Halászat, 1993 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1993-09-01 / 3. szám
A MAGYAR HALFAJOK VÉDETTSÉGÉNEK ÚJ SZABÁLYOZÁSA 1993. március 31-én a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a 12/1993. KTM rendeletben módosította az eddig érvényben lévő védett és fokozottan védett növény- és állatfajok listáját és az 1. táblázatban közölt halfajokat védetté nyilvánította. Tekintsük át röviden, hogy Magyarországon hogyan változott az egyes halfajok védelme és a legutóbbi szabályozás mennyiben tér el az előzőektől. Hazánkban először 1974-ben szabályozták rendeletileg az egyes vadon élő állatfajok védelmét: a 290/1974. (TK 13.) OTvH számú határozattal, majd kis idő múlva a védetté nyilvánított fajok egyedeinek eszmei értékét is megállapították (3/1975. (TK 21.) OTvH számú utasítás). Eszerint 18 halfaj került védelem alá. 1982-ben az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének rendelkezése (1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezés) - mely 1982. július 1-én lépett hatályba, és ezzel egyidejűleg a két korábbi OTvH határozat hatályát vesztette - szintén 18 védett halfajt említ. Ez utóbbi fajlista 1988-ban, a 7/1988. (X. 1.) KVM rendelet, illetve ennek 1. számú melléklete értelmében további 8 halfajjal bővült. A 2. táblázat szemlélteti, hogy 1974-től napjainkig hogyan változott a védett fajok jegyzéke. NÉHÁNY SZÓ A VÉDETT HALFAJOKRÓL Az ingolák életmódja rejtett, ritka előfordulásúak, nehezen gyűjthetők, kis termetűek - e tények miatt csak 1988-ban sikerült bizonyítani, hogy két fajuk él hazánk területén (Botta és Keresztessy 1992). Lárva korban mindkét faj szerves törmeléket, detritusz szervezeteket fogyaszt, átalakulás után a tiszai ingola parazita életmódot folytat. Mindkét faj tiszta, hűvösebb hegyvidéki patakok lakója, ahol a víz oldott oxigéntartalma magas, 9-12 mg/l értékek között váltakozik (Kerestessy 1992). A viza, amely valamikor tömegesen a Duna sóderes szakaszaira érkezett ívni a delta vidékéről - ma már csak elvétve jut el hozzánk. Utolsó példányát, mely 181 kg tömegű és 3 méter hosszú volt, 1987. május 16-án a paksi halászok fogták ki a Dunából. A sima (szin)tok is igen ritkán bukkan fel, utolsó példányát 1989-ben a Drávában fogták (Pintér 1991). A vágótok és a sőregtok ma már csak elvétve fordulhat elő a hazai Duna-, illetőleg Tisza-szakaszon. A dunai galóca nagyon ritkán a Dunából kerülhet elő, illetve a Tiszában és mellékfolyóiban is él néhány kisebb populációja (Botta és Keresztessy 1989, Csikay és Végi 1991). A pisztráng-félék közé tartozó pénzes pért az utolsó szabályozás nyilvánította védetté - jóllehet Európa jelentős részén a hegyi patakokban elterjedt (a szinttáj névadója is) de nálunk csak alkalomszerűen fordul elő. Szlovákia pisztrángos tógazdaságaiban tenyésztik. Gyors sodró, oxigéndús folyók lakója. 1. táblázat: A jelenleg védett halfajok jegyzéke 2 000 2 000 Viza Vágó tok Állas küsz Fürge cselle Phoxinus phoxinus 2 000 Kurta baing Leucaspius delineatus 2 000 Sujtásos küsz Alburnoides bipunctatus 2 000 Magyar név Tudományos név Eszmei érték (Ft) Dunai ingola Eudontomyzon mariae 2000 Tiszai ingola Eudontomyzon danfordi 2000 Huso huso 10 000 Acipenser güldenstaedti 10 000 Sőregtok Acipenser stellatus 10 000 Szintok Acipenser nudiventris 10 000 Pénzes pér Thymallus thymallus 10 000 Dunai galóca Hucho hucho 50 000 Lápi póc Umbra krameri 50 000 Vaskos csabak Leuciscus souffia 2000 Chalcalburnus chalcoides mentő 2000 Petényi-márna Barbus meridionalis petényi 50 000 Halványfoltú küllő Gobio albipinnatus 2000 Felpillantó küllő Gobio uranoscopus Homoki küllő Gobio kessleri Kövi csík Noemacheilus barbatulus 2000 Réti csík Misgurnus fossilis 2000 Vágó csík Cobitis taenia 2000 Kőfúró csík Sabanejewia aurata 2000 Selymes durbincs Gymnocephalus schraetzer 2000 Széles durbincs Gymnocephalus baloni 2000 Magyar bucó Asprozingel 2000 Német bucó Aspro stréber 2000 Folyami géb Neogobius fluviatilis 2000 Botos kölönte Cottus gobio 10 000 Cifra kölönte Cottus poecilopus 10 000 114