délutánt 2 5-ig! HALADÁS IX (1) ZSOLT BÉLA NAGYSIKERŰ SZÍNDARABJA A NEMZETI DROGÉRIA KÖNYVALAKBAN MEGJELENT KAPHATÓ KÖNYVKERESKEDÉSEKBEN az összes újságárusítóknál a „Haladás" vidéki bizományosainál azonkívül a „Haladig" kiadóhivatalában, V., Zrínyi-utca 1. szám, Glóbus könyvét hírlapterjesztő vállaltnál, VI. ker. Nagymező utca 26, Utcai-Ára 10 forint