Haladás, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1949-01-06 / 1. szám

A Figy röpke newyorki hír adja tud­tul, hogy Pfeiffer Zoltán megvált az Amerikai Magyar Népszava főszerkesz­tésétől és helyét a magyar demokrá­ciát amerikai relációban is serimocsko­sabban rágalmazó lap főszerkesztői Asztalánál dr Boros László, egykoron Bethlen kormányfőtanácsosa és az Esti Kurír felelős szerkesztője foglalta el, aki egyben meg is vásárolta a lapot. Egyáltalában nem csodálkozunk ezen a híren. Dr Boros László mintegy harminc esztendővel ezelőtt tűnt fel a Világ szerkesztőségében mint feketefürtű, kerekarcú, a tevékenység lázában égő ifjú, a­ki mindenáron újságíró akart lenni. A nagypolgáriság fénykorában született Budapesten, édesapja gazdag ember volt, korán meghalt, édesanyja másodszor is férjhez ment Boros Mi­hály íróhoz és újságíróhoz, aki derék, tisztességes ember volt Magával vitte a házasságába Laci fiacskáját is. A fiúcskának nagyon megtetszett mos­tohaapja mestersége­s fejébe vette, hogy ő is újságíró lesz. A Világ szer­kesztőségében Purjesz Lajos keze alatt nyüzsgött, parlamenti riportot csinált, de dilettáns maradt és nem is vitte volna túlágosan sokra, ha a lap szerkesztőségének kebelében nem üt ki egy kis konfliktus, amelyben a szer­kesztőség két tagjának feleségei ját­szottak némi szerepet B. L. nyomban megszimatolta a sánszát és beleavat­kozott az ügybe. Noha semmi köze sem volt ama bizonyos félelem és gáncsnélküli lovaghoz, akit a közép­korban Bayardnak hívtak, párbajra hívta L. L. kollégáját és ezzel a lova­gias cselekedettel egyszerre Purjesz kedvencévé vált Ettőlfogva Purjesz vállán emelkedett le. L. barátunk, míg csak be nem bizonyította, hogy hála és barátság ismereten fogalmak az ő erkölcsi világában. Purjesz meg­beszéti Rassay Károllyal, hogy a­l­pítanak egy déli lapot, amelynek majd Rassay lesz a főszerkesztője. Bethlen meg is adta az engedélyt a lapra, ám mikor a megalakításra került a sor, Purjeszt szépen kitöltik ez ügyből és a lap felelős szerkesztője Botos László lett. A lap olyan rosszul ment, hogy csakhamar a tönk szélére került és meg is kellett volna szüntetni, ha nem akad Budapesten egy derék szappan­gyáros, aki szanálta a lapot, sőt némi forgótőkét is bocsátott rendelkezésre. Ezzel a B.­L karrierje megindult. Fele­lős szerkesztő volt, de ez a pozíció nem elégítette ki féktelen becsvágyát. Végtelenül szeretett szerepelni és imádta a megtiszteltetésnek azt a faj­táját, amelyet csak a „köved" szóval lehet megfelelőképen kifejezni, azok közé az emberek közé tartozott, akik vadásznak ismert közéleti férfiak kéz­szorítására, hangzatos elmékre, ame­lyeket a névjegyre lehet nyomtatni, rendre pecskcékre, amelyekkel fel lehet ékesíteni a zakó kihajlását. B. L. tapasztalt pillantása a Magyar Újságírók Egyesületére esett, amely akkor Márkus Miksa elsökete a­att tengett-lengett B. L. behatolt az Uj­ságírók Egyesületébe és megtétette m­agát főtitkárrá. Az első cím megvolt. Áttérhetett a rendfelvadá­szatra Nem volt olyan nemzetközi kongresszus, amelyen részt ne vett volna, amelyen csak valami kis ordócskát is lehetett szerezni Volt neki liteván csillaga, spa­nyol ordója, észt medááttja, sőt a por­tugálok dalát is vígan dudálta, ha ezért a gomlyukába tűztek valamit. Egész Budapest derült azon, hogy B. L. állandóan láncon hordta zakója kihajlásán a különféle külföldi rend-jelek miniatűrjeit. Közben meg is nő­tt­,­ Volt Budapesten egy ismert pénzemb­e: Hoffmann Guszáv, aki éveik volt két leánya . L, feleségül vette az egyik Hoffmanni kisasszonyt és fel­vette a hozományt. Röviddel később elköltözött ifjú nejétől, de nem K&US-jött el a hozománytól. A külföl­di ki­tüntetéseket azonban most már ele­gendőnek tartotta és újabb belföldi «köved» után nézett. Megszervezett Budapesten egy nemzetközi újságíró kongresszust, amelynek árát nyomban be is kasszálta az akkori kormányon és így történt meg az az eset, ame­l egyedül az a magyar újságírók törté­netében, hogy az ellenzék vezető lap­jának fele és szerkesztője , Bethlen­sége kegyelméből­­ ármány főtanácsot­ott. Ezentúl méltóságos úrnak kellett szólítani. Mikor Bethlen uralmának vége étt, B. L. lázason udvarolni kez­dett Combós Gyulának, de csak mér­sékelt sik­erül. Mikor aztán a jobb­oldal­ali vezetés* alat­t­• Ujságiró Kamara megalakult, megválasztatta *1-Böknek Tóth Lászlót, a Nimiett Ültig főszerkesztőjét abban • hiszemben hogy így át tudja menteni főtitkári pozícióját Ez azonban nem sikerült, ha idő nem kedvesett az opportunis­ta naek anánnaanulag úgy r­eg voltak terhelve, mint Boros László. Jobbnak látta, l­a búcsút mond Magyarországnak. Zsebében a Hoffmann-vagyon lénye­ges részével Párizsba távozott, ahol nyomban magyar lapot alapított, amelynek ,.Párisi Kur­r" volt a címe. Mi sem jelemzőbb rá, minthogy fő­munkatársnak franciát keresvén, erre nem talált alkalmasabb embert, mint Xavier­ Vallat urat, aki a francia par­lament történetében egyedü­lálló bot­rány hőse volt, mert egyszer nyílt ülé­sen lezsidózta Leon Blumot. Ki is til­tották érte a parlamentből. Ez a Xavier Vaillat, aki később a vichy kormány zsidóbiztosa volt és mint ilyen tett szert szomorú nevezetességére, volt B. L. párizsi lapjának a főmunkatársa. Ezek után érthető, hogy a Francia­é­k demokratikus érzésű felháborodása csakhamar országban magyarság Az alábbi levél érdekes és múly meglátásai azt tanúsítják, hogy a színházi kritika szem­pontja meglehetősen papiros­szövegezé­sűek és a közönség so­raiból sokan sokkal többet lát­nak meg egy-egy színpadi mű­ben, mint a kritikusok, a színé­szek — sőt, talán maga a szerző. A levél minden észrevételével nem értünk egyet, de friss meg­látásai nagy részére örömmel és érdeklődéssel figyeltünk fel. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Figyelmes és hűséges olvasója va­gyok az ön pitkiken­vek. Úgy véterá, hogy ha ez nem is kötelez, de jogot ad hozzá, hogy a «Haladást karácsonyi számaiban «Igény és eredményi címen írt összefoglaló cikkéhez hozzászóláso­mat megtegyem. Illyés Gyula nevével­­a magány csődféd­elmet viselő rovat­ba­n találkoztam, noha bátran tehette volna ön­népi jogi című befejező rova­taiba, Kodolányi és Németh László közü­­. Ab­iban azonban feltétlenül igaza van­nanek, hogy a felszabadulás utáni mű­vei Illyésnek nem a csúcsokon, hanem » lankás« vidékeken járnak. — Meg­ítélésem alapján a mái mélyebben­ — mocsaras vidékeken. Hogy miért? He­tek óta fut Illyésnek «Lélekbúvár« cí­mű­­szatírája­ a színpadon. Nagy am­bícióval és odaadással tolmácsolják a szereplők az író mondanivalóját. A kö­zönség jókat nevel, hálásan tag­sol. Szó­val nagy a «siker». De legnagyobbakat nyilván maga a szerző kacag. Ezt jog­gal teheti, mert nagy ügyességgel sike­rült neki reakciós portékáját korszerű és szalonké­pes (pardon, klérusképes) és flond­os Ilwin színpadra csempészni, sőt divaton jelszavakkal édesített piru­láidban a közönséggel lenyeletni. Da­rabjának főhőse Dr. Szmuk hivata­losan, a­zaz az író által kimondottan, csupán mint a freudista irányzat egyik fanatikusa, illetőleg reformere és sarla­tánja mutatkozik be és állíttatik pel­lengérre. Valójában azonban író és kö­zönség is prototípusát látja benne an­nak a harc»idili, szélsőséges, izgága in­tellektuelnek, akit a húszas évek kur­zussajtója «destruktív edem» címén ta­nácsolt el az egyetemekről és tett m­em­luvá*ialoss ál a nemzethű magyar társa­dalom előtt. Eb­be az ellenszenves figu­rába minden aljasat és gonoszat bele­gyömöszölt az író: pökhendi és gőgös, tudálékos ás önhitt, élvhajthászó és kapzsi isten i-Ven és gyáva alak bonta­kozik ki előttünk és a harmadik felvo­nás végén, midőn a kopott bankókat számolja mohón Szmuk, már ráisme­rünk benne arra az aljas gazfickóra, akit Dövényi Nagy Lajos «Tarnopol-bi't indult el» című regényéll­e­n diszkre­ditált az akkori magyar újságolvasó közönség előtt. Bizony ha a­­lélekbú­várt egy példánya véletlenül Mikolay vagy Oláh «Gyurka» kezébe kerü­l va­lahol a Csendes­­ceán partjainál, jó­kat nevetve mondogathatják esivmás­nak: v ügyos fiú sz a Gyula, ha 1048-ban ilyen figuráe tud szervírozni Pesten* — • nincs a játszma végképen elveszítve, ha ezt meg lehet esravinni m® ott­hon­­. Hát igen Szerkesztő Uram, ebb­en a darabban éppen ez a lesújtó. Mint író­nak jogs is van hozzá, azt adni. »ma lényege. Foga van ahhoz is twgy köny­­vének elmapjára egy rangában hason­ló, de főként a Szmuk-féle interlekt­el­forrsdaim­várra («4!«nxe «hort»eros» ítal­m­udists ) figurát rajsoltasson, hogy nvA? Vétség w fértim*n honé, hogy melyik ami a típus, hot tenimal ax nm alak, aki a snelizis­ ürügyén nwgronla­at­im kifoastani akarja áldoan­át. Eb elsöpörte a lapot, amelyből összesen öt szám jeleni meg. A lap megszűnte nem nagyon érintette B. párizsi tar­tózkodásának anyagi n­apjait Tovább élt Párizsban egészen a német invázióig, külön lakosztálya volt a Grand Hotel­ben, tellett apósa pénzéből, majd mi­kor a németek bevonultak Párizsba, ő Portugáliába, majd Rio de Janeiroba ment. Végső ckja N­ew York volt, ahová pesti barátai révén kisibolta közben meghalt apósának majdnem égisz va­gyonát. Évekig tartott, amíg megkapta a beutazási engedélyt Végül azonban ez is sikerül és B. L. megérkezett az ígéret földjére, ahol egyrészt nyom­ban felvette a kapcsolatokat Eckhardt Tiborral és a legitimistákkal, másrészt apósa nyomdokaiba lépett és a háború alatt olyan fényes eredménnyel tevé­kenykedett pénzügyfelek terén, hogy nagy vagyont szerzett. Most újra a politika porondjára lé­pett dr Boros László. Mikor az Ame­rikai Magyar Népszava csődbe került, mert a demokratikus érzésű ame­rikai magyarság bojkottálta a ma­gyar népi demokráciát állandóan rágalmazó lapot és a lap finanszírozói megúnták a ráfizetést Boros László átvette a lapot és annak főszerkesz­tését. Pfeiffert természetesen nyomban kitette. Most ő a főszerkesztő Tizen­két esztendeig tartott amíg megjárta az utat a felelős szerkesztői poszttól a főszerkesztőségig. De neki úgy lát­szik, megérte. Tatrangi Dávid Iiez egy­­faji alapon» álló írónak mind­hez joga van. Még azt­­ megteh­eti, ha akarja, hogy elhiteti a közönségével, hogy a freudizmus ilyen nagy tárgy­ismeretével felruházott főhőse, mint aminőnek ő Dr. Szmukot az első felvo­násban mutatja, a harmadik felvonás­ban már közönséges sarkizánná és kap­zsi Harpagonná fajul e. Én ugyan nem hiszem, hogy e két egymástól merőben külö­­böző jellem egy és ugyanazon emberben megta­n­lh­ató volna, de Illyésnnek szuverén joga ezt is eltútelni a maga közönségivel. A baj ott van Szerkesztő Úr, hogy Illyés Gyula ezt az ' 'ti ügyesen felépített tendenció­zus szatíráját (melynek cselekménye a második világháború előtti időben zajlik, és retrospektíve akar erkölcsi motivációt adni az a­kkor hozott ú. n. zsidótörvény­eknek), hivatalos ál­lami támogatással, a mrjtyar demokrá­cia m­oaszeli szertházánaik teljes appará­tusával hozza prím­et A hiba itt van és nem a szerzőben, a­ki végére is nem tehet róla, hogy reakciós hajlama, faji elfogultsága a harmincas évek óta sem változott meg. Miért is ne vágná oda az ő plébánosa Dr. Szmnik szemébe, az egyik összecsapásuk során a máso­dik felvonás végén az «Antikrisztus» dicstelen jelzőjét, melyet mindenki megért és mu­­stera téveszti el hatását, melyre Szmuk replikája: «Az új trau­mától! Aszkétoaszexuál pszichotikus!» (amit viszont senki nem ért meg a közönségből, még a szakemberek sem mind). Vagy ehhez hasonlóan. Plébános: «Lélekkufár! Ki a templomból, kufár», Szmuk: «Pszichopata». (Előbbit minden­ki, utóbbit alig valaki érti.) Ilyés el­mondatja plébánosával Szmukra, hogy Sátán, Lucifer, gyilkos, amire Szmuk mindig valami érthetetlen latin szóval replikázik és a legsúlyosabb kitétele: • a szent maga felé hajló lucfer, amit ellenlábasa szemébe mer mondo­k­. Ez mitel azonban nem­ is volna baj, ha az igazi humánumot és progresszív élet­felfogást valóban a plébános képvisel­né. De mit látunk a darab végén? 1. Szmukot sikerült végkép lejáratni, majd kiebrudalni, a plébános az erkölcsi győztes. 2. Dudás, a darab rezonőrje kiragadja szerelmét a Szmuk-féle «er­köl« fertőből.* («Ne fertőzze itt to­vább a levegőt.­­) Vagy más szóval, ki­ragadja az ártatlan doktornőt !«flá­m­ing Klára« a nevel!) az Antikrisztus s karmai közül. 3. Barla Mih­ály a vincel­lér elveszi feleségül özv. Gábor­nét, miáltal sikerül megmenteni a kulák va­gyont mindenféle földosztásból vagy Wényi bevételtől. Más szóval: midőn ki­dobják Szmukot, ezt a m­inden baj for­rását, ez Antikrisstust, minden szépen rendü­­eret, hiszen a fajtiszta elemek re­formok nélkül is jól megférnek egy­mással. Hát tisztelt Szerkesztő Uram, itt bújik ki az Illyés-féle reakciós ló­láb! Veszedelmes ez azért, mert ha a munkás vagy a paraszt megnézi a da­rabot, a látottak azt tudatosítják benne, hogy ama mindenestre jó és szüü­ksé­ges a munkásparaszt összefogás. Meg­szabadulni elől az undok, tűrhetetle­nül imbé­téaró Szmuktól, tovább lódíta­ni őt nyugatra, fertőzze ott a levegőt, hanel­eillat­ott az asszonyotont és ami a legfőbb, mindezzel teremtsen okran közhangulatot ezzel a "borhems. figu­rával szemben (shoffvan as On­l«en tisztelt kollésféla, Aulai Gá,bor úr krit­kájában találósul jellemezte őt) sőt rsi-n keresztül minden Anakrisztussal szemben (persze a zsidóról szó sincsen a StaraMw.n, akkor ma nem lehetne előadni). TUcMetkl rt. a., nyfges, VIT., BarW-n. 1. Galyatető, január A galyatetői Nagyszálló úgy tűnik fel hirtelen a közeli és távoli hegy­­csúcsok tömegében, mint egy álom­palota. És az is A 30-as évek végén építették a Horthy-rendszer kegyeines és méltóságos urai a maguk pihené­sére és üdülésére, mert közönséges halandó alig tehette be a lábát a szál­lodáb­a. Legalább miniszteri tanácsos­nak vagy többezer hold urának kel­lett lenni ahhoz, hogy valaki itt szo­bát kaphasson. A Galyatető mintha ezzel is szimbolizáln­­ akarta volna diszlingváltságát és különállóságát, nem is épült egy vonalban a többi mátrai üdülőhelyekkel, s külön utat kellett vágni, hogy egyáltalán elérhető legyen. Meg kell állapítani, a múlt pénzügy­minisztériumának ura: nem nagyon fukarkodtak a pénzzel, amikor arról volt szó, hogy kellemes hétvégi és azonkívül is nyári-téli üdülőhelyet lé­tesítenek maguknak. Ilyen szép szál­loda Európában is kevés van, gyö­nyörű társalgóval, saját fedett uszo­dával, garázsokkal, s minden elkép­zelhető kényelemmel amire a technika mai állása mellett egyáltalán gondolni lehet. Nem volt olcsó mulatság persze, mert mindent messziről kellett fölfu­varozni a hegycsúcsra, de tellett. A harcok folyamát, a szálloda erős sérü­léseket szenvedett, úgy hogy felépíté­sét a háború után szinte élőb­ől kel­lett kezdeni Nyárádyik azután ott folytatták ahol Horthy­ék abbahagy­ták és azzal a felkiáltással, hogy a Magyarországra jövő külföldieknek akarnak kellemes nyaralóhelyet bizto­sítani, ha lehet, még fényűzőbben épí­tették újjá, mint amilyen volt. A de­mokratikus kormányzat azután úgy segített a bajon, hogy ezt a gyönyörű üdülőhelyet kizárólag a demokrácia legjobb munkásainak — munkásnak, parasztnak, értelmiséginek egyformán — tette megközelítővé. Hogy a fuva­rozási költségeket el tudjuk képzelni, jellmezzü­k talán azzal, hogy ma is a fűtéshez szükséges koksz fölvitele ugyanannyiba kerül, mint maga a tü­zelőanyag.­­ Így ma már nem az urak lak­ják ezt a gyönyörű szállodát, ha­nem a dogozók legjobbjai: Kossuth­díjasok, élmunkások, kiváló munká­sok, olyanok, akik a demolv­ácia fel­építésében és az ország újjáépítésében, kiváló munkát végeztek — Körülbelül száznyolcvanan van­nak itt egyszerre — mondja érdeklő­désünkre Lénárt György, a szálloda fiatal titkára. — Az első csoport él­munkás­a múlt év júniusában jött, s azóta mintegy ötezren voltak itt. Most várjuk a mintagazdák első csoportját. Az eddig it járt dolgozók között mintegy tizenöt százalék volt értelmi­ségi. A beutalás m­indig valamelyik biztosító intézeten keresztül történik — OTI-n, OTBA-n keresztül —, de a beutaltaknak természetesen csak igen kis százaléka beteg, akiknek az orvos magaslati üdülést ír elő, a lgtöbb munkást kizárólag pihenésre küldik fel Persze foglalkozásra azutáal a legkülönbözőbbek, gyár­­munkástól és tisztviselőtől miniszterig mindent meg­találhatunk. Valóban, aho­gy bepillantunk az előlünk fekvő OTI-beutalásba, a leg­különbözőbb szakmák képviselőit lát­hatjuk. íme az első pár név válogatás nél­kül, úgy ahogy következtek: 1. Alexi János gyári munkás. 2. An­tal Gyula szabász. 3. Anger Jakab gyári munkás. 4. Asztalos Lajosné gyári munkás 5. Bachrali Pál elő­­rajzoló. 6. Bársony Béla vállalat­vezető. 7. Bartal Klára tisztviselő. 8. Bartha Sándor műszerész. 9. Benko­vics Sándor géplakatos. 10. Bereczki Béla fémcsiszoló. 11. Bódocs Emma tisztviselő. 12. Bodon Zoltánné revizor. 13. Bujdosó Istvánnné gyári munkás. 14. Buncsics János sütőmunkás. 15. Gsempray Draga előkészítő. 18. Ilder László előhember... 17. Eleven Elek esztergályos 18. Fasi Mihálynné gyári munkás. 19. Fekete Ferenc gyári munkás 20. Flamich Károly segéd­munkás. Természetesen ha fenti névsorból a véletlen folytán hiányoznak is, van­­nak a beutaltak között mérnökök, or­vosok és újságírók is jócskán, mind­egyiküket az illetékes betegsegélyző vagy szanatórium egyesület utalja be. Egy személyért negyven forintot fizet­nek, ebben benne van a l­akás és napi négyszeri koszt . Azt, hogy az étkezés milyen bőséges, különben magunk is tapasztalhattuk. Sorok­­rója például a töltött káposz­­tából jócskán visszaküldött, mert nem tudta az igenz sdsgot megenni, pedig )A volt, íz­etes volt, s amellett még szereti is a tö­töttképpatát Emellett azonban egyes különfo­­gyasztások árai it magasak, egy liter bor 7.50, egy fröccs 1*—, egy pohár ko­nyak 2,60, egy üveg palackozott bor 13 forint. S ezek az árak egységesek, vagyis a bárban semmi külön száza­lék nem jön hozzá. A bárban külön­­ben zongora van s emellett sziórakilít­­nak, énekelnek az itt üdülők. Az az elkülönülés, ami más fürdő­helyeken van itt megszűnt. Mikor az egyes csoportok megérkeznek, estére ismerkedésre jönnek rés­ze, mindenki be­mutatkozik, elmondja mit csinált s mivel érdemelte ki, hogy üdülésre küldték, miért lett élmunkás, ha mun­kásújító, elmondja milyen új eljárást talált fel. Így azután senki senkinek nem idegen közösen járnak kirán­dulni, szórakozni, sportolni Mégpedig nemcsak a vendégek egymással, hanem a vendégek­ée, az alkalmazottak együtt. Munkája után ugyanis az alkalmazot­­tak éppen úgy használhatják a szaloda helyiségeit, mint a beutaltak. Együtt ülnek a bárban, együtt szórakoznak. A régi világban talán furcsa lett volna hallgatni, mikor a velem szomszédos asztalnál, a felszolgáló pincér és a ki­szolgált ,vendég­kisasszony" randevút beszél m­es egymással Itt azonban ez egészen természetes A társalgóban is ugyanúgy játszanak, hancúroznak, fut­károznak a vendégek, mint a pincérek gyerekei. * A társalgó különben gyönyörűen van berendezve, szanaszét újságok, könnek, dominó, sakk. A szállodának kis­ön könyvtára van, s pesti művészek felléptével igen gyakran rendeznek előadásokat. Az emberek mind jól öl­tözöttek és vidámak, s láthatólag él­­vezik ezt a csodáatos világot melyet eddig elzártak előlük Egyenlőre még csa­k egy ilyen szállodánk van, de re­méljük, hogy a fejlődés során lehető­ség fog nyílni arra, hogy a demokrá­cia mindenki számára biztosítson ha­­sonló üdülési lehetőséget. Ifjúság jelentőségéről" fog eKi­adást tartani Kloffmann Mariann, leánynevelőintézeti igazgató és ,,A dol­gozó család harmonikus együttműködé­séről" Bíróné Graber Emma iskkola­psychológus, 10-én fél hat órakor a Feminid­ák Egyesületiben. Az előadá­sokat, melyeket vita követ, az Orsz. Iparegyesület dísztermében tartják, VL Zichy Jenő­ utca 4. és ezekkel folytat­ják a dolgozó nő energiájának helyes beosztására vonatkozó előadássoroza­tot. Tatától — Londonig. Tegnap mutatta be a Magyar Filmipar Rt­ a sajtó képviselői előtt az Olympia-filmet: „Tatától a Londonig" címmel A nagy sikert aratott bemutató két szempont­ból is érdekes. Az egyik, hogy a filra újból bizonyítékát szolgáltatja, meny­nyire megérdemelten vívták ki olym­pikonjaink a magyar sport diadalát, másrészt, hogy újjászülető filmipa­runk mennyire fejlődőképes. Az olym­piai film két részből áll: az első rész Magyarországon készült és a tatai edzőtábor életét mutatja be érdekesen, mozgalmasan, kitűnően fényképezve. A második, rövidebb részt az ango­lok készítették Londonban. Rég lát­tunk filmen ilyen sötét rosszul foto­grafált képeket. Szövetkezet cím alatt új ké­p indult m­eg a szövetkezeti mozgalom népsze­rűsítése és ismertet­ése érdekében. Rit­kán látstunk olyan komoly és mégis eleven, kitűnő újságíró érzékkel szerkesztett szakla­pot, mint ezt. A szövetkezeti mozgalom minden térén tájékoztatást nyú­jt, felvilágosít és ma­gyaráz és tiszta képet nyújt a szövet­kezeti mozgalom hatalmas arányairól és sikereiről. A lapot Asztalos Sán­dor, az erdélyi demokratikus újság­írás régi kitűintő tagja szerkeszti. 1948 a magyar rádió életében döntő fordulatot jelentett. A rádió élére olyan vezetőség került, amely a rádiót a ma­gyar népi demokrácia szolgálatába állította, a rádiót az ország egyik kul­turális és politikai központjává tette. A fel­szabadulás után az első feladat a rádió technikai berendezéseinek pót­lása volt. És 1948-ban a magyar rádió már minden szempontból túlhaladta a háború előtti ál­apotokat. 1949-ben pe­­dg jelentős beruházásokkal újabb lé­péseket tesz a fejlődés útján. TOTO. Január 7-ig lehet beküldeni a TOTO december havi vigaszdíjára a szelvényeket. A december havi vi­gaszdíj ifja.OOO forint A 2. számú szelvény mérkőzései: (a VIII., IX. és XIV. mérkőzésre nem kell tipolni!) Pro Patria—Torino, Padova—Genova, Sampdoria—Tnternazionale, Trieslina —Lucchese, Roma—Bologna,­­ Livorno —Modena, Arsenal—Tottenham, (Ku­pa mérkőzés), Burnley—Manchester U­nited (törölve!), Bristol Rovers— Chelsea (törölve!), Kislett—MÁVAG (férfi téli korsárlabda­bajnokság), UTE —KAOE (férfi terem kézilabdabaj­­nokság). Budapest—Vidék­i tornász csapatverseny). Pótmérkőzések: Test­nevelési Főiskola—KASE (férfi kosár­labdaba­jnokság), Poetás—FTC (kosár­labda törölve!), Csepel—MTE (női te­rem kézilabdabajnokság), Kispest -Rá­kospalotai VSE (férfi terem kézi­la­bda­bajnokai­g). Dr Boros László KORMÁNY- FŐTANÁCSOS, TÖBB KÜLFÖLDI RENDJEL TULAJDONOSA AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA FŐSZERKESZTŐJE EGY PESTI ÜVEGES ILLYÉS GYULA DARABJÁRÓL (mulytiÍ€)tói kurlisti) írja: Ab­a Iván HALADÁS

Next