Halászat, 1982 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Váci halászélet A legöregebb váci halász Fieszl Béla. Elődei is mind halászok, hajóvontatók — vízi emberek. Emlékezete őrzi szájhagyomány alapján, hogy a XIX. században Pest-Budától Győrig lóval vontatták a dereglyéket, így szállították az árut. Fieszl Béla édesapjától, Fieszl Józseftől tanulta a halászmesterséget 1930 körül a Komárom megyei Neszmélyben. Három év alatt nemcsak az ősi mesterség fortélyait tanulta meg, hanem a halászladik, halászbárka ácsolását, evezők faragását, a háló fonását. Hivatásszeretettel, tudástól felvértezetten érkezett Vácra 1939-ben Fieszl Béla. Ő sorolja, hogy akkor Vácott jelentős halászat volt, hét ,,halászparti” dolgozott. Ő Papp Ottó halászmester csoportjában dolgozott 1943-ig, de híres volt Kringer Ferenc, Eringer István, Maha János halászmester is, Fieszl Béla adattár is. Megemlíti, hogy 1945. július 22-én Budapesten alakult meg az első magyar halászszövetkezet „Nagy-Budapesti Szövetkezet” címen, területe Ercsiig, illetve Dunaharasztiig, Ráckevéig terjedt. Később további önállósulás alapján létrejött az „Újpest és Vidéke Halászszövetkezet” és 1952. szeptember 14-én megalakult a III. típusú „Május 1 Halászszövetkezet”. 1961-től a „Kékduna Halászati Tsz”-ben dolgoztak a váci halászok. Jelenleg, 1980 januárjától az Óbudai Mezőgazdasági és Kertészeti Tsz-hez tartoznak Budakalász központtal. Fieszl Béla egy éve nyugdíjas, de a családi hagyomány folytatódik, most fia, Fieszl Tibor a váci halászbrigád vezetője. Ettől függetlenül a halászatban eltöltött 49 esztendő kötelez, Béla bácsi néha még most is kijár halászni, de rendszeresen foglalkozik a szerszámok rendbetételével, a hálók javításával, sőt a halak piaci árusításával is. Fieszl Béla fáradhatatlan ember. Ha hallgatjuk ritkán megeredő elbeszélő kedvét, megtudhatjuk, hogy egyegy halászat legkevesebb 12—16 óra, de van olyan eset is, amikor egy teljes napig eltart a Dunán. Idézem : ,,A brigád egy megbeszélt időben egy vagy két csónakkal indul Szobig, s onnan lefelé, az úgynevezett (kerítő tanyákon) halásznak Vácig. Kiengedik a 150—200 méteres hálót, és az úszó vagy kerítőháló alkalmazásával megkezdődik a halászat. Gyakran lehet keszeget fogni, a ponty már ritkább. Régen ponty, harcsa, kecsege, márna is volt bőven. Amióta azonban kotorják és szabályozzák a Dunát , menekülnek a halak. Ma a fogás többnyire keszegre szűkül, s a mennyiség alig hatvan kiló naponta. A halállomány csökkenésében szerepet játszanak a nagy vízkiszorítású dunai hajók és uszályok. A hullámok a halivadékot kidobják a partra, s kevés tud visszajutni a vízbe.” Fieszl Béla amiatt is aggódik, hogy a sóderkotrás miatt a vízmeder eliszaposodott, s így a vízszűrés neve(Folytatás a borító 3. oldalán) MIKES ISTVÁN JÓZSEF festményei Mikes István József tusrajza Fieszl Béla halászmesterről