Hargita, 1969. március (2. évfolyam, 50-75. szám)

1969-03-01 / 50. szám

2 A nagynemzetgyűlési és néptanácsi képviselőválasztások szocialista rendszerünk mélységes demokratizmusának bizonyítékai A nagynemzetgyűlési és népta­­nácsi képviselőválasztások előtti időszakban országszerte megélén­kült a politikai tevékenység. A­, idei választások, amelyeket az RKP vezetésével a Szocialista Egység­front irányít, nagyszerű alkalmat szolgáltatnak a felszabadulás utá­ni huszonöt esztendő, gazdasági, politikai és társadalmi téren elért sikereinek számbavételére. A képviselők megválasztásának alapelvei és az egész választási rendszer szabályzata, melyeket az Alkotmány és a néptanácsok meg­szervezésének és működésének tör­vénye ír elő, tág lehetőséget biz­tosít a dolgozóknak a képviselők megválasztásakor arra, hogy szaba­don hallassák véleményüket, és a legméltóbb, a legmunkára termet­­őbb állampolgárokat válasszák meg az államhatalom szerveibe. A választások megszervezése és lefolyása világosan bizonyítja, hogy hazánkban az államhatalom a dol­gozó emberek kezében van, és a szocialista építés kiteljesítésének nagy művét szolgálja. Az állampolgároknak az a joga, hogy mindenki választhat és min­denki megválasztható, valamint választási rendszerünk mélységes demokratizmusa, már a képviselők kijelölésekor biztosítja a népakarat szabad érvényesülését. Az Alkotmány 25. szakaszának értelmében minden 18. életévét be­töltött állampolgár szavazati jog­gal rendelkezik, azok pedig akik betöltötték ,a 23. évet megválaszt­hatók a Nagy Nemzetgyűlés és a helyi államhatalom szerveibe. Az Alkotmány előírásai tehát biztosít­­ják a szavazati jog egyetemességét. Választási rendszerünk demokra­tizmusát bizonyítja a szavazás köz­vetlen jellege is, és híven kifejezi a választóknak képviselőjük iránti bizalmát, és ugyanakkor megnöveli a képviselő választóival szembeni felelősségét. Az Alkotmány 17. szakasza az állampolgárok jogegyenlőségének leszögezésekor azt is megállapítja, hogy fajra, nemzetiségre, nemre, műveltségi fokra való tekintet nél­kül minden állampolgár szavazati joggal rendelkezik, és ugyanakkor meg is választható. A szavazásnak az Alkotmányban szentesített tit­kos jellege, lehetőséget szolgáltat a szavazóknak akaratuk szabad ér­vényesítésére. Ugyancsak választási rendsze­­rünk demokratizmusát és a tőkés­földesúri rendszer választási rend­­szerével szembeni felsőbbrendűsé­gét igazolja az a tény is, hogy a képviselők felelősséggel tartoznak választóik iránt. A választások e­­gész folyamata a dolgozók tevékeny részvétele és ellenőrzése közepette zajlik le. Választási rendszerünkben a képviselők megválasztása minden választókerületben az egy személy­re való szavazás alapján történik. Ez azt jelenti, hogy minden vá­lasztópolgár kerületenként egyet­len képviselőt jelöl meg. A kép­viselők ilyenszerű választása az­zal az­­előnnyel jár, hogy egyéníti a felelősséget, és megerősíti az e­­gyes választókerületekben a kép­viselő és a választók közötti kap­csolatot. A néptanácsok megszervezésé­nek és működésének törvénye részletesen taglalja a képviselők jogait, és kötelességeit. A képvise­lői megbízatás fő tartalma abban áll, hogy állandóan foglalkoznia kell az állampolgárok kéréseinek elintézésével, problémáik megol­dásával. Ez szükségessé teszi, hogy a képviselő mindvégig a legszo­rosabb kapcsolatban maradjon a tömegekkel és ugyanakkor biz­tosíték is arra, hogy sikeresen ren­dezi a rábízott feladatokat. A most megválasztandó képviselőkre há­rul az a felelősségteljes feladat, hogy munkaképességük, szervező- és kezdeményezőkészségük teljes bevetésével, — továbbra is szoros kapcsolatban választóikkal—, si­kerre vigyék az 1969-es állami terv célkitűzéseit, szocialista gaz­daságunk szüntelen erősítése érde­kében. KISS GÁBOR, Hargita megye főügyésze A BERUHÁZÁSOK NÖVEKEDÉSE (milliókban) Először szavazok Kimondhatatlan bol­dogsággal tölt el az az érzés: felnőttem. Nagykorúvá lettem. 18 év áll mögöttem. 18 év szabad, boldog, kicsi történelem, a­­mit az iskola padjai tettek szebbé, és a­­mit nem zavart sem az éhezés gondja, sem a puskaropogás zaja. Gondtalan gyermek­korom végére értem. Kicsit fáj ez, de mé­gis örülök neki. Be­zárul mögöttem egy út, de a tavasz egy új út kapuit nyitja meg előttem. Még a kapuban állok, do­bogó szívvel tekintek körül. Rohanó folyó­ként zajlik az élet, minden nő, fejlődik, épül. Ebben a zsibongó életben kell m­egáll­­nom a helyem, anél­kül, hogy szüleim és tanáraim féltő keze elgördítené az aka­dályokat utamból. Nagykorú vagyok, teljes jogú állampol­gár. Érzem, hogy nem könnyű a rám váró feladat­áradat, hisz most már nemcsak a logarléccel kell meg­­küzdenem, helyt kell állnom a társadalom­ban. Tudom, a felnőt­tek bíznak bennem, és hazánk valameny­­nyi fiataljában. E bi­zalom sokszorozza meg erőnket most, a­­mikor először szava­zunk. Tudom, a legjobb, a legmegfelelőbb em­bereket választjuk képviselőknek. Tu­dom, hogy a Szocia­lista Egységfront Ki­áltványának nagysze­rű programja, amely­nek valóra váltásához erőmhöz mérten én is hozzájárulok, megte­remti számomra és szocialista hazánk minden állampolgára számára, a gondtalan élet előfeltételeit. El­múlt gyermekéveim felhőtlen napjai nem fognak megszakad­ni. .. Ezért vagyok bol­dog, ezért lelkese­dem, ezért dolgozom, és ezért is szavazok! MARTON MARGIT, a vlahicai líceum XII. osztályos tanulója Dortok Úszta tszű­nése- A városok és a községek kul­turális élete az utóbbi időszak­ba­­ szembetűnően fellendült, s ez érthető is, hiszen mindenütt a választások nagy ünnepét, tár­sadalmi életünkben ezt az igen jelentős politikai eseményt akarják méltóképpen köszönte­ni. Az eredmény azoknál a kul­­túr otthonoknál a legteljesebb, amelyek nem alkalomszerűen állítják színpadra műkedvelő művészeiket, hanem folyama­tos, tervszerű kultúr­tevékeny­séget folytatnak. A kultúrának mély gyökerei vannak Gyergyó­­remetén. Ottjártunkkor ezt tapasztaltuk, s egyben azt is, hogy Oláh József kultúrigazga­tó irányító munkája eredmé­nyes. Máskor is, de most külö­nösen jó a felkészülés üteme, s a kultúra lelkes művelői pedig Oláh József oldalán szerveznek, mozgósítanak. Balázs Nándor­­ tanító egy hatvan tagú kórus­sal büszkélkedhetik, ő alakítot­ta újjá januárban azt a férfi kórust, amely levéltári adatokik szerint 1919-ben már létezet­tk Gyergyóremetén. Lázár István pedig leányos, legényes és pá­ros táncokat tanít be a község fiataljainak, míg a köztisztelet­nek örvendő dr. Asztalos Lász­ló , körorvos tizenkét tagú vonós zenekart vezényel. Remetén a könnyűzene kedvelőinek szá­ma is egyre szaporodik, s erről a Balázs Cs. János helyettes ta­nár által irányított öt tagú könnyűzenekar gondoskodik. Szólóénekesekben, kitűnő sza­­valókban és szereplőkben sincs hiány. Szász Éva és Szabó Er­zsébet, s a többi lelkes tanerő már évek óta különböző színda­rabokat tanítanak be. Munká­juk eredményét igazolják az egyes előadások nagy sikerei. A választások napjának kul­turális programját már jó elő­re összeállították. A négy órás műsor résztvevői a község ifjen­ és a középiskola tanulói lesz­nek. A siker most sem marad el, ebben biztosak vagyunk, mert Gyergyóremetén a dalok­nak tiszta csengése van, a sza­vak szívből fakadnak. LŐBINCZI JÁNOS A fiatalja a választásokat köszönti Betfalva öregje Lelkes, választások előtti han­gulat uralkodik Betfalván. A vá­lasztópolgárok szívvel—lélekkel támogatják a helyi közigazgatási szervek tevékenységét. Ezt példáz­za az a tény is, hogy ezidáig mindenki ellenőrizte, szerepel-e neve a választói névjegyzéken. A lelkesedést, a közügyek irán­ti odaadást példázzák a munkavál­lalások: az új művelődési otthon külső vakolása, a belső festés és a meszelés. De a faluszépítés terén is sok újat hoznak a lelkesedés hónapjai: elhagyott területeket ül­tetnek be díszfával, virágágyáso­kat varázsolnak az addig­­elhagyott telkekre. A műkedvelés pezsdüléséről is örömmel számolhatok be. Három­­felvonásos népszínművel köszönt­jük a választásokat. Az öregebbek még emlékeznek a betfalvi énekkarra, amely bi­zony jóideje hallgat. Képviselő­jelöltjeink javaslatára most újra­alakul ez a szép hagyományokra visszatekintő kórus. Nemsokára akár négy szólamra írt dalokat is betanulhatunk. Nincs hiány tehát a lelkesedés­ben. Betfalva öregje-fiatalja a választásokat köszönti. KOVÁCS ISTVÁN, a betfalvi művelődési otthon igazgatója HARGITA I­ v Boy mondatban Csíkszeredai 1-es szá­mú Önkiszolgáló üz­let havonta több mint 1,2 millió lej értékű áruforgalmat bonyolít le, a dolgozók létszámát és az el­adási területet alapul véve ezzel az eredménnyel az or­szág tíz legjobb üzlete között szerepel. város lakossága 1968- ban 300 televíziót, 250 mosógépet, 230 hűtőszekrényt vásá­rolt. C­síkszereda járóbeteg rendelőiben 404 826 beteget vizsgáltak meg, a közel 500 á­­gyas kórházban pedig több mint 12 000 beteg részesül évente gyógykezelésben. E­gyes fertőző betegsé­gek, mint a paralízis, a diftéria, a kiütéses tífusz, egyáltalán nem fordultak elő. A városban 1240-en je­lentkeztek önkéntes véradásra az elmúlt esztendőben, s a kór­házi osztályokon vérátöm­lesztésben részesült 583 be­teg összesen 299 liter élet­mentő vért kapott. A­z állami kereskedel­mi vállalat, amely Csíkszeredában 70 egységgel rendelkezik — ebből 27 élelmi­­szerbolt, 21 ipari üzlet, 22 pedig közétkeztetési egység —, 1968. december 1-ig 126 millió lej értékű árut hozott forgalomba, 18 százalékkal többet, mint 1967 hasonló időszakában. A A C­ síkszeredában 1969- ben mindenkinek meg­lesz a maga ültetett fája. ­­ yak­a­n öreyd­­­ ­égv­ir­ágaival, hótól roska­dozó fenyőivel, forró szí­vű, meleg lelkű emberei­vel Csíkszereda a tél vá­rosa. A nyár városa. Mert az is: tűzpiros virágaival, rigófüttyös parkjaival, ta­vaszi­ szépet sarjasztó örök­ serény lakóival, akiknek életéhez a ker­tészkedés úgy odatartozik, mint a kezük által elültetett rózsához az illat. Önmagát teremtő város. Pusz­tulásaiból föltámadó, veszedelmet mindig legyűrő, életakaró. 1661- ben negyvenezer török és tatár egy nap alatt felégeti és földig­­rombolja. 1717 és 1719 között dü­hödt pestisjárvány pusztítja, meg­tizedeli. Az első világháborúban 77­0 épülete válik a tűz martalé­kává. A második világégés fekete korommal szórja tele. De a hosszú évszázadok alatt mindig volt kéz újraéleszteni, fe­nyővel és virággal beültetni a vá­rost. Mert volt mi adjon bizodal­mat az itt élőnek, követ, meszet, fát az építésnek, emelni új életet a romok fölé: a Hargita. Valósága szimbólum a városlakók tudatá­ban: a megújhodás, a meg nem alkuvás, a fenyőszál-tartású fel­­felé növekedés, a keménység igazi szimbóluma. Ezért ragaszkodott évszázadokon keresztül ehhez a helyhez Csíkszereda. A mostoha történelmi múlt vá­rosa. A gazdagodó, biztonságos jelen, ■ megálmodott, a teremtő munká­ból fakadó jövő városa. J­­­ulta-ia­dó­ipar, niri'us­z.ú ’r­cp mű­ részét Csíkszereda iparosításának kér­dése szorosan hozzátartozott és hozzátartozik az egész megye, Székelyföld iparosításához. Égető gondja volt ez az ítt élőknek. So­kat beszéltek erről a múltban, a városban, a városon kívül, parla­mentekben, de tenni nem tettek. Csíkszereda ipara megrekedt, né­hány ügyes kézműves, kisiparos, keveseket foglalkoztató, kezdet­leges felszerelésű műhelyben. A XIX.század közepén, amikor Euró­­paszerte forradalmasodik az ipar, Csíkszeredában alig akad egy-két csizmadia, mészáros. (1840-ben a tulajdonképpeni városnak, a kül­területek nélkül 810 lakosa volt’). Számottevőbb ipari egységek, ki­sebb gyárak csak a XX. század elején épülnek, azok is azonban — mint a régi bútorgyár, a vasgyár, a sörgyár — igen rövid ideig térm­él-*­ltek. Aztán alig történik valami. Regényből ismert kép: haldokló , ,/ I •( - ' í ■ i -• I . ) • kisváros. Az 1898-ban megépült vasút, amely összekötötte a várost Bras­sóval, majd később a Maros, illet­ve a Tatros völgyén át Marosvá­sárhellyel és Moldvával kétség­telenül hozzájárult Csíkszereda városiasodásához, de leginkább felfigyeltek kiváló földrajzi adott­ságaira, hiszen nagyfontosságú utak metszőpontjában fekszik, s azokat gyűjti egybe, mint az Olt a hegyipatakok vizét. Azonban Csíkszereda ipari termelése or­szágos jelentőségűre csupán a felszabadulás után tett szert és bontakozott ki igazán. A fel­­szabadulás, a népi hatalom megteremtése, a lakosság fel­zárkózása a szocializmus épí­téséhez, valóban megalapozta a város ipari fejlődésének ki­bontakozását. Lakosságának létszáma 1963- ban hivatalos adatok szerint 16 078 volt, 8351 férfi és 7727 nő. A 7533 fizetéses alkalmazott közül 3537-en az iparban dolgoznak. A mai Csíkszereda ipari potenciálját 357 808 000 lej összipari termelés­sel a következő főbb iparágak kép­viselik: textil-, bánya-, élelmi­szer-, gépgyártó és fémfeldolgo­zó-, fakitermelő és fafeldolgo­zó-, vegyi- és építkezési anyago­kat gyártó iparok. De hadd érveljenek a számok a szocialista építés éveiben elért fejlődésről csupán egyetlen, az 1349 dolgozót foglalkoztató Kész­­ruhagyár esetében, amelynek ter­mékeit Európaszerte ismerik. Míg 1960-ban még csak 102 000 külön­féle terméket állított elő, addig 1964-ben 380 000-et, 1968-ban pedig 977 000 jó minőségű árut. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az IMTF erdő­­ipari gép­javító és szállító válla­lat, mintegy 2­000 alkalmazottat foglalkoztató műhelyeit. A lakos­ság egyre gyarapodó igényeinek kielégítésére hivatott „Olt“ kis­ipari szövetkezet harminchat egy­ségből összetevődő hálózatát sem, ahol szakemberek százai végzik a mindennapok lelkiismeretes mun­káját. 1969. január 1-től a népmű­vészeti termékeket gyártó részleg külön egységgé tömörült, létrejött a népművészeti szövetkezet, amely biztosítja a hagyományos csíki népművészeti termékek szervezett előállítását és forgalomba hozását. E sajátos művészeti iparág meg­teremti a lehetőséget az alko­tó népi tehetségek érvényesü­lésének és termékeivel hozzá­járul a dolgozók esztétikai neve­léséhez. Nagyvonalakban a fentiekből te­vődik össze a város jelenének i­­para. A szocialista állam azonban nem áll meg ennyinél. Mindannyi­unk emlékezetében frissen él Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának városunk­ban tett látogatása és találkozása a dolgozókkal, mely alkalommal több ezer ember előtt forró, szív­hez szóló beszédében többek kö­zött fölvázolta Csíkszereda ipari jövőjét is. Szavai ma élő valósá­gok. A Készruhagyár mellett már épül a kötöttárugyár, amely 1970- re elkészül és mintegy 1800 em­bernek ad munkát. Épül az új nyomda a város e részében, s a korszerű iparnegyed mellett nem­sokára már körvonalazódnak az új lakótelep épületei is. 1969-ben 538 lakosztály épül állami alapból a Tudor Vladimirescu utcában — a városban összesen 560. Izmosodik az ipar válla, e­­gyütt izmosodik az emberével, és kinőné a várost, ha az nem nőne vele. Jxtewi termei közös fiúi. Az 1962-es esztendő forradalmi tavasza gyökeres változást hozott a város mezőgazdaságában is. Korszerű, izmosodó iparról be­széltünk az imént, s ugyanezt el- Megyénk CSÍKSZEREDA mondhatjuk a mezőgazdaságról is, mely lépést tart a követelmények­kel. A nagyüzemi gazdálkodás kezdetével bőkezűvé vált a fekete csíki föld. Az Állami Mezőgazda­­sági Vállalat 4459 hektár összterü­leten fejti ki tevékenységét, mely­ből 962 szántó,­­ 632 kaszá­ló és 1 403 legelő. A vállalat állattenyésztési profilú, s ma már 1400 hízó szarvasmarhával és­ 4800 juhval rendelkezik. Az állathiz­lalásban elért számottevő ered­ményeivel, amelyek országos szinten ismertek, nagy mértékben hozzájárul a város lakossága hús­igényeinek kielégítéséhez. Hason­lóképpen, a Csíkszeredában szé­kelő Mezőgazdasági Gépesítő Vál­lalat 27 féle mezőgazdasági mun­káját elvégzésével biztosítja a csíki medence mezőgazdaságának gépe­sítését. A vállalat életében külö­nösen szembetűnő az a gyarapo­dás, amelyet a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása óta elért. Míg 1962-ben 114 traktora volt, ma ez a szám 273-ra emelkedett. 1962- ben az összes mezőgazdasági gé­pek száma 490, 1968-ban már 1634 különböző mezőgazdasági munkák elvégzését szolgáló géppel rendel­kezik. Elmondhatjuk: embert szolgál a gép a közös parcellákon. A városhoz tartozó három ter­melőszövetkezet: Taploca, Zsögöd és Pálfalva 6926 hektár mezőgazda­­sági területén a termelőszövetkezeti dolgozók odaadó munkával emelik terméseredményeiket. Hozzájárul­nak a város lakosságának élelmi­szerrel tejjel, hússal, zöldségfélék­kel való egyre bőségesebb ellátá­sához, s ugyanakkor ők maguk is jobban élnek. Bizonyítja ezt az évről-évre magasabb munkanap­egység értéke (1968-ban a taplocai mtsz-ben például 33,25 lej volt a munkanapegység értéke, 2,20 lej­jel több, mint a tavalyelőtt, Zsö­­gödön pedig az 1967-es évi 24,08 lejről 27,81 lejre emelkedett!). Bőkezű a csíki föld, ha meg­kapja a jussát. Évről-évre mind több jut a földnek, és évről­évre mind többet ad a hálás föld. A szocialista építés éveiben a szövetkezeti gazdálkodás é­­letereje megsokszorozódott. A közös munka hét esztendeje, a növekvő szorgalom, a fehérebb kenyér és az egyre gazdagodó sikerek időszaka volt. És a hó alatt békésen szuny­­nyad a jövő élet... ai tu­dom/nup is, a nyuxfszet o­ttlimui Csíkszereda iskolaváros. Mai képéből nem maradhat ki a fenn­állásának 301. évébe lépett Lí­ceum. Talán sosem volt olyan fiatal a tudomány e hajléka, mint napjainkban. Pártunk és kormá­nyunk nagyfokú gondoskodásának köszönhetően csak 1968-ban szo­cialista államunk több mint 800 000 lej beruházást eszközölt a Líceum korszerűsítésére, a közpon­ti fűtés bevezetésére, renoválás­ra. Az iskola 50 nappali és 10 esti tagozatos osztályában 2000 magyar és román növendék ismerkedik a leghaladottabb tudományokkal, a szocialista kultúra értékeivel. Persze nemcsak a három évszáza­dos múltra visszatekintő Líceum fiatalodott meg. A városban szá­mos különböző fokú és profilú iskola működik, 238 tanerővel, 3780 tanulóval. Ezek között van 4 négyosztályos általános iskola, három nyolcosztályos, egy líceum, egy mezőgazdasági szaklíceum, egy bányászati szakmai iskola, és egy építészeti technikum. Az 1968/ 1969-es iskolai év nagyjelentősé­gű a város iskolahálózatának éle­tében. Ebben az évben kezd­tek hozzá az oktatás tovább­fejlesztéséről szóló Irányelvek, az új oktatási törvény gyakor­latba ültetéséhez. A város tan­ügyi dolgozói számára — akik nagy lelkesedéssel, őszinte aka­rással munkálkodnak az okta­tás tartalmának megjavításán és korszerűsítésén újabb lendü­letet adott a tanszemélyzet fi­zetésemeléséről szóló Miniszter­­tanácsi Határozat, mely egy­úttal újabb beszédes bizonyí­téka annak a megbecsülésnek és gondoskodásnak, amelyben pártunk és kormányunk a jö­vő nemzedék nevelésével fára­­dozókat részesíti. A Líceum soktornyú épülete a tudomány szimbóluma. A kultúráé a Művelődési Ház, amely közös erőfeszítésből és állami támoga­tásból épült, nyitotta meg kapuit 1962-ben. Csíkszeredában mindig is nagy volt az érdeklődés a műve­lődés, és a művészet iránt. 1890- ben dalegylet tevékenykedett és vett részt országos vetélkedőkön. A század elején fel-feltűnnek a műkedvelő színjátszók is,­­ azon­ban a felszabadulásig folyamatos és szervezett műkedvelői tevé­kenységről — az énekkar kivéte­lével — nem beszélhetünk. Való igaz, a megyeszékhely ma még nélkülözi a hivatásos művésze­gyütteseket, de a műkedvelők és más megyék színtársulatai, mű­vészcsoportjai igyekeznek kielégí­teni a város kultúrszomját. A vá­rosi Művelődési Ház, a szakszerve­zetek, a kisipari szövetkezet és a KISZ-bizottság hatékony mű­­kedvelési, nevelői munkát fejt ki. Az öt tánccsoport, a hetvennyolc éves énekkar, a négy zenekar, a nagy múltra visszatekintő színját­szócsoport, a szólisták és szavalók sokasága szolgálja a város dolgo­zóinak nevelését, szórakozását. E­­redményeiket nemcsak a városban ismerik. Csupán az utóbbi tíz év-­­ben 5 országos kitüntetésben és díjazásban részesültek magas mű­vészi színvonalon előadott műso­rukért. Többször szerepeltek a rá­dióban, a tele­vízióban és felléptek- e az ország különböző színpadain. De ami szinte lényegesebb: fárad­ságot nem kímélve veszik ki ré­szüket a csíki medence falvaiban élő dolgozók kulturális nevelé­séből. Természetesen a Művelődési Ház nem az egyetlen intézmény, amely a városban a dolgozók mű­velődési igényeit hivatott kielégí­teni. A közel 40 000 kötettel ren­delkező városi könyvtár, a 80 000 múzeális tárggyal bíró és egyre gyarapodó múzeum, az 5 szakosz­tállyal működő Népi Egyetem, a különböző szakkörök, az Egészség­­ügyi Nevelési Ház, mind-mind a kultúra és a tudomány terjeszté­sének szolgálatában állanak. Élénk a város képzőművészeti élete. Csupán az elmúlt négy év­ben 50-nél több időszakos kiállí­tást rendezett a múzeum munkakö­­zösssége, amellyel nagymértékben hozzájárult a kortárs képzőművé­szek és ezek alkotásainak megis­mertetéséhez, a város műértő kö­zönségének kineveléséhez. S a képzőművészek szövetségének fi­ókja megalakulásával még erőtel­jesebb lendületet kap az ilyen i­­rányú tevékenység, akárcsak a műjégpálya felépítésével a Csík­szeredai jégsportok. És alakulóban a félszimfonikus zenekar. Körvonalazódik a Népi Együttes, Népszínház... Szervező­dik a Dokumentációs Könyvtár. A tudományos kutatómunka előse­gítésére 23 szakosztály már meg­kezdte tevékenységét. Csíkszereda művelődési góc­pont, a művészetek meleg otthona, a tudomány vára, a téli sportok hazája. Mai valóságok. Csak számokat soroltunk. Szá­mok fényében próbáltuk láttatni a város és a Csíkszeredai ember életét Számokat értelmeztünk. Leírt, de nem holt s főleg nem papírszagú számokat. Gyárak, üze­mek, építőtelepek, termelőszövet­kezetek Írták és írják, és nem a­­kármivel: verejtékkel. Gazdago­dik Csíkszereda, a város és az em­ber. Megvalósításaival, terveivel évszázados lemaradást felejtet. Előre néz, előre lép. Együtt az országgal. MIKLÓS LÁSZLÓ SALLÓ ISTVÁN --------------- *

Next