Hargita, 1968. december (1. évfolyam, 242-268. szám)

1968-12-01 / 242. szám

NICOLIN CEAUŞESCU ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE tennünk, hogy megvalósítsuk ezt a jelenlegi szakaszban, a mai nemzedékek számára. (Erős, hosszasan ismétlődő taps.) A múlt évi Országos Konferencia és a Központi Bizottság idei plenáris ülései éppen a termelőerők fejlesz­tésének meggyorsítása céljából éppen azért, hogy egyre nagyobb sikereket érjünk el a nemzeti va­gyon gyarapításában, a városi és falusi dolgozók életszínvonalának emelésében, az intézkedések egysé­­ges komplexumát dolgozták ki a nemzetgazdaság vezetésének és tervszerűsítésének tökéletesítésére, az anyagi javak termelése gazda­sági hatékonyságának fokozására. Az Országos Konferencia óta számos határozatot valóra váltot­tunk, így intézkedéseket, alkalmaz­tunk a gazdasági demokrácia fej­lesztéséért és a kollektív vezetés elvének alkalmazásáért a gazda­ságban; ennek érdekében igazgató bizottságokat létesítettünk az ösz­­szes gazdasági egységekben és in­tézményesítettük a vállalatok al­kalmazottainak közgyűléseit, mint olyan formákat, amelyek biztosít­ják a tömegek közvetlen bevoná­sát a szocialista vagyonnal való jó gazdálkodásba. Ebben az évben folytatódott a gazdasági tervezési rendszer töké­letesítése, új szakosított bankin­tézmények létesültek a hitelrend­szer fejlesztésére, a gazdaság pénz­ügyi ellenőrzésének erősítésére; intézkedések történtek a műszaki­­anyagi ellátás jobb megszervezésé­re, újjászervezték a mezőgazdaság állami egységeit. A párt Országos Konferenciáján hozott határozatok alkalmazását folytatva, rövidesen megkezdjük az első ipari központok — a szé­les hatáskörrel és gazdasági auto­nómiával rendelkező nagy gazda­sági egységek — megalakítását. Ugyanakkor tovább javítjuk a ter­vezési rendszert, valamint a pénz­ügyi és bankrendszert. Az eddigi intézkedések, valamint a követ­kező szakaszban alkalmazandó in­tézkedések kétségtelenül előmoz­dítják majd az egész gazdasági tevékenység fejlődését, az iparban, a mezőgazdaságban, az építkezé­sekben, a szállításban és az áru­forgalomban kínálkozó tartalékok teljesebb hasznosítását, az anyagi és pénzügyi alapok forgási sebessé­gének meggyorsítását, a gazdasá­gi hatékonyság és a társadalmi munkatermelékenység növekedé­sét. Pártunk gondot fordít arra, hogy a gazdasági vezetés és tervezés tö­kéletesítését célzó egész tevékeny­ség a reális helyzet tüzetes tanul­mányozása alapján, gondos kikí­sérletezés útján történjék, olykép­pen, hogy egyetlen akciónak se le­gyen rögtönzött jellege, hanem minél hatékonyabban hozzájárul­jon szocialista gazdaságunk fejlő­déséhez. Az összes szocialista or­szágokban megvalósított intézke­déseket tanulmányozva, a párt és a kormány arra törekszik, hogy központi terv alapján erősítse gaz­daságunk vezetését, következetesen érvényesítse a demokratikus cent­ralizmus elveit és bővítse a gazda­sági­ egységek hatáskörét, ösztö­nözze a dolgozók kollektíváinak kezdeményező készségét, hatéko­nyabban használja fel a gazdasá­gi-pénzügyi emeltyűket, tudatosan alkalmazza az objektív törvénye­ket, elkerülje a spontaneitás bár­mely jelenségét és az ösztönös gazdasági folyamatokat, s így mi­nél jobban kiaknázza a nemzetgaz­­gazság nagy előnyeit. A szocialista gazdaság vezeté­se csak egy központi terv alapján valósítható meg, jó körülmények között, olyan terv alapján, amely biztosítja az anyagi és pénzügyi eszközök ússz­erű felhasználásét és a társadalom fejlesztésének döntő szektorai felé való irányítását. (Ha­talmas taps.) Mint ismeretes, az Országos Konferencia után megvalósítottuk az ország közigazgatási-területi új­jászervezését, amely megteremtette a feltételeket a megyék, a muni­­cipiumok, a városok és községek jobb gazdálkodásához, ösztönözve a lakosok kezdeményezését a helyi élet vezetésében, erősítve a köz­ponti intézmények kapcsolatát a helyiekkel, az államhatalom összes helyi szerveinek kapcsolatát a dal­o­k széles tömegeivel. A népta­­nkra vonatkozó új törvény elő­írásai ~~ e törvény tervezete nyil­vános vita után, elfogadás céljából a Nagy Nemzetgyűlés jelenlegi ü­­lésszaka elé kerül —- biztosítják a néptanácsok szerepének és hatás­körének növekedését a társadalom életében, azt, hogy helyi viszony­latban teljes mértékben valósuljon meg az állam nép általi kormány­zásának elve. Noha egy év sem telt el a közigazgatási-területi új­jászervezésre vonatkozó intézkedé­sek elfogadásától, az eddigi ered­mények teljes mértékben igazol­ják az Országos Konferencia által elfogadott intézkedések helyességét .Hatalmas taps.) Az utóbbi években a párt és a kormány különleges figyelmet for­dított a szocialista demokrácia fej­lesztésére, a törvényesség erősíté­sére, etikánknak és méltányossá­gunk normáinak, a szocialista hu­manizmusnak a töretlen előmozdí­tására, az emberi egyéniség sokol­dalú kibontakozásához szükséges kedvező feltételek megteremtésé­re. Pártunk állandó gyakorlatává vált, hogy megvitatás céljából a tö­megek elé bocsátja a szocialista építőmunkánkat, a haza jelenét és jövőjét érintő intézkedéseket és határozatokat, hogy azok a nép kollektív akaratát és bölcsességét, alapvető érdekeit testesítsék meg A párt a szocialista demokrácia fejleszési folyamatának közvetlen irányításával biztosítja a dolgozók alkotó energiáinak teljes mérvű megnyilatkozását, az összes állam­­polgári kategóriák fokozódó rész­vételét az államvezetésben, a tár­sadalom általános fejlesztésében. E folyamatban egyre erőteljeseb­ben érvényesül a munkásosztály szerepe, fejlődik a munkás-paraszt szövetség, a munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség, az összes dolgozók egysége, tekintet nélkül nemzetiségükre." Pártunk és államunk határozot­tan felszámolta a múltbeli társa­dalmi és nemzeti megkülönbözte­téseket, helyesen a marxiz­­ninizmus elvei alapján oldotta meg a nemzeti kérdést, megterem­tette a gazdasági, politikai, tár­sadalmi és kulturális feltételeket az ország összes állampolgá­rai — románok, magyarok, németek, szerbek és más nemzetiségűek — teljes jog­egyenlőségének megvalósításához és szüntelenül fejleszti a ro­mán nép és az együttélő nemzeti­ségek testvéri barátságát, együttes munkájukat közös hazánk, a szo­cialista Románia felvirágoztatásá­nak szolgálatában. (Hosszasan is­métlődő taps.) A hazánk együttélő nemzeti­ségeihez tartozó dolgozók tanácsai­nak megalakítása még kedvezőbb keretet teremt részvételükhöz — a román nép oldalán — az ország egész társadalmi-politikai életében, az államügyek vezetésében. Szüntelenül erősödik a népnek, új társadalmunk összes osztályai­nak és rétegeinek társadalmi po­litikai egysége. Óriási vívmánya ez a párt politikájának, eredmé­nye a szocializmus teljes és vég­leges győzelmének, és kimeríthe­tetlen forrása rendszerünk erejé­nek és szilárdságának. (Élénk taps.). Szentesítve ezt a valósá­got, a Szocialista Egységfront — az az állandó politikai szervezet, amelyben a Román Kommunista Párt mellett képviselve vannak a fő tömegszervezetek, a társadalmi és szakmai szervezetek, valamint az együttélő nemzetiségekhez tartozó dolgozók tanácsai — megtestesíti a szocialista nemzet összes erői­nek szilárd egységét, hozzájárul társadalmunk összeforrottságának erősítéséhez. A Szocialista Egységfront meg­teremtése biztosítja a párt veze­tő szerepének­­ növekedését társa­dalmunkban, a romániai szocia­lista és kommunista építés egész művének szervezésében és veze­tésében. A pártnak szocialista nemzetünk politikai vezető ereje­ként betöltött szerepe hosszú tör­ténelmi fejlődés természetes eredménye, s ennek során a kommunisták, a haza fej­lődésének döntő fontosságú kö­vetelményeiből fakadó politikát folytatva, bebizonyították, hogy nem ismernek más érdekeket a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, országunk összes dol­gozói legfőbb érdekeinél. (Hatal­mas taps­). Mindazok az eredmé­nyek, amelyeket a szocializmus építésének éveiben ért el a román nép, a tömegek tudatában elvá­laszthatatlanok a kommunista párt marxi-leniai politikájától, a pártnak Románia felvirágoztatá­sáért és jólétéért folytatott tevé­kenységétől. A dolgozók a kom­munista pártban az új rendületlen harcosát látják, az igazság és mél­tányosság szellemének harcosát az egész társadalmi életben. (Hosszan tartó, megismételt taps ) Szocialista nemzetünk fejlődése a kvintesszenciája a román nép életében végbement összes forra­dalmi átalakulásoknak, mely nép ma szabadon és szuverén módon alakítja saját történelmét, ragyo­gó jövőjét. Pártunk abból indul ki, hogy a nemzet még koránt sem merítette ki fejlődési lehető­ségeit, hogy a nemzet a szocializ­mus és a kommunizmus építésé­nek egész időszakában továbbra is döntő szerepet játszik a társa­dalom fejlődésében. Minden egyes szocialista nemzet független fej­lődése és felvirágzása nemcsak, hogy nem kerül ellentétbe a szo­cialista rendszer államai közötti együttműködés és a nemzetközi szolidaritás érdekeivel, hanem el­lenkezőleg, alapvető feltétele e rendszer ereje és egysége szilár­­dulásának, annak, hogy növeked­jék a szocializmus tekintélye és befolyása a világon. (Hatalmas taps.). A szuverén, egyenjogú nemzetek közötti együttműködés elvét már a tudományos szocia­lizmus megteremtői is meggyőző­en kifejtették. Őket valószínűleg nem fogják azért nacionalisták­nak nevezni. (Nevetés, hatalmas taps.). A Kommunista Párt Kiált­ványának egyik előszavában En­gels hangsúlyozta, hogy „az euró­pai nemzetek őszinte nemzetközi együttműködése csak úgy le­hetséges, ha minden egyes nemzet, saját házában telje­sen autonóm“ (3). (Hosszan tar­tó, megismételt hatalmas taps). Úgy gondolom, ha Engels élne, megelégedéssel hallaná a román kommunisták tapsait. (Taps.). Ez az elv teljes mértékben érvényes napjainkban is — annál is inkább, mert a szocializmus feltételei kö­zött az a rendeltetése, hogy kik.­(3) Marx­ Engels a Kommunista Párt Kiáltványa. Előszó az 1892-es lengyel kiadáshoz ö szöbölje az elnyomás és a nemze­tek közötti egyenlőtlenség bármi­lyen formáját, hogy biztosítsa a népek közötti testvéri együttmű­ködést. A nemzeti függetlenségért, az új nemzetek érvényesüléséért fo­lyó harc zászlaja alatt ma népek tucatjai kelnek fel, a társadalom leghaladóbb erői küzdenek. A nemzet napjainkban is mélysége­sen életképes történelmi kategó­ria, objektíven szükséges szakasz a társadalom fejlődésében, s to­vábbra is hatalmas befolyást gya­korol a népek életére, az emberi­ség társadalmi-politikai fejlődé­sére. Az egész nemzet élén, a nem­zet sorsát biztos kézzel irányítva, a Román Kommunista Párt min­dent elkövet, hogy megfeleljen történelmi küldetésének, biztosít­sa a szocializmus és a kommuniz­mus megteremtését Románia föld­jén. (Hatalmas, hosszasan ismét­lődő­ taps). TISZTELT ELVTÁRSAK! Országunk bel- és külpolitikája között teljes az összhang, a dia­lektikus egység; ez azt a magas fokú felelősségtudatot tükrözi, amellyel a párt és az állam nem­zeti és nemzetközi kötelességét teljesíti. Szocialista társadalmunk fejlődési törvényeinek tanulmá­nyozásával egyidejűleg a Román Kommunista Párt állandó gondot fordít a nemzetközi élet folyama­tainak és jelenségeinek, a jelen­kori társadalom fejlődési irányza­tainak, a világ erőviszonyainak elemzésére. Mi úgy­ véljük, hogy a nemzetközi életnek a marxista­­leninista felfogásra­­ alapozott elemzése nélkül nem lehet kije­lölni a nép érdekeinek a szocia­lizmus, a haladás és a béke ügye érdekeinek megfelelő, helyes kül­politikát. A nemzetközi kérdések bármely felületes, leegyszerűsí­tett, egyoldalú vagy pragmatikus kezelése komoly külpolitikai hi­bákhoz, a saját népünk és az álta­lános béke szempontjából káros akciókhoz vezethet. A jelenkori világban egyaránt hatnak mind a haladó erők, ame­lyek mélységesen érdekeltek a társadalom haladó fejlesztésében, a népek közötti bizalom és együtt­működés erősítésében, a háború megelőzésében és a tartós béke megteremtésében, mind az impe­rialista, reakciós erők, amelyek abbeli óhajukban, hogy megőriz­zék kiváltságaikat, megvalósít­sák világuralmi terveiket, kezet emelnek más népek szuverenitá­sára, megmérgezik az államok kö­zötti kapcsolatokat, agressziós és háborús akciókra vetemednek, veszélybe sodorva a világ békéjét. Az egyrészt a béke és a haladás erői, másrészt a reakció, az impe­rializmus erői között kibontakozó harc a nemzetközi élet fő tartal­ma, s e harc kimenetelétől függ maga a világbéke sorsa, az embe­ri társadalom haladása. Az élet tanúsága szerint tovább­ra is maradéktalanul érvényes az az igazság, hogy mindaddig, amíg létezik az imperializmus, fennáll az agressziók és egy új világháború ve­szélye is. Nem szabad tehát lebe­csülni a reakció és az imperializ­mus erőinek tevékenysége miatti veszélyt. A béke erőinek, az ösz­­szes népeknek ébereknek kell lenniük, hogy elállják a háború útját, biztosítsák a békét. Meg kell állapítanunk, hogy a nemzetközi életben a biztonság hiányának és a bizonytalanságnak adott, állapota alakult ki, amely táplálja a bizalmatlanság érzel­meit a­z államok között, ezeket az érzelmeket pedig az élet már kezdte tompítani —, hogy az im­perialista körök igyekeznek visz­­szavetni a nemzetközi helyzetet, semlegesíteni a békeerők sikereit az enyhülést szolgáló erőfeszíté­sek terén. Az imperializmusnak abból a próbálkozásából azonban, hogy feltartóztassa a társadalom haladó fejlődését, fékezze a népek nem­zeti felszabadító mozgalmát, ér­vényt szerezzen uralmi politikájá­nak, nem szabad azt a következ­tetést levonni, hogy az imperializ­mus megerősödött. Az imperialis­ta körök egyes időleges sikerei egyrészt arra vallanak, hogy az imperializmus igyekszik megtar­tani veszélyeztetett pozícióit, másrészt pedig tanúsítják a forra­dalmi, antiimperialista erők sorai­ban mutatkozó egységhián­y kö­vetkezményeit. A világ erőviszonyainak elemzé­se, a nemzetközi élet kibontako­zásának józan, tárgyilagos vizsgá­lata erősen megvilágítja a haladás és béke erőinek folytonos növeke­dését, nemzetközi befolyásuk erő­södését, az enyhülésnek és a vi­lág összes népei közötti együttmű­ködésnek kedvező közvélemény szakadatlan terjedését s azt, hogy az események, a béke, a haladó e­­rők előnyére alakulnak, s hogy e­­zek az erők diadalmaskodni fognak. (Hatalmas taps). A reakció s az imperializ­mus erejének bármilyen túlbecsü­lése és felnagyítása csak pánikot kelthet, csak bizalmatlanságot éb­reszthet az antiimperialista front­nak azzal a képességével szemben, hogy visszaverje és megtörje az agresszív imperialista akciókat, téves következtetésekre vezethet a békéért és haladásért világszerte vívott harc kibontakozási távlata­it illetően, gyengítheti az impe­rialista ellenes erők küzdőképessé­gét. Kétségbevonhatatlan, hogy a szocialista országok, a világ nép­tömegei, a fiatal független álla­mok, a világközvélemény realista körei fölényben vannak a reakció és a háború erőivel szemben, mind a számszerűség s a kombattivítás, mind pedig anyagi lehetőségeik te­kintetében. Ezt a fölényt még nyil­vánvalóbbá teheti a meggondolt, ésszerű politika, amelyet a béke egyetemes ügye iránti felelősség­­érzet hat át, a konstruktív poli­tika, amely egyesítheti és mozgó­síthatja az enyhülésnek, az együtt­működésnek és a béke világméretű erősödésének ügyében érdekelt összes erőket. (Hatalmas taps). Korunk haladó, antiimperialis­ta erőinek keretében döntő sze­repe van a munkásosztálynak, a­­mely forradalmi ereje és kombat­­tivitása folytán hatalmas befolyást gyakorol az egész jelenlegi politi­kai életre. A kommunista és mun­káspártok — a proletariátus és a széles dolgozó tömegek élcsapatai — bebizonyították, hogy a marxi­leuiai tanításhoz igazodva, képe­sek olyan önálló politikai irány­vonalat kidolgozni, amely híven fejez ki a társadalom fejlődésének és az illető nemzetek haladásá­nak érdekeit Köztudomású, hogy korunk for­radalmi harcának egyik jellegze­tessége a sajátos körülmények és helyzetek óriási változatossága, amelynek keretében a kommunista pártok tevékenységének ki kell bontakoznia. A szocialista orszá­gok kommunista pártjai hatalmon vannak, vezetik a társadalom for­radalmi átalakításának művét, felelnek az állampolitika kidolgo­zásáért és valóra váltásáért. Még ezek a pártok is különböző körül­mények között dolgoznak, felada­taik különbözőek az ország gazda­sági-társadalmi fejlődésének szín­vonalától, valamint a szocialista építésben elért stádiumtól függő­en. Senki előtt sem titok például az, hogy vannak szocialista or­szágok, ahol nem valósult meg a szövetkezetesítés; ezen orszá­gok pártjai előtt egészen más fel­adatok állnak, mint ama országok pártjai előtt, ahol a szövetkeze­tesítést befejezték. A tőkésvilág pártjai ellenzékben harcolnak a demokratikus szabadságjogokért s a hatalom kiragadásáért a kizsák­mányoló osztályok kezéből. A nemrég felszabadult országok kom­munista pártjai és haladó mozgal­mai a nemzeti szuverénítás meg­szilárdításáért, a gazdasági elma­radottság felszámolásáért és hala­dó társadalmi változásokért a neo­­kolonializmus ellen harcolnak. U­­gyanakkor, az országról országra változó különbségek következté­ben számos sajátos kérdés meg­oldása vár az összes kommunis­tákra. A nemzetközi szolidaritás érdekei, megkövetelik, hogy szá­moljunk ezekkel a különbségek­kel, amelyek magának a jelen­kori társadalom fejlődésének az eredményei, s amelyek a konkrét feladatok differenciált megoldásá­hoz, bizonyos körülmények között változatos módon véghez vitt csele­kedetekhez, egyes időszerű esemé­nyek különféle értelmezéséhez ve­zetnek. Éppen ezért nem képezheti vita tárgyát és nem adhat né­zeteltérésre okot az a mód, ahogyan valamely párt leszö­gezi politikai irányvonalát, for­radalmi stratégiáját és taktikáját. A szocialista országok és a kapi­talista országok kommunista párt­jai közötti együttműködésben fi­gyelemmel kell lenni azokra a sa­játos körülményekre, amelyek kö­zött mindegyikük kifejti tevékeny­ségét és meg kell találni a legmeg­felelőbb módot a nemzetközi szo­lidaritás érvényesítésére és fejlesz­tésére, anélkül, hogy egyik párt alárendelné a másiknak politikai irányvonalát, forradalmi stratégiá­ját és taktikáját, anélkül, hogy e­­gyesek közülük különleges jogok­ra tartanának igényt, amelyek ér­telmében rákényszeríthetik néze­teiket másokra. (Élénk taps.) Véleményünk szerint a kom­munista mozgalmon belül létező ellentétek egyik jelentős oka az, hogy megsértik a pártok közötti kapcsolatok alapvető normáit. E­­zeknek a kapcsolatoknak a köl­csönös bizalomra és tiszteletre, a teljes jogegyenlőség és­­ a proletár internacionalizmus elveire kell épülniük, minden egyes párt ama jogának tisztekben tartására, hogy függetlenül határozza meg politi­kai irányvonalát és ily módon al­kalmazza a marxizmus-leninizmus általános igazságait annak az or­szágnak a konkrét körülményeire, ahol kifejti tevékenységét. (Erő­teljes taps.) Véleményünk szerint a kommunista mozgalom megerő­södésének és megszilárdulásának sine qua non feltétele ma ezeknek az elveknek a szigorú tiszteletben tartása. Teljesen megalapozott­nak tartjuk a kommunista mozga­lomban észlelhető aggodalmát a­­zokkal az utóbbi időben mind erő­teljesebben megmutatkozó tenden­ciákkal kapcsolatosan, hogy külön­böző jelzőket aggassanak egyes pártokra, némelyiküket jobbra, némelyiküket balra helyezzék, e­­gyeseket nacionalistákként, máso­kat internacionalistákként jelle­mezzenek. Beszélnek nemzeti kommunizmusról, nemzetközi kommunizmusról és a szocializmus egyéb modelljeiről. Márpedig tudott dolog, hogy szocializmus csak egy féle lehet; a szocializmusnak az a jellemzője, hogy társadalmi tulaj­donba veszi a termelőeszközöket, megvalósítja azt a társadalmat, a­­melyben mind a politikai hatalom, mind a termelőeszközök a mun­kásosztály, a nép kezében vannak. Ez az az alapvető körülmény, a­­mely szerint megítélhetjük, hogy egy ország szocialista-e vagy sem, nem pedig más kritériumok, ame­lyeket az íróasztal mellett ötöltek ki és amelyeknek semmi közük az élethez és a valósághoz. (Hosszasan ismétlődő, erőteljes taps.) Közismert, elvtársak, mennyi bajt okoztak azok a régi módsze­rek, amelyeket a kommunista mozgalomban alkalmaztak és a­­melyeket a kommunista pártok visszavertek a maga idején, azok a módszerek, amelyekkel beavatkoz­tak más pártok ügyeibe, jelzőket aggattak egyes pártokra, és kikö­zösítettek egyes pártokat azon az alapon, hogy egy adott kérdésben saját, egyéni véleményük volt. Pártunk úgy véli, hogy a nemzet­közi munkásosztály szolidaritásá­nak és az egységnek az érdekében határozottan le­­ kell mondani az ilyen eljárásokról, amelyek csakis azt­ eredményezhetik, hogy elmé­lyülnek az ellentétek a kommu­nista és munkáspártok között s mindent meg kell tenni az egység érdekében. (Hosszan tartó taps.) Mindennemű beavatkozás egy más párt belügyeibe, mindennemű tá­mogatása egyes csoportoknak vagy egyes elszigetelt tagoknak más párton belül, nem csak hogy sem­miképpen sem segíti az illető pár­tot, hanem ellenkezőleg gyengíti annak egységét és következéskép­pen összeegyeztethetetlen a pártok közötti internacionalista kapcsola­tokkal. (Hosszan tartó taps.) Ilyen körülmények között minden párt­nak joga és kötelessége, hogy megtegye mindazokat az intézke­déseket, amelyeket szükségesek­nek vél egységének és össze­forrottságának megvédése érdeké­ben, harckészségének erősítésése érdekében. (Hosszan ismétlődő taps.) A kommunista és munkás­­mozgalom egységének alapja minden egyes kommunista párt egysége. Ezért az internacionalista szolidaritás egyik feltétele gondos­kodni arról, hogy a munkásosztály mindegyik osztaga minél erősebb és egységesebb legyen és így sike­resen­ vihesse véghez feladatát mind az országon belüli politikai harcban, mind pedig a nemzetközi kommunista mozgalomban. Ez e­­gyike azoknak az alapvető köve­telményeknek, amelyek meghatá­rozzák a kommunisták, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának és egységének fejlődését. (Erőteljes taps.) A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ereje abban áll, hogy minden egyes osztaga kife­jezi a proletariátus, az általa kép­viselt dolgozó tömegek alapvető osztályérdekeit, és ezáltal a dol­gozók általános érdekeit. Legyőz­hetetlensége abban áll, hogy a marxista-leninista tanítás vezérli, amely nem katekizmus, megvál­tozhatatlan dogmák gyűjteménye, amelyet egyszer s mindenkorra egyik vagy másik párt gondjára bíztak, hanem eleven forradalmi gondolkodás, alkotó vezérelv a társadalom forradalmi átalakításá­ért, a szocializmus és a kommu­nizmus megteremtéséért vívott csatában. (Hatalmas taps.) E kö­­zös, alapvető tényezők értelmében, a pártok szabadon és függetlenül egyesülnek a kommunizmus nem­zetközi nagy hadseregében. Ezért a kommunista mozgalomban nincs szükség vezető központra, min­den pártnak önállóan kell gon­dolkoznia és cselekednie, egyenlő mértékben felelősséggel tartozik mind saját népének, mind a szo­cializmus, a kommunizmus, a nemzetközi munkásosztály általá­nos ügyének. (Hosszas taps.). A nemzetközi forradalmi harc érde­kei napjainkban megkövetelik, hogy nyugodtan, megértéssel és elvtársi gondossággal tevékeny­kedjünk a kommunista egység helyreállításáért, ne tegyünk semmi olyat, amely újabb ele­mekkel növelné a pártok közötti feszültséget és egyenetlenséget. Ilyen irányban akar cselekedni a Román Kommunista Párt, amely­nek tevékenységét mindig átha­totta a mélységes internacionaliz­mus szelleme. A romániai mun­kásmozgalom már kezdetétől fog­va, egy évszázaddal ezelőtt zász­lajára írta a világ prole­tárjaival, dolgozóival való szoros egységet, és fáradhatatlanul küz­dött érte (Élénk taps.). A hazai munkásosztály, a szocialista moz­galom, kommunista pártunk cse­lekvően kivette részét a nemzet­közi proletariátus minden nagy csatájából — a Párizsi Kommün­­től kezdve — a szabadságért és az igazságért, a kizsákmányoló osztályok ellen, a világ dolgozói­nak harci egységéért. Pártunk az internacionalizmus elveinek fényében, a kommunista mozgalom egysége iránti gondos­kodástól áthatva szemléli a kommunista- és munkáspártok ta­nácskozásának kérdését is. Ismere­tes, hogy a Román Kommunista Párt részt vett az 1957. és 1960. évi tanácskozásokon, valamint más nemzetközi tanácskozásokon. Részt vett a budapesti találkozó­kon és jelenleg részt vesz a kom­munista és munkáspártok újabb tanácskozásának megtartására irányuló előkészítő tevékenység­ben. Véleményünk szerint a jövő­beli tanácskozásnak elő kell moz­dítania a kommunista és munkás­­mozgalomban felmerült nézetelté­rések megszüntetését, a kommu­nista pártok közötti kapcsolatok normalizálásához szükséges felté­telek megteremtését, a szakadás elkerülését, meg kell vitatnia elvtársias szellemben, minden e­­gyes párt véleményének tisztelet­ben tartásával az antiimperialista harc legfőbb problémáit, erőtelje­sen érvényre juttatva azokat az elveket, amelyekre a kommunista mozgalom és az antiimperialista erők egysége támaszkodjék. A kommunista pártok tanácskozása csak így járulhat hozzá a dolgo­zók, az összes antiimperialista erők nemzetközi szolidaritásának erősítéséhez. (Erőteljes taps.). A szocialista világrendszer je­lenti a legfőbb anyagi erőt az im­perializmus elleni harcban, a né­pek legfőbb támaszát az imperia­lista uralmi törekvések megféke­zésében, a nemzetközi béke és biz­tonság megvédésében. Jórészt a szocialista rendszer egységétől, erejétől és tekintélyétől függ az egész antiimperialista front egy­sége és ereje. Éppen ezért a szo­cialista Románia egész külpoliti­kájának középpontjába helyezi a barátság, az együttműködés és a szövetség fejlesztését az összes szocialista országokkal , ame­lyekhez a társadalmi rendszer kö­zös volta, a marxista-leninista ideológia és a közös fő cél, a szo­cializmus felépítése országaik­ban, valamint a szocialista világ­rendszer összeforrottságának meg­szilárdítására szolgáló erőfeszítések fűznek bennünket. (Erős taps.). Románia széleskörűen fejleszti a gazdasági, politikai, tudomá­nyos, műszaki és kulturális e­­gyüttműködését a szomszédos szocialista országokkal. Ennek az együttműködésnek régi hagyomá­nyai vannak népeink évszázados együttélésében, kölcsönös segély­­nyújtásukban a szabadságért és a nemzeti függetlenségért vívott harcban, s e hagyományok a szo­cialista forradalom győzelme után újabb, magasabb szintre emelked­tek. Ez a­ sokoldalú együttműkö­dés megfelel mind az egyazon földrajzi­­ térségben kibontakozó gazdasági és szellemi csere objek­tív követelményeinek, minden egyes ország haladása érdekeinek, mind a szocialista rendszer ereje és összeforrottsága erősítése álta­lános ügyének. A román nép ugyanakkor fejleszti a testvéri barátság kapcsolatait a többi, mind európai, és ázsiai, mind pe­dig latin-amerikai szocialista or­szággal. Románia széleskörűen folytatja a kétoldalú cseréket és fejleszti a termelési és műszaki­tudományos kooperációt a szocia­lista országokkal, valamint az együttműködést a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, amelyben megalakulása óta aktí­van részt vesz. Az utóbbi időben a KGST-ben részt vevő szocialista országok pártjai és kormányai foglalkoz­ik a kölcsönös együttműködés javításával és fejlesztésével. Ezt a problémát a KGST-tagállamok­ párt- és államvezetőinek leendő találkozója megvitatja. Véleményünk szerint ennek a ta­­találkozónak a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa tagállamai közötti együttműködés tökéletesí­téséhez és fokozásához kell vezet­nie a szocialista országok közötti kapcsolatoknak e szervezet alap­­szabályzatában is szereplő elvei szigorú tiszteletben tartása alap­ján. Véleményünk szerint a KGST­ alapszabályzata széleskörű lehetőségeket biztosít a hatékony együttműködésre a tagállamok között, teljes mértékben megfelel a szocialista országok közötti e­­gyüttműködés fejlesztése jelenle­gi és távlati szükségleteinek. Sem­mi esetre sem érthetünk egyet az alapszabályzat alapvető elveiről va­ló lemondással, olyan tézisek és ja­vaslatok támogatásával, amelyek a KGST-tagállamok „integrációját“, e szervezetnek államok feletti ha­táskörrel való felruházását, nem­zet feletti hatáskörrel való felru­házását, nemzet feletti gazdasági szervek létesítését hangoztatják. Ez megsértené az államok szuvere­­nitását és függetlenségét, csak árt­hatna a tagállamok közötti együtt­működésnek, és negatív kihatás­sal lenne a szocializmus vonzere­jére és befolyására is az egész vi­lágon. Együttműködési formái és módszerei révén a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának hozzá­férhetővé és vonzóvá kell válnia más szocialista országok számára, sőt nem szocialista országok szá­mára is — ahogyan azt alapszabályzata előírja. Minél nyilvánvalóbban beigazolja a KGST nyílt jellegét, annál inkább növelni fogja hozzájárulását a szo­cialista rendszer erejének és be­folyásának erősítéséhez, a nem­zetközi együttműködés fejlesztésé­hez. Románia teljes felelősségérzettel fogja fel kötelezettségeit, amelyek a szocialista rendszer szerves ré­szeként, a Varsói Szerződés tag­jaként reá hárulnak. A szerződés­ben részt vevő országok a közel­jövőben összeülnek, hogy megvi­tassák a katonai együttműködés fejlesztésének, védelmi képességük erősítésének kérdéseit. Mi abból a megfontolásból indulunk ki, hogy mindaddig, amíg létezik a NATO katonai tömb, szükséges és indo­kolt a Varsói Szerződés fenntar­tása, mint a tagállamok biztosí­tásának eszköze a külső imperia­lista agresszió­­ellen. A tézis, a­­melynek az utóbbi időben ér­vényt próbálnak szerezni, s amely szerint a szocialista országok kö­zös védelme valamely imperialista támadás ellen feltételezi a Szerző­désben részt vevő valamely állam szuvereni­tásának korlátozását vagy feladását, nem felel meg a szocia­lista országok közötti kapcsolatok elveinek és semmiféle formában nem fogadható el. (Erős taps). A Varsói Szerződésben való részvétel nemcsak hogy nem teszi vitássá a tagállamok szuverenitását, sem­miképpen sem ,,korlátozza“ állami függetlenségüket, hanem ellenke­zőleg — amint azt maga a Szer­ződés is leszögezi — eszköz min­den egyes állam nemzeti függet­lenségének és suverénításának e­­rősítésére (Hosszantartó taps.) A nép forradalmi vívmányai iránti, a szocializmus ügye iránti magas fokú felelősségtudat szelle­mében cselekedve, pártunk és kor­mányunk megkülönböztetett fi­gyelmet fordít fegyveres erőink szilárdítására, felszerelésére és har­ci kiképzésére, abból indulva ki, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő országok erői minden egyes nemzeti hadsereg erején és szilárd­ságán alapulnak, hogy minden e­­gyes állam felelős saját hadserege erősítéséért. (Hatalmas taps). U­­gyanakkor Románia fejleszti és a jövőben is fejleszteni fogja katonai együttműködését a Varsói Szerző­désben részt vevő többi államok­kal, hozzá­járulva az országaink közötti fegyverbarátság és katonai együttműködés elmélyítéséhez. Mi a kommunisták szent kötelességé­nek tekintjük azon munkálkodni, hogy a szocialista államok fegy­veres erői között baráti kapcsola­tok álljanak fenn, mivel — ha szükség lesz erre — csakis ezen az alapon valósítható meg a harci együttműködés. (Hatalmas taps). A szocialista országok közötti együttműködés megszervezésében és fejlesztésében — mind gazda­sági és katonai vonalon, mind pe­dig más területeken — vélemé­nyünk szerint állandóan szem e­­lőtt kell tartanunk, hogy a szo­cialista világrendszer jelenleg 14 államot ölel fel, hogy a történelmi fejlődés során újabb népek lép­nek majd az új, szocialista rend­szer útjára. Ezért az együttműkö­dést nem olyan elszigetelt cso­portok létesítése felé kell orien­tálni, amelyek a szocialista rend­szer magvának tekintik magukat, hanem a szocialista világrendszer összes országai közötti kapcsola­tok szüntelen bővítése felé. Biz­tosítva a széles körű és gyümöl­csöző elvtársi együttműködést a tisztelet, a bizalom, a jogegyenlő­ség, a nemzeti függetlenség és szuverénítás tiszteletben tartása, a kölcsönös segítségnyújtás és a köl­csönös előny szellemében, a szo­cialista országok a nemzetközi e­­gyü­ttműködés haladó példáját ad­ják majd, bebizonyítva a szocia­­­lizmus felsőbbrendűségét az álla­mok és nemzetek közötti kapcso­latok tekintetében is. A Román Kommunista Pártnak és a román népnek meggyőződése, hogy azok a legfelsőbb érdekek, amelyek bármilyen nézetkülönbözőség fö­lött egybefűzik a szocialista orszá­gokat, végül is diadalmaskodni fognak, biztosítva az egység erősö­dését, az új típusú nemzetközi kapcsolatok tökéletesedését a szo­cialista rendszer keretében. A szocialista országok egységének helyreállítása és erősítése szívügye a román kommunistáknak, a dol­gozóknak, s mindent megteszünk, hogy­ hozzájáruljunk ennek az egységnek a helyreállításához. (Taps). Tudjuk, hogy a szocialista országok egységétől függ nagy­mértékben a szocializmus világ­szerepének és­­tekintélyének szüntelen növekedése, befolyása a mai társadalmi fejlődésre. Korunk nemzetközi életének e­­gyik lényeges jellegzetessége az a harc, amelyet az évszázadokon át a gyarmati elnyomás igájában sínylődött népek folytatnak a nemzeti függetlenség kivívásáért és szilárdításáért, a szuverénítás megvédéséért. Ez a harc erőtel­jesen kihat a jelenkori világ egész fejlődésére. A román nép, amely súlyos áldozatokat hozott azért, hogy lerázza az idegen el­nyomás igáját, hogy megteremtse az állami egységet, minden erejé­ből támogatja e népek ügyét, tel­jes mértékben szolidaritást vállal igazságos harcukkal, erőfeszítéseik­kel a fejlődés és a jólét útján való minél gyorsabb haladásért. (Élénk taps). Románia, a béke magasztos ér­dekeitől vezérelve, az aktív e­­gyüttműködés politikáját folytatja a világ összes államaival, függet­lenül társadalmi rendszerüktől, a­­zoknak az elveknek az alapján, amelyek ma mindinkább tért hó­dítanak a nemzetközi politika küzdőterén — a jogegyenlőség és a nemzeti függetlenség tisztelet­ben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös elő­nyök elvei alapján. Országunk ?­

Next