Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1948-09-23 / 39. szám
A POLGÁR ÖRÖKSEG KOSÁRY DOMOKOS ACSÁDY IGNÁCRÓL Kortársai közül már senki sincs életben, hiszen több mint száz éve, 1893.bens született a pályatársai közül, akik még személyesen ismerték, szintén csak kevesen. Acsády Ignác már 1UI16-ban meghalt s élete főműve, melyért a radikális polgári gondolkodás úttörői közé kell Sorolni, mely a polgári világ java öröksége közé tartozik, 14 magyar jobbágyság története, a millénium évében, 1896-banjelent meg. A század végéig, az ezredéves ünnepek mányorálvn észre sem vették, hogy ez a könyv ünneprontás számba is mehet, egyébként is a kor, nem megértés alapján, nem, mintha 16ezre lett volna magába szállni, hanem mérhetetlen önelégültségében, örököőnek és megingathatatlannak látva is világos az ország akkori rendjét, még a kritikát is tűrte bizonyos mértékig. Természetesen nem hallotta meg a figyelmeztető szót s nem akarta meglátni a sötétebb szineket. Beszélhetett firanwalis Jiéla a közigazgatás szörnyűségeiről. S írhatott Acsády Ignác is a jobbágysorsról, bántódás nélkül, de visszhangnélkül. Csak később, a radikális mozgalom tudatossá válása idején kezdtek valóban figyelni Acsádyra s arra a módra, ahogyan ő az ország dolga , a gazdasági és társadalmi jelenségek között kereste a kapcsolatot. Sokan emlékeznek még arra a kitűnő torrténelmi tanulmányra, amelyet a magyar radikálisok oly korán -ti is emigrációban- elhunyt egyik vezető férfia, Szende Pál írt a régi „Huszadik Századba" Werbőczyről. Leleplezi, , bálványromboló munka volt ez, Acsády kevés hívei egyikének s ha lehet ezt mondani, tanítványának tollából. Tehát Acsády Ignácról, erről amár-már elfelejtett úttörőről beszélgettünk Kosáry Domokossal, a Halai egyetemis tollárral, a Keleteurópai Judítviányos Intézet egyik Vezetőjével. Természetesen nem ismertem ,személyében Acsády Ignácot rákezdette a professzor úr, csupán művei alapján vázolhatok képet róla. Ez a kép nagyon rokonszenves és értékes történetírót ábrázol. Csaknem egyedülálló jelenség abban a tekintetben, hogy a lítrténelemtudományt katedra nélkül, hivatalos állás nélkül, de hivatott-sággal és teljes elmélyedésel művelte. Mint a századvégnek sok más történésze, nem is történelemből, hanem a jogi karon doktorált, aztán szépirodalommal kezdte, újságíró is volt , teljesen a történelemtudománynak szentette idejét, nagyon komoly történelmi részlettanulmányai jelentek meg, különösen a XVI. és XVII. század közgazdasági állapotáról, pénzügyeiről. ASzilásyi-féle nagy milleneumi történeti munkába ő írta I. Lipót korát s külön két kötetben önállóan Magyar birodalom történetét. Sok más műve mellett nevezetes ,a magyar jobágimű története, ez 1896-Ba* fejtett meg s hogy ma is akt teásg, annak jele, hogy a felszabadulás után új, második kiadásban adták közre !— Ha azt kérdi tőlem, hogyan lehetséges az, hogy Acsády az egyetemi tanszék, levéltári vagy más hasonló állás nyújtotta támasz és segédeszközök nélkül, kora professzionista történészeivel legalább is egyenlő értékű, sok tekintetben azokat megelőző és túlhaladó munkásságot fejtett ki, akkor nem felelhetek mást, mint azt, hogy neki valósággal szenvedélye volt a történelmi kutatás, — benne a feui sapré, a szent tűz égett — s ez a szenvedély átsegítette minden akadályon. T-T Mi volt róla ezeknek a professzionistáknak véleménye? — Az elfogulatlan kortársak és kortársak vélekedése nem is lehetett, nem is volt vitás. Acsayt levelező tagjává választotta az Akadémia, a legelőkelőbb reprezentartív történelmi kiadványok munkatársai között szerepelt s halála után, szempontjából, hanem hogy ki írta le elsőnek, hogy a dolgod parasztjára, általában a munkások története éppen olyan fontos, mint a vezetőosztályoké , és oly jelentős szerepük is a történelemben. Azt lehet mondani, hogy előtte a magyar történetírás feudális jellegű volt, már Kossuth Lajos is panaszkodott amiatt, hogy a történelem csupán vezérekről, királyokról, haditettekről szól. Acsády ettől a feudális történetírástól elszakadt, átment egy más, haladottabb szemlélethez, a polgári, helyesebben radikális polgári történetíráshozAcsády ahhoz a „pozitivista" történelmi irányhoz volt sorolható — vagy mondjuk, onnan indult el—, melynek vezetői az ő korában nála idősebb történészek, mint Solarfin Ferenc, Pauler Gyula, Szilágyi Sándor Az ő elgondolásuk szerint előbb pozitív anyagot kell teljességadattömeg szerint kiegészítésre, pótlásra, sőt helyesbílisre szorul. A feltárt új adatok s új módszerek szerinti összefoglalást azonban még nem végezte el senki, de ha elvégzi, ét sem von le Acsády érdeméből, akinek a maga korában oly sok nehézséggel kellett megküzdenie. Hogy csak egyet említsek, előzményekre nem támaszkodhatott, lehettek, akik a témát érintették, de a források feltárását ami rendszerint csak fokozatosan történhetik neki kellett megkezdenie. * Itt Minden szerda eseménye a SZÍNHÁZ ÉS MOZI megjelenése A HÉTEN. Intelmek egy kezdő kritikushoz Alsó közönség Képesriport a holnap színészeiről Tájszínháznyítás Baranyában A Nemzeti Bukarestben Bragyar írók a szovjet filmről barátaink Amerikában Hesznmalók, kritikák, képriportok No? ésJluatiQuat, rejtvények Teljes heti pilastái-, mezz- és rádióműsor Kotten melléklet 341 nagy oldal Arii". 2 furfull- Az Athenaeum nem akarta kiadni. • • Acsády Ignác unokaöccsének leánya, Acsády Jidith, a kilina újságírónő (az ejfzurenst és megölt Jenyő László költő özvegye) a következőket mondja nagynevű rokonáról: — Nagybátyám a legnagysabb harcokban élt koránál és kiadóival. Élete végén sikerült főművének, jobbágyság történetet-neki kúttót találni Politzer személyében, Gyiert állandó kiadója, az Ashenaeum nem vállalkozott rá, azzal az indokolással, hogy filgeszfíjt nem lehet kiftgamtatni.. . Egyébként is mindenki azt tanácsolta fieki, hogy álljgfíff kiftdrjsfpl, » sőt mn'ijatglftg helyen megfenyegették: tHa ezt a könyvet kiadja, nem kapja meg ff budapesti egyetem katedráját Acsiády Ignác, aki a kgy lazvári egyetem magántanára volt inkább lemondott pesti kinevezéséről, — de műve megjelenéséhez ragaszkodott. Rendkívüli kemény akfiralit esti bet ugt, aki el!\(tt&T(Wa$0tt !?nifldig keresztülvitte, — jót,(tristait tűzön? tiszen segítette. Vidéki gazdálkodó fia volt, ott, g lányán került össze a béresekkel, akiket Úgy megszüre? tett, hogy gondjukat, bajukat magáénak érezne, végül is leltárna a nemzet előtt a jobbágyság és a pirieszesen paraszt tragédiáját. _ Egész életén át frak kutalntl, amnghotf, ift -r- semmi szenvedélye nem volt, nem is nősült meg, maga nosren, visszavonultan, igazi mzkélaként élt... Egyénen leszármazottja volt aVI. században élt Hon Amiga spanyol királyi orvosnak, aki forradalmi szenvedélyes meggyőződéssel halálos merényletet követett el a spanyol királyi család ellen,,, törekedve gyűjteni, azután a természettuipaláá nyok módszerével a történésnek törvényeit. Mesék, romantika helyett a pozitív anyaggyűjtésre vettették a súlyt, de már a törvényszerűségek megállapításáig nem jutottak el. Arsádylkin volt bátorság arra, hogy jobbágytörténetében a szintézist is adja.5— Mi a mai jelentősége hát ennek a jobbágytörténetnek. Mint említettem, a háború után újra kiadták és mérten, mert itt nincs erről a témáról szóló más hmielén munka. Ma is nélküözhetetlen, annak ellenére, hogy ma már a rendelkezésre álló új tér Mégis voltak-e történetírók, akik már előtte hasonló hangon próbáltak l lárni mer Aig voltak. Hirtelenében nem tudjék mást említeni, mint talán Szeremlei Sámuel református papot, akinek azonban nem volt volt szerensiséje A negyvennyolcas társadalomról írt történelmi munkáját beküldte a „Budapesti Szemlének", ahol a kéziratot egyszerijei elvesztették Csak később adta ki, azt hiszem „Valláserkölcsi és társadalmi élet 1848 óta" címen. — Katedra híján „iskolája" sem volt Acsádynak. De nem kétséges, Acsády bűne annak az időnek Csánky Dezső tartok róla emlékisggre lőréket! beszédet. A két háború között, az megállapítani ellenforradalom idején előfordult, hogy dilettáns gyanánt emlegették. Erről azonban szósincs. Nyilvánvaló cáfolata ennek Apsódy újmán munkája s Különösen olyan kiváló erudifiát elmélyedést megkövetelő dolgozatai, amilyen például Mátyás király leveleinek kommentálása (a Budapesti Szemlében), Verancsics esztergomi érsek — harr iratainak bulliáns apafizise, a régi magyar társadalmi és gazdasági élet egy-egy korszakának elsőrangú feldolgozása és így tovább. Néni is a ,,dilettantizmus" volt szekiaveszésről cikkizik az ,ijj Ember- és kiszben illegjelenkezik arról, hogy a demokratikus Magyarországnak a fejes vallásszabadságot bátosító, 1947-ben az országgyűlés által megszavazott és nyomban érvénybe helyezett törvénye megszüntette a vallásfelekezetek kiszitt a korábbi megszégyeníti) különbségtételt beveti, elismert és tűri válásuk ég egyházak között Az,ki Ember"-sek ezt a cikke, mint annyi más, önkénteleniő is elárulja, hogy ott, ahol ezt a lapot szerkesztik, mennyire nem tudnak és nem is akarnak tudomást venni a magyar életformák olyan átvállalásáról, amely a magyar katolikus egyháznak 1 945-ig változatlanul fennálló kiváltságait megnyirbála vagy éppen megszüntette. Az „ország első zászlós urá"-nak nem is igen leplezett hangja szólal m meg, amikor a cikk arról beszél, hogy „a szekta nem a dámával ferlől, hanem szelénjével." in ninddla e*t tubbese közüli arról a CMleietreaffie bapti«ta egyházról, amelyet a tHr éuehili prfktpstáns egyházak. 9 retformátusok és evtmgéikusok, te Késegyházként bánnak és amely háromnegyed évsz áfa«!"9 komoly evangulizáló munkára tekint vissza. Olyan munkára, amelyet a trapista prédikátorok a magyar keresztény nép lelkileg legelhanyagoltabb és génysége miatt magára hagyott rétegében végeztek. Ne fülke az .,l' Ember'* a társadalmi ét, állami él esészségél « EMUNISTÁKNAKI DMÜTTRÉPUSOKNAK adventi'-fáknak n'i»i t!'t«iévei -furcsa betegséssé torzult valásos érzés"-nek "evene't 'zenemétől Frednek a wsteb»Sk'tnak a bSvetli valóban nem ismerik az egyházi imperializmus hatalmi eskkstzeit, de híven követik Uraknak, Jézus Krisztusnak paranhait és nem akarnak RAIÍL, mint békefsrges ÉS MZ emibierek közötti jóakaratot... j/Jajur Henrik, a forradalmár karrikaturista, nem farag töibb remszahegyet. Négy évtizeds keresztül gúnyt, bt, ugratta, bosszantotta, esikbardozta és ostorozta a világot ez a plajbász, amelynek örökre letört hegyével véste fel Major Siure gyakran három-ness, de sohasem több, mint tíz vasassal — a modell lelkét, titkait, vágyait, még bűneit is. Politikus karrikaturista volt, művészetének forradalmárja. Innen i iniut, pesti fit, ahol tizennyolc esztendős korában Minisztereket és főhercegeket merészelt, a karrikatúra görbe tükrében, trónjaikról és selegeikből ledönteni. Ezért kelett innen, akkor elmennie, elmenekülnie. Világhír vált reá Párisban, Genfben, Amerikában. A Népszövetség Vésein jobban érdekelte aszónokot, hogy mogssem Major milyen karriktdarát ad róla vit ldg apóknak, mint a téma, amalypffl beszélt. Talán nincs is az utolsó negyven esztendőnek olyan híves embere, államfő, művész, politikus, tudós, aki elkerülte volna Major Siludermitahegyét. A felsisabaduls után, Parisban járt. Akkor már beteljesedett ifjúkori álma: festekt A vássnODI* forradalmi témák érdekelték: a Csepdéletben pihenő szerszámok hevernek a munkaasztalon. /Nem vagyunk jogászok, nem is isismerjük szó szerint a földművelésüügyi miinisztérium tiztviseláinak bűnügyi tárgyalását. De nem minket nem is a kérdés kriminális oda a érdekel. Annyi ugyanis mindenképpen tényként tárul elénk, hogy valóban a l'M-beti a régi tisztviselőgárda nem arra törekedett, hogy a demokratikus államrendet szolgálja és erősítse, hanem hogy a* e'.viforradalmi szelemet ápolja, a mai rendszer erejét és tekintélyét kisebbítse és politikailag gyengitse. A régi világ lemaradt képviselői vezették a minisztériumot és munkájuk közepette arra ábrándoztak e tél felé keresték szervezkedés módjai: miként lehetne visszaállítani a letteni régi világot és mit tegyenek, hogy a maguk számára biztosítsák a posszibilitást arra az esetre, ha ezs régi világ valmilyen tazifiában csakugyan még egy sívet lenne. A FM bűnügyi részét e Intézi majd a bíróság, de politikai pontból már most mi is megalkothat-a PIHENÉS jük az ítéletet: azok az értelmiségi ré-]legek, amelyek immár negyedik éve sem tették magukévá a demokratikus irányzatot fennöködésükben nem akarják ennek a Qietiszi árdulását sángálni, nemcsak maguk alatt vágják a fát, hanem súlyosbítják saját osztályos társaik helyzetét. A régi* értelmiségi rétegek számára a de-* mokrdeia bialmal elegedett, ve-J zett pozíciókban megtartalU őket a# legkevesebb amit ezselyemben tő ilk ! el lehet«l» mba várni, hogy ezért »• hivatomár e»eréti hűséggel fizes-J senek. • •haladás METEOR CSILLÁR rgtaflségai )et«o« fodroanieícky-H. »?. íúzsef-líBröt 4#. Öröa keséJT Révai rrr>v«lunk ^feálnj. na,nf * 'oréZel r i. Lt. ' hogy az első haladó szelem a teljes készültségi történettudósok között s ma is haszonnal és tanulsággal olvasható. Levél a lla adáshoz. Igen tísiklt Szetrkesztö Itrl Engedtessék meg fpe?kem, hogy abba a legalibbi polémié-Njipely a lap részéről a hazai katolicizmus VH(dőségéfifk l))agitárlásáról nyilvánított felfogása és áláspontja tekintetében az előbbiekkel dostanában természetesen mind gyakrabban felmerül, mint egyáltalában népi érdektesen harmadik, néhány észrevételt vethessek be szintén a nagy nyivánosság előtt. Ma elolvastam az Emberben a családi püspök hivatalos nyilatkozatát, amely egyszeri, valótlanságnak bélyegzi a Haladásnak utóbbi, őt érintő cikkét. Eközben előadja, hogy ő igenis hányféle úton s utódon törekedett annak idején arra, hogy megállítsa a szegedi zsinóüklöövést, deportálást, stb. stb. s ezt követelő, a főispánhoz inézett levelben felhívta ennek a lelkiismeretét arra is, hogy ezekkel az igaztalan üldözésekkel, magyar népünket Isten és a viléji ilézszéke előtt terhek. A püspök itt, ítézetein szertelt, alaposan elszólja, illetve elárulja magát s nem tappdhatja senki erőszakos következttetésnek azon megállapításomat, hogy tényleg így indul el a't «rész zsidóüldözés, faji meg különböztetés s a téves és gonosz célzatú be.állításból folyó, e'.obb szétválasztása, majd kinyitása is a „kom kplyoab a bgza közül", íme: 9 püspök s métörts?ingés? lelkivilágában as egyik oldalon ,,szigedi lakosok" vagy „ártatlan emberek tömege, a másik oldalon azonban * magyar nép, 4 peji" magyar népünk szerepelt. Ez a ,,in»" szócska a?t jelentette, hogy ebben a püspök közösnek, együlv érezte magát azzal a főispánná , akitől a? üldözések melltiiselését, a deportálás megakadályozását kérte. Szóval két széken ölni sem logikai' iag, sem érzedni ig nepi lehet . Igy '* püspök itt most kihangsúlyozott gesztusa r&ák tél-teljesítése volt a ,,kötelességének". Az ezeréves haza és eziszzéves magyar jog nem ismert s nem engedett neg olyan faji, illetve mesja ázó megkülönböztetéseket, amineket a zsidótörvények alapelgondolása zúdított azután a magyar nemzet tagjaira- Márpiediig az alapgondolatát ezeknek a törvényeknek, a megkülönbfszülés elvét, ittenis megszavazta a maigyar kaolicizmus éspedig ak'. or, (tini.or Serédi hercegprimán a főrendiházban arra,igen" szavazóát leadta, itt én ezzel vesztette el a hazai katolicizmus az erkölcsi jogát ahhoz, hogy valha is azt jóvátehesse és hogy elkövetett óriási bűne alól valaha is feleldolást kaphasson. De i meg kell itt vallanunk azt is, hogy bűnét máig be sem látta, ugy azt jóvátenni nem is igyekezett s nem is igyekszik Konoktsága, úgy látjuk ma már sokan urhí eterbe — lásd a iftssulóbbi vitáéi kongresszusokan ha talán nem a részesét, de erős hatalmi, tekintélyi s végi eredményben erkölcsi meggyengülését is fogja okaiul Tisztelettai: dr Háry István, ny. gimn. tanár. i. az LEGSZEBB OSI 9MI 1MIGÓKÖX a Wj u KAT S PENSIÓB,iN720 m magaslat) . ÜDÜLÉS GYÓGYULÁS IewwebMS^DOBOGM Fürdőszobás, állandó melegvizes terraszos szobák korszerű berendelésid. ektri. Telefon. DOBOGÓKŐ 88. Ssaha elöjegnnés: tukál H*pemio Umlapet IV, Királyi Pál.u. 9. Telafoni a84—5üt. t