Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-02-05 / 6. szám

3 HALADÁS KÖZGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG hITEL NÉLKÜL nincs betétgyűjtés — ez paradoxon­nak hangzik, de ez a valóság. A ban­kok betétállománya akkor emelkedett, amikor a bankok a jelentkező hitel­igényeket ki tudták elégíteni. Ma a hitelnyújtás — sok fontos nézőszempontból nagyon helyesen — erősen korlátozva van. A bonitás, amely valamikor a folyósítás egyetlen előfeltétele volt, háttérbe szorult és másodrendű tényezővé vált, ha hitel­kérdésről van szó. A hitelkérdésben ma a közérdek dominál.­ Ez rendben van. De dontinál a nexus, elsősorban a politikai lefolyás is. És ez mé­is­ nincs rendben. Ellenkezik is gazdasági törvények­kel és ezért" bénítja a hitelszervezet életét és egészséges funkcióját. Ez a tény akadályozza a betétkép­ződés emelkedői folyamatának kiala­kulását is. Ezért mondtuk, és ismételjük: hitel nélkül nincs betétgyűjtés, még ke­vésbbé betétemelkedés. A nagy eltérés a betéti kamat és a hitelkamat között nem okozza, csak fokozza a betétkedvetlenséget. Ha egészségesen megnőne a betét­állomány, akkor növelni lehetne a be­téti kamatot vagy csökkenteni lehetne a hitelkamatot, mindkét esetben csökkenteni lehetne a margeot, amely ma kirívóan széles. A takarékosság és­ vele kapcsolat­ban a betétgyűjtés a­z újjáépítés és a hároméves terv sikerének legfonto­sabb bázisa. A takarékosság védi a forintot. A betétgyűjtés fokozza az újjáépítés legfontosabb lehetőségeit. Mert nemcsak az igaz, hogy hitel nélkül nincs betétgyűjtés. Igaz az is, hogy betétgyűjtés nélkül nincs meg a hitelnyújtásnak az a lehetősége, amely­re elengedhetetlenül szükség van. Az állami bankvezetés elsőrendű kötelessége, hogy a betétgyűjtést te­gye fő feladatává. A növekvő betétállomány a dolog természeténél és a gazdasági törvény­szerűség erejénél fogva fiakozni fogja a hitelnyújtás lehetőségeit is. Az államosított bankok elsőrangú feladata a betétgyűjtés propagandája. A legélesebb versenyt várjuk a be­téfokozás érdekében. Az az ideiglenes vezető marad a helyén, aki ezen a téren a legtöbbet produkálja. A TOTO körül nemcsak a csalások és a vesz­tegetési kísérletek burjánzanak. Eze­ket még irtani lehet és le lehet küz­deni. Nagyobb veszedelem, hogy a lopá­sok is burjánzanak a toto körül. A gyerekek — a totózók többsége — ellopják édesanyjuk szekrényéből vagy édesapjuk zsebéből a pénzt, hogy fotózhassanak. Ezt a szerencsétlen és demoralizáló játékszenvedélyt meg kell szüntetni. magyar sport eddig is megélt és fejlődött fotó nélkül is. Ezt a csalási, vesztegetési és lopási folyamatot meg kell állítani Azonnal. A BIZONYTALANSÁG mindennél rosszabb. Ez az egyik igazság. A másik: mai helyzetünkben állandóan optimizmust kell hirdetni és megnyugtatást. Ezzel szemközt? Kiáltó címekkel közölnek egy be­szédet, amely kiválóan alkalmas volt arra, hogy ha valóban elhangzott, kí­nosan és fájdalmasan nyugtalanítson egy dolgozó réteget. Sietve magya­rázni és cáfolni kellett, de semper al­esuid hacret. Más. Megjelent egy közlemény, amely szerint rendelet készül arról, hogy ha egy , kereskedő ellen vádat emelnek, már joga lesz a kormányzatnak, hogy az üzletbe vállalati vezetőt rendelje­nek ki. A közlés némileg értelmetlenül és teljesen hihetetlenül hangzott. Vádat viom emmi NEMZETKÖZI SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI VÁLLALAT BUDAPEST, VO­NADOK­ UTCA 21. SZ. emelni lehet hamis vádaskodás alap­ján is, a vádemelés még nem jelenti a bűnösséget. Bármilyen más ható­sági eljárást csak bírói ítélet, sőt csak jogerős bírói ítélet tehet meg­okozi­i. Ezt a nyugtalanító hírt is megcá­folták. Több óvatosságot és több hozzáér­tést kérünk a megnyilatkozásokban. És kevesebb nyugtalanítást. És több optimizmust. Valljuk, nem minden jó úgy, ahogy van. De valljuk: sok minden jó úgy, hogy abból még több jót szabad reni. A francia kormány elindított egy folyamatot, amelyről el lehet mon­dani, hogy elrepült a nagy kő, ki tudja, hol áll meg, kit hogyan ta­lál meg? 1931-ben is, a nagy világgazda­sági válság indított el egy folya­matot, amely a francia frank deval­válásával kezdődött. Azok a rendelkezések, amelyeket a francia kormány kezdeményezett és a francia parlament megszava­zott, megint krízist jelentenek. Csak az a kérdés: bevezetői-e egy nyugati válságnak? Vagy esetleg levezetőit is. A francia képzelet merészen szárnyal. A nagy elgondolás első része a frank devalválása. A rendelkezés egy dollár értékét 120 frankról 214 frankra emelte. Ennek a ténynek gyakorlati je­lentősége kevés. Dollárt 120 frankért sem lehetett kapni Párizsban, 214 frankért szin­tén nem lehet. Ezek a számok csak a hivatalos kimutatásokban és a hivatalos ki­utalásokban szerepeltek ezideig. A zárt feketepiacon más számok vol­tak érvényben. III. Gyakorlati értéke és jelentősége annak a ténynek van, hogy az új rend értelmében szabad dollár és szabad aranypiac lesz Párizsban. Ebben a kérdésben a Nemzetközi Alap még nem tudott — vagy nem akart — véglegesen állást foglalni. Franciaország ugyanis kötelezttsé­get vállalt a Nemzetközi Alappal szemközt, hogy megőrzi valutájá­nak paritását. A Nemzetközi Alap alapokmá­nyainak aláírói között ott szerepel Franciaország is. A kötelezettség tehát terheli. A Nemzetközi Alap vezetőinek feladata megállapítani, hogy a frank devalvációjával és a dollár és arany szabad piacának megteremtésével Franciaország megszegte-e azt a kötelezettséget, amelyet vállalt? Miután a Nemzetközi Alap ame­rikai irányítás alatt működik és miután a francia reform newyorki pénzügyi körök előzetes tudtával és hozzájárulása alapján történt, nem valószínű, hogy a Nemzetközi Alap kifogást emeljen. Miután továbbá a francia kor­mány megtette azt a kedvzményt Angliának, hogy a font sterlinget nem engedi a szabad piacra, angol részről is megszűnt, vagy legalább­is csökkent a francia reform ellen­zése. A dollár tehát hivatalosan új ár­folyamot kap Párizsban. A francia importőrök viszont sza­badon adhatják el aranyukat vagy dollárjukat részben vagy egészben a kereslet és kínálat alapján kiala­kult vagy kialakuló árfolyamon. IV. Ennél a sorsfordulónál hadd mondjuk el egy szakértő feljegyzé­sei alapján a frank rövid történetét. A francia frank forradalmi, he­lyesebben szólva napóleoni alkotás, m­ert a nagy forradalom XI. éve Germináljának 7-én (1803 március 28) már Napóleon volt Franciaor­szág ura. Mint pénzegység a «liv­re*-t követte. Értéke meglehetősen egyenletes maradt egészen a mait háború kitöréséig, amidőn egy font sterling 25,22 frankba került. A háború befejezését követő frank­értékcsökkenést Poincaré állította meg pénzügyi reformjával, amely után az angol font 124,21 frankba, az amerikai dollár pedig 25,53 frankba került. A háborús és a há­ború utáni frank árfolyamok a kö­vetkezők voltak: A frankértékre vonatkozó leg­újabb rendelkezés január 26-tól kezdve a fontosabb idegen valuták átutalási értékeit a következőkben állapítják meg: 100 cseh korona 428.20 429.40 A megállapított hivatalos érté­kek mellett bizonyos teret akar en­gedni a francia kormány a szabad piacnak is, természetesen megfelelő korlátozásokkal, amelyek lényege az, hogy a szabad piac üzletei a legális pénzügyi és áruforgalmi üz­letek körében maradjanak. V. Az adókat a valutareformmal egyidejűleg az egész vonalon emelték. Az adómetés minimum magasabb lett. A különadókat fizetők száma, közel egymillióval megnövekedett. Az egyéni vállalkozást az új adók erősen sújtják azzal egyidejű­leg, hogy béremelési követelések is jelentkeznek. Az export megnövekedését és az A Hazai Takarékban történt, az új vezérigazgató bemutatkozásakor. Az üzemi bizottság elnöke köszöntötte a kommunista Csont Ferenc vezérigaz­gatót a népi demokrácia nevében. — Ha ez a menyezet nem szakadt ránk — felelte Csont —, amikor e falak között a népi demokrácia nevé­ben köszöntöttek, akkor nincs itt sem­mi baj ... — A balatoni fagy elmaradása komoly nyári veszedelemmel fenyeget. Más esztendőkben igenkor már tele volt frissen vágott jéggel közel ezer jég­verem a Balaton körül. A jégvermek tették lehetővé a hús, a tej és a vaj frissen tartását egész nyáron át, mert a műjégtermelés c­sak minimális volt a Balaton partján. Ez idén nincs ter­mészetes jég és ha nem kiub­ tovább­ra sem, akkor meglek­elően kell gon­doskodni a nyári hűtési lehetőségek­ről. Engedtessék meg nekünk, hogy kellő időben felhívjuk az illetékesnek nevezett körök figyelmét erre a körül­ményre. És ennek kapcsán arra a tényre, hogy a balatoni halászat állan­dóan nélkülözi a hűtési lehetőségeket, aminek nem egyszer az a következmé­­nye, hogy a bőséges hadászati ered­ményt megfelelő tárolás hiányában vissza kell adni a Balatonnak. Ami gyakran meg is történik. Néhány m­ű­jéggyár a Balaton mellett és egy sze­rény eszközökkel létesíthető halhűtő­ház minden hasonló problémát meg­oldhatna. Csak az a kérdés, ki vállalja a megoldást: az állam­ vagy a magán­vállalkozás? * Egy budapesti négytagú munkás­család létfenntartási indexszáma, 1936 augusztus 26-a egyenlő százzal alap­ján 1947 december 15-én 500.8 volt. Ez december 31-én 497-re csökkent. Fontos élelmiszerek olcsóbbodása foly­tán további csökkenés várható és a textíliák árának esése következtében jelenős csökkenésre lehet számítani. • Az osztrák valutareform egyik leg­érdekesebb rendelkezése, hogy meg­szüntette a zárolt számlák rendszerét. A reformmal kapcsolatos értékcsök­kentést bankjegykicserélés útján haj­tották végre. HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja Felelős szerkesztő: Zsolt Béla Szerkesztő: Lukács Gyula Felelős kiadó: Bauer László Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest V, Zrinyi­ u. 1, félem. 3.­­Gresham-palotai Telefon­. 180-770, 180-764 Terjeszti: a Glóbus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat, Budapest VI, Nagymező­ utca 26 Kéziratokat nem adunk vissza és azokért felelősséget nem vállalunk. Hungária Hírlapnyomda Rt. Budapest V, Bajcsy-Zsilinszky­ út 34 Felelőss Dr Bródy László idegenforgalom emelkedését a va­lutareformtól várják. Az idegenforgalom könnyíthet a francia hixusipar rendkívül súlyos helyzetén. VI. Az államosított francia ipar de­ficitje nyomja az államháztartást. Ezt a deficitet most csökkentik. Egy féléven belül pedig egészen meg akarják szüntetni. VII. A francia szénimportot és a fran­cia élelmiszerimportot ezek a re­formok nem érintik. Az importot dollárban kellett fi­zetni! Az export terén viszont igen nagy fellendülést várnak minden vonalon és minden vonatkozásban. Franciaország azért nem tudott megfelelően exportálni, mert valu­tájának viszonyát a dollárhoz túl alacsonyan szabta meg. Ez a helyzet most megváltozott. A francia ipar versenyképes lesz. Radnóti József Az új textilrend első napjai a legnagyobb rendben, minden za­varó momentum nélkül folytak. Az új rendszer bázisa és biztosítéka, hogy áru van. Nemcsak van, hanem lesz is.­­ A bankokban január utolsó és a tényleges államosítás első hetében a betétállomány 14%-kal emelkedett. Egy kellő propaganda — amelyről más helyen bővebben szólunk —, ezt az emelkedést jelentős mértékben és ál­landóan fokozhatja. (0) • A londoni tőzsdén az árfolyamok 1947-ben 8%-kal emelkedtek. Ezzel szemközt az osztalékpolitika megmere­vedett Az angol külkereskedelmi mér­leg kedvezően alakul. A széntermelés és az acéltermelés emelkedik.­­ A­z olasz banktisztviselők sztrájkol­tak. Kisebb béreme­ést és változatlan munkaidőt követeltek. A sztrájkban részt vettek az olasz jegybank tisztvi­selői is. Eivaudi miniszter közbe­lépésére létrejött a megegyezés kölcsö­nös engedmények alapján. A dollár hivatalos árfolyama Olasz­országban 603. Az angol fonté 1984, a svájci franké 152. o A Hal adás múlt heti számában írtunk a bankvezérek politikai hova­tartozásáról. Azt írtuk, hogy a Köz­ségi Takarék vezérigazgatója kisgazda­párti. Tévedtünk. Szociáldemokrata. Szovjet-belga viszonylatban megálla­podás készül, amelynek értelmében a Szovjetunió 30.000 vagon gabonát szállít Belgiumnak. A belgák a gabona ellenértékét fémipari termékekkel egyenlítik ki. * * Az adóközösségeket megszüntették. A hivatalos álláspont szerint erre azért vollt szükség, mert az adóalapok „kimunká­­sa" nagyobb adóbevéte­t jelent a kincstár részére. A kisipari és kiskereskedelmi adóközösségek meg­maradnak, ott a rendszer bevált és a kincstár nem vár nagyobb bevételt, vagy ha vár, meg tudja o­dani az adó­közösségeken keresztül is. Azt hisz­szük, hogy ezt el lehetett volna érni a nagyok adóközösségénél is. Legyünk őszinték: a mi adórendszerünk rossz és e­lvult és ez az oka, magyarázata és egyben mentsége is az adómorál fogyatékosságainak. Már most a böl­csebb megértés és belátás tudomásul veszi, hogy az adóalan­y va­lmilyen formában megpróbálja kivédeni az e­lvult adórendszer hibáiból rár­ehezedő terheket, viszont az adóaany a „ki­munkálás" ébén nem tud védekezni, vagy csak olyan módon amely az adó­morált ugyan fokozza, de a közmorált még sokká súlyosabb mértékben ve­szélyezteti. A rendelet ugyan megvan, de mi mégis fe­letjük a kérdést nem lehetne-e a kincstár érdekeit az adóközösségek súlyosabb meghihe­ts­e útján megvédeni? Tíz igaz ember Regény (28) I t I i : P a P P íntal Nem annyira, hogy ez tünte­tésnek vehető legyen egy későbbi időpontban, kormányválság esetén, vagy ellenkező értelmű rendelet végrehajtása során. Óvatos, gya­nakvó és hivatásához idomult em­ber volt a jegyző, aki megszokta az eseményeket bizonyos viszonylagos­ságba állítani. Nem magasabb er­kölcsi alapon vagy leszűrt életböl­cseség révén. Ez óvatos relativitás­hithez hivatali működése során ju­tott el. Aki az egymást követő kormá­nyok naponta megjelenő rendele­teinek végrehajtásával van meg­bízva, az éppen olyan jól tudja, hogy minden megtörténhet s min­dennek az ellenkezője is, mint aho­gyan öreg diplomaták és nemzet­közi autótolvajok tudják. Schratter Béla nagy alapossággal hajtotta végre az egymást követő kormányok rendeleteit, de arra féltékenyen s legalább olyan gonddal ügyelt, hogy túlságosan lelkesnek vagy túlságo­san gépiesnek ne lássék egyik kor­mány alatt sem. A zsidórendeletek és törvények, melyek a zsidók gazdasági életbeli szerepét szorították vissza, tagad­hatatlanul beleestek az ő elgondolá­sainak, terveinek és vágyainak vo­nalába, de végrehajtásuknál min­dig úgy járt el, hogy egyetlen lé­péssel se jusson előbbre, mint a­ törvény parancsolta s hogy a ren­deletek­­­ögül személyes érdeklő­dése sose mutatkozzék meg. Nem mint Schretter Béla hajtotta végre őket, hanem csak mint jegyző s ezt nagyon okos dolognak tartotta. Végeredményben nem lehet tudni, mire fejlődnek a dolgok s akárho­gyan nézzük, a kormány három­­száznyolcvan kilométer távolságra van s Kádár Miklós mindössze két­száz méternyire. A kormány össze­vissza nyolc vagy tíz éve gondolko­zik így s Kádár Miklós viszont hat­vannégy éve egyfolytában. Vannak dolgok, melyek elgondol­koztatnak egy jegyzői agyat. A jegyzőnének nem voltak ilyen fenntartásai. A zsidó szekerek in­dulása előtt egy órával már a pap­nénál volt s együttesen, izgatottan, diadallal készültek a látványos­ságra. A férfiak párbajában, me­lyet hivatali hatalommal, vagyon­nal, politikával, erőszakkal vagy ügyeskedéssel vívtak egy életen át, ők csak szekundánsok voltak, akik néha értetlenül, néha türelmetlenü­l nézték ezt a játékot, de asszonyos ösztönösséggel és konoksággal ra­gaszkodtak azokhoz a tartalmak­hoz, melyeket e politikai játékból nagy nehezen megértettek. Nehezen mozdultak s bizalmatlanok voltak minden új dologgal szemben, de aminek hasznosságáról meggyőződ­tek, ahhoz körömszakadtáig ragasz­kodtak, esztelenül, makacsul és minden áron. Asszonyok voltak, akiknek a politika s a társadalom, a háború és a béke csak annyira volt fontos, amennyiben személyes viszonyba jutottak vele, de ezeken a pontokon könyörtelen világosság­gal és egyértelműséggel nézték a dolgokat. Összefüggések sosem zavarták, vagy gondolkoztatták el őket, a részletek érdekelték, a háborúból, a kenyérjegy, vagy a textil drágu­lása, a politiku­ból valami közeli ismerős képviselősége, az a köny­nyű és olcsó diadal, amit az iri­gyelt vetélytársnőkön, a gazdag és könnyed zsidó birto­kcs l­ányokon, vagy asszonyokon arattak az el­múlt esztendőkben. S ezekhez az eredményekhez úgy ragaszkodtak, mint személyes hozományukhoz, melyet az élettől kaptak, oly ko­nokul és magától értetődően, aho­gyan férfi sosem tud ragaszkodni dolgokhoz. Az ellenfél visszaü­tését, a másik oldal érzelmi, családi, vagy legsa­játabb személyi szempontjait az asszony sosem tudja értékelni. M­int a gyerek, kegyetlen, vagy jó­tékony, érzelmileg mérve az életet. Együtt ültek hát most a papné szobájában s a jegyzőné izgatot­tan újságolta az uráról hallós­ dol­gokat. (Folytatjuk ) Utazás a francia frank körül KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK Angol font dollár 1938-ban 170.59 34.95 1939-ben 176.70 39.81 1944-ben 200— 49.62 1945 dec. 26. 480.— 119.11 1918 jan. 26. 864.— 214.39 Vétel: Eladás: 1 angol font 863.40 864.60 1 USA dollár 214.07 214.71 100 svájci frank 1966.— Í982.— 100 port. escudo 853.— 867.—

Next