Halászat, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
SZLNNVVIZ— A Balatonfoldván szennyvíztisztító telep elkészült. Biológiai csepptetőtesteket is építettek, mert a szakértők nem járultak hozzá ahhoz, hogy az egész szennyvízmennyiség csupán ülepítés után kerüljön a halastóba, így megvan a lehetőség arra, hogy a halastó túltrágyázását elkerüljék és akkor és olyan mennyiségben engedjenek ülepített szennyvizet a halastóba, amikor és amennyi megengedhető. Először is meg kell különböztetnünk a már létező tógazdasági kezelésben álló tavakat azoktól a tavaktól, amelyeket nem haltenyésztési üzemi célokból építenek, hanem csak azért, hogy az ülepített házi szennyvizeket biológiailag tisztítsák. Ez utóbbi esetben ugyanis számos külföldi példa szerint az ilyen tavakat fürge csellékkel és tüskés pikókkal népesítik be. Ilyenkor nem az a cél, hogy bizonyos halhúshozamot érjenek el, hanem hogy külön biológiai tisztító berendezés nélkül a tóban az öntisztulási folyamatot elősegítsék, a víziszervezeteket és a szennyvizes halastóban elszaporodó szúnyoglárvákat a betelepített halak elfogyasszák és a szúnyogveszélyt csökkentsék. Egészen más a helyzet a tógazdasági hasznosításban álló tavakkal, melyekben haszonhalakat tenyésztenek. Ilyen esetekben az ülepített szennyvíznek a tóba vezetése sokkal nagyobb körültekintést és gondot igényel, feltétlenül biztosítani kell, hogy az oxigén-háztartásban az egyensúly megmaradjon. Bizonyos feltételek mellett minden állóvíz előmozdítja a beléje kerülő szerves anyagok lebomlását, mert a víz nagy felületen érintkezik a levegővel. Ezt a tulajdonságát használják fel akkor, amikor házi, városi szennyvizeket ülepítés után tavakban tisztítanak. Megjegyezzük, hogy a műtárgyak szerkezeti anyagát bizonyos idő múlva az ilyen tavakban az oxigén és szénsav megtámadja. Ez lenne a kisebbik baj. Az újonnan képződött növényi mikroszkopikus szervezetek, az algák túlságos ÉS HALASIÉ) elszaporodása nagyobb veszélyt okoz, mert ezek tömeges elszaporodását tömeges pusztulásuk követi és eközben fellépő bomlási folyamatok nagy oxigénfogyasztással járnak; felborulhat a biológiai egyensúly és oxigénhiány lép fel. Mikor biztosítható tehát a veszély nélküli szennyvíztisztítás a halastavakban? Az első feltétel, — ha haszonhalak tenyésztéséről van szó —, hogy a halastavakban csak olyan halakat tenyésszünk, amelyek csekély oxigéntartalom mellett is megmaradnak. Erre a ponty és a compó alkalmas. Igen fontos alapkövetelmény, hogy jól iszaptalanított legyen a szennyvíz és még fontosabb, hogy hígítás céljára ötszörös mennyiségű tiszta víz hozzáadása szükséges. Az olyan halastavakban tehát, amelyek kizárólag a csapadékvízzel töltődnek fel és a nyári száraz időszakban pl. nem kaphatnak friss víz utánpótlást, nem szabad kizárólag csak ülepített szennyvizet tisztítani. A biológiai egyensúly felbomlása esetén ugyanis nincs mód arra, hogy frissvíz utánpótlással a megbomlott egyensúlyt helyreállítsuk, halpusztulás következik be. A friss vizet és a szennyvizet külön-külön vezetik a tóba és csak a tóban keverik egymással, hogy szennyvízgombák képződését megakadályozzák. A következő nehézség a halastavas szennyvíztisztításnál, hogy a tavak lecsapolása után, az őszi lehalászáskor, már nem egyenlő teljesítőképességűek a biológiai szennyvíztisztító berendezésekkel. Ezért tehát ilyen esetekben a biológiai tisztító berendezést is meg kell építeni és akkor kell üzembe helyezni, amikor a halastóban már biológiai szennyvíztisztítás nem történhet annak lecsapolása miatt. Ennek pedig az a nagy hátránya, hogy a biológiai csepegtetőtesteken a baktériumhártya és a lebontásban résztvevő életközösség csak hosszabb idő után alakul ki és a így a több hónapi szüneteltetés után csepegtetőtest felületén először ezeknek a szervezeteknek kell elszaporodniok és csak azután kezd működni mint biológiai tisztító berendezés így tehát hosszabb időn át a szennyvíz ugyan a biológiai tisztító berendezésen jut a lebocsátott sekélyvizű halastóba, a víz azonban mégis csak ülepített szennyvíz, nem pedig biológiailag tisztított víz. Ha pedig a halastóban egyáltalában nem hagynánk vizet, akkor a tóban indul meg a rothadási folyamat. Olyan időszakban, amikor az oxigéntartalom 3 mg/l alá kezd süllyedni, vagyis oxigénhiány kezd mutatkozni, legalább azt kell biztosítani, hogy a tó felszínén vagy a tó egyik-másik részében legyen kellő oxigénmennyiség, ahol a halak oxigénhez juthatnak. Olyan megoldás a legkedvezőbb, amelyben a szennyvizet valamivel feljebb vezetik be, mint a tó vége, a friss vizet pedig, mely az ötszörös hígítást biztosítja, a tó végébe vezetik. A Balatonföldvári halastó és minden hasonló tó esetében tehát szó sem lehet arról, hogy a szennyvíztelep egész, csak mechanikailag tisztított szennyvize a halastóba kerüljön, hanem a már megépített biológiai csepegtetőtestek működésének biztosítása mellett az ülepítőből tetszés szerinti mennyiségű szennyvizet a tó oxigéntartalmának megfelelően a halastavat kezelő vállalat akaratától függő mennyiségben szabad csak bevezetni. Igen könnyen ellenőrizhető, hogy a bevezetett szennyvízmennyiség nem ártalmas-e, mert a helyszíni oldott oxigéntartalom meghatározási módszerrel a tó különböző részében meghatározhatjuk, hogy az oldott oxigén mennyisége felette van-e a kívánt 2 mg/l-nek. Nem beszéltünk még arról, hogy a városi, házi szennyvíztisztításról elmondottakat nem szabad alkalmazni más szennyvizekkel való halastó trágyázásra, mert például a sertéshizlaldás szennyvizek, élelmiszeripari gyárak szennyvizei más természetűek. Milyen mennyiségű házi szennyvíz tisztítható a halastóban? Erre következő példát vehetjük a számítás alapjául: kétezer lakos után keletkező napi 0,15 m3/lakos szennyvízülepítés (iszapmentesítés) után 1 ható területen tisztítható meg, vagyis minden lakó után 5 m2 tófelület szükséges és ehhez kell még naponta minden lakosra 0,75 m3 tiszta oxigénnel telített víz, vagyis naponta ha-onként 1800 m3 iszaptalanított szennyvíz tisztítható. Ebben az esetben a kevert víz átfolyási ideje 2 nap. A tó ebben az esetben legalább is 0,36 m mély legyen. A szennyvíztisztítás szabványa a következőket írja elő: „Halastó alkalmazandó, mint előzetes befogadó, ha mesterséges biológiai eljárással tisztított szennyvíznek a végleges befogadóul szolgáló felszíni vízbe való közvetlen bevezetése nem kívánatos vagy nem engedhető meg (pl. turisták által látogatott helyen kispatak, fürdésre használható tó — Balaton, Velencei tó stb.).“ Dr. Donászy Ernő Lesner-kerék permetezi a szennyvizet a töltőtestre A szennyvíztelep utóülepítője (Donászy felvételei) 2