Haladás, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1949-01-06 / 1. szám

6 PETŐH-EMlffKEPÍLY A 111 RÁDIÓBAN Tel Avív, 1048 december. Az izraeli rádió igazgatósága december 16-án este félórás műsorban adozott Petőfi Sándor emlékének. Az izraeli külügyminisztérium már hónapokkal ezelőtt megszervezte keleteurópiai osztályán a magyar referensi állást s azt dr Weinberger Mózessel töltötte be. Weinberger dr kezdeményezésére kérte fel a rádió igazgatósága Avigdor Hameirit, a jeles héber költőt és műfordítót, a Petőfi-est megrendezésére. Jelen voltam annál a beszélgetésnél, amely ebben a kérdésben dr Jesajaha Spiro rádióigazgató és Avigdor Hameiri között lezajlott. Dr Spiro tíz évvel ezelőtt járt Magyarországon s nagy elismeréssel emlékezett meg a magyar irodalomról és a magyar művészetről. A Petőfi-est műsorának megbeszélése valóságos irodalmi előadássá változott. Avigdor Hameiri, aki már 1917-ben elkerült Magyarországról és az első világháború befejezése óta Palesztinában él, kitűnően ismeri nemcsak a régi de az új magyar irodalmat is. Spirodr érdeklődő kérdéseire részletes és lelkes felvilágosítással szolgált erről a témáról. A Petőfi-műsoron kívül szóba került egy januárban rendezendő Ady-est is, amit a rádió igazgatója igen szívesen tett, de mint mondta, ragaszkodik ahhoz, hogy a Petőfi-est legyen meg előbb, mégpedig az 1948 iok évi centenáriumi év befejezése előtt. A magyar szabadságharc a szabadságért küzdő nemzetek történetében olyan jelentős helyet foglal el,mondta, hogy az izraeli rádió, amely egy szabadságharcban létesült állam hangja, a két nép közötti kultúrkapcsolat során elsősorban is erről az eseményről emlékezik meg. Maga az est több szempontból is szokatlan újításokat hozott „Izrael Hangja" hallgatóinak. Avigdor Hameiri bevezető előadásában Petőfiről szólva elmondta, hogy a héber irodalom legnagyobb személyisége Birdik, aki részben orosz fordításban ismerte Petőfit, később pedig Avigdor Hameiri héber fordításában is, milyen elragadtatással nyiatkozott Petőfiről, akit e lírai költészet terén utolérhetetlen nagyságnak értékelt. Ezután Avigdor Hameiri kvangeniális fordításában olvasott fel Petőfi-verseket. Szokatlan és meglepően új volt, hogy a felolvasott versfordítások (a többi között: Akasszátok fel a királyokat, Szeptember végén, Egy gondolat bánt engemet) eredeti magyar címét is minden alkalommal bemondta. A műsort a Budapestről nemrég érkezett Krand Hanna énekesnő Petőfi-számai fejez ték be. Az énekesnő a dalokat magyar szöveggel énekelte. Avigdor Hameiii a magyar irodalom, de különösen Petőfi héber nyelvű népszerűsítése terén elévülhetetlen érdemeket szerzett. Úgyszólván teljes héber Petőfi áll rendelkezésére, sokéves munkája eredményeként s valóban itt volna az ideje annak, hogy ez az értékes kézirat köteg nyomdába kerüljön. A Petőfi-est egyben az izraeli külügyminisztérium magyar referensének, Dr Weinbergernek utolsó itteni tevékenységét is jelenti, mert a napokban kinevezték a budapesti izraeli konzulátus kultúrattaséjának. Dr Weinbergert holnap búcsúztatják Tel Avivban, a magyar bevándorlók körében nagyjelentőségű új feladatára való elindulása előtt. Egyébként dr Weinberger kijelentette, hogy utóda, akinek kinevezése csak napok kérdése, tovább fogja folytatni az általa megkezdett munkát a rádióval kapcsolatosan is és a jövő évben a magyar irodalom és művészet értékeinek a tel avivi rádióban való bemutatása gyakori műsorszám lesz. Dr Marton Lajos LÁTHATÁR „Két évvel a háború befejezése után az európai egyensúly, a Szovjetúnió vezetése alatt erőteljesen megszervezett Kelet és a Nyugat között lebeg. De mit lát az ember a Nyugaton? A figyelőnek nehéz a kérdésre válaszolnia. A helyzetet talán leghelyesebben úgy lehetne összefoglalni, hogy a Nyugikon nincs se szervezet, se egyensúly, se erő — csupán két kérdőjel." Az újév küszöbén ezekben a sorokban foglalta össze az európai kontinens nyugati felének politikai diagnózisát, nem kommunista közíró, hanem a konzervatív Economist külpolitikaiszerkesztője. A két kérdés közül az egyik, egységbe tud-e szervezkedni az európai Nyugat. Erre a kérdésre, bár csak ideiglenes választ a nyugati államok lassú és kanyargós tárgyalásai adtak, amelyek során kiderült, hogy a laza katonai szervezeten kívül, amelyet a brüsszeli egyezményben angolszász nyomásra írtak alá, semmiféle egységbe tömörülni nem tudnak s a legutóbbi napokban kiélesedett angolfrancia vita francia áruk Nagy-Britanniába bevitelének továbbá korlátozásáról bebizonyította, hogy gazdasági téren az ellentétek egyre sűrűsödnek. Az „Econooist" szerkesztőjének második kérdése, várjon az USA-ban lesz-e elég tapintat, hogy az európai Nyugatot úgy támogassa, hogy az egyes államok szuverenitása érintetlenül maradjon, máris bőségesen kapott tagadó választ a washingtoni kormánynak a nyugati állam pénzügyi és gazdasági politikájába beavatkozásával s az év utolsó napján közzétett Ruhr-egyezménnyel, amely formailag közös nyugati ellenőrzés alá helyezi a Ruhr-vidék szénbányászatát és nehéziparát, de Európa legnagyobb ipari koncentrációjának vezetését közvetlenül a német s közvetve az amerikai finánctőke kezébe adja. Ennek a Ruhr-egyezménynek egyelőre a legérdekesebb visszahatása, hogy senki sincs vele megelégedve, még a németek sem. „POINCARÉ ALMA TELJESÜLT" — írta a mainzi ,,Allgemeine Zeitung", amely konzervatív, tehát nyugatbarát újság, de kommunista vezetés alatt, szélsőjobbtól a szakszervezetekig egész nyugati Németország egységesen tiltakozik a Ruhr iparának angol-amerikai uralom alá helyezése ellen, holott francia tiltakozás ellenére Németországnak a Düsseldorfban felállítandó Ruhr-H'vat.l (Ruhr-Authority-nek nevezi a 'hivatalos angolszöveg) tagjai között három szavazata van, mint a többi nagyhatalomnak. „Ez az egyezmény" a nyugatnémet szocialisták kiáltványa szerint „az imperialista gazdaságpolitika diadala... és megbénítja a német kezdeményező erőt". Vajjon ez a jóslat igaznak bizonyul-e, e pillanatban nem lehet megállapítani. Tény, hogy az év tavasza óta a Ruhr termelése erőteljes ütemben emelkedett. Míg májusban a termelés nem haladta meg az 1936. évi termelés 47,7% -át, júliusban már 62,5 s az év végén 75%-ot ért el. Ami a legfontosabb termelési ágakat illeti, a széntermelés decemberben meghaladta a havi 600.000 tonnát s az öntöttvas termelése a havi 390.000 tonnát s a kivitel már ebben az évben eléri a másfélmilliárd márkát. De az éremnek van másik, sötétebb oldala is! Az eredményt ivein kísérte nyomom a munkásság kétségbeejtően alacsony életszínvonalának emelkedése. A nyugati márkabevezetése óta az élelmiszerárak 140%-kal, a háztartási áruk ára 210%-kal s a ruházati cikkek ára 240%-kal emelkedett s karácsonykorNyugat-Németország lakosságának 50%-a nem vehetett meg munkabéréből semmit, aminek az ára a 10 márkát meghaladta. Nem rosszindulatú vagy elfogult figyelő állapítja ezt meg, hanem a Manchester Guardian kiküldött munkatársa, aki hozzáteszi: ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a vájárok napi teljesítménye nem 2.6 tonna, mint volt 1936-ban, hanem csak 1.2 tonna, hogy a németek utálják a megszállókat, hogy nincs bennük őszinte együttműködési készség (genuine will to cooperate) s hogy a Ruhr-egyezmény nyomában hatalmas, új nacionalista hullám várható Nyugat-Németországban. Ez is válasz az „Economist" kérdésére. De az indonéziai eseményekből is kiderült, hogy az európai Nyugat képtelen lezárni a múltat s a XX. század közepén egy kis nyugati állam, Hollandia, a XVIII. század elavult s tartihatatlan gyarmati imperializmusának eszközeihez folyamodik. S a békebontásra mi a válasz? PAPÍROS HATÁROZAT, AMELYNEK NINCS HATÁSA Az UNO biztonsági tanácsában maga az amerikai delegátus, Jessup, nevezte cinikusnak a hollandok védekezését, de legalább olyan cinikus az a magatartás, amely szemrebbenés nélkül tűri a jávai békebontást, holott nem sok tudomány szükséges ahhoz, hogy megállapítsuk, a wasingtoni kormánynak elegendő a kisujját felemelnie, hogy a holland kormány a további katonai operációkat Jávában s az egész indonéziai szigetvilágban megállítsa. A papiroshatározat semmire se kötelezi a hollandokat, amint a szovjet delegátus, Malik helyesen megjegyezte, csak arra jó, hogy mire a Biztonsági Tanács New Yorkban összeült, a hollandusok nyugodtan befejezhessék a hadjáratot. Erre a kétszínű és cinikus magatartásra, amely a nyugati hatalmak ázsiai politikáját jellemzi, az a magyarázat, hogy az imperialista nagyhatalmak a kínai Néphadsereg elsöprő győzelme óta eltértek attól a „nagylelkű" politikától, amely Burma függetlenségéhe és India dominioni állásához vezetett. Egész Kelet-Ázsia erjed és forrong s az európai gyarmati kapitalizmus helyzete megingott egész Ázsiában. Ez a fellángoló szabadságharc a közeli hónapokban HHZ • Gyárfás Atillón bonitetsi tárcái HŰTLENEK — Nem akar a mi nagy titkunkról beszélni? Kissé oldalt fordította a fejét és az asszony szemeit kereste. A hosszú pillák lecsukódtak. Hellgart Péter mérnök lassan, zavartan cigarettára gyújtott. Irigyen gondolt Ribáry Lászlóra, aki harmincöt éves korában követségi tanácsos, külföldön képviseli Magyarországot és akinek ez a gyönyörű aszszony a felesége. Kibály három napja jött haza látogatóba fiatal feleségével. Ilonát akkor vette el, amikor követségi tanácsossá nevezték ki. Egy hétig akartak Pesten maradni. Itt az estélyen mind a ketten feltűnést keltettek. A társaság puritán emberekből tevődött össze. Olyan államtitkárokból, akiknek három nyakkendőjük van, gyárvezetőkből, akik sötét ruhájukat is készen vásárolják, asszonyokból, akik napközben csecsemőotthont vezetnek. Ribáryékban pedig volt valami kihívóan gazdag, valami idegen előkelőség. Az asszony ruhája kék volt és aranyló, mint a keleti éjszaka, inkább jelmeznek hatott egy opera színpadán, ahol valami szépnevű olasz herceg magas cét énekel ezért a ruháért. Ribáry szmokingja a műremek biztonságával hatott. A nadrágon látszott, hogy gondos kezek csiszolták minden vonalát és mély problémát jelentett az alkotónak a zakó minden kis redője, minnt a szonett-költőnek az oda nem illő jelző. Volt valami feltűnő bennük, ezt mindenki érezte, maga Hellgart is. Különösen Ribáry keltett csodálkozást. Dolgos, tehetséges embernek ismerték és most mindenkire csábító filmszínész benyomását tette. Merev, hódító mosollyal járkált, csupa szögletté rajzolta az öltönye. Külföld változtatta így meg, vagy a házasság? Nem értette senki, mi történt vele. A modora is átalakult. Szavait megjátszotta, bravúros akart lenni mindenben. Ahogyan poharat kért a pincértől, abban is volt valami mutatványszerű. Ribáry László elvesztette egyéniségét, idegen ember lett belőle. Az arca is megváltozott, mégpedig egyáltalán nem előnyére. Sápadtabb lett, vonásai elmélyültek. Ezeknek a tárcáknak történelmileg hiteles események adják az anyagát. Csak a feldolgozás módja az író munkája. Mintha megöregedett volna néhány hónap alatt. Hellgart visszacsúsztatta az öngyújtóját, melyet szippantott a cigarettából. Az oszlop mellett állt Ribáry feleségével. Innen az egész termet át lehetett látni. A férfi újra az asszony tekintetét kutatta, de Hona most éppen a férjét nézte, aki két magas férfivel beszélgetett a másik oldalon. — Milyen fehér László arca! Maga is azt nézi Ilona? — kérdezte Hellgart. — Nem... én azt nézem, hogy László milyen esetlenül áll ott — mondta Hana idegesen. — Nézze csak meg, úgy viselkedik, mint egy pincér. Az a két férfi lekezeli. Innen is látszik, hogy lekezeli. Szájának két piros holdja még jobban lángolt. Pillái felnyíltak és sötét szemeit kékes világosság öntötte el Hellgart Péter remegve nézte az aszszonyt. Olyan telten és kívánatosan állt előtte ez a karcsú termet a ruha egzotikus éjszakájában, hogy úgy érezte, nem tudja tovább magában tartani felkínálkozó szavait és kimondja a titkot, amely... De Ilona újra elébevágott ezeknek a szemérmetlen szavaknak és hangja tele volt asszonyi panasszal: — László egyáltalán nem tud viselkedni. Figyelje csak meg azt a két magas férfit, milyen határozottan állnak vele szemben és ő meghajolt háttal figyel rájuk. Nem értem, igazán nem értem, hogy lehet valaki ennyire ostoba . .. Hellgart Ribáryné profilját nézte: — Milyen szép, amikor haragszik! Az asszony nem figyelt rá, keserűen folytatta: — Követségi tanácsos? Autóbuszkalauz! És ez azért van, mert itt mindenki demokrata akar lenni. Mások is demokraták. De ez Balkán. Nézze meg a nyugatiakat... Az a fölény bennük ... Ó, az egészen más ... Szemei nedvesen csillogtak, kezét egy pillanatig a mérnök karjára tette, hangja most kicsit nyersebbnek hatott. — Amikor elutaztunk innen, megmondtam neki, hogy most aztán más eset következik. Én érezni akarom a világot. Gondolja csak el, követségi tanácsosnak lenni odakint! Csupa európai diplomata között élni, amerikai, angol, francia követek ... mind gazdag ember, világfi, européer, szellemes, okos férfi... És én ott álltam az autóbuszkalauzzal... összeszorította a száját. Szeme újra sötétebb lett: — Különben hagyjuk az egészet... Itt az ember nem beszélhet biztonságban, még a falaknak is füle van ... Hellgart Péter mohón közelebb lépett az asszonyhoz: — Csak beszéljen Ilona... Tudja, hogy minden szava érdekel... Csakugyan így volt. Ez az asszony akármit fecsegett, úgy hatott rá, mint a szerelmes suttogás. A hangja izgalomba hozta, testileg jobban hozzákapcsolta. Az asszony tovább beszélt: — Odakint is úgy akart élni, mint egy szürke állami hivatalnok. Munka és otthon, ez volt a beosztása. És azt akarta, hogy én úgy éljek, mint a házvezetőnője. Igyekezett minden meghívás alól kibújni, és ha mégis elmentünk valahová, az még rosszabb volt. Úgy voltunk öltözve mind a ketten, hogy az angol diplomaták személyzetnek néztek bennünket. Csupa szenvedés volt az életem... Ő egyáltalán nem értett meg engem. Folyton arról beszélt, hogy nem élhetünk nagylábon, mert a fizetése... Hallott már ilyet Péter... egy külföldi diplomata a fizetésére hivatkozik ... Milyen gyönyörű, milyen gyönyörű akármit mond, gondolta Hellgart mérnök, aki már régóta nem figyelt a szavak értelmére, csak a zenéjét hallgatta, a hangok forró összekapcsolódását, a szenvedélyt, amely az asszony lélegzetvételéből áradt. — És az angolok és amerikaiak fizetése — pihegte tovább Ilona — az talán több? És ha több valamivel, nem abból olyan fölényesek, olyan elérhetetlenül úriemberek.. . De ő nem is vette észre, hogy milyen nagyszerű emberek között vagyunk, nem akarta elismerni, hogy mennyivel többek, mint mi a cselédhelyzetünkben. Én éreztem, hogy László elveszett ember. Folyton a tisztességre hivatkozott, nem tudom miféle tisztességre. Hát a többiek nem voltak talán korrekt embereik? De a politika olyan... hiszen nem kell ezt magának mondanom Péter, maga biztosan megért... A politikusok helyzete egészen más, különösen külföldön... Annyi szívességet tehetnek egymásnak és az ilyesmi egészen megfordítja a helyzetet... Nézze meg a ruhámat, Péter ... — Gyönyörű ... — Két hónapig harcoltam ezért... A királyi udvar szabónője csinálta .. . László összeveszett velem a számla miatt. De akkor már nem törődtem semmivel... és igazam volt. Alakoskodott előttem. Hazudott, amikor azt állította, hogy nincs pénzünk. Kifizette a számlát. És akkor ékszereket is vásároltam ehhez a ruhához. És egyszerre csak volt pénze. Mindent szépen kifizetett. Aztán már ő maga mondta, hogy vegyek magamnak mindent, ami kell. És azóta boldogok vagyunk. László ugyan nem árulta el nekem, hogy miért volt azelőtt olyan ... De ez nem is fontos. Fő, hogy megváltozott. De amióta itthon vagyunk, tudja, azóta megint olyan zavaros. Láthatja, most is hogy viselkedik. Nézzen csak oda, ahogyan az a két ember beszél vele ... A terem felé fordultak, de a követségi tanácsos már nem volt ott. A két magas férfi sem. Nem látták őket sehol. — Úgy látszik, kimentek a büfébe — mondta Hellgart és egy pillanatra hozzáért az asszony kezéhez. De Hana elrántotta a kezét. — Már megint az Állam — mondta bosszúsan —, mindenütt a tgolyában van a diplomatáinak. Ez a Balkán. De hagyjuk ezt... Lebiggyesztette a száját és megcsillant nedves, eleven húsa. Kis ideig így álltak mozdulatlanul. Hellgart Péter arra készült,hogy most végre föleleveníti a gyönyörű titkot, de nem mert megszólalni, olyan elérhetetlen volt az asszony mellette, csak nézte Ilona testét a ruha finom omlásai között. — Bocsánat, asszonyom .. . egy pillanatra lesz szíves a hallba fáradni ... telefonhoz kéri a követségi tanácsos úr... A pincér, aki az üzenetet hozta, már meg is fordult és indult a dolgára. Ilona szemei rrigyra nyíltak. Ámulva nézett a mérnökre, mintha azt kérdezte volna, miért ment el egyszerre László, hogy merte Itthagyni őt és egyáltalán ... miért telefonál? Aztán elindult a hall felé. Hellgart csak enynyit tudott mondani: — Megvárom ... Homlokát odatapasztotta az oszlophoz. Jól esett a hideg márvány érintése. Ilona nemsokára visszalőtt a terembe. Fehér volt, mint a fal. De mosolygott, mintha mindenkit mélyen megvetne, aki ebben a teremben van. Szinte villámlott szemeiben a fölény, a szépség magányos fölénye, amint körülnézett a szürke vendégeken. Aztán elindult a mérnök felé. És ahogyan közeledett hozzá, mosolya egyre ikább felengedett. Puhán suhant keresztül a termen Ilona, hosszú combjai kínálkozóa tapadtak a ruha lengéséhez s melle parányi, kemény mozgása testének egész csodáját hirdette. Szája kinyílt és teli lett a fogak fehér szikrázásával, amikor odaért Hellgart mellé. A mérnök elakadó lélegzettel kérdezte: — Mi van Lászlóval... csak nem történt valami baja? Az asszony arca megrándult és egy pillanatig olyan közönséges volt, mint egy öreg utcalányé. De a mérnök nem vette észre ezt a pillanatot, csak Ilona kezének szorítását érezte a karján. — Péter — suttogta az asszony —, ne beszéljünk többé Lászlóról... Vele olyasmi történt, ami... eh... hagyjuk ezt a sötét Balkánt... Péter, én azt akarom, hogy most... mondja el a mi nagy titkunkat... Mondja ki azokat a szavakat... de fogjon meg Péter, mert mindjárt összeesek ... A férfi maga is az oszlophoz támaszkodott és csaknem ájultan kérdezte: — Hát emlékezni akar? ... Ilona ... öt évvel ezelőtt történt.. . maga tizenhét éves volt... és feljött a lakásomra... és... akkor levetkőzött egészen meztelenre... ott sétált a kék függönyök árnyékában... és én néztem, néztem... és nem mertem magához nyúlni, olyan szép volt.. . Az asszony forró lehellete belecsapott az arcába: — Emlékszem Péter... és most menjünk magához ... — De László... Mi történt Lászlóval? ... Vigyen... vngyen innen Péter... A mérnök nem értette, mi történt, de már nem is tudott gondolkozni tébolyultan borult az asszony szájára odalent a taxiban. Amikor az asszony kiszabadította a fejét a fullasztó csókból, reszketve mondta: — Végre, végre a tied leszek ... és holnap, holnap reggel megszökünk innen ... ígérd meg, ígérd meg, hogy elviszel innen .. ebből a rettenetes országból... Hajnalodott, Ilona kabátja szétnyílt a taxiban és a korai sugarakban megvillant melle gömbölyítő fehérsége. Ribáry László a cellájában zokogott és ő sem tudott másra gondolni, mint Ilona meztelen testére. HALADÁS KÍNÁBAN TELJES GYŐZELEMMEL VÉGZŐDIK A beavatott helyszíni megfigyelőket nem téveszti meg a Néphadsereg lassú és óvatos felvonulása a Jangcse vonalán. A mandzsúriai hadjáratot is hosszú s alapos előkészítés előzte meg, de a nagy sztratégiai terveik végrehajtása annál gyorsabb volt és annál tökéletesebb. Nanking eleste talán már csak napok kérdéses Csangkaisek lemondása is küszöbön áll — jelenti a Times kínai tudósítója. A haldokló Komintangon belül a szélső jobbszárny, a reakció, amely Kínát a polgárháború utolsó szakaszába sodorta, azzal a balszárnnyal harcol, amely a kínai Kommunista Párttal való koalíció híve. Csangkajsek valószínű utóda Licsungsen tábornok, alelnök, akit a múlt év áprilisában Csangkajsek és híveinek heves ellenzése dacára választottak meg. De az angolszász tudósítók szerint erre az utódra sem vár egyéb feladat, mint elődje dicstelen örökségének a felszámolása. Figyelő Négy esztendő tanulmányait, cikluseit, beszédeit foglalja egybe az * "" a x Művelődés és Politikus című vaskos kötet, amelyet most adott ki Ortutay Gyula kultuszminiszter. Ez a négy esztendő azonban nemcsak Ortutay Gyula életében és működésében volt jelentős, hanem a magyar művelődéspolitika történetében is. Ez volt az a négy esztendő ugyanis, amikor —• a kezdet nehézségei és döcögései után • — a magyar nép elindult az egyenlő magas műveltség felé vezető úton, amikor iskoláink végre a XX. század szelleméhez méltóan kezdték tanítani az elmaradt magyar tömegeket. Ortutay miniszter könyve egyáltalán nem kendőzi el a még mindig meglévő nehézségeket, sőt hibákat, kitűnik belőle, hogy — főleg falusi viszonylatban — még nagyon sok iskolára, tankönyvre, s amit először kellett volna mondanunk, pedagógusra van szükségünk ahhoz, hogy falusi lakosságunk teljesen túljusson a békaperspektíván, az elmaradottságon, a babonákon. S rámutat a könyv arra is, hogy a középkort visszakívánó , reakció legősibb és legfontosabb kádere, a klerikális reakció nem semmisült meg az iskolák államosításával, sőt arról sem tett le, hogy a magyar ifjúságot hatalmában tartsa. A könyv természetesen még azelőtt íródott, hogy a magyarországi egyházi reakció feje, Mindszenty József, oda került, ahová való, a börtönbe. A feladatok azonban Mindszenty letartóztatásával sem változtak meg: ahhoz, hogy új, , emelkedettebb és haladottabb magyar kultúrát teremthessünk, megalkuvás nélküli harcot kell vívnunk az egyházi reakció legkülönbözőbb maradványaival. Négy esztendő mvelődéspolitikai eseményeit és eredményeit , számbavéve, ez a legdöntőbb tanulság, amelyet minden igaz és becsületes demokratának le kell vonnia. Ha ezt a küzdelmet nem visszük következetesen végig, kárha vész minden, az a töméntelen szellemi erőfeszítés, amelyet a magyar társadalom az elmúlt időben kifejtett.