Halászat, 1954 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1954-04-01 / 1. szám

A halkereskedelem lépést fog tartani — a termelés megháromszorozódásával!... Hegedűs András földművelésügyi miniszter az MDP Központi Vezető­ségének 1953. december 19-iki ülé­sén tartott előadói beszédében a kö­vetkezőket állapította meg: „Az or­szág lakosságának hússal való ellá­tásában a haltenyésztésnek jelenleg százalékosan kicsiny a szerepe. Fej­lesztésére azonban nagy lehetőségek­kel rendelkezünk, ezért nem hanya­golhatjuk el az állattenyésztésnek ezt az ágát sem­. Az MDP Központi Vezetőségének és a Minisztertanácsnak a mezőgaz­dasági termelés fejlesztéséről szóló határozata többek között elrendeli, hogy a természetes vizek hozamával az ország haltermését a jelenlegi 70 000 mázsáról három év alatt há­romszorosára kell növelni! Ennek a határozatnak a megvaló­sítása nemcsak a haltenyésztés és a halászat, de a halkereskedelem számára is nehéz, de egyben szép feladat. A haltermelés emelkedésével párhuzamosan a nagy és kiskeres­kedelemnek is idejében és arányo­san ki kell fejlesztenie szakmai fel­­készültségét, lényegesen több külön­leges szállítóeszközre, élő haltároló bárkára, medencére, akváriumra és hűtőtérre lesz szüksége. És be kell kapcsolnia a halfogyasztásba olyan rétegeket és vidékeket is, melyek ed­dig különböző okokból halat alig vagy egyáltalában nem fogyasztot­tak. Bővíteni kell tehát különösen vidéki viszonylatban a szakboltok hálózatát és idejében kell gondos­kodni a szükséges létszámú szakkép­zett dolgozóról is. Komoly feladatok várnak tehát a Halér­tékesítő Vállalatra, mely a hal­­kereskedelem egyedüli, tehát orszá­gos jellegű nagykere­kedelmi válla­lata. Ez a vállalat hozza forgalomba országos viszonylatban az úgyneve­zett központi árualapot, mely magá­ban foglalja a haltenyésztéssel és halászattal foglalkozó valamennyi állami vállalat, gazdaság és intéz­mény értékesítésre kerülő halter­mését és a halászati termelőszövet­kezetek halfogásainak azt a részét, mely beszolgált­atási kötelezettség tárgya. Ha bármelyik haltenyé­rz­sel vagy halászapai fog ddlkozó szövet­­kezet saját hal te­més­t vagy annak részét nem kívánja, vagy nem tud­ja maga értékesíteni, a Halértéke­sítő Vállalat ezeket a haltételeket is megvásárolja és gondoskodik az ér­tékesítésükről. A vállalatnak Buda­pesten csak nagykereskedelmi tele­pei vannak, vidéki fióküzletei azon­ban a nagybani áruelosztáson kívül közvetlenül a fogyasztók számára is árusítanak halat. Korszerű, különle­ges élőhalszállító vagonparkja Buda­pesten tárol és ugyancsak itt helye­zett üzembe a közelmúltban egy többvagonos, gyors fagyasztásra is alkalmas hűtőkamrát. A Halértékesítő Vállalat feladata, hogy a tervszerű értékesítés, a he­lyes áruelosztás érdekében kiadott tervutasításoknak megfelelően gon­doskodjék a központi árualap beüte­mezett átvételéről, elszállításáról, tárolásáról és szétosztásáról. Az idényszerűen változó mennyiségű halkészletnek megfelelően elégíti ki az állami bolti forgalom, a közét­keztetés, a közületek áruszükségletét, adja át az árut a konzerviparnak és szállítja külföldre az előirányzott hal­mennyiséget. Igen fontos feladata a vállalatnak továbbá az is, hogy különleges va­gonjaival, a termelők kívánságára a nagyobb tételekben elszállításra vá­ró halivadékot és egyéb továbbte­­nyésztésre szolgáló halat rendelte­tési helyére juttassa! A fogyasztók részére való közvet­len eladást teljes egészében szocia­lista (állami és szövetkezeti) szek­tor végzi. Budapesten túlnyomórészt a Közért végzi ezt a munkát, vidé­ken a Halértékenítő Vállalat fiók­üzletein és a kiskereskedelmi válla­latok boltjain kívül a (halász-) szö­vetkezeti szektor aránylag jelenté­keny mennyiségű élő és jege­s halat ad el a fogyasztóknak. A Halértéke­­sítő Vállalatnak Baján, Debrecen­ben, Gyöngyösön, Győrött, Kapos­várott, Kecskeméten, Miskolcon, Pé­csett, Salgótarjánban, Szegeden, Székesfehérvárott, Tatabányán és Veszprémben vannak fióküzletei, ezenkívül a balatonszemesi, fonyódi, keszthelyi, siófoki és tihanyi halász­telepeken is árusít közvetlenül a fo­gyasztóknak halat. A vidéki kiske­reskedelmi vállalatok, néhány kivé­teltől eltekintve ma még nem ren­delkeznek halszaküzletekkel, az or­szágban működő 22 halászati terme­lőszövetkezetnek már számos helyen így például: Baján, Debrecenben, Egerben, Csongrádon, Esztergom­ban, Győrött, Mohácson, Nyíregyhá­zán, Sátoraljaújhelyen, Sopronban, Szegeden, Szolnokon és Tokajban van halárusító boltja. Megállapít­hatjuk tehát, hogy a halkereskede­lem szakmai felkészültsége a jelen­legi haltermés népgazdasági és a halfogyasztás közellátási jelentősé­géhez viszonyítva többé-ke­vésbbé ki­­elégítő. Látjuk tehát: komoly feladatok várnak a magyar halkereskedelemre. Ugyanakkor tudjuk jól azt is, hogy a halkereskedelem meg fog felelni hivatásának és lépést fog tartani a haltermelésnek azzal a fejlődésével, melyet a párt és kormányhatározat írt elő! dr. Raskó Pál TÉL Az idén tél volt. Rendes, szigorú tél. Az elmúlt években csak valami nyálkás télutánzat vánszorgott no­vembertől februárig influenzát gyártva, aztán észrevétlenül távo­zott. Ezek az enyhe telek persze könnyelművé tették egyes halászain­kat és sokan nem gondoskodtak úgy a vízutánpótlásról, lékelésről, szer­számról, munkaerőről, ahogy kellett volna és nagy károkat szenvedtek, mert odafagyott a hal, elpusztult az ivadék, oda a „vetőmag“ amit most aztán meg kell venni. — De hát, ki számított ilyen tél­re — mentegetődzik a halász, ami persze nem mentség, mert az idő­járástól függő embernek mindenre kell számítania. Kivéve a sültgalam­bot és a házikót, ahol kolbászból van a kerítés . . . Ugyanez a halász azután majd — feledve a telet és az odafagyott iva­dékot­­— leszedi a csillagokat „jo­gos“ felháborodásában, mert keve­sebb lesz a kereset, szegényebb a szö­vetkezet, durcásabb az asszony, ki­sebb a hízó és nem találja meg — mert nem akarja megtalálni az össze­függést a fenti hiányok és a három­­fél deci rum között, amit akkor fo­gyasztott a földművesszövetkezet jól­­fűtött összes helyiségeiben, amikor — lékelni kellett volna.

Next