Hargita, 1968. augusztus (1. évfolyam, 137-163. szám)

1968-08-01 / 137. szám

NÉPMŰVÉSZEK-AMATŐRMŰVÉSZEK A szépség útjain csíki Lőrinc két esztendeig volt a ma­­rosvásárhel­yi képzőmű­­vészeti­­ iskola diákja. Aztán a segesvári fa­jansz-gyár díszítője. Most huszonöt éves és a székelyudvarhelyi bú­torüzem fényezője. Műkedvelő képzőmű­vész. Tíz éve immár, hogy a szépség útjait járja. Amit mások neves mes­terektől tanulnak, azt mind könyvekből sajá­títja el. Egymaga pró­bálkozik és tapasztal és kutat. Nézem vázlatait, tanulmányait — meg­annyi bizonyosság. Mert tévelygéseiből egy lépéssel mindig e­­lőbbre viszi a célratö­rés. Olajfestményeket mutat 1957-ből. Aztán későbbieket, íme, a Hegesztők, amivel 1962- ben az amatőr képző­művészek vásárhelyi kiállításán II. díjat nyert. Utána csendéle­tek, portrék, tájképek, kompozíciók sorakoz­nak: krizantémok, kár­tyázó napozók, Kü­kül­­lő-parti­ fák, segesvári városkép. Ezzel még nincs vége a felsorolásnak. Mert bár Csíki Lőrinc ked­velt szerszáma az ecset, a képzőművészet más területein is kísérlete­zik, alkot. Leltárából remekbeszabott kerá­­mia-vázák, gipsz-szob­rok kerülnek elő. Utá­nuk fából faragott tálak. Tavaly óta rézkarccal is foglalkozik: bizony­ság erre a Fésülködő lány. Kísérlet még. Éppúgy, mint famet­szetei. De egy tanulni­­ vágyó, szépet kereső fiatalember kísérlete. Figyelemre méltóak gyökérfaragványai: a szökkenő őz, a struc­­cok. Ezekben élheti ki talán leginkább a szen­vedélyét. Tudniillik azt, hogy gondolatai­nak, elképzeléseinek formát találjon. Majd­nem kész, végleges formát. És társaival együtt birkózik a művészet zabolátlan elemeivel. Nem lehet tudni, hová jutnak támogatók, hoz­záértő, türelmes támo­gatók nélkül. Ők a­ szépség útjait járják, örülnek minden meg­hódított kavicsnak. De hátha többet kapnának? Hangsúlyozom, nekik segítség kell, elméleti és gyakorlati útmuta­tás, hogy egyes művé­szeti ágak évezredes, évszázados tapasztala­tai, fortélyai birtokuk­ban legyenek. Szerszá­mokra, nyersanyagokra van szükségük, közös műteremre, hogy dol­gozhassanak. És kiállí­tásra, hogy hallják a közönség véleményét is. Kissé eltévelyedtem az általánosságokban. De vajon nem búj­kál e ez utóbbi sorok között valami tettrekészítő igazság? Vajon nem adnak-e magyarázatot arra, hogy Csíki Lőrinc még mindig nem tudott végleg dönteni: a kép­zőművészetnek ezt vagy azt a területét tartsa magának? A kallódó érték nem érték. A figyelem, az érdeklődés teszi sugár­zóvá. BALÁZS ANDRÁS A megyei postahivatal figyelmébe ! Mikor érjük meg, hogy a Har­gita újságot rendszeresen, minden­nap el tudjuk olvasni? . Már több­­ mint húsz éve előfi­zetője vagyok a napi sajtónak, mindig érdekelt a helyi lap, ami tájékoztatott és tájékoztat vidé­künk legfontosabb problémáiról, eseményeiről. Sajnos, az utóbbi időben Madéfalván a postástól igen gyakran hallani: „a Hargita nem jött meg, holnapra talán megjön a mai szám is." Sok példát nem aka­rok felsorolni, csak a legújabbakat: a július 26-i és 28-i lapszám egy nap késéssel érkezett meg. Rend­szerint a pénteki számot szomba­ton, a vasárnapit pedig hétfőn vagy kedden kapjuk meg. Arra is volt eset, hogy ezeket a lapszámo­kat egyáltalán meg sem kaptuk. Az is szomorú, hogy mikor az előfizetésről van szó, sokan azt mondják: nem rendelem meg a Hargitát, mert nagyon rendszerte­lenül jár. De felmerül a kérdés: ha nem a Hargitára fizetünk elő, akkor hogyan tudunk lépést tar­tani mindennap a megye esemé­nyeivel? VEZSENYI GYULA madéfalvi lakos Szerk. megj. Hasonló le­veleket, híreket szinte na­ponta kapunk Csíkszépvízről és a megye több községéből. Vezsenyi Gyulával kérdez­zük mi is a postától: „Mikor érjük meg, hogy a Hargita újságot rendszeresen, min­dennap el tudjuk olvasni?“ Választ is várunk, de inkább a rendszeres kikézbesítésben konkretizálható tetteket. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL CSÍKSZEREDA LENIN TÉR 11 SZÁM TELEFON: 249 MAI MŰSOR: 10.00 A Szófiai Világifjúsági Találkozó 12.00 Ipari krónika (ismétlés), műsorzárás 17.30 Iskolásoknak 18.00 Szakembereknek 18.30 Orosz nyelvtanfolyam (a 3 ik lecke ismétlései 19.00 Pionírok stúdiója 19.30 Est, híradó 20.00 Vikingek 20.26 Tudományos adás 21.00­­ siker titka — film 22:30­­ Szófiai Világifjúsági Találkozó 22 *‡¡’ Kölni fi­em­ 23:10 Éjszakai híradó. 1 TELEVÍZIÓ A napokban új irodalmi mű­vek kerültek a könyvesbol­tokba. Al. Voitin — Trei comedii (Portretul, Tezaurul lui Justi­nian Scrisori anonime); loanîd Romanescu — Presiunea lumi­nii, versek; Gabriel Pamfil — Din partea pămîntului şi a mea, versek; Victoria Ana Tău­ Vik­le­­ Könyve san — Metamorfoze, költemé­nyek prózában. Stelian Gruia —­ Sîmbăta morţilor, elbeszélé­sek (a Luceafărul sorozatban, Ifjúsági Könyvkiadó); Constan­tin Chiriţă —­ Cireşarii, teljes kiadás öt kötetben (Teroarea neagră, Castelul feţei în alb, Roata norocului, Teroarea albă, Drum bun, Cireşarii). A Tudományos Könyvkiadó gondozásában megjelent Mihai Dragomirescu és Mircea Mali­­ţa —• Programarea pătratică. Introducere in programarea convexă. N. Stoicescu — Curteni şi slujitori, (Katonai Könyvkia­dó). Adalékok a román hadse­reg történetéhez a XVIII. szá­zad­­ közepéig. Csúcsszezon az eforiai homokszőnyegen (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) AUGUSZTUS 2. PÉNTEK Román nyelven: 5,00—5,30: Hí­rek. Népi muzsika. Faipari napló: Riportok­ Maros és Hargita megye fakitermelő egységeiből. 17,00— 18,00: Hírek. Kamarazene. Az if­júság hullámhosszán: Mikrofonnal a marosfői diáktáborban. Magyar nyelven: 5,30—6,15: Hí­rek. Fúvószene. Termelőszövetke­zetek fóruma: Az első félév ered­ményei a kézdivásárhelyi és ka­­tolnai termelőszövetkezetben. — 13,00—13,30: Könnyűzene, Zeitz Gabriella, Nicolae Niţescu és Orietta Berti énekel. Szemafor: Az autóvezetők egészségvédelméről. 10,15—17,00: Hírek. Pedagógusok fóruma: Tanárok a vakációban. Kivánságzene. 1 RÁDIÓ MOZI AUGUSZTUS 2. péntek. Csíkszeredai Hargita filmszínház: Az első fecske. Színes, széles­vásznú angol film. Székelyudvarhelyi Homoród film­­színház: Szombat esti bál. — Román film. Gyergyószentmiklósi Mioriţa film­színház: Topkapi. Színes, amerikai film. Maroshévizi Căliman filmszínház: Cioconda nem mosolyog. Román film. Székelykeresztúri Haladás filmszín­ház: Nevető bábuk. Színes szovjet film. Madéfalvi Vasutas filmszínház: A sasok korán kezdenek repülni. Jugoszláv film. Galócási Fenyő filmszínház: Kihívás. Olasz film. Balánbányai Bányász filmszínház: A szórakozott tanár. Amerikai film. Vlahicai Vlahica filmszínház: Háromszor Bukarest. Színes, szé­lesvásznú román film. Gyergyócsomafalvi Művelődés film­színház: Hamis pénz. Színes, szélesvásznú francia film. Borszéki Forrás filmszínház: A gyermekkor utolsó éjszakája Román film. Borszéki Borszék filmszínház: Én vagyok Kuba. Kubai film. Tusnádfürdői Olt filmszínház: A rögeszme. Színes, francia­­olasz film. Gyilkostól Gyilkosló filmszínház: A férfi egészen más. Magyar film. Ditrói Maros filmszínház: Eddie Chapman a titkos ügynök. Színes francia film. Parajdi filmszínház: A Crossbow-akció. Angol film. Egy iskola­i országos turisztika Jól ismert az a közmondás, hogy „Járt utat a járatlanért el ne hagyd“. A Korondon mostanság u­­ralkodó, hegymászást, gyaloglást kedvelő szellem azonban fittyet hány ennek a jótanácsnak. U­­gyanis a köröndi turisták legtöbb­ször a járatlan utakat keresik fel, hogy járhatóvá tegyék mások szá­mára. Világosabban és konkrétab­ban szólva: sok-sok kirándulást szerveznek,­­miközben ismeretlen utakat útjelzésekkel bátran járha­tókká, az eltévedés­­ veszélyétől mentessé tesznek. Mindez Beder Tibornak, az ot­tani középiskola­ igazgatójának kö­szönhető elsősorban, aki kezdetben a vállalkozó szellemű iskolásokkal, majd a tanárokkal is megkedvel­tette a hegyi túrákat. Lelkes mun­kájával sikerült úgy felpezsdítenie a korondiakban szunnyadozó ter­mészetjáró kedvet, hogy arra már országszerte felfigyeltek. Beszélgetünk, s­­megmutatja a Scânteia Tineretului június 20-i számát. Átnézem, s elszontyolo­dom, mert ezek után mi újat ír­hatnék az iskola keretében műkö­dő turisztikai körről, a kör tagjai közti nemes versengésekről a meg­tett távolságot illetően, vagy az ennek alapján történő kategorizá­lásról? Mégis, megpróbálkozom holmi tájékoztatással. Aki ötven kilométert megtesz, abból a hely­béli szabályok szerint leigazolt „kék“ turista, aki százat, abból „sárga“, kétszáz kilométer után pedig „piros“ turista lesz. 500 megtett kilométer után ,,érdemes“ turistává lép elő az illető, s beke­rülhet a turisztikai kör vezetősé­gébe. Oláh Árpádnak eddig már ezer kilométer felé tart az egyéni ■ teljesítménye. Szász Júlia 781 ki­lométerrel jeleskedik. Nagy Kata­lin teljesítménye alapján szintén a veterán turisták közé számít. Ugyanő széles körű levezetést bo­nyolít le az ország különböző ré­szein lakó turistákkal. Kirándulási naplójában aprólékosan, szinte percről-percre beszámol mindenről, alapos földrajzi ismereteket, s ugyanakkor lelkes, naiv rajongást árulva el a természeti szépségek iránt. A turisztikai körnek saját saj­tószerve is van: újságot adtak ki — ebben az addigi kirándulásokat képekkel, önálló versekkel, saját rajzaikkal illusztrálják. Az újság rendszeresen tudósítja a kör tag­jait az őket érdeklő eseményekről, felhívásokat intéz hozzájuk, javas­lataikat igényli a lap változato­sabbá tételéért. Egy osztályból berendezett kiál­lítási teremben a kör legneveze­tesebb kirándulásainak szép pilla­natait örökítik meg a diákok ál­tal készített fotók, alattuk eg­y-egy passzusnyi szöveggel. ,, Asztalkő-túra“, „Hója-túra“, „Hasábfa-túra“ — olvasom az el­nevezéseket. Bár most nem egé­szen aktuális a következő, szöveg­nek a felidézése, mégis leírtam Jakab Áron saját képe mellé írt sorait: „Nagyon jól éreztük ma­gunkat, sokat síztünk és közben akkorákat estünk, hogy a hó ösz­­szeloccsant alattunk. 1968. I. hó 21.“ A nyári vakáció idején egymást ■ érik a kirándulások, változatos út­iránnyal. Nemrég tért vissza egy nyolcvan tagú csoport egy négy­napos túráról, Bucsin—Hargita út­iránnyal. A retyezáti kirándulást is a közelmúltban szervezték. A közeljövőre tervezett útjelölő ki­rándulások azonban egyelőre — festékhiány miatt — kétes kime­netelűek. Koronától Tartód váráig már megvan a jelzés: fehér alapon piros háromszögek. Szükség lenne most a Tartód—Varság—Nagysom­­lyó közti­­ útjelzésre. Ivót, a Madarasi-Hargitát­­ és Csíkszeredát is összeköthetnék ha­sonlóképpen, ha újból nem lenne akadály­a a festék. A megyei KISZ-bizottság turisztikai szakosz­tálya jelenleg nem tud erre pénz­alapot biztosítani. Szeptember 1-ig Alsósófalva és a Küsmödi kő kö­zött, is szeretnék befejezni az út­­jelölést, útjelzéssel a Parajd és a Rapsánné Vára közti útszakaszt is le lehetne rövidíteni 8 kilométer­re. Egy iskola — országos méretű kirándulások: a­­ Máramarostól a Déli Kárpátokig. Ki tudja, melyik mai köröndi turistából lesz idő­vel világjáró turista­, esetleg a mai kirándulási naplóból irodalmi ér­tékűvé kristályosodó útleírás? BENCSIK ANNA Jegyzet Aki csendre ébred Keskeny szoba. Berendezése egyszerű ágy, asztal, két szék, de ami feltűnő ilyen kicsi szo­bában, a két telefon, meg a nagy falióra. Véletlenül kerül­tem oda, és sehogy sem tudtam eltalálni, hol lehetek. Aztán csengett a telefon: A­z Igen ... igen ... ,neve ... tizenegy óra, harminc perc ... nyugodjon csak meg.­ Akkor sejteni kezdtem vala­mit, és Ferencz Ilona mosolyog­va már válaszol is ! — A mentőállomáson van — majd kiszól a sofőrnek — a fül­­o­rr-gégére! ! Sokan vagyunk most nála, valamennyien vendégek, és a beszélgetést gyakran megszakít­ja a türelmetlen berregés. Szin­te hallom a naponta ki tudja hányszor megismétlődő kérdést. Halló, mentőállomás? Amíg felemeli a kagylót, és beszélget, meg sem, merünk mukkanni, csak azt­ figyeljük önkéntelen tisztelettel, ahogy beírja az adatokat a füzetbe, a­­hogy az órára néz ... —• Éjszaka nehéz — morvája. Van, hogy ötpercenként riaszt a telefon. Már úgy megszoktam, hogy otthon is a kagyló után tapogatózom álmomban, és a csendre ébredek. Később megtudom róla, hogy ezelőtt pár évvel egyike volt a legjobb táncosoknak Csíkszere­dában, hogy férfimunkát is vég­zett, ha arra került a sor, mert nem ijedt meg a ládahordástól sem. Most­ „csak“ beszél, de az élet és a halál között biztat a hangja. Ilyenkor a világ számá­ra megnyugtató hang csupán, ami elintéz valamit, hogy az életnek segítsen — küldi­­a men­tőt. ■ „'c Nem kérdezik a nevét. Kinek is van rá ideje olyankor? Ő sem mutatkozik be. Miért is tenné? Nem mondana az semm­it annak, aki a vonal túlsó végén beszél. KOZMA MÁRIA Nyári gondatlanság, téli bánat (Folytatás az 1. oldalról) A pillanatnyi helyzet felmérése két következtetésre ad lehetőséget. Mezőgazdasági termelőszövetkeze­teink vezető tanácsai nem foglal­koztak — és még most sem fog­lalkoznak — behatóan a másodve­tés kérdésével. Ugyanakkor az Agrosem, a Mezőgazdasági Igaz­gatóság és a Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetek Megyei Szövet­sége is jóval többet tehetett vol­na ebben a kérdésben. Fontos ez, annál is inkább, mert, ha az ősz folyamán sikerül megnyújtani a legeltetési periódust, a tárolt ta­karmányok felhasználására csak később kerül sor. Az általánosnál kevesebb taka­r­­mányalap arra kötelez minden MTSZ-t, hogy sürgősen mérje fel lehetőségeit és pótolja, ami még pótolható. Nehézségről lévén szó, nem szabad latolgatni, hogy ren­tábilis-e másodszor venni, mert szükségállapotban minden eszközt meg kell ragadni, ami állatállo­mányunk átteleltetésén túlme­nően, tetemesen hozzá fog járul­ni a tej- és hústermelés növekedé­séhez. Erőss Attila A BOSSZÚ HALÁL A PARKBAN Lomhán, lomposan közeledett egy ember. Haja a szemébe hullott, ingére kiült a veríték. A szemétgyűjtő targoncában, — amit maga előtt tolt — seprűk és lapátok zörög­tek. Csöndes-álmosan dudorászott, s egész valója elárulta, hogy csak az imént bújhatott ki az ágyból. A lombok mögött most próbál­gatta erejét a nap. Fénye szét­terült a pázsiton, az árnyékok a tölgyek tövébe húzódtak, s a park mélyén, valahol messze, ahová utak már nem vezettek, harkály kopácsolt. Az ember célhoz ért. Targoncá­ját az út szélére tolta, ásított, megropogtatta izmait — ahogy azt a fiatal, egészséges, de kényel­mes emberek teszik, — és hanya­gul a padra telepedett. Cigarettát kapart elő a füle mögül, rágyúj­tott és elégedetten szemlélte biro­dalmát. Alig akadt sepregetni va­ló, s ez jóleső érzéssel töltötte el. Már el is határozta, hogy mihamar elszökik halászni, amikor tekints­­e a szökőkút mögötti tölgyre té­vedt. Először nem hitt a szemének. Ilyesmi még sohasem történt, a parkban. „Valaki felakasztotta magát.“ Is­meretlen, bénító rémület fogta el. „Nem. Nem tévedés. Akasztott ember...!“ Egy pillanatig mere­ven, irtózottal meredt rá. Kilökte szájából az átnedvesedett cigaret­tát, felugrott és néhány félénk, bi­zonytalan lépés után futásnak eredt. Könnyű, fehér por emelke­dett nyomában, úgy lebegett az út felett, mint valami halotti fá­tyol. A parkban csak a harkály kopácsolt tovább, és az ismeretlen furcsán, groteszkül megnyúlt tes­tét ringatta a tölgy. Csend volt. A nyári reggel fullasztó hőséget ígérő csendje. Nem sokkal ezután két gépkocsi kanyarodott be a park fehéren iz­zó útjaira. A milicista tiszt, a tör­vényszéki orvos és a városi szol­gálatos ügyész szinte, egyszerre ug­rottak ki a Skodából. Mögöttük csikorogva fékezett a mentőkocsi. Egy pillanat, doktor! — ra­gadta meg az orvos karját , az ügyész. — Mielőtt a fűre lépnénk, nézzük meg közelebbről, hogy mi­­kor történhetett ... A fű még­ har­matos ... Látja? És nyomok m­ívest csenek. Azt hiszem,­ nemigen gíth­et rajta.­­ Ezzel előre indult és fényképező­gépét többször is a szeméhez emelte. Halk kattanások jelezték a felvételeket. —­ Ugyan már! — türelmetlen­kedett az orvos, akit láthatóan megviselt a reggeli hőség.— Mi­­nek ez a cirkusz? úgy tesz, mint­ha nem öngyilkosságról, hanem valami rablógyilkosságról­­ lenne szó. Mire várunk? Azonnal le kell vágni! Hátha van még benne élet? Maga meggyilkol engem s ezt a nyomorultat is, aki talán még . . . — Alig hiszem ...... Nézze csak! Már szederjes az arca ... Ami pe­dig a „cirkuszt“ illeti, azt bízza rám... Ilyenkor nem árt némi elővigyázat, bizonyos­­ szkepticiz­mus, vagy nevezze aminek akar­ja .... — és szemüvege fölött rö­vidlátóan hunyorgott.. Már ott álltak a tölgy alatt, a­­mikor az ügyész hirtelen megtor­pant. Egy pillanatig döbbenten nézte az akasztott embert, majd felkiáltott: — Doktor!... Azonnal!... Gyorsan! — és idegenül fojtott lett­ a hangja. — A létrát! — ,majd a főhadnagyhoz fordult. — Üljön be Eltört a pohár. BÁCS ÁRON július 19-én Csój­­szentdomokosról beutazott a me­gyeszékhelyre, hogy likvidálja a Takarékbetétkönyvét.- Házat akar építeni. Miután kézhez kapta meg­takarított,, pénzét, összetalálkozott régi' S cimborájával • TATAR ’JÓ­ZSEFFEL. A viszontlátás örömé--"í­vei, ez betessékelte a lakására, hogy egy pohár erejéig feleleve­nítsék az emlékeket. Itt kiderült, hogy Bács mi járatban is van tu­lajdonképpen. Tatár, Bács és Ta­tár vadházastársa Erőss Ilona ke­délyesen átpoharaztált a délutánt. Több ital kéznél nem lévén, ki­mentek a zsögödfürdői teraszra, hogy folytathassák. Pénz volt, fennakadás nem lehetett. Majd a jókedvű társaság visszautazott Szeredába. A „fáradt“ Bács Áron, ■Tatár meghívására lepihent ennek lakásán.­­Másnap reggel, amikor magához’­tért,­­hosszú álmából, el­ső mozdulata a táskát kereste, a­­melyben 7.400 lejt tartogatott még. A táskát üresen találta. E­­gyedül volt a lakásban. Ahogy a későbbiekben kiderült, Tatár Jó­zsef elutazott Szebenbe, volt fele­ségéhez és két gyerekéhez. Csak néhány nap múlva tért vissza, elő­zőleg még Segesváron és Székely­udvarhelyen is megállt. Jelenlegi házastársa csak a kifosztott, ha­donászó embert találta a lakás­ban, mert aznap este nem tért vissza, szüleinél töltötte az éjsza­kát. Tatár Józsefet a milicia őri­zetbe vette. Részleges, beismerő vallomást tett, csak 2.100 lejt is­mert el, amiből 300 még meg is volt. A lopás ügyében a Csíksze­redai helyi ügyészség elrendelte a kivizsgálást. Tatárék bűnösségének gyanúját az is valószínűvé teszi, hogy Tatár ezidáig már ötször volt elítélve hasonló bűncselekmé­nyekért. Jelenlegi „házastársa“ pedig kétszer „ült“ prostitúció­ért. Bács Áron jól megválasztotta barátait! KOSZTA ISTVÁN 0% ■ ■ . HARGITA Augusztus havi vásárok CSÍKSZEREDA — hetivásár: vasárnap és szerdán; Csíkkarcfalva — hetivásár: csü­törtökön; Madéfalva — hetivásár: pénte­ken; CsíkVél TV?­rr. hetivásár: Appi­­baton. ...... Gyímesközéplok — hetivásár: hétfőn; Csíkszentdomokos — hetivásár: hétfőn; Csikszentmárton — hetivásár­­ szombaton; GYERGYÓSZENTMIKLÓS — hetivásár: szombaton; Gyergyóditró — hetivásár: ked­den; Gyergyóalfalu — hetivásár: pén­teken; Gyergyóremete — hetivásár: hétfőn; SZÉKELYUDVARHELY — hetivásár: kedden, állatvásár: 7-én. kirakó vásár: 8-án; Székelykeresztúr — hetivásár: szombaton; Etéd — hetivásár: csütörtökön, vegyes: 2-án; KOROND — hetivásár: szom­baton, állatvásár: 25-én, kirakóvásár: 28-án; LÖVÉTE — hetivásár: szomba­ton, állatvásár: 5-én, kirakóvásár: 7-én; Vlahica —hetivásár: csütörtö­kön; Maroshévíz — hetivásár: hétfőn; Várhegy — hetivásár: csütörtö­kön.

Next