Halászat, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Hozzászólás — — Molnár János, az „Úszó Falu” Hisz tagja által a „Halászat” szeptemberi számában írt cikkhez A cikkben foglaltak egy részében egyetértek annak írójával éspedig, hogy a műanyag azaz a perion hasz­nálata sokkal előnyösebb a kender­fonalnál — hogy miért, arra nem akarok bővebben kitérni, minthogy vékonyságánál lágyságánál és erős­ségénél fogva sokat halfogósabb a kenderfonálnál, — élettartamát nem is említve. De idézem a cikkírónak azon megállapítását: „Kötelezettsé­geink oly fokozott munkatempóra késztetnek, hogy hálóink szinte éjjel­­nappali tartozékunkat képezik, akár­csak a rajtunk lévő ruha. Hálóinkat nem kímélhetjük ...“ Valóban ha a htsz-ek tagjai ezt a munkamódszert, folytatják, akkor tényleg éjt nappallá téve sem tudnak termelési feladataiknak eleget tenni és a maguk megélheté­sét biztosítani, ha csak a termelő­­eszközök javulását tekintik egyedüli feladatuknak. A halász ne csak ab­ból a szemszögből mérje fel munka­­területét, hogy minél jobb szerszám­mal, minél könnyebb eszközökkel igyekezzék a használatában lévő vi­zet kiszűrni, mert nincs olyan fene­ketlen zsák, azaz folyó, mely egy­szer ki ne fogyna. Ezért hasson oda a halász, hogy valóban gazdájává válva területének a szükséges népe­­sítéseket lelkiismeretesen hajtsa vég­re, gondolva az elkövetkezendő évek kifogható állományára és nemcsak a természet által nyújtott sokszor igen mostoha körülményeiből származó szaporulatra. Ezért hivatkozik arra a cikkíró, hogy a halászok hálóikat nem tudják kímélni és sokszor a fáradságosan elvégzett munka ered­ménytelenül telik el, ami egyáltalán nem a termelékenységből származó önköltség csökkenést fogja előidézni. — A cél az, hogy a halásznak se kelljen állandóan a vízen laknia ah­hoz, hogy munkatervét teljesíteni tudja, de annak elengedhetetlen fel­tétele az, hogy telepítsen. — Már a tavaszi ívások idején igyekezték a természet mostoha körülményeit le­küzdve segítséget nyújtani a sza­porulatnak minél eredményesebbé tételében. Itt utalok a félmesterséges süllőíratásra, — pontyírató tavak­ lé­tesítésére, — tenyészpontyok befo­gására, mesterséges megtermékenyí­tésére és védett keltetésére, majd a zártvizek intenzív gazdálkodásainak a bekapcsolására, ami mind döntő hatású a halászat eredményesebbé tételére. Ugyancsak döntően hat a hullámterek és kubikgödrökben vis­­­szamaradó ivadékok millióinak vis­­­szamentése az anyamedrekbe. Sajnos, a halászok többsége még mindig nem értette meg az idők sza­vát, mivel ezen fontos feladatok el­végzését elhanyagolják, mivel azok végzése nem jár közvetlen anyagi haszonnal, nem gondolva, hogy az elkövetkezendő évek halállományá­nak zömét így lehetne biztosítani. Ismerve ezen lehetőséget és az ivadékmentessel kapcsolatos aggá­lyokat, hogy a kubikok területe az évek folyamán igen elhínárosodott, miáltal azokból az ivadékok kihalá­szása ivadékhálóval lehetetlen, csak akkor válik lehetővé, amikor a­­ vizük annyira leapad, hogy a mé­lyedésekben összeszoruló ivadékok szákokkal és kézzel szedhetők ös­­­sze. Ez azonban a legtöbb esetben nagy veszteségekkel jár és állandó megfigyelést igényel a víziivó csök­kenését illetően, amikor is gyors, ha­ladékot nem tűrő intézkedést kíván a mentés eredményességének érde­kében. Ennek gyakorlati kivitelezé­sére célszerű lenne az elektromos géppel történő halászatok bevezetése, melynek több előnye között nem kellene megvárni míg a kubik vize teljesen leapad, hanem a hal már alacsony vízállás mellett könnyűszer­rel begyűjthető és áttelepíthető len­ne. Itt olyan kisebb teljesítményű gépre gondolok, mely könnyen hor­dozható, azaz helyváltoztatásához nem feltétlenül szükséges a ladik A téli hónapok nemcsak pihenés­re valók, hanem ez az ideje az új termelésre való felkészülésnek. Eb­ben az időszakban kell az új terv teljesítésének feltételeit kidolgozni és megalapozni. Ebből következik, hogy egyrészt elkészítjük kihelyezé­si terveinket, a rendelkezésre álló, vagy biztosan beszerezhető tenyész­­anyag figyelembevételével, tekintet­tel a termelési célra, másrészt fel­mérjük és számbavesszük a terv fel­használata. Ugyanis az összeszoruló vízben az ivadékok nagy tömegben bandáznak, amikor is azok össze­fogásához kis hatósugár is elegendő, mellyel veszteség nélkül gyorsan megoldható lenne azok összefogása. Ennek kivitelezése talán megoldható lenne olyan formában is, mint a fák permetezéséhez használt gépek há­tán viselhető magas ampertöltésű akkumulátorral, mellyel a zsákot kezelő halász a kihalászandó terüle­tet könnyen­ megláthalja. Másik meg­oldásként pedig egy olyan kisméretű ladikra gondolok, amely kizárólag csak a gépet tartaná, míg a kezelő halász mellette gyalogosan kezelné a zsákot. — Természetesen ennek ki­vitelezésére kísérleteket kell végez­ni és annak megtörténte után a gya­korlatba átvinni. Amennyiben ezen fontos feladatok elvégzésének érde­kében sikerül a megfelelő módoza­tot megvalósítani, úgy a halállo­mány fejlesztését a természetes vi­zekben döntő módon sikerülne előbbre vinni, beleértve azt, hogy a halászok saját érdekük szem előtt tartása mellett lelkiismeretes munkát vé­geznek. Akkor nem lesz szükség arra, mint a cikkíró jelzi, hogy a halász „éjt nappalt“ a vízen töltsön és ki­zárólag a termelési eszközök javu­lása révén csökkenjen az önköltség. Torday László halászati felügyelő. adathoz szükséges anyagokat és eszközöket. Gyakorlatilag helyrehozzuk, fel­újítjuk tavainkat, lemeszezzük őket, a műtárgyakat, töltéseket, par­tvédel­­met helyreállítjuk, halágyainkat használhatóvá tesszük, a tavakban lévő nádat, gyékényt kitermeljük. Nagy előny, ha ezekkel a munkák­kal a tél folyamán elkészülünk. Ugyancsak karba hozzuk a hálókat, eszközöket, gépeket, sőt utóbbiakat újra is festjük. Enyhe téli napokon folytatjuk az őszi kihelyezést. A ja­nuár—februári korai kihelyezés jól be szokott válni. Természetesen csak jó minőségű, egészséges anyag­gal. Hideg, szeles időben azonban semmi esetre se helyezzünk ki. A vízellátástól függően kezdjük meg a tavak feltöltését. A telelőkben és tavakban tároló halakat naponta el­lenőrizzük nem mutatkozik-e rend­ellenesség, vagy betegség. Az esetleg megbetegedett, vagy gyanús haltételeket értékesítsük, ne­hogy komoly veszteség álljon elő. Mihelyt elég vastag a jég, kezdjük meg jégvermeink feltöltését. A nád learatását szorgalmazzuk. Termelési értekezleten ismertes­sük az elmúlt termelési évad fon­tos eseményeit, értékeljük az ered­ményeket és hibákat egyaránt, fej­lődjünk szakmailag és törekedjünk az új termelési évadhoz minden te­kintetben megfelelően felkészülni. O. Gy. IDŐSZERŰ TEENDŐK — — a tógazdaságban ír*­ Az emelőháló a kishalászok egyik ked­velt halászeszköze, (Tőkés felv.)

Next