Hargita, 1969. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-04 / 2. szám

A „divat“ hóbortjaiból Rendőrruhás útonálló „Hová rejtették el a 300 millió ént? Ki a tettes, és mit fog csinálni a pénzzel“? Bárhová megy az ember Japánban, mindenki erről tárgyal, annál is inkább, mert azt a fiatal „rendőrt“, aki feltartóztatta az egyik bank autóját és az őrök szeme láttára elhajtott 300 millió jennel, még mindig nem fogták el, noha óriási rendőrségi apparátust mozgósítottak. A közvélemény érdeklődését főleg az keltette fel, hogy nem egyszerű útonállásról van szó, hanem páratlan szélhámosságról is. A tettes egyáltalán nem használt fegyvert, hanem olyan pszichológiai légkört sikerült teremtenie, hogy a pénzszállítmány kísérői és a gépkocsivezető elhitte,hogy az autón robbanóanyagot rejtettek el. A fiatal „rendőr“ a nyílt országúton megállította az autót és kijelentette, hogy abban dinamítót helyeztek el. A kísérők eltávolodtak a gépkocsitól, ő pedig annak átvizsgálását színlelve, egy füstképző petárdát is meggyújtott, hogy a veszélyes rakomány látszatát keltse. Közben beült a kormány mellé és elhajtott. A tanúvallomások szerint az ifjú „rendőr“ szálas, jóképű fiatalember volt, s az emberek már előre emlegetik, hogy elfogása esetén ő lesz a börtönök hőse. A folyóratok és kiadók máris cikkeket szándékoznak kérni tőle, a filmtársaságok pedig készek filmszerepet ajánlani neki. Most már csak el kell fogni — mondják az emberek. Ki tudja, hogy a tettest nem csábítják-e majd ezek az ajánlatok, mivel azok révén sokkal nagyobb nyereségre tehet szert, mint az elkövetett lopással... V HARGITA Egy okvetetlenkedő hölgy megkérdezte Einsteint: — Ön, aki annyi mindent tud, megtudná magyarázni nekem, mi a különbség az idő és az örökkévalóság között? — Természetesen, asszonyom, nekem lenne rá időm, hogy megmagyarázzam, de önnek egy örökkévalóságra lenne szüksége, hogy megértse. Friss kéziratát vitte egyik ifjú zeneszerző Gioacchino Rossinihoz. Miközben hallgatta az új zeneművet, a mester minden három percben levette kalapját, majd visszatette fejére. — Talán igen meleg van itt? — kérdezte a zeneszerző-reménység. — Nem — válaszolt Rossini. — Csak szokásom, hogy levett kalappal köszöntöm régi ismerőseimet. S annyi ilyen régi ismerősre találtam az ön új művében, hogy ál-Dertis történetek Híres emberekről Landóan köszönnöm kellett... Mark Twain szokatlan hevességgel támadta egyik cikkében S.-t a nem éppen tisztakezű üzletembert. A cikk a következő kijelentéssel végződött: „Mister S. még azt sem érdemli meg, hogy lekopjék". it Bíróság elé került az ügy és Twainnek visszakoznia kellett. Cáfolatát ugyanabban a lapban közölte és a következőképpen hangzott: „Az elmúlt napokban kijelentettem, hogy Mister S. nem érdemli meg, hogy lekopjék. Ezennel visszavonom az írottakat és ellenkezőjét jelenítem ki: Mister S. megérdemli ...“ Kér G. K. Chesterton (1874— 1936) angol író nagyon kövér volt. Rendkívül sovány barátjával találkozott egyik nap, akit így szólított meg: — Aki rád néz, azt hihetné, éhínség pusztít az országban. — Aki pedig rád néz, azt hihetné, hogy te vagy az oka.. m Amire kendering ? Gyermekkoromban amolyan parittyás vitéz voltam magam is. Előszeretettel vettem célba az öreg szomszédasszony háza tetején a verebeket. Akkor még nem nagyon értettem, miért is haragszik rám annyira. Azokat a szavakat sem értettem, amelyeket dicstelen, vitézkedésem szapora nyelvére csalt, hogyhát „verjen le a kolera!“ Évek múlásával nemcsak a kolera szó értelmét tisztáztam magam számára, de megismertem az elmúlt századok riadalomkeltő ragályos betegségei elleni védekezés tekerőpataki módszerét. A tudatlan emberek azt tartották, hogy a kolera, pestis rossz szellemek gonosz játéka, s a betegséget elhárítják, ha a szellemet ajándékokkal lekenyerezik, távozásra késztetik. Ezért járvány idején a falu asszonyai este összegyülekeztek, hogy elkészítsék az ajándékot: egy kenderinget. A kender fonását csakis napnyugta után lehetett elkezdeni. Éjszaka kerülhetett sor a szövésre, varrásra. A fölkelő nap sugarai a falu határán kívül kellett, hogy találják a kenderinget. Akkor „hatása volt“. Ha pediglen a szellem kérlelhetetlen maradt, a kendering készítésének műveletét a járvány idején minden éjszaka megismételték. A kenderinget azért kellett a falu naraxcui »“•* • •• hogy a járvány gonosz szellemét eltérítsék „eredeti“ céljától vagy pedig kicsalogassák az emberek közül. Hogy miért éppen kenderinget ajánlottak neki? —Mert az akkori időkben előállítása — csupán egy rövid éjszaka állt rendelkezésre! — a fonástól a szövésig, a szövéstől a megvarrásig, sok és gyors munkát, asszonyi ügyességet igényelt. Tehát kielégíthette becsvágyát, jelképe, lehetett a falu áldozatkészségének. BENCZE ÁGOSTON tanár NÉPSZOKÁSOK Autós maraton Ez az ősz nemcsak azért marad emlékezetes a sportkedvelők számára, mert a mexikói Olimpiához kötődik, hanem, mert a sport történetében eddig a legnehezebb és leghosszabb maratoni autóverseny időpontja is volt. De lássuk csak miről is van szó: az angol Dailly Express és az ausztráliai Sydney Dailly Telegraph újságok kezdeményezésére az autósport történetének legnagyobb vetélkedője zajlott le a napokban. Tizenkét versenynap alatt — amelyhez kilenc napos hajóutat is hozzá kell számítanunk — a versenyzők 16,000 kilométert tettek meg hegyen, völgyön keresztül, korszerű műúton, alig járható terepen, dzsungelen, sivatagon át, hogy Londonból az, egész európai kontinensen keresztül, Ázsián át Bombay-ig jussanak és itt hajóra szállva Ausztráliába áthajózzanak, majd ott folytassák a versenyt a végcélig, Sidney-ig. Mindez virtuóz vezetési készséget, nagy teljesítményű és megbízható technikát követelt meg a részvevőktől, így tehát indokolt volt az a nagyméretű érdeklődés, amely világszerte megnyilvánult a maraton iránt. A versenyt természetesen figyelemmel kísérték a nagy autógyárak is, mivel üzleti vállalkozásaik sikere a kocsik itteni szereplésétől is függ. A verseny megszervezésének gondolata már tíz éve érlelődik. Az ENSZ Ázsiával és Távol-Kelettel foglalkozó gazdasági bizottsága még 1958-ban felvetette a kérdést, hogyan lehetne az ázsiai utakat járhatóbbakká tenni és hogyan lehet az autósok számára ■jGbb összeköttetést teremteni Ázsia és Európa között. Két évvel ezelőtt aztán javaslat is hangzott el egy autóverseny indítására az ázsiai útszakasz ágain, amelyből a szakemberek levonhatják a szükséges tanulságokat, ugyanakkor a verseny ráirányítja az illetékesei figyelmét az útfejlesztés szükségességére. De lássuk a versenyt. A londoni Crystal Palace elöl november 24-én, a benevezett, 100 csapat közül 98 állt rajthoz. Noha a versenyszervezők angolok, meg kell jegyeznünk, hogy a részvevők — köztük öt nő — a világ különböző országaiból sereglettek össze, mint ahogy a kocsik között is nemcsak a szigetország márkáit, találtuk meg, hanem számos külföldi kocsi „mérte össze erejét“: Fiat, Simon Peugeot, Moszkvics-408, Ford, Triumph, Mercedes, Volvo és mások. A győztes csapatot, mely elsőnek futott be Sidney-be a dicsőségén kívül jelentős jutalom, 10.000 font sterling várta. A maraton első része a 11.000 kilométert kitevő London-Bombay szakaszt a versenyzők a tervezettnél két nappal hamarább futották le, végigszáguldva Franciaországon. Olaszországon, Jugoszlávián, Bulgárián, Törökországon, Iránon, Afganisztánon, Pakisztán nyugati részén és Indián. Belgrádtól északra Manacanagre. • 16 000 KILOMÉTER 12 NAP ALATT. • ÖT NŐ A VERSENYBEN. * LONDON—BOMBAY— SIDNEY ÚTVONAL ASZFALTOZOTT MŰÚTON, JÁRHATATLAN TEREPEN, DZSUNGELEN, SIVATAGON ÁT. • KARAMBOL 160 KILOMÉTERRE A CÉL ELŐTT. történt az első karambol: Woodley angol versenyző vezette Vauxhall- Ventura kocsi 140 kilométeres sebességgel kiugrott, s nekifutott egy oszlopnak, a versenyzőt kulcscsont töréssel kórházba szállították. A Delhi ellenőrzőponton elsőnek az angol I. C. Taylor és Ines Ireland kettős futott be Mercedesén, mintegy tíz perccel a híres lengyel versenyző S. Zaszada előtt. Delhi után 14.000 kilométer várt a versenyzőkre a Bombay-i hajóra szállásig. Az indiai útrész nehezebbnek bizonyult a megelőzőnél. Pendzsáb síkján, a Yumma folyó völgyében, Ágra irányába haladva, ugyan könnyen „nyelték" az autók a kilométereket, ám a Shamhall völgyének erdős szakaszai, valamint a Gwalior irányába megtett 30 kilométeres út az egész verseny próbakövének bizonyult. De az út nemcsak megpróbáltatást jelentett a versenyzők számára, hanem alkalmat is, hogy festői tájakat járjanak be, megismerkedjenek e távoli vidékek lakosaival. Például Kabulnál és végig Afganisztánon át, az utakon, messziről jött, számos törzs több ezer képviselője üdvözölte a kormánykerek biztoskezű mestereit — olvastuk a Dailly Express egyik tudósításában. December 5-én Bombay-ban hajóztak be versenyzőink a „Chusan“ nevű hajóra, amely Ausztráliába szállította őket. Kilenc napi, jól megérdemelt pihenő után állt ismét rajthoz az utolsó, 4.800 kilométeres, versenyszakasz lefutására a versenyben maradt 72 kocsi. Az ötödik kontinens déli partjával párhuzamosan haladó úton, Perthtől Sydney-ig kemény verseny alakult ki, amelyben drámai pillanatokra is sor került. Az ausztráliai nyári hőség, a Nullarbor félsivatag beláthatatlan sivársága kemény próbára tette a versenyzők ellenállóképességét. Az első ezer kilométer után egymás után dől ki és lép vissza öt kocsi. 160 kilométerre a cél, Sydney előtt pedig, mikor a győzelem már biztosnak ígérkezett, Lucien Bianchi és Jean- Claude Ogier vezette Citroen súlyos karambolt szenvedett, összeütközött egy szembe jövő kis kocsival. A két vezetőt és a másik kocsi két utasát kórházba szállították. Így aztán Andrew Cowan és Brian Coyle angol páros, aki a Perth-ből való induláskor alig a hatodik helyen szerepelt futott be december 17-én elsőnek a célba Trillman-Hunter kocsiján. A nagy érdeklődésre való tekintettel elhatározták, hogy a London—Sydney autós maratont minden negyedik évben megrendezik, így, 1972-ben , ismét nagyszabású autóvetélkedőnek lehet a világ tanúja. MARKOVITS MÁRTON Embercsempészés A norvég rendőrség nemrég bejelentette, felfedezték, hogy minden hatósági engedély nélkül Angliába tartó pakisztáni munkások rejtőzködnek az országon. Az oslói lapok feltételezik, hogy Angliába tartó, színes bőrű bevándorlókról van szó. Köztudomású, hogy Indiából, Pakisztánból és különböző afrikai Commonwealth-országokból tízezrével vándorolnak ki az emberek a munkanélküliség miatt, s indulnak Anglia felé. Az angol bevándorlási törvények azonban rendkívül szigorúak. Az idei rendelkezések szerint, például már a Commonwealth-országokból sem szabad bevándorolni Nagy-Britanniába. Ennek ellenére sokan megpróbálják, persze, törvénytelen utakon. Nem hivatalos adatok szerint az utóbbi években mégis több mint 15 000 ember jutott be Angliába. Hogyan? „Kéjutazás" A közelmúltban londoni üzletemberek csoportja jachtot bérelt a doveri kikötőben, franciaországi „kéjutazás“ céljára. A hajó viszszatérőben viharba került, s egy mentőhajó bevontatta a Boulogne-i kikötőbe. Itt a kikötőhatóságok emberei nem kis meglepetéssel konstatálták, hogy a „legénység“ több tagja... pakisztáni. Az angliai Sandwich-ben néhány halász jelentette a rendőrségen, hogy hajnalban gyanús külsejű alakokat látott leszállni egy kis vitorlásról. Mint mondották, a hajó azonnal elvitorlázott. A rendőrök a jelzett hely közelében nyolc, személyazonossági igazolvány nélküli indiaira bukkantak. Az érkezők elmondották, fejenként 2 000 font sterlinget fizettek egy teignmouthi „halásznak“, hogy átszállítsa őket a La Manche csatornán. Ez azonban csak egyike azoknak a kevés eseteknek, amikor az angol rendőrségnek sikerült megakadályoznia az embercsempészést. A hatóságok tudják, hogy már hoszszú idő óta a partőrség orra előtt folyik a titkos bevándorlók becsempészése az országba. Az üzletet kis francia, belga, vagy nyugatnémet halászhajók segítségével bonyolítják le. E hajók bevándorlókat visznek Angliába, s onnan aranyat és gyémántot csempésznek kontinensre. E műveleteket olyan gondosan megszervezték, hogy eddig e bandák egyetlen tagját sem sikerült elcsípni. E bandák egyike aknaszedő típusú, rendkívül erős motorokkal felszerelt hajóval is rendelkezik, ami lehetővé tette, hogy gyorsaságban felülmúlja az angol partőrség összes hajóit és nyomtalanul eltűnjön. Eltűnt tengerészek Az embercsempészés, a megállapítások szerint, mintegy öt éve folyik. Aki „inkognitóban“ Angliába akar jutni, előzetesen le kell fizessen, lehetőleg aranyban, egy 150 és 200 font sterling között váltakozó összeget. Gyakran a titkos bevándorlók nem rendelkeznek ezzel az összeggel és angliai rokonaik, vagy barátaik fizetnek helyettük. Sőt, a „szervezet“ olykor abba is beleegyezik, hogy bizonyos ideig vár a pénzre, de ilyenkor 200 százalék kamatot számít fel. A Scotland Yard az eddigi vizsgálatok alapján megállapította, hogy a titkos bevándorlókat három úton csempészik be Angliába. Hazájukból először régi teherhajókon teszik meg az utat Portugáliáig, Olaszországig, Belgiumig, vagy Franciaországig, ahol átveszik őket a banda ügynökei és titokban átszállítják a La Manche csatornán. Angliában egy ideig rokonoknál, vagy barátoknál rejtőznek, amíg hamis vagy más személyek nevére szóló iratokat szereznek, amelyekkel munkát vállalhatnak. A másik út, amelyet azonban csak férfiaknál alkalmazhatnak, az, hogy a bevándorlókat a különböző hajók legénységébe felvéve csempészik be. Amikor ezek a hajók az angol vagy ír kikötőkbe érnek, a „tengerészek“ teljes felszereléssel partra szállnak, felveszik a kapcsolatot egy összekötővel. Távoli helységekbe szállítják őket, hogy a rendőrség nyomukat veszítse. A harmadik „útvonal“ az, hogy a bevándorlókat autóbuszokon Németország SZK- ba szállítják, majd onnan titokban Angliába. Az angol rendőrség meggyőződése szerint ezt az embercsempészést óriási szervezet végzi, amelyet a háttérből befolyásos, jelentős pénzügyi eszközökkel rendelkező emberek irányítják. A Scotland Yard véleménye szerint, az embercsempészés e szervezet tevékenységének csak az egyik, és nem is a legfontosabb ága; a szervezet ügynökök óriási hálózatát tartja fenn számos nyugati országban, és jelentős mennyiségű aranyat, drágakövet, órát és fegyvert szállít törvénytelen utakon. I. RETEGAN Névcsere egy sláger miatt... Charles Brown Milwaukee-i (Wisconsin állam) lakosnak egyszerre meggyűlt a baja saját nevével. Amióta a The Peanuts könnyűzene-együttes nagy sikert aratott a Bolond Charlie Brown című slágerrel, állandó élcelődés céltáblája lett. Charles Brown bírósághoz fordult, s kérte, hogy változtathassa meg nevét... Alim Abd Al Karim ra! feszélyben Velence! Velence pusztulása elkerülhetetlennek látszik — erre a megállapításra jutottak a szakemberek az olasz természetvédelmi bizottság bolognai összejövetelén. A bizottság szerint Velence pusztulásában számos tényező játszik közre, melyek nemhogy csökkennének, hanem még fokozódnak is. Így például nagy mennyiségű hordalék rakódik le a lagúnákban, kőolajmaradványok és más anyagok szennyezik be vizét. A bizottság által összeállított dokumentum szerint, amennyiben nem születik azonnali, számottevő anyagi áldozattal járó intézkedés, „a katasztrófát nem lehet feltartóztatni“. Ki győzött az Olimpián: az Adidas, vagy a Puma ? A 200 méteres futás győztesei Tommie Smith és John Carlos amerikai futók kitűnő üzleti érzékről tettek bizonyságot: 20 000 márka ellenében a német Puma cég futócipőjében rajtoltak. Az amerikai olimpiai bajnok Bob Seagren meg éppen két cég cipőit reklámozta: a rúdugrás selejtezőjén Adidas cipőben versenyzett, a döntőben Puma cipőben rajtolt, s a győztesek dobogóján újra Adidas cipőben jelent meg. Fogadni mernék, hogy a fotók és a tévé riporterek előtt való fellépéséért Seagren egészr kis vagyonra tett szert mondott a Harold Connoly (USA) egykori kalapácsvető olimpiai bajnok. S nem járt messze az igazságtól. A két német sportszergyár között már tíz éve folyik az elkeseredett harc az elsőbbségért. Alig hihető, de igaz, hogy ennek a két vállalat vetélkedését. Amikor Amnia Harry világ- és olimpiai bajnok 1960-ban Adidas cipőben világrekordot ért el, havi két hatalmas vállalatnak két testvér a tulajdonosa. Adolf Dassler (Adidas) és Rudolf Dassler (Puma) halálos ellenségek. Évente hatalmas összegeket költenek hirdetésekre és ugyanennyi ' '' vándorolt az élsportolók zsebeibe is. Bob Seagren ügyesen ki is használta a 2 000 márka tiszteletdíjat kért Adolf Dasslertől. Mivel, úgy látszik, az Adidas cég nem hitt abban, hogy Armint Harry a római olimpián ,-'„első.. ..lesz,, nem volt hajlandó fizetni. A világbajnok "áttért a Puma-cipőre, s valóban Rómában is olimpiai bajnok lett. Adolf Dassler, mint látszik, okult hibáját és az idei olimpián bőkezűbb volt. Hetven csapatot látott el cipővel és sikerült engedélyt szereznie arra, hogy az olimpián árusítsa gyártmányait. Rudolf Dassler is elindult Mexikóba 2 300 pár Puma-cipővel, de nem volt szerencséje, mert csak 100 000 márka ellenében engedték be az országba A 4x400 méteres staféta nyertesei Smith, Davenport, Evans és Seagren Puma-cipőben futottak., A népiét Hennige 400 méteres gátfutásban második lett, szintén Puma-ci pó hsm Az idei mégis az Adidas cég .lett a győztes. Csupai a könnyűatlétikában 38 aranyérme volt. A mexikói olimpiai játékokon a versenyzőkön kívül két német sportszergyár is rajtolt KIS REJTVÉNY-LEXIKON VÍZSZINTES: I. A költői megelevenítés eszköze. 9. Hajdani egyiptomi szultánok testőrségének tagja. 10. A vidám. 12. Kínai területmérték. 13 Munka vagy tárgy. 15. Ezüst vegyjele. 16. Kis sziget Velence mellett; itt készültek a középkor híres üvegtárgyai. 20. Mauritánia berber lakosságának elnevezése. 21. A Hudson folyó mentén élt indián törzs (névelővel). 24. „... ira et studio“ — vagyis: „harag és elfogultság nélkül“. 25. Két forgalom: Az alabamin vegyjele; Ibi Miklós névjegye. 27. Az anyag legkisebb része, amely még megőrzi annak vegyi tulajdonságait. 29. Vissza: lehet vízi, vagy gőzhajtású. 30. A fejvédő. 32. Molibdén vegyjele. 33. Két szó: sír, és a Nílus, más nyelven. 35. Fa része. 37. . . Nagy István, nagysikerű magyar természetrajzi filmek készítője. 38. Hatalmas kövekből emelt őskori építmények. 40. Anyagi támogatója, alkotó művésznek, vagy kutatónak (névelővel). FÜGGŐLEGES: 1. Község a Hargita aljában. 2. Daru igéje. 3. Hazai repülőtársaság rövidítése. 4. A szintetikus kaucsuk. 5. Festékben van. 6 Állat szállás. 7. Ital. 8. Népvándorlás korabeli lovas nép, névelővel. 11. Kutyafajta. 14. Afrikában és Dél-Ázsiában élő magasnyakú, díszes farktollazatú madarak (f. ék.). 17. „. . a szőlőben“ — Feuchtwanger ismert regényének címe 18. Nylon betűt keverve. 19. Egy darabból vésett emlékkő. 22. Dalos-táncos népi színjáték a régi Görögországban és Rómában. 23. Görögország régi görög neve. 26. Művészi zománcozású kerámia. 28. E lúgos folyadék! 29. Az arab költészetből származó rímes próza. 31. A malária gyógyszere. 32. Zágon nagy szülöttje. 34. Dal (ékes) 36. Irodai kapocs. 37. Pipacs, románul. 39. Germánium vegyjele. A sorozat előző rejtvényének megfejtése: VÍZSZINTES: 1. Lublin. 9. A Lago, 11. Lob. 22. Limonit 29. Levitán 33. Lipova. 34. Lux. 35. Libán. FÜGGŐLEGES: 1. Ladoga. 4. Leonardo da Vinci. 6. Libreto. 8, Log. 20. Lizol 24. Lanolin. 28. Lavina. KA 2.3 b e 6 ' S Jy 9 te 144 m B 4Z 75 ■ J iy 46 1ft Jlp te 21 zz. 2.3 Ü Zb ü t ZS-26 fii ze 29 34 ■ 2o B PI 1 g33 3b 3 r 36ü 31 3 S 33 bo 3 Két kép a „mindenható reklám“ világából S&I . A felső képünkön látható furcsa alakú repülőgép nem a század, elejéről származik, hanem az ultramodern reklám technika szüleménye. Az eredeti alakzatú gép, melyet a Slingsby A. C. angol vállalat gyártott, arra hivatott, hogy fényreklámot hordozzon a levegőben. A kis sebességgel szálló repülőgépre különböző cégek hirdetéseit szerelik fel — jó pénzért —, és hordozzák végig a nagyvárosok fölött. Lenti képünkön sem egy karambol következményeit viselő autó látható, ahogy első pillantásra hihetnénk, hanem egy düsszeldorfi (Németország SZK) fotoáruház reklám céljait szolgálja: karosszériáját fényképezőgép-alakúra képezték ki. 528.000 kilométer kerékpáron Guido Pianta, Polverara (Padua tartomány) postása a 65. évét betöltve, nyugdíjba ment. Ez az esemény azért hívta fel magára a figyelmet, mert Guido Pianta, aki 46 éven át lelkiismeretesen teljesítette kötelességét, pontos nyilvántartást vezetett arról, hogy milyen távolságokat tett meg kerékpáron és hány levelet kézbesített. A levélkézbesítő, saját nyilvántartását összegezve, megállapította, hogy nem kevesebb, mint 528 ezer kilométert tett meg, vagyis tizenháromszor a Föld körüli távolságot. Ez idő alatt 16 millió kiló levelet hordott ki. Recept-lapok KENŐMÁJAS A disznómájat mindaddig főzzük (kb. 15 perc), mígnem véres a belőle kifolyó lé. 70—• 75 deka friss, főtt szalonnát, 50 deka kövérkés húst és zsírban párolt hagymát a májjal kétszer-háromszor ledaráljuk, sóval, borssal ízesítjük és habosra kavarjuk. Üvegekbe jól belenyomkodva, gőzben főzzük,,, majd zsírt töltünk a tetejére. Hosszabb ideig tárolható. DISZNÓFŐSAJT A letisztított, félbevágott disznófejet addig főzzük, amíg a hús a csontról leválik. Jó nagy rostájú őrlőn ledaráljuk, majd ízesíthetjük fokhagymával, borssal és sóval , vagy citromlével, citromhéjjal, kevés borssal és sóval. A hájról lefejtett hártyából zacskót varrunk, ebbe töltjük a főzetet, abáljuk és egy napos füst után fogyasztjuk. TÖRT HÚS A szépen kinyúzott, lapos húshúst sózzuk, borsozzuk, kevés apróra vágott fokhagymával is, meghintjük, ujjnyi vastagságra darált kolbászhúst kenünk rá, majd jó szorosan felcsavarjuk. Vékony spárgával megkötjük, egy napos füst után pároljuk és hidegen tálaljuk.