Hallássérültek, 1987 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Kedves Szülők! Bizonyára többen tapasztanák családjukban, környezetükben — szőkébb és tágabb ismeretségi körükben —, hogy egy csecsemő vagy kisded nem úgy jelez hangokra, zörejekre, mint azt tőle elvárnánk, korú társaik, vagy mint hasonló Előfordul, hogy másfél-kétéves korban — tehát a beszéd kifejlődésének időszakában — alig válaszolnak kérdéseinkre, magába zárkózott, a tárgyakra, játékokra figyelő benyomást keltenek. E mögött a magatartásformák mögött sajnos, gyakran a csecsemők vagy kisgyermekek nagyothallása, süketsége áll. Ennek okát, eredetét kutatva a születés előtti, a szülés körüli és a szülés utáni ártalmakat, tényezőket kell keresnünk. Gyakran csak feltételezésekre szorítkozhatunk, mivel a hallászavar megállapításán kívül egyéb biztos adatunk nincs. Az orvostudomány fejlődése, az életmentő gyógyszerek felfedezése és elterjedése, a közegészségügyi rendszabályok, valamint a megelőzés térhódítása a feilészetben kétségkívül nagymértékben csökkenthetők az életveszélyes szövődmények számát. Azonban a régebben halva született vagy korán meghalt, most életben maradó koraszülötteknél gyakori hallóideg-károsodás egyre többször fordul elő. A nagyothallás ma már a lakosság 12 százalékát érinti — természetesen az átmeneti hallászavarokat is beleértve. De már a gyermekkorban is 4% körüli maradandó halláskárosodással kell számolnunk. Ez igen nagy szám! Következménye pedig átavitt értelemben is súlyos, hiszen gyermek beszédfejlődésének, szellemi fejlődésének elmaradásában, közlési képességének visszamaradásában nyilvánul meg. A közösségbe, a családba való beilleszkedést nehezíti. Egyre több problémát, zavart okoz a magát kifejezni akaró, de erre képtelen, nyugtalan, „rossz gyermekinek minősített bölcsődés, óvodás vagy általános iskolás. Ez utóbbiaknál a tanulmányi előmenetel is érthetően visszamarad, néha éppen csak elégséges. Gyakran ismételnek osztályt. Pedig a nyugtalan, figyelmetlen, szórakozott, a szüleivel, testvéreivel, barátaival szemben kötekedő, néha talán gorombának is mondható kis- vagy nagygyermek alapbetegsége a nagyothallás. Ez igen súlyos személyiségváltozással járhat. Érthető tehát, hogy a korai hallásfelismerés, illetve a nagyothallás vagy siketség minél korábbi életkorban történő megállapítása a csecsemő, kisded vagy gyermek sorsát eldöntő kérdés! Ebben igen nagy szerepet játszanak a szülők, a védőnők, a fülorvosok, az audiológiai állomások és a hozzájuk csatlakozó logopédiai (beszéd-, kiejtésjavító és -oktató) és a gyógypedagógiai hálózat. A szülők szerepe és felelőssége alapvető! Mivel a legtöbbet ők látják, figyelik és foglalkoznak gyermekeikkel, mód nyílik a halláscsökkenés gyanújának felismerésére. Például: nem fordítja fejét a hangforrás felé, ha szólnak hozzá. Nem jelez, ha csörgőt szólaltatunk meg a füle mellett, vagy ha úgynevezett „hangkeltő játékszereket”(síp, dob, kereplő stb.) alkalmaznak. A szülők ilyenkor feltétlenül mondják el megfigyeléseiket a védőnőknek vagy a gyermekorvosnak, akiknek módjuk van egyrészt ellenőrizni a jogos szülői aggodalmat a rendelkezésükre álló baby screen elnevezésű, zajkeltő műszerrel, másrészt alapos gyanú esetén fülészeti szakvizsgálatra irányítani a gyermeket. Ha a szakorvos nem talál olyan elváltozást, amely kezeléssel, kisebb műtéti beavatkozással (pl. ganatmandula eltávolítása) gyermek hallását megnyugtatóan a rendezi, úgy a területi audiológiai állomásra (hallásgondozó) irányítja a hallássérültet. Ma már rendelkezünk olyan módszerekkel, műszerekkel és lehetőségekkel, biztonsággal amelyek segítségével megállapítható nagyothallás foka és jellege. Minél előbb tisztázódik a probléma, annál nagyobb eredménnyel kecsegtet a várható és már ismertetett következmények elkerülése. Mivel az idegi jellegű halláscsökkenések legnagyobb része gyógyszerrel, kezeléssel nem befolyásolható, így gyakran hallókészülék-viselést javasolunk a hallókészülékről... Ma már világszerte eldőlt az a a kérdés, hogy lehet-e, érdemes-e hallókészülékkel a meglévő, esetleges hallásmaradványt a beszéd, a kiejtés megtanítására, javítására felhasználni. Azaz, kell-e hallásfejlesztésit végezni? A válasz egyértelmű: igen! Nem ritka ma már hazánkban sem a mindössze néhány hetes-hónapos csecsemők dobozos, ún. zseb-, de még inkább a mindkét oldali fülre való vagy fül mögötti hallókészülékekkel történő ellátása. Ezt mindenkor a hallásvizsgálati eredmény , a hallásgörbe figyelembevételével az audiológiai gyakorlattal rendelkező fülész szakorvosok írják fel. Ők adnak kellő irányítást a készülék beszerzéséhez. Ez azonban csak az első lépés! A dobozos, vagy az egy, illetve mindkét fülre alkalmazott ún. sztereofonikus hallókészülékek megszoktatása a szülők, védőnőik és az audiológiai asszisztensnőik feladata. Ez nem könnyű. Tapasztalatunk szerint ez a kulcskérdés! A mindenkori legkorszerűbb, és a gyermek számára legmegfelelőbb — a hallójárat falához szorosan tapadó és felfekvő — egyéni illesztékkel elérhető, és el is kell érni, hogy a gyermek fokozatos hozzászoktatással egész napon át viselje a készüléket, így a külvilág hangjai, zajforrásai sokszor felerősödve érnek a hallócsontláncolaton át a belsőfülbe, és jelentenek ingert a hallóideg, és ingerületet a hallópálya felé. A hallásnevelésről... Ezt használja ki a célszerű és következetes hallásfejlesztés, amelyet a területi audiológiai állomások szakszerű irányításával a logopédusok, főként azonban a szülő vágy, környezete végezhet. Lényege az, hogy a nagyothalló gyermek, korának és halláscsökkenése mértékének megfelelő feladatok rendszeres gyakoroltatásával egyre több információ birtokába jut. Egyre több fogalommal ismerkedik meg a hallássérült kiskorú. Ehhez az anyagot minden szülő rendelkezésére bocsátja a területi logopédiai hálózat! A közös erőfeszítés eredményeképpen gyermek elérhető, hogy a siket nagyothallóvá, a nagyothalló — készülékét rendszeresen viselve — hallóvá váljék. Az időben, tehát minél korábban elkezdett hallásgyakorlással ez utóbbiak ép hallású társaikkal együtt az általános, a szakközépiskolákban vagy gimnáziumokban folytathatják tanulmányaikat. Erre számtalan példával szolgálhatunk. De a szívós, kitartó és szorgalmas, rendszeres foglalkozás hozhat csak gyümölcsöt. A korai segítségnyújtás elmulasztásának következményei más A ritkán sorra kerülő foglalkoeredménytelensége sajnos, hamar megmutatkozik. Az ingerszegény környezetben növekvő halláskárosodott gyermek csakhamar lemarad hasonló korú társaival szemben, vagy azokkal összehasonlítva, akiknek szülei és az aktív egészségügyi segítség időben és megfelelően foglalkoztatják a rászorultakat. Mindezeket azért szeretnénk nyomatékkal hangsúlyozni, mert a korszerű és biztos eredményhez vezető foglalkozást a nagyothalló második életéve előtt kell elkezdeni! Későbbi években remények egyre csökkennek. A a hatéves korban kezdett, mindenképpen elkésett, kétségbeesett erőfeszítések a siketek szomorú sorsára juttatják az egyébként hallásmaradvánnnyal rendelkező nagyothalló gyermeket. Későbbi életkorban ugyanis a fogalommegértés még a legkorszerűbb, ún. audiovizuális (a hallás- és látásképességet egy időben felhasználó) módszerekkel sem lehetséges. Ez lehetetlenné teszi egyrészt azt, hogy a gyermek önmagát érthető módon kifejezze, másrészt a külvilág eseményei és információi befogadására is csak nehezen teszi alkalmassá. Így — bár az esetiek jelentős részében ugyan hallásmaradvánnyal rendelkeznek a kiskorú hallássérültek — a jelbeszéd és az ujjábécé jelentheti számukra a társadalmi érintkezést. Noha ez sokszor célszerű megoldás, a hallók társadalmába való beilleszkedést ennek ellenére lehetetlenné teszi, elszigetelődésük egyre kifejezettebbé válik. Most már érthető, hogy miért szükséges a szülők tevékeny közreműködése. Ehhez azonban mindenekelőtt a szülők kezdeményezése, sokszor a jó értelemben vett „makacssága” szükséges. A kezdeményezéshez a gyermekorvos, a védőnői, a beszéd- és kiejtésjavítással foglalkozó logopédiai, a gyógypedagógiai, végül de nem utolsósorban a fülorvosi és az audiológiai hálózat is minden segítséget megad! így lesz a közös munka, a közös erőfeszítés gyümölcse a mosolygó, boldog gyermekarc. A gyermekek halláskárosodásával kapcsolatos kérdések, feladatok A Szolnok megyei szervezet aktíváit köszöntötte A Szolnok megyei szervezet november 29-én közös vacsorára hívta meg társadalmi munkásait. a Bár az idő nem volt barátságos, meghívottak vidám derűje uralta a Nemzeti étterem erre az alkalomra ünnepi külsőt öltött helyiségét. Az egymás után érkezők meleg szeretettel üdvözölték egymást, mindenki arcán ott ragyogott a sorstársi szeretet, összetartozás érzése. Meghitt beszélgetések alakultak ki a partnerek között. E sorok írója délután 6 órakor mondott elnöki köszöntőt. Értékelte az egyéni és csoportos teljesítményeket, külön kiemelve a szajoli pávakör tagjainak segítő közreműködését: már hosszú évek óta szorgalmaskodnak, szereznek örömet dalos előadásaikkal a sorstársaknak. Papp Jánosné, a dalkör vezetője, ki versmondással is jeleskedik, méltó és számíthat a szervezet elismerő szeretetére, kedvességére, hiszen társaival rengeteg örömet szerzett már a karcalgiaknak is. De dicséret és köszönet illeti a két zenészt is, Kása József és Ferenczi István tagtársakat, ők gondoskodnak arról, hogy megalapozzák a mindenkor kiváló hangulatot. Éz Istvánná, Lantosné Molnár Gabriella és Mizsei Margit szereplései is mindig gazdagabbá teszik az ünnepi alkalmakat. Dicséret a két karcagi dalosnak, Szűcs Lászlónénak és Ferenczi Istvánnénak, akiknek énekszámait a szolnokiak hallgathatják rendszeresen és nagy örömmel. Ám az éves munka, és a társadalmi munkások kiváló tevékenykedésének értékelése ennyivel még nem ér véget. Az őszinte megbecsülés és szeretet hangján kell szólni Németh Lászlóné titkár munkájáról, lelkesedéséről. Köszönjük azt a sok áldozatot, amelyet sorstársi közösségünkért hoz, s amelyet sok-sok év óta tesz értünk. Kívánunk mindnyájuknak jó egészséget, sok örömet, és kérjük őket, végezzék munkájukat a szervezet érdekében változatlan hittel, szeretettel, odaadással. Az elnöki köszöntést követően Németh Lászlóné szólt kedves, megható szavakkal az egybegyűltekhez. Majd Lantosné Molnár Gabriella és Papp Jánosné köszöntötték a titkárt, s Lantosné felolvasta ez alkalomra írt kedves, hangulatos írását. A kitűnő vacsora után jókedvű dalolás és tánc következett. Köszönjük a közreműködőknek, zenészeknek, dalosoknak a ragyogó műsort, és nem utolsósorban Németh Lászlóné titkárnak a kiváló szervezést. Fórizs László elnök HALLAS:» ERŰITEK 1987. JANUÁR A budapesti szervezet életéből December elején megtartott elnökségi ülésünkön, rövid vita után megbeszéltük a tennivalókat, az új év feladatait. Napirendre került a csoport ’87-es évi vezetőségválasztó taggyűlése, amelyre áprilisban vagy májusban kerül majd sor. Mint megállapítottuk, a csoportnak nagy gondja a káderutánpótlás. Fiataljaink inkább választják a könnyebb, szórakoztató programokat, mint a felelősségteljes munkát. December 4-én, bensőséges hangulatban lezajlott kultúrcsoportunk és tánccsoportunk tagjainak, vezetőinek részvételével az ünnepi záróvacsora. Szerény jutalmakat is tudtunk osztani. Két nappal később a Mikulás-est volt a fő program. Gyermekzsivajtól volt hangos a székház, már kora délután. Az ünnepséget követően levetítettük az „Álmodik az állatkert” című gyermekfilmet. December 13-án a nyugdíjasklub tartotta évzáró vacsoráját. Szervezetünk itt is elismeri, hogy egyik legjobban működő klubja a nyugdíjasoké. Lelkesek, aktívak, mindenféle eseményből kiveszik részüket. December 15-én a szervezetünk elnökségének szinte valamennyi tagja részt vett Illésfalvi Béla főtitkár elvtárs által megtartott politikai továbbképző tanfolyamon. Ezt követően rendkívüli elnökségi ülést is tartottunk a közelgő ünnepek miatt. ‘December 15-én szervezetünk tagjaival közösen bonyolítottuk le az immár hagyományos fenyőünnepséget. 25 fő részére tudtunk átadni ajándékcsomagot. Szervezetünk titkára köszöntötte a vendégeket, az idős, egyedülálló tagtársakat. A rendezvény sikeréhez nagymértékben hozzájárult József tagtárs, aki a fenyődíszítéstől kezdve a rendezvénnyel kapcsolatos számos feladatot ellátott. Köszönjük segítségét. 19-én szervezetünk vezetősége tartotta meg évzáróját. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Jascsák Pál központi elnök és Illésfalvi Béla főtitkár is. Baráti, jó hangulatban zajlott az este, amelyen Podani János titkár értékelte az éves munkát, külön kiemelve az egyes klubok tevékenységét, melyről elismerőleg nyilatkozott. December 22-én ismét elnökségi ülést tartottunk, amelyen a fő téma a szilveszteri bál előkészítése volt. Enek is köszönhető a hagyományos rendezvény nagy sikere, amelyen a vártnál mintegy száz fővel többen jelentek meg, köztük jelmezes-trombitás fiatalok is. Nagy sikere volt a tombolának, melynek főnyereményét, egy szép ajándékkosarat egy NSZK-ból részt vevő sorstársunk nyert meg. A táncok szünetében videofilmeket vetítettünk. Kitűnő volt a hangulat mindvégig.’ Szervezetünk, látva és értékelve a mindinkább növekvő aktivitását a tagságnak, örömmel venné, ha többen is megírnák észrevételeiket, javaslatokkal állnának elő, hogy a tagság nagyobb részének igényeit figyelembe vehesse a csoport vezetősége, s ennek megfelelően növekedne a látogatottság, javulna munkánk színvonala. Szívesen közzétesszük lapunkban is hasznos észrevételeket, építő jaavaslatokat. Végül lássuk január végi és februári programjainkat: Január 22-én: beszámoló taggyűlés. Februárban: 23-án: elnökségi ülés. 26-án: vitafórum. Február első három hétfőjén videoofflimek vetítése. Vargáné