Hargita, 1968. április (1. évfolyam, 34-59. szám)
1968-04-02 / 34. szám
AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. évfolyam 34. szám, 1968. április 2. kedd Ára 30 bani Az 1-es számú probléma „Felelősségteljes feladatok hárulnak a gazdasági egységekben működő pártszervezetekre, amelyeknek meg kell javítaniuk munkájukat a vállalat tevékenységének irányításában és ellenőrzésében, annak érdekében, hogy megvalósuljanak a párt és a kormány által kijelölt útmutatások és intézkedések“. (Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az RKP decemberi Országos Konferenciáján elhangzott beszédéből.) Ha az elért teljesítményeken mérjük le a Csíkszeredai Faipari Gépesítési és Szállítási Vállalatnál (JMTF) kifejtett pártmunkát, elismerésre méltó aktivitásra következtethetünk. Ha pedig részleteiben is megvizsgáljuk a vállalat pártbizottságának, alapszervezeteinek működését, kiviláglik, hogy a kommunisták mennyi politikai érettséggel, felelősségérzettel és odaadással járultak hozzá ahhoz, hogy a vállalat a múlt évben tízmillió lejjel szárnyalta túl össztermelési tervét, gépkocsiparkja az előírtnál 270 ezer tonnával több faipari terméket szállított, traktorosai 80 ezer köbméterrel pótolták meg az erdőből kivontatott rönkök mennyiségét, 320.000 köbméterrel volt több a gépesített rakodás. Az önköltség csökkentése pedig 1.200.000 lejes terven felüli nyereségben realizálódott. Szükséges már itt megemlítenünk azonban, hogy a jelzett sikerekre árnyékot vet valami. A traktorral való húzatás és közelítés évről évre, mind a mai napig veszteséggel szerepel a mérlegben. Egyöntetű vélemény szerint ez hát a vállalat és a pártszervezet első számú, legégetőbb problémája. Geréb István igazgató így nyilatkozik az okáról: " A kitermeléseknél dolgozó traktorosok idejük javarészét az erdőben töltik, elszakadva a világtól, ami érezhető a munkához való viszonyulásukon. Szombaton rendszerint haza mennek, aznap már nem dolgoznak, se hétfőn, amikor visszatérnek. A heti két munkanap kiesése pedig komolyan jelentkezik a gépkihasználásban. Vajon ez lenne a lemaradás egyetlen oka? Aligha. Elég, ha megemlítjük, hogy a tudományos munkaszervezéssel foglalkozó komisszió tevékenységének alig érezhető a hatékonysága. Ami a traktorosok magatartását illeti, kijelentésével lényegében egyetért András Béla pártbizottsági titkár is. Aztán elmondja, miként küzdöttek és küzdenek ellene. Hiszen nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben a vállalat vezetőségén kívül a pártbizottságra is fontos feladat hárul, mivel az emberek átformálásán sok múlik A pártmunkában érvényesített fő szempontokként a kommunisták sorainak gyarapítását, a munkaidő kihasználását és a politikai nevelés hatékonyságának növelését emeli ki. Gyakorlatilag a vállalat gazdasági felada- PARTELET jainak rendszeres elemzése, megvitatása az a keret, amelyen belül az időszerű kérdéseket felszínen tartják az alapszervezetekben. Ilyenkor a traktorok kihasználásáról is sok szó esik, a munka javításának olyan előfeltételéről, mint a karbantartás stb. Hasznos javaslatok hangzottak el, hatékony intézkedések következtek és a kikristályosodott célkitűzéseknek megfelelően jelölik ki a kommunisták egyéni pártfeladatait, amelyek végrehajtása lendítőerővé vált. Szólottunk már arról, hogy csupán egyetlen irányba nem hatott eléggé ez az erő. Vajon miért? — Megtörtént — mondotta Kovács József, a pártbizottság tagja, aki munkabeosztása folytán különben az összes traktoroszlopokért felel —, hogy egyes traktorosok egész éven át egyetlen alapszervezeti gyűlésre sem jöttek el és mások is csak ritkán. Ugyanis a gyűlés időpontját nem lehetett különleges helyzetükkel összehangolni. Pedig amúgy is igen kevés párttag volt a traktorosok között. A Csíkszeredai oszlopban például 36-ból mindössze három. Ebből a szempontból is jelentős lépés volt tehát a pártbizottság létrehozása. Az átszervezésnél már szem előtt tartották a különleges követelményeket s a lehetőségekhez mérten a traktorosoknak külön, vagy a gépkocsivezetőkkel közösen alakítottak alapszervezeteket. Ennek a kibontakozó hatását így érzékelteti Kovács József: — Februári gyűlésünkön már teljes volt a létszám. Hasonlóképpen javult a politikai körök látogatottsága s az idén már négy traktorossal gyarapodott a párttagok száma. Ez csak a kezdet. Más hatékony intézkedéseket is foganatosított a pártbizottság. Egyebek között felülvizsgálták a traktoroszlopok vezetőinek tevékenységét, s akik nem feleltek meg, azok helye(Folytatás a 3. oldalon) ADRIÁN MIKLÓS Több és jobb lehet a burgonya Három kísérlet Tusnádnak hagyománya van a burgonyatermesztésben. Jó hagyomány? Feltétlenül. De miközben a meglévő tapasztalatra építünk, előre is nézünk. A burgonyatermesztés se topog egy helyben, változik, módosul az agrotechnika, a fajta, a felfogás. Várhatjuk ölhetett kézzel, hogy mindezt a lábunk elé rakják? Aligha. Figyeljük, érdeklődünk, olvasunk, mi történik a kísérleti állomásokon, a szomszédos és nem szomszédos gazdaságokban, de közben, lehetőségeinkhez képest, mi is új hagyományt igyekszünk kitermelni. El is mondok egy példát, lehet, hogy máshol is hasznosíthatják. Éveken át úgy tudtuk (és így is olvastuk a szakfórumok ajánlásában), hogy a burgonyagumót 10— 12 cm mélyre kell ültetni. Nos, nálunk a sekélyebb — 5 és 8 cm-es — ültetés jobban bevált. Meg is lehet indokolni, hogy miért: az ültetőgép elegendő mennyiségű földet húz rá a gumóra. Szedéskor pedig lényegesen könnyebb üzemeltetni a gépeket, kevesebb a leállás, tehát hamarább végzünk a betakarítással. A nagybani kísérletek mellett, vagyis a szokásos termelési eljárásokon kívül, szövetkezetünkben háromféle kísérletet is végzünk, olyan kulcsfontosságú problémákban, mint a műtrágyázás, fajtaöszszehasonlítás és a kézi munkaerő csökkentésének a kérdése. Kezdjem talán az utolsóval. Nem mondok újat, hiszen mindenki által tudott dolog, hogy a burgonya munkaigényes növény. Az ültetéstől kezdve a betakarításig, egyaránt. Közismert az is, hogy az utóbbi időben a gépesítés meghonosodott ezen a területen is (eredménnyel), de a meglévő gépek nem oldanak meg sok problémát. Ezért törekedtünk arra, hogy minél kevesebb kézierő igénybevételével termeljünk sok burgonyát. A tavalyi megfigyeléseink a prometria alkalmazására érdekesek. Egy parcellán, amely ültetés után semmiféle művelést nem kapott, 13.000 kg burgonya termett hektáronként. Ugyanakkor viszont a másik parcellán, ahol gépi ültetés után kétszer boronáltunk és 6 kg prometrint szórtunk el, töltögetéssel, de kapálás nélkül, 36.540 kg termést adott. Az összehasonlító parcella, szokásos műveléssel 28.451 kg-ot termett. A kérdéssel tehát érdemes foglalkozni, hiszen a szedésen kívül kézi munkaerő nem szükséges. Pillanatnyilag e vegyszer meglehe sok tanulság tosen drága, ezért, gondolom, megfelelő eredményt lehet kihozni a 2,4 D-vel is. Nem tartozik a kísérlethez, de a gépesítés kapcsán kell megjegyeznem, hogy burgonyatermesztési gondjainkon sokat segítene a burgonyakombájn. Pillanatnyilag ugyanis az a helyzet, hogy a szedőgépek felhozzák ugyan a burgonyát a föld felszínére, de azt fel kell szedni. A mi hozamunk mellett egy szedő kar 27.000 kg burgonyát kell felszedjen. Számítsuk csak ki, hányszor kell ezért lehajolni? A talajaink összetétele lehetőséget biztosít a kombájnok zavartalan munkájához, egy — vagy más — ilyen gépet szívesen meg is vásárolnánk, ha a gépállomáson keresztül nincs lehetőség a szállításra. Ugyancsak nagy probléma a megfelelő osztályozógép hiánya, és azt hiszem, hogy 10 millió kg burgonyaterméssel lassan elérkezett az ideje, hogy modern, kondicionált hőmérséklettel rendelkező tárolót építsünk, mi, vagy az ORVLF, hiszen a silók használata ilyen nagy mennyiségű burgonyánál már kevésbé gazdaságos. Visszatérve a kísérletekre, szövetkezetünket komolyan foglalkoztatja a műtrágyázás hatékonyságának fokozása, a legmegfelelőbb dózisok kidolgozása. Mit tapasztaltunk ezen a téren? Azt, hogy nem kell félni a nagy adagoktól, a beruházás bőségesen visszatérül. A mi esetünkben a nitrogén, foszfor és kálium műtrágyák együttes alkalmazása bizonyult a leggazdaságosabbnak. Háromszáz kilogramm nitrogén, 400 kg foszfor és 100 kg káliumot adagoltunk, istállótrágya nélkül Persze, a kísérleti parcellákon. A nagy termesztésben a talajok állapotától függően, differenciáltan szabtuk meg az adagokat, 150—200 kg foszfor és 150—300 kg nitrogénműtrágya szétszórásával. Ezenkívül nagy hangsúlyt helyezünk az istállótrágyázásra. Évente körülbelül a vetésterület felét, tehát 250 hektárt trágyázunk le istállótrágyával és 300 tonna trágyalevet locsolunk szét. Kitérőként itt megint egy problémát kell megemlítsek, mégpedig azt, hogy habár (Folytatás a 3. oldalon) LAKATOS ADÁM, a tusnádi termelőszövetkezet mérnöke Lapunk tartalmából 2. oldal Az „I. L. CARAGIALE“ színjátszó fesztivál Jegyzetek Kaland a Hargitán 3. oldal Emlékezetes történelmi évforduló A méhészet, megyénk nagy kincsforrása SPORT 4. oldal Nemzetközi események SZABÓ GYULA Csíki vasa Március utolsó napja, reggel hatra harangoznak. Két feketeruhás öregasszony siet az állomásra — olyan szapora a léptük, az ember azt hinné, valahonnan hírt kaptak: ha jól kilépnek, estére utolérik húszéves leányságukat. Kakas kukorékol, hangjában benne van, hogy tegnap már friss zöldet vágott a csőre. Madarak csirpolása csipegeti a havat a Hargita tetejéről. Nagyon mély a csend, hallszik, hogy áll a korong a fazakasoknál. Az autópark üres a szálloda körül, egyetlen kocsi szomorkodik, hogy neki nem út az út. Kiürült a megyeszékhely-Csíkszereda, s ebben a vasárnap reggeli csendbe visszatéved a hat héttel ezelőtti nem-megyeszékhely mivoltába. Székelyudvarhely felől jöttem ide, kerestem ott a barátaimat, nem találtam: „Csíkba mentek“. Csíkba jöttem, kerestem itt a barátaimat, nem találtam: „Épp Székelyudvarhelyen vannak“. Nem értettem: valaki ennyire „lopja“ előlem barátaimat a Tolvajoson? Egy asszony rezzentett fel: nem tudom, hol van a városi néptanács? Készséggel mutatom — tíz perccel ezelőtt mutatták nekem is. A megyeszékházat meszelik, ajtóról ajtóra kilincselünk újságíró barátommal, bennfentesen hordoz végig a mészvödrös folyosókon, követem a jó kényelmes érzéssel, hogy most már nem kell tudakozódjam , s egyszercsak észreveszem, hogy az ablaknál mutatják neki: ott túl, az épület másik szárnyában... Valaki így világosított fel minderről: „Hátulsó pár előre fuss itt minden“. Csütörtökön láttam egy óvodáskorú, sárgamasnis kislányt, nagyos komolysággal sétálgatott a járdán, pénteken ismét láttam, szombaton ismét, ugyanott, ugyanúgy sétált. Muszáj volt derülni rajta: végre valami pihentető állandóság, valami fix pont, sárgamasnis útbaigazítás a jövő felől tudakozónak: most még nem tudok semmit, de majd mire megnövök, biztos az egész előre futó város ilyen lesz, mint én... A próbaidőre jelentkező fiatal újságíró-jelölteknek egyetlen kényelmi feltételt, csábító életkörülményt helyeztek kilátásba: munka az lesz, amennyit bírtok! És jöttek egymás után tizenöten is összeverődtek, és tegnap, amikor egy részüket ideiglenesen „búcsúztatták“, mert kell visszamenniök az egyetemre, letenni az államvizsgát, kiszámították, hogy a pillanatnyi próbaszerkesztőség átlagéletkora huszonnégy év. Az asztalon poharakban sorakozott az első csíki hóvirág, és a pincérnő olyan örömmel újságolta, hogyan szerezte, mintha ő kapta volna. Én akkor már értettem mindent, hogy mi ez az egész hátulsó pár előre, ez a csupa meszelés, ez a „munka, amennyit bírunk“-nyüzs- DOTESZLAP gés, barátaim eltűnése a Tolvajoson, az első hóvirág-dicsekvés, ez az egész huszonnégyéves átlagkorú, rohanó város, az a lépten-nyomon hallható dicsekvés, hogy nézzem meg, milyen szép Csíkban a tavasz lenn, a lapályon a zöld vetés, s fenn, köröskörül, a hó fehér szegélye a havasok karéján. Tudtam most már mindent, mert egy órával azelőtt álltam a fazakas-korong mellett, s néztem áhítattal az emberi ujjhegyeket: szinte nem is mozdul, csak a korong forog, mint a pörgettyű, az ember csak tartja az ujjbegyet, és a sárga agyag, a holt-sárga anyag megelevenedik, eleven mozgású, világra születő élőlénnyé válik, vonaglik és gyűrűzik egyik formából a másikba, tágulszűkül, karcsúsodik, ficánkol, és aztán az ujjbegy egy alig észlelhető moccanásával megpihen a végső formában — ezért olyan más a cserépkorsóból ivott víz: érzed, az ízében az emberiség teremtő ujjbegyet. És utána a mintázok kezében orgonafa-pálca: galamb röppen az orgonafáról a vázára, és tiszafapálcáról szökken a szarvas, kecskerágó-pálca piros bogyója buggyan, mint a vércsepp. És a csiszoló lányok kovakövet is békasóvá elevenítő kecsességgel fényesre csiszolják a galambokat, a szarvasokat, a virágokat — néztem ezt az emberrel egyidős agyagformáló mozdulatot, az ős, emberi, teremtő ujjbegyet, az emberi tenyér melegéből felröppenő galambokat, a szarvas-ugrató emberi kedvet, a forgó-pörgő korongot, így teremt az ember világot, mióta van, így lesznek mindig jövő házak és városok, így lesz meleg hajlék a föld az embernek, a mindig huszonnégyéves átlagkorú emberiségnek, és így van ott mindig, ahol a korong forog és az ujjbegy formál, ebben az örökmozgó forgatagban a sárgamasnis örök állandóság. S a hetedik napon megpihen a teremtő ujjbegy. Ezért van mindig ilyen csendjük a vasárnapi hajnaloknak; azért van csend, hogy lehessen hallani: áll a korong, s meleg madárcsipogás csipegeti a kéreggé fagyott havat. Ilon Ghenrghe Maurer, a minisztertanács elnökének létovalása Finnországban Vasárnap délben, Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter kíséretében Helsinkibe utazott, hogy a finn kormány meghívására hivatalos látogatást tegyen Finnországban. Elutazáskor a Báneasa repülőtéren jelen voltak a következő elvtársak: Ilie Verdeţ, a Minisztertanács első alelnöke, Alexandru Drăghici, Fazekas János, Gheorghe Rádulescu, Vasile Vîlcu, Iosif Banc, Gere Mihály, Petre Lupu, Manea Manescu, Gheorghe Gaston Marin, kormánytagok és más hivatalos személyek. Jelen volt Seppo Olavi Alnamo, Finnország bukaresti ideiglenes ügyvivője. (Agerpres) ★ HELSINKI. — Nicolae Ionescu és Mircea S. Ionescu, az Agerpres különtudósítói közlik. Mintegy négy órai utazás után a különrepülőgép Ion Gheorghe Maurerrel, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökével és Corneliu Manescu külügyminiszterrel a fedélzetén, leszállt a Seutula repülőtéren. A finn főváros sűrű erdőségben elterülő repülőtere ünnepi légkörben fogadta a vendégeket, a Románia és Finnország között napjainkban kialakult tisztelet és barátság kifejezéseként.. A repülőtér épületének homlokzatán Románia és Finnország állami zászlói lengtek. A repülőgépből kiszálló román vendégeket melegen üdvözölte Mauio Koivisto, Finnország Minisztertanácsának elnöke és Anti Karjalainen külügyminiszter. A finn miniszterelnök ezután bemutatta a vendégeknek a köszöntésükre megjelent hivatalos személyeket. Jelen volt Niculai Ioan Vancea, Románia helsinki nagykövete, országunk finnországi nagykövetségének és gazdasági kirendeltségének számos tagja, valamint Kaarlo Veikko Makela, Finnország bukaresti nagykövete. Ott volt számos finn újságíró és külföldi sajtótudósító. A finn fegyveres erők egyik elitszázada tisztelgett. A két ország állami himnuszának elhangzása után Románia és Finnország miniszterelnöke ellépett a díszszázad előtt. A két állam miniszterelnöke és a többi személyiségek ezután helyet foglaltak a hivatalos gépkocsikban és a román vendégek szálláshelyére, a nagyHotel Marszkihoz hajtattak. Mauio Koivisto miniszterelnök és Ahti Karjalainen külügyminiszter a szálláshelyén egy pohár pezsgő mellett szívélyesen elbeszélgetett IonGheorghe Maurerrel, a Minisztertanács elnökével és Corneliu Manescu külügyminiszterrel. ★ HELSINKI. — Nicolae Ionescu és Mircea S. Ionescu, az Agerpres különtudósítói közlik: Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, aki Corneliu Manescu külügyminiszter kíséretében hivatalos látogatást tesz Finnországban, hétfő reggel a Baltitenger partján elterülő Hietaniemi temetőben megkoszorúzta a Mannerheim volt finn elnök emlékművét és az Ismeretlen Katona Sírját. ■ Gyászinduló akkordjai közepette a virágkoszorúkat végigviszik a fehér nyárfáktól szegélyezett sétányon, amelynek végén hatalmas fekete márványkereszt emelkedik. Mellette van Mannerheim vörös gránit síremléke. A felsorakozott díszőrség tiszteleg. A román miniszterelnök, a külügyminiszter és a többi személyiség egy percnyi csenddel adózik az Ismeretlen Katona és a volt elnök emlékének. ★ Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, CorneliuMănescu külügyminiszter kíséretében hétfő reggel udvariassági látogatást tett Mauio Koivistonál, Finnország Minisztertanácsának elnökénél. . A baráti légkörben, kölcsönös megértés szellemében , lezajlott megbeszélésen jelen volt Ahti Karjalainen, Finnország külügyminisztere, Niculai Ioan Vancea, Románia helsinki nagykövete, Kaarlo Makela, Finnország bukaresti nagykövete és más hivatalos személyek. ★ Ugyanaznap reggel Corneliu Manescu, Románia külügyminisztere udvariassági látogatást tett Ahti Karjalainennél, Finnország külügyminiszterénél. A szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen jelen volt N. I. Vancea, Románia helsinki nagykövet?, és K. Makela, Finnország bukaresti nagykövete. Az ország minden tájáról Az 5000-ik szerszámgép Szombaton került ki az 5.000. szerszámgép a romani fiatal mechanikai vállalatból. A magas műszaki színvonalú gép, akárcsak az eddig gyártottak, a faipari egységekbe kerül. A romani vállalat fennállásának nem egészen hét éve alatt, külföldön is hírnevet szerzett. Termékei sikerrel szerepeltek 13 nemzetközi kiállításon, olyan világvárosokban, mint Párizs, London, Tripoli, Barcelona, Bécs, Milánó. A fiatal vállalat 41 különböző típusú, illetve méretű szerszámgépet gyárt, közülük egyesek 4—5 műveletet végeznek egyszerre. ★ TULCEA. — Dobrudzsa északkeleti részén a Nuntasi-tó partján új gyógyfürdőt építenek. Újrarendezik a homokpartot, külön sátorozó helyeket biztosítanak a turisták számára stb. A Nuntasitó iszapja finom kénes, szürkésfekete színű ásványdús, s ennél fogva minősége és gyógyhatása hasonló a Techirghioléhoz. Egyébként a Razelm-Linoe tórendszer déli része sekély vizű és megfelel a heliotermikus kezelés minden követelményének. A tulceai ONT-iroda idei terve szerint kibővítik e kevésbé ismert övezet turisztikai útvonalait. 4- MAROSVÁSÁRHELY. — Nemrég megkezdődött a marosvásárhelyi vár hét bástyája közül az első kettő restaurálása. Ez a vár egyike Erdély jelentős történelmi műemlékeinek. Még ebben a szakaszban sor kerül három más objektum: a vártemplom, a latin iskola és a harangláb restaurálására. A szakemberek megállapítása szerint ezek a legfontosabb létesítmények az 1603 és 1621 között épült vár keretében. A restaurálások befejezése után az öt hektáron elterülő várban helyet kap számos kulturális és művészeti intézmény, múzeumok, dokumentációs könyvtárak. A várban szép pihenő parkot is berendeznek * RlMNICU-VlLCEA. — A govorai hőszolgáltató villamoserőmű építőtelepen megkezdték egy 50 megawattos áramfejlesztő csoport szerelését. Ez az első ilyen nagyerejű aggregét, amelyet hazánkban, a resicai és a bukaresti Vulcan gépgyárban állítottak elő. Az erőmű keretében még egy hasonló teljesítményű aggregátot, valamint egy 7,5 megawattos turbogenerátort szerelnek fel. A hőszolgáltató villamoserőmű, teljes kapacitásának elérése után, óránként 420 tonna túlhevített gőzt szállít a Râmnicu Vilcea-i vegyipari kombinátnak és a govorai szódagyárnak. HÉTVÉGI ŐRJÁRAT MAROSHÉVIZEN Az ember leszáll a vonatról, váltás fehérneművel és egy jó adag szemponttal, továbbá azzal az eltökéltséggel, hogy elbeszélget a város lakóival vasárnapi életükről, elfoglaltságukról, betoppan ide-oda, a kultúra családias otthonaiba, mert úgy képzeli, hogy egy tízezer lakosú város mint egy nagy család, úgy él, s ahogy dolgozik, munkálkodik hétközben, úgy pihen, szórakozik és műveli magát vasárnap... Egyszóval: felvillantani, tükrözni Maroshéviz lakosságának vasárnapi életét — ez a feladat. Ez azonban mondhatatlan nehézségekbe ütközik. De ne bátortalanodjunk el! Ma még csak szombat. Szombati időjárásjelentés A Mici-híd előtt, ott, ahol a Vátta beomlik a Marosba, a parton két ember halászik. Legalább tízen nézik. Mire odaérkezünk, a nézősereg szétszéled. Valószínű, hogy a halászok megelégelték a jótanácsú kibiceket... De az is lehet, hogy szombat délután a halak is vasárnapra készülnek. A halászok maradnak, és maradunk mi is. Csibi István úgy húzza-rántja ki a paducot a vízből, hogy öröm nézni.... Csibi István és Csibi János testvérek. A maroshévizi fűrésztelep dolgozói mindketten, szortírozok. Az éjszakai váltásban dolgoztak, délelőtt aludtak egy keveset, aztán kijöttek... — Nem igen tudok én aludni —mondja Csibi István —, itt pihenek igazán, a víz mellett. Még akkor is, ha csak a botot fogom teszi hozzá, és kacsint huncutul. — A fűrésztelep klubjába nem jár el? — Nem. Különben is be van zárva. Renoválják. December óta, ha nem csalódom. — Holnap? — Itt leszek én holnap is, ha az idő megengedi. Jó itt. Megtalálhatnak. Vagy itt, vagy a túlsó parton... Hófehér libacsapat úszik felénk, a Maros közepénél tartanak már, majd elkanyarodnak. Süt a délutáni nap, nehéz a télikabát, de levetni korai még. A könyvtár mellett hirdető tábla. Odaállunk. Az egyik plakát futballmeccset ígér vasárnap tizenegyre. Egy másik hirdetmény részletvásárlásra szólít fel, egy harmadik önkéntes véradásra. Egyéb nincs. Beborul az idő. Ácsorgunk. Vasárnap kilenc és egy óra között a könyvtár nyitva — olvassuk. Az,tán felballagunk a központba, hogy szállás után nézzünk. A munkaidő lejárt. A néptanácsnál szolgálatos elvtársnő, akivel a portásfülke lehúzott ablakán át értekezünk, a szállodába irányít. — A kultúrházról kérdeznek? Itt lesz az épületben, most rendezik... Hogy kivel beszélhetnének?... Már mindenki elment... Mikorra lesz készen?... Nem tudom, kérem, nem tudom... A szálloda közel van. A portás, aki Svejket olvas, ebben az esetben portásnő. Sőt: Maroshévizen mindhárom váltásban nő dolgozik. Huszonnégy órás a'' szolgálat. És a negyvennyolc órás pihenő? — Egy kis alvás és soksok házimunka — mondja Stoian Mária. Vékonyka, mozgékony asszony. Nagyobb szállodában talán elveszítődnék. De kicsi ez a szálló, tízszobás. — A szolgálat?... Nem nehéz. Csak a férfiak néha szemtelenkednek. Azt hiszem azért, mert úgy gondolják, ez kötelező, ha nő a portás. Főleg szombatról vasárnapra virradólag... Meg vasárnap éjjel is. Már előre félek. (Mi is, de mint utóbb kiderült,inkább csak a svábbogaraktól.). : * Délutánra ismét beborult. A környező hegyeket, dombokat megülik a felhők. Sötétedik, esni kezd, így búcsúzunk a szombattól. Esik, esik. Reggelre talán kiderül m :::, y\sV%‘ r tmzi HÉ - - .. i$ ■ |p$•§: 1 § y HÉVÍZI BLOKKSOR (NAGY ZOLTÁN felvétele) Vasárnap reggel is kiderült. A postától a városi könyvtárig, tehát a főutcán nagy a forgalom. Ragyognak a napfényben a nikkelezett babakocsik. Talán az első igazán tavaszi délelőttje ez a kismamáknak, fiataloknak , sétálóknak. A postahivatal nyitva. Éppen az újságokat szortírozzák: 372 (Folytatás a 2. oldalon) — FERENCZ ZSUZSANNA — KATÓ ZOLTÁN — LÁSZLÓ MIKLÓS — ZSIROS BÉLA