Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-02-20 / 8. szám

12 „TE VAGY A FÉM AZ ÉJSZAKÁBAN" Pár hét előtt cikket írtunk, amely többek között arról­­ is szólt, hogy Ciprusból rezet ajánlottak Magyar­országnak 17 százalékkal az akkori világpiaci ár alatt és ezt a behoza­talt nem engedélyezték. A közleménnyel kapcsolatban le­velet kaptunk Aránifi úrtól, az ipari fémek miniszteri biztosától, akihez — a levél szerint — a réz­behozatal tartozik és aki szerint 17 százalékkal olcsóbb ajánlat e.lif^isstá^a bármely hatóság részé­ről 4.öid­d 3nt, feltétlenül kivizsgá­landó*.­ • Egyébkint — folytatja a mi­niszteri biztos úr -r- nen? valószínű a száza­kszerűség, mert ilyen nagy eltérés lnptom évtizedes praxisom alatt még nem fordult elő.» Azt is mondja a miniszteri biz­tos úr, hogy­ "amennyiben legális kezek ajánlottak ezt a tetelt Hát mindenekelőtt: legális kezet ajánlották. Az ajánlatot az egyik legismer­tebb angol világcég tette és a ga­ranciát a big five közül­ az egyik vállalta. Nem keves­ebb, mint 1­5 tonna vörösrézről volt szó Hg­gy ez a k­ato­nás mennyiség hogy­an került Ciprus szigetére? A szállítmány délamerikai eredetű és, a háború alatt egy üldözött hajó futott be vele Ciprusba. Az angolok az egész mennyiségre megadták a kiviteli engedélyt. Az ajánlat olasz kikötőből, a Genuából való szállításra szólt meghitelezés­re. Az ellenérték 36 százaléka a Ciprusból való elszállításikor, 65 s­zázaléka a Genuába való érkezés­kor lett volna fizetendő­ Az ajánlat idején pontosan ellen­őrizhetően és pontosan­ megállapít­hatóan franco magyar határ, a biz­tosítás költségeit is Számítva a vö­rösréz 17 százalékkal olcsóbb volt as világpiaci árnál Tudni kell továbbá, hogy nem kellett volna az egész nagy m­eny­­nyiséget átvenni. Kapható volt a f­ele vagy a negyede is. Ismételjük: az ajánlatot a szak­ma egyik vezető angol cége tette. A garanciát az egyik angol nagy­bank vállalta. Az elutasítás hivatalos magyar részről devizahiány miatt történt. Ezt az akadályt egy pesti nagy­bank hajlandó volt elhárítani. Nem engedélyezték. Mikor ugyanis a devizahiányra nem lehetett hivatkozni, akkor az átvételi nehézségekre hivatkoztak. Nem vitatjuk, hogy átvételi ne­hézségek vannak és még egy dara­big lesznek is. De voltak és vannak ennél sokkal nagyobb átvételi ne­hézségek,­ amelyek legyőzöttek. Más, engedélyezett rézszállítmányok sem repültek be az országba. Ezt a minszteri biztos, ki is min­den bizonnyal tudja. Hogy kit terhel a felelősség­? Nem tudjuk. Ennek megállapítása már nem is a mi feladatunk. Mi ner­ tudhat­juk, hogy kinek zengjük a címben tra­vesztált népszerű dal folytatását: é És hát van jó, te vagy benne a bűn] » Az olvasó ezúttal ne várjon köz­gazdasági pikantériát. Nagyon komoly dolgokról lesz szó. Rácz Jenő pénzügyminiszter költ­ségvetési beszéde több volt egy érté­kes beszédnél. Cselekedet volt. Státusférfi szájából először hangzott el a legilletékesebb magyar fórumon a megállapítás, hogy a magyar forgótőke elveszett, a pénzügyminiszter három tehetségte­len elődje ezt nem merte megmon­dani, nem értett hozzá vagy nem látta tisztán a heyzetet. Ráczi Jestő ért hozzá, tisztán látja a helyzetet és van bátorsága, hogy őszintén megmondja annak ellenére is, hogy pártvezére mostanában sok­­szor intéz dörgedelmeket a nagytőke ellen. A pénzügyminiszter megvédte azt a kapitalizmust, ami nincsen. De nem bántotta a handlékapitalizmust, ami van. Igaz, hogy ez a handlékapitalizm­us nem az ő resszortja, hanem Antos István államtitkáré, aki behajtási vo­nalon korlátlanul rendelkezik. A handlékapitalistákat nyugodtan rá lehet bízni. Meg fogja találni a módot és utal arra, hogy ezt a problémát megoldja. A handlékapitalizmus el fog tűnni. A kapitális mindenesetre. A haricitok megmaradnak. II­A magyar forgótőke elveszett és a legfőbb gond és a leg­­ontosabb te­endő, hogy újraszülessen. Sajnos, nem a hatalmi tényezők leg­főbb gondja, hanem a mienk, lelkes és aggódó közgazdászoké, akik nem politikumban gondolkozunk, hanem a magyar jövőért akarunk dolgozni. Van egy régi gazdasági igazság, amely szerint nem elég gazdagnak lenni, valahol készpénz is kívántatik. Ez az igazság akkor született, ami­kor még tele volt az ország immobil nagybirtokokkal és voltak nagy szám,­mal föás­z­pénzben szegény — gaz­dagok is. Az ipari kapitányok között kevés akadt, akinek a forgótőkére gondja volt. Tudott szerezni. Belföldön vagy külföldön. A kötvény vagy a váltó volt a pénzszerzés leggyakoribb és legfontosabb eszköze. Belföldi vagy külföldi támogatással szervek és in­­tézmények alakultak arra a célra, hogy a forgótőkét rendelkezésre bo­­csássák. Ma nem olyan egyszerű megfelelő megoldást találni ebben a kérdésben, de valljuk, hogy végre el kell indulni ebben az irányban és a gazdasági életet megfelelő forgó­tőkéhez kell juttatni. A kaszzpén­ is káros és veszedelmes, a termelés szempontjából csak pilla­natnyi és átmeneti segítséget jelent és a koszt pénzrendszer kiirtása első­rendű gazdasági feladat és kötelesség. De nem erről akarunk szólni. A pénzhiány igen nagy és például a pénzhiányt a nehézipar pénz­telensége igen jelentős mértékben fokozza. A nehézipar egyszerűen oldja meg a legkomolyabb problémákat: ha nin­csen pénze, nem fizet. És mert soha nincs pénze, soha nem fizet vagy sze­lídebben, mert csak ritkán van pénze, ritkán fizet. Ez azonban csak átmeneti megol­dás lehet,­­ hosszú távra nem megy és ezen a téren mégis csak csinálni kell valamit. Hogy mit? Azt is megmondjuk. III. Csak egy pillanatra elkanyarodunk a mezőgazdasági termelés területére. A tojáste­rmelésrő­l van szó, mely exidén igen jelentősnek ígérke­zik, olyan arányúnak, hogy kereken á1 vagonos tojáson*, dokelóval lehet számolni. Ebből a hatalmas mennyiségből 100 vágón marad a termelőknél, falun és a kisebb városokban, 4—500 vágón Budapest és a centrumok évi szük­­séglete és 3—100 vagon tojás kerülhet kivitelre, ami igen nagy érték és a lehető leg­könnyebben elhelyezhető. Mindent kaphatunk tojás ellenében, aranyat, dollárt, svájci frankot. Még kokszot is. IV. pedig igen kokszra pedig igen nagy szüksé­günk van. A kokszot nehéziparunk egyáltalán nem nélkülözheti. A cseheknek van kokszuk elég, viszont kevés tojásuk van. Meg lehet csinálni tehát a tojás-koksz kompenzációt igen komoly és tisztességes alapon. Állítólag IOO-tISO vagón tojás ex­­portjáról lehet szó koksz importja ellenében. A csehek adnak kokszot és kapnak tojást, a dolog ebben a vonatkozás­ban tökéletesen rendben van. A nehézipar kap kokszot, ez is rendben van. A tojásexportőrök­ megveszik a ter­melőktől a tojást, ez is rendben len­ne, ha Ha az exportőrök erre a célra meg­felelő hitelt kapnának vagy megkap­nák a pénnzüket a nehézipartól. A nehézipar viszont... Ezt már nem akarjuk az unalomig ismételni. V. Mit lehet itt tenni?! Lehet egyáltalán csinálni valamit? Lehet. Az exportőr vásároljon, az exportőr exportáljon, hozzja be a kokszot és adja át a nehéziparnak­ Mindezt pedig ne csinálja — nem is csinálhatja — hitelbe, ígéretek és biztatások ellenében. A bankok finanszírozzák ezt az üz­letet. Hogy miből? A bankok kapjanak jogot, hogy megfelelő eszkomptanyaggal bemehessenek a Nemzeti Bankhoz. A nehézipar ellátására fordított hi­tel erejéig. Ebből semmi baj nem származik. És tojástermelésünkkel sikerül a nehézipar kokszellátását biztosítani. VI. Ez olyan utóiratféte. Tojásexportról természetesen csak akkor lehet szó, ha a termelési re­­ménységek beválnak és Budapest és a centrumok tojásellátása tökéletesen biztosítva van. Akkor indulhat a tojásfelesleg, jö­het a koksz és a bankok mehetnek jó váltóanyaggal a Nemzeti Bankhoz. A dolog olyan egyszerű, hogy nem fogják megcsinálni. RADNÓTI JÓZSEF 1000 vagon tojás és ami körülötte van A FORINTMÉN­LEGRŐL szóló rendelet hosszú halogatás után végre megjelent. A rendelet megfelel a várakozásnak: tiszta, egyszerű és világos. És ami még ennél is fontosabb: valóban szabad kezet biztosít a vállalatoknak a megnyitó értékelés tekintetében. Egy problémát talán meg lehetett volna oldani a rendelet kapcsán. Túl sok a részvénytársaság és ezen segíteni lehetett volna az alaptőke alsó határának megfelelő emelésé­vel. Egyet mindenesetre kérünk: az r­­t és kft vonal rászorítását a legszélesebb körű nyilvánosságra a megnyitó mérlegekkel kapcsolat­ban. A nyilvános számadásra kötele­zett vállalatok ne kerülhessék el a nyilvánosságot. HALADÁS. KÖZGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG Már most gondoskodjék tavaszi tisztításairól KULCSÁR ÉS HUPPERT VL. RÓZSA­ UTCA 107 ­ HALADÁS A Mooyar­ Radikális Párt hetilapja Felelős szerkesztő: Dr Geleji Dezső Szerkesztő: Lukács Gyula Felelős kiadó: Bauer László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Zrínyi­ u. 1. félem. 3. (Gresham-palota) Telefon: 180-770. 180-764 Terjesztii a Glóbus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat Budapest VI. Nagymező­ utca 26 Kéziratokat­­nem adunk vissza és azokért felelősséget nem vállalunk. Hungária Hírlapnyomda Rt. Budapest V. Bajcsó-Zsilinnszky­ út 34 Felelőst Dr Bródy László KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK Jól, jól és megfelelő áron, ha kellene, h­ogy legyen a jelmondata a Külkereskedelmi Igazgatóságnak,­ amikor kevés tudással, csekély te­hetséggel és nem nagyon szeren­csés érzékkel vállalja a roppant feladatot, a magyar külkereskede­lem legfőbb irányítását. A dolog valóban nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, a feladat sok­rétű, hatalmas felkészültséget és hozzáértést követel és az urak ott a hivatalban a régiek maradtak. Még a szellem is alig változott A bürokratikus magatartás egyetlen hivatalban sem hatalmaskodik any­nyira, mint éppen a Külkereske­delmi Igazgatóságnál. De nem aka­runk, nem i­s tudunk igazságtala­nok vagy elfogultak lenni A ba­jokért és hibákért nem egyedül a Külkereskedelmi Igazgatóságot ter­heli a felelősség. Baj van az expor­tőrök és importőrök körül­ is. Hiányzik az a szellem, amely va­lamikor a magyar külkereskede­lemben uralkodó volt és amelynek lényege volt, hogy jól, jól és meg­felelő áron. Azok is szerettek ke­resni és szívesen kerestek sokat de s­okkal­ és móddal, nem mohón és felfokozott étvággyal. Igaz, ak­kor nem volt lefölözés sem a koc­kázat is kisebb volt, az élet és a hivatás teljesítése sem volt ennyire bonyolult. Mégis valljuk és hirdet­jük: tisztességesnek kell lenni, fő­leg világviszonylatban, mert­­ ezen a téren a legkisebb a konkurrencia. A számok és árak általában nem stabilak egyetlen európai piacon sem, a változás módfelett gyakori, de egy külkereskedőnek köteles­sége, hogy állandóan a legjobban informált legyen. És ne csak ő maga legyen jól informált, de tájé­koztassa híven a Külkereskedelmi Igazgatóságot is, amelynek ugyan szintén kötelessége, hogy közvetle­nül, saját közegei révén is állan­dóan jól legyen informálva, de amelyet érdekelt magyar részről helytelenül tájékoztatni megbocsát­hatatlan vétek. A világ piacain is az árak egyaránt változnak meny­nyiség és minőség szerint. Más do­log piacot szerezni egy kisebb tétel legelsőrangú minőségű árunak, mint egy sokvagonos, úgynevezett kommersztételnek, még a külföldi vevő jellege is más lehet, egy luxus­üzlet más áron vásárolhat, mint egy áruház. Ebben a vonatkozásban kellene különösebb hozzáértés és szélesebb horizont a Külkereske­delmi Igazgatóságnál, amely nem egy vonatkozásban a maga jóhisze­műségével védekezik és azzal a ténnyel,, hogy magyar exportőrök az elért árak tekintetében félre­vezették. Akit félre lehet vezetni, ne ve­zessen egy ilyen súlyú és jelentő­ségű közhivatalt. A Külkereskedel­mi Igazgatóságnál ugyanis különös gondot kellene fordítani ara, hogy minőség és ár tekintetében tökéle­tes tisztaság és tisztesség érvénye­süljön a magyar külkereskedelem­ben. Most a magyar jövendő épül kül­forgalmi vonatkozásban is. Ezt egyaránt tudomásul kell venni a Külkereskedelmi Igazgatóságnál is, az exportőrök és importőrök" vilá­gában is. A külkereskedelem em­berei ne gondoljanak reszketve a lefölözésre és ne akarjanak egyik napról a másikra meggazdagodni. Arra gondoljanak, hogy holnap is lesz nap és holnap is legyen vevő északtól délig és kelettől nyugatig. Világpiaci gyakorlat, hogy egy­szer mindenkit be lehet csapni. Ezzel a kínos lehetőséggel nem szabad élni, még kevésbbé vissza­élni. Maradjunk és fejlődjünk a tisztesség vonalán. Ismételjük: ott a legkisebb konkurrencia. Hála és köszönet illeti az Egyesült Államokat az újabb árubölcső­­nért Kin­en hála és köszönet jár Schoenfeld köveinek, aki a ma­­gyarság igaz és jóakaratú ba­­rátja. A magyar kormányhoz két ké­­résünk van: 1. azonnal küldje ki megbízottait az áruk kiválasztá­sára és átvételére, 2. ne Gordon Ferenc úr legyen a bizottság ve­­zetője. Mozgalom van folyamatban, ho­gy a soproni kohászati és bányászati fő­iskolát, mint a Műegyetem szerves részét Budapestre helyessék el, ami a nevelésnek is, a tudományos mun­­kálkodásnak is nagy előnyére válna. Az elgondolás szerint a főiskola erd részek­ osztálya Sopronban maradna. • Perényi István dr., a Magyar Alt®. János Hitelbank vezérigazgatót­­elyvt­tese, kétheti tartózkodásra Svájcba utazott. A két évét alatt Perényi nem­csak két esztendő szakadatlan mun­kájának fáradalmait piheni ki, ha­nem alkalmat talál arra is, hogy országos érdekű é­s jelentőségű üzleti ügyekben tájékozódást szerezzen. * Panas­zos levelet kaptunk a Xla­­gyar Magirodának nevezett intézmény ellen, amely él a tetszés jogával és csak azt veszi fel tagjai sorába, akit akar, hiába van iparigazolványa, tő­kéje, külföldi összeköttetése valaki­nek, ha a Magiroda nem veszi fel tagjai ,órába, nem exportálhat. A pri­vilegizált nagykereskedelem igy dölgn­­zik a legáilis nagykereskedelem ellen. A nagy halak megeszik a k­ő­halakat. Ez mindig igy volt. De kell-e vajjort, hogy így is marad­jont!... • Ford megint elöl jár: an­akiak árát darab­onkint 50 dollárral teszátlista, ahelyett, hogy az árrögzítések meg­­szüntetése után az árakat emelte vol­na. Ford szerint szükséges a piac megrázkódtatásszerű megváltoztatás az egészségtelen áremelkedések megaka­­­dályozására. Az ame­rikai piacon álta­lában mutatkoznak árhanyatlási tü­netek, egyelőre női ruházati cikkekk­ben. De a statisztikai hivatalok je­lentései alapján várják a vaj és a tojás árának csökkenését is A tőzsde irányzata hetek Ha állan­dóan változik: néha lanyha, néha még lanyhább. Az értékpapírok alig elad­hatók, de ó, csodák­ csodája, egyben megvehetetlenek is. Ha például egy részvétig árfolyama az egyik lanyhább napon jelentősebb mértékben esik és egy tőkésnek eszébe jut, hogy ebből a részvényből másnap vásároltasson és a megbízást az alacsony kurzus fieit tíz százalékkal limitálja, a tőzsdei r­em­ tud perfektuálni, ha például húsz-harminc kötésről van szó. Min­den hozzáértő előtt kétségtelen, hogy a tőzsde ma beteg is nem is lehet egészséges mindaddig, amíg módot nem adnak egy tényező érvényesülé­sére. A kontreminre gondolunk termé­szetesen, amely a mai technika és költségek mellett nem kaphat műkö­dési lehetőséget. Részvényt lehet venni pénz nélkül, csak igen drága koszt­kamatot kell fizetni a lanyhasági koc­kázat vállalása mellett. De részvényt eladni részvény nélkül még nem lehet. Nem szeretünk a jós szerepében tet­szelegni, de meg kell mondanunk, hogy a pesti tőzsde akkor lesz egész­népes, amikor az első kontrem­ner megjelenik a piacon és fedezetlen el­adásokkal lanyhítja a piacot. * Az olasz idegenforgalom fejlesztése érdekében kormán­yrend­elet jelenik meg, amelynek értelmeiben az Olasz­országba érkező idegen csak dollárja felét köteles hivatalos árfolyamon be­szolgáltatni, a más­k felével szabadon rendekezik Olaszországban ezidősze­rint igen jelentős eltérés van a dollár hivatalos és magánforgalmi kurzusa között. Az angliai baromfiexportot igen nagy sikerrel, az angol piac teljes megelégedésére bonyolították le ég en a művelet nem kevesebb, mint 7004­00 font sterling értékű szabad devizát eredményezett Az angolok megelége­désére jellemző­en ránk nézve igen kedvező adat, hogy angol hivatatos ki­­rök ha­jlandók az őszi magyar baromfi, exportra előleget engedélyezni. A Bródy Sándor Társaság, mely azért alakult, hogy folyóirat és köny­vek kiadásával, előadások, ankétek rendezésével a magyar irodalmat szol­gálja, az év legértékesebb regényét vagy verskötetét díjjal, Bróddy Sándor­díjjal tünteti ki. Érdeklődőknek rész­­letes tájékoztatót Karzer Vilmos új vezető titkár (VL, Eötvös­ u. 30) küld.

Next