Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-06-17 / 25. szám

4 Az egységes munkáspárt megalaku­lása már régen benne él , a közfelfo­gásban és így az egység megvalósítása, ha nagy esemény is,­ de már nem újság senki számára. A korszakos po­litikai és gazdasági átalakulás, mely­nek tanúi és részesei vagyunk, termé­szetes megnyilatkozást talál az egysé­ges munkáspáldsban. A­mi egészen új volt politikai és históriai értelemben egyaránt, az Rákosi Mátyás két nagy beszéde, azall a Hősök­ terén,­­ majd másnap a Magyar Dolgozók Pártjának első kongresszusán elmondott. Ebben a két beszédben világos koncepciójú szintézisét nyújtotta mindannak, ami a lezajlott két évben Magyarországon történt. Egyes részleteit kiemelni: a beszéd meghamisítása lenne. Bizo­nyára meg fog jelenni mindkét szó­noki mű könyvalakban, hogy okulá­sul forogjon közkézen. Mégis hadd emeljünk ki két mozza­natot a beszédből. Az egyik, ami a magyar haladó polgárság számára a legfontosabb: az a bejelentés, hogy újjászervezik a Nemzeti­ Függetlenségi Frontot és abban az értelmiség, a dol­gozó kisember me­gtalállja szintén a maga h­arci szövetségét. Ennek indo­kolásául Rákosi Mátyás kiemelte, hogy az értelmiség zömében fordulat tapasztalható, kezd megszűnni a kriti­kus várakozás és egyre többnél ta­pasztalhatjuk, hogy rátért a munkás­sággal és parasztsággal való együttmű­ködés útjára. Rákosi Mátyás szavait elégtétellel fogadjuk. Hogy a haladó és dolgozó polgár és kisember kilé­pett a meddő attentizmus, azaz vára­kozás kátyújából és végre belátta, hogy felesleges és terméketlen minden reménykedés a múlt rendszerének visszatérésére, abban a magunk érde­mét bizonyára senki nem fogja elvi­tatni. A dolgozó polgárság érdekeinek útját mi az első perctől fogva felis­mertük és hangoztattuk már akkor, amikor ez nem volt népszerű és a polgár még azt hitte, hogy ez az ő érdekei ellen szól. Ma már valóban megtört ez a lelki és gondolkozásbeli rezisztencia és aki nem akar a reak­ció mocsarába belefulladni, eltökélt erővel és a meggyőződés biztonságával valóban halad és méltóvá válik a ha­ladó polgár kitüntető elnevezésére. Mi sem természetesebb,­­minthogy ez a réteg és annak képviselete, a Radi­kális Demokrata Pártszövetség az újjáalakuló Nemzeti Függetlenségi Front tagjává válik és aktív részt­vesz a magyar demokrácia teljes ki­építésében, mint a demokrata polgári társadalom és az önálló dolgozó egzisztencia hivatott és öntudatos, de egyben önérzetes védelmezője is. A második kijelentés, amely első­sorban éppen e polgári haladó réteg sorában ver éles visszhangot, Rákosi Mátyás megállapítása a keringő aktuá­lis rémhírekkel kapcsolatban. Rákosi Mátyás felsorolta azokat az ostoba híreket (nem kósza hírek ezek, mert hiszen van gazdájuk: a reakció maga), amely szerint erről, vagy arról a vi­dékről a gyermekeket, vagy a mun­kaképes férfiakat Szibériába viszik. És ennek kapcsán megkérdezte: hol voltak ezek a hírverők akkor, amidőn a magyar állampolgárokat csakugyan elhurcolták büntető századokban vag­g deportációs vonatokban a biztos kér­lehetetten halálba? Miért nem tilta­koztak akkor? Miért nem akkor hívták bunkóra, kaszára kapára a népet? Akkor be­­lesettek vagy meglapultak. Valóban ezek a kérdések Tihany vissz­hangjának erejével kopogtatnak min­den gondolkozó demokrata lelkében. Az angol rádió mai hallgatója, aki négy évvel ezelőtt szidta a­z angol rá­diót és feljelentette azt, tiki Londont hallgatta, a deportációs hazugságok terjesztője, aki annak idején lesbeállt a deportációs vonatok elindulásánál, hogy első legyen a boldogtalanok va­gyonának elrablásában, a vélemény­szabadság követője, aki akkor min­denkibe belefojtotta a szót, aki nem C­h­eil Hitler­-t üvöltött, az államosítás ellensége, aki annak idején boldogan ült bele, mint hatósági vezető a má­sok vagyonába, most mind együtt van és üti, cibálja, tépi és rugdalja a de­mokráciát. Mi ismerjük őket, tudjuk, hány pénzt érnek és ismerjük, mi rej­lik ama rajongásuk mélyén, amellyel ma a nyugati demokráciát imádják és­­ ünneplik. Ismerjük őket és éppen ezért három éve szinte hétről hétre ismételjük: azok felé kell a bizalomnak fordulnia, akik a nehéz időkben is hi­tet tettek a demokrácia és a szociális haladás mellett, szenvedtek és kiálltak értük és azoké a szó és hatalom, akik — legyenek munkások vagy polgárok — nem nézték tétlenül a múltak bűneit, hanem föld felett vagy föld alatt szóltak, lettek és cseleked­tek is. Amint el kell bánni ezekkel a hitványokkal, akik most deportációs rémhíreket terjesztenek, de annak idején a deportációk haszonélvezőik voltak, éppen annyira meg kell be­csülni azokat, akik azokban a drámai időkben szenvedtek vagy kiállottak. Rákosi Mátyás mindkét beszéde, mint a történetírás és államférfiúi hi­vatottság dokumentuma, minden de­mokrata magyar ember tanulmányo­zásának és okulásának objektuma. két napig valóban piros világ ural­kodott. A parlamentet a MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA foglalta le, amelynek egyesülési kon­gresszusa ülésezett az országgyűlés gyönyörűen feldíszített üléstermében. A két napig tartó kongresszus vezető politikusaink egész sorának adott al­kalmat arra, hogy beszámoljon az elért eredményekről és fontos bejelen­téseket tegyen a legközelebbi politikai és gazdasági teendőkre vonatkozóan. A beszédek közül kiemelkedett az a csaknem háromórás beszámoló, ame­lyet Rákosi Mátyás mondott és amely felölelte a magyar kül- és belpolitika, valamint a magyar gazdasági élet ösz­­szes terveteit. A beszéddel külön fog­lalkozunk. , A KERESKEDELEM részére Gerő Ernő közlekedésügyi mi­niszter beszéde volt a legfontosabb megnyilatkozás a kongresszuson. Gert­ Ernő utalt arra, hogy a magyar nem­zetgazdaságnak szüksége van a ma­gánkereskedők tevékenységére, mert ezek hasznos közfunkciót végeznek, egyben azonban az aránytalan jövedel­mek csökkentését követelte. Különben Gerő Ernő, mint mindig, most is kon­krétumokban beszélt. A tervgazdálko­dásról, a hároméves terv keresztülvite­léről ő­ is optimistán nyilatkozott. Rendkívül figyelemreméltó meg­nyilatkozásnak kell nevezni azt a be­szédet, amelyet Pálffy Györ­gy­ altábor­nagy, a honvédség főfe­ügyelője mon­dott és amelyben­­­ságra és parasztságra. A Radikális De­mokrata Pártszövetségben szövetkezett két párt, a Radikális Párt és a Polgári Demokrata párt semmiről sem mon­dott le ebben a szövetkezésben, ami eddig meggyőződése volt. Ugyancsak rendkívül figyelmet keltő előadást tartott az ülésen Gorzó Nán­dor, a polgári demokráciának szintén egyik legrégibb, de egyben leghala­dóbb szellemű képviselője. Gorzó azt hangoztatta főleg, hogy a haladó pol­gárság különböző rétegeit a népi de­mokrácia munkája nem is tudja nél­külözni. Effsnek a rétegnek megbízható­sága, az értelmiségi pályákon kipró­bált szakértelme rendkívüli érték a népi demokrácia számára. Fenntartás nélkül oda kell adni ezt a munkát ennek az új népi demokráciának. A hét HUMOROS EPIZÓDJAI közül kettőt említünk meg. Az egyik azon a sajtófogadáson történt, ame­lyet a Magyar Dolgozók Pártjának külföldi vendégei adtak. Balabán Pé­ter ugyanis, aki külön­ben bámulatra­máltó tökéletességgel tolmácsolta az összes angol-, fran­cia- és németnyelvű felszólalásokat és ugyanolyan tökélete­sen fordította erre a három nyelvre a magyar újságírók kérdéseit, a buzga­lom hevében a svéd kiküldött angol­nyelvű felszólalását is le akarta fordí­dítani angolra. A másik epizód a Nemzetközi Vásár ünnepélyes megnyitásán történt és hőse Dinnyés Lajos miniszterelnök, aki minden pavillont végigjárva, a­­könnyű vegyipari igazgatóság pavil­lonjában afelől érdeklődött, hogy mennyi terpentin van a kiállított ci­pőpasztákat is. Mikor a vállalatvezető megnyugtatta, hogy a cipőpaszta több terpentint tartalmaz az előírt mennyi­ségnél, a miniszterelnök a következő­képpen magyarázta meg az érdeklődést:­­ „Azért kérdeztem, mert én mindennap magam lisztítom a cipőmet és mindig rengeteget bosszankodom a ragacsos cipőpasitán." zsolt Bélának A PACIFIZMUS ELLEN foglalt állást. — Mi nem vagyunk, nem is lehe­tünk pacifisták, — mondta Pálffy al­tábornagy. Marxista—lenini­sta nem lehet pacifista. A pacifizmus kispolgári illúzió, amely nem­ néz szembe a té­nyekkel, hanem a homokba dugja a fejét. A pacifizmus veszélyével szem­ben különösen Magyarországon kell megküzdeni. Alapos, szívós, felvilágo­sító munkára van szükség, hogy ennek utolsó nyomait is eltüntessük és ki­építsük az erős népi hadsereget, amely hol­megbízható, erre lesz­a gozo nép munkájának, szabad, boldog, ^ ^ virágzó hazáink függetlenségének és V eres Péter rádióbeszédében meg- "A nagy szövetségeseink fegyveres ereje- • aj- találta önmagát, amikor fel is-­ ve! együtt a világ békéjének. £ merte és erőteljesen kinyílván!-^ Figyelemreméltó volt még Rajk J.­lotta: hol van a demokrácia Igazi el-­­­ László belügyminiszternek az a be-­­ A Habsburg-klerikális reakci­ § jelentése, hogy az állam szerkezeti re-­é­lt, mint a destrukció utolsó fészkét állí- • form­ja és a közigazgatási reform is a • f))Ua a közvélemény elé és követelte a legközelebbi feladatok közé tartozik. J enn­,k a kik­trvaát és felszámolását. Ve- # Sokat és komolyan beszéltek D­r. Péter tehetsége és hite, reméljük,f nyomatékos erővel hat elsősorban ar­ra a h*Hlmes rétegre, amely benne ^ arról az előadásáról, amelyet a Radi- $ " - "" MI „„,. káli,­ Demokrata Pártszövetség gyűlé­ f «,T ^JíL. J vU t szín tartóit. Ennek a beszédnek néhány % fájdalommal láttuk, hogy Veres Péter | megállapítása valóban alkalmas arra, % akarja felismerni a demokrácia | hogy mindenki, akit illet nagyon ko-­f szolgálatában természetes fegyvertár- a­molyan vegye. Arról beszélt Zsolt Béla : »«» » szabad demokrata értelmiséget­­ — aki az új pártban szövetkezett ha­­t & őmaga is, pártja is, sajtója is, nyi-t tadó demokrata polgárság helyzetét, a­lait erre a társadalmi osztályra issa panaszait és értékét a legjobban is­ * irányította és dobálta. A para­sztság el­meri —, hogy ennek a polgárságnak leü­sse nyél és haragját az értelmiség,^ munkája és kenyere megvan és még £ sőt elég gyakran a kiskereskedelem, az £ szélesebb területen biztosítva lesz a­z iparosság ellen* is hangolta, mintha* népi demokráciában. Megállapította,­­$› ezektől kellene félteni a mai ilemokra^ hogy a polgárság és a népi demokra- ta­tikus és szociális átalakulást, örülünk ciát építő "dolgozó tömegek között " és a demokrácia tisztulása számára^ nincsen válaszfal. A polgárság nem $ nyereségnek tartjuk, hogy Veres Péter adja fel a polgári világfelfogás alap- ^ felismerje a korszak igazi ellenségét és ^ elveit, nem követ el árulást múltjával ^ kifejezésének biztonságával és szónokig szemben, amikor elfogadja a népi de- stílusának erejével adott hű képet a *te­mokráciának azokat, az elveit, törvé- ty helyzetről és a teendőkről egyaránt^ nyelt, amelyek minden dolgozó pol- £ A magyar nép látni fogja, hogy a. kl­- ^ gárra egyeránt vonatkoznak és ame- O rikálizmus ellen irányult harc nem­e­­yek nemcsak a munka kötelességét há- | holmi rosszul iskolázott városi fejek s­zítják a polgárságra, hanem arról is a zavaros találmánya, hanem a társa-­k biztosítják, hogy ennek a haladó népi dal mi és gazda:,!?*! megújhodás és a­z demokrata államnak védelme, segít- i demokrácia biztosítása számára nélkü- Y­sége és igazságosság?, éppen úgy ve­­lözhetetlen akció, amelyet szívósan és voo­natkozik reájuk is, mint a mtmkás- • kitartással kell végigharcolni. » • TATRANGJ U­­VID Tran­sfer»Lepaetőség-PALESZTIIVÁBA A magyar kormány és a Je­wish Age­ncy for Palestine Trade and­ Transfer Office között már több m­int egy éve fennálló ke­reskedelmi megállapodás kiegé­szítéseképpen újabban a Magyar Nemzeti Bank és az említett Trade and Tran­sfer Office kö­zött a Gazdasá­­i Főtanács jóvá­hagyásával a tíz egyezés jött létre annak ért­ekét szen, hogy a kiván­dorló zsidók Magyarországról Palesztinába átutalásokat csakö­rölhessenek.­­Tizen megegyezés értelmében a Trade a­id Tr­ottster Office bu­dapesti irodája felhatalmazást nyert a Magyar Nemzeti Bank­tól, hogy a Magyarországról Palesztinába kivándorolni óhajtó vagy ott a már kivándorolt zsi­dók birtokában lévő forintössze­geket összegyűjthesse és a Ma­gyar Nemzeti Bankkal megálla­pított keretben Palesztinába át­utalhassa. Az érdekeltek közelebbi fel­világosítást kaphatnak a Jeweisef Agency for Palestine Trade and Tranasc? Office budapesti hiva­talában. (Budapest, IV., Petőfi S.-U. 16.) HALADÁS BENES KASSAI PROGRAMJA írta: Bernát Balázsi Reakciós barátom, akivel már jó pár hete nem beszéltem, tegnap me­gint utamba akadt. Még arra sem ha­gyott időt, hogy megkérdezzem, hogy van, máris felháborodással, mondhat­nám kétségbeesetten tört rám:­­— Mit szólsz ehhez a szegény Be­neshez? — Miért? Mi van vele? — Miféle kérdés ez? Hát nem olvas­tad, hogy lemondott a köztársasági elnökségről? — Persze,a­­hogy olvastam. De miért ájuldozol emiatt? Miért szegény Be­nes ő neked? — Minden becsületes demokratikus embernek fel kell zúdulni. — Demokratának? Te megint a de­mokraták nevében háborodsz fel? Va­laki megbízott ezzel? , — Hiába gúnyolódsz, öregem, de ez több kettőnél. Benes volt az utolsó demokrata a vasfüggönyön innen, az élő lelkiismeret é­s igazság. — Kedves barátom, nagyon feledé­keny vagy, hogy most Benes neked az élő igazság. Igen kurta a memó­riád, de az enyém nem. •— Mit akarsz ezzel mondani? •— Jól emlékszem rá, hogy te lelke­sen helyeseltél Hitlernek, amikor ki­jelentette, hogy: Herr Benes fnigt, vagyis Benes úr hazudik. Reakciós barátom nagyon megsértő­dött. — Én Hitleren soha nem lelkesed­tem. — Kérlek, én nem állítom, hogy te hitlerista lettél volna. Egészen ren­des fickó voltál a többihez képest. De ebben mégis igazat adtál neki.­­—• Hát tudod, nem tagadom, volt idő, amikor ez a Benes nem tetszett nekem. Volt idő, amikor Titulescut és Benest tényleg a magyarok ellenségé­nek tartottam. No de ez akkor volt. Ma másképpen gondolkozom. — Én azt hiszem, te nem gondol­koztál akkor sem és nem gondolko­zol ma sem. Ti egyáltalában nagyon leszoktatok a gondolkozásról már ré­gen. — Hagyd el, kérlek, ezeket a lec­kéztetéseket. Most más világ van. El kell felejteni a múltat a jelen és jövő kedvéért. —• Tudom, nálatok most jelszó a felejtés és a megbocsátás. Valamikor nem voltatok ilyen kegyeslelkűek és jámborok és azt hiszem, nem lennétek azok megint, ha rajtatok állana az ország dolga. No de hát halljuk, miért sajnálod ezt a szegény Benest? — Miért? Mondom: ő volt a demo­krácia képviselője errefelé, és aki demokrata, az egyben a magyarok barátja. Benes sok borsot tört a Szov­jet orra alá és amíg tudta, feltartotta a vörös uralom betörését Csehszlová­kiába. Az a Gottwald nevű gyanús származású ácssegéd... — Hogyhogy gyanús származású? Imrédy hálát adott volna az Istennek, ha olyan tiszta magyar lett volna, mint amilyen tiszta cseh ez a Gott­wald.­­— Csak ne kapaszkodj bele ebbe a szavamba. Éppen csak kicsúszott a számon. — Mostanában ilyesmi gyakran csú­szik ki a szájokon. Szóval te úgy tu­dod, hogy Benes egyszerűen mártír, aki tulajdonképpen vissza akarta állí­tani a régi nagytőkés és nagybirtokos uralmat? — Hogy mit akart visszaállítani, nem tudom, csak az bizonyos, hogy a mi emberünk volt. — A ti emberetek? Talán részt vett valami magyar földalatti összeesküvés­ben? — Ne csavard ki a szavakat. Úgy gondolom, hogy útjában állt ennek az úgynevezett népi demokráciának. — Hát hallgass ide. Benes kötötte meg 1943 december 12-én a Szovjettel az első szövetségi és segélynyújtási egyezményt. Mi és más országok csak évekkel utána kullogtunk, ő teremtette meg 1945 április 2-án a kassai pro­gramot. Ő,íríe alá 1945 október 26-én az államosítási törvényeket ő nevezte ki 1945 július 8-án Gottwaldot minisz­terelnökké. Ő nevezte ki 19­18 február 25-én a második Gottwald-kormányt, miután a régi kormány polgári mi­niszterei lemondtak és Csehszlovákiá­ban beköszöntött a nagy átalakulás. Ő írta alá az új választói törvényt, amely lehetővé tette május 30-án az új csehszlovák választásokat Reakciós barátom kicsit szédült ezeknek az adatoknak filmszerű fel­sorolása nyomán. Levegő után kapko­dott. Aztán boldogan megfogódzott egy mozzanatban­ . — Igen ... igen ... mit tehetett vol­na szegény? De látod, magad mon­dod azt a kassai programot. Valamit tehát mégis csinált Kassán is. — Ismered te ezt a kassai pro­gramot?­­ — Nem én. Honnan ismerném? De amit Rákóczi városában hoznak, att nem lehet nekünk olyan rossz. — A kassai program mondta­­, hogy Csehszlovákia a csehek és szlo­vákok nemzeti állama. Ami a valóság­ban azt jelentette, hogy minden né­metet és magyart ki kell te építeni. A kassai program miatt vérzik évek óta "OQ­OOO magyar ember a szomszéd ál­lamban. Ez Benes legszemélyesebb mű­ve, akarata és végrendelete volt. A «sze­gény Benes» kassai programja any­nyira szent és sérthetetlen, hogy pél­dául nincs tíz napja, hogy Schmid­t Károly, a szlovákiai nemzeti bizottság elnöke, vagyis az autonóm szlovákiai miniszterelnök kijelentette Ipolyságon, hogy a kassai programot szó szerint végre kell hajtani. Reakciós barátomat kicsit letörte ez a felfedezés. Jó pár perc kellett, míg magához tért. " Megint elrontod az ember kedvét". Mindig szerencsétlen vagyok, ha ve­led találkozom. Pedig ez a Benes olyan derék úriember, aki a Nyugat felé orientálódott. — Ne beszélj annyi szamárságot. Benes azt mondta egyik angol újság­írónak tavaly, amikor ez megkérdezte, miért nem támaszkodik a Szovjet he­lyett a Nyugatra, hogy «Csehszlovákia nem a Szovjet és a Nyugat, hanem a Szovjet és Németország között fek­szik­. A Nyugattal egyszer már alapo­san megjárta Münchenben, hát most kicsikét kiábrándult. Csak ti nem áb­rándultok ki, sőt egyre szerelmesebbek lesztek. Barátom megint felvidámodott: — Igen, szerelmesek vagyunk. Hall­gatjuk a londoni rádiót és Amerika hangját és tudjuk, honnan fáj a tava­szi szellő. És akármit mesélsz nekem, Benest azért dobták ki, mert ő volt egyik reménységünk. Benes nem akarta aláírni az új kommunista cseh alkotmányt, azt mondta férffasan: soha! — Hát idehallgass! Benes nem elő­ször mondta azt, hogy: soha. 1930-ban történt Genfben a Népszövetségi Ta­nács ülésén. Apponyi arról beszélt a Népszövetség előtt, hogy vannak a békeszerződésben intézkedések és ren­delkezések, amelyek meg fognak vál­tozni. Benes közbekiáltott: «saha!» Apponyi így felelt neki: A csehszlovák külügyminiszter urat figyelmeztetem, hogy nekem nem lehet azt mondani, hogy: soha. Én táncoltam 1870-ben a Tuilériákban Eugénia császárnővel és pár hónap múlva III. Napóleon trónja összeomlott. Én ott voltam a német császárság kikiáltásánál és láttam ugyanennek a császárságnak az össze­omlását Én miniszter voltam a világ legrégibb dinasztiájának, a Habs­burgoknak uralma alatt és láttam az utolsó Habsburg-király futását. Ne­kem ne mondja senki azt a srót, hogy: soha.­ — Mit akarsz ezzel a mesével mon­dani? — kérdezte zavartan a bará­tom. — Azt, hogy azok a csodák­, ami­ket Benes­­kijelentett, gyakran be­következtek így bekövetkezik az új cseh alkotmány életbeléptetése is. Ki lesz ezután a ti reménységetek? — Majd megfelelek erre is, de most egyelőre sietek. Most van az angol adás a rádióban. — És mi lesz «szegény Benessel­? Reakciós barátom idegesen rámkiál­­tott: — Ugyan hagyj békét vele. Ne ért róla van szó, hanem rólunk. Egyéb­ként is igazad van: megfutamodott. Leveszem róla a kezemet, így vesztette el Benes magyaror­­szági barátait A Haladás folyó hó 10-i számában megjelent „Csak Szabó Lőrinc tudná megmondani­." című cikkben az az állítás szerepel, hogy a Nagy Gábor­féle Tőke­ fordítást ..Nagy Tamás nézte át, az egyik jelenlegi fordító­'. Ez az állítás nem fel meg­­a valóságnak. Én a Nagy Gábor-féle „Tőke fordí­tást" nem néztem át. Ezt már azért, sem tehettem meg, mert maga a for­dítás csak jóval megjelenése után ju­tott­­először a kez­embe. Kérem e hely­reigazító sorsiim szíves közlését és maradok kiváló tisztelettel: Nagy Tamás. A «Csépl­erózsa» folytatását legkö­zelebbi számunkban közöljük. A Basilides Mária síremlékbizottság Basilides Mária emlékezetére 21-én Verdi-requie­met rendez a Városii Szín­házban, amelyet Doráti Antal vezé­nyel és Báthy Anna, Németh Anna, Caréli Gábor, Székely Mihály, a Szé­kesfővárosi Zenekar és a Budapesti kórus működnek közre. Répcze János, az Athenaeum kiváló grafikusa művészi elgondolású fedő­lapjai nagy sikert arattak a könyv­napon. j r

Next