Halászat, 1982 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Váci halászélet A legöregebb váci halász Fieszl Béla. Elődei is mind halászok, hajóvontatók — vízi emberek. Emlékezete őrzi szájhagyomány alapján, hogy a XIX. században Pest-Budától Győrig lóval vontatták a dereglyéket, így szállították az árut. Fieszl Béla édesapjától, Fieszl Józseftől tanulta a ha­lászmesterséget 1930 körül a Komárom megyei Nesz­mélyben. Három év alatt nemcsak az ősi mesterség fortélyait tanulta meg, hanem a halászladik, halászbárka ácsolá­sát, evezők faragását, a háló fonását. Hivatásszeretettel, tudástól felvértezetten érkezett Vácra 1939-ben Fieszl Béla. Ő sorolja, hogy akkor Vácott jelentős halászat volt, hét ,,halászparti” dolgo­zott. Ő Papp Ottó halászmester csoportjában dolgozott 1943-ig, de híres volt Kringer Ferenc, Eringer István, Maha János halászmester is, Fieszl Béla adattár is. Megemlíti, hogy 1945. július 22-én Budapesten alakult meg az első magyar halász­szövetkezet „Nagy-Budapesti Szövetkezet” címen, te­rülete Ercsiig, illetve Dunaharasztiig, Ráckevéig ter­jedt. Később további önállósulás alapján létrejött az „Újpest és Vidéke Halászszövetkezet” és 1952. szep­tember 14-én megalakult a III. típusú „Május 1 Halászszövetkezet”. 1961-től a „Kékduna Halászati Tsz”-ben dolgoztak a váci halászok. Jelenleg, 1980 januárjától az Óbudai Mezőgazdasági és Kertészeti Tsz-hez tartoznak Budakalász központtal. Fieszl Béla egy éve nyugdíjas, de a családi hagyomány folytatódik, most fia, Fieszl Tibor a váci halászbrigád vezetője. Ettől függetlenül a halászatban eltöltött 49 esztendő kötelez, Béla bácsi néha még most is kijár halászni, de rendszeresen foglalkozik a szerszámok rendbetételével, a hálók javításával, sőt a halak piaci árusításával is. Fieszl Béla fáradhatatlan ember. Ha hallgatjuk ritkán megeredő elbeszélő kedvét, megtudhatjuk, hogy egy­­egy halászat legkevesebb 12—16 óra, de van olyan eset is, amikor egy teljes napig eltart a Dunán. Idézem : ,,A brigád egy megbeszélt időben egy vagy két csó­nakkal indul Szobig, s onnan lefelé, az úgynevezett (kerítő tanyákon) halásznak Vácig. Kiengedik a 150—200 méteres hálót, és az úszó vagy kerítőháló alkalmazásával megkezdődik a halászat. Gyakran lehet keszeget fogni, a ponty már ritkább. Régen ponty, harcsa, kecsege, márna is volt bőven. Amióta azonban kotor­ják és szabályozzák a Dunát , menekülnek a halak. Ma a fogás többnyire keszegre szűkül, s a mennyiség alig hatvan kiló naponta. A halállomány csökkenésében szerepet játszanak a nagy vízkiszorítású dunai hajók és uszályok. A hullámok a halivadékot kidobják a partra, s kevés tud visszajutni a vízbe.” Fieszl Béla amiatt is aggódik, hogy a sóderkotrás miatt a vízmeder eliszaposodott, s így a vízszűrés neve­(Folytatás a borító 3. oldalán) MIKES ISTVÁN JÓZSEF festményei Mikes István József tusrajza Fieszl Béla halászmesterről

Next