Hargita, 1969. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

FENYŐS-HAVAS SZILVESZTER Csíkszeredában (Folytatás az 1. oldalról) fejben azonnal cselekednék. „Fe­rike“­ pedig megállás nélkül, tem­pósan intézkedik, úgy­, hogy a jó kedv barométere állandóan emel­kedjék. Térü­l-fordul, s csak köz­ben mondja: — Évtizedet zártam le a szak­mámban, s abból hét szilveszteri munkában, de ma is legjobban annak örülök, ha a „kedves ven­dég“ jól érzi magát. Ez a legfon­tosabb, kívánok még egy étter­met ,Csíkszeredának. Nem félek a „konkurrens cégtől“, mert így mi­­is­ javíthatjuk feltételeinket, s ösz­­szemérhetjük ötleteink erejét borral, és békességgel... ...,4. vendégek, között van Szabó­­István, a Lendület jégkorong csa­pat­ edzője is. Jókedvű, de ahogy a hokira térünk, pillanatra elko­morodik: — Az idén csak ifjúsági baj­nokságot nyerünk. A jelenlegi fel­nőtt csapattal ki kell húzzuk ezt az idényt, amíg meg lesz a mű­jégpályánk. Akkor aztán megmu­tatjuk ... A Megyei Malom­- és Kenyéripari Vállalat főgépésze, Kopacz László két kívánságot foglal össze egy mondatban: — Mint lelkes Csíkszeredát, kívá­nom, hogy a város és megyénk ed­dig páratlan méretű eredmények és sikerek évébe lépjen. Kislá­nyomnak pedig egy fiútestvért sze­retnénk: az újszülött Évet már tíz perces korában hangos si­­valkodással köszönti a megyeszék­hely, s talán az egész megye első újszülöttje, a kis Márton Csilla. 3 300 grammos és 53 centiméter. Édesapja a delnei Márton Ignác gépkocsivezető, a boldog édesanya pedig a 19 éves Márton Erzsébet, a Készruhagyár munkásnője, első gyermeküknek örvendenek, az élet­revaló, barna kis csecsemőnek. A szolgálatos orvos, dr. Pachota Gyula mosolyogva beszél a rész­letekről. Az ápolónők formálgat­­ják­ a szavakat, örvendenek fé­nyének: Csilla — csillag, új csil­lag — új esztendő . .. Szerencsés legyen és boldog a gyermek és az esztendő is. AZ IFJÚSÁGGAL Nagysikerű és a maga nemében teljesen újszerű kabaré műsor ve­zette be a Művelődési Házban összegyűlt fiatalság nagyszerű szil­veszteri rendezvényét. Nagy készü­lődés és sok izgalom után hamar eldőlt a kérdés: telitalálattal zár­ták az óévet a megyei és városi KISZ-bizottság lelkes szervezői. Si­került egyesíteni műsorban a hely­beli tehetséges fiatalok egész sp­­eindph­aom­ot, a­z ' együttestől lbctve.._a. modern tánc.-for&Sfötatóig, taps­­ssbjjlfmrgazott.­A résztvevők így merkedett hangulatban ültek, asz­talhoz a Művelődési Ház kistermé­ben. Együtt­ az ifjúsággal ünnepeltek a megyei pártbizottság egyes veze­tői, közvetlen, meleg hangon kö­szöntve az összegyűlt fiatalokat, majd a fiatalok köszöntötték az RKP Hargita megyei bizottságának megjelent vezetőit. Munkatársak kívánnak egymás­nak újabb sikereket és jó munkát, s a két­ hosszú asztal felett sorjáz­nak a köszöntők, hullámzanak a jókívánságok koccintással, jókedv­vel és énekszóval,­­ majd táncban oldódnak fel, s ez már az új évi bál, a reggeli órákig. Benne vagyunk már a méltóan köszöntött új esztendőben! w iaáti "Ä 'ksfâpsj, Az új év első újszülöttje Több ezer levelet, üdvözletet továbbított az ország minden fajára szilveszter éjszakáján is Nagy Ferenc, a Csíkszeredai posta értékkezelője ... Gyergyószentmiklóson is, akár­csak szocialista hazánk más helysé­geiben, az emberek sikerekben gaz­dag esztendőtől búcsúztak és jövő­be vetett bizakodással köszöntötték a ránk virradó 1969-et. Gyergyószentmiklóson ebben az évben mintegy 25 helyen rendezték meg a szilveszteri mulatságokat, a vendéglőkben, üzemi klubokban, ét­kezdékben, a Gyilkostónál, a Co­­hárd hegy lábánál lévő nemzetközi turista szállóban, a Bucsin tetején levő menedékházban és máshol. A vendéglátóipar idejében és alaposan felkészült nemcsak a helyi, de az ország különböző részéből érkező nagyszámú vendég fogadására. Szá­mukra is minden feltételt biztosítot­tak, hogy kellemesen töltsék a szil­vesztert. A Gyilkostónál szilveszte­rezett az a 440 diák, aki az ország minden tájáról érkezett ide több­napos pihenésre. Mindenütt a vidámság, a jókedv uralkodott. Néhány perccel az új­év beköszöntése előtt az ünneplők érdeklődéssel és nagy lelkesedéssel hallgatták meg Nicolae­ Ceauşescu elvtárs üdvözlő beszédét, és emeltek poharat az új év sikereire. A szilveszteri mulatságok után a megszokott reggeli ébredés később­re tolódott. És mintha a természet is kedveskedni akart volna az új esztendő első napján az emberek­nek, ■ reggelre a környéket meleg napsugár aranyozta be. És az emberek kikívánkoztak a szabadba. A vidámság­r a jókedv csak fokozódott, hiszen az ifjúság vidámsága, töltötte be a téli spor­tokra alkalmas helyek környékeit, az örökzöld fenyvesekkel és vastag hótakaróval borított hegyek olda­lait. THOMÁN BÉLA Gyergyó­szentmiklóson f. vil­ág: ■­­IWi A r*csíkszentmihályi Páll József mozdonyvezető irányításával indult 1968-as utolsó útjára a 4014-es személyvonat... Pillanatkép a Csíkszeredai Hargita étteremből.. Maroshévízen a Kelemen-havasok lábánál elterülő városban az ünnepre készülődés élénk, pezsgő hangulata uralkodott az év utolsó napjaiban. A környező hegyekre, erdőkre, a város parkjai­ra, házaira bőségesen hullott friss fehér hó óriási díszletként teremtett varázslatos, mesébe illő hangulatot. A Bradul étteremben, a Sólymok­hoz, vagy a Kelemen-havasok többi menedékházába érkező turisták szá­mára, — akik már hagyomány­­szerűen itt köszöntik, az új eszten­dőt—, a kiváló kiszolgálás mellett a festői környezet még szebbé, em­lékezetesebbé tette az itt töltött szilvesztert. ...A maroshévízi faipari munkások­­az IF fényárban úszó klubjában töl­tötték az óév utolsó óráit Jókedvre derítő meglepetésekkel tarkított gazdag , műsor, kitűnő zene és, ru­bintos csillogású bor tartotta mind­végig éberen a jó hangulatot. Jól szórakoztak az MTSZ dolgo­zói is. A város két negyedében, Zenkényen és Vátlán is rendezett számukra szilveszteri összejövetelt a Művelődési Ház. A változatos mű­sorból nem maradt ki a hagyomá­nyos „Pluguşorul“ és a „kecske-tán­­col­tatás“ sem. . A Braseria vendéglőben a hely­beliek mellett számos kolozsvári és marosvásárhelyi turista töltött fe­ledhetetlen estüt. Az­ összecsendülő poharak mellett elhangzott jókedvű felköszöntők Maroshévízen is az elért sikerekről, a boldog jövőről beszéltek. MARC AUREL, a művelődési Ház igazgatója Székelykeresztúron ifjak és idősek egyaránt lelkes, baráti hangulatban, csoportosan, vagy családi körben, várták az új évet. Több, mint százan az új év­re feldíszített vendéglőben ünne­peltek. Jó talpalé valót húzott a zenekar, nem hiányzott az újé­vi szerencse­ malac sorsolása sem. A nemrég 175. évét ünneplő líceumban és a gyermekotthoniban nevelők, tanítók és tanárok a ta­nulókkal közösen töltötték a szil­vesztert. Az elmúlt esztendőben elért eredményeket krónikába fog­laló és az új évet köszöntő műsor­ral kezdték az egész éjjel tartó összejövetelt, amely kora reggelig tartó tánccal fejeződött be. 12 órakor, miután közösen meg­hallgatták Nicolae Ceauşescu elv­társ újévi üdvözlő beszédét, az 1968-as évi eredményekre, újabb sikerekre, a barátságra, a bőségre ürítették poharukat. Új évet üdvözlő sziréna és ha­­rangszó, a koccanó boros poharak, a baráti hangulat, a szállingózó hópelyhek... valóban szilveszter volt. A kora reggeli órákig hangos volt a város, világos ablakok je­lezték, hogy ünnepel a kisváros népe, ünnepli az 1968-as eredmé­nyeket, s egyben a reményteljes, jobb életet jelentő holnapot.. MARTON FERENC levelező // Tusnádfürdőnáss*. A nyári csúcsforgalomra emlékez­tetett Tusnádfürdő szilveszter éjsza­kája. Az ország különböző részei­ből jöttek ide a vendégek, hogy­ kék,­lemes környezetben búcsúztassák az óévet. Puha hótakaró borította a sétányokat, utcákat, hódunyha fedte a fenyőket. A szállingózó hó elosz­latta a hideget. A környezet téli pompájával vetekedtek a szórakozó helyek, ahol a vendégek és a hely­beliek, szilveszteri mulatságát meg­rendezték. ... A fürdővállalat egyes és kettes étterme 500-nál több vendé­get fogadott. Nagy részük Bukarest­ből jött, de sokan voltak Konstan­­cáról és Sepsiszentgyörgyről is. Bermann Andor főkönyvelő az ün­nepi menü felsorolásával birkózik. Hosszú a sor, egy szuszra nem tud­ja elmondani. Van itt minden, a pulykasülttől g kezdig, a pisztrángig " — Hát végig lehi,m enni? — kérdem az egyik vendéget, — így együtt ijesztő soknak tű­nik. Reggelig majd csak elfogy, — mondja Benkő Constantin, aki fe­leségével együtt nemrégen érke­zett a városba. Kovács Gábor társasága Sepsi­szentgyörgyről jött. Hogy miért épp ide? Hát itt laknak a szomszédban és még sohasem szilvesztereztek Tusnádon. ■ —■ Megérte? ' — A hangulat nagyszerű, az étel ízletes, a társaság jókedvű. ... Pattogó csárdás fogad a tó­parti művelődési otthon nagytermé­ben. Idősek, fiatalok ropják a tán­cot. A főrendező Szabó András, a szakszervezeti bizottság elnöke. — Mi elsősorban a helybeliek szórakoztatását biztosítjuk, de szí­vesen fogadjuk a Tusnádon pihenő vendégeket is. — Valamilyen meglepetést tarto­gatnak-e? — Éjfélkor alkalmi krónikásunk rímbeszedve mondja el városunk életének visszás jelenségeit, s ki­sorsolunk egy malacot. ... Az egyes étteremben vendég­zenekar húzza a talpalávalót. Feke­tehalomról jöttek — Már nyolcadik éve töltöm itt a szilvesztert — mond­ja Barbulescu Mihai, a zene­kar vezetője —. Soha nem bántam meg, azért vagyok itt ismét. — Bírják reggelig? — Holnap este újra itt leszünk. — A repertoár? — Tánczene, román és magyar népdalok, klasszikus melódiák. Ránk senki sem fog panaszkodni. .. . Gyorsan telnek az órák. Az idő múlásával fokozódik a jókedv. Vidám nevetés, ünnepköszöntő po­hárcsengés tölti be a termeket. Jó­kívánságok és megint csak jókí­vánságok, ahogy ilyenkor szokás... Jól szórakoztak, jól mulattak Tus­­nádfürdőn a vendégek és helybeliek egyaránt. BORBÉLY LÁSZLÓ „Boldog új évet!” (NAGY P. Zoltán felvételei) Balánbányán Ünnepi köntösbe öltözött az új év küszöbén, a bányaváros. A bányász étkezde csillogó díszben várja a vendégeit. A belépőket Fülöp Ákos fogadja, a bányavállalat szakszerve­zeti bizottságának elnöke. Éjfél előtt néhány perccel Cristi Marin mérnököt, a bányavállalat igazgatóját kérdezzük meg új évi terveiről, gondjairól. — Terveink vannak szép szám­mal és büszkén állíthatom, hogy 1968-ban szép eredményeket értünk el. Az iparág élenjáró vállalata let­tünk. Büszkén nézek körül, mert hős bányászainkat látom itt csa­ládjaikkal együtt. Hiszek hozzáérté­sükben, mely eddig is utat tört e hegyek közt, s meggyőződésem, hogy az új esztendő még nagyobb elégtétellel fogja erőfeszítéseinket viszonozni. Hasonlóképpen­ nyilatkozott And­rás András is, a bányavállalat al­igazgatója. — Elsősorban a vállalat pártszer­vezetére és kommunistáira támasz­kodva kell legyőznünk az összes nehézségeket, amelyek az óévben olykor hátráltattak bennünket. Min­dent megteszünk munkaközössé­günk egységének erősítéséért, a termelési folyamatok állandó töké­letesítéséért. Sikerült utat törnünk az ünnep­lők sokaságán keresztül, hogy be­szélhessünk élenjáró román és ma­gyar bányászokkal, akik itt együtt ünnepüik családjaikkal az év folya­mán elért közös eredményeiket. — Pontosság és szorgalom sike­reink titka — mondja Traian Ma­­nenciu brigádos. — Csak így lehet munkánk, a vállalat egész munka­­közösségének tevékenysége eredmé­nyes. Büszkék vagyunk olyan mun­katársainkra, mint Sándor Ferenc, Titu Gheorghe, Serb Ioan, Ignat Stefan és még sokan mások. Közeli és távolabbi tervekkel teli ez az évkezdet Balánbányán. Feledhetelen marad ez a szilvesz­ter éjszaka minden résztvevő szá­mára. Román és magyar népi zené­vel, jókedvvel, testvériségben bú­csúztatták az óévet, és köszöntötték az újat a bányászok, akik testvéri­ségben forrtak össze itt a balánbá­­nyai rézhegyek alján az egész ha­zának üzenve és kívánva boldog új esztendőt, a kommunista emberi boldogság-eszmény megvalósításá­nak­ magasztos útján. CHIPER GHEORGHE Csíkdánfalván •Az év utolsó napján mintha e­­gész évre akartak volna vásárolni a dánfalviak, annyira tele volt minden üzlet vásárlókkal, akik teli kosarakkal, korsókkal, üvegekkel megrakodva tértek haza. A kora esti órákban a fiatalok egyik része a művelődési otthon felé igyekezett, hogy ott tánccal, mulatsággal várja meg az új év születését. Mások barátokhoz, ro­konokhoz mentek, ahol közösen töltötték a szilvesztert, búcsúztak 1968-tól. Öröm és jókedv minden háznál. Erre megvan minden okuk, hiszen eredményekben gazdag évet zár­tak. Az mtsz dolgozói az utóbbi é­­vek leggazdagabb termését takarí­tották be, a fekete kerámia alkotói szintén a tervek teljesítéséről, a szövetkezet további fejlődéséről számolhatnak be. ... Észrevétlenül röppennek el az óév utolsó percei. Elhangzik Ni­colae Ceauşescu elvtárs üdvözlő beszéde, az óramutató éjfélt jelez. Száz meg száz dolgos kéz emeli koccintásra az aranysárga, zamatos borral telt poharakat, kívánnak egymásnak sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. Most ért először szilvesztert Dánfalva legifjabb polgára, a kis Both Katica, aki a legdrágább új­évi ajándékot jelenti szülei számá­ra. Meghitt, otthoni hangulatban ünnepelt a híres dánfalvi csergék nagy szövőmestere, Páll Andrásné, aki a 97. esztendejét üdvözölhet­te. Ez az éjszaka kettős ünnep volt Gáli, Gizella, a helyi líceum volt növendéke, fizika-kémia szakos ta­nárnő részére, aki most tartotta eljegyzését György Józseffel. A kolozsvári egyetemről jöttek haza, erre a néhány napra a líceum volt növendékei: Antal Vidor, Gid­­ró Vilmos, Zsók József, Bíró Gá­bor és mások. Velük mulatott Fa­zekas János, a Piatra Neamt-i er­dészeti technikum színtízes másod­éves hallgatója. Boros pohárral a kezükben, jó reménységgel a szívükben köszön­tötték az új évet a dánfalviak. Egymáshoz intézett jókívánságaik­ban benne csendül annak ígérete, hogy az 1969-es év feladatait is kötelességtudattal teljesítik. GYÖRGYICZE VILMOS hakgita Gyergyó­szárhegyen Szép hagyományt elevenítettek fel ismét a szárhegyiek. A palotá­nak is beillő művelődési otthon ha­­tamas termében gyűltek össze ko­saras-szilveszteri bálra. Ki-ki elhoz­ta kamrájának legjavát, lelkében pedig mindazt amivel kellemessé, feledhetetlenné lehet tenni egy ilyen estét, így aztán semmi sem hiányzott, hogy teljes legyen a szilveszteri hangulat. A falu kedvenc színját­szói nyitották meg az estét a Bu­­jócskával. Fergeteges tapsi nagy tetszés hálálta éjfélbe nyúló fára­­dozásaikat, dicsérte tehetségüket. OPR Utána a Bogos-féle zenekar, egé­szen pontosan a művelődési otthon erőssége vette át a szót. Szilaj csár­dások, halk tangók, szépséges ke­­ringők dallamai simultak a vidám nép talpa alá. Mi sem felejtettük el a szokást, elfogott a csárdás heve, a barátok, komák szeretetének a melege mint legény korunkban egy­koron. Igazából otthon éreztük ma­gunkat. Reggel is vidám, hangos volt a falu. Az örömre, a szépre, jóravá­­gyásnak mélységes óhaja tartotta hatalmában az emberek lelkét. Ő­­szinte szívből jött a kívánság: tudá­son ez a jókedv és boldogság egész esztendőn át az emberek lelkében, hozzon békét és bőséget mindenki házába. ZÖLD LAJOS Etádén Miként a Küsmőd és Firtos pata­kok, úgy gyűlnek össze, jönnek­ ha­za, ki tudja hány év óta, akik el­származtak innen, hogy itt élő szü­leikkel, rokonaikkal együtt búcsúz­zanak az óesztendőtől, és köszöntsél-e az újat. Együtt ünnepelnek a csa­ládok, rokonok, együtt ünnepel falu. A több mint 600 férőhelyet művelődési otthon szűknek bizo­nyul ezen az estén Úgy 10—11 óráig a színjátszóké a szó, ők szó­rakoztatják a közönséget, mert szo­kás szerint, ezen az estén egy-egy jól előkészített három felvonásossal mutatkoznak be. A mostani szil­veszterező közönség Tamási Áron Énekes madár című színdarabjá­ban gyönyörködhetett, amelyet Németh Emilia tanárnő rendezett és a KISZ tagok mutattak be. He­teken át tartó munkájukat óriási taps jutalmazta, és az előadáson a­­ratott sikerüket értékelve a közön­ség az első táncnótát nekik enged­te­­át. Aztán közösen táncoltak iffjak idősebbek egyaránt. Az 6.esztendőt végző harangszóval leállott a zene­szó, mindenki a helyén maradt és meghallgatták Csetri Mózes, a mű­velődési otthon igazgatójának újévi üdvözletét. Még zúgtak a harangok, amikor a távolabb lakók kosaraiból előkerült a hagyo­mányos töltöttkáposzta és sült kol­bász, a közben megterített aszta­lokra. A közelebb lakók otthon „ebédeltek“. Nem hiányzott a jó borocska sem, hiszen majdnem min-,­den ház pincéjében akadt egy­k hordóval. Régóta nem volt is szép mulatság. Általános a jókép Taps, éljenzés kölcsönös jókívánsá­gok hangzanak el. A hatvan éves Bíró Ferenc, aki a legtöbb táncmu­latságba ellátogat, azt mondta: „Évek óta nem voltam ilyen kedves mulatságon, mindenkinek jó ked­ve van, dehát meg is érdemeljük egy esztendei munka után. Igaza van, a termelőszövetkezet tel­­­jesítette terveit, jó volt az osztalék, az új év tele kamrát, tele pin­cét talált mindenütt. Egy öreg bácsi sommázta a lényeget. „Mikor mu­latság ideje, mulassunk, mikor do­log ideje, dolgozzunk. Boldog új évet kívánok mindenkinek!“ SZÁVAI GÉZA, t 4 a községi pártbizottság titkára ÚJÉVI MOZAIK Megültük­ hát még egy év torát. Emelt fővel és poharakkal köszöntünk el a régi­től, kézfogással, zson­gó tervekkel fogadtuk az újat, a munkahe­lyen, vonaton, őrhe­lyen, szolgálatos szobá­ban, vagy dúsan terí­tett asztalok mellett. Az elmúlás iránti ő­­si bánatot túlharsogta az érkező új öröme. Pedig, ha észrevétle­nül is, de kicsit be­csaptuk magunkat. Hisz jóformán eszünk­be sem jutott nosztal­giával gondolni a távo­zóra, annyi siker, e­­redmény, vagy kudarc tanújára. Nem sóhaj­tottunk, hogy azért mégis csak öregebbek lettünk egy évvel. Az újév-várás, majd érkezés mámora lassan elszállt, s mint ritka éjszakák után, reggel tértünk nyugovóra. Mintha kijárási tilalom, lett volna a délelőtti órákban. Legalábbis Csíkszeredában. De valószínű, így festett a nap kisebb, vagy na­gyobb városokban is. Hiába kerestük az ünnepnapok délelőtti tömegét, alig mutatko­zott valaki az utcá­kon. Aztán ahogy kigyúl­­tak a havas tájon még erősebben csillogó esti fények, ismét életre kelt az utca, lassan megteltek a cukrász­dák, vendéglők, újra felcsendültek a rövid, őszinte jókívánságok: boldog új évet! És az évezredes köszöntő most is újon, melegen hangzott az emberek ajkán. Vajha ilyenkor min­denkinek a nyomába lehetne szegődni, latol­gatni elképzeléseiket, megismerni régi és ú­­jabb vágyaikat, együtt vágni neki a nagy ter­­veknek... Két lány beszélget a cukrászdás asztal mel­lett: — Képzeld, Géza megkérte a kezem az éjjel! — Sejtettem, hogy ti ketten összeházasodtok. — Tavasszal tartjuk az esküvőt. A lány arcán boldog mosoly dereng. — Ezt is megértük. Es tető alatt a családi ház. Jövő ilyenkor már ott koccintunk 1970-re. Az asztaltárs mér­nök lehet, mert így szól: — Diploma tervemet szeretném egyszer tég­lába, kőbe, vasba ön­teni. Több mint egy évet dolgoztam rajta. Talán valamikor arra is sor kerül... Újra koccintanak: — Egészségedre! Bol­dog új évet, mégegy­­szer! ★ Talán CEC-betét­­könyv tulajdonos a tár­saság egyik tagja, aki így reménykedik: — Ha minden jól megy, a nyári szabad­ságomon Dacia ko­csimmal megyünk a tengerpartra. Persze, az egész családdal. Mi­óta vágyunk erre! ★ Autóbuszra várnak a Vörös Grivica utcai megállónál. — Úgy látszik, in­dulhatunk gyalog Pál­­falvára. Kár, hogy így kezdődik az év. Lát­tad volna Kolozsváron a tavaly január else­jén, csak amúgy ker­gették egymást az au­tóbuszok már délelőtt is. ★ Rég nem mulattam ilyen jót. Képzeld, eny­­nyi minden egy év­ben: család, gyerek, e­­gyetemi diploma, jó munkahely. Na, de ez még nem, minden. Csak most jön a java... ★ Enyhe a téli est, ze­ne szól a lakásokban, táncoló párok árnyéka vetődik az elfü­ggöny­­zött ablakokra. Ismét magasra csap a jókedv, lámpafüzérek ontják a fényt a főutcán. Rá­érősen sétáló ifjak, idősek szívják maguk­ba a januári levegőt. Élesen hallszik a vo­­natfütty, zsúfolt autó­buszok robognak. Ut­cákon, házakban ismét felhangzik: Boldog új évet!!-1 JANKÓ ISTVÁN .

Next