Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1948-06-17 / 25. szám
4 Az egységes munkáspárt megalakulása már régen benne él , a közfelfogásban és így az egység megvalósítása, ha nagy esemény is, de már nem újság senki számára. A korszakos politikai és gazdasági átalakulás, melynek tanúi és részesei vagyunk, természetes megnyilatkozást talál az egységes munkáspáldsban. Ami egészen új volt politikai és históriai értelemben egyaránt, az Rákosi Mátyás két nagy beszéde, azall a Hősök terén, majd másnap a Magyar Dolgozók Pártjának első kongresszusán elmondott. Ebben a két beszédben világos koncepciójú szintézisét nyújtotta mindannak, ami a lezajlott két évben Magyarországon történt. Egyes részleteit kiemelni: a beszéd meghamisítása lenne. Bizonyára meg fog jelenni mindkét szónoki mű könyvalakban, hogy okulásul forogjon közkézen. Mégis hadd emeljünk ki két mozzanatot a beszédből. Az egyik, ami a magyar haladó polgárság számára a legfontosabb: az a bejelentés, hogy újjászervezik a Nemzeti Függetlenségi Frontot és abban az értelmiség, a dolgozó kisember megtalállja szintén a maga harci szövetségét. Ennek indokolásául Rákosi Mátyás kiemelte, hogy az értelmiség zömében fordulat tapasztalható, kezd megszűnni a kritikus várakozás és egyre többnél tapasztalhatjuk, hogy rátért a munkássággal és parasztsággal való együttműködés útjára. Rákosi Mátyás szavait elégtétellel fogadjuk. Hogy a haladó és dolgozó polgár és kisember kilépett a meddő attentizmus, azaz várakozás kátyújából és végre belátta, hogy felesleges és terméketlen minden reménykedés a múlt rendszerének visszatérésére, abban a magunk érdemét bizonyára senki nem fogja elvitatni. A dolgozó polgárság érdekeinek útját mi az első perctől fogva felismertük és hangoztattuk már akkor, amikor ez nem volt népszerű és a polgár még azt hitte, hogy ez az ő érdekei ellen szól. Ma már valóban megtört ez a lelki és gondolkozásbeli rezisztencia és aki nem akar a reakció mocsarába belefulladni, eltökélt erővel és a meggyőződés biztonságával valóban halad és méltóvá válik a haladó polgár kitüntető elnevezésére. Mi sem természetesebb,minthogy ez a réteg és annak képviselete, a Radikális Demokrata Pártszövetség az újjáalakuló Nemzeti Függetlenségi Front tagjává válik és aktív résztvesz a magyar demokrácia teljes kiépítésében, mint a demokrata polgári társadalom és az önálló dolgozó egzisztencia hivatott és öntudatos, de egyben önérzetes védelmezője is. A második kijelentés, amely elsősorban éppen e polgári haladó réteg sorában ver éles visszhangot, Rákosi Mátyás megállapítása a keringő aktuális rémhírekkel kapcsolatban. Rákosi Mátyás felsorolta azokat az ostoba híreket (nem kósza hírek ezek, mert hiszen van gazdájuk: a reakció maga), amely szerint erről, vagy arról a vidékről a gyermekeket, vagy a munkaképes férfiakat Szibériába viszik. És ennek kapcsán megkérdezte: hol voltak ezek a hírverők akkor, amidőn a magyar állampolgárokat csakugyan elhurcolták büntető századokban vagg deportációs vonatokban a biztos kérlehetetten halálba? Miért nem tiltakoztak akkor? Miért nem akkor hívták bunkóra, kaszára kapára a népet? Akkor belesettek vagy meglapultak. Valóban ezek a kérdések Tihany visszhangjának erejével kopogtatnak minden gondolkozó demokrata lelkében. Az angol rádió mai hallgatója, aki négy évvel ezelőtt szidta az angol rádiót és feljelentette azt, tiki Londont hallgatta, a deportációs hazugságok terjesztője, aki annak idején lesbeállt a deportációs vonatok elindulásánál, hogy első legyen a boldogtalanok vagyonának elrablásában, a véleményszabadság követője, aki akkor mindenkibe belefojtotta a szót, aki nem Cheil Hitler-t üvöltött, az államosítás ellensége, aki annak idején boldogan ült bele, mint hatósági vezető a mások vagyonába, most mind együtt van és üti, cibálja, tépi és rugdalja a demokráciát. Mi ismerjük őket, tudjuk, hány pénzt érnek és ismerjük, mi rejlik ama rajongásuk mélyén, amellyel ma a nyugati demokráciát imádják és ünneplik. Ismerjük őket és éppen ezért három éve szinte hétről hétre ismételjük: azok felé kell a bizalomnak fordulnia, akik a nehéz időkben is hitet tettek a demokrácia és a szociális haladás mellett, szenvedtek és kiálltak értük és azoké a szó és hatalom, akik — legyenek munkások vagy polgárok — nem nézték tétlenül a múltak bűneit, hanem föld felett vagy föld alatt szóltak, lettek és cselekedtek is. Amint el kell bánni ezekkel a hitványokkal, akik most deportációs rémhíreket terjesztenek, de annak idején a deportációk haszonélvezőik voltak, éppen annyira meg kell becsülni azokat, akik azokban a drámai időkben szenvedtek vagy kiállottak. Rákosi Mátyás mindkét beszéde, mint a történetírás és államférfiúi hivatottság dokumentuma, minden demokrata magyar ember tanulmányozásának és okulásának objektuma. két napig valóban piros világ uralkodott. A parlamentet a MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA foglalta le, amelynek egyesülési kongresszusa ülésezett az országgyűlés gyönyörűen feldíszített üléstermében. A két napig tartó kongresszus vezető politikusaink egész sorának adott alkalmat arra, hogy beszámoljon az elért eredményekről és fontos bejelentéseket tegyen a legközelebbi politikai és gazdasági teendőkre vonatkozóan. A beszédek közül kiemelkedett az a csaknem háromórás beszámoló, amelyet Rákosi Mátyás mondott és amely felölelte a magyar kül- és belpolitika, valamint a magyar gazdasági élet öszszes terveteit. A beszéddel külön foglalkozunk. , A KERESKEDELEM részére Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter beszéde volt a legfontosabb megnyilatkozás a kongresszuson. Gert Ernő utalt arra, hogy a magyar nemzetgazdaságnak szüksége van a magánkereskedők tevékenységére, mert ezek hasznos közfunkciót végeznek, egyben azonban az aránytalan jövedelmek csökkentését követelte. Különben Gerő Ernő, mint mindig, most is konkrétumokban beszélt. A tervgazdálkodásról, a hároméves terv keresztülviteléről ő is optimistán nyilatkozott. Rendkívül figyelemreméltó megnyilatkozásnak kell nevezni azt a beszédet, amelyet Pálffy György altábornagy, a honvédség főfeügyelője mondott és amelybenságra és parasztságra. A Radikális Demokrata Pártszövetségben szövetkezett két párt, a Radikális Párt és a Polgári Demokrata párt semmiről sem mondott le ebben a szövetkezésben, ami eddig meggyőződése volt. Ugyancsak rendkívül figyelmet keltő előadást tartott az ülésen Gorzó Nándor, a polgári demokráciának szintén egyik legrégibb, de egyben leghaladóbb szellemű képviselője. Gorzó azt hangoztatta főleg, hogy a haladó polgárság különböző rétegeit a népi demokrácia munkája nem is tudja nélkülözni. Effsnek a rétegnek megbízhatósága, az értelmiségi pályákon kipróbált szakértelme rendkívüli érték a népi demokrácia számára. Fenntartás nélkül oda kell adni ezt a munkát ennek az új népi demokráciának. A hét HUMOROS EPIZÓDJAI közül kettőt említünk meg. Az egyik azon a sajtófogadáson történt, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának külföldi vendégei adtak. Balabán Péter ugyanis, aki különben bámulatramáltó tökéletességgel tolmácsolta az összes angol-, francia- és németnyelvű felszólalásokat és ugyanolyan tökéletesen fordította erre a három nyelvre a magyar újságírók kérdéseit, a buzgalom hevében a svéd kiküldött angolnyelvű felszólalását is le akarta fordídítani angolra. A másik epizód a Nemzetközi Vásár ünnepélyes megnyitásán történt és hőse Dinnyés Lajos miniszterelnök, aki minden pavillont végigjárva, akönnyű vegyipari igazgatóság pavillonjában afelől érdeklődött, hogy mennyi terpentin van a kiállított cipőpasztákat is. Mikor a vállalatvezető megnyugtatta, hogy a cipőpaszta több terpentint tartalmaz az előírt mennyiségnél, a miniszterelnök a következőképpen magyarázta meg az érdeklődést: „Azért kérdeztem, mert én mindennap magam lisztítom a cipőmet és mindig rengeteget bosszankodom a ragacsos cipőpasitán." zsolt Bélának A PACIFIZMUS ELLEN foglalt állást. — Mi nem vagyunk, nem is lehetünk pacifisták, — mondta Pálffy altábornagy. Marxista—leninista nem lehet pacifista. A pacifizmus kispolgári illúzió, amely nem néz szembe a tényekkel, hanem a homokba dugja a fejét. A pacifizmus veszélyével szemben különösen Magyarországon kell megküzdeni. Alapos, szívós, felvilágosító munkára van szükség, hogy ennek utolsó nyomait is eltüntessük és kiépítsük az erős népi hadsereget, amely holmegbízható, erre lesza gozo nép munkájának, szabad, boldog, ^ ^ virágzó hazáink függetlenségének és V eres Péter rádióbeszédében meg- "A nagy szövetségeseink fegyveres ereje- • aj- találta önmagát, amikor fel is- ve! együtt a világ békéjének. £ merte és erőteljesen kinyílván!-^ Figyelemreméltó volt még Rajk J.lotta: hol van a demokrácia Igazi el- László belügyminiszternek az a be- A Habsburg-klerikális reakci § jelentése, hogy az állam szerkezeti re-élt, mint a destrukció utolsó fészkét állí- • formja és a közigazgatási reform is a • f))Ua a közvélemény elé és követelte a legközelebbi feladatok közé tartozik. J enn,k a kiktrvaát és felszámolását. Ve- # Sokat és komolyan beszéltek Dr. Péter tehetsége és hite, reméljük,f nyomatékos erővel hat elsősorban arra a h*Hlmes rétegre, amely benne ^ arról az előadásáról, amelyet a Radi- $ " - "" MI „„,. káli, Demokrata Pártszövetség gyűlé f «,T ^JíL. J vU t szín tartóit. Ennek a beszédnek néhány % fájdalommal láttuk, hogy Veres Péter | megállapítása valóban alkalmas arra, % akarja felismerni a demokrácia | hogy mindenki, akit illet nagyon ko-f szolgálatában természetes fegyvertár- amolyan vegye. Arról beszélt Zsolt Béla : »«» » szabad demokrata értelmiséget — aki az új pártban szövetkezett hat & őmaga is, pártja is, sajtója is, nyi-t tadó demokrata polgárság helyzetét, alait erre a társadalmi osztályra issa panaszait és értékét a legjobban is * irányította és dobálta. A parasztság elmeri —, hogy ennek a polgárságnak leüsse nyél és haragját az értelmiség,^ munkája és kenyere megvan és még £ sőt elég gyakran a kiskereskedelem, az £ szélesebb területen biztosítva lesz az iparosság ellen* is hangolta, mintha* népi demokráciában. Megállapította,$› ezektől kellene félteni a mai ilemokra^ hogy a polgárság és a népi demokra- tatikus és szociális átalakulást, örülünk ciát építő "dolgozó tömegek között " és a demokrácia tisztulása számára^ nincsen válaszfal. A polgárság nem $ nyereségnek tartjuk, hogy Veres Péter adja fel a polgári világfelfogás alap- ^ felismerje a korszak igazi ellenségét és ^ elveit, nem követ el árulást múltjával ^ kifejezésének biztonságával és szónokig szemben, amikor elfogadja a népi de- stílusának erejével adott hű képet a *temokráciának azokat, az elveit, törvé- ty helyzetről és a teendőkről egyaránt^ nyelt, amelyek minden dolgozó pol- £ A magyar nép látni fogja, hogy a. kl- ^ gárra egyeránt vonatkoznak és ame- O rikálizmus ellen irányult harc nemeyek nemcsak a munka kötelességét há- | holmi rosszul iskolázott városi fejek szítják a polgárságra, hanem arról is a zavaros találmánya, hanem a társa-k biztosítják, hogy ennek a haladó népi dal mi és gazda:,!?*! megújhodás és az demokrata államnak védelme, segít- i demokrácia biztosítása számára nélkü- Ysége és igazságosság?, éppen úgy velözhetetlen akció, amelyet szívósan és voonatkozik reájuk is, mint a mtmkás- • kitartással kell végigharcolni. » • TATRANGJ UVID Transfer»Lepaetőség-PALESZTIIVÁBA A magyar kormány és a Jewish Agency for Palestine Trade and Transfer Office között már több mint egy éve fennálló kereskedelmi megállapodás kiegészítéseképpen újabban a Magyar Nemzeti Bank és az említett Trade and Transfer Office között a Gazdasái Főtanács jóváhagyásával a tíz egyezés jött létre annak értekét szen, hogy a kivándorló zsidók Magyarországról Palesztinába átutalásokat csakörölhessenek.Tizen megegyezés értelmében a Trade aid Trottster Office budapesti irodája felhatalmazást nyert a Magyar Nemzeti Banktól, hogy a Magyarországról Palesztinába kivándorolni óhajtó vagy ott a már kivándorolt zsidók birtokában lévő forintösszegeket összegyűjthesse és a Magyar Nemzeti Bankkal megállapított keretben Palesztinába átutalhassa. Az érdekeltek közelebbi felvilágosítást kaphatnak a Jeweisef Agency for Palestine Trade and Tranasc? Office budapesti hivatalában. (Budapest, IV., Petőfi S.-U. 16.) HALADÁS BENES KASSAI PROGRAMJA írta: Bernát Balázsi Reakciós barátom, akivel már jó pár hete nem beszéltem, tegnap megint utamba akadt. Még arra sem hagyott időt, hogy megkérdezzem, hogy van, máris felháborodással, mondhatnám kétségbeesetten tört rám:— Mit szólsz ehhez a szegény Beneshez? — Miért? Mi van vele? — Miféle kérdés ez? Hát nem olvastad, hogy lemondott a köztársasági elnökségről? — Persze,ahogy olvastam. De miért ájuldozol emiatt? Miért szegény Benes ő neked? — Minden becsületes demokratikus embernek fel kell zúdulni. — Demokratának? Te megint a demokraták nevében háborodsz fel? Valaki megbízott ezzel? , — Hiába gúnyolódsz, öregem, de ez több kettőnél. Benes volt az utolsó demokrata a vasfüggönyön innen, az élő lelkiismeret és igazság. — Kedves barátom, nagyon feledékeny vagy, hogy most Benes neked az élő igazság. Igen kurta a memóriád, de az enyém nem. •— Mit akarsz ezzel mondani? •— Jól emlékszem rá, hogy te lelkesen helyeseltél Hitlernek, amikor kijelentette, hogy: Herr Benes fnigt, vagyis Benes úr hazudik. Reakciós barátom nagyon megsértődött. — Én Hitleren soha nem lelkesedtem. — Kérlek, én nem állítom, hogy te hitlerista lettél volna. Egészen rendes fickó voltál a többihez képest. De ebben mégis igazat adtál neki.—• Hát tudod, nem tagadom, volt idő, amikor ez a Benes nem tetszett nekem. Volt idő, amikor Titulescut és Benest tényleg a magyarok ellenségének tartottam. No de ez akkor volt. Ma másképpen gondolkozom. — Én azt hiszem, te nem gondolkoztál akkor sem és nem gondolkozol ma sem. Ti egyáltalában nagyon leszoktatok a gondolkozásról már régen. — Hagyd el, kérlek, ezeket a leckéztetéseket. Most más világ van. El kell felejteni a múltat a jelen és jövő kedvéért. —• Tudom, nálatok most jelszó a felejtés és a megbocsátás. Valamikor nem voltatok ilyen kegyeslelkűek és jámborok és azt hiszem, nem lennétek azok megint, ha rajtatok állana az ország dolga. No de hát halljuk, miért sajnálod ezt a szegény Benest? — Miért? Mondom: ő volt a demokrácia képviselője errefelé, és aki demokrata, az egyben a magyarok barátja. Benes sok borsot tört a Szovjet orra alá és amíg tudta, feltartotta a vörös uralom betörését Csehszlovákiába. Az a Gottwald nevű gyanús származású ácssegéd... — Hogyhogy gyanús származású? Imrédy hálát adott volna az Istennek, ha olyan tiszta magyar lett volna, mint amilyen tiszta cseh ez a Gottwald.— Csak ne kapaszkodj bele ebbe a szavamba. Éppen csak kicsúszott a számon. — Mostanában ilyesmi gyakran csúszik ki a szájokon. Szóval te úgy tudod, hogy Benes egyszerűen mártír, aki tulajdonképpen vissza akarta állítani a régi nagytőkés és nagybirtokos uralmat? — Hogy mit akart visszaállítani, nem tudom, csak az bizonyos, hogy a mi emberünk volt. — A ti emberetek? Talán részt vett valami magyar földalatti összeesküvésben? — Ne csavard ki a szavakat. Úgy gondolom, hogy útjában állt ennek az úgynevezett népi demokráciának. — Hát hallgass ide. Benes kötötte meg 1943 december 12-én a Szovjettel az első szövetségi és segélynyújtási egyezményt. Mi és más országok csak évekkel utána kullogtunk, ő teremtette meg 1945 április 2-án a kassai programot. Ő,íríe alá 1945 október 26-én az államosítási törvényeket ő nevezte ki 1945 július 8-án Gottwaldot miniszterelnökké. Ő nevezte ki 1918 február 25-én a második Gottwald-kormányt, miután a régi kormány polgári miniszterei lemondtak és Csehszlovákiában beköszöntött a nagy átalakulás. Ő írta alá az új választói törvényt, amely lehetővé tette május 30-án az új csehszlovák választásokat Reakciós barátom kicsit szédült ezeknek az adatoknak filmszerű felsorolása nyomán. Levegő után kapkodott. Aztán boldogan megfogódzott egy mozzanatban . — Igen ... igen ... mit tehetett volna szegény? De látod, magad mondod azt a kassai programot. Valamit tehát mégis csinált Kassán is. — Ismered te ezt a kassai programot? — Nem én. Honnan ismerném? De amit Rákóczi városában hoznak, att nem lehet nekünk olyan rossz. — A kassai program mondta, hogy Csehszlovákia a csehek és szlovákok nemzeti állama. Ami a valóságban azt jelentette, hogy minden németet és magyart ki kell te építeni. A kassai program miatt vérzik évek óta "OQOOO magyar ember a szomszéd államban. Ez Benes legszemélyesebb műve, akarata és végrendelete volt. A «szegény Benes» kassai programja anynyira szent és sérthetetlen, hogy például nincs tíz napja, hogy Schmidt Károly, a szlovákiai nemzeti bizottság elnöke, vagyis az autonóm szlovákiai miniszterelnök kijelentette Ipolyságon, hogy a kassai programot szó szerint végre kell hajtani. Reakciós barátomat kicsit letörte ez a felfedezés. Jó pár perc kellett, míg magához tért. " Megint elrontod az ember kedvét". Mindig szerencsétlen vagyok, ha veled találkozom. Pedig ez a Benes olyan derék úriember, aki a Nyugat felé orientálódott. — Ne beszélj annyi szamárságot. Benes azt mondta egyik angol újságírónak tavaly, amikor ez megkérdezte, miért nem támaszkodik a Szovjet helyett a Nyugatra, hogy «Csehszlovákia nem a Szovjet és a Nyugat, hanem a Szovjet és Németország között fekszik. A Nyugattal egyszer már alaposan megjárta Münchenben, hát most kicsikét kiábrándult. Csak ti nem ábrándultok ki, sőt egyre szerelmesebbek lesztek. Barátom megint felvidámodott: — Igen, szerelmesek vagyunk. Hallgatjuk a londoni rádiót és Amerika hangját és tudjuk, honnan fáj a tavaszi szellő. És akármit mesélsz nekem, Benest azért dobták ki, mert ő volt egyik reménységünk. Benes nem akarta aláírni az új kommunista cseh alkotmányt, azt mondta férffasan: soha! — Hát idehallgass! Benes nem először mondta azt, hogy: soha. 1930-ban történt Genfben a Népszövetségi Tanács ülésén. Apponyi arról beszélt a Népszövetség előtt, hogy vannak a békeszerződésben intézkedések és rendelkezések, amelyek meg fognak változni. Benes közbekiáltott: «saha!» Apponyi így felelt neki: A csehszlovák külügyminiszter urat figyelmeztetem, hogy nekem nem lehet azt mondani, hogy: soha. Én táncoltam 1870-ben a Tuilériákban Eugénia császárnővel és pár hónap múlva III. Napóleon trónja összeomlott. Én ott voltam a német császárság kikiáltásánál és láttam ugyanennek a császárságnak az összeomlását Én miniszter voltam a világ legrégibb dinasztiájának, a Habsburgoknak uralma alatt és láttam az utolsó Habsburg-király futását. Nekem ne mondja senki azt a srót, hogy: soha. — Mit akarsz ezzel a mesével mondani? — kérdezte zavartan a barátom. — Azt, hogy azok a csodák, amiket Beneskijelentett, gyakran bekövetkeztek így bekövetkezik az új cseh alkotmány életbeléptetése is. Ki lesz ezután a ti reménységetek? — Majd megfelelek erre is, de most egyelőre sietek. Most van az angol adás a rádióban. — És mi lesz «szegény Benessel? Reakciós barátom idegesen rámkiáltott: — Ugyan hagyj békét vele. Ne ért róla van szó, hanem rólunk. Egyébként is igazad van: megfutamodott. Leveszem róla a kezemet, így vesztette el Benes magyarországi barátait A Haladás folyó hó 10-i számában megjelent „Csak Szabó Lőrinc tudná megmondani." című cikkben az az állítás szerepel, hogy a Nagy Gáborféle Tőke fordítást ..Nagy Tamás nézte át, az egyik jelenlegi fordító'. Ez az állítás nem fel mega valóságnak. Én a Nagy Gábor-féle „Tőke fordítást" nem néztem át. Ezt már azért, sem tehettem meg, mert maga a fordítás csak jóval megjelenése után jutottelőször a kezembe. Kérem e helyreigazító sorsiim szíves közlését és maradok kiváló tisztelettel: Nagy Tamás. A «Cséplerózsa» folytatását legközelebbi számunkban közöljük. A Basilides Mária síremlékbizottság Basilides Mária emlékezetére 21-én Verdi-requiemet rendez a Városii Színházban, amelyet Doráti Antal vezényel és Báthy Anna, Németh Anna, Caréli Gábor, Székely Mihály, a Székesfővárosi Zenekar és a Budapesti kórus működnek közre. Répcze János, az Athenaeum kiváló grafikusa művészi elgondolású fedőlapjai nagy sikert arattak a könyvnapon. j r