Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-02 / 1. szám

.HALADÁS-peslen volt. Egyik legutolsó ta kozásunk a háború második v; harmadik évében, mindenesetre nagy, fordulat előtt történt. N Magyarország rendületlenül bíz a német győzelemben, csak a m is üldözöttek s meg vadabb üWi tetések előtt álló érzékeny felve készüléké sejtetett — ho -addig bírjukl — jobb időket. Med Miklós rendületlenül meg volt ződve a szövetségesek győzelméí — Miért nem jö'.ünk Miért nem találkozunk & régi rátokkal? — kérdezte^ Könnyű volt felelni; „mint dott kévé" hulltunk szét. LátiJ gondolni kellett arra, hogy ez az embertípus, amelyre az ős omlás után az újraéledő nak szüksége lehet; nem mint litikusra, hanem mint demokráci jában kipróbáltan megingathat lan, tudásában, műveltségében, - jékozottsúgában oly kivételes k* titásokkai rendelkező munká Medve Miklós azonban már és később még. inkább sokkal radtabh és betegebb volt, semhe újra kezdhette volna. Megnehez dett sora ellenére csendben és fe tűnés nélkül segített, akin és dig tudott. Kistarcsára, járt ki dául s a ma; a változatlanul fei i nést kerülő módján emberek mentette meg. Egyre nehezebb idők kftvetkea tek reá. S ő csendben és panas nélkül tűrte a nélkülözést s az e hatalmasodó betegségét. A feteZ; badulás után a Kecskemétiül ban nagyon szerény lakásban zodott meg mint társbérlő. Be'í öreg és -szegény volt. Aminek hiá nyát időnkint á legfájdalmns érezte: a szivar és a feketekávé. Hónapok óta már az utcára tudott lemenni, de azért mi déi iránt érdeklődött s mirWenről la dott.. Nemrégen beyltték a várd ligeti . Szász-szaratórijin ba. mégoperálták. Utána, meghalt. H vannyolcéves volt, Utolsó szav ezek-voltak: — Síromra dohánylevelet, szh és feketekávét tegyetek, Akik utrísó idéjébea ipolU azt mondják, 'hogyélete folyam írt kötetekre, való vera mára utána. Amennyire ellenőrizni ti; dom, soha nyomtatott sor nem jeleht tőle. SZIVAR ÉS FEKETEKÁVÉ éria: léongycl Géaa j i. Ii J Megint kidőlt egy fa az Ady­nemzedék erdejének ritkuló sorai­ból. Medve Miklós a mai olvasók százezrei számára semmitmondó, legfeljebb talán kissé fura név; a fogyatkozó számú jóbarátok úgy érzik, hogy elment valaki, aki eb­ben a viharzó össze-vissza század­ban a hűséget, megbízhatóságot, a megvigasztaló és biztató ember­típust jelentette; és jelentette ter­mészetesen .az elmúlt fiatalságot is, melynek tűnő éveiben e'ősjiör buk­kant fel kinek Itt. kinek ott, a szá­zadkézdet e kivételesen vonzó re­préy ntánsának alakja. Az Idő mú­lásának természetesen nagy része vart abban, hogy barátai körében öly mélv. és őszinte bánatot keltett Medve Miklós halálnak hfre. Hi­szen nem mondhatták jelentékeny embernek abban az értelemben, ahogyan ez a szó általábafl hasz­nálatos. Sem irodalmi, sem politi­kai stlkötás nem maradt utána s mikor annyi közeli és távolabbi ba­rát. testvér, fökort földi pályája szakadt meg, bettne mégis nem Csupán önmagunkat sajná'juk és siratjuk, hanem egy bár talán szűk körbefl éltékelt, de a maga korát gazdagító jelenséget. Családi gyökerei téljesen a rígí Magyarországhoz kölÉtt.'k volnx Nagy vagyon, ősi nemzetség, plebe­jusoktól teljesen ment családfa, melynek hajtásai triegszereííhíiUék — meg Is szerezték — á kaínarási méltóságot. Neki nem kel'e'.t voln-i alulról, a bocskoros nemesek sorá­ból kacsintani az Jgftzi'' rrtegytii famíliákra, melyek aligha törték volná el, hogy a serdüjő Ady End rí, családjának s maga-magának vágya szerint központi szolgabíró, vagy éppen alispán lehessen. A Medve-nemzetség főispánokat, va­lódi megyei potentátokat pdott. Ebből a körből lépett Medve Mik­lós » maga jellegzetesen szerény módján, minden zaj és póz nélkül, dle Véglegesen és visszavonhata ia- I nul á század elejének abba a ka­vargó, forrongó, egyenetlen, cigá­nyos — de e'sösorban m'ndig in­tellektuális — társadalmába, mely írókat, költőket, művészeket, gon­dolkodókat, politikusokat, refo-.me­reket adott Magyarországnak és tudva — öntudatlanul magot ve­tett Medve Miklósnak rendületlen és — ritka tünemény — végig zavar­talan barátsága Ady Endrével fa­gyon korán, a debreceni jogász­évek alatt kezdődött. Innen Medve Miklós a kolozsvári egyetemre ke­rült, Ady, öki már Debrecenben újságíró lett, Nagyváradra, mtjd Párizson keresztül,^ azt h: szem 1904-ben Budapestre. Adynak most következő éveivel a könyvek eg'sz sora foglalkozik; szinte napjainak történetét jegyezték fel olyan rész­letességgel, mint egyetlen más ma­gyar költő, ét sem. S ahol m'nden­napi életéről van szó, ott fel-fol­bukkant Medve Miklós neve. Medve Miklós Bécsbe került mint fiatal tisztviselő, a magyar király „személye körüli" miniszté­riumiba, abba a szép barokk épü­letbe, mely hajdan a magyar és az erdélyi kancelláriának adott bajié­kot. Hosszú ideig, már mint házas és családos ember (Sárcssy Paula kolozsvári színésznőt vette el) a császárváros régi résziben, a Bae­eker-Strasse egyik ód;n házáian volt szép otthona t itt keresték fel Írók és művészek, átutaló és Bécsben lakó magyarok. Jósz'vű, szolgálatkész; nagyon sok ember­nek volt segítségére, főként a há­borús évek során. De nemcsak tár sas'gl, hanem — a mnga kedvtelé­sére, belső szükség! Őt — e.Ősen intellektuális életet élt. Anélkül, hogy csak észrevették volna felü­letes Ismerősei: alipos és mess-é terjedő műveltsége átfogta az euró­pai irodalmat, művészetet; Intenzív érdeklődéssel s hamarosan tőkéié: tes tájékozottsággal kísérté a nem­zetközi politika minden escméiyét. Bölcni említi, hogy Adynak sűrű párizsi kirándulásai során (a L'da­korszakban) visszafelé utaztában Iftbbnyiro elfogyott a pénte Ble lg, ahol kiszállt s Modve Miklósék se­gítették ki; egyszer nem tclálta Őket otthon, külföldön voltak s igazi Ady-gesztussal a nevelőnktől kért és kapett kölcsönt. Bécsből Medve Miklós igen gyak­ran jött Budapestre és szélesítette baráti kövét. Kevés ember tudott mindjárt az első megismerkedés alkalmával szinte megmagyarázha­tatlan módon, oly erős rokonszen­vet kelteni. Csendes, halksz.ivú, halk járású, szerény, pózmentes, bizalmat ébresztő. Az első háborút megelőző évti­zedben a magyarság óriási több­sége útja irányát nem is sejtve, ment végzete felé. Ady lilájában szinte tudatalatti szorongás és mar dosás nyilatkozik meg. J szi (Osz­kár és köre a politikai jogk.terjesz­tés problémáján kívül jól látta a megoldatlan nemzetiségi kérdés sö­téten fenyegető felhőit. Az 1908-as annexiós krízis sok olvas'ó és gon­dolkozó magyar előtt fellebbentette a szédítő szakadékot takaró kCdré­teget; hiszen a nemzetközi helyzet már tökéletesen az nos volt az t914-es konstellációval s a háború kitörése már akkor hajszálon múlt. A világ eseményeiről, az Összeiüg­gésekről s készülődésekről, a ve­szedelmekről Medve Miklós sokkal többet vett észre, mint azol;nak a társaságoknak legtöbb tagja, me­lyekben Budapesten megfo.dult; a hallgatta a legkülönfélébb helyek­ről összeverődött emberek töpren­géseit, kritikáját, tervezgetését. A háború utolsóelőtti évében, 1937 júniusában Károly király, yki már kétségbeesett kísérleteket tett. hogy békét kapjon, belpolitikai kez­deményezés gyanánt gróf Ester­házy Móricot nevezte ki miniszter elnökké, kabinetjében Vázsjnyi Vilmost igazságüsyminiszterré, a függetlenségipárti gróf Eatlhyány Tivadart ped; g személye körüli miniszterré. Két hónap múlva a miniszterelnök megbukott és We­kerlé jött; Batthyány azonban ma­radt s mellette személyi titkára gyanánt Medve Miklós. aki így közvetlen kapcsolatba került aktív politikai körökkel. elsősorfnn azokkal, amelynek tagjai később októberi' eseményekben veitek cse­lekvő részt. A háború győzelmes befe.izését váró optimizmus csök­kenőbent korfl bSbontakosni a jövő sötét képe s konkrét értelmet kap­nak Ady sorai: , Nekem, pajtát, úgyis mindegy, Farkas esz meg, ördög esz míg, De megesznek bennünket. S az a szomorú és mindegy, Hogy jó időben bennünket Sorsunkra mi sem intett. „Itt valahol, ott valahol" össze­hajolnak az aggódók, félők, szo­rongók s a nagy magyar magabí­zással szemben hosszú évek óla erősödött és terjedt az a sokféle kételkedés, mely később a „de­strukció" és a „defetiímus" gyűj­tőnevét érdemelte ki. Csendes hall­gatója volt a végevárhatatlari vi­táknak Medve Miklós, kit a város-, hoz elsősorban törhetetlen Ady­barátsága kötött. A hűség érdeifte teljesen az övé. A kortársak jól iudták, amit Böíöni mond Adyról: „Hű pajtása, szellemi-lelki segítője és társa rendszeresen nem tudott lenni valakinek. A barátság terhét épen úgy nem viselte* el. mint ahogy nem tűrte a szerelem bék­lyóját." Akii időnkint napról­napra, vagyis éjszakáról éjszakára elválaszthatatlanok voltaik tőle, mint például Révész Béla vagy Reinitz Béla, azokkal megtörtént, hogy évekig fel nem engedő sérlö­dötlséggel vonultak el 'őle. Zavar­talan barátság — tartós haragot okozó összezördülés nélkül — azt a kevésszámú hívét fflzte hozíá, akik költői nagyságának teljes át­értéséből fakadó megbecsüléssel tértek napirendre emberi gyarlósá­gai felett; mellette maradtak jóban­rosszban, anélkül, hogy italos éj­szakáiban — ha csak nem m nt hallgatók s nézők — nagyobbrészt vettek volna. Közéjük tartozott Medve Mik'ós a költő haláláig. A forradalom ki­törésekor Pestre költözött, mint az új magyar külügyminisztérium lisztviselője; a buk s után mint követségi tanácsos ment nyugdíjba. A barátság valóban a sírig tar­tott. A kerepesiúti temető egy jobb magyar életnek, az Októberi forra­dalomban rövid időre t-stet 'öl'.ött elgondolását is magábazárta már. Az ellenforradalom idején Medve Miklós régi barátai megszállt terü­leten szerezlek neki nyugodalmas­nak vélt állást s akik nem tartoz­tak legszűkebb köréhez, évekig nem látták. . Az új háború alatt ismét Buda-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék