Harc, 1944 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1944-06-10 / 24. szám

3 Kormányrendelet száműzte Kossuth és Petőfi munkáit A Svenska Dagbladet jelenti május 31-én: “A magyar szerzők között, akiknek műveit a könyvkereskedők nem, árusíthatják, könyvtárak pedig kö­telesek munkáikat megsemmisíteni, szerepel Petőfi és Kossuth neve is. A hi­vatalos indokolás szerint e két férfi németellenes, munkáik nem valók ilyen­formán a magyar olvasó kezébe. Az idegen írók közül beszolgáltatandók ÍV­er­fel, Stefan Zweig, Lion Feuchtwanger, Tristan Bernard, Henry Bern­stein, Andre Maurois és Israel Zangwill művei. Keresztény zsidókutatók szá­mára a­ zsidó szerzők műveiből egy-egy példányt a könyvtárak megőrizhetnek pincéikben. A közönség azonban ezt a példányt nem veheti igénybe.” Akik nemzeti jellem és fajtisztaságból megbuktak A Magyarság május 24-iki számában írja Ruszkay Jenő nyugalmazott altábornagy: “Új Magyarországot akarunk felépíteni és borzalommal látjuk, hogy hazánk több diplomatája megszegte hűségesküjét, áruló lett és csatla­kozott az ellenséghez. Mindezek a Wodianerek, Ullein-Reviczkyk, Pollak- Pelényik nem új jövevények a magyar diplomáciában, hanem mióta csak fü­ggetlen külügyi politikánk van, a magyar külügyminisztériumhoz tartoz­tak. Most azután örök szégyent hoztak a magyar névre. Belső szervezeti hibák előfordultak a magyar külügyi szolgálatban. Volt egy diplomata generáció, mely teljesen nemzetközileg érzett és egyáltalán nem volt nacionalista. Több­nyire félzsidók voltak ezek és olyanok, akik zsidó nőt vettek feleségül. Ne csodálkozzunk azon, hogy magyar követek, mint Pollak-Pelényi Washington­­ban és Wodianer Liszabonban hűtlenek lettek a magyarsághoz és az előbbit 1942-ben, a másikat pedig 1944-ben meg kellett fosztanunk állampolgársá­guktól. Ne csodálkozzunk azon sem, hogy Ullein-Reviczky hazaáruló lett, mert hiszen felesége egy közismert angol secret service ügynöknek a leánya. Azon se csodálkozzunk, hogy egy magyar főkonzulnak a feleségét kémkedé­sért halálra ítélték. Az uj diplomaták egyik legelseje, Sztójay miniszterelnök, követ volt, mielőtt mai felelősségteljes pozícióját elfoglalta. Ő azonban katona volt, mielőtt diplomata lett s nem ment át azon a bizonyos külpolitikai neve­lésen. A kül­ügy­min­isztérium levegője az utolsó években meg volt mérgezve. Annál jobban meg kell becsülnünk azokat a magyar diplomatákat, akiket nem befolyásolt az egészégtelen légkör. Könyörtelenül el kell távolítan­i azo­kat, akik nemzeti jellem és fajtisztaság tekintetében nem állják meg a leg­szigorúbb próbát.” Jávor Pál és Lázár Mária nem játszhatnak A Nya Dagligt Allehanda jelenti május 30-án: “A magyar színészek, színésznők, rendezők, igazgatók legismertebb nevei elhagyták a színházakat. Vagy önkéntes formában történt ez, vagy pedig­­eltávolították őket, tekintve, hogy zsidók, vagy zsidókkal élnek házasságban. Kiss Ferenc, a hírhedt faj­védő színész újból a színészkamara elnöke lett. Jávor Pál és Lázár Mária nem játszhatnak, tekintve, hogy zsidó házastársuk van. Ez volt Kiss Ferenc első rendelete. Egy csomó budapesti színház bezárta kapuit, így a Madách­­színház és a Magyar Színház.” Serédi résztvett a Felsőház ülésén A Züricher Zeitung jelenti május 26-án: “A magyar Felsőház csütörtö­kön összeült, hogy meghallgassa Sztójay Döme kormánynyilatkozatát. Az ülésen a jelenlevők között volt József főherceg és József Ferenc főherceg. To­vábbá Károlyi Gyula gróf, Serédi hercegprímás, az egri érsek, a pannon­halmi apát és a többi egyházak felsőházi tagjai.” Svédország beszüntette exportját Magyarország felé A Német Távirati Iroda jelenti május 31-én: “A Stockholm Tidningen közlése szerint a magyar-svéd kereskedelmi szerződés lejárt ugyan, ennek ellenére Magyarország hűségesen szállít különböző árukat Svédországba. Svédország viszont beszüntette exportját Magyarország felé.” “FIGHT”—weekly OF THE AMERICAN FEDERATION OF DEMOCRATIC HUNGARIANS Office: 825 East 80th Street, New York, N. Y, Halász Miklós: A magyar egység Egy délamerikai olvasónktól leve­let kaptunk néhány nappal ezelőtt. Azt kérdezte tőlünk, miért lehetett Londonban megteremteni a magyar egységet s miért nem lehet itt, Ame­rikában. A kérdést valószín­űleg sor­an fel­vetették, akik a körülményekkel nem egészen ismerősök. Szívesen válaszo­lunk a kérdésre, annál is inkább, mert azonfelül, hogy a magunk meg­győződése szerint tájékozást adunk, esetleg hozzá is járulunk az egység megteremtéséhez azzal, hogy annak akadályait megjelöljük. Azok a magyar csoportok, melyek Londonban Károlyi Mihály elnöklése alatt közös Tanácsot alakítottak, mind úgynevezett “szabad” magyar cso­portok, vagyis külföldön élő magya­rok, akik az elnyomott hangú ma­gyarság szószólói akarnak lenni, mindaddig, míg az felszabadul és maga helytáll önmagáért. Ilyen “sza­bad” magyarok többnyire a délame­rikaiak is, kiknek politikai és érzel­­­mű kapcsolatai kizárólag a­ magyar­ság sorsához fűződnek. A helyzet azonban egészen más az Egyesült Államokban. Itt eddig csak két “szabad” magyar szervezet ala­kult, az egyik az “Új Demokratikus Magyarországért” mozgalom, amely­nek elnöke Vámbéry Rusztem, a má­sik a néhai Eckhardt-féle “Függet­len Magyarországért­’ mozgalom volt. A többi, amerikai magyar politikai alakulatok azonban elsősorban ame­rikaiak, aminthogy itt néhány év múlva nemcsak jogilag, hanem való­ban amerikai is lehet a, bevándorló, mig húsz év múlva se lesz angol Ang­liában s generációk múlva is asszi­­milálatlan marad Délamerikában. Ezek az amerikai-magyar szerve­zetek sokszor c­sak azért ápolják a Magyarországhoz való kapcsolatokat, hogy a tagok vagy hívek el ne széled­­jenek a tág, tiszta amerikai pártok­ban és szervezetekben, szóval amolyan önfentartási ösztönből. Az amerikai-magyar szervezetek egysége, vagy együttműködése ennek megfelelően párhuzamot tételez fel az amerikai közélet, kül- és belpolitika különböző, az itteni magyarságot ér­deklő problémái és azok megoldási iránya, és esetleg az óhazai élet igy, vagy amúgy alakulása tekintetében. Ezt persze nehéz vállalkozás megte­remteni s az egységnek nem sok vagy­­épen semmi köze se lenne a magyar­sághoz. Vannak azonban újabban olyan amerikai-magyar szervezetek, amelyek csak azzal a programmal alakultak, hogy segíteni akarják Magyarország gyökeres demokratikus átalakulását, odaát csakúgy, mint itt is, esetleges “szükségmegoldások” ellen és az a céljuk, hogy előmozdítsák oly béké­nek megkötését, melyre Ferrero azt mondta, hogy “megoldást hoz, mert a győző helyzetét előnyösebbé teszi ugyan, de még elfogadható a legyő­zött számára.” Ilyen amerikai-magyar szervezet a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége és ilyen a­ Victory Council is, mióta politikai szerepet vállalt. Egyik szervezet tagjai sincsenek kö­zös plattformon az amerikai belpoli­tika minden lényeges vonala mentén. A harmadik demokratikus ameri­kai-magyar szervezet, az Amerikai Magyar Demokratikus Tanács azon­ban szorosan támaszkodik oly egye­sületekre (szakszervezetek stb.), me­lyek igen határozottan megvont bel­politikai és amerikai vonala mentén haladva élik ki szervezeti életük javát és, mint mondtuk, a magyar közös­ség ébrentartása, náluk csak sideshow, vagy esetleg a szervezet saját önfen­­tartási ösztönét szolgálja. A londonihoz hasonló egységet az Amerikai-Magyar Demokratikus Ta­náccsal ennélfogva csak úgy lehet megteremteni, ha az egység csupán a demokratikus Magyarországért való harcban és áldozatkészségben való együttműködésre szorítkoznék. A Vic­tory Council és a DMASz már tény­leges Munkaközösséget létesítettek ezen a vonalon, anélkül, hogy más vonatkozásban konformitást akarná­nak teremteni. " Ez a Munkaközösség ma a demok­ratikus Magyarország jelképe, a Ká­rolyi Mihály londoni tanácsa, esetleg annak Amerikában felállítandó mása mögé való felso­rakozást jelentené. Együttműködni és együtt küzdeni azért, hogy a magyar nép végre ura legyen saját sorsának és demokrati­kus közösségben, igazságos határokon belül éljen szomszédaival. Azontúl pedig kiki ott és azokkal működik együtt, akikhez érdeke, tár­sadalmi vagy morális elképzelése fűzi. Vasárnapon nem mehetnek az utcára A Magyarország írja május 26-án: “A szabadkai rendőrfőkapitány ren­delete értelmében zsidóknak nem szabad lakásukat elhagyni este 7 és reggel 9 óra között. Vasárnapon zsidó egyáltalán nem mehet ki lakásából. Zsidóknak nem szabad színházakat látogatniok és a mozikban is csak a délutáni első előadást nézhetik végig. A palicsi fürdőt zsidó nem használhatja és a szabad­kai korzón csak akkor mehet át, ha vásárolni megy. Zsidók nem léphetnek be egyetlen kávéházba vagy vendéglőbe sem. A villamosokon csupán a hátsó perront használhatják.” HARC, 1944 június 10

Next