Halászat, 1976 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Vizeink hasznosításának új kilátásai Megépült és teljes üzemmel dolgozik a TEHAG Százhalombattán. Ennek a világ legnagyobb és legsokoldalúbban működő halkeltető központjának a szerepe ma még szinte felmérhetetlen a magyar halászat továbbfejlődésére. (Itt nem említem azt, hogy a TEHAG milyen nagy szerepet játszhat a világ halgazdaságának a fejlődésében azáltal, hogy példát mutat és tanítja külföldet az ivadékhal racionális, modern termelésének módszereire.) Az ma már mindenki előtt világos (ami 20 évvel ezelőtt nem volt az), hogy a 10—20—30 mázsás termést hazánkban is el lehet érni, de ehhez sok és különböző fajú halat kell kihelyezni a halastavakba. Az is nyilvánvalóvá lett, hogy ha a halász, horgász sok halat (és ,,jó halat”) akar fogni a természetes vizekből, akkor sok halat kell kihelyezni rendszeresen. Különösen a természetes zárt jellegű vizek, holtágak, tavak „hálálják meg” a bőséges népesítést, feltéve ha a hasznosító szerv emellett a másik két hasonlóan fontos tevékenységet : a kitermelést, a káros és szemét halak kordában tartását is elvégzi párhuzamosan a népesítéssel. Tudjuk azt is, hogy nem lehet egyformán „szeretni” a pontyot (békés halat) és a „kapitális ragadozót”, és egy „csukás”-nak minősített vízbe csak nagy pontyot szabad — ha egyáltalán érdemes — telepíteni. Arra is rájöttünk, ha a nagyobb kiterjedésű természetes vizekbe csak erős, egészséges ivadékot szabad tenni : a fiatal zsenge ivadék óriási százalékban elkallódik ott és a beteg hal soha sem gyógyul meg. Minden halkeltető — tehát a TEHAG is — úszó táplálkozni kész lárvából százmilliókat, zsenge 21—30 napos ivadékból tízmilliókat, és egynapos ivadékból csak milliókat tud előállítani. Fordítva sokkal jobb lenne, de ezen már nem tudunk segíteni. Minél nagyobb halat akarunk előállítani annál több „férőhelyre”, tófelületre van szükség. A halkeltető központok „férőhelye” pedig korlátozott. Amint mondtuk a természetes vizekbe főként az egyoldalúan — és valljuk be töredelmesen •— a termelés szempontjából igen szakszerűtlenül kezelt kizárólagos horgász vizekbe sok erős ivadékot kell telepíteni. Ez az igény már annyira „túlfejlődött”, hogy a horgászok egyes vizekbe már piaci nagyságú halat kívánnak kihelyezni, mely már aznap horgászható. Tőkés gazdasági rendszerben ilyen igényen senki sem csodálkozik. A mi gazdasági rendszerünkben viszont ez a piacról való áruelvonást és a fogyasztó bizonyos mérvű károsítását jelenti. Más oldalról pedig azt is jelenti, hogy a piacra termelő tófelület nő. Van azonban több megoldás, mely a természetes vizek „erős hal” igényét kielégítheti. Sok szövetkezet már él is ilyen lehetőséggel. Lehet például kisebb-nagyobb tógazdaságot vagy halastavat építeni és annak üzemeltetését a szóban forgó természetes vízzel összekapcsolni. Itt a napos vagy zsenge ivadékból tetszés szerinti nagyságú népesítési halat lehet előállítani. Van egy nálunk új (Ázsiában évszázadok óta gyakorolt) halnevelési módszer, a „ketreces halnevelés”, mely beleilleszthető volna az erős ivadék előállító programba. Ehhez a neveléshez még halastó sem kell : a műanyag hálóból készült „ketrecek” a természetes vízben állíthatók fel és megfelelő takarmánnyal és kezeléssel (frissítés) sok és nagy ivadék halat lehet előállítani. Megérné a fáradságot egy ilyen ketreces kísérleti „halnevelő” telepet felállítani. Mivel itt minden automatizálható, sok munkaerő sem kellene hozzá. A ketreces halnevelő telep mint köldökzsinóron függne a halkeltető, annak a halait növelné a kívánt nagyságúra. Panaszkodunk a környezet — vizeink — elszennyeződésére. Van két fiatal debreceni mérnök és egy biológus, akik kitaláltak egy igen okos házi szennyvíztisztítási eljárást, szabadalmaztatták és külföld is érdeklődik utána, csak mi nem veszünk róla tudomást. Ennek a szennyvíztisztítási eljárásnak a „mellékterméke” a halivadék (a nagyság nem korlátozott), mégpedig ha folyamatosan népesítik a tisztítótelep medencéit, akkor sok a halivadék. Az itt termelt erős halvivadék pedig igen alkalmas lenne a természetes vizekbe. Valamikor 25—50 kg haltermést számoltunk egy hold természetes víz évi hozamának. Itt is jó lenne kitűzni a 100—200—500 kg-os mércét és higgjenek nekem, hogy ez a „mérce” belátható időn belül el is érhető csak jól kell gazdálkodni. lr. Woynárovich F.lek 20 kilós pisztráng A Szovjetunióban, a Jenyiszej felső folyásánál, еду V. Rogyin nevű halász 20 kilós pisztrángot fogott. A hírek szerint a nagy fogás egy kis menyhalnak köszönhető, először ugyanis ez akadt horogra, és a pisztráng őt nyelte el. A menyhal menekülni próbált ugyan, és horgostól kifurakodott a pisztráng széles kopoltyúján. (IZVESZTYIJA)