Hargita, 1969. március (2. évfolyam, 50-75. szám)

1969-03-01 / 50. szám

II. évfolyam 50 (318) szám 1969. március 1. szombat [Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Ara 30 bani HONPOLGÁROK! A Szocialista Egységfront jelöltjeire szavazva március 2-án, ki­nyilvánítjátok tántoríthatatlan elhatározásotokat, hogy valóra váltsátok a Román Kommunista Párt egész politikáját, hogy új és mind nagyobb győzelmeket arassatok a haza és szocialista nemzetünk felvirágoztatá­sának, az egész nép jóléte növekedésének útján, hogy növekedjék Románia hozzájárulása ahhoz a harchoz, amely a szocializmus, a demokrácia és a béke győzelméért folyik a világban. (A SZOCIALISTA EGYSÉGFRONT KIÁLTVÁNYÁBÓL) i murai L samt MenanzEienusi uubich­atisztisi méc­ s A választási kampány, amely k­ét hónapig uralta az ország egész politikai életét, pénteken elérte csúcspontját. Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RKP KB főtitkára, az Államtanács elnö­ke, a Szocialista Egységfront nagy nemzetgyűlési képviselője­löltje a bukaresti 1. számú vá­lasztókerületben nagyszabású választói gyűlésen átfogó beszé­det mondott.­­ Már jóval a nagy választói gyűlés kezdete előtt a főváro­siak ezrei tartottak a város szí­vében lévő Palotatér, az utóbbi 25 esztendő megannyi történel­mi eseményének színhelye felé. A hely lassan szűknek bizo­nyul: hatalmas tömeg gyűl ösz­­sze a Calea Victoriei-en, le egé­szen a Telefonpalotáig és a tér­re torkolló mellékutakon. A feliratos táblákon a bizalom meleg szavai éltetik a kommu­nista pártot, amelynek a nép páratlan műve minden vívmá­nyát köszönhetjük. Lelkes éljenzés hangzik fel a Al. téren. Nicolae Ceauşescu elv­­társ, a többi párt- és államveze­tővel együtt a párt Központi Bizottságának székházából lako­sok sorfala között elindul a Köz­­társasági Palota felé. Az embe­rek lelkesen éljenzik a pártot, annak vezetőségét, szocialista hazánkat. Nicolae Ceauşescu elvtárs és a többi vezető mele­gen válaszol a nagyrabecsülés és az általános lelkesedés je­leire. Hasonló lelkesedés uralkodik a Palotateremben is. Ércesen visszhangzik a felhívás: „Éljen a Szocialista Egységfront vá­lasztási győzelme!“. A párt és az állam zászlóival díszített színpad hátterét az ország cí­mere és a következő jelszó u­­ralja: „Éljen a Szocialista Egy­ségfront !*■ A teremben jelen vannak fémipari munkások, gépgyár­tók, , textilisták — a 23 August választókerületben működő nagy iparvállalatok és más bukares­ti nagyüzemek számos munká­sa, mérnöke, és­ technikusa, tudományos, művészeti és kul­turális dolgozók, tanerők, diá­kok, fegyveres erőink katonái, a vallásfelekezetek képviselői. A gyűlésen részt vesz az RKP KB, az Államtanács és a kor­mány, a Szocialista Egység­front Országos Tanácsa több tagja, tömegszervezetek, gazda­sági és társadalmi szervezetek vezetői, az együttélő nemzeti­ségek tanácsainak képviselői, román és külföldi újságírók. Hatalmas taps és éljenzés fo­gadja a terembe lépő Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Mau­rer, Gheorghe Apostol, Emil Bodnaraş, Chivu Stoica, Paul Niculescu-Mizil, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Constantin Dragan, Fazekas János, Petre Lupu­, Ma­nea Mănescu, Gheorghe Rădu­­lescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Vasile Vilcu, Ştefan Voitec, Petre Blajovici, Dumi­tru Coliu, Emil Drăgănescu, Gere Mihály, Dumitru Popa, Dumitru Pope­scu, Vasile Pati­­lineţ elvtársakat. A gyűlést a Szocialista Egy­­ségfr­ont municípiumi tanácsá­nak nevében Dumitru Popa elvtárs, az RKP KB Végrehaj-­j tó Bizottságának póttagja, az­­ RKP Bukarest municípiumi bi­zottságának első titkára, a fő­város főpolgármestere nyitotta meg. Dumitru Popa elvtárs üdvö­zölte a gyűlésen résztvevő párt­os államvezetőket, majd ezeket mondotta: Kérem, engedjék meg, hogy üdvözöljem, a párt- és államve­zetők jelenlétét körünkben, é­­lükön Nicolae Ceauşescu elv­­társsal, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárával, az Államtanács elnökével, a Szocialista Egy­ségfront Országos Tanácsának elnökével. Nagy megtiszteltetés főváro­sunk lakosai számára, hogy nagy nemzetgyűlési képviselője­löltjük Nicolae Ceauşescu elv­társ, akit az 1. számú, „23 Au­gust“ választókerületben java­solták. A párt főtitkárának jelenléte e választási gyűlésen, ahol a „23 August“ választókerület la­kosaival együtt részt vesznek az összes fővárosi dolgozók képei­(Folytatás a 3. oldalon) NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE TISZTELT ELVTÁRSAK! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG Állampolgárai! Mindenekelőtt ki szeretném fe­jezni legmelegebb köszönetemet a bukaresti 1. választókerület lako­sainak, akik bizalmukat nyilvání­tották ki irántam, amikor jelölt­nek javasoltak a nagy nemzetgyű­lési képviselőválasztásokra. (Taps, éljenzés.) Ugyanakkor megragadom az alkalmat, hogy meleg köszöne­tet mondjak az egész ország dol­gozóinak a Szocialista Egységfront összes jelöltjei iránt tanúsított bi­zalomért. Ebben kifejezését látjuk az egész nép bizalmának a Román Kommunista Párt iránt, a párt marxi-leniai politikája iránt, a­­mely mindenben megfelel szocia­lista nemzetünk létérdekeinek. (Hosszantartó taps.) A nagy nemzetgyűlési és a nép­tanácsi jelölések során, a válasz­tási kampány keretében számta­lan találkozóra, gyűlésre és nagy­gyűlésre került sor, több millió lakos részvételével. E rendezvé­nyek fő jellegzetessége a hazánk fejlesztése kérdéseinek, a nép a­­nyagi és kulturális életszínvonala szüntelen emelése útjainak nyílt és sokoldalú megvitatása. (Hatal­mas taps.) Elmondhatjuk, hogy az­ egész választási kampány , óriási megnyilvánulássá alakult át, a­­melyben kifejezésre jutott népünk egysége a párt és a kormány kö­rül, az összes dolgozóknak az a megmásíthatatlan akarata, hogy tántoríthatatlanul megvalósítják a párt és a kormány bel- és külpo­litikáját. (Hatalmas taps.) Az egyes néptanácsok és más állami és társadalmi intézmények munkáját ért bírálatok, az ez al­kalommal tett javaslatok mesz­­szemenően bizonyítják a széles­­néptömegeknek azt a törekvését, hogy biztosítsák a pártpolitika szi­lárd megvalósítását. A megválasz­tandó Nagy Nemzetgyűlésnek, nép­­tanácsoknak, az összes párt- és ál­lami szerveknek kötelességük a­­legnagyobb figyelemmel tanulmá­nyozni a választási kampány nyilvános vitáin felmerült problé­mákat és megtenni a szükséges in­tézkedéseket ezek megfelelő meg­oldására. Most, a választási kampány vé­gén, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a kampány alkalmat nyújtott a széles körű vélemény­­cserére az ország összes időszerű gazdasági-társadalmi kérdéseiről, arról a tevékenységről, amelynek célja valóra váltani a haza sokol­dalú fejlesztésének programját. A választási kampány új társa­dalmi rendünk mély demokratiz­musának jegyében folyt le. Ez a demokratizmus a dolgozók forra­dalmi vívmányainak, azoknak a párt- és államintézkedéseknek az alapján jött létre, amelyeknek cél­ja biztosítani a szükséges feltéte­leket ahhoz, hogy a néptömegek teljes mértékben részt vegyenek az ország vezetésében. Szocialista demokratizmusunk ezekben a na­pokban erőteljesen kifejezésre jut abban, hogy a dolgozók megvitat­ják bel- és külpolitikánk fő vo­natkozásait, amelyek a haza je­lenével és jövőjével kapcsolatosak, az ország, a városok és a községek gazdálkodásáról tanácskoznak a Szocialista Egységfront jelöltjei­vel, azokkal, akiket március 2-án megbíznak, hogy képviseljék őket a hatalom szerveiben — a Nagy Nemzetgyűlésben és a néptaná­csokban — szabadon kifejezik vé­leményüket, akaratukat és törek­véseiket. Országszerte a pezsgő társadalmi és politikai tevékeny­ség légköre tapasztalható; ez azt bizonyítja, hogy népünk valóban szabad, hazájának ura, szuverén a hatalom gyakorlásában, hogy a nép maga dönt sorsa felől, leg­főbb érdekeinek megfelelően. (Hosszantartó taps.) Ez meggyőz minden állampolgárt arról, tekin­tet nélkül társadalmi kategóriájá­ra, szakmájára, vagy nemzetiségé­re, hogy zavartalanul érvényesít­heti energiáját, képességeit és te­hetségét a haza szolgálatában, Ro­mánia haladásáért a szocializmus és a kommunizmus útján. (Hatal­­mas taps, éljenzés.) TISZTELT ELVTÁRSAK! Az idén lesz 25 éve annak, hogy hazánk felszabadult a fasiszta iga alól; ez a körülmény különleges fontosságot és jelentőséget ad az 1969. március 2-i választásoknak E választások alkalmat nyújtanak arra, hogy számba vegyük azokat a kimagasló eredményeket és si­kereket, amelyeket a román nép a kommunista párt vezetésével a szocializmus megteremtésének, a haza felvirágoztatásának, a jólét­nek és a boldogságnak az útján ért el. Az idősebbek még emlékeznek rá, milyen helyzetben volt orszá­gunk­­25 évvel ezelőtt. Az ország alá volt rendelve a náci Német­országnak, a hitleri erők oldalán részt vett a Szovjetunió elleni háborúban, a német seregek fosz­togatták az ország kincseit; mind­ez a nemzeti katasztrófa szélére sodorta Romániát. Ilyen körülmé­nyek között a Román Kommu­nista Párt, bebizonyítva, hogy forradalmi, nemzeti felelősségé­nek magaslatán áll, egységben a munkás, demokratikus, nemze-­­i erőkkel, határozottsággal akció­ba lépett a fasiszta diktatúra megdöntéséért, Románia , kilépé­séért a szovjetellenes háborúból és országunk csatlakozásáért az antihitlerista koalícióhoz a haza teljes felszabadulásáért és a fa­siszta Németország végleges szét­zúzásáért vívott harcban. (Hatal­mas taps.) Az események kibontakozása ismeretes, és nem kívánok foglal­kozni velük. Hangsúlyozni aka­rom azonban, hogy az 1944. au­gusztus 23-i történelmi aktus megvalósítása nélkül Románia el­képzelhetetlenül nehéz helyzetben lett volna. Úgy vélem, szent kö­telességet teljesítek, amikor ez­úttal is kifejezem egész népünk háláját azok iránt, akik az or­szág felszabadulásáért harcoltak és akik ma már nincsenek kö­zöttünk. (Hatalmas taps.) Most is hangsúlyozni kívánom, hogy népünk nagyra értékeli a Szovjetunió, a Vörös Hadsereg döntő hozzájárulását a fasizmus leveréséhez és Románia teljes felszabadulásához. (Erős taps.) A román és a szovjet kato­nák közösen vívott harca lefek­tette az alapjait a népeink közötti új típusú barátságnak. Úgyszintén , i .kötelességemnek tekintem megemlíteni a többi Szö­vetséges országok­­ katonáinak a­ hozzájárulását is a fasizmus szét­zúzásához. Egyszersmind hangsú­lyozni akarom annak a hősi harc­nak a jelentőségét, amelyet az összes, leigázott népek, élükön a kommunista pártokkal, folytattak a hitlerizmus ellen. A hazafias erőknek a fasiszta megszállók el­leni harca számottevő szerepet játszott a győzelem kivívásában, s újból bebizonyította, hogy nincs olyan erő a világon, amely térd­re kényszeríthetné azokat a né­peket, amelyeknek eltökélt szán­dékuk, hogy a legnagyobb áldo­zatok árán is megvédjék szabad­ságukat és függetlenségüket. (Hosszantartó taps.) Azért idéztem fel ezeket az e­­seményeket, hogy még inkább megvilágítsam az ország felsza­badulása óta eltelt 25 évben vég­bement mélyreható változásokat. Mind az Augusztus 23-i történel­mi aktus megvalósítása, mind a társadalmunk struktúrájában, a nép életmódjában végbement ösz­­szes eddigi nagy átalakulások a Román Kommunista Pártnak kö­szönhetők, a pártnak, amely nagyszerű történelmi küldetése magaslatán, a nemzetünk iránti, a szocializmus és a kommuniz­mus ügye iránti felelősség ma­gaslatán állott. (Hatalmas taps, éljenzés, ováció.) KEDVES ELVTÁRSAK ! Az előző választások óta eltelt négy évben népünk egész alkotó energiája a IX. pártkongresszuson elfogadott program teljesítésére irányult. Az ötéves terv első há­rom esztendejében elért eredmé­nyek és az 1969-es előirányzatok nagyobbak a tervszerintieknél; ezek a kongresszusi irányelvek realizmusáról tanúskodnak, s az­zal a meggyőződéssel töltenek el bennünket, hogy az ötéves tervet nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk. Ebben a három esz­tendőben több mint 12 százalék volt az ipari termelés évi növeke­dési üteme; a vegyiparban 21 szá­zalékos, a gépgyártó iparban 16 százalékos, a villamosenergiaipar­ban 20 százalékos, a könnyűipar­ban 12 százalékos volt ez az ütem. Különös hangsúlyt helyeztünk a szerszámgépek termelésére, az elektronikára és az elektrotechni­kára, s ezen ágazatok számára kü­lön programokat állítottunk össze az ötéves tervben foglaltaknál sok­kal nagyobb fejlesztési előirányza­tokkal. Az utóbbi években számos intéz­­kedést foganatosítottunk a munka jobb megszervezésére, a termelő­­kapacitások célirányosabb kihasz­nálására, az anyagi termelési költ­ségek csökkentésére, a gazdasági hatékonyság növelésére. Az ebben a tekintetben­ sok vállalatban el­ért pozitív eredmények iparunk rendkívüli tartalékairól tanúskod­nak. A mezőgazdaságban, az 1968. évi kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére, az utóbbi három évben körülbelül 12 százalékkal növeke­dett a termelés, jó feltételek kö­zött biztosítva a lakosság ellátását mezőgazdasági élelmiszertermé­kekkel. Ki kell emelni az állami mezőgazdasági vállalatok pozitív eredményeit, amelyeket a tevé­kenységük jobb megszervezésére tett intézkedések­­ nyomán értek el. A szövetkezeti szövetségek ve­zetőségének nemrégiben megtar­tott plenáris ülése hasonlóképpen kidomborította egyre több mező­­gazdasági termelőszövetkezet ered­ményeit a gazdasági erősödésben. Szocialista — szövetkezeti és álla­mi — mezőgazdaságunk teljes mértékben bebizonyította szilárd­ságát és felsőbbrendűségét. Ezekben az években az állam több mint 160 milliárd lejt fordí­tott beruházásokra, s az anyagi és pénzügyi eszközök legnagyobb ré­szét az ipar és a mezőgazdaság műszaki-anyagi bázisának fejlesz­tésére használtuk. Az utóbbi há­rom évben körülbelül 700 nagy ipari kapacitás kezdte meg a ter­melést. Jelentős összegeket fordí­tottunk az oktatás és a tudomá­nyos kutatás fejlesztésére. Az ál­lam ugyanakkor fokozott figyelmet fordított lakások, kórházak, böl­csődék és más szociális-kulturális létesítmények építésére. Az említett időszakban a nem­zeti jövedelem körülbelül évi 8 százalékkal növekedett, s ez egy­aránt lehetővé tette, hogy nagyobb összegeket fordítsunk felhalmo­zásra — a nemzeti jövedelem kö­rülbelül 30 százalékát — és szün­telenül növeljük a dolgozók élet­­színvonalát. Mint ismeretes, már 1967-ben — az előirányzottnál egy évvel korábban — növeltük a ki­sebb fizetéseket; ebben a növelés­ben több mint 1 000 000 alkalma­zott részesült. A nyugdíjakat kö­rülbelül 30 százalékkal emeltük, s ebben az évben növeljük a összes tevékenységi ágak dolgozóinak fi­zetését. Igaz, hogy ugyanakkor egyes árakat korrektáltunk s ezek magasabbak lettek; ezeket az in­tézkedéseket az tette szükségessé, hogy az illető szektorok tevékeny­sége deficites volt. Ezzel párhuza­mosan azonban csökkentettük szá­mos termék árát. Az­ életszínvonal terén foganatosított intézkedések mérlege pozitív; az alkalmazottak reáljövedelme 1968-ban több mint 14 százalékkal növekedett 1965- höz képest; ugyanezen időszakban a parasztság reáljövedelme körül­belül 13 százalékkal nőtt. Ilykép­­pen megvannak a feltételei annak, hogy a fizetésemelési intézkedések révén 1970-ben megvalósítsuk a IX. kongresszusnak a dolgozók életszínvonala emelésére vonatko­zó előirányzatait. (Hatalmas taps.) Figyelembe véve azt a tényt, hogy a kisebb jövedelmű gyerme­kes alkalmazottak nehezebben tudják fedezni a megélhetési ki­adásokat, a Végrehajtó Bizottság el­határozta, hogy ez év március 1-től 30 lejjel felemelik az 1 300 lejig ter­jedő fizetésű alkalmazottak gyer­mekpótlékát, minden gyermek u­­tán. (Taps.) Az ehhez a kategóriá­hoz tartozó dolgozók tehát évi mintegy 700 millió lej többletjö­vedelemben részesülnek. (Hatal­mas taps.) A nemzetgazdaság, rohamos fej­lődése számos új munkahely lét­rehozását biztosította, s az alkal­mazottak száma csaknem félmillió­val növekedett. Ez maga után von­ta az egészében vett fizetési alap több mint 14 milliárd lejes növe­kedését is. Ennek nyomán az álla­mi, és szövetkezeti kereskedelem útján eladott árualap 1968-ban 28,8 százalékkal volt nagyobb, mint 1965-ben. Ezek az összegezett adatok be­szédesen bizonyítják, hogy a párt és a kormány következetesen meg­valósítja programját, emeli a nép anyagi és szellemi életszínvonalát — ami politikánk, egész tevékeny­ségünk legfőbb célja. (Hosszantar­tó taps.) Az életszínvonal növeke­déséről beszélve, természetesen egy pillanatra sem feledjük, hogy még számos olyan dolgozó család van, amelynek még kicsi a jöve­delme és nehezen tudja kielégíte­ni életszükségleteit. Meg kell mondanunk, hogy még sok a ten­nivalónk annak érdekében, hogy hazánk valamennyi lakosa számá­ra megfelelő életszínvonalat bizto­sítsunk. Éppen ezért, összpontosí­tanunk kell minden erőfeszítést a nemzetgazdaság egyre gyorsabb fejlesztésére, és ezen az alapon meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket a dolgozók jövedelmé­nek növeléséhez, az egész nép a­­nyagi és kulturális életszínvonalá­nak emeléséhez. Mindent elköve­tünk e célkitűzés mielőbbi megva­lósításáért. (Hatalmas taps, éljen­zés, hosszantartó ováció.) Összes nagy eredményeinket ki­emelve, nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy ebben az időszakban tevékenységünkben hiányosságok is voltak. Egyes ágazatokban és szektorokban, egyes vállalatokban és intézményekben, egyes párt- és állami szervek munkájában fogya­tékosságok vannak, s ezek tükrö­ződnek a gazdasági életben, a termelési eredményekben. Az a­­nyagi és pénzügyi eszközöket nem használják fel mindenütt ésszerű­en és gazdaságosan. Még vannak nem teljesen kihasznált termelőka­pacitásaink. Sommás számítások szerint, a termelés és a munka jobb megszervezésével, a jelenlegi kapacitások teljes kihasználásával és más műszaki-szervezési in­tézkedésekkel, 15—20 százalé­kos többlettermelést lehetne elér­ni, külön kiadások nélkül. A ter­melési folyamat ütemességét azok a hiányosságok is negatívan befo­lyásolják, amelyek még a vállala­tok műszaki-anyagi ellátásában észlelhetők. Azért hangoztatom külön eze­ket a fogyatékosságokat, mert a párt- és állami­­ szerveknek, az összes vállalati munkakollektívák­nak figyelmük középpontjába kell állítaniuk ezek megszüntetését. Nagy tartalékaink vannak a be­ruházások területén is; az önkölt­ség csökkentésében az utóbbi két­­három évben elért eredmények el­lenére még drágán építünk; he­lyenként még tartja magát a gran­­domániás irányzat. Ezzel kapcso­latban jellemző, hogy a sajtó is, a televízió is inkább az építkezések építészeti aspektusát ismerteti, nem pedig azok funkcionális vo­natkozásait, nem a beruházások gazdasági hatékonyságát, amely elsősorban a gépekkel és felszere­lésekkel való ellátástól, az új tech­nika jó kihasználásától függ. Még nem kielégítő egyes beruházások kivitelezésének üteme sem. A be­ruházások idejében való és a leg­jobb körülmények közötti megva­lósítása állandó, fő törekvése kell hogy legyen minden minisz­tériumnak, minden vállalatnak, az összes párt- és állami szerveknek. Bíráló megjegyzéseket tettem gazdasági tevékenységünk egyes oldalait illetően, azzal a meggyő­ződéssel, hogy a dolgozók — az ország összes kincseinek gazdái — megértik, hogy módunkban áll a legrövidebb idő alatt felszá­molni a hiányosságokat, biztosí­tani a szocialista építés kitelje­sítésének gyors haladását Romá­niában. (Hatalmas taps.) Az országunk gazdasági-társa­dalmi fejlesztésében elért nagy eredmények nagy erőfeszítést kö­veteltek egész népünktől. De minden állampolgár megelégedés­sel elmondhatja, hogy ezek az e­­rőfeszítések nem voltak hiábava­lók. Románia történelmileg rövid idő alatt erős, fejlődésének teljé­ben lévő iparral és gyorsan kor­szerűsödő mezőgazdasággal, fej­lett tudománnyal és kultúrával rendelkező országgá vált. E kimagasló eredmények , eléré­sében a román nép nagy erőfeszí­tései összefonódtak­ a­ szocialista világrendszer összes­ országaival való gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés és koo­­perálás fejlődésének pozitiv há­lásával. Mi nagyra értékeljük a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa tagországaival és a­ többi szocialista országgal való gazda­sági együttműködés fontos szere­pét i s, a jövőben is fejleszteni a­­karjuk e kapcsolatokat. (Taps.) Ebben az együttműködésben min­den egyes szocialista ország ha­ladásának és ugyanakkor az egész szocialista világrendszer gazdasá­gi ereje növekedésének biztos út­ját látjuk, márpedig a szocialis­ta világrendszer csak minden szocialista állam gazdasági-társa­dalmi felvirágzásán alapulhat. (Taps.) Ugyanakkor országunk számára igen jelentősek voltak és marad­nak mind a fejlettebb kapitalista országokkal, mind a fejlődésben lévő országokkal való gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési és kooperálási kapcso­latok is. Abból a vitathatatlan valóságból indulunk ki, hogy a jelenkori óriási műszaki-tudomá­nyos haladás körülményei kö­zött minden ország gyors haladá­sa összefügg a nemzetközi mun­kamegosztásban való aktív rész­vétellel. Bármilyen elszigetelődés csak pangáshoz, lemaradáshoz ve­zethet, ami mély következmé­nyekkel járhat az illető ország e­­gész gazdasági-társadalmi fejlő­désére. Éppen ezért országunk a jövőben is sokoldalú együttműkö­dési és kooperálási kapcsolatokat épít ki az összes országokkal, te­kintet nélkül társadalmi rendsze­rükre, a kölcsönös előnyök és a belügyekbe való be nem avatko­zás alapján. (Hosszantartó taps.) TISZTELT ELVTÁRSAK! Mindaz, amit a román nép e negyedévszázadban megvalósított, azt bizonyítja, hogy helyes marxi­­leuiai politikát folytat pártunk, amely alkotó módon alkalmazta Románia konkrét viszonyaira a szocialista építés általános tör­vényeit. Hazánkban a szocializ­mus kiteljesítésének útján még nagy erőfeszítések szükségesek minden tevékenységi területen. A IX. pártkongresszuson kijelölt programnak és az Országos Kon­ferencia határozatainak a megva­lósításához még teljesítenünk kell az 1969—1970. évi tervet. Minden adottságunk megvan a­­zoknak a nagyszerű céloknak az eléréséhez, amelyeket a párt­ tű­zött népünk elé. Meggyőződé­sünk, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, nem­zetiségre való tekintet nélkül, az összes dolgozók lendületes mun­kájával valóra váltjuk a haza sokoldalú fejlesztésének jelenlegi ötéves tervét. A Szocialista Egy­ségfront vállalja, mindent elkö­vet, hogy biztosítsa Románia egyre határozottabb előremenete­­lét a haladás és a szocialista ci­vilizáció útján. (Hatalmas, hosz­­szantartó taps, ováció, éljenzés.) A jelenlegi ötéves terv megva­lósításáért folyó fokozott te­vékenységgel egyidejűleg, a párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának határozata alapján, folyamatban van az 1971—1975-­­ös időszakra szóló ötéves tervnek és Románia 1980-ig terjedő fej­lesztési programja irányelveinek a kidolgozása. Hangsúlyozni szeret­ném leendő két ötéves tervünk rendkívüli jelentőségét, e tervek döntő szerepét a szocializmus sok­oldalú és teljes felépítése szem­pontjából Romániában, a kom­munizmusra való fokozatos átté­réshez szükséges feltételek meg­teremtése szempontjából. (Erős taps.) E tervek alapvető célkitűzése a korszerű, erős ipar és olyan fej­lett mezőgazdaság megteremtése, amely bőségesen biztosítja a me­zőgazdasági élelmiszertermékeket, s ezen az alapon a szükséges fel­tételek létrehozása a társadalom összes tagjai anyagi és szellemi ■szükségleteinek minél teljesebb kielégítéséhez. Ugyanakkor a szo­cializmus — az eddigi legigazsá­gosabb és legemberibb társadalmi rendszer — kiteljesítésén értjük a társadalmi egyenlőség és méltá­nyosság biztosítását az egész tár­sadalom viszonylatában, a szocia­lista demokrácia fejlesztését min­den tevékenységi területen, a feltételek megteremtését ahhoz, hogy a széles néptömegek minden szinten részt vegyenek, az egész gazdasági és politikai élet kibon­takozására vonatkozó határozatok kidolgozásában és alkalmazásá­ban. , A következő ötéves terv, akár­csak az 1980-ig terjedő fejlesztési irányvonalak gazdasági erőfeszí­téseink középpontjába állítják az ország iparosításának további gyors folytatását. Az illető idő­szakban nagymértékben fel akar­juk számolni a fejlett iparú or­szágokkal szembeni elmaradásun­kat és meg akarjuk közelíteni fej­lettségi színvonalukat az egy la­kosra jutó termelés, a munkater­melékenység, valamint a nemzeti jövedelem, vagyis az anyagi és szellemi életszínvonal tekinteté­ben egyaránt. (Taps.) E cél meg­valósítása döntő jelentőségű ha­zánkban a szocializmus teljes felépítése szempontjából. E cél megvalósításához erőfeszítéseinket a következő fő irányokban össz­pontosítjuk: a belföldi nyersanya­gok magasrendű hasznosítása,­­ az energetikai bázis és a villamos­­energia-termelés elsődleges fejlesz­­­tése, a kohászati termelés fejlesz­tése azzal, hogy 1975-ben mintegy tízmillió tonna acélt állítunk elő és­ növeljük az ötvözött és a kiváló minőségű acélok részarányát; vál­tozatosabbá tesszük és a műszaki minőség szempontjából javítjuk a gépipari termelést, nagyobb figyel­met fordítva a magas műszaki színvonalon álló szerszámgépek termelésére: gyorsabban fejleszt­jük az elektrotechnikai és az elek­tronikai ipart; meggyorsítjuk a vegyipar további fejlesztését — ehhez az iparághoz rendelkezünk a szükséges nyersanyagokkal­­, különösen pedig a műanyag- és műréstgyártás fejlesztését; fokoz­zuk és változatosabbá tesszük az összes gazdasági és szociális-kultu­rális szektorok gyors fejlődéséhez, valamint a lakosságnak szükséges építőanyagok gyártását; gyors ütemben fejlesztjük a könnyű- és az élelmiszeripart, hogy minél gazdagabbá tegyük a közszükség­leti cikkek választékát. Iparunk, a nemzetgazdaság ve­zető ága kapacitásának és színvo­nalának emelésére irányuló erőfe­szítésekkel egyidejűleg rendkívüli figyelmet fordítunk a mezőgazda­ságra, hogy a gabona-, iparinö­­vény- és zöldséghozam elérje a fejlett­­ mezőgazdasági országok termelésének színvonalát. Ennek érdekében fokozzuk a műtrágyák a gyomirtó-, a rovar- és gombaölő szerek termelését és biztosítjuk a mezőgazdasági munkák sokoldalú gépesítését; fokozni fogjuk a ta­lajjavítási és öntözési munkálato­kat, hogy 1980-ig mintegy 3,5 mil­­lió hektárt tegyünk alkalmassá öntözéses művelésre; rendkívüli figyelmet fordítunk az állatte­nyésztésre, mind az állatok és a szárnyasok számát, mind a fajok (Folytatás a 3. oldalon)

Next