Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1948-02-26 / 9. szám
SZÍNház dUA: ANTAL GÁBOR Színházaink mind jól mennek, nincs hát új bemutató ezen a héten. Mégis sikerült megtekintenem egy valóban és jellegzetesen művészi tragédiát, melynek az a furcsasága van, hogy happyenddel végződik. Happy-endes tragédia?! Igen, a nyomorgó öreg színművésznők és művészek tragédiájáról van sló, amelyet happy enddel, a Jászai Mariról elnevezett színészotthon felállításával oldott fel Gobbi Hilda rendező és szervező keze. Jellegzetesen művészi — és tegyük hozzá őszintén, hogy magyar művészi sors volt, egészen eddig az új, nagyszerű kezdeményezésig, hogy a kiöregedett művészek nemcsak a művészi alkotás díszletei közül, hanem életük vegetatív lehetőségei is kikoptak. Talán még a töménynemesi Magyarországról rögződött és szállt át ez a hagyomány, amikor még Dérynét és Lendvay Mártont is „komédiás"-nak tekintette — és kezelte is — a tisztelt vidéki nemesség. Mert hagyományos volt nálunk — valljuk be — az öreg művészek elhagyatása, tudjuk, milyen árván és nyomorúságosan halt meg Vajda János, s (hogy még egy példát mondjak a száz ég az ezer helyett) e hasábokon megjelent riportomból talán emlékeznek az öreg, 90 esztendős Garay Ákosra, a régi, kiváló rajzolóra, aki jóformán éhezik és akin nem segítenek se mecénások, de a Művészeti Tanács se. — Minden öregember, s különösen minden öreg művész fájdalmát át kell érezni — mondja Gobbi Hilda, akit az Otthon javára rendezett „ Bonyolult est" valóban bonyolult sürgésében kapunk el néhány szóra — különben ifjúságunk és lendületünk hamis, elvesztette emberi tartalmát, csak hangosság, de nem zengő hang már. Én színész vagyok, nem csoda hát, hogy minden öregember fájdalma közül legjobban az öreg, fáradt színészek bizonytalansága és kínja fáj nekem. Már régen tervezem — barátaimmal együtt — a „Jászai Mari Otthon" felállítását és őszintén mondom, komoly és betöltő szerepnek érzem, a magam és minden színésztársam számára, hogy ebben a munkában — az Otthon teljes megtervezésében, kiszélesítésében és további művészotthonok létesítésében — részt vegyen. Apropos, szerep! Hogy a művészet és az élet, a feladat és a szerep mennyire szervesen összefügg, jobb példát fel sem tudnék hozni, mint hogy azokat a homályos szánalmakat, sejtéseket, érzéseket , amelyek már régtől fogva bennem élnek egy művészi film, a „Hulló csillagok" tudatosította bonnsem. Ehhez a filmhez küldtem el jószándékú, segíteni akaró, de lusta vagy ingadozó barátaimat is, akik mind azzal a kemény elhatározással jöttek ki a moziból, hogy az Otthont pedig megvalósítóik, akár-milyen nehézségeket is kell legyűrni! Körülnéz a teremben, ahol ott ragyog, sürög, hullámzik, illatozik mindaz a szép és kellemes, amit az úgynevezett „pesti társaság" fejlődése folyamán csak ki tudott termelni. Ruhák, hangok, italok, szendvicsek — sajnos, nem tudok mindent kellőképpen érzékeltetni, mert ahhoz a korosztályhoz tartozom, melynek mindenből kijutott már, csak éppen a társasági élet kellő megismeréséből nem. De annyit magam is tapasztalok, hogy a „Jászai Mari Otthon" a Bristoltól a Miami-kávéázig — mozgatta meg a hölgyeket és urokat, s hogy ez a mai szombat este szórakozástörténeti szempontból igen jelentős lépés. Szóval Gobbi Hilda körülnéz ebben a jelentős forgatagban és mosolyog: — Nem olyan ez, mint a színházi rendezés? Én legalább úgy érzem és örülök, hogy milyen nagy „muri" támadt a kezem nyomán! És milyen céllal! ... Igen, tudni kell, hogy ezen a szombat estén minden jövedelem az otthonnak jut, még a ruhatári díj is. Meg kell jegyeznem, hogy jó sok bundát, kabátot és belépőt látok a ruhatárban és nagyon örülök, mert a budapesti öreg színészeken kívül, vidéken is sok érdemes, megfáradt utasa nyomorog Thepsig nevezetes kordéjának, akiket mind fedél alá kell juttatni. Krúdy Gyula írta egykoron Szindbád kacsafarkfrizurájú fiáról: „az a dolga, hogy számontartsa a kiöregedett komédia-játszókat". Abban az időben ő volt az egyetlen ember Magyarországon, ő is csak regényhős volt. (Jobban mondva még az se, csak fia a regényhősnek. „Árnyék árnyéka!" — mondaná erre Schmitt Jenő Henrik.) Nem nagy öröme, hogy az új Magyarországon vannak, akik ezt a feladatot vállalták és amit vállaltak, pontosan el is végzik?! ... PERZSASZŐNYEGEK verni, §!\'gmm» Kiríi»-om KI.ADAS «' »»»1K «félgetőversenyek február 26. és 29-én 2 órai kezdettel. Háromajtós, jőkarban lévő angol barokk szekrényt megvételre keresek Telefon: 296-233 HALADÁS Magyar románc és a Toto IRTA: FORBÁTH SÁNDOR Budapest, 1948 február 24. Tizenhárom hosszú és eseményekkel terhes esztendő pergett le a végtelenség homokóráján, mióta nem szívtam magyar levegőt, lábam nem érintette a magyar rögöt. Rettentő honvágyam volt, valósággal fizikai fájdalmat éreztem a szívem körül, nyugtalanok voltak az álmaim, rossz volt az étvágyam. Már nem bírtam tovább. Mikor a repülőgépről megpillantottam a Duna szeszélyesen kanyargó ezüst szalagját és a Hármashatárhegyet, nagy forróság szállt a lelkemre, nedvesek lettek a szemeim és hevesen vert a pulzusom. Láttam és átéltem London, Liverpool, Plymouth, Sheffield, Coventry bombázását és pillantásom hozzászokott a rombadőlt, nyomorék házakhoz, üszkös falakhoz, dülöngő templomtornyokhoz, de mindezeknél jobban szívenütött, mikor a repülőtérről jövet az autóbusz ablakából megláttam a vízberoskadt Lánchíd megmaradt pesti pillérének hősies viaskodását az enyészettel, a budai Vár hírmondókként éktelenkedő, dicstelen csonkjait, a pusztulásnak és destrukciónak egyéb szomorú és vérző fekélyeit. Szerettem volna minden követ átölelni, minden járókelőt megállítani kelekótya és összefüggéstelen kérdéseimmel múltról, jelenről és jövendőről. Azt hittem, mindenki észreveszi majd rajtam, hogy hosszú idő után értem haza látogatóba és lábadozó vagyok a honvágyból; valaki, aki gyengédségre és vigasztalásra szólni. Beszédbe elegyedtem minden sofőrrel, házmesterrel, táviratkihordóval és pincérrel, addig is, míg régi barátaim megmaradtjaira rátalálok. Mietkora volt meglepetésem, mikor ahelyett, hogy mindarról beszéltek volna, ami egy világcsavargó magyar írót érdekel, ha tizenhárom esztendő után első ízben lép magyar földre, kivétel nélkül mindegyik vagy azt mesélte el, hogy ő, a barátja vagy a szomszédja „majdnem" megnyerte az első díjat a totón, vagy pedig tipet kért tőlem, a legközelebbi totófordulóra. Mikor az első viszontlátás izgalmain testünk, barátaim és ismerőseim is előbb vaggy utóbb rátértek a totóra. Hát valóban ez most a legfontosabb, a legiztalmasabb aktualitás idehaza? A toto? Verset akartam írni a Haladás maai számába, alázatos és tiszta verset arról, hogy milye® boldoggá? magyarnak lenni és hazalátogatni, hacsak rövid időre is. De látom, a toto jobban érdekli az embereket. Így hát legyen toto. Mi a különbség a magyar és az angol rendszer között? E lap hasábjain már ismételten foglalkoztam a „Football Pool"Mal, amely Angliában megfelel a totónak és amely természetesen szülője volt a magyar fotónak. Talán cikkeimnek kis részük volt abban is, hogy ezt a nemzeti játékot (vagy fertőző betegséget?) ide is bevezették, mert ismertettem azokat a fantasztikus számokat, amelyek hétről hétre megfordulnak a postai kimutatásokban. betétszágnolákban, nyereményjegyzékekben stb. Hivatalos kimutatás szerint Angliában tizennyolcmillió ember vesz részt a Football Pool-on. Természetesen a lényleges résztvevők száma kevesebb, mert sokan több szelvénnyel pályáznak, és a feküdött tipek átlagos mennyisége heti tizennyolcmillió. A Footbit's Pool egyelőre magánkezekben van és mint már beszámoltam, körülbelül nyolc nagy vállalat és több, mint ötven kisebb vállalat működik. A nagy vállalatok hétről hétre közzéteszik az újságban, hogy mennyi osztalékot fizettek ki a nyerőknek, a különböző Pool-ok alapján. . A legfontosabb különbség a Toto és az angol Football Pool között az, hogy Angliában a játékosok szenvedélyüket vagy különös játékos hajlandóságaikat számos különböző módon elégíthetik ki a Football Pool keretein belül. A legnépszerűbb, mert a legolcsóbb és egyben a résztvevők óriási tömege miatt a legnagyobb nyereménylehetőséget biztosítja, az úgynevezett „Points Pool". Ez a rendszer igen hasonlít a loto jelenlegi egyetlen típusához, ugyanis a saját területén játszó csapat nyeresége egy pontnak, a vendégcsapat nyeresége két pontnak, az eldöntetlen mérkőzés három pontnak számít. A Points Pool résztvevői némely vállalatnál tizennégy, másoknál tizenhárom mérkőzés eredményét jósolják meg és a mérkőzések lefolyása után a pontokat összeadják. Ebből az következik, hogy összesen négy osztalék lévén, rendszerint még azok is veszítenek, akik a tizennégy mérkőzés közül tizenkettőt eltalálnak. Mert ha például valamely mérkőzés, melyet 1-gyel vssty 2-vel jelöltek, eldöntetlenül vesztődik (x), ez három pont veszteséget jelent, ami már majdnem egyértelmű azzal, hogy a tipelő legfeljebb negyedik díjat nyerhet, rendszerint igen csekély összeget. Az első osztalék a nagy cégeknél, mint például Littlewood, Sherman, I. T. P., Bond, Murphy stb. majdnem mindig meghaladja a tízezer fontot. A kisebb vállalatoknál természetesen aránytalanul kevesebb, minthogy Angliában is a befolyt összeget osztják fel arányosan a nyertesek közt. Egy másik formula a magyar totónak megfelelő „Results Pool", vagyis el kell találni tizenhárom, illetve némely vállalatnál tizenkét mérkőzés eredményét. A helyes találatok alapján (nyertes, vesztes, eldöntetlen) fizetik az osztalékot. Annak ellenére, hogy ez a módszer könnyebb, népszerűsége kisebb. A nagy cégek átlagban első díjként háromezer és négyezer font közti összeget fizetnek. Az utóbbi években roppant népszerűséget ért el egy másik Pool-formula, melyben az a nyertes, aki nyolc olyan mérkőzésre tipel, melyek eldöntetlennel végződnek. Ha nincs nyolc eldöntetlen, akkor megfelelő számú vendégcsapat-nyertes („2") pótolja az x-eket (e döntetlen). Természetesen még a legtapasztaltabb tipelők és szakértők sem hivatkozhatnak a legcsekélyebb forros esélyre sem, ha ezt a formát játsszák, mert nyilvánvaló, hogy csak szerencse dobra, hogy ki talál el nyolc eldöntetlent. Viszont a naiv cégek a szerencsés nyerőknek soha nem fizetnek ki kevesebbet, mint heti negyvenezer font körüli összeget. Igen népszerűek a szerény nyereséget biztosító, de sokkal könnyebben eltalálható Pool-formulák, melyek az an-gol munkás- és hivatalnokosztály milliói közt örvendenek nagy keresletnek. Ezek „Three Aways", vagyis el kell találni három olyan mérkőzést, melyet a vendégcsapat nyer. Az osztalék körülbelül öt és hat font között van. Továbbá nyolc eredmény és tíz eredmény, vagyis az összes mérkőzések közül ki lehet választani nyolcat, illetve tízet és megjósolni ezeknek az eredményét. A nyertesek jutaléka körülbelül tizenöttől harminc shilling a tíz nyertes eltalálása esetén és a duplája nyolc nyertes eltalálása esetén, ami első pillanatban paradoxnak tűnik, de a magyarázat az, hogy mivel nyolc nyertest könnyebb eltalálni, mint tízet, aránytalanul többen helyezik pénzüket erre a Pool-ra, tehát több pénz kerül felosztásra. További formulák: „Easy Six" (hat könnyű tip), ami természetesen inkább tréfának illik be a nem minden humorérzék nélküli Pool-vállalatok részéről, mert mindig a legnehezebben eltalálható hat mérkőzés szerepel benne. Legújabban néhány vállalat bevezette a félidő-eredmények eltalálását. Ezeket eltalálni természetesen szintén tisztára vak szerencse dolga, a nyeremények megfelelően igen magasak. Az angol futballcsapatok három osztáyba vannak sorolva, azonkívül a második- és harmadikosztályú csapatnég északi és déli csoportokra oszlanak. Különálló a skót futballszövetségbe tartozó csapatok sora, összesen hatvan és hatvanhárom között van a heti futballmérkőzések száma és ezek közül természetesn a pool-vállalatok a Points Pool, Results Pool stb. formulák részére a legnehezebben eltűnélhetó meccseket állítják be a heti tipelő listába. Az angol posta évente harmincmillió fonton felüli összeget, a Pool-vál'a'a'ok (melyeket a befolyt összeg tíz százaléka illetne meg, de nehéz ellenőrizni üzleti politikájukat) körülbelül ugyanennyit keresnek, amiből könnyem megítélhető, hogy milyen nemzeti vagyon fordul meg ezen a járványos szenvedélyen. magyar sajtó munkájában réggen történt olyan fontos és szép momentum, mint a napilapok fogadása a miniszterelnökségen és ennek során Nógrád Sándor államtitkár beszéde. Nógrádi nem először adta tanújelét önálló gondolkozásának és tisztánltásának, a jelenségek reális megítélésének és véleménynyilvánítása őszinteségének. Az államtitkár a napilapok vezetői előtt hangsúlyozta, hogy döntő fontosságú kérdésekben a magyar sajtóban teljes a harmónia és ezt értékessé teszi az a tény, hogy egyébként a sajtóban megvannak a kellő árnyalatok. Fenn is kell tartani — úgymond — ezeket az árnyalatokat és különbségeket, mert ez fogja megteremteni előbb a százezres, majd a milliós evastátort. Mindenki, aki felméri a sajtó hivatását, örömmel csatlakozik ehhez az inteligens felfogáshoz, amely kitűnő szintézisbe tudja hozni a demokrácia megerősödésének követelményeit a sajtószabadság helyes értelmezőével. Valóban, döntő fontosságú kérdésben nem lehet különbség a sajtóban, de viszont az uniformizált sajtó nemhogy alkalmas lenne olvasóközönség nevelésére, hanem elriasztja az olvasót a lapoktól. Szükség van azokra az árnyalatokra, amik ma is mutatkoznak a magyar sajtóban és amiket fenn is kell tartani, hogy a véleményszabadság a demokrácia keretein belül érvényesüljön és éppen a demokrácia javára áldásos hatását megtehesse.ároméves a Nemzeti Segély, é amely abban különbözik az elmúlt korszak hivatali és a nemzetis Intézményeitől, hogy valóban a megvár nemzet, város és falu népének szükségletei teremtették meg, ilakították ki és fejlesztették erős, nemc ak szociális, hhnem kullurális munkát végző szervezett. Legutóbb az árvíz súljtotta vidékek gyermekeinek fizikai és leki megmentésének dicsősége fűződik a Nemzeti Segély nevéhez, de nincs egyetlen olyan szociális akció, amelyből a Nemzeti Segély ne vette volna ki a maga részét és ne vágat volna oroszlánrészt a munkában és a küzdemben. Reméljük, hogy a Nemzeti Ligy, mi eddig is párunkon felül állva, valában az egéz népet reprezenálva segíti továbbra is a magyar népet a bádogulás, az egészség és a kultúra útján. Cziff Magyar Szabadságharcos Szövet-HL néven egyesül a Magyar Piatizánok Kajt isi Szövetsége és a l'ariizaiuuu-utuk Szuvetsége. AZ új luiczinény azért aagui lagy a szabadságért foylalott küzdelem fermentuma legyen s hogy irányítása alatt azok, akik elsők tosak a harcban, az építő munkában is elsők legyenek. Azoknak a testvére kíván lenni, akik annak idején önként vállalták a fegyveres ellenállást a népek elnyomói elen, hogy összegyűjtse mindazokat, akik részt akarnak venni az építő munkában s ha kell, fegyverrel a kezükben is készek megvédeni a magyar demokráciát és annak éltető elemét, a szabadságot A Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége és a Partizánbarátok Szövetsége együüttesen közel százezer főnyi tömeget képvisel és több, mint száz helyi szervezettel rendelkezik, amelynek kiépítését most már az új intézmény, a Magyar Szabadságharcos Szövetség fogja befejezni. Nem véletlen, hogy az új alakulás, amelynek élén Nógrádi Sándor miniszterelnökségi államtitkár és Sólyom László altábornagy áll, a centenárium évében jön létre, mert alapítói az új masivai éles szabadságharcosainak mozgósításával a 48-as szabadságharc hőseinek szelemét akarják kifejezésre juttatni. Sajátos erkölcsi problémával* \ foglalkozik a «SZIV» című ttz katolikus hitbuzgalmi hetilap. Panaszkodik, hogy annak elmére, hogy a statisztika szerint 1:10.000-rel több a nő, mint a férfi és ez a többlet «anyaságra szánt életerejét, testi és lelki energiáit kiélni nem tud a» mé«is al ig jelentkezik valaki a női szerzetes rendelb, vagy ahogy a SZIV írja: «a teljes odvadástól vonakodik, ami mutatja — finn szó szerint tovább — hogy a mai női világ nem a szent szüzek társasága]. VII. ÚJJÁÉPÍTÉSI ÁLLAMI SORSJÁTÉK FŐNYEREMÉNY: 60.000 FT Nyeremények összértéke 728.000 forint Nyeremények: 1x60.000, 1x30.000, 4x10000, 6x5000, 10x2000, 50x1000 stb. stb. Húzás: Budapesten 1948 március 6-án déli 12 órakor a székesfővárosi pénzügyigazgatóságnál, Bpest V, Szalay-u. 10—14. alagsor 7. sz. SORSJEGY ÁRA: Egész: 6.— Ft Fél: 3.— Ft Sorsjegyek kaphatók a székesfővárosi pénzügyigazgatóságnál (Bp., Szalay-u. 10—14. félemelet I.), azonkívül minden dohányárusnál és osztálysorsjegy főárusítónál, valamint egyes pénzintézeteknél. A pénz előzetes beküldése esetén a pénzügyigazgatóság a sorsjegyeket portómentesen küldi meg. LLOYD CIPŐ különlegességek Budapest: VN Forat Sándor-u. 4. as. 7 Világbajnoknő havi háromszázért A világbajnoknő, akivel beszélgetek, mindössze huszonhárom éves. Szőke, pisze és elragadóan csínos, a szó hollywoodi, valamint miskolci értelmében. Mert miskolci lány, ezt sokszor és büszkén hangsúlyozza. Nagyon szereti Miskolcot, míg Pesten — amint mondja — „nehéz megszokni". Ha honvágya van, nem Budapest után vágyik — miközben külföldön világbajnokságokat nyer —, hanem Miskolc után. Ilyen kívül belül szőke kis világbajnoknő ez a Farkas Gizike, aki szemrebbenés nélkül négyszer győzte le eleddig a pingpongasztal mellett a világ nagy nemzeteinek bajnoknőit és bajnokait. Meg akartam tudni, hogyan él hazánkban 1948 tavaszán egy négyszeres világbajnok, akit Londonban két héttel ezelőtt 12.000 néző ünnepelt? Kutatásom eredménye a következő: Farkas Gizike tizennegygyermekes család leánya, édesapja a miskolci vízműveknél dolgozik. A gyerekek azért kezdtek pingpongozni, mert az volt a legolcsóbb játék, a pingpongasztalt nem lehetett elpusztítani. Aztán odajártak a miskolci versenyzők gyakorolni és lassan kint megtanították a „Farkas-kölyköket a játékra. — Két kishúgom van, akik nagyon ügyesek — meséli Gizike, aki sötétkék ruhában, kislányos fehér pubigallérral és kék irhabundában jelent meg az interview-n, feje színes kendővel bekötve, ahogyan azt a kollektív pesti divat az idén előírja. Reméli, hogy ezekkel együtt majd Farkas-csapatot alakíthat. Egyébként a magyar hírességek szokásához híven Újpesten lakik, bútorozott szobában, mert lakása, az nincs. — Több mint egy éve kérek lakást, SzEB-lakást is kértem — meséli nyugodt kis hangján, amelyben egy árnyalatnyi indulat sincs —, de nem sikerül... Farkas Gizinek háromszázforintos hivatali állása van. Ebből a háromszázból segíti kistestvéreit és szüleit, ebből él és lakik. — De azért vasárnap, mikor délutántól éjfélig totószelvényeket számolok, megkeresek még 80—100 forintot — mondja dicsekedve. — Csak olyan későn már félek egy kicsit Újpestre hazamenni a villamossal... — Mennyi ruhájuk volt az amerikai nőknek! — meséli lelkesen Gizike. — És mekkora poggyásszal jöttek! (A világbajnoknőnek egyetlen repülőkoffere és egyetlen ruhácskája volt.) — És milyen volt a koszt? — kérdezem. — Mindenki hozta magával. — Mind a huszonegy nemzet? — Igen. Mert a Royal Hotelben, ahol többszáz szoba van, reggelire most csak teát adnak, kis pirítós kenyérrel. És ebédre és vacsorára folyton csirkét. (A vidéki gyerek csirkeiszonya ül ki az arcocskájára.) — Szerencse, hogy mi is vittünk: cukrot, kávét, kolbászt, szalonnát, mindent. Mérkőzés közben is hazasi ettünk. — És az angol versenyzők? — Nincs külön élelmiszeradagjuk-Nem is értem, hogy bírják. Kitűnőek voltak a csehek, a románok. A világbajnoki döntőben az angol Vera Drace-n kerültem össze. „Csuda" ideges volt. Mérkőzés előtt lefeküdt az öltözőben. Sajnáltam szegényt. Én nem is tudom mi az izgalom. Nem csoda. Újpesten csinálta végig Budapest ostromát. Farkas Gizi most hozta haza másodszor a világbajnoki serleget, rettenetes erőfeszítése egyetlen „anyagi" eredményét. A serleget előtte is többször nyerte el magyar bajnoknő: Med~ nti vesz. elad. javít,előleges részletre is Vogel csillárfizem • Vllt. Mária lerézta tor nyánszky Mária ötször egymásután, Sipos Anna kétszer. Három győzelem után másolatot kap róla a háromszoros világbajnok, ha 1949-ben Stockholmban sikerül megvédenie címét. Feltéve, hogy addig éhen nem halt a havi háromszázból. Mert mi aztán igazán nem kényelztetjük tehetségeinket — akár sportolókról, akár művészekről, akár tudósokról van szó. Hiszen olyan sokunk van ebből is fajtából... Máthé Klári. ÜX. mérőt óránaazolváfiyként itt. 11 R. FOTO PÁRISI NAGY ALBVÁZ