Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-02-26 / 9. szám

­ SZÍNház d­UA: ANTAL GÁBOR Színházaink mind jól mennek, nincs hát új bemutató ezen a héten. Mégis sikerült megtekintenem egy valóban és jellegzetesen művészi tragédiát, mely­nek az a furcsasága van, hogy happy­enddel végződik. Happy-endes tragé­dia?! Igen, a nyomorgó öreg színmű­vésznők és művészek tragédiájáról van sló, amelyet happy­ enddel, a Jászai Mariról elnevezett színészotthon fel­állításával oldott fel Gobbi Hilda ren­dező és szervező keze. Jellegzetesen művészi — és tegyük hozzá őszintén, hogy magyar művészi­ sors volt, egészen eddig az új, nagyszerű kezdeménye­zésig, hogy a kiöregedett művészek nemcsak a művészi alkotás díszletei kö­zül, hanem életük vegetatív lehetőségei is kikoptak. Talán még a tömény­nemesi Magyarországról rögződött és szállt át ez a hagyomány, amikor még Dérynét és Lendvay Mártont is „komé­diás"-nak tekintette — és kezelte is — a tisztelt vidéki nemesség. Mert hagyo­mányos volt nálunk — valljuk be — az öreg művészek elhagyatása, tudjuk, milyen árván és nyomorúságosan halt meg Vajda János, s (hogy még egy példát mondjak a száz ég az ezer he­lyett) e hasábokon megjelent riportom­ból talán emlékeznek az öreg, 90 esz­tendős Garay Ákosra, a régi, kiváló rajzolóra, aki jóformán éhezik és akin nem segítenek se mecénások, de a Mű­vészeti Tanács se. — Minden öreg­­ember, s különösen minden öreg művész fájdalmát át kell érezni — mondja Gobbi Hilda, akit az Otthon javára rendezett „ Bonyolult est" valóban bonyolult sürgésében ka­punk el néhány szóra — különben ifjúságunk és lendületünk hamis, el­vesztette emberi tartalmát, csak han­gosság, de nem zengő hang már. Én színész vagyok, nem csoda hát, hogy minden öreg­ember fájdalma közül legjobban az öreg, fáradt színészek bi­zonytalansága és kínja fáj nekem. Már régen tervezem — barátaimmal együtt — a „Jászai Mari Otthon" felállítását és őszintén mondom, komoly és be­töltő szerepnek érzem, a magam és minden színésztársam számára, hogy ebben a munkában — az Otthon teljes megtervezésében, kiszélesítésében és további művészotthonok létesítésében — részt vegyen. Apropos, szerep! Hogy a művészet és az élet, a feladat és a szerep mennyire szervesen összefügg, jobb példát fel sem tudnék hozni, mint hogy azokat a homályos szánalmakat, sejtéseket, érzéseket , amelyek már régtől fogva bennem élnek egy mű­vészi film, a „Hulló csillagok" tuda­tosította bonnsem. Ehhez a filmhez küldtem el jószándékú, segíteni akaró, de lusta vagy ingadozó barátaimat is, akik mind azzal a kemény elhatáro­zással jöttek ki a moziból, hogy az Otthont pedig megvalósítóik, akár-­­­milyen nehézségeket is kell legyűrni! Körülnéz a teremben, ahol ott ra­gyog, sürög, hullámzik, illatozik mind­az a szép és kellemes, amit az úgy­nevezett „pesti társaság" fejlődése fo­lyamán csak ki tudott termelni. Ruhák, hangok, italok, szendvicsek — sajnos, nem tudok mindent kellőképpen érzé­keltetni, mert ahhoz a korosztályhoz tartozom, melynek mindenből kijutott már, csak éppen a társasági élet kellő megismeréséből nem. De annyit magam is tapasztalok, hogy a „Jászai Mari Otthon" a Bristoltól a Miami-kávé­ázig — mozgatta meg a hölgyeket és urokat, s hogy ez a mai szombat este szórakozás­történeti szempontból igen jelentős lépés. Szóval Gobbi Hilda körülnéz ebben a jelentős forgatagban és mosolyog: — Nem olyan ez, mint a színházi rendezés? Én legalább úgy érzem és örülök, hogy milyen nagy „muri" tá­madt a kezem nyomán! És milyen cél­lal! ... Igen, tudni kell, hogy ezen a szom­bat estén minden jövedelem az otthon­nak jut, még a ruhatári díj is. Meg kell jegyeznem, hogy jó sok bundát, kabátot és belépőt látok a ruhatárban és nagyon örülök, mert a budapesti öreg színészeken kívül, vidéken is sok érdemes, megfáradt utasa nyomorog Thepsig nevezetes kordéjának, akiket mind fedél alá kell juttatni. Krúdy Gyula írta egykoron Szindbád kacsafark­frizurájú fiáról: „az a dolga, hogy szá­montartsa a kiöregedett komédia-ját­szókat". Abban az időben ő volt az egyetlen ember Magyarországon,­­ ő is csak regényhős volt. (Jobban mondva még az se, csak fia a regényhősnek. „Árnyék árnyéka!" — mondaná erre Schmitt Jenő Henrik.) Nem nagy öröm­e, hogy az új Magyarországon vannak, akik ezt a feladatot vállalták és amit vállaltak, pontosan el is vég­zik?! ... PERZSASZŐNYEGEK verni, §!\'g­­mm» Kiríi»-o­m KI.ADAS «' »»»1K «f­élgetőversenyek február 26. és 29-én 2 órai kezdettel. Háromajtós, jőkarban lévő angol barokk szekrényt megvételre keresek Telefon: 296-233 HALADÁS Magyar románc és a Toto IRTA: FORBÁTH SÁNDOR Budapest, 1948 február 24. Tizenhárom hosszú és eseményekkel terhes esztendő pergett le a végtelenség homokóráján, mióta nem szívtam ma­gyar levegőt, lábam nem érintette a magyar rögöt. Rettentő honvágyam volt, valósággal fizikai fájdalmat éreztem a szívem körül, nyugtalanok voltak az álmaim, rossz volt az étvágyam. Már nem bírtam tovább. Mikor a repülőgép­ről megpillantottam a Duna szeszélye­sen kanyargó ezüst szalagját és a Hár­mashatárhegyet, nagy forróság szállt a lelkemre, nedvesek lettek a szemeim és hevesen vert a pulzusom. Láttam és átéltem London, Liver­pool, Plymouth, Sheffield, Coventry bombázását és pillantásom hozzászokott a rombadőlt, nyomorék házakhoz, üsz­kös falakhoz, dülöngő templomtornyok­hoz, de mindezeknél jobban szíven­ütött, mikor a repülőtérről jövet az autóbusz ablakából megláttam a vízbe­roskadt Lánchíd megmaradt pesti pil­lérének hősies viaskodását az enyészet­tel, a budai Vár hírmondókként ékte­lenkedő, dicstelen csonkjait, a pusztu­lásnak és destrukciónak egyéb szomorú és vérző fekélyeit. Szerettem volna min­den követ átölelni, minden járókelőt megállítani kelekótya és összefüggéste­len kérdéseimmel múltról, jelenről és jövendőről. Azt hittem, mindenki észre­veszi majd rajtam, hogy hosszú idő után értem haza látogatóba és lábadozó va­gyok a honvágyból; valaki, aki gyen­gédségre és vigasztalásra szólni. Be­szédbe elegyedtem minden sofőrrel, házmesterrel, táviratkihordóval és pin­cérrel, addig is, m­íg régi barátaim meg­maradtjaira rátalálok. Mietkora volt meglepetésem, mikor ahelyett, hogy mindarról beszéltek volna, ami egy vi­lágcsavargó magyar írót érdekel, ha ti­zenhárom esztendő után első ízben lép magyar földre, kivétel nélkül mind­egyik vagy azt mesélte el, hogy ő, a barátja vagy a szomszédja „majdnem" megnyerte az első díjat a totón, vagy pedig tipet kért tőlem, a legközelebbi totófordulóra. Mikor az első viszont­látás izgalmain t­estünk, barátaim és ismerőseim is előbb vaggy utóbb rátér­tek a totóra. Hát valóban ez most a legfontosabb, a legiztalmasabb aktuali­tás idehaza? A toto? Verset akartam írni a Haladás maai számába, alázatos és tiszta verset arról, hogy milye® bol­doggá? magyarnak lenni és hazaláto­gatni, hacsak rövid időre is. De látom, a toto jobban érdekli az embereket. Így hát legyen toto. Mi a kü­lönbség a magyar és az angol rend­szer között? E lap hasábjain már ismételten fog­lalkoztam a „Football Pool"Mal, amely Angliában megfelel a totónak és amely természetesen szülője volt a magyar fotónak. Talán cikkeimnek kis részük volt abban is, hogy ezt a nemzeti játé­kot (vagy fertőző betegséget?) ide is bevezették, mert ismertettem azokat a fantasztikus számokat, amelyek hétről hétre megfordulnak a postai kimutatá­sok­ban. betétszágnolákban, nyeremény­jegyzékekben stb. Hivatalos kimutatás szerint Angliá­ban tizennyolcmillió ember vesz részt a Football­ Pool-on. Természetesen a lényleges résztvevők száma kevesebb, mert sokan több szelvénnyel pályáznak, és a feküdött tipek átlagos mennyi­sége heti tizennyolcmillió. A Footbit's Pool egyelőre magánkezekben van és mint már beszámoltam, körülbelül nyolc nagy vállalat és több, mint ötven kisebb vállalat működik. A nagy válla­latok hétről hétre közzéteszik az új­ságban, ho­gy mennyi osztalékot fizettek ki a nyerőknek, a különböző Pool-ok­ alapján. . A legfontosabb különbség a Toto és az angol Football Pool között az, hogy Angliában a játékosok szenvedélyüket vagy különös játékos hajlandóságaikat számos különböző módon elégíthetik ki a Football Pool keretein belül. A leg­népszerűbb, mert a legolcsóbb és egy­ben a résztvevők óriási tömege miatt a legnagyobb nyereménylehetőséget biz­tosítja, az úgynevezett „Points Pool". Ez a rendszer igen hasonlít a loto je­lenlegi egyetlen típusához, ugyanis a saját területén játszó csapat nyeresége egy pontnak, a vendégcsapat nyeresége két pontnak, az eldöntetlen mérkőzés három pontnak számít. A Points Pool résztvevői némely vállalatnál tizennégy, másoknál tizenhárom mérkőzés ered­m­­ényét jósolják meg és a mérkőzések lefolyása után a pontokat összeadják. Ebből az következik, hogy összesen négy osztalék lévén, rendszeri­nt még azok is veszítenek, akik a tizennégy mérkőzés közül tizenkettőt eltalálnak. Mert ha például valamely mérkőzés, melyet 1-gyel vssty 2-vel jelöltek, eldön­tetlenül vesztődik (x), ez három pont veszteséget jelent, ami már majdnem egyértelmű azzal, hogy a tipelő legfel­jebb negyedik díjat nyerhet, rendsze­rint igen csekély összeget. Az első osz­talék a nagy cégeknél, mint például Littlewood, Sherman, I. T. P., Bond, Murphy stb. majdnem mindig meg­haladja a tízezer fontot. A kisebb vál­lalatoknál természetesen aránytalanul kevesebb, minthogy Angliában is a be­folyt összeget osztják fel arányosan a nyertesek közt. Egy másik formula a magyar totónak megfelelő „Results Pool", vagyis el kell találni tizenhárom, illetve némely vállalatnál tizenkét mérkőzés eredmé­nyét. A helyes találatok alapján (nyer­tes, vesztes, eldöntetlen) fizetik az osz­talékot. Annak ellenére, hogy ez a módszer könnyebb, népszerűsége ki­sebb. A nagy cégek átlagban első díj­ként háromezer és négyezer font közti összeget fizetnek. Az utóbbi években roppant népszerűséget ért el egy másik Pool-formula, melyben az a nyertes, aki nyolc olyan mérkőzésre tipel, me­lyek eldöntetlennel végződnek. Ha nincs nyolc eldöntetlen, akkor meg­felelő számú vendégcsapat-nyertes („2") pótolja az x-eket (e­ döntetle­n). Természetesen még a legtapasztaltabb tipelők és szakértők sem hivatkozhat­nak a legcsekélyebb forros esélyre sem, ha ezt a formát játsszák, mert nyilván­való, hogy csak szerencse do­bra, hogy ki talál el nyolc eldöntetlent. Viszont a naiv cégek a szerencsés nyerőknek soha nem fizetnek ki kevesebbet, mint heti negyvenezer font körüli összeget. Igen népszerűek a szerény nyeresé­­get biztosító, de sokkal könnyebben el­található Pool-formulák, melyek az an-­­­gol munkás- és hivatalnokosztály milliói közt örvendenek nagy keresletnek. Ezek „Three Aways", vagyis el kell találni­­ három olyan mérkőzést, melyet a ven­dégcsapat nyer. Az osztalék körülbelül­­ öt és hat font között van. Továbbá nyolc eredmény és tíz eredmény, vagyis az összes mérkőzések közül ki lehet választani nyolcat, illetve tízet és meg­jósolni ezeknek az eredményét. A nyer­tesek jutaléka körülbelül tizenöttől harminc shilling a tíz nyertes eltalá­lása esetén és a duplája nyolc nyertes eltalálása esetén, ami el­ső pillanatban paradoxnak tűnik, de a magyar­ázat az, hogy mivel nyolc nyertest könnyebb eltalálni, mint tízet, aránytalanul töb­ben helyezik pénzüket erre a Pool-ra, tehát több pénz kerül felosztásra. További formulák: „Easy Six" (hat könnyű tip), ami természetesen inkább tréfának illik be a nem minden hu­morérzék nélküli Pool-vállalatok ré­széről, mert mindig a legnehezebben eltalálható hat mérkőzés szerepel ben­ne. Legújabban néhány vállalat beve­zette a félidő-eredmények eltalálását. Ezeket eltalálni természetesen szintén tisztára vak szerencse dolga, a nyere­mények megfelelően igen magasak. Az angol futball­csapatok három osztáyba vannak sorolva, azonkívül a második- és harmadikosztályú csapa­tnég északi és déli csoportokra oszla­nak. Különálló a skót futballszövetségbe tartozó csapatok sora, összesen hatvan és hatvanhárom között van a heti fut­ballmérkőzések száma és ezek közül természetesn a pool-vállalatok a Points Pool, Results Pool stb. formulák ré­szére a legnehezebben eltűnélhetó meccseket állítják be a heti tipelő lis­tába.­­ Az angol posta évente harmincmillió fonton felüli összeget, a Pool-vál'a'a'ok (melyeket a befolyt összeg tíz százaléka illetne meg, de nehéz ellenőrizni üzleti politikájukat) körü­lbelül ugyanennyit keresnek, amiből könnyem megítélhető, hogy milyen nemzeti vagyon fordul meg ezen a járványos szenvedélyen. magyar sajtó munkájában rég­­­gen történt olyan fontos és szép momentum, mint a napi­lapok fogadása a miniszterelnökségen és ennek során Nógrád­ Sándor ál­lamtitkár beszéde. Nógrádi nem elő­ször adta tanújelét önálló gondolko­zásának és tisztánl­tásának, a jelen­ségek reális megítélésének és véle­ménynyilvánítása őszinteségének. Az államtitkár a napilapok vezetői előtt hangsúlyozta, hogy döntő fontosságú kérdésekben a magyar sajtóban tel­jes a harmónia és ezt értékessé teszi az a tény, hogy egyébként a sajtóban megvannak a kellő árnyalatok. Fenn is kell tartani — úgymond — ezeket­­ az árnyalatokat és különbségeket, mert ez fogja megteremteni előbb a­­ százezres, majd a milliós e­vastá­tort. Mindenki, aki felméri a sajtó hivatá­sát, örömmel csatlakozik ehhez az inte­ligens felfogáshoz, amely kitűnő szintézisbe tudja hozni a demokrácia megerősödésének követelményeit a sajtószabadság helyes értelmezőével. Valóban, döntő fontosságú kérdésben nem lehet különbség a saj­tóban, de viszont az uniformizált sajtó nemhogy alkalmas lenne olvasóközönség neve­lésére, hanem elriasztja az olvasót a lapoktól. Szükség van azokra az ár­nyalatokra, amik m­a is mutatkoznak a magyar sajtóban és amiket fenn is kell tartani, hogy a véleményszabad­ság a demokrácia keretein belül ér­­vényesüljön és éppen a demokrácia javára áldásos hatását megtehesse.­áromé­ves a Nemzeti Segély, é­­ amely abban külön­bözik az el­múlt korszak hivatal­i és a nemzetis Intézményeitől, hogy való­ban a megvár nemzet, város és falu népének szükségletei teremtették meg, i­lakították ki és fejleszte­tték erős, nemc ak szociális, hh­nem kullurális munkát végző szervezett­. Legutóbb az árvíz súljtotta vidékek gyerme­keinek fizikai és le­ki megmentésének dicsősége fűződik a Nemzeti Segély nevéhez, de nincs egyetlen olyan szo­ciális akció, amelyből a Nemzeti Segély ne vette volna ki a maga ré­szét és ne vága­t volna oroszlánrészt a munkában és a küzd­­emben. Re­méljük, hogy a Nemzeti Lig­­y, mi­­ eddig is párunkon felül állva, valában az egé­z népet reprezen­álva segíti t­o­vábbra is a magyar népet a bádo­gulás, az egészség és a kultúra útján. Cziff M­agyar Szabadságharcos Szövet-HL néven egyesül a Magyar Piatizánok Kajt­ isi Szövetsége és a l'ariizaiuuu-utuk Szuvetsége. AZ új luiczinény azért a­agui lagy a sza­badságért fo­ylalott küzdelem fermen­tuma legyen s hogy irányítása alatt azok, akik elsők tosak a harcban, az építő munkában is elsők legyenek. Azoknak a testv­ére kíván lenni, akik annak idején önként vállalták a fegy­veres ellenállást a népek elnyomói elen, hogy összegyűjtse mindazokat, akik részt akarnak venni az építő munkában s ha kell, fegyverrel a ke­zükben is készek megvédeni a magyar demokráciát és annak éltető elemét, a szabadságot A Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége és a Partizánbará­tok Szövetsége együüttesen közel száz­ezer főnyi tömeget képvisel és több, mint száz helyi szervezettel rendelke­zik, amelynek kiépítését most már az új intézmény, a Magyar Szabadság­harcos Szövetség fogja befejezni. Nem véletlen, hogy az új alakulás, amely­nek élén Nógrádi Sándor miniszter­elnökségi államtitkár és Sólyom László altábornagy áll, a centenárium évében jön létre, mert alapítói az új masivai éles szabadságharcosainak mozgósí­tásával a 48-as szabadságharc hősei­nek szelemét akarják kifejezésre juttatni. Sajátos erkölcsi problémával* \ foglalkozik a «SZIV» című tt­z katolikus hitbuzgalmi hetilap. Panaszkodik, hogy annak elmére, hogy a statisztika szerint 1:10.000-rel több a nő, mint a férfi és ez a több­let «anyaságra szánt életerejét, testi és lelki energiáit kiélni nem tud­ a» mé«is al ig jelentkezik valaki a női szerzetes rendel­b­, vagy ahogy a SZIV írja: «a teljes odva­dástól vona­kodik, ami mutatja — finn szó szerint tovább — hogy a mai női világ nem a szent szüzek társasága]. VII. ÚJJÁÉPÍTÉSI ÁLLAMI SORSJÁTÉK FŐNYEREMÉNY: 60.000 FT Nyeremények összértéke 728.000 forint Nyeremények: 1x60.000, 1x30.000, 4x10000, 6x5000, 10x­2000, 50x1000 stb. stb. Húzás: Budapesten 1948 március 6-án déli 12 órakor a székesfővá­rosi pénzügyigazgatóságnál, Bpest V, Szalay-u. 10—14. alagsor 7. sz. SORSJEGY ÁRA: Egész: 6.— Ft Fél: 3.— Ft Sorsjegyek kaphatók a székesfővá­rosi pénzügyigazgatóságnál (Bp., Szalay-u. 10—14. félemelet I.), azonkívül minden dohányárusnál és osztálysorsjegy főárusítónál, va­lamint egyes pénzintézeteknél. A pénz előzetes beküldése esetén a pénzügyigazgatóság a sorsjegyeket portómentesen küldi meg. LLOYD CIPŐ különlegességek Budapest: VN Forat Sándor-u. 4. as. 7 Világbajnoknő havi háromszázért A világbajnoknő, akivel beszélgetek, mindössze huszonhárom éves. Szőke, pisze és elragadóan csínos, a szó holly­woodi, valamint miskolci értelmében. Mert miskolci lány, ezt sokszor és büsz­kén hangsúlyozza. Nagyon szereti Mis­kolcot, míg Pesten — amint mondja — „nehéz megszokni". Ha honvágya van, nem Budapest után vágyik — miköz­ben külföldön világbajnokságokat nyer —, hanem Miskolc után. Ilyen kívül belül szőke kis világbajnoknő ez a Farkas Gizike, aki szemrebbenés nél­kül négyszer győzte le eleddig a ping­pongasztal mellett a világ nagy nemze­teinek bajnoknőit és bajnokait. Meg akartam tudni, hogyan él hazánkban 1948 tavaszán egy négyszeres világbaj­nok, akit Londonban két héttel ezelőtt 12.000 néző ünnepelt? Kutatásom ered­ménye a következő: Farkas Gizike tizennegygyermekes csa­lád leánya, édesapja a miskolci víz­műveknél dolgozik. A gyerekek azért kezdtek pingpongozni, mert az volt a legolcsóbb játék, a pingpongasztalt nem lehetett elpusztítani. Aztán oda­jártak a miskolci versenyzők gyako­rolni és lassan kint megtanították a „Farkas-kölyköket a játékra. — Két kishúgom van, akik nagyon ügyesek — meséli Gizike, aki sötétkék ruhában, kislányos fehér pubigallérral és kék irhabundában jelent meg az interview-n, feje színes kendővel be­kötve, ahogyan azt a kollektív pesti divat az idén előírja. Reméli, hogy ezekkel együtt majd Farkas-csapatot alakíthat. Egyébként a magyar hírességek szokásához híven Újpesten lakik, bútorozott szobában, mert lakása, az nincs. — Több mint egy éve kérek lakást, SzEB-lakást is kértem — meséli nyu­godt kis hangján, amelyben egy árnya­latnyi indulat sincs —, de nem sike­rül... Farkas Gizinek háromszázforintos hivatali állása van. Ebből a háromszáz­ból segíti kistestvéreit és szüleit, ebből él és lakik. — De azért vasárnap, mikor délután­tól éjfélig totószelvényeket számolok, megkeresek még 80—100 forintot — mondja dicsekedve. —­ Csak olyan későn már félek egy kicsit Újpestre hazamenni a villamossal... — Mennyi ruhájuk volt az amerikai nőknek! — meséli lelkesen Gizike. — És mekkora poggyásszal jöttek! (A vi­lágbajnoknőnek egyetlen repülőkoffere és egyetlen ruhácskája volt.) — És milyen volt a koszt? — kér­dezem. — Mindenki hozta magával. — Mind a huszonegy nemzet? — Igen. Mert a Royal Hotelben, ahol többszáz szoba van, reggelire most csak teát adnak, kis pirítós ke­nyérrel. És ebédre és vacsorára folyton csirkét. (A vidéki gyerek csirkeiszonya ül ki az arcocskájára.) — Szerencse, hogy mi is vittünk: cukrot, kávét, kol­bászt, szalonnát, mindent. Mérkőzés közben is hazasi ettünk. — És az angol versenyzők? — Nincs külön élelmiszeradagjuk-Nem is értem, hogy bírják. Kitűnőek voltak a csehek, a románok. A világ­bajnoki döntőben az angol Vera Drace-n­ kerültem össze. „Csuda" ide­ges volt. Mérkőzés előtt lefeküdt az öltözőben. Sajnáltam szegényt. Én nem is tudom mi az izgalom. Nem csoda. Újpesten csinálta végig Budapest ostromát. Farkas Gizi most hozta haza másod­szor a világbajnoki serleget, rettenetes erőfeszítése egyetlen „anyagi" ered­ményét. A serleget előtte is többször nyerte el magyar bajnoknő: Med~ n­ti vesz. elad. javít,­­előleges részletre is Vogel csillárfizem • Vllt. Mária lerézta­ tor­­­ nyánszky Mária ötször egymásután, Sipos Anna kétszer. Három győzelem után másolatot kap róla a háromszoros világbajnok, ha 1949-ben Stockholmban sikerül megvédenie címét. Feltéve, hogy addig éhen nem halt a havi háromszázból. Mert mi aztán igazán nem kényelz­tetjük tehetségeinket — akár sporto­lókról, ak­ár művészekről, akár tudó­sokról van szó. Hiszen olyan sokunk van ebből is fajtából... Máthé Klári. ÜX. mérőt órán­­aazolváfiykén­t itt. 1­1 R. FOTO PÁRISI NAGY ALBVÁZ

Next