Hargita, 1968. december (1. évfolyam, 242-268. szám)

1968-12-01 / 242. szám

*­ ­ NICOLAI CIAIUŞESCU­ ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE az Érnem Romániával való egyesülése felszázados évfordulója megünneplésének szentelt nagynemzetgyil­esi joDUáris Diesen Az ország nagy tanácsának képviselői péntek délelőtt Ro­mánia Szocialista Köztársaság Palotájában, a Nagy Nemzet­gyűlés jelenlegi ülésszakának­­ keretében jubiláns ülést tartot­tak Erdély Romániával való egyesülésének 50. évfordulója alkalmából. Képviselői révén az egész or­szág lerója hódolatát mindazok­nak, akik az egységes román nemzeti állam megvalósításával aranyfejezetet írtak be Romá­nia történetébe. A Nagy Nem­zetgyűlés jubiláns illése annak a nagyrabecsülésnek a jegyé­ben zajlott le, amelyet a párt és az állam vezetősége a nép hazafias és forradlml ki fdyo­­mányai iránt tanúsít, az elődök haladó hagyatéka iránti szere­tet és tisztelet jegyében. A palota termében ünnepi hangulat uralkodik. A nagy színpad hátterében Románia Szocialista Köztársaság címere látszik nemzetiszínű és vörös zászlók között, mellette pedig az ünnepi évszámok: „1918— 1968 „ Erdély Romániával va­ló egyesülésének 50. évforduló­ja.“A jubiláris találkozón a nem­zet választott képviselőin kívül számos meghívott vendég jelent meg: az RKP KB és a kormány egyes tagjai, a Központi Román Nemzeti Tanács egyes tagjai és az 1918. december 1-én a gyu­lafehérvári­­ nemzetgyűlésen részt vett­ küldöttek közül töb­ben, munkásmozgalmi veterá­nok, az ország összes megyéi­nek képviselői. Részt vettek központi intézmények és társa­dalmi szervezetek vezetői, a tu­dományos és kulturális élet kép­viselői, tábornokok és törzstisz­tek, vallásfelekezeti vezetők, bukaresti vállalatok és intézmé­nyek dolgozói. A teremben jelen voltak bu­karesti diplomáciai képviseletek vezetői, katonai attasék, román újságírók és külföldi tudósítók. 10 óra. A jelenlevők hatalmas tapssal fogadják a terembe lépő párt- és államvezetőket. A hi­vatalos páholyokban helyet fog­lalnak a következő elvtársak: Nicolae Ceauşescu, Ion Gheor­­ghe Maurer, Gheorghe Apostol, Emil Bodnar­aş, Chivu Stoica, Paul Niculescu-Mizil, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Maxim Berghianu, Florian Danalache, Constantin Dragan, Fazekas Já­nos, Leonte Răutu, Vasile Vil­e­ u, Iosif Banc, Petre Blajovici, nil Dragănescu, Gere Mihály, Petre Lupu­, Manea Mănescu, Dumitru Popa, Dumitru Popes­­cu, Gheorghe Stoica, Mihai Da­­lea, Vasile Patilineţ. Helyet foglaltak a következő elvtársak: Constanţa Crăciun, Péterfi István, az Államtanács alelnökei, Constantin Stătescu, az Államtanács titkára és az Ál­lamtanács több tagja. Megnyitva a jubiláris ülést, Ştefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke a követke­zőket mondotta: Ez alkalommal mélységes hó­dolatunkat és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik harcukkal és áldozatukkal előkészítették az egyesülést, mindazoknak, akik egyöntetű elhatározásuk­kal, kifejezve az egész nép aka­ratát, 1918. december 1-én Gyu­lafehérváron végrehajtották azt a történelmi aktust, amely az egységes román nemzeti állam megteremtésének alapja. A Nagy Nemzetgyűlés nevé­ben Ştefan Voitec elvtárs mese­(Folytatás a 4. oldalon) TISZTELT KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A­ Nagy Nemzetgyűlés jubiláris ülését Erdély Romániával való e­­gyesülése félszázados évfordulójá­nak, a népünk életében azon döntő történelmi jelentőségű esemény év­fordulójának szenteljük, amely az egységes román nemzeti állam megteremtéséhez vezetett és meg­nyitotta nemzetünk, egységes fejlő­désének útját. (Taps). Engedjék megtisztelt elvtársak, hogy e nagy nemzeti ünnep alkalmából az or­szág legfelsőbb fóruma — a Nagy Nemzetgyűlés — nevében, a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága és a kormány nevében a leg­melegebben üdvözöljem hazánk összes dolgozóit — munkásokat pa­rasztokat, értelmiségieket, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, ro­mánokat, magyarokat, németeket és más nemzetiségűeket. (Hatalmas taps). Az 19­18-as egyesülés betetőzte népünk évszázados törekvéseit a nemzeti felszabadulásra, amely a korabeli leghaladóbb, társadalmi­­politikai erők harcának volt az e­­redménye — ebben a küzdelemben a néptömegek játszották a döntő szerepeket —, s igazi határkövet je­lentett a modern Románia fejlődé­sében. Erdély egyesülése az országgal megnyitotta a nemzet fejlődésének útját, megteremtette a kedvező ke­retet a gazdaság, a tudomány és a kultúra hangsúlyozottabb fejlődé­séhez, munkásosztályunk forradal­mi mozgalmának, a társadalom összes haladó erői tevékenységé­nek fokozódásához. A nemzetünk gyors ütemű felvirágzásához, az egész nép alkotó energiáinak felszabadulásához és a tömegek haladástörekvéseinek megvalósításához szükséges feltéte­lek csak a hazának a fasiszta iga alóli felszabadulása után, az új, szocialista társadalmi rend építésé­nek dicső korszakában valósultak meg, amikor a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben kivívta az államhatalmat, amikor megszüntettük az ember ember ál­tali kizsákmányolását és felszá­moltuk a kizsákmányoló osztályo­kat, a nép pedig sorsának egyedü­li urává lett. (Taps). A szocializ­mus valóra váltotta a társadalmi és nemzeti szabadságra irányuló eszményeket, amelyekért a legfel­világosultabb elődök harcoltak, el­ső ízben megvalósította a nép tár­sadalmi-politikai egységét. Szabad és független szocialista nemzetünk olyan körülmények között ünnepli meg Erdély Romániával való e­­g­yesülésének félszázados évfordu­lóját, amikor egész népünk fel­tartóztathatatlan lendülettel azon nagyszerű program megvalósításá­nak szenteli erejét, amelyet a IX. kongresszus a szocialista építés ki­teljesítésére, a hazának a civilizá­ció és a haladás új csúcsaira való emelésére dolgozott ki (Hatalmas taps). TISZTELT ELVTÁRSAK! Az­ egyesülés megvalósítása a román országok objektív történel­mi fejlődésének eredménye, a szé­les tömegek, egész népünk harcá­nak eredménye. A román nép tör­ténetén vörös fonalként vonul vé­gig a leigázók ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folyta­tott harc. Népünk rendkívül mos­toha körülmények között élt és fejlődött a világnak ezen a részén Az évszázadok folyamán helyt kellett állania számtalan viharral szemben, a vándor népekkel szem­ben, vissza kellett vernie a kin­cseire szemet vető és térdre kény­szerítésére törekvő szomszédos nagy birodalmak támadásait. Ám az elképzelhetetlenül nehéz élet­­körülmények, minden történelmi viszontagság ellenére is, a román nép rendületlenül kitartott, meg­őrizve nemzeti létét, eltökélten munkálkodott gazdasági, társadal­mi, kulturális fejlődésén, a hala­dásért és a civilizációért. (Élénk taps). Tudott dolog, hogy a feudális rendszer körülményei között — amelyet az államok felaprózottsá­­ga jellemzett — országunk terü­letén is különböző közigazgatási­politikai gócok alakultak: Havas­alföld, Moldova, Erdély. Ennek el­lenére, a románok lakta egész te­rület gazdasági, társadalmi és kul­turális struktúrájának egyöntetű­sége, az egységes, nyelv révén, va­lamint a közös eredetnek a lakos­ságban élő erős tudata révén a három állam között állandóan sok­oldalú intenzív kontaktusok­­ és kapcsolatok voltak. Állandóan folyt az anyagi javak cseréje, az eszmék, kulturális és művészeti alkotások erőteljes körforgása és mindenekelőtt kialakult az a tu­dat, hogy együtt kell küzdeni a megszállók, s közös, ellenségek el­len. Ismeretes az a hősi ellenállás, amelyet népünk tanúsított a nagy urakodók és hadvezérek, mint Mircea cel Bătrîn, Ştefan cel Ma­re, Hunyadi János, Vlad Ţepeş és mások zászlói alatt a török ura­lommal szemben, az ősi rög meg­védéséért, az az ellenállás, amely kivívta az ellenség tiszteletét és a barátok megbecsülését. Emlékezetes esemény népünk tör­ténetében Havasalföld, Moldova és Erdély időleges egyesülése egy központosított, feudális államban a nagy Mihai Viteazul vajda vezeté­sével. Az 1600. évi gyulafehérvári egyesülés örökre beíródott arany­­betűkkel az ország krónikáiba, s ez az aktus nagyszerű és lelkesítő szimbólummá vált az összes nem­zedékek számára, amelyek az egy­séges nemzeti állam megalakításá­ra törekedtek. (Hatalmas taps). A néptömegek harca az­ elnyo­más és kiszipolyozás ellen, a tár­sadalmi és nemzeti szabadságért az évszázadok folyamán az összes román országokban kibontakozott. Az­ erdélyi társadalmi mozgalmak története­ megtisztelő helyen jegyzi fel például a bábolnai nagy pa­raszt küzdelmeket, a Dózsa György, a Horia Cloşca és Crişan vezette hatalmas felkeléseket és annyi más hősies akciót, amely megráz­kódtatta a feudális rendszert, a­­mely ébren tartotta a széles nép­tömegek tudatában a harci szel­lem lángját. A románok mellett ezekben a társadalmi csatákban részt vettek az együttélő nemze­tiségekhez tartozó dolgozók is, a­­zok a lakosok, akik évszázadok folyamán telepedtek le ennek az országnak a tájain és akik a ro­mán néppel egységben és testvé­riségben éltek, dolgoztak és har­coltak. Az élet vitathatatlanul ta­núsította, hogy a románok, ma­gyarok, németek és a többi e­­gyüttélő nemzetiségek csak test­vériesen együtt dolgozva és har­colva tudtak helytállni az idők nehézségeivel szemben, csak így tudtak győzni a kizsákmányolók és elnyomók ellen vívott harcban, csak így tudtak a haladás útjára lépni. (Hatalmas taps.) A viszontagságos történelem, a leigázók ellen folytatott szünte­len csaták, az idegen elnyomó ha­talmak támadásai ellen, védelmi háborúnk, amelyek a haza terüle­tén folytak, számtalan anyagi és szellemi érték pusztulásához ve­zettek, hosszú időre fékezték a termelőerők fejlődését, társadal­munk haladását, s azzal a követ­kezménnyel jártak, hogy a román államok elmaradtak a kontinens középső és nyugati részén levő or­szágokhoz képest. Ezekben az or­szágokban a nemzetek fejlődésé­nek, a nemzeti államok kialakulá­sának folyamata sokkal hamarabb megvalósult, a társadalom gyor­sabban haladhatott előre, a hűbéri rendszer gyorsabban összeomlott, megnyitva az utat a kapitalista termelési viszonyok, a gazdasági és a kulturális haladás előtt Míg népünk vagyonának nagy ré­sze idegen kizsákmányolók és el­nyomók kezére jutott, s a kifosz­tott ország nincstelenségben és szegénységben vergődött, a kapi­talizmus útjára lépett nyugati ál­lamok kifejlesztették iparukat, nagy kulturális és tudományos intézményeket ,létesítettek ha­tározottan haladtak a civilizáció útján. Románia, történelme erőtel­jesen igazolta azt a tudományos marxi-leniai következtetést, amely szerint az idegen uralom,, a nem­zeti szuverenitásnak és függet­lenségnek a csorbulása vagy el­vesztése súlyosan érinti a népek fejlődését, az emberi társadalom haladását, felmérhetetlen károkat okoz a tömegek létérdekeinek. Egyben feltárja azt az alapvető igazságot, hogy az idegen elnyo­más igája egy időre fékezheti, kés­leltetheti egy nép fejlődését, de nem akadályozhatja meg abban, hogy megvalósítsa szabadság-, egység- és haladástörekvéseit, nem semmisítheti meg a társadalmi fejlődés kérlelhetetlen törvényei­nek hatását, ha ez a nép szaba­don akar élni. (Hatalmas, hosz­­szantartó taps.) A román nép nemzeti felszaba­dulása, állami egységének megva­lósítása főként a múlt század­tól kezdve lett napirendi kér­dés, parancsoló szükségesség, a­­melyet maga a társadalmi fejlő­dés vetett fel nélkülözhetetlen fel­tételként ahhoz, hogy a román nép, Európa fejlett országaival együtt a haladás útjára léphessen. A román nép egységtörekvései rendkívüli határozottsággal jutot­tak kifejezésre az 1848-as forra­dalom idején, amely csaknem egyidejűleg tört ki a három román országban, s amelyet egyazon esz­mények és­ követelések lelkesítet­tek. Az 1848-as forradalom, ami­kor zászlajára írta a feudalizmus megszüntetésének, a nemzeti egy­ség megteremtésének és a függet­lenség kivívásának jelszavát, még erőteljesebben kifejlesztette a ro­mán nép öntudatát, a román or­szágok lakosainak azt az elhatáro­zását, hogy egyazon állam hatá­rain belül megteremtik a nemzeti egységet.. Nicolae Balcescu, a nagy hazafi hangsúlyozta, hogy „e forradalom megvalósítása után még két másikat kell végrehajta­nunk: egyet a nemzeti egységért, később pedig egyet a nemzeti füg­getlenségért, hogy a nemzet így maradéktalanul visszaszerezhesse természetes jogait.“ (1.) Az állami egyesülés első­ és döntő lépése Moldova és Havas­alföld egyesülése volt 1859. ja­nuárjában. A fejedelemségek e­­gyesülése, amely a parasztok, a kézművesek, a munkások és a keke­reskedők tömegeinek, a haladó hazai tudósoknak a nagyszerű győzelme volt, lerakta a modern román nemzeti állam alapjait. Erős visszhangot keltett Erdély­ben is, megszilárdította az e .tar­tományban élő n­éptömegek nem­zeti egységtudatát, ösztönözte harcukat az országgal való egyesü­lésért A fejedelemségek egyesülése, valamint az ezt követő burzsoá-de­­mokratikus jellegű reformok meg­teremtették a feltételeket az or­szág fejlődésének meggyorsítására a kapitalizmus útján. Az új szó­ (1.) „Gmdirea social-politică de­spre unire.“ Politikai Könyvkiadó 1966, 49 oldal, kasz, amelybe a román társadalom lépett, a piac bővítésének és a kapitalista társadalmi viszonyok kiszélesítésének szükségessége még parancsolóbban megkövetelte Er­dély Romániával való egyesülését és az egész román nép állami füg­getlenségének kivívását. A függetlenségi eszmény az 1877-es háborúban valósult meg, annak a hősies harcnak az ered­ményeként, amelyet hadseregünk az orosz katonákkal és a bolgár hazafiakkal együtt folytatott. Az a körülmény, hogy a függetlenség kivívásáért folytatott háborúban számos erdélyi önkéntes a román zászló alatt vett részt, megkapó fejezete volt a nemzeti szolidari­tásnak egész népünk egyik legszá­mottevőbb törekvése valóra váltá­sában-A nemzeti öntudat kialakulása újabb erőteljes ösztönzést kapott, amikor országunk társadalmi szín­terén megjelent a proletariátus, s ezzel egyidejűleg létrejött és a politikai életben érvényre jutott a szocialista munkásmozgalom. Már a XIX. század utolsó évtize­deiben a romániai munkásosztály egyre inkább olyan társadalmi erő­nek bizonyult, amely kezébe tudja venni a dolgozók nagy eszményei­ért, a társadalmi és nemzeti fel­­szabadulásért, a román nemzet kialakításáért és megszilárdításá­ért, a kizsákmányolás nélküli tár­sadalom megteremtéséért folytatott harc zászlaját. (Hatalmas taps.) Országunk, munkásmozgalma, a szocialista harcosok, a népek ön­rendelkezési jogát, önálló nem­zeti államokba való szervezkedését hirdető marxista elvtől lelkesítve indultak ebbe a harcba. A múlt század végén és száza­dunk elején, a kapitalizmus útján való előrehaladásban elért eredmé­nyek ellenére, Románia gazdasági szempontból továbbra is csekély iparral, kifejezetten agrár jellegű gazdasággal rendelkező, gyengén fejlett ország volt. Ezt a helyzetet az erőteljes feudális maradványok fenntartása, valamint az okozta, hogy a monarchia és az uralkodó osztályok politikájukkal kiszolgál­tatták az ország kincseit a kül­földi monopóliumoknak, a nagy imperialista hatalmaknak. Ugyan­így Erdély, amely a Habsburg­­birodalom uralma alatt állt, nem hasznosíthatta egész gazdasági po­tenciálját, s egyoldalúan, a biro­dalom központi tartományai ipará­nak nyersanyagalapjaként fejlő­dött. Elmondhatjuk tehát, hogy a XX. század elején Románia ipari fejlődésének kezdeti szakaszában, a kapitalizmus első szakaszában volt. A termelőerők fejlettségi színvonalának és a termelési vi­szonyok jellegének objektív, tu­dományos elemzése határozottan megcáfolja azokat a nézeteket, hogy Románia abban az időszak­ban a monopolkapitalista stádium­ban lett volna, imperialista állam lett volna. Románia maga az im­perialista nagyhatalmak hinter­­landja, az idegen monopóliumok nyersanyagforrása és piaca volt. Ehhez még hozzá kell számítani, hogy a román nemzeti állam ki­alakulásának folyamata még nem zárult le, hogy az ország terüle­tének jelentős része idegen ura­lom alatt állt. Lenin 1913-ban, országunk és más kelet-európai országok helyzetére utalva, hang­súlyozta, hogy az övezet népeinek történelmi feladata megteremteni az egységes nemzeti államokat. „. .. egész Kelet-Európában (Ausztria és a Balkán) és Ázsiá­ban — vagyis az Oroszországgal határos országokban — mondotta Lenin — vagy még nem fejező­dött be, vagy még éppen csak (Folytatás a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. ÉVFOLYAM 242. SZÁM 1968. december 1 Vasárnap ARA 30 BANI ­ •• Az egyesülés félévszázados ju­bileumát ünnepelték az egész or­szággal együtt Csíkszereda dol­gozói is. A Művelődési Ház, zsúfolásig telt nagytermében ott látjuk a megyei pártbizottság bárójának és az ideiglenes megyei népta­nács végrehajtó bizottságának tagjait, a megye és­­a város tö­megszervezeteinek képviselőit, az üzemek és intézmények vezetőit, valamint nagyszámú dolgozót. A színpadon a köztársaságról szólt a dal., Ezt követte egy hatá­sos irodalmi összeállítás. Versek, táncok, kórusművek méltatják a nap jelentőségét. A Csíkszeredai Művelődési Ház tánccsoportja egy nagyon szép és fantáziadús libánfalvi táncot adott elő. A líceum tánccsoportja egy sajátosan csíki táncot mutatott be nagy sikerrel. A műsorzárás teljes pompájá­ban villantotta fel városunk mű­kedvelő tevékenységének lehető­ségeit: közös akció volt ez, a szép és a mindig­ aktuális bemu­tatására. ■ a népi, tánccsokor jog­gal nyerte el a , nézők oszta­tlan lelkesedését. Az ünnepi műsort a hazánkban népszerű dalműszerző, Hubesz , Valter tömegdala zárta. A nagysikerű rendezvény ama s­­tőrművészeit, a Román, Kommu­nista Párt Hargita megyei, bi­zottságának bürója és az ideig­lenes megyei néptanács végre­hajtó bizottsága virágkoszorúval jutalmazta. Hasonló ünnepi rendezvé­nyekre került sor Székelyudvar­helyen, Gyergyószentmiklóson, Vlahicán és másutt. Megyénk ro­mán, magyar és más nemzetisé­gű dolgozói ily módon is tiszteleg­tek a nagy esemény alkalmával és kifejezésre juttatták, hogy szo­ros egységben, váll-váll mellett váltják valóra pártunk politiká­jának irányelveit. H I R E K ♦ E S E M rE N V E K 2 ★ I­­ I Magas színvonalú növényvédelmi tanfolyam­­ nyílik Homoródfürdőn. A december 2-től 8-ig't­ar-I____!­zó előkészítőn a növényvédelmi központok veze­tői, technikusok, gép- és­­vegyszerkezelők, vala­mint más olyan személyek vesznek részt,, akik a követke­ző mezőgazdasági évben küzdeni fognak kultúrnövényeink védelméért. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságot illeti a dicsé­ret azért a körültekintésért,­ ahogyan megszervezte a tan­­folyamot. A hét nap alatt tíz előadást tartanak Hargita megyei, kolozsvári és marosvásrhelyi szakemberek közre­működésével. Több mint 200­ bányász és termelőszövetkezeti tag részvételével tartották meg Parajdon a SÓ ÉS NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE témájú érdekes szimpoziont. . Apáról fiúra száll a bányászmesterség e vidéken, év­századok óta. A só szeretete hagyományos a parajdi lan­kák között, de országos viszonylatban is jelentős. Sóról előadást tartani a Sóvidéken, talán kissé fur­csa is, mégis a nagyszámú közönség érdeklődéssel hallgat­ta a jól felkészült, lelkes előadók szavait. Molnár Pál ta­nár a só keletkezéséről, Telegdy Károly mérnök, a Sóbá­nya igazgatója pedig a helyi bánya történetéről és terme­lésének fejlődéséről beszélt. Nagy figyelemmel követték Fülöp Ferenc bányamérnök érdekes tájékoztatóját a só kitermeléséről és felhasználásáról, úgyszintén dr. Veress Árpád körorvos magyarázatát is a só élettani jelentősé­géről. A különböző szemléltető eszközök, táblázatok, tér­képek, epidiaszkóp, sóminták, stb. használata- tette ele­venné, vonzóvá e rendezvényt. Az előadás után a hallgatóság egyhangú véleménye: egy nagyon érdekes és tanulságos szimpoziont láttak. E követésre méltó példa is bizonyítja, hogy ma már a kulturális nevelőtevékenység nemcsak a tanerők, hanem a községben élő többi értelmiségi dolgozók feladata is.­­ A napokban tartotta meg közgyűlését a bélyeg­gyűjtők köreinek megyei vezetősége és tagsága. ____ A vezetőség beszámolt az eddigi tevékenységről, majd számos javaslat hangzott el, többek között a szervezőmunka hiányosságainak felszámolására. Ezután megalakult, a Csíkszeredai bélyeggyűjtők városi köre. A bélyeggyűjtők köre a Művelődési Házban működik. A bé­lyegcseréket minden vasárnap délelőtt 10 órakor tartják a kör termében. Foglalkozott a közgyűlés a bélyeggyűjtés népszerűsítésének, az új tagok beszervezésének kérdésével is. Elhatározták, hogy December 30 tiszteletére megyei bélyegkiállítást szerveznek Csíkszeredában, a székelyud­­­­varhelyi, gyergyószentmiklósi- maroshévízi és balánbányai gyűjtők részvételével. A bélyeggyűjtők tudomására hoz­zák, hogy megkezdődtek az 1969. évi bélyegelőfizetések. s Nicolae Ceauşescu elvtárs, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraş és Vasile Patilineţ elvtársakkal e­­gyütt, ez év november 29-én, pén­teken fogadta I. I. Jakubovszkij marsallt, az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnokát, Sz. M. Sze­­menko hadseregtábornokot, az Egyesített Fegyveres Erők vezér­kari főnökét és a Varsói Szerző­désben részt vevő államok hadse­regei azon küldöttségeinek veze­tőit, amelyek részt vettek a Buka­restben megtartott tanácskozáson. A fogadáson részt vettek a kö­vetkező elvtársak: Ion Ioniţă ve­zérezredes, a fegyveres erők mi­nisztere, Ion Gheorghe vezérezre­des, a fegyveres erők miniszteré­nek első helyettese, a nagyvezér­­kar főnöke. A megbeszélés meleg, baráti légkörben folyt le. Nicolae Ceauşescu elvtárs fogadta 1.1. Jakubovszkij marsallt és a Varsói Szerződésben résztvevő államok hadseregei küldöttségeinek vezetőit

Next