Hargita, 1968. március (1. évfolyam, 7-33. szám)

1968-03-01 / 7. szám

MORFONDIROZÁS TUSNÁDÉRT Nem hinném, hogy Hargita megye egyetlen lakójának is be kellene különösebben mutatni Tusnád fürdőt. Nemcsak fekvése, de egészen egyedi íze-hangulata a Hargitához köti. Ha lehet egyáltalán így fogalmazni — e vidék, a megye arcéle nem lenne egész az Olt mentének e viszonylag szűk völgyszakasza nélkül, amely sokféle gyógyhatású borvízforrásaival, sajátosan hegyvidéki és mégis enyhe klímájával, ezen a tengerszint feletti magasságon (650 méter) ritkaszép fenyveseivel valahogyan,magába sűríti mindazt, amit az ember ettől a fogalomtól, hogy Hargita, vár. Tusnádon jó üdülni, Tusnádra jó kirándulni és Tusnádon jó egyszerűen csak átutazni is. Jó és pihentető. Jó és megnyugtató. Ismerek olyan, fokozott szellemi munkát végző egyéneket, akik csak itt tudják rendes állapotába visszazökkenteni kimerült idegrendszerüket. Itt tudnak istenigazából aludni olyankor, amikor máshol már a Nembutal sem segít. Nagyvárosi szemmel nézve Tusnádot: vidék, amely egy kicsit közelebb hozza az embert eredeti önmagához. És itt eljutottam ennek az írásnak a tulajdonképpeni céljához. Tusnádot eredeti vidékisége köti a modern ember életigényeihez, avatja országosan — és miért ne hinnék, hogy a közeljövőben nemzetközileg is — keresett fürdő- és üdülőhellyé. Ám, sajnos, vidékiessége ugyanakkor ki is vonja a nagy turisztikai áramkörből, s ezt el kell mondanunk még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy itt csupán tavaly nem kevesebb, mint 70 000 ember fordult meg. Szeretném, ha jól megértenének az új Hargita megye illetékesei: nem akarok én itt — idő előtt — hibájukul felróni semmit, írásomat vegyék, ha úgy tetszik, ötletközvetítőnek avagy sürgetőnek, lévén hogy meggyőződésem szerint Tusnád fürdő minden ügyét-baját a sürgős gazdasági kérdéseik közé kell sorolniuk. Tehát: próbáljunk szembenézni azzal, ami — szerintem — Tusnád fürdőt segítené kijutni vidékiességéből. I. Tusnád kedves századeleji hangulatát, amelyet sajátos architektúrájú villái árasztanak, meg kell tisztítani a portól, a nemtörődömség porától. Azt a törődést, amit a fürdővállalat majdnem mind rátermett vezetői az utóbbi években — zömében saját jövedelemből — a villák, étkezőhelyek tatarozására, modernizálására, javítgatására fordítottak, látnia, éreznie kell az odaérkezőnek a fürdőhelyet kiegészítő többi létesítményen is. És mindenekelőtt a kereskedelmi hálózaton, ami legfőképpen hozzájárul ahoz, hogy Tusnádot vidékiesnek, porosnak érezze az ember. Mert piszkos, agyonzsúfolt, heterogén profilú ez a hálózat, nem olyan, amilyet megkövetel egy nagyforgalmú fürdőhely. Tudok róla, hogy a Belkereskedelmi Minisztériumnak, az Országos Turisztikai Hivatalnak és a volt Maros tartományi néptanácsnak egy jóváhagyott közös terve szerint még a szezon kezdetéig el kell készülnie — egy régi üzlethelyiség és az előtte lévő terasz átépítésével — a cukrászdának (a jelenlegibe jobb, ha be se megy az ember), az idén meg kell kezdeni a vendéglő átépítését is, amely jelenleg mindennek mondható csak vendéglőnek nem. Készülnek egy új szálloda és vendéglő tervei is, 150, illetve 160 féj főhellyel, a jelenlegi cukrászda és a mögötte lévő épületek helyén már elvégezték a szükséges felméréseket egy korszerű kereskedelmi komplexum terveihez. Mindezek sorsát az új megye illetékes szerveinek a lehető legsürgősebben a kezükbe kell venniük, hogy a tervek időben, sőt határidő előtt valósággá is váljanak. És én hiszem, hogy ezt meg is teszik. Ám addig is, míg ezek a nagyobbszabású, a kérdést alapjaiban megoldó tervek életrekelnek, a legsürgősebben el kell végezni, szerintem, azt a bizonyos portörlést. Lehetőség a modernizálásra, a színvonalemelésre adódik nem is egy, ha a tennivalókat alaposan felmérik, amint ezt bizonyítja a fürdővállalat leleményes kereskedelmi igazgatójának, Bicsak Károly elvtársnak egyik utóbbi kezdeményezése: a takaros kis snack-bár, amelynek napi forgalma, — bár fele akkora területet sem foglal el, — magasan túlhaladja a vendéglőjét, mindenekelőtt azért, mert árualapjával és a kiszolgálás módjával a mai fürdővendég igényeihez igazodik. Más szóval: el kell űzni Tusnád kereskedelméből a provinciális látásmódot (mert az ott a főbaj!), minden „eszi, nem eszi, mást nem kap“ viszonyulást. Ez pedig ember kérdése mindenekelőtt. 2. Tusnád szerves része a Szent Anna tó. Eléggé körülményes megközelítése remélhetőleg egya bekötőút befejezetlen maradt, s így többszázezer lejnyi befektetés eleddig semmit nem produkált. Itt is arról van szó: száműzni kell a provinciális viszonyulást a fürdő problémáival szemben, a „tedd el, s ne vedd elé“ életölő gyakorlatot. Példa? A tavaly elkészült egy ,.Fogadó a malomhoz“. Azzal a szándékkal, hogy helyi, sajátos készítményekkel lepje meg a fürdő vendégeit. Nos, helyi ott az volt, ami ..helyi“ a tusnádi kereskedelemben : a rendhiány. .. . Tusnádon jó üdülni. Tusnádra jó kirándulni és Tusnádon jó egyszerűen átutazni is — írtam e sorok elején. Cáfolják ezt a felvetett problémák? Nem. Ha elvonatkoztatjuk a vidéket, jellemzőit attól, ami bosszantó. Ha elfelejtjük, hogy a Csukás melletti lábonállónál olykor papírba teszik a mititeit s hogy a vendéglőben az átutazó este nyolc előtt egyszerűen nem ehet egyebet, mint maradék ételt, mert „így szokás“. De el tudja-e felejteni mindenki az ilyesmit?! Lám, még jómagam se, pedig szívből szeretem Tusnádot és hiszem, gyöngye lehet és gyöngye is lesz Hargitának. BLÉNESI ERNŐ JEGYZET Amikor az utasítások kereszteződnek Ha nem volnának írott utasítások, törvények és határozatok, a vállalatok és azok vezetői kényükkedvük szerint oldanák meg a felmerülő problémákat. Egyesek kizárólag a nemzetgazdaság érdekeinek megfelelően cselekednének, mások úgy, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. A harmadik kategória pedig esetleg csak a zsebe felé tekintgetne. De mivel írott utasítások vannak, és jó bőven, a két utolsó kategória — nyilvántartó és ellenőrző rendszerünk tökéletesedésével — háttérbe szorul, lelép a gazdasági élet porondjáról. Tehát azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy mindaddig nem írok alá semmiféle papírt, amíg meg nem győződöm annak törvényességéről. Ha az egyik utasítás zavaros, előveszem a másikat, a harmadikat, a negyediket hisz néha még ennél is több magyarázza különböző szemszögből ugyanazt a törvényt. Ha ezek után is úgy vélik majd az ellenőrök, hogy ludas vagyok az X számú törvény végrehajtásában, könyörtelenül fizetek, vagy szó nélkül elviselem a dorgálást. Ez az eset nem fordulhat elő akkor, amikor a rendelkező utasítások, ha más-más oldalról is, párhuzamosan haladnak a törvény lényege felé- Az első utasítás nem mond ellen a másodiknak, sem pedig a hatodik az elsőnek. Ha pedig ellentmond, ez azt jelenti, hogy a hatodik keresztezi a megelőzőket, tehát áthúzza, érvényteleníti azokat. Több mint hét hónapja, a Csíkszeredai városgazdálkodási vállalatnál dolgozom, mint közgazdász- köztudomású, hogy többek között közszállítással is foglalkozunk. Létezik egy utasítás, amely azt mondja, hogy prémium adható minden gépkocsivezetőnek, ha száz százalékban vagy azon felül teljesíti mind pénzügyi, mind kilométer tervét. Ha tehát nem adok prémiumot, megcsorbítom az emberek jogait. De jön a következő utasítás: úgy használjátok az autóparkot, hogy a kiutalt benzinnél egy cseppet sem kaptok többet. Vagy a következő, amit felsőbb utasítás nélkül, saját kezdeményezésből is köteles vagyok végrehajtani, úgy megszervezni, beütemezni a járatokat, hogy azok ne száguldozzanak üresen, egyszóval növelni a közszállítás jövedelmezőségét. Senkinek sem lehet ellenvetése a benzinnel való jobb gazdálkodás vagy a rentabilitás növelésével szemben. Nekem sem. És azonnal hozzá is fogok a járatok észszerű megszervezéséhez. Megfigyelem, hogy a nap melyik óráiban üresek a járművek és eggyel, kettővel csökkentem a menetek számát. Esetleg növelem azokat a csúcsforgalom idején. A rentabilizálási akció folyamán sikerült kevesebb kilométer fogyasztással ugyanazt vagy még nagyobb összeget inkasszálni. Mivel most már nincs szükségem a tervezett kilométerekre, azonnal kérem hivatalosan csökkentésüket. Mindezt persze oldalas memórámmal alátámasztva. A válasz rövid és szóbeli: állami terv, nem lehet. Ez pedig azt jelenti, hogy az autóvezető nem teljesítette havi kilométer tervét, tehát nem tölti be a prémium-feltételek egyikét, nem érdemel jutalmat! A jelenlegi utasítások nem veszik figyelembe azt, hogy mindezzel a vállalat rentabilitása növekedett. Ha az összefüggéseket következetesen vizsgáljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy jogos az anyagi érdekeltségnek ez a formája. Mit mondanak az ellenőrök? Azt nem tudom, de nagyon időszerűnek tartom, hogy a Hargita megyei községgazdálkodási igazgatóság illetékesei tanulmányozzák a problémát és hozzák összhangba a különböző utasításokat. A volt IRTA ilyen vonatkozású utasításai nem húzhatók rá mereven egy IGO-ra sem! ISZLAI JÓZSEF közgazdász MÁRCIUS 1, péntek 17,30 Orosz nyelvlecke — 18,00 Téli sportok — 18,20 A közúti forgalom híradója — 18,30 Kicsinyeknek: ABC — Miért? — 19,00 A tanuló ifjúságnak: BALLADÁK ÉS LEGENDÁK — 19,30 Esti híradó — 19,50 Időjárásjelentés — 20,00 A VILÁG MÚZEUMAI: A leningrádi Ermitázs — 20,30 Irodalmi adás — 21,00 Reflektor — 21,15 Művészi film: A ..France“ hajó szerelmesei — 22,45 MŰKORCSOLYÁZÓ VB. Közvetítés Genfből — 24,00 Éjszakai híradónak; 15,45 — Könnyűzene. Énekelnek: Ana Lăcătuşu és Rudolf Cortez; 17,45 — Zenei kaleidoszkóp; 19,30 — Egy dal az ön címére; 20,05 — Sportmagazin; 20,17 — Román melódiák; 22,20 — Bebe Prisada együttes műsora; 22,30 — Költemények; Márciuska; 22,35 — Filmzene. II. MŰSOR: 7,10 — Mindig előre; 7,45 — Népi zene; 9,30 — Könnyűzene; 13,30 — Operarészletek; 13,50 — Népi zene; 14,00 — Hírek. Sport. Időjárásjelentés; 14,08 — Déli zene; 15,30 — Irodalmi krónika; 17,32 — Roger Danneels együttese játszik; 19,10 — Spanyol nyelvlecke; 19,30 — Közvetítés az Állami Operettszínházból: Strauss „Bécsi vér”; 22,30 — Tánczene. MAROSVÁSÁRHELY Román nyelven: 5—5,30. Hírek, tudósítások. A ludasi kultúrház népi zenekara játszik. Faipari napló. Télutó az erdőben. 17—18: Hírek, tudósítások. A marosvásárhelyi Állami Ének- és Táncegyüttes kórusa énekel. Ifjúsági műsor: Kerekasztal-értekezlet a felelősségérzetről. Zene. Magyar nyelven: 5,30—6,15. Hírek, tudósítások. Fúvószene. Tudományos kutatók tevékenysége RIDIŐ MÁRCIUS 1. péntek BUKAREST I. MŰSOR: 5,30 — Hírek; 5,35 — Reggeli zene; 5,50 — Mezőgazdasági hírek; 9,05 — Közkedvelt melódiák; 10,10 — Orosz nyelvlecke; 11,03 — Gazdasági krónika; 12,55 — Találkozás kedvenc népdalénekeseinkkel; 13,30 — Könnyűzene együttesek és szólisták parádéja: 14:15 — Iskolások „Legyetek a burgonyatermesztés doktorai“ (Folytatás az 1. oldalról) KO2) kiszámították a trágyaszükségletet a tervezett hozamra — és azt meg is adták a földnek — a termések szinte hajszálra egyeztek a kalkulációkkal. A burgonya rendszerint annyit adott, mint amennyit kapott, s ahol a hozamterv teljesülésénél a föld természetes termőerejére számítottak szinte kivétel nélkül pórul jártak. Szentmártonban 9.700 tonna istállótrágyát, 53 tonna ammonsalétromot és ugyanannyi szuperfoszfátot er alá. Az említett kalkulációs kulcs szerint 6.200 tonna termést kellett, hogykiszedjenek a földből. S mennyit takarítottak be? Kereken 6.190 tonnát! A számítás tehát egyezett a valósággal. A hozamtervet, (amely a fentieknél kisebb volt) biztosan teljesítették, nem voltak kitéve a tapasztalati gazdálkodás kilátástalanságainak. Ezzel szemben Csatószegen a 17.000 kilós tervezett hektárhozam helyett csupán 10.084 kiló átlaghozamot értek el, mivel csak ennyire trágyáztak. Panaszkodnak az időjárás viszontagságaira (amiben részben igazuk is van), de mégis, hogy lehet az, hogy a szárazság és más egyéb ellenére a tízezer kihektárhozamra biztosított műtrágya jottányit se engedett alább a tízezer kiló termésből? Vajon, ha 17.000 kilóra kalkulálnak, nem kellett volna kevesebbett panaszkodniuk az időjárásra? Az idén alkalmuk lesz meggyőződni erről, ha már most előveszik a ceruzát még mielőtt a tavasz beköszöntene, kiszámítják a szükségletet és megrendelik a műtrágyát, a szánokok pedig útnak eresztik az istállótrgyát a mezőre. Ha azonban nem itt is úgy hiszik, hogy a műtrágyára fordított kiadás kidobott pénz, gondolkozzanak el egy k®ü a tusnádiak tavalyi eredményein, akik. 7.500 tonna istállótrárva mellett 132 tonna ammonoét romot, valamint 26 tonna szverfoszfátot használtak és nem kiesebb mint 4.437.000 lejt inkasszáltak az 530 hektár burgonya telkeséből! ..Legyetek a buranyatermesztés, doktorai!“, mond is a megye szak- ra.bi) ^ KK - s iS.IUik keresztül valamennyi burgonyatermelőnek — Cseresznyés Béla főtanácsi _alelnök. Van-e erre lehetőség? Úgy hisszük, hogy van elég, ha egyelőre nem is annyi mint Hollandiában. Ne késlekedjünk azonban a kihasználásukkal, mert annak a jelképes doktori címnek a kiérdemlése éppen e lehetőségek, a rejtett erőtartalékok feltárásával és értékesítésével jár. ből. Veress Árpád népdalokat énekel. 13—13,30. Operaáriák. Szemafor: Gépkocsivezetők, gyalogjárók műsora. 16,15—17,00. Hírek, tudósítások. Zenés posta. Ipari krónika: a termékek minőségének néhány kérdése. Mozi Csíkszeredai Hargita filmszínház: A szürke galamb dala Gyergyói Miorita filmszínház: A tenger gyermekei Maroshévizi Munkás filmszínház: Gazemberek Székelyudvarhelyi Homoród filmszínház: Surcouf visszatér Galócási Fenyő filmszínház: Gyilkosok a vasúti fülkében Gyergyócsomafalvi Cultural filmszínház: Örök szolgaság Balánbányai Bányász filmszínház: Lélekfelelős Madéfalvi Vasutas filmszínház: Gazemberek Vlahicaj filmszínház: Nyugodj meg, drágám! Borszéki Forrás filmszínház: Egy szöszi szerelme Borszék filmszínház: Giuseppe Varsóban Tusnádfürdői Olt filmszínház: Százegy dalmát kiskutya Székelykeresztúri Haladás filmszínház: A mélyben. A néhány napja tartó hideg idő fokozatosan felmelegszik. A Meteorológiai Intézet tájékoztatója szerint a következő 24 órában napsütéses meleg idő várható. Az enyhe szél miatt azonban a reggeli fagyok tovább tartanak a csíki és a gyergyói medencében. A hőmérséklet értéke éjszaka mínusz 6 mínusz 12, nappal mínusz 2 plusz 40 fok között váltakozik. Hargita Pfa Lenin tér 13 szerkesztőség és kiadóhivatal CSÍKSZEREDA, Előfizetés a postahivataloknál, levélhordóknál és önkéntes sajtóterjesztőknél. 4. BOCCACCIO A furfangos Tofano egy éjszakára kizárja a házból feleségét, ki is mivel semmi rimánkodás árán nem tud bejutni, úgy tesz, mintha a kútba vetné magát, de csak egy nagy követ dob belé. Tofano kijön a házból és odaszalad, mire az asszony besurran a házba, kizárja az urát és nagy nyelveléssel lepocskondiázza. Élt tehát Arezzóban bizonyos Tofano nevezetű gazdag ember, ki gyönyörű asszonyt kapott feleségül, kinek neve volt monna Ghita, kire is hamarosan féltékenykedni kezdett, maga sem tudta, miért. Amint az asszony ezt észrevette, felháborodott és többször is megkérdezte, mi az oka féltékenységének, de mivel a férj mindig csak holmi bizonytalan és semmitmondó okokat tudott felhozni, az asszony elvégezte magában, hogy hát haljon bele az ura abba a nyavalyába, melytől ok nélkül rettegett. És mikor észrevette, hogy egy vélekedése szerint fölöttébb derék ifjú igen ráóhajtozott, nagy óvatosan kezdette vele öszszeszűrni a levet. Mikor már anynyira megegyeztek egymással, hogy nem volt hátra egyéb, mint tettekkel valóra váltani szavaikat, az asszony gondolkodott, hogy hasonlatosképpen ennek is módját ejtse. És mivel tudta, hogy férjének egyebek közt megvan az a rossz tulajdonsága, hogy szereti az itókát, nem csupán dicsérni kezdte eme szokását, hanem nagy ravaszul maga ösztökélte erre. És ez már oly megrögzött szokása lett, hogy valahányszor szüksége volt rá, addig itatta, mígnem az egészen lerészegedett. És mikor első ízben tökrészegen látta, lefektette az ágyába, maga pedig találkozott szerelmesével, s annak utána még sokszor nagy biztonságban találkozott vele. És férjének részegségében oly igen elbizakodott, hogy nem csupán a maga házába merte bebocsátani kedvesét, hanem gyakorta az éjszaka java részét annak házában töltötte, mely is nem volt messzire az övétől. És míg az asszony szüntelenül folytatta e mesterkedést, történt, hogy nyomorult férjének szöget ütött fejébe, miképpen az aszszony, holott ő biztatja az ivásra, maga soha nem iszik; ennek miatta gyanú támadt benne, hogy hátha úgy van a dolog, amint csakugyan volt, hogy tudniillik az asszony csak azért részegíti őt le, hogy mít alszik, annál kényelmesebben tölthesse maga élvezetét. És bizonyságot akarván szerezni, hogy csakugyan így van-e, egy napon semmit nem ivott, este pedig tökrészegnek tettette magát, s olyanokat beszélt és művelt, mint még soha. Az asszony elhitte neki, és abban a hiszemben, hogy fölösleges tovább itatnia, nyomban lefektette. Ennek végeztével pedig, miként már jó néhányszor megcselekedte, elment hazulról, besurrant kedvesének házába, és éjfélig ottan mulatott. Mikor Tofano észrevette, hogy az asszony nincs mellette, nyomban felkelt, lement a kapuhoz, bezárta és odaállt az ablakhoz, hogy lássa, mikor az asszony hazatér, és tudtára adja, hogy rájött a turpiságra, és ottan várakozott, mígnem az asszony hazatért. Ki is midőn hazatért és látta, hogy kizárták, igen megrökönyödött, és próbálgatni kezdte, vajon erőszakkal kinyithatná-e a kaput. Tofano egy darabig csak nézte, annak utána pedig megszólalt: — Asszony, hiába erőlködöl, mivelhogy e kapun ugyan nem jössz be. Menj csak, menj vissza oda, ahol mostanáig voltál, és jegyezd meg, hogy ide ugyan be nem jössz, mígnem rokonaid és szomszédaid szeme láttára eme dolog miatt meg nem adom neked ama tisztességet, melyet megérdemeltél. Az asszony előbb Isten szerelmére kérlelni kezdte, hogy lágyuljon meg szíve, és nyissa ki a kaput, mivel ő nem onnét jön, ahonnét férje gondolja, hanem együtt virrasztott egyik szomszédasszonyával, mivelhogy az éjszakák nagyon hosszúak, ő pedig nem tud oly sokat aludni, sem pedig otthon egyedül virrasztani. De rimánkodása mit sem használt, mivel ez a szamár elszánta magát, hogy Arezzo valamennyi lakósa megtudja kettejük szégyenét, holott mostan még senki sem tudta. Az asszony látván, hogy a könyörgés mit sem használ, fenyegetődzéshez folyamodott és szólott: — Ha nem nyitod ki, úgy csúffá teszlek, hogy arról koldulsz! Felelte erre Tofano: — Ugyan mit tehetnél ellenem? Az asszony, kinek elméjét már megélesítette Amor a maga tanácsaival, eképpen felelt: — Minekelőtte megérem azt a szégyent, melyet igaztalanul fejemre akarsz hozni, belevetem magamat ebbe a közeli kútba, s ha majd holtan lennek ebben, mindenki szentül azt fogja hinni, hogy te dobtál bele részegségedben, s eképpen vagy menekülnöd kell, s minden vagyonod itt hagynod, és földönfutóvá lenned, vagy pedig fejedet veszik, mint gyilkosomnak, minthogy valóban az leszel. Eme szavak cseppet sem indították meg Tofano ostoba konokságát. Miért is az asszony folytatta: — Hát jó, nem bírom elviselni e bosszantásodat, bocsásson meg néked az Isten; a rokkámat itt hagyom, vitesd be. És eképpen szólván, mivel az éjszaka olyan sötét volt, hogy két ember egymást nem láthatta meg az utcán, az asszony odament a kúthoz, felvett egy hatalmas követ, mely a kút kávájánál hevert, elsikoltotta magát, hogy: „Istenem, bocsáss meg nekem”, és beledobta a követ a kútba. A víz nagyot MBBi IffcEsI :• • • •___ Színpadon a csomafalvi népi zenekar. Bódis Erzsébet iparművésznő találkozója a csomafalvi népművészeti kör tagjaival A gyergyói népművezet egyik gócpontja a sok évszados művészi hagyományokká rendelkező Csomafalva. Már XVII-XVIII. században híres vot a fafaragás és a szövés-igás. Az elmúlt évtizedekben lelki népművészeti gyűjtő munkát vgeztek a csomafalviak, például Pál János és felesége a népve fetel^, dr. Csiky János, a rét kályhacsempéket gyűjtötte ösze, az utóbbi években pedig* tantestület tagjainak gyűjtőmulsája a gyergyói múzeum anyagát gazdagította. De nemesen gyűjtik itt a népművészet krcseit, hanem tovább is fejleszti A művelődési otthon népm£*-szeti köre változatos tevékenséget fejt ki. A kör szervezett frmában két éve működik, 25 tggal ,akik ilyenkor, a téli idényben hetenként gyűltek össze. Legutóbb is Ferenczy Irén és Csiky Rozália tartott gyakorlati bemutatót a törülközők szövéséről, Székely Leontina a varrottasok készítéséről, az elmúlt hetekben pedig a csomafalvi népművészet művelői Bandi Dezső marosvásárhelyi iparművésszel találkoztak. Február 28-án ismét meghitt találkozó színhelye volt a csomafalvi gyűlésterem. Bódis Szabó Erzsébet iparművésznő találkozott nyolcvanöt csomafalvi asszonnyal. A bevezető előadásban a gyergyói múzeum munkatársa ismertette a község népművészeti hagyományait, valamint Bódis Erzsébet művészi tevékenységét. Bódis Erzsébet előadását és gyakorlati bemutatóját nagy érdeklődés kísérte. Alapos felkészültséggel ismertette a szőnyegkészítés és a népművészet más ágainak időszerű kérdéseit, a lakásberendezés és díszítés, a gyermekek szépérzéke fejlesztésének egyes problémáit, hiszen amit a gyermek az iskolában lát, azt gyakorolja később. Az előadó változatos szemléltető anyagot mutatott be, ami nagyban fokozta az érdeklődést. A 85 részvevő feszülten figyelő arca, az előadás után feltett kérdések sokasága, a válaszok alapossága azt bizonyította, hogy művész és hallgatóság egymásra találtak, hisz minden asszonyt érdekelnek a felmerült kérdések. Divat-e a csipkék használata, goblenek elhelyezése a lakásban, milyen helybeli növényeket használhatnak fel az egyes festékszínek előállításához, mi a giccs? Milyen és más kérdések hangzottak el, utánuk pedig a tartalmas válaszok. A művésznő kedves emlékkel távozott és megígérte, hogy eleget tesz a csomafalviak szívből jövő meghívásának és máskor is ellátogat ide. A találkozó nagy segítséget jelentett a népművészet csomafalvi művelőinek, akik eddig is szép sikereket értek el, így például helyben három kiállítást rendeztek, de eljutottak az országos népművészeti kiállításra is, ahol Köllő Vilma dicsérő oklevelet nyert. Amikor további sikereket kívánunk munkájukhoz, egy javaslatot is teszünk. Helyes lenne a csomafalvi népművészet különböző ágainak múlt- és jelenbeli termékeit, a művészi hagyományosan vonatkozó dokumentumokat összegyűjteni és helyben bemutatni egy múzeum-ház keretében, amely mellesleg idegenforgalmi vonzerőt is jelentene; létesítést a Művelődés- és Művészetügyi Állami bizottság is támogatja. TARISZNYÁS MÁRTON GALOCAS (Folytatás az 1. oldalról) a gőzölő betonvályukba rakja, ahol 70 fokon, 12—36 óráig gőzölik. A meggőzölt rönkökről ezután egy hámozó gép leszedi a háncsot és mozgószalagon továbbítja a furnir hasító géphez. A rönjc riétinégét hatalmas vaskarok szorítják és a masinéria az évgyűrűk mentén körbe, mint kés az almát hámozni kezdi a furnír lemezt a rönkről. Itt szétvállik a munkafolyamat. A 120—140 fokon szárított furnir, javítás, osztályozás után különböző utakra indul. Egyik részét enyvezik és három négy réteg után hatalmas hidraulikus nyomás és meleg mellett préselik. A maradék, és mindenféle hulladékfát a préseltlemezgyár dolgozza fel. A fa fajlagos kihasználásának igen magas fokát érik el ezzel a módszerrel. A legkisebb fahulladékot is felhasználják, idegőrlik itt, tehát lényeges veszteségről nem beszélhetünk. Az őrlőgépekből szárítóba kerül a faforgács, amit enyvvel, péppé kevernek és egy ritmikusan mozgó tonnás kalapács a pépet 2—10 centiméter vastan és 140 cm széles deszkává veri. Az így nyert préselt „deszkára“ két oldalt fumír lemezt ragasztanak és ezzel elérik, hogy ez az újfajta deszka sokszorosan erősebbé válik mint a gáttéren hasított elődje. Az ajtógyárban, pontos méretek után ajtótokkal, zárakkal sőt tculccsal együtt felszerelve készítik a fehérre festett ajtókat az építkezésekhez. Ami az egész munkafolyamatra jellemző, hogy jóformán egy deszkát sem kell fölemelnie az embernek, minden nehéz munkát a gép végez. A gép kezelője, a magas képzettségű szakmunkás dolga megismerni a munkafolyamatot, ellenőrizni és új megoldásokon töprengeni, tehát szakmai kulturális szempontból továbbképeznie magát. Hol van ettől, a fejsze és a fahúzó csákánynak, a kézi fűrésznek a korszaka, ami évszázadokon át jellemezte az embernek és a fának az elválaszthatatlan kapcsolatát ezen a vidéken... A fa új története, modern szocialista korszaknak az önnön boldogságán munkálkodó embernek a története, az újonnan ültetett százezer hektáros erdőségeknek előremutató bíztató históriája. .