Hallássérültek, 1987 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

1987. OKTÓBER CSÖNDBEN, KÜMLMESEN... Varga Sándorné élete és munkássága Piliscsabán született, 1933. no­vember 23-án. Sokan még ma is csak úgy ismerik, mint Bakai Erzsiké. Szülei egyszerű munkás­emberek. Három gyermeküket (két fiút is) szűkös körülmények között, sokszor nélkülözve is, de vidáman nevelték. Erzsike 7 éves, amikor agyhár­tyagyulladásban megbetegszik. Szülei két évig kórházról kór­házra jártak vele, amíg végre felgyógyult. Hallását viszont tel­jesen elveszítette. Hallók között kezdte elemi is­kolai tanulmányait, de onnan másfél hónap múltán áttették Vácra, a siketek intézetébe. Itt hamar kiderült, hogy értelmes, jól beszélő, írni-olvasni tudó gyermek. Ezért az előkészítőből az első osztályba került. Mivel jól tanult és szépen fejlődött, a harmadik osztállyal folytathatta. Később, igazgatói engedéllyel, a 6. és 7. osztályt egy év alatt vé­gezte el. Elemi iskoláit 1949-ben fejezte be. Szeretettel emlékezik tanáraira, Kruppa Pálra, Bíró Sándorra, és feleségére, ,,Böske” nénire. An­gyal József igazgatónak köszön­heti, hogy a betegség miatt el­veszített éveket visszakapta. Az olvasás fontosságáról és szerepé­ről beszélgetve, hálával emléke­zik az igazgató leányára, Paulá­ra, akinek a sok könyvet és a segítséget is köszönheti. Tanuló­társaival ma is él­ő kapcsolatot tart. Így a régi, közös emlékeket gyakran felidézhetik. Az elemi iskola u­.á.i Vácott maradt és női szabó szakmát ta­nult (1949—51). Mint szakmun­kás, a Budapesti Kézműipari Vállalathoz került. Egy év múl­tán elment az Újpesti Cipőgyárba segédmunkásnak. Itt dolgozott 1952-től 1968-ig. Volt sztahano­vista és kiváló dolgozó. Tevé­kenyen részt vesz a szövetség if­júsági mozgalmában. Sportol (ké­zilabda) és tanul. Előbb elvégzi a marxista középiskolát, majd a gimnáziumot. Sikeresen érett­ségizik 1964-ben. A szövetségben ismerkedik meg férjével. 1964-ben házassá­got kötnek. Előbb egy leányuk, majd fiúk születik. A család bol­dogságának véget vetett férje váratlan halála 1973-ban. Az éle­te így nagyon nehézre fordult. A közösen vállalt feladatok (ház­építés stb.) gondja és megoldása a nyakába szakadt. Bele is őszült idő előtt, de becsülettel helyt­állt. Közben, 1972. március 4-étől a HOSZ fővárosi szervezetének előadója lett. Munkássága nyo­mán volt központi elnökségi tag is. Elismerésként megkapta az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Tulajdonosa a Cházár András Emlékérem bronz foko­zatának. Az MSZMP-nek 1967 óta tagja, s mint aktív pártmunkás, a he­lyi pártalapszervezet vezetőségé­nek is tagja. Szövetségünket 1986-ban Bul­gáriában, 1987-ben Romániában képviselte magyar delegáció tagjaként. Már a nyugdíjba vonulásra készülődik, így érthető az, hogy az életútjára és munkásságára egyedül is sokszor visszagondol. A kérdezésre tolulnak az emlé­kek. Az elmúlt évtizedek örömei és bánatai, sikerei és kudarcai sokszor összekeverednek. Öröm- és fájdalomteli könnyek csordulnak ki a szeméből. (Újvári) Örömmel teszek eleget a fel­kérésnek, hogy az idős korú hal­lássérültek szociális ellátásáról tájékoztassam önöket, és egyút­tal bemutatkozzam, mint a te­rület új munkatársa. Az utóbbi időben a gazdasági nehézségek felmerülésével, az életszínvonal-emelkedés megtor­panásával előtérbe került a szo­ciális ellátás ügye. 1985-ben kor­mányhatározat született arra vo­natkozóan, hogy fokozatosan létre kell hozni a szociális tervezés középtávú, egységes tanácsi rendszerét a szociálpolitikai te­vékenység fejlesztése, korszerű­sítése, hatékonyabb irányítása érdekében. A megyei tanácsok szintjén középtávú szociális prog­ramok készültek, amelyet a ta­nácsi testületek az elmúlt hó­napokban hagytak jóvá. A prog­ram célja, hogy a lakosság szo­ciális helyzetének részletesebb ismerete alapján a helyi szintű társadalmi-gazdasági döntések megalapozottabbá váljanak, program segítse az ellátás súly­a ponti céljainak kijelölését, rendelkezésre álló, illetve mobi­a­lizálható eszközök teljesebb körű számbavételét. A program át­fogja a szociális ellátás egészét a foglalkoztatástól, a lakás- és intézményi ellátáson keresztül a munkahelyi szociális ellátásig. Ez az első ilyen átfogó szociális terv a tanácsi tervezés történe­tét biztosítja a megyében élő rokkant személyek számára: — szociális helyzetük javítá­sát, segélyezéssel, napközi­ ellá­tással, házi gondozással, étel ház­hoz szállításával a ráutaltságuk­nak megfelelően, — gyógyászati segédeszköz­ellátásának és karbantartásának feltételeit rendkívüli segély juttatásával, vizsgálatra kísérés megszervezésével segíti, — a szociális intézményi el­helyezésnél a súlyosan rokkant személyeknek soronkívüliséget biztosít. A szövetség feladatából leg­fontosabb, hogy mint szakmai ta­nácsadó szerv, segíti az osztály munkáját a hallássérülteket érin­tő egészségügyi, rehabilitációs és szociálpolitikai feladatok meg­valósításában. Igen fontos a szö­vetség szociális jelzőszolgálata, amely a gondoskodás bármely formájára rászoruló személyek­ről ad jelzést a helyi tanácsi szakigazgatási szerveknek. Az együttműködés főbb voná­sait ismertettem, természetesen a teljesség igénye nélkül. ★ 1981-ben, a rokkantak nem­zetközi évében készített megyei akcióprogram egyik szakmai cél­kitűzése volt a szociális intéz­ményekben élő, idős emberek hallásvizsgálatának elvégzése. gondozás valamelyik formájában, ezek kb. 10%-a hallássérült. Vagyis mintegy 700 hallássérült idős ember jár az idősek klub­jaiba, részesül házi szociális gon­dozásban vagy szociális étkezte­tésben, segélyezésben, vagy egy­szerre több ellátásban is. Gon­dozásukat alapvetően a házi szociális gondozó szolgálat látja el Ha az egyedülálló, idős em­ber hallásának romlását észlelik, orvosi beutaló birtokában elkí­sérik a gondozónők a szakrende­lésre. Amennyiben a hallásjaví­­táshoz hallókészülék beszerzése szükséges, annak költségeire az alacsony nyugdíjban, járadékban részesülőknek a helyi tanács szakigazgatási szerve rendkívüli szociális segélyt folyósít. Segély folyósítása különösen akkor in­dokolt, ha a hallássérült jöve­delme vagy családjában az egy főre számított összjövedelme nem haladja meg a havi 2520 forintot. Ha egyedül él, és ennél nagyobb jövedelme van, figye­lembe veszik a lakás és háztar­tás költségeit is, s így segély ad­ható. Az utóbbi négy évben a m­e­gyében hallókészülék beszerzésé­hez 54 személy részére adtak a tanácsok rendkívüli szociális se­gélyt 1500—2000 Ft közötti ér­tékben. Két alkalommal 500 Ft volt a segély összege. Varga Sándorné ,Hallássérül­tek gondozási feladatai" ANKÉT SZENTESEN A Szentes Városi Tanács Kór­ház-Rendelőintézet és a Hallás­­sérültek Országos Szövetségének szentesi körzeti csoportja szep­tember 19-én ankétot rendezett a „Hallássérültek gondozási fel­adatai” címmel. Az ankét résztvevőit dr. Vaj­­dovich István igazgató főorvos­helyettes nyitotta meg, és felkér­te dr. Kajáry Irén főorvost, hogy mondjon megnyitó beszédet. Ezt követően dr. Dóczy Gábor, Szen­tes város Tanácsának elnöke üd­vözölte a résztvevőket. Az ankét tudományos üléssza­kát dr. Vajdovich István főor­vos vezette le, melynek során a következő előadások hangzottak el: — dr. Czigner Jenő egyetemi tanár, a SZOTE fül-orr-gége kli­nika igazgatója: „Hallássérültek gondozásának vetületei a külön­böző szakmai, társadalmi szinte­ken”, — dr. Götze Árpád c. főisko­lai tanár, a János Kórház fül­­orr-gége osztályának vezető fő­orvosa: „Hallókészülék rendelé­sének lehetőségei napjainkban”, — dr. Csányi Yvonne főiskolai tanár (Bárczi Gusztáv Gyógype­dagógiai Tanárképző Főiskola): „Hallássérült gyermekek szurdo­­pedagógiai ellátásának tapaszta­latai”, — Szekeresné dr. Makra Ibo­lya, a megyei tanács vb szociál­politikai csoportjának vezetője: „Időskorú hallássérültek szociális ellátása, tennivalók”, — Illésfalvi Béla c. főiskolai tanár, a Hallássérültek Országos Szövetségének főtitkára: „A szö­vetség nagyothalló­ klubjainak feladatai”, — dr. Faragó Lászlóné szurdo­­logopédus (Kisegítő Iskola, Szen­tes) : „Nagyothalló gyerekek re­habilitációja”. Az előadások után dr. Gabnai Margit, a Szentesi Városi Kór­ház osztályvezető főorvosa vezet­te le a kerekasztal-megbeszélést, amelynek témája volt: „A hallás­­sérültek rehabilitációjának ak­tuális problémái”. A kerekasztal­­megbeszélést követően dr. Step­per Magdolna, a Makói Városi Kórház fül-orr-gége osztályának vezető főorvosa irányításával a szövetség klubvezetői plenáris tanácskozáson számoltak be ered­ményeikről, gondjaikról. Az egyes klubok részéről az előadók voltak: dr. Pocsay Júlia főorvos (Ózd), dr. Visnyovszky László főorvos (Kiskunhalas), Nagy Gyuláné tanárnő (Békéscsaba), Dura Béla megyei elnök (Hódme­zővásárhely), Varga László klub­vezető (Szeged), Tarnóczky­né Fogas Etelka tanárnő (Makó), Csatári Sándorné (Szentes), Vi­da László (Csongrád megye). Az ankét során prof. William O. McCagg, a Michigan Állami Egyetem professzora tájékoztatót tartott az írógéptelefon haszná­latának lehetőségéről. A II. szentesi ankét program­ja lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők a főbb tudományos, szervezeti kérdésekben tájéko­zódjanak, és a klubok vezetői hasznos tapasztalatokat szerezze­nek egymás munkájáról. (A tanácskozás egyik előadását lapunk mostani számában már közzétesszük. Az ankét elemzé­sére lapunk következő számaiban még visszatérünk.) HALLÁSSÉRÜLTEK ­ ______________________________________________________________________ S SZEKERESNÉ DR. MAKRA IBOLYA: Idős korú hallássérültek szociális ellátása téren. A munka során felvettük a kapcsolatot a társadalmi és tömegszervezetek mellett a rok­­­kantak és fogyatékosok érdekvé­delmi szervezeteivel is. Igen nagy jelentőségű, hogy ebben az anyagban önálló fejezet szól hátrányos helyzetű rokkantak és a fogyatékosok helyzetének elem­zéséről, köztük a hallássérültek szociális problémáiról. Ezúton is köszönetet mondunk a vezetőség­nek az anyag összeállításához adott segítségért. ★ Az idős hallássérültekkel való megkülönböztetett törődés több okból is szükségszerű: — Idősebb korban több ember szenved halláskárosodásban, mint fiatalabb korban, és az idős ko­rúak aránya az össznépességen belül egyre magasabb. A fiatal korú hallássérültek állapota is tovább romlik idősebb korban. — A szociális intézményekben élő hallássérültek elszigetelődnek társaiktól, nem képesek részt venni a közös programokban, nem tudnak beilleszkedni az ott­hon életébe.­­ Az intézeten kívül, lakásu­kon egyedül élő hallássérültek elvesztik társadalmi kapcsola­taikat, elmagányosodnak, ha nem részesülnek szervezett gondozás­ban. Az egészségügyi osztály szo­ciálpolitikai csoportja alapvetően a felnőttvédelmi szociális gon­doskodás területén fejti ki tevé­kenységét, embereknek és ezeknek az idős a szociális jellegű gondjai megoldásához igyekszik segítséget nyújtani. A megyei tanács egészségügyi osztálya 1984-ben kötött együtt­működési megállapodást a HOSZ Csongrád megyei szervezeté­vel, amelyben a már ad­dig is kialakult együttműködést további feladatokkal bővítették ki. Ennek az együttműködésnek a közös célkitűzése az egészsé­gük károsodása miatt hátrányos helyzetben lévő életkörülményeinek állampolgárok javítása, munkában, művelődésben, a sza­­­badidő kulturált eltöltésében való részvételük feltételeinek biztosítása mellett szociális biz­tonságuk megteremtésében és személyes jogaik érvényesítésé­ben történő hatékony kapcsolat­­tartás. Az együttműködés jegyében az egészségügyi osztály vállalta, hogy a helyi tanácsi szervek­et­azóta ez a megye 13 szocális intézményében folyamatosan megvalósult, sőt, az utóbbi idő­ben évente rendszeresen végez­nek audiológiai vizsgálatokat otthonaikban. A szűrés eredményeként is­mertté vált a helyzet, és elmond­hatjuk, hogy ma a több mint kétezer otthonlakóból 252 fő a hallássérült. Ezek közül 23 fő siketnéma, 34 fő hallónéma. Ott­honainkban gyakori a halmozot­tan sérült személyek előfor­dulása. Hallássérült és értelmi fogyatékos 47 fő, hallássérült és elmebeteg 34 fő, egyéb társfo­gyatékossággal 8 fő rendelkezik. A szűrések során a hallóké­szülékkel való ellátásról is in­tézkedés történik. Jelenleg 47 fő rendelkezik hallókészülékkel, eb­ből 26 főnek az intézményi költ­ségvetésből szerezték be a készü­léket. ★ Nehéz helyzetben van az a né­hány nagyon idős ember, akik teljesen elveszítették hallásukat, és hallókészülékkel sem értik meg társaik beszédét. Az ottho­nokban a szobaközösségeken be­lül vagy teljesen magára marad az idős ember, vagy mindenki­vel szemben összeférhetetlenné válik, mert (mivel életkorából adódóan gyanakvó és bizalmat­lan is) azt hiszi, hogy lakótársai mindig „róla beszélnek”. Előfor­dult, hogy egy idős nénit szobá­ról szobára kellett költöztetni, mert minden helyen konfliktus­ba került lakótársaival. Nehezíti a hallássérültek szak­szerű gondozását az a körül­mény, hogy a szociális intézmé­­nyek dolgozói nem ismerik a jel­beszédet, nem tudnak a hallás­­sérültekkel elbeszélgetni, s így a kommunikációs kapcsolatok az ösztönös mutogatásra szűkülnek. E téren már az is nagy ered­ménynek számít, hogy ösztönzé­sünkre a Kútvölgyi Szociális Ott­hon vezetője jeltolmács szakké­pesítést szerzett. A felnőttvédelmi szociális te­vékenység számottevő része az eredeti környezetükben élő, idős emberek irányában valósul meg. Olyan idős komákról van szó, akikről a család objektív okok miatt képtelen gondoskodni, pl. távol, más helységben élnek, vagy egyáltalán nincs hozzátar­tozójuk. A megyében mintegy 7000 ember részesül a területi Tájékoztatásul elmondom, hogy az alacsony jövedelmű nyugdíja­sok részére, külön kérelem alap­ján a lakóhely szerinti tanácsi szakigazgatási szerv „közgyógy­ellátásra jogosító igazolványt” ad ki. Ennek birtokában a gyógy­szerek és egyes gyógyászati se­gédeszközök beszerzése ingyenes. Úgy gondolom, hogy az idős korú lakosság körében a hallás­­sérültek gondozása egyre szerve­zettebbé válik. Szükségesnek tartjuk, hogy a szociális intéz­mények vezetői szorgalmazzák a gondozottak hallásvizsgálatát és gyógyászati segédeszközökkel való ellátását a szükségletnek megfelelően biztosítsák. Kívána­tos lenne, hogy a szociális intéz­mények dolgozói közül többen elsajátítsák a jelbeszédet, illetve kiképzésben részesülhetnének. Ebben — úgy hiszem — a szö­vetség nagy segítségünkre le­hetne. Az otthonokban élő, idős hal­lássérültek szűrővizsgálatát és megfelelő gyógyászati segédesz­közökkel való ellátását a tanácsi szakigazgatási szervekkel az idő­sek napközi otthonai és a házi szociális gondozószolgálat útján folyamatosan szorgalmazzuk, il­letve biztosítjuk. Úgy érzem, hogy nagy lehető­ség rejlik még a szövetséggel kötött együttműködési megálla­podás keretein belüli kapcsolat­­tartás, jelzőszolgálat lehetősé­geinek kihasználásában. A szövetség képviseletében Vida László elvtárs rendszere­sen, évente végigjárja a szociális otthonainkat és a meglévő hal­lókészülékek javítását, karban­tartását elvégezze. Eddigi köz­reműködéséért ezúton is köszö­netet mondunk, és a továbbiak­ban is számítunk a segítségére. Megítélésem szerint ezeknek a feladatoknak és célkitűzéseknek megvalósítása is szükséges ah­hoz, hogy a hallássérült embe­rek nemcsak munkaképes ko­rukban, befejező hanem az emberi élet szakaszában is aktív részesei lehessenek az élet szép­ségeinek, függetlenül attól, hogy családjuk körében, saját ottho­nukban egyedül, vagy szociális intézményi közösségben élnek. ★ Az előadás elhangzott az ugyané címmel Szentesen, 1987. szeptember 19-én megrendezett ankéton.

Next