Hargita Kalendárium, 2003
Boldog új esztendőt! Szép verseket olvashatnak, az egyes hónapok hangulatához illő textíliákat láthatnak a 2003-as Hargita Kalendárium elején. Jobb kedvre hangolónak szántuk, hadd feledje, ha csak rövid időre is, gondjait, bajait a hétköznapok szorításában élő Kedves Olvasó. Tartalmas olvasnivalót találnak a további oldalakon, neves írók, költők kalendáriumunknak szánt műveit, a megye, a Székelyföld múltját, jelenét és holnapi perspektíváját vizsgáló tanulmányokat, az előttünk álló esztendő fontosabb évfordulóira utaló írásokat, még a szórakozásra, kikapcsolódásra szánt részek sincsenek tanulság híján. Egyetlen példa ennek igazolására: a magyar királyokról, erdélyi fejedelmekről, Nobel-díjasainkról, olimpiai bajnokainkról, zeneszerzőinkről, a székely festőkről, írókról korábban közölt keresztrejtvény-pályázatok után, ezúttal a világjáró magyarok felsorakoztatásával kívánjuk ápolni a magyarságtudatot, éltetni a egészséges nemzeti büszkeség érzését. Persze, nem hiányoznak az évkönyvek elmaradhatatlan tartozékai, az élet különféle területeire vonatkozó hasznos tudnivalók sem, mint ahogy reklámból is épp elegendőt találhatnak benne. Szükségmegoldás az utóbbi, így lehet a kispénzű emberek számára elérhető áron megjelentetni kiadványunkat. Nem a tartalomjegyzéket helyettesítik e bevezető sorok, csupán azt érzékeltetik, hogy a Hargita Kalendárium a változó világban is hű marad hagyományaihoz, színvonalas olvasnivalót kínál ragaszkodó híveinek. A Hargita Kalendárium, egy-két évnyi kényszerszünetet leszámítva, 1970-től jelenik meg rendszeresen. Pénzszűke időkben, az olvasási kedv csökkenését tapasztalva, mindenképpen méltányolandó, folytatásra kötelező teljesítménynek számít ez. Az olvasó iránti tiszteletből vállaljuk évről évre kiadását, bízva abban, hogy nyugodtabb, eredményesebb lesz a soron lévő esztendő az éppen leköszönőnél. Most történetesen a 2003-as felé tekintünk bizakodással. Akkor is, ha a 2002-es esztendő nem mindenben támasztja alá optimizmusunkat. Szomorúan kellett konstatálnunk, hogy fogyatkoznak soraink, belső ellentétek gyengítik erőnket, hangoskodók harsogják túl a cselekvést vállalókat. És mégis. Új esztendőnek hitehagyottan nem illik, nem szabad nekivágni. Ha a dolgok jobbik oldalát nézzük, lehet némi okunk a derűlátásra. Kinyíltak előttünk Európa kapui a vízumkényszer megszűnésével; itthon szép számmal kerülnek munkahelyteremtő sikeres vállalkozók; körmönfont gáncsoskodók dacára, úgy tűnik, a föld után az erdő is lassanként visszakerül jogos gazdáik birtokába; templomok épülnek; a székelyföldi városokban működnek az egyetemi, főiskolai karok; öregbítik jó hírünket a tájainkon alkotó írók, képzőművészek. Kiragadott sikermorzsák csupán az említettek, jelzései annak, hogy lehet tartalmas életet élni nálunk felé, ha van hozzá kedv, akarat és kitartás. Ez a tartalmas lét lehet a megélhetési gondokon felülemelkedő jobb élet eredője. Kemény munka szükséges ehhez, a hatalom packázásainak elhárítása, s a hit, hogy tudunk jók, egymásban bízók, egymáshoz ragaszkodók lenni. Ezt kellene valami módon elhozza számunkra a 2003-as esztendő. Hinni szeretnénk, hogy nem maradunk magunkra jobbra törő igyekezetünkben, az anyaország régi-új hatalmasai nem fordítanak hátat a Magyarország határain kívül rekedt nemzetrészeknek. Csupa szépet és jót kívánjunk egymásnak az új esztendőre, egyéni és közösségi vágyak, célok beteljesülését, szülők, nagyszülők leljék örömüket a vidám gyermekhancúrozásban, diákok a jó jegyekben, tanárok tehetséges tanítványaikban, ki-ki saját munkájában, hogy ne legyenek kenyérgondjai senkinek, ne csorbuljanak nemzeti közösségünk jogai. Végtelenre nyújtható a jókívánságok sora, további folytatás helyett érjük be hagyományos köszöntőnkkel. Erőt, egészséget, bort, búzát, békességet az új esztendőben!