Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1948-01-01 / 1. szám
1948 JANUÁR 1 IV. ÉVFOLYAM NL II)ÍN FŐSZERKESZTŐ ZSOLT BÉLA ÁRA 2 FORINT /. SZA 31 SZEMÉLYES ÚJÉVI ÜDVÖZLET ÍRTA: ZSOLT BÉLA (Iban Davos felé) Lectum salutem! Üdvözlet az olvasónak a harmadik év küszöbén, amelyen a Haladás, a szabadság, az emberiesség és a műveltség hazájának magános harcosa, a régi küzdő kedvvel, felelősségérzettel és függetlenséggel az új esztendőbe lép. Úgy érzem, felesleges részleteznem, hogy az 1948-as évben, a magyar szabadságharc centenáris évében és az októberi forradalom harmincadik évfordulóján mi lesz a Haladás sajátos programja. E lap hagyománya és a párté, amelynek szószólója, elválaszthatatlan e két dátumtól. Napi politikai programját pedig mindig a demokrácia veszélyeztetettsége szabja meg. S azok a konstruktív és kritikai szükségességek, amelyekkel a demokráciát védeni, erősíteni és tökéletesíteni lehet. Csak a teljesség kedvéért ismételjük meg az év kezdetén, hogy baloldali, polgári demokraták vagyunk s mindig a kétségbevonhatatlan demokratikus erők összetartását hirdettük s fogjuk, hirdetni, tekintet nélkül osztályjellegükre. Nem hiszünk ugyanis abban, hogy az egyéni érdekeit a társadalom érdekeivel összeegyeztető polgár és intelligencia nem esik a nép fogalma alá. Szilárdan állunk tehát a baloldalon , viszont sok évtizedes közéleti etikettünk köt bennünket annyira, hogy az eredeti demokratikus módszerektől való eltérést csak azon a végső ponton helyeseljük, ahol már csakugyan nem lehet más módon megvédeni a demokráciát. Ezért bírálunk gyakran balfelé is, és így bírálni fogunk ezután is, valahányszor az lesz a meggyőződésünk, hogy demokratikus eszközökkel is el lehet érni ugyanazt a célt, amit a demokratikus eszközöktől való elrugaszkodással. * Itt álltunk s itt maradunk tehát a demokratikus baloldalon, magánosan, de szolidaritásra balfelé, mindig készen, közös eszményeinkért és céljainkért. S mindig készen akár a közemberi csatlakozásra is, ha a demokrácia nyílt ellenségei és orvtámadói ellen kell küzdeni. Ezentúl is, függetlenül minden baloldali hatalmi csoporttól és ragaszkodván a nyilt és őszinte bírálat jogához — a belső ellenforradalommal s a külső imperializmussal szemben mindig egy fronton akarunk maradni a munkásság és a parasztság demokratikus és háborúellenes szándékaival. S azt akarjuk, amit eddig is akartunk s ami a Haladás igazi rendeltetése a mai politikában és a mai újságírásban , hogy maga a polgárság és az intelligencia is minél egységesebben legyen szolidáris ezekkel a szándékokkal; vegyen közvetlenül részt a harcban, legyen a baloldali demokrácia kombattáns erőtényezője, ha másért nem, hogy a baloldali munkás-és parasztpártok kétségbe ne vonhassák ezeknek a rétegeknek létjogosultságát. * Két év óta e sorok írója egykét csütörtök kivételével a Haladás minden számában igyekezett ezeket a szempontokat felvetni és elfogadtatni úgy a baloldali polgársággal és értelmiséggel, mint a népi demokrácia pártjaival. Sohasem szólt felesleges és tolakvó szubjektív hangon, a saját nevében, csak speakere, tolmácsa volt pártjának s olvasóinak. Most első ízben kénytelen személyes ügyben szólni, elenyésző magánbajával előhozakodni a világ és a nemzet rengeteg közbaja között s ezért máris az olvasó elnézését kéri. Idestova egy éve, hogy rámszakadtak két világháború testi következményei. Azóta főképp ágyban fekszem, kórházakban, szanatóriumokban kísérletezek a feltápászkodással. Nem hivalkodom vele,, mert részben paszszióm, részben kötelességem diktálta, hogy a legelesettebb állapotban, tüdőgyulladás tetőfokán is elvégezzem a Haladással szemben tartozó penzumomat. Most azonban mégis meg kell kísérelnem, hogy radikálisabban szerezzek vissza az egészségemből annyit, amennyi még visszaszerezhető. Dinnyés miniszterelnöknek és Vas Zoltánnak, a Gazdasági Főtanács főtitkárának baráti nekiátása lehetővé tette, hogy előbb Genfben részt vehessek egy nemzetközi konferencián s aztán néhány héten keresztül a hegyekben gyógyítkozzam és megedződjem. * Két év után először hagyom el tehát íróasztalomat, amely egy év óta már csak az egylábú szanatóriumi asztal volt, amilyenen az ágyban fekvő betegek ebédjét és vacsoráját szervírozzák, hogy ne fárasszák őket az étkezéssel. Féltucat ilyen betintázott szanatóriumi asztalt hagyok magam után különböző budapesti gyógyintézetekben. Ha vannak olyan olvasók, akik a Haladást cikkeimért olvasták, amelyek ezeken az asztalokon is íródtak, akkor most arra kérem őket, hogy olvassák majd Szívesen svájci leveleimet is, amelyek, amíg odakint leszek, minden héten megjelennek a Haladás első oldalán." Három év után először hagyom el hazámat s bizonyára lesz írnivalóm a háború utáni Nyugat-Európáról ugyanúgy, ahogyan — ha alkalom adódik rá — a ferdítéstől és uszítástól félrevezetett nyugateurópai olvasónak is lesz írni- és mondanivalóm, e saját erejéből felépülő, az ellenséges múlttal viaskodó, biztató jövő felé haladó magyar demokráciáról is. * Több mint valószínű, hogy önmagam jelentőségének túlértékelése ez a kérés, amellyel most a Haladás sokezer olvasójához fordulok,— hogy maradjanak távollétem alatt is ugyanolyan hű barátai a Haladásnak, mint eddig voltak s amilyen barátai mi — a Haladás egész szerkesztősége — voltunk és leszünk az olvasónak és amilyen hű hirdetői voltunk és leszünk azoknak az eszméknek és gyakorlati érdekeknek, amelyeknek szószólóivá szegődtünk. 1947 december 15-ike vízválasztót jelent az európai emberiség tér-U'.irU'-l.EN. VÁI.IIIJ.-.LII. ájaUI' falálkozó kitűzése nélkül megszakadtak a béke előkészületei, amelyek akármilyen mély és széles szakadékot tártak is fel a fasizmus győztes ellenfelei között, mégis több mint két esztendőn át éltették a reményt az emberiség túlnyomó többségében, hogy a végleges és igazi béke mégis beköszönte a bizonytalan és lebegő, se béke, sem háború állapotot, a jószándékú népek és nemzetek közös és egyetértő munkája váltja fel. Ez a remény a béke ünnepének előestéjén egyelőre meghiúsult s bár a biztató szavak nem hiányoznak, az elmúlt tíz esztendő legtöbbször a borúlátóknak adott igazat. Vajjon igazuk lesz-e most is azoknak, akik a legsötétebb és legvadabb képeket vetítik lelki szemünk elé? Horoszkópot felállítani túlságosan merész és naiv vállalkozás volna. A tények rideg sorozata azonban a borúlátó jóslatoknál sokkal megnyugtatóbb képet mutat, főleg, ha az alapvető és világnézetektől független gazdasági tényezők szerepét kellően méltányoljuk. „Könyörtelen gazdasági háború az európai hegemóniáért indult meg december 15-én", így vezette be a Reuter diplomáciai szerkesztője alondoni értekezletről szóló összefoglaló jelentését. A tétel helyes-e vagy sem, ezúttal nem vitatjuk, csak éppen megállapítjuk, hogy a hangsúly az Európa fölötti uralmon nyugszik. Európai hegemóniáért folyik a harc az angol közíró szerint, mint annyiszor e földrész dinamikus és véres történetében, csak éppen azzal a különbséggel, hogy a harcot ma már nem európai nagyhatalmak vívják egymás között, hanem két világhatalom, amelyek közül az egyik teljesen, a másik részben Európán kívül fekszik. Ezzel a ténnyel éles és könyörtelen fény esik arra, amit néhai Teleki Pál azzal az óvatos mondattal jósolt meg a háború első esztendejében, hogy Európa elveszíti centrális világgazdasági helyzetét. Európa nem önellátó, a tengerentúliélelmiszer és nyersanyag utánpótlása nélkül, az dlbántúli Európa sokmilliós tömegei foglalkozásra és politikai felekezetre A Haladás szerkesztője és kiváló munkatársai partner nélkül hiába dolgoztak volna, csak ez a kölcsönös barátság s kölcsönös inspiráció tette lehetővé, hogy ez az újság, hatalmas taglétszámú politikai párt s mindenféle érdekképviselet hátvéde nélkül s gazdasági és papírválságon keresztül ma is él, sőt keményen áll a lábán. Él és hát anélkül, hogy bármit is feladott volna abból, amit első számában hirdetett s bárkivel megalkudott volna, bárkihez elszegődött volna. Csak ez a sajtóban egyedülálló, spontán barátság és kölcsönhatás tette lehetővé, való tekintet nélkül éhhalálra volnának ítélve. Ez a helyzet pedig nyomban bekövetkeznék, mihelyt a mai lebegő állapotot, a „hidegháborút" valóságos hadiállapot váltaná fel. Az amerikai, kanadai és ausztráliai gabona és takarmány nélkül Európa ma nem élhet meg, ezt a tengerentúli gabonát, hogy egyébről ne is beszéljünk, Európa túlnyomóan mezőgazdasági kelleti fele ma még nem tudná pótolni. Nincs olyan hatalom a földön, amely a nyugateurópai tömegek éhínségét s bizonyos idő múlva éhhalálát felelőtlenül felidézni merné, mert az éhező tömegek nem ismernek félelmet és a káosz nem áll meg a politikai határokon. A második reális és kézenfekvő tényező, amely egyelőre kikapcsolja a háborús konfliktus veszedelmét, az egymással szemben álló hatalmak erőinek inkommenzurábilis mivolta. Az amerikai katonai és gazdasági szakértők szinte egyhangú véleménye szerint még az atombomba bevetése sem teszi lehetővé a Szovjetunió szárazföldi erejének megtörését, viszont szárazföldi haderőkkel a tengeri és légi fölényt legyőzni lehetetlen. Semmiféle háború, semmiféle győzelem az egymással szembenálló erők jellegét és mai egyesúlyát nem tudja megbontani. Tehát a háború sem oldaná meg a mai vitás kérdéseket. Fenyegető és veszedelmes helyzetek keletkezhetnek, anélkül azonban, hogy a fegyverek eldördülnének, a divizák és a hadiflották megindulnának s az új félelmetes légi rajok elsötétítenék az eget. Tényezők és motívumok egész sorára lehetne hivatkozni annak az argumentumnak az alátámasztására, hogy háborúra mégsem kerül a sor. Európa most kezd lábbadozni, a világrész szíve és gazdasági kulcsa, az egykori német birodalom, amely ma államnak nem nevezhető, még lábra sem állott, az új keleti demokráciák minden nagy munkalendületük ellenére sem heverték ki teljesen súlyos háborús vérveszteségüket, a belső gazdasági egyensúly még mindig ingadozó, a két latin nagyhatalom, Franciaország és Olaszország azon a határmesgyén mozog, amely a politikai harcokat a polgárháborútól elválasztja, a munkás hősiessége csodát művelt Angliában , hogy a Haladás ilyen eredményesen végezze el a magyar közéletben a bírálat és az átnevelés ráeső szerepét. S hogy az öt világrészben szétszóródott magyaroknak s rajtuk keresztül a propaganda hatása alatt bizalmatlankodó hiszékeny külföldnek bizonyíthassa: nem igaz, amit a magyar demokrácia ellenségei hirdetnek, hogy ebben az országban csak egyetlen szólam számára van akusztika. Lectum salutem! Engedjék meg, hogy boldog újévet kívánjak önöknek, mielőtt elindulok a hegyekbe, hogy új erőt gyűjtsek a régi harchoz is, de Anglia havi külkereskedelmi deficitje még mindig 150 és 200 millió dollár körül mozog s Angliára újabb háború pusztulást hozna és ebből a harmadik fegyveres konflagrációból ezúttal a semlegesek se maradnának ki. Mind-ez a háború étlen szól! És mégis, a sötét gondolat ott lebeg az európai élet fölött, mert a dolgozó tömegek, ideértve a ma még polgári gondolkozású rétegeket is, tompán és elmosódottan érzik, hogy a világ s az emberiség sorsát nemcsak az értelem és a logika, hanem mélyen a tudat alól feltörő irracionális erők is uralják. Minden történeti párhuzam csalóka és tévútra vezet, de Paul Valéry közel egy nemzedékkel ezelőtt megjósolta, hogy szenvedélyes politikai csatáink néhány nemzedék múlva „a tőzsdemanőverek jelentőségére törpülnek". Valóban, a racionálisan gondolkodó emberiség szemében azok a vallási háborúk, amelyek Európát három évszázaddal ezelőtt darabokra szaggatták, ma gyermekes és értelmetlen vitáknak tűnnek fel. Négyszáz éve, hogy az augsburgi birodalmi gyűlés kimondotta a „cuius regio eius religio" elvét, amely minden kis német hercegnek és minden földesúrnak megadta a jogot, hogy jobbágyai és alattvalói hitvallását a saját kedve szerint megállapítsa. A mélyen protestáns lelkületű csehek így lettek katolikusok s az Illésházyak szlovák jobbágyai luteránusok. A cuius regio eius reliízio elve világnézeti és gazdaságpolitikai vízválasztó lett a XVI. és XVII. században, az ellenreformáció során a választóvonal ugyan eltolódott, de a westfáliai béke, 1648 óta egészben véve változatlan maradt. Perpetuálódik-e a politikai és világnézeti választóvonal, amelyet a második világháború teremtett, vagy kapitalista ellenreformáció küszöbén állunk? A kérdés más formába öltöztetve ugyanaz, mint amelyet ez elmefuttatás élére állítottunk, s így circulus vitiosushoz vezetne, ha lehetőségeit újból felfejtenék. * Mindezek materiális argumentumok, tényezők és meggondolások. De várjon a materiális világnézet, amely Európát gyökeréig megrázta KÜLPOLITIKAI HOROSZKÓP írta: Kiss IPesse