Harc, 1944 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1944-07-29 / 31. szám
s Jan Havlasa, Csehszlovákia meghatalmazott minisztere: "Csehszlovák és magyar titkos szervezetek összeköttetése" A Buenos Airesben megjelenőMagyar Lapokéból vesszük a következő tudósítást: Jan Havlasa, Csehszlovákia chilei követe — kifejtve, hogy Magyarország tragikus helyzetében “a demokratikus Csehszlovákia a demokratikus magyaroik mellett áll” s hogy Horthy és feudális klikkje “meg fogja fizetni a pokollal való szövetsége árát’’ — a következőket mondotta: “Pár nappal ezelőtt washingtoni kollégám, Hurban ezredes, aki Csehszlovákia követe az Egyesült Államokban, kijelentette, hogy vannak titkos csehszlovák szervezetek, melyek hasonló magyar szervezetekkel állandó összeköttetést tartanak fenn. Ugyanakkor jelezte, hogy londoni kormányunk terveket készít elő egy gazdasági blokk létrehozására, mely Csehszlovákiát, Magyarországot és Jugoszláviát foglalná magába, a tartós barátság és kölcsönös segítség elve alapján, anélkül azonban, hogy az említett népek szabad és önálló fejlődése elé gátat vetne és lehetővé téve, hogy belső ügyeiket és társadalmi berendezkedésüket ,saját belső szükségleteik szerint rendezzék el. Örömmel közlöm ezt önökkel, santiagói magyar barátaim és egyben megelégedésemnek adok kifejezést, hogy itt, Chilében a demokratikus csehszlovákok és magyarok már régóta azon fáradoznak, hogy új korszakot teremtsenek a népeink közti viszonyban. Egy jobb jövő lehetőségét látjuk feltűnni Középeurópa és a Balkán számára és halljuk a szabadság közeledő lépteit, melyek ennek a rettentő háborúnak a végét jelzik és letépik a magyar nép saját feudális urai kovácsolta rabszolgaságának láncait.” Istenkáromlás A Transocean jelenti július 20-án Budapestről: “A magyar közönség csütörtökön értesült a merényletről, amelyet a Führer ellen elkövettek. A hír vétele után Sztójay miniiszterelnök felkereste Weesenmayer német követet és könnyes szemekkel fejezte ki a magyar nemzet háláját a gondviseléssel szemben. Sztójay kijelentette, hogy a magyar nép felismell a Mindenható kezét, aki nagy feladatok megoldására szemelte ki a Führert.” Basch Ferenc uj segéd-Gauleiterei A Deutsche Zeitung in Ungarn jelenti július hó 6-án: “Basch Ferenc, Magyarország német Gauleiterje, tekintettel a magyar svábok megnövekedett feladatára, három segéd-Gauleitert nevezett ki Seppi Schönborn, Robert Köhler és Mathias Huber személyében.” A nemzet atyja bejelenti a háborút A Függetlenség írja június 24-én: “A Keleti Harcvonal Harcosainak táborozásán Imrédy a következőket mondotta: “Három évvel ezelőtt kezdődött a történelem legnagyobb hadseregeinek küzdelme. Néhány nap múlva a magyar nemzet atyja, a mi kormányzónk súlyos szavakban jelentette be ezt a háborút. Mi nem lebegtetünk délibábot a magyar nemzet elött, hanem őszintén elébe tárjuk, hogy a lét vagy nem lét kérdéséről van szó. A bolsevizmus színváltozásai nem vezetnek minket félre. Amit mi akarunk, az az új Európa, amelyet Németország Führerje tervezett népe számára és amelyet acélos energiával valósít meg. Ez a gondolat dobbantja meg az európai ifjúság szívét és egyesíti Európa népeit.” Letartóztatott pénzemberek A Pesti Hírlap jelenti július 5-én: “Rapoch Jenőt, a Hazai Bank volt vezérigazgatóját és feleségét ma letartóztatták. Ugyancsak őrizetbe vették a jelenlegi igazgatóság vezetőit, Benes Ferenc vezérigazgatót és Déri József ügyvezető igazgatót. Benes 40,000 svájci frankot bocsátott Rapoch rendelkezésére, hogy külföldre menekülhessen.” Még mindig uszítanak Az Esti Újság írja július 9-én: “A sárgacsillagos zsidók délelőtt 11 és 1 óra között végezhetik el vásárlásaikat, aminek az a következménye, hogy II órakor minden élelmiszerüzlet tele van zsidóval. Az eredmény, hogy délután már nincsen élelmiszer. Helyes volna, ha a zsidó csak akkor tehetné be lábát az élelmiszerboltba, ha a keresztények már vásároltak.” Lisszaboni "menekültek" Múlt héten az amerikai lapok hírt adtak róla, hogy titokzatos magyarok érkeztek Lisszabonba, három Lufthansa repülőgépen Magyarországról. A titokzatos magyarok bezárkóztak Lisszabon legelőkelőbb szállodájába s napokig tartott, mig a riporterek kiszimatolták, hogy kik azok a magyarok, akik iránt a német hatóságok oly rendkívüli előzékenységet tanúsítottak, hogy még ékszereiket és értékpapírjaikat is átengedték. Weiss Manfréd báró családja volt a titokzatos 32 személy, akik egy berni lap szerint egyenként 5—10 millió svájci frank váltságdíjat fizettek a Gestaponak. A berni lap felháborodva ír róluk, hogy “míg a legnagyszerűbb magyar zsidó intellektuelek gázkamrában pusztulnak el, ez a söpredék megmenekül vagyonának még mindig impozáns töredékével.” Mi nem osztjuk a berni lap felháborodását. Ha, valakinek az életéről van szó és családjának életéről, mi sem természetesebb, mint hogy latba veti mindenét, hogy megmeneküljön s hogy ép az arany nyom legtöbbet a latban a Gestaponál s magyar társainál, ez a Weiss család szerencséje. Egyet azonban megkövetelünk a széles családtól, melynek az a kiváltság jutott osztályrészül, hogy maga mögött hagyta a poklot, ahol százezrek senyvednek és pusztulnak, hogy idekint hagyják abba a magyar reakció és antiszemitizmus finanszírozását. Az emberek elszörnyednének, ha elsorolnék, mennyi része van ennek a családnak abban, hogy a magyar fasizmus kiépülhetett és megszilárdulhatott. A fasizmus “szellemi” befolyásának senki sem nyitott oly bőkezű utat, mint a család egyik dísztagja, báró Kornfeld Móric, s ő járult hozzá hatalmas összeggel, hogy Milotay István, a nácizmus e mindenre, csak tisztességre nem kapható magyar előhírnöke, ne maradjon szócső nélkül. Szóval, legyen elég, mikor átjönnek a nyugati féltekére. Ám kössenek üzleteket tovább, felhasználva már jóidőre itt elrejtett vagyonukat, ma Sava Kosanovich It is an essential part of the program for which the Committee for a Democratic Hungary stands to establish sincere friendship with the nations neighboring the Hungarian people. We are fullv aware of the difficulties we face. No love can be one sided and after what happened in these last years a ready response to our efforts can be scarcely expected. All the more gratifying is the welcome fact that there are many farsighted statesmen in the neighboring countries who believe in a future collaboration with a democratized Hungary and realize the importance of this collaboration for the maintenance of peace in the Danube valley. One of the paramount representatives of this statesmanship in Yugoslavia is Mr. Sava Kosanovich, Minister of the Interior in the new Shubasich government. Our Committee has the privilege and honor of being personally acquainted with Mr. Kosanovich. All of us rejoiced at his appointment not merely because he fully understands the Hungarian problem and not only because of selfish interest that Hungarian democracy has a true friend in the Yugoslav government. Being a highly educated European in the best sense of the term, Mr. Kosanovich, the Minister of the Interior, offers the best guarantee for an internal policy adequate to the foreign policy of Yugoslavia emerging as a rejuvenated, glorious pheonix from the flames of the war. It is sincere admiration and sympathy which bear up our hope that before this year comes to an end the gallantry of the Yugoslav people will make it possible for Mr. Kosanovich to start his work in the capital of Yugoslavia. Rustem Vambery. tiitva Dsorthyval a zsiványbecsület betartásával, de hagyják békén a magyar demokratikus mozgalmakat, melyeket oly sikeresen segítettek meggyilkolni. Mert ha a lecke nem volt elég, mi gondoskodni fogunk róla, hogy tüzes legyen a föld a talpuk alatt. (V.) HARC, 1944 július 29 Sztójayék földbirtokot vásárolnak A londoni rádió jelenti július hó 20-án: “Kóber ezredes, a stockholmi magyar követség katonai attaséja hatalmas földbirtokot vásárolt és kijelentette, hogy nem akar többé távozni Svédországból. Kóber ezredes Sztójay személyes megbízottja, de már nyíltan hangoztatja, hogy a nácik és Magyarország elvesztették a háborút.” Reméljük már nem Hitleréknek Július hó 18-án jelenti a berlini rádió Budapestről: "A magyar bauxitipar 1944-ben négyszer annyi bauxitot fog termelni, mint 1941-ben, vagyis 2, millió tonnát, ami az európai alumínium-szükséglet nagy részét fedezi.