Siketek és Nagyothallók, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
SÍK I M.k ES nagyoi намок Üzennek a nagyothallók Az ünnepek és az új esztendő alkalmából nagyon sok tagtársunk keresett fel jókívánságaival, amiért ezúton is meleg köszönetünket fejezzük ki a tagság és a vezetőség nevében. Jólesően láttuk, hogy a tagtársak gondolnak a sorstársak közösségére. Felkerestük — személyesen vagy levélben — az utóbbi hetekben betegeinket, már akinek a betegségéről tudomásunk van. Sajnos, több a betegünk, mint ahány helyre el tudunk menni, de azért igyekszünk, hogy mindenkire sor kerüljön. MIKULÁSI teadélutÁNUNK a szokott jó hangulatban zajlott le, ezúttal mindenkinek sikerült uzsonnát is biztosítani, bár ezúttal is mindenki az utolsó pillanatban jelentkezett. Kedves színfoltja volt a délutánnak kicsinyeink Télapó-estje, melyre 14 kisebb-nagyobb gyerekünk jött el, papákkal, mamákkal. Minden gyermeknek egy-egy mese- vagy ifjúsági könyvet, noteszt és édességet adtunk, jóleső érzés volt kicsinyeink ragyogó, boldog arcát látni. Felnőtt sorstársaink ezalatt a finom uzsonna elköltése után, a fehér asztal mellett kellemes órákat töltöttek el. Eddigi teadélutánjaink jó hangulata után úgy határoztunk, hogy ezentúl gyakrabban tartunk hasonló összejövetelt, időnként kis műsorral tarkítva. Januárban, 27-én, pénteken 6 órai kezdettel tartunk MŰSOROS TEADELUTÁNT, erre ezúton is szeretettel meghívunk minden tagtársat, azokat is, akik eddig még nem vettek hasonlón részt. Farsang lévén, kis vidám műsorról is gondoskodunk. Ismeretterjesztő FILMELŐADÁSUNK decemberben a szokottnál is nívósabb volt. Négy a tartalmas és érdekes film mellett kacagtató „Kibernetikus” c. rajzfilmet mutattuk be. Ez évi programunkat most állítjuk össze, ezúttal is arra törekszünk, hogy egy-egy alkalommal 3—4 ismeretterjesztő és 1—2 szórakoztató filmet mutassunk be. Mivel a filmek többségén felirat nincs, kivonatos tartalmukat az előadások előtt írásban közöljük a tagtársakkal. JANUÁRBAN 20-án, pénteken tartjuk előadásunkat. Szájról leolvasási TANFOLYAMAINKAT hétfőn és szerdán, míg HALLÓKÉSZÜLÉK TANÁCSADÁSI óránkat pénteken tartjuk. KÖNYVTÁRUNK péntekenként áll rendelkezésre. Ezúton is felhívjuk idős tagtársaink figyelmét, hogy SZERDÁNKÉNT már V7^-kor nyit irodánk, míg a többi napokon 1/25 órától állunk tagtársaink rendelkezésére. TAGDÍJAT is ekkor lehet befizetni, de rövidesen minden tagtársunknak küldünk csekklapot a tagdíj befizetésére, ezúton is kérjük tagtársainkat, hogy a tagdíjat a félév elején szíveskedjenek befizetni. Kultúrásaink december közepén, jól sikerült baráti vacsorán vettek részt. A fehér asztal mellett sokáig maradtak együtt, elbeszélgettek az elmúlt sikeres előadások élményeiről, a jövő terveiről, s a csoport problémáiról. Szándékunkban van, hogy a közeli hetekben társadalmi dolgozóinkkal is tartunk egy baráti összejövetelt. Ha érdeklődés mutatkozik, úgy e vacsorán mások is részt vehetnek, önköltségi áron. Jelentkezés a csoportirodában. Fiataljaink a Csipkerózsika álmát alusszák. Fel-feltünedeznek ugyan egy-egy összejövetelen, de valami közös munka, sehogy sem jön ki tőlük. Ellenben szépen tudnak érdeklődni a vezetőségtől: „Mikor lesz már valami...?” Mi ugyanezt kérdezzük tőletek, fiatal barátaink! Még akkor is, ha sokan tanultok, vagy kisbabával vesződtök!! ! Péteri Károly Irodalmi pályázat 1959 márciusában, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40 éves évfordulója tiszteletére került először kiírásra a Siketek és Nagyothallók lapja ma már hagyományos irodalmi pályázata. Az 1959 óta minden évben meghirdetett irodalmi pályázat a siket és nagyothalló költők, írók, tollforgatók kedvelt szellemi vetélkedőjévé vált. Az irodalmi pályázat részvevőinek száma, a beküldött pályamunkák minősége minden évben emelkedett. A Siketek és Nagyothallók lapja irodalmi pályázatát már hagyományos módon, 1967-ben is meghirdetjük. Lesz vers, novella, riport (képes riport) pályázat. Hagyomány az irodalmi pályázatnál a népszerűség és eredményesség fokozódása. 1966-ban ismét rekordot javítottak a pályázók, közel százötven pályamunkát küldtek be, s ebből közel száz irodalmi alkotás volt, a többi a riportpályázatra érkezett. Mint írtuk, az elmúlt esztendőben is emelkedett a pályamunkák színvonala. Erre mi sem jellemzőbb, minthogy az értékeléskor ismét emelni kellett a kiosztásra kerülő pénzdíjak számát. Mint lapunk olvasói tudják, évről évre három első, három második és három harmadik pénzdíjat adunk ki. 1965-ben a fentieken kívül a novellapályázaton még egy második helyet állapított meg a bíráló bizottság, és ennek megfelelően a novellapályázaton két második díjat adtunk ki. 1966-ban a bíráló bizottság szintén két második pénzdíjat adott ki a novellapályázaton, ismét felemelve így a pénzdíjak számát, de ezenkívül a riportpályázaton is két második díj lett megállapítva, és került kiadásra. Tehát 1966-ban tovább emelkedett a kiadott pénzdíjak száma. 1967-ben is márciusban tesszük közzé — hagyományosan — a szövetség lapjában az irodalmi pályázat felhívását, és a szokásos feltételekkel hirdetjük majd meg költőink, íróink nemes vetélkedését. Most csak röviden írunk a pályázat feltételeiről. Mint minden évben, 1967-ben is a pályázók lehetőleg „siketek és nagyothallók a mai társadalomban” témával foglalkozzanak. Ez a fő gondolat tulajdonképpen magában foglalja az ajánlott központi témát: a sorstársak előrehaladása, fejlődése, felemelkedése korunkban, hazánkban. A helyi csoportok, fiókok, részlegek vezetősége tekintse szívügyének az irodalmi pályázatot, hiszen a siketek és nagyothallók kulturális életének egyik kiemelkedő része lapunk hagyományos irodalmi pályázata, íróknak, olvasóknak ez a kedvelt találkozója. Pályadíjak: mindhárom pályázati ágban — vers, novella, riport — egy-egy első, második, harmadik díj kerül kiadásra, 300, 200, 100 forint összegben. Az értékes pályamunkákat lapunkban leközöljük. A nem díjazott, közölt pályamunkák szerzője könyvjutalmat kap. Új, feliratos filmek Pipák Ehrenburg novellái színes, szélesvásznú csehszlovák—osztrák filmen. Három anekdota a szerelemről: A színész pipája, A lord pipája, Szent Hubertus pipája, Eroica Lengyel filmja A hamis hősiesség éles szatíraez a gondolatgazdag film, amely Mar Del Platában díjat nyert. Két történetet ábrázol élethűen: I. Lengyel tragikomédia, II. A szökevény legendája, öt jómadár Angol filmvígjáték póruljárt vagányokról. HÍREK Eljegyzés Végh Irén ceglédi tagtársnő és Darabos László kecskeméti tagtárs december 25-én tartották eljegyzésüket. Családi hír Ifj Rónai László és neje pécsi tagtársak január elsejére virradó éjszaka született kisfiúk a Miklós László nevet kapta. Vass Imre és neje pécsi tagtársaknak december hónapban kisfiúik született: Tibor. Kapitány Zoltán és neje pécsi tagtársak ötödik gyermekét, Idát, a П. kerületi Tanács anyakönyvi hivatalában névadó ünnepség keretében anyakönyvezték. Házasság Pozsár Mária és Farkas István kecskeméti tagtársak 1966. november 26-án házasságot kötöttek. 40 éves házassági évforduló Gubis Mihály és neje Nagy Попр budapesti tagtársak december 15-én ünnepelték házasságkötésük 40 éves évfordulóját. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok köszönetet azoknak, akik drága férjem, Barcza Dénes elhunyta alkalmából részvétükkel fájdalmamban osztoztak. Özv. Barcza Dénesné Halálozás Pingiczer Isván győri helyi csoport tagja november 20-án 64 éves korában elhunyt. Klein Lajosné szül. Varga Ida a budapesti helyi csoport tagja január 10- én. 63 éves korában elhunyt Jutalmazás Forgács Istvánná szül. Kövér Julianna budapesti tagtársnő, a Magyar pamutipar dolgozója, szorgalmas és becsületes munkájáért 300.— Ft-t és egy porcelántálat kapott jutalmuk Apróhirdetés 49 éves özvegy, süket vagyok. Ismeretség hiányában ezúton keresem hozzám illő sorstársnő ismeretségét házasság céljából. Saját házam van. Leveleiket a Siketek és Nagyothallók Orsz. Szövetsége címére kérek „Vidékiek előnyben” jeligére. 1961. JANUAR A karácsonyi posta emlékére Ahogy múltak a napok az ünnepek előtti héten, úgy gyűlt a posta a szövetségi íróasztalokon. Behavazott, fenyves hegyoldalakat, színes, gyertyás karácsonyfákat, no meg pezsgősüvegeket ábrázoltak a kis képeslapok, és — Boldog karácsonyt hirdettek kívántak nekünk. Leraktuk őket széjsen sorba és megforgattuk őket kik azok a távol levő szeretteink, akik nem feledkeztek meg rólunk. S a kis lapok meséltek: egyikük havas dunántúli faluból érkezett, a másik hófútta alföldről, Szeged tájékáról, akadt köztük a bükkalji Miskolcról, és az Alpok lábánál megbúvó Sopronból is, Pécsről éppúgy mint Debrecenből, Békéscsabáról. S az aláírások nyomán arcok tűntek fel az emlékezetből, kedves, mosolygó arcok, köztük olyanok is, akiket már évek óta nem láttunk. S ahogy rendezgetjük a lapokat, messzi idegenből jöttek is vannak köztük, furcsa, szokatlan bélyegekkel és rajzokkal, de ismerős, kedves nevekkel, idegenbe szakadt sorstársak nevével. Emlékeztek még Biró Máriára? Nyugat-Németországból gondolt ránk kedves férjével, Földházi Miskával együtt. A messzi északi Dániából Fónad Mária integetett felénk üdvözletet, jött lapocska Párizsból, Belgiumból, a napsütötte Izraelből, sőt a tengerentúli Amerikából is. Szívet melegítő érzéssel forgattuk a külföldi társszövetségek lapjait is, az egyikről kedves barátaink nevei mosolyogtak ránk, Friedberger, Walter Fanek berlini vezetők, s egy pillanatra elelkomolyodtunk, mert a harmadik, a legdrágább barát, Schliebenov elvtárs neve, már nem volt az aláírók között. A szálak messze vezetnek, az évek-évtizedek folyamán sok sorstársunk távozott el, hogy a boldogság madarát megkeressé. Vajon hányuknak sikerült? Egy bizonyos, szégyent nem hoztak ránk, új hazájukban is megbecsült, dolgos polgárok, jó nevű sportedzők is akadnak köztük. S ezek a szálak ilyenkor, ünnepek táján, mind egy irányba, visszafelé, a bölcsőt ringató haza felé vezetnek. Felsír bennük a honvágy. S akik nem írnak, mi van azokkal? Hogy megy a soruk, találgatjuk, miközben az aláírásokat böngésszük. Nos, azoknak mi üzenünk Ausztráliába, Amerikába, Ghánába, Berlinbe, Koppenhágába, Párizsba, mindenhová, ahol magyar sorstársak élnek. Karácsony estéjén írom e sorokat, a nap vörös korongja lehanyatlott a sötét felhők mögé, melyek nyugaton tornyosulnak. Havazás lesz talán, összerakjuk a képeslapokat az íróasztalon, mégegyszer megnézzük az aláírásokat, még egyszer felidézzük a kedves arcokat, melyek feltűnnek mögöttük. Szívünk megtelik melegséggel, amiből egy keveset szeretnénk elküldeni minden egyi sorstársunknak, köszönetképpen a nekünk szerzett nagy örömért. Bogner Gyula Az aranybogár Talán romantikus hajlam vagy túlzott elfogultság adta az írónak a gondolatot, hogy a fenti címmel tüntesse ki a mézelő méhet, gondolja az olvasó. Leghasznosabb állatunk a szarvasmarha. A tankönyvek alapján is így tudjuk. Pedig a méh sokkal hasznosabb a szarvasmarhánál. Ha egyáltalában szabad állatnak nevezni a méhet. Ha az embert állatnak neveznék, a legdurvább sértés Az ember azért nem állat, lenne, mert ember. Nyugodtan mondhatjuk, a méh azért nem állat, mert méh. Az ember minden állati lénynél fejlettebb szellemi képességgel rendelkezik. Ez tette őt: „A teremtés koronájáévá! A természet leigázójává, mindenek urává. De lehet egy rovart összehasonlítani az emberrel? Lehet! Sőt attól tartok, hogy egy felsőbb rendű világszemléletből mérlegelve, az ember alul marad a méhekkel szemben. A méh nem törekszik arra, hogy a természet és minden élőlény leigázó ura legyen. Ellenkezőleg! Azon dolgozik minden erejével, hogy mindezek hasznát adó segítő szolgája legyen. Senkit és semmit ne bántson. A békés egymás mellett élés mintaképe. Nemcsak a saját fajtájával szemben, hanem ember, állat, növénnyel egyaránt. Sőt, ez utóbbinál még külön „házasságközvetítő” szerepet is játszik. Mégpedig a legsikerültebbek, a legtermékenyebbek azok a házasságok, a növények világában, ahol a méh nász nagy. A méhek táplálkozásukkal, illetve táplálékuk gyűjtésével semmiféle élőlénynek nem veszik el a további életét. E tekintetben egyedülállók a világon. Nektár, virágpor és méz a táplálékuk. Lakásuk karbantartására propoliszt gyűjtenek. Ha ezt az anyagot össze nem gyűjtik, úgyis megsemmisülne. Magát a növényt vagy magvait, gyümölcsét, gyökerét nem fogyasztják el. Mit tesz az ember. Szinte minden élőlényt fölfal. Az állatoknál mégis van valami törvény. Pl. vannak húsevők, növényevők, mag- vagy gyümölcsevők stb. De az ember ezek szerint mindenevő, sőt a tenger fenekére is leszáll az osztrigáért. Felmászik az Alpok tetejére a zergéért. Lelövi a mezők vadjait. Az ég madarait. Növények gyökereit, szárát, magvát, gyümölcsét. És még mindig kevés neki. Tenyészt állatokat, termel növényeket. De mindezt azért teszi, hogy végül is fölfalja. A méh viszont szaporítja a növényeket és nem fogyasztja. A növények nem tudnak egymáshoz közeledni. Pedig szerelmüknek csodálatosan szép jelét adják. Tekintsük meg a virágzó gyümölcsfákat. Mennyegzői ruhába vannak öltözve. Epedve várják a párjukat, mennének ők is hozzá. De jaj, a természet mozdulatlanságra ítélte őket. Erre ők illatot árasztanak, nektárt fejlesztenek. Ezzel hívják fel magukra a méhek figyelmét. Megvendégelik a méheket nektárral, virágporral, és a méh egyik virágról a másikra száll. Miközben szőrzetéhez tapadó hím virágport ráviszik a termő bibékre. A nász megtörtént a méhek segítségével. A teremtő természet kiegészítője méh. Ünnepi és felséges, felemelő cselekedet ez. Amihez képest az ember agrotechnikai munkája csak otrombaság. Aminek hátsó gondolata, célja, hogy felfalja a növényt vagy annak a termő részét. Nem egyéb célú az állattenyésztés sem. A méh me, élete célja a másoknak, örök közösségért való munkálkodás. Önzetlenül teszi ezt. Sohasem önmagáért. Ez érthetetlen az emberek előtt. Embernek, állatnak a saját személyük az első. Csak saját érdekeik kielégítése után a következhet más vagy közös érdek. Ez a különbség viszi a méhet olyan erkölcsi magasságba, hogy az ember értelmével nem tudja felérni. A „teremtés koronája” nem éri be azzal, hogy szükségből öl, szórakozásból is öl. A római cirkuszokban kiéhezett vadállatokat engedtek az emberekre, hogy azok szétmarcangolásában gyönyörködjenek. Vagy jobb sorsra érdemes vitézeket, a gladiátorokat küldték be élet-halál harcra. Hányszor volt látható a páholyból kinyúló elhízott kar, a lefelé fordított hüvelykujjal. Amikor szerencsétlen elesett hős felemelt a karral kegyelmet kér. Mi volt a bűne, hogy mégsem kapott kegyelmet? Vagy a spanyolországi bikaviadalok, máshol a szarvasvadászat. A nemes vad szerelmi dalával hívja párját, ekkor éri a gyilkos golyó. Ezek mind-mind a luxust szolgálják. Még a közkedvelt sporthorgászattal is iszonyú gyötrelmet okoznak a halaknak. A horgász legnagyobb gyönyörűséggel élvezi a halálkínban vergődő halat. Még ha csak állatokkal tennék ezt. A világtörténelemben véres háborúkról számolnak be, ahol az emberek milliói az áldozatok. Mi van a nagy alkotói szellem mögött?! Az egyiptomi piramisok rabszolgák tízezreinek véres verejtéke árán épültek. A fenséges és élete ember dicsőségére. A kínai nagy fal építkezéséhez is ezer km körzetben összeszedték a 10—12 éves gyermekeket, akik többé soha nem tértek vissza szüleikhez. Faragták a követ pontosan, egyenletesen! Mert jaj, ahol egy kis hézag mutatkozott az egymáshoz illesztett kövek között. Oda egy szöget vertek, és felakasztották a gyermeket. Testét a dögkeselyűk hordták el... Jó kis figyelmeztető volt a többi szorgalmára. Tízezrek estek áldozatul. Az emberi építő kultúra nagy dicsőségére, így épült fel a Nagy fal. Amerika nemes őseinek, az erényekben, kultúrában gazdag, békés, dolgozó indiánoknak minden eszközzel való kiirtásáról ne is beszéljünk. Borzalom és iszonyat fogja el az embert!Az ember ellen követtek el szörnyű bűntetteket a náci fasiszták is! Az amerikai agresszorok vietnami cselekményei is legborzalmasabb bűntények közé a tartoznak. Ha egy virágzó almafát tüllel beborítunk, a méhek munkájától zárjuk el. A megporzó szabadon maradt ugyanakkora fák 15- ször annyi termést hoznak, mint amelyiket a méhek nem látogathatták. Van-e olyan fejlett agrotechnika vagy olyan műtrágya, amely 1500 százalékkal növelné a termést? II. Szabolcs megyében jonatánalmát méhek nélkül termelni képtelenség volna. De egyéb gyümölcsöt sem. Nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is javítanak a méhek. Exportképes gyümölcsöt is csak a méhek segítségével tudunk termelni, valamint csíraképes magvakat is. Pl. a napraforgómag méhek nélkül léha mag, értéktelen. Évente sok száz vagon mézet, néhány vagon viaszt exportálunk. Amiért arany valutát kapunk. Ha ezeket az értékeket össze tudnánk számolni, akkor arra jutnánk, hogy a méh saját testsúlyának megfelelő színaranynál is értékesebb. A színarany azonban nélkülözhető, de a méh és munkája nélkülözhetetlen. Ptacsek Jenő méhész (Folytatom)